Itt van végre az új :) Ez még nem túl pozitív, de majd nem sokára már jön pár olyan rész is ;) Aztán meg persze.. Mindegy, inkább titok :DD
Láttam, hogy kicsit megcsappant a komik száma :$$ De ettől függetlenül még mindig sokat kaptam, szóval köszönöm <3
És nagyon köszönöm a videót is, lányok! Imádlak Titeket! *-* Külön köszönet Adrinak, hogy összerakta :3 Fantasztikusak vagytok! <333
Rékának pedig utólag is boldog szülinapot (szombat)! :) És köszönöm, hogy szerdán odaadtad a vidiben szereplő lapodat, ki is raktam a szobámba :D Az 1D-s poszterek mellett remekül mutat :DD
Ha hiszitek, ha nem, ez a rész kicsit több, mint 2000 szó, nekem még is tök rövidnek és szarnak tűnik xdd Hagyjuk, befejeztem a szövegelést ;) Jó olvasást! :))
Lexa szemszöge:
*** Reggel ***
Szerencsére kipihenten ébredtem, amit mondjuk eléggé furcsállottam is, tekintve, hogy csak a fél éjszakát aludtam át, nem az egészet, ahogyan más normális emberek.. Na, mindegy, ez nem olyan lényeges.
Úgy, ahogy voltam, pizsamában mentem le reggelizni, mert.. mert.. inkább hagyjuk.
A (naggyon) rövidnadrággal és a feszes, szűk toppal tényleg semmi hátsó szándékom nem volt, esküszöm! :D (Jó, igazából Louis reakciójára voltam kíváncsi, amikor meglát így.. Elvégre éjjel csak arra koncentrált, hogy lent tartson és beszélhessen velem, mást észre sem vett rajtam/velem kapcsolatban.)
- Jó reggelt. – sétáltam be a konyhába mosolyogva.
- Neked is. – válaszolták a legtöbben, de volt olyan fiú (Zayn), aki ehhez lusta volt, így ő csak biccentett egyet.
- Mit terveztetek mára? – kíváncsiskodtam, miközben derékig elmerültem a hűtőben, hogy valami ehetőt keressek. „Meglepő” módon szinte semmi kaja nem volt benne.
- Nagyon szépen süt a nap. – mondta álmos hangon Tori.
- Aha, és ezt hogyan is tudjuk csinálni egész nap? Elmagyaráznád? Sajnos ehhez én túl szőke vagyok! – vigyorogtam rá, miután beraktam két szelet kenyeret a pirítóba. Igen, ez még maradt a szekrényben, ahová időközben benéztem, szóval tapsot érdemlünk! :D
Azonban volt, amire nem számítottam.. Louis hangosan nevetni kezdett a nem túl jónak mondható poénomon! Akkor szabályosan lefagytam.
- Én na-hapozok. – ásított Vic, teljesen figyelmen kívül hagyva az előbb történteket.
– Meg azt hiszem, alszol is egyet. – nevetett fel Dan.
- Elképzelhető. – vonta meg a vállát a barátnőm unottan. Na jó, itt nem stimmel valami.. Csak nem gondok vannak a paradicsomban?
- Jól van, Malik, mégis mi történt? – fordultam Zayn felé számon kérően.
- Keveset aludt. – vágta rá a szépfiú kapásból. Tisztán látszott rajta, hogy csak védekezni próbál.
- Az egyik volt ribancát emlegette és nézegette este. – bökte ki hirtelen Tori, az arca meg sem rezdült.
- Kértem, hogy ne hívd őt így! – szólt rá Zayn ingerülten. – Az a baja, hogy látta, hogy írt nekem twitteren.. Ezen akadt ki ennyire. – magyarázta.
- Ó, szóval írt? Komolyan, csak írt?! Ajánlgatta magát neked éjszakára! Bikinis képeket küldött magáról! Az a csaj egy hatalmas ribanc! És igenis van jogom így hívni! – pattant fel, mostanra már könnyes szemekkel Vic.
- Kicsim, túlreagálod! – kelt fel Zaynie is, és könyörögve pillantott Torira.
- Válaszoltál neki! És rólam, Malik, a barátnődről, nem írtál semmit!Semmit! – emelte fel a hangját még jobban Vicky.
- Azért, mert nagyon jól tudja, hogy barátnőm van.. És még mindig nem az, aminek hívod. – túrt a hajába kínjában a szépfiú.
- Értem. – bólintott Tori kifejezéstelen arccal. - Szóval, habár más pasijára pályázik, és úgy akarja megszerezni a kiszemeltjét, hogy felcsináltatja magát vele, mégsem ribanc. – összegezte.
- Nézd, engem ő akkor sem érdekel. – próbálkozott Zayn.
- Majd elhiszem, miután nem nézegeted a fél pucér képeit kocsányon lógó szemekkel! – vetette oda nyersen a barátnőm.
- Csak meglepődtem azon, hogy mennyit változott.. – pirult el Zaynie.
- Jó duma, Malik. – forgatta meg a szemeit Tori.
- Komolyan, Vic, hidd el, én.. én nem.. – igyekezett valami értelmeset kinyögni Z. Természetesen sikertelenül. De hé, mit vártunk? Zayn meg az értelem két külön dolog.. :DD
- Ne haragudjatok. – pillantott körbe rajtunk a lány, és felrohant.
- Kicsim! – kiáltott utána kétségbeesetten a szépfiú.
Szó nélkül elindultam Tori után, mindent ott hagyva, de egy kar megállított. Bosszúsan fordultam hátra.
- Mit akarsz még, Zayn? Nem cseszted el még eléggé?! – förmedtem rá.
- Hagyd. – suttogta. – Majd én. Rám van szüksége.
- De.. – kezdtem volna azonnal a tiltakozást, azonban ő egy néma fejrázással elhallgattatott.
- Este bezárkózott a fürdőbe és sokáig sírt. Azt mondta nem akar veszekedni, hogy tudjatok aludni, és hogy megvárja, míg elalszom. Addig komolyan nem volt hajlandó kijönni, amíg alvást nem színleltem. Ahogy befeküdt mellém, egyből átöleltem, mire ismét sírva fakadt. Éjfél előtt nem sokkal nyugodott meg. Én csak akkor tudtam elaludni, miután ő már békésen szuszogott. – motyogta. – Komolyan keveset aludt, nem hazudtam.
- Tényleg nem volt semmi azzal a csajjal? – vontam fel a szemöldököm.
- Igen, tényleg! Én nagyon szeretem Torit és szükségem van rá! Ő túl fontos nekem ahhoz, hogy ilyet tegyek vele! – kérte ki magának a szépfiú.
- Elhiszem. – mosolyogtam rá. – Van is miért szeretned.
- Na, hajrá! Rendezzétek el, haver! – veregette vállon Zayniet az időközben mellénk sétáló Harry.
Zayn bólintott egyet, majd felment.
- Lexi, van egy meglepetésem. – mosolyodott el Hazza sejtelmesen.
- Mi az? – csillantak fel a szemeim.
- Ó, biztosan imádni fogod. – fokozta a kíváncsiságom.
- Aj, Haz, megőrülök, muti már! – nyafogtam.
- Itt a pirítósod. – mutatott a háta mögül előhúzott tányérra, amin két fekete, szinte teljesen elszenesedett, száraz valami volt.
- Ez gonosz volt! – nyújtottam ki rá a nyelvem és sértetten keresztbe fontam a karjaim a mellkasom előtt.
- Csinálok neked másikat, szépségem. – kacsintott rám.
- Azt hiszed, ettől rögtön elfelejtem, hogy csőbe húztál? – pillantottam rá ’Ez most komoly?!’ képpel.
- Ugyan már, kezdetnek nem rossz, igaz? Egyébként meg bocs, csak nem tudtam kihagyni.. Nagyon haragszol? – nézett rám kölyökkutya pofival.
- Ez nem fair, így nem tudok mérges lenni! – nevettem fel, és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára.
- Reméltem! – vigyorodott el.
- Meg nem érdemelt előnyökhöz juttat téged ez a cuki mosoly. – csóváltam meg a fejem rosszallóan.
- Cuki? – harapott az ajkába.
- Ne is álltasd magad, Harold. – böktem a mellkasára.
- Csak álmodozom, cica. – vigyorgott rám ártatlanul. – Azt csak nem tilos!
- Nem, azt valóban nem tilos. – forgattam meg a szemeimet, aztán elnevettem magam.
- Aranyos vagy. – mondta hirtelen, mire megrándult az egész testem. De hiszen mi már lezártunk mindent!
- Te is. – válaszoltam gyorsan, mintha mi sem történt volna. – És, Haz, mondd csak, hol késik már a reggelim? – mosolyodtam el pimaszul, ügyesen témát váltva.
- Egy perc, és hozom a világ legtökéletesebb pirítósát a szép hölgynek! – kacsintott mosolyogva. – Addig is, foglaljon helyet, kérem!
- Remek, köszönöm. – folytattam a játékunk.
- Igazán nincs mit. Parancsoljon! – húzott ki nekem egy széket, vigyázzállásba vágva magát.
- Micsoda úriember, Mr. Styles! – legyezgettem az arcom a kezemmel, mintha éppen el akarnék olvadni vagy nagyon melegem lenne.
- Bármikor állok szolgálatára, kisasszony. – emelte fel a kezem, és egy puszit nyomott rá. Pontosabban kezet csókolt.
- Imádom a műsoros reggelit! – nevetett fel a bátyám. – Szuper, igaz, Lou?
- Mi? Ja.. aham, az. – motyogta a fiú.
- Amúgy, haver, te miért vagy ilyen csöndes? – faggatta tovább Niall.
- Ne mond, Louis, hogy neked is van valami gondod! – emelte égnek a tekintetét Liam.
- Szívem, légy megértőbb! Simán lehet problémája. – szólt rá Danielle.
Liam ezek után összeszűkített szemekkel meredt szegény Loura, aki erre nyelt egyet. Tudtam, miért csinálja ezt Liam. Miattam. Az ő fejében Louis, a velem való viselkedése után „főgonosszá” vált, aki jobb, ha meg sem szólal, pláne, ha gondja van. ’Aki másokat bánt, az csak ne panaszkodjon!’ Régebben is mindig ezt mondta Li.
- Minden rendben, csak sokáig forgolódtam és többször is felébredtem. Fáradt vagyok. – nevetett fel erőltetetten Lou.
Liam már szólásra nyitotta a száját, amikor gyorsan közbevágtam. Tisztában voltam azzal, hogy piszkálni akarja Boot, amit én nem hagyok. Bárhogy viselkedjen is velem szemben Lou, őt ne bántsák, főleg ne a jelenlétemben!
- Vajon mi van Toriékkal? – tereltem a szót.
- Majdcsak megoldják. – vonta meg a vállát hanyagul a bátyám, Li pedig helyeslően bólogatott.
- Felnőttek, nem ölik meg egymást, nyugi! – vigyorgott a teknősimádó.
- Komolyan kérdeztem! – álltam fel bosszankodva. – Tori nagyon érzékeny a lelke mélyén. Ha megbántják, azt nem felejti el könnyen.
- Ne aggódj, húgi, szerintem simán megbeszélték. – mosolygott rám biztatóan Niall.
- Nagyon remélem. – sóhajtottam fel.
Ekkor azt éreztem, hogy valaki mellém lép és átkarol.
- Ne aggódj, Zayn nem hagyja veszni ezt a kapcsolatát! – nyugtatott Harry.
- Vic bármit megtenne érte. – bólintottam halványan mosolyogva.
- Na, látod! Akkor már biztos nagyban megy a békülős-szex! – kacsintott rám Hazza.
- Harry, te képes vagy mindenbe belevinni a perverzséged! – nevettem.
- Ez az egyik rejtett képességem, cica. – vigyorgott rám.
- Békülős-szex, mi? – ráztam meg a fejem hitetlenül.
- A kapcsolatok egyik legjobb része. – jelentette ki Harold halál komoly képpel.
- Szerintem a legtöbb pasi egyedül ezért szeret veszekedni. – értett egyet Liam.
- Milyen szép is a szerelem.. – merengett el Harry a plafont(?) bámulva, és éreztem, hogy a féloldalas ölelése szorosabbá válik.
- Szerelem? Mit tudsz te arról, Hazza? – vonta fel a szemöldökét Niall. – Te még közelítőleg sem találtad meg az igazit. – mondta, majd röhögve hozzátette - Sem senki mást.
- Hahaha, nagyon vicces! Én itt most az első szerelemre gondoltam. – pirult el Harry, a szorításán pedig továbbra sem lazított.
- Neked volt olyanod? – kérdezte a bátyám meglepetten. – Egy fél éve még azt mondtad, hogy mindenkinek csak egy igaz szerelme van, és ennyi. Hogy nem létezik olyan, hogy „első szerelem”.
- Tudom, de tévedtem. Valójában úgy helyes, hogy mindegyikből csak egy van. Igazból és elsőből is. – magyarázta a göndör hajú. Az utolsó mondat alatt az ajkába harapva rám sandított.
- Végül is. – hagyta rá Niall. – Mi is megmondtuk neked akkor, hogy attól még, hogy neked nem volt első nagy szerelmed, az nem jelenti feltétlenül azt, hogy nem létezik olyan.
- Az első alatt a húgodra célzott. – vágott közbe ingerülten (?) Lou.
- Ez olyan aranyos! – örült meg Dan.
Éreztem, hogy Harry szorítása még erősebbé válik.
- Öö.. Haz.. – nyöszörögtem, aztán kérdőn felnéztem rá.
- Ja, bocsi. – engedett el zavartan.
- Semmi gond. – kacsintottam rá. – De akkor ugye nem baj, hogy barátok vagyunk, meg minden..?
– Már lezártuk, szóval nem, ne izgulj. – bólintott őszintén mosolyogva.
- Nos, uram, ebben az esetben, kérem, lásson hozzá végre a reggelimhez! Lassan éhen pusztulok az Ön hibájából, Mr. Styles. – vigyorodtam el. (Azért álltam neki újra ennek a játéknak, hogy oldjam egy kicsit a feszültséget, ami szinte már tapinthatóvá vált.)
- Te jó ég, mekkora felelősséget ruházott rám, Miss Morgan! – nevetett fel, és a pulthoz rohant, hogy letudja a feladatát.
Elégedetten néztem körbe a többieken.
Legnagyobb megdöbbenésemre a velem szemben ülő Louis szemei majdnem szikrákat szórtak..
Ahogy találkozott a pillantásunk, és láttam, hogy valami baja van, direkt nem fordultam el. Ameddig mélyen egymás szemébe néztünk, örömmel tapasztaltam, hogy fokozatosan ellágyult a tekintete, kezdett lehiggadni.
Egy idő után eljutottam arra a pontra, ahonnan nincs visszaút. Már nem láttam mást rajta kívül. Csak ő létezett és én, mindenki más hirtelen megszűnt körülöttünk. A háttérben mintha Liam megköszörülte volna a torkát, hogy megtörje a varázst, de nem sikerült neki. Továbbra is a két kékség volt minden, ami érzékelhető volt számomra.
A bátyám hangja azonban már sikeresen visszarángatott a fájdalmas valóságba.
- Húgi, biztos, hogy jó ötlet Harryvel töltened ennyi időt? Nem tudom, hogy százszázalékosan kihevert-e téged.. – aggodalmaskodott Niall.
- Minden rendben, már komolyan megbeszéltük és tisztáztuk a dolgokat. – nyugtattam meg.
Bár az ő szemei is kékek voltak, teljesen másképp reagáltam rájuk. Illetve inkább sehogy sem reagáltam.. Bezzeg Louisnál..! Remeg a lábam, a gyomrom vagy ezer pillangó játszóterévé válik, a szívem kalapálni kezd, a bőröm felforr, az ajkam bizsereg.. És vágyom a karjaiba. Szinte már kétségbeesetten akarom, hogy átöleljen. De leginkább hogy szeressen.
A gondolataim miatt akaratlanul is visszafordultam Louhoz, aki mosolyogva figyelt.
Remélem, azt azért nem tudja, mire gondoltam.. – jutott eszembe, és rögtön el is pirultam. Az arcszínem változására (?) Louis mosolya még szélesebbé vált. Hát oké..
- Lex, mi olyan érdekes Loun? – szólalt meg Liam kíváncsian.
- Mire gondolsz? – kérdeztem, játszva a hülyét.
- Miért bámulod már megint? – ráncolta össze a szemöldökét Li. – Nem túl szép reggelente, bár amúgy sem egy festői látvány.
- Már megbocsáss! – morogta Louis bosszúsan.
- Te jobb lesz, ha meg sem mukkansz! – kiáltott rá Liam mérgesen. – Egy, mert Lexit kérdeztem, kettő, mert jelen pillanatban egy kőbunkónak tartalak.
- Hogyhogy? Beavatnál engem is? – vágott közbe a bátyám.
- Nem lényeges. – mondta gyorsan Li, jelentőségteljesen rám pillantva. – Tomlinsonnak nincs kint mind a négy kereke, legyen elég ennyi.
- Liam, elég! Hagyd őt békén! – förmedtem rá a fiúra.
- Nem értelek, Lexa, esküszöm nem értelek! – pattant fel dühösen a kanálfóbiás, a fejét hitetlenül rázva.
- Liam, nekem lenne okom így beszélni vele, mégsem teszem, úgyhogy te is fékezd magad, könyörgöm! – folytattam.
- Ugyan már, csak azért nem teszed, mert.. – itt villámgyorsan közbevágtam.
- Mert nem, és kész! – üvöltöttem.
Liam ökölbe szorított kezekkel meredt Loura, majd sarkon fordult, és puffogva elvonult a nappaliba.
- Lenyugtatom. – állt fel Dan egy bocsánatkérő mosollyal az arcán, és a barátja után szaladt.
- Na jó, engem is beavatnátok?!– mérgelődött Niall, Louis és köztem kapkodva a fejét. - És csak semmi humbug, mert utána Liamtől is ugyanazt akarom majd hallani, ha megkérdezem! – tette hozzá figyelmeztetésképpen.
Basszus, most mi lesz? Ha megtudja, hogy Lou összetörte a szívem, tuti, hogy kórházba juttatja szegénykémet! Ergo: hazudnunk kell.. De Liamnél mi lesz majd?!
És ha még nem lettem volna eléggé ideges a válaszadás miatt, mielőtt bármit is kitalálhattam volna, Louis szólásra nyitotta a száját.. Úristen, most komolyan elmondja?!
Hát, ez majd a köviből derül csak ki, bocsi! :P Remélem tetszett valamennyire, a kövi már érdekesebb lesz, nyugi! ;) Komizzatok, csillagozzatok pls! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése