Szóval, sajnálom a nagy késést.. :$ Kénytelen voltam a dőlt betű helyett vastag betűt használni, mert ez a szar neon valamiért nem engedte dőltbe tenni -.- Bocsi :$$
Ez egyébként a rész első fele, a második ma, vagy holnap várható :) I hope u like it <3
U.i.: akik cserét kértek, kitettem őket :)
Louis szemszöge:
- Szeretnék bocsánatot kérni mindenért. – bökte ki Harry. – Már nagyon hiányzol, Lou.
- Te is nekem. – mosolyodtam el megkönnyebbülten.
- De tényleg. – törölte meg gyorsan a szemét. – Csak éppen úgy éreztem, hogy kötelességem megvédeni Lexit, mint a pótbátyja.. Tudod, ha már Niall elől eltitkolunk mindent, akkor sem lehet védtelen az ilyen idiótákkal szemben, mint te! – nevetett fel.
- Én is szeretlek, Hazza. – öleltem meg mosolyogva.
Pár percig, cseppet sem „férfiakhoz illően” szorongattuk egymást. Hát igen, Larry Stylinson, azért mégiscsak Larry Stylinson..! Azt hiszem, ritka, hogy valakik ilyen szinten jóban legyenek. Szerencsés vagyok, hogy van nekem Harry. És persze a fiúk. Már csak Lexit kéne valahogy megszereznem, és akkor hivatalosan is elmondhatnám magamról, hogy én vagyok a legszerencsésebb és legboldogabb ember a világon.. De minden azért nekem sem sikerülhet. Legalábbis egyelőre!
- Jó, és most, hogy ezt tisztáztuk, mondom a reggeli haditervet.. – húzogatta a szemöldökét vigyorogva. – Tehát, két lehetséges magyarázatunk van, a helyzettől függ...
- Érthető? – kérdezte Hazza elkomolyodva a mondandója végén.
- Persze. – bólintottam egy nagyot sóhajtva. Harry az előbb világosan elmondott valami olyat, amiről hiába tudtam előre, hogy így lesz majd, nem akartam tudomást venni róla. De sajnos most már muszáj lesz..
- Jaj, haver, ne legyél már ennyire letörve ettől! Lex nem tudhat arról, amit odalent műveltetek a konyhában, világos?! – szólt rám.
- Az. Világos, mint a nap. – suttogtam. Ezek után végképp azt hiszi majd, hogy felesleges tovább reménykednie ’bennünk’.. Fantasztikus, mondhatom!
- Miért zavar ez ennyire, Lou? – kíváncsiskodott Haz.
- Nem zavar, csak éppen.. nem is tudom.. – motyogtam. A válasz egyszerű: ha nem tud arról, hogy megcsókoltam, akkor elfelejt!
- Te sem akarhatod, hogy még jobban eméssze magát! Láttad hogyan viselkedett az előbb! Nem mondom ki hangosan, mert úgyis tudod, hogy kinek a hibája mindez. – pillantott rám jelentőségteljesen.
- Igen, leesett, hogy én tehetek róla! – morogtam bosszúsan. Egyszerre fájt és megijesztett a gondolat, hogy Lexi képes bántani magát, hogy képes kárt tenni abban a csodálatos lányban, aki, és mindezt csakis miattam. Jó, a helyében valószínűleg én is így viselkednék, de akkor is! Ő nem ezt érdemli. Abban pedig mindenkinek tökéletesen igaza van, hogy nem érdemlem meg őt.. Nagyon, nagyon, nagyon nem, mert ő túl jó.. én meg.. Hagyjuk inkább, az önsajnálattal és önmagam szidásával nem megyek sokra. Mondhatni semmire sem.
- Szóval akkor én keltem reggel, és meglátjuk mire emlékszik. Ha nem emlékszik a csókra, akkor már nyert ügyünk van! De igazából úgy járnánk legjobban, ha a te jelenléted sem rémlene neki.. – gondolkodott hangosan Harry, elterelve a szót a Lexi ivása miatti okolásomról.
- Kösz szépen! – puffogtam.
- Miért, nincs igazam? – vonta fel a szemöldökét.
- De, viszont akkor is! – mérgelődtem.
- Louis, kérdezhetek tőled valamit? – nézett rám komolyan.
- Persze. – bólintottam.
- Miért nem hagyod, hogy elfelejtsen? – a kérdés hallatán megállt bennem az ütő. Csak nem jött rá?! Ugye nincs tisztában vele?!
- Nem tudom, miről beszélsz. – próbáltam nyugodt maradni.
- Aha, persze! Nekem meg szög egyenes a hajam! – bokszolt vállba röhögve, majd újból elkomolyodva folytatta. – Rájöttem, mit művelsz vele, és nem tetszik. Nagyon nem.
- Nem unod még ezt a ’nekem meg szög egyenes a hajam’ dumát? Én már tökre kikészülök tőle! – próbáltam időt nyerni a válaszadásig.
- Ne tereld el a témát! – szólt rám Harold. – Szóval, miért nem hagyod neki?!
- Már miért ne hagynám?! – morogtam.
- Én is éppen erre akarok rájönni. – mosolyodott el Hazza megenyhülve.
- Hagyom, csak.. – hajtottam le a fejem.
- Csak valahogy mégsem. Azt hiszem, értem már, miről van szó. – bólintott elgondolkodva. A szavaitól teljesen lefagytam.
- Mi-miről? – nyöszörögtem.
- Én is ugyanígy voltam vele nem rég, tökéletesen átérzem a helyzeted. – folytatta, figyelmen kívül hagyva az előbbi kérdésem. – Tudod, nekem is nehéz volt lemondani az ajkairól, mert istenien csókol, de attól még ez nem jogosít fel téged arra, hogy kihasználd őt, amikor nincs magánál! Például a ma, a konyhában! Veszekedést provokáltál, hogy megcsókoljon. – pillantott rám vádlón.
- I-igen, szerintem is erről lehet szó.. Hogy túl jól csókol.. Ezért erőlködöm, hogy máskor is letámadjon.. – igyekeztem olyannak tűnni, mint akinek csak most esik le az egész.
- Legalább a probléma forrását már tudjuk. A megoldás pedig az, hogy elfelejted azt az érzést, amit az ajkai érintései váltanak ki belőled. Értve vagyok? – nézett rám kérdőn.
- Hát persze. – bólogattam.
- Vagy, ha még sincs igazam, mert nem csak a csókjáról van szó, hanem róla is, akkor meg dobd ki Elt, és minden rendbe jön. Bár kétlem, hogy így lesz, elvégre nem épp úgy beszéltél Lexával, mint aki szereti.. – vigyorgott rám.
- Ja.. – éreztem, hogy elszorul a torkom. Még mindig fájt hallani, hogy milyen szörnyen viselkedtem vele, de valószínűleg ez már örökké így marad: fájni fog, ha az orrom alá dörgölik ezt.
Ennek ellenére a torkomban lévő gombóc keletkezésének fő oka a mondandójának első fele volt. Már tökre megörültem, hogy neki van valami ötlete, amivel újra összejöhetek az én gyönyörűmmel, erre csak azt mondja, hogy szakítsak Eleanorral.. Hát kösz, bazd meg, de hogyan?! Lex életéért cserébe?! Na, még mit nem!
- Ez ám a meggyőző válasz! – nevetett fel.
- Tudom, hogy el kell felejtenem, az ő érdekében, ezért meg is fogom tenni! – törtem ki.
- Helyes. – bólintott.
Szótlanul álltam vele szemben, nem tudtam mit mondani, úgy éreztem, mintha fojtogatnának. Az az érzés – vagy inkább csak mondat? - fojtogatott, hogy el kell őt felejtenem.
- Jól van, na, nem bántásból mondtam, Lou! – ölelt meg bocsánatkérően.
- Köszi, Haz. Mindenért. – szorítottam magamhoz még jobban.
Próbáltam erőt meríteni a göndör hajú barátomból, hogy a szavaimat valóra tudjam váltani. Hogy tovább tudjak lépni. De nem sok sikerült ebből, mert még mindig rohadt gyengének éreztem magam.
- Jó éjt. – mosolyodott el, ahogy elhúzódtam. – Reggel akkor úgy, ahogy megbeszéltük! – búcsúzott, mire én válaszképp csak rákacsintottam.
Fáradtan mentem vissza a szobámba, és bár legszívesebben délig aludtam volna, beállítottam a telefonom ébresztőjét fél 7-re. Vagyis az ’Óvjuk meg Lexit a lebukástól’ terv kezdeti időpontjára.
Álmosan dőltem be az ágyamba, akkor még nem is számítottam arra, milyen ritka rossz álmom lesz.. (ugyanaz, mint Lexié, és ő is látja álmában a lány minden mozdulatát, gondolatát, stb. – a szerk.)
Lexa szemszöge:
Ahogy Harry (bácsi) betakart, szinte azonnal elaludtam. Viszont az éjszakám további részét egy szörnyű álom kísérte végig..:
Ismerős illatot éreztem az orromban, ismerős érzések kavarogtak bennem az érintése hatására. Louis volt az, aki a karjai közé zárt. Szorosan öleltük egymást, csak én és ő voltunk.
- Nagyon szeretlek, gyönyörűm. – suttogta a fülembe gyengéden.
- Én is téged, Boo. – fúrtam a fejem boldogan a mellkasába.
- Viszont.. – kezdte, mire felkaptam a fejem.
- Viszont..? – fürkésztem aggódva az arcát.
- Viszont most be kell mennem oda. – bökött a háta mögé a fejével.
Szemügyre vettem, mit takar az a bizonyos ’oda’ szó. Egy régi, fából készült, kissé ijesztő, hatalmas ház állt mögötte, nem messze tőlünk.
- De mégis miért? És ugye visszajössz hozzám? – kérdeztem remegő hangon, újra a szemébe nézve.
- Mindig visszajövök hozzád, Lex. Mindig. – simított végig lágyan az arcomon, halványan mosolyogva.
- Ígérd meg. – kértem félve.
- Megígérem, szerelmem. Ígérem. – lehelt egy hosszú csókot az ajkaimra. – Viszont, kérlek, te ne gyere be oda. Soha, soha ne gyere be! Bármi is történjék, te maradj kint, érted? – fúrta a tekintetét mélyen az enyémbe.
- É-értem, Lou, de hogy érted azt, hogy bármi is történjék? – a szívem összeszorult, annyira féltem a választól.
- Sehogy. – rázta meg a fejét mosolyt erőltetve magára. – A lényeg, hogy ne gyere be oda utánam. – zárta le a témát.
- Most mennem kell. – lépett volna hátrébb, de én gyorsan magamhoz szorítottam.
- Szeretlek, Louis, nagyon szeretlek. – suttogtam a sírás ellen küzdve. Megmagyarázhatatlan okokból, de nagyon aggódtam érte. Nem akartam elengedni.
- Én is, kicsim. – ölelt meg mosolyogva. – Maradj kint. – nyomott egy puszit a homlokomra, és elment.
Gombóccal a torkomban néztem az egyre távolodó alakja után, amely végül eltűnt a nagy faajtó mögött. Egyedül maradtam.
Körbe nézve megállapítottam, hogy valami nagyobb méretű tisztás közepén vagyok. A rét körüli erdő óriási, magas fákból állt, hatalmas, ijesztő árnyékuk sötét foltnak látszott a zöld füvön.
Egyedül voltam a rémisztő háztól alig 100 méternyire, az egyetlen társam a félelem és az aggódás volt. Nem mertem megmozdulni, vagy odébb lépni. Fáztam Louis erős karjai nélkül, az egykori ölelésének melege már eltűnt körülem. Őt akartam, és azt, hogy hazamenjünk. Vagy bárhová, csak el innen. El innen, minél messzebb, és minél hamarabb.
Nem tudom mennyi idő telt el, de hirtelen a nap sokkal lejjebb került az égen, már alkonyodott. Ez a hatalmas, ugrásszerű váltás az időben a nap helyzetének megváltozásán kívül mással is járt..
Amíg a lenyugvó égitestet figyeltem, háttal voltam a háznak. Egyszer csak meleget éreztem a hátamon.. És ez a meleg lüktetett.. Lüktetett, mint a tűz. Ez volt még tehát változás a napon kívül. Ez a melegség, ami hátulról jött. A ház irányából..
Kíváncsian fordultam arra, hogy láthassam, mi változott meg pontosan. Amint megpillantottam, a szám elé kaptam a kezem. Iszonyú félelem fogott el a látványtól.. A látványtól, amit a lángokban álló ház nyújtott.
- Louis.. – leheltem falfehérré válva.
Kellett pár perc, hogy felfogjam, mi történik, vagy éppen mi történhet.
- Louis! – kiáltottam fel kétségbeesetten, és rohanni kezdtem az égő építmény felé.
Körülbelül fél úton járhattam, amikor valamiféle, nálam sokkal nagyobb erő miatt a földre rogytam.
Minden más megszűnt körülöttem, nem maradt más, csak a sötétség. A szemeim összeszorultak, a könnyekben úszó arcomat pedig a tenyerembe temettem.
- Ne gyere utánam, Lex, ne tedd! A tüdőd nem bír ki ennyi füstöt, neked pedig élned kell! Ne gyere be, maradj kint! Kérlek, gyönyörűm, maradj! – az egész fekete tér, ami körülvett, minden, Lou hangjától zengett.
Továbbra is csukott szemekkel megtöröltem az arcomat, a kezeim tehetetlenül estek le a lábaim mellé a fűbe.
Leszorított szemhéjakkal is érzékeltem, amikor megszűnt a sötétség, és újra visszakerültem a lángoló ház elé.
A kezeim ökölbeszorultak, dühösen néztem fel. A szemeimben visszatükröződött a tűz, tökéletesen kifejezve, ahogy egyfajta belső tűzként lobbant fel bennem a vágy Lou és a megmentése iránt.
- Louis! – ordítottam, és felpattantam, majd futottam tovább az omladozó faépület felé.
Odaérve láttam, hogy az ajtó helyén egy nagy rés van, az említett tárgy már kidőlve ég az előszobában. Félelemmel telve, de mégis elszántan rohantam tovább, befelé.
- Louis! Louis, merre vagy?! Louis! – üvöltöttem a fiút keresve.
A fejemben halkan visszhangoztak a szavai, az, hogy bármi is történjék, ne jöjjek be utána.. Ezt a zavaró tényezőt (szerencsére?) majdnem teljesen sikerült figyelmen kívül hagynom.
Egyre jobban fáradtam, a hőség kezdett elviselhetetlenné válni. Lesújtó látványt nyújtottak az omladozó, néhol félig-meddig leégett falak, bútorok. Minden fából volt, így gyorsan lángra kapott. A tüdőm már szúrt, egyszer-kétszer nagyobb köhögő roham jött rám a hatalmas mennyiségű füst miatt.
- Louis! Louis, válaszolj, kérlek! – kiabáltam elkeseredetten.
A lépcsőhöz érve elindultam felfelé. Az erőm szinte teljesen elfogyott, mire felértem. A lábaim összecsuklottak, a földre zuhantam.
Lehunyt szemekkel próbáltam összeszedni magam, legnagyobb félelmemre azonban, ahogy ismét körbenéztem, láthattam, hogy a tűz már körbevett.
Elkéstem. Nincs kiút. – gondoltam idegesen kapkodva a fejem.
A lángok magasra felcsaptak, rajtuk kívül már nem is láttam mást, csak az alattam lévő, még megmaradt néhány négyzetméternyi fapadlót.
Erőt vett rajtam a zokogás, amint rájöttem, hogy valószínűleg Louisra is ugyanez a sors vár(t).. Ugyanez, ráadásul távol tőlem. Soha többé nem látom már. Soha sem érzem már a karjai védelmező ölelését, az ajkait, ahogy megcsókol. Soha többé nem érzem őt. Soha sem fogja már azt suttogni a fülembe: Szeretlek, gyönyörűm. Soha.
A patakzó könnyeimen át mégis bátran meredtem bele a rettentő, vörösen lobogó halálba. Ironikus módon égetően fájt Louis hiánya, miközben a lángok közt ülve vártam, hogy megszűnjön a világ.
A tűz fokozatosan közeledett hozzám, már majdnem elért, amikor még meghallottam az utolsó hangokat (az álmombeli) életemben..
- Áááá! – ordított fel valahol a távolban mély, fájdalommal teli hangon Lou.
Ezután pár másodpercig kísérteties csend állt be, majd egy ismerős női hang röhögni kezdett.
-Louis! – sikítottam fel rémülten, amint leesett mi történt. Elérte őt a tűz. És egy percen belül már velem is ez lesz a helyzet.
A sikításom hatására a kárörvendő nő vihogása felerősödött.
Mielőtt még elgondolkodhattam volna azon, ki lehet ő, a lábamba hatalmas fájdalom nyilallt.
Engem is elért.. – gondoltam remegve. – És még mindig egyedül vagyok.. Egyedül, az én Boom nélkül.
- Louis! – ültem fel az ágyamban, zihálva.
Hitetlenül tapogattam végig a karjaim és a lábaim, de minden rendben volt. A szobámban voltam, a testem is ép volt.
A kezeimet az arcomhoz emelve rájöttem, hogy a könnyeim viszont valódiak. A sós könnycseppek patakokban folytak végig az arcomon alvás közben, mostanra már csak a rászáradásuk miatt húzódó bőröm tanúskodott a létezésükről.
Kiszáradt torokkal dőltem vissza a párnámra.
Vajon ez az álom egy jel volt? Vagy mégis mi? – gondolkodtam összezavarodva.
A fejembe nem sokára belenyilallt a (másnaposságom miatti) fájdalom, így jobbnak láttam elaludni, a rémálmomon való gondolkodást pedig későbbre halasztani. De csak elhalasztottam, nem felejtettem el. És ezt soha nem is fogom, pláne a pár nappal utána történt dolgok miatt..
Addig is kíváncsi vagyok, szerintetek mit jelent (majd) az álom és az utcsó mondat :P Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls :))
****************************************************
Itt van a második fele is, remélem tetszeni fog :) Ez most főképp Harry poénjairól szól, főleg az elején. De azért van benne pár olyan infó, ami a kövi részben még előjön.. Kíváncsi leszek a reakciókra! :D Ki mit vár a rejtélyes 106.fejezettől? :DD
I hope u like it :))
*** Reggel ***
Arra ébredtem, hogy valaki gyengéden végigsimít a hátamon.
- Lou? - motyogtam álmosan. Fáradt voltam, szóval eszembe sem jutott az, hogy mekkora esélye is van annak, hogy Louis kelteget éppen..
- Nem, Harry. - nevetett fel mellettem mély hangján Hazza.
Na, erre már garantáltan felébredtem, az előbbi álmosságomat mintha csak elfújták volna.
- Bocsi.. - néztem fel rá elpirulva. - Még szerencse, hogy te vagy az. - mosolyodtam el megkönnyebbülten.
- Igen, nagy szerencse. - bólintott kuncogva.
Ahogy megpróbáltam felülni, éles fájdalom hasított a fejembe.
De mégis mi a francért fáj?! - gondoltam bosszúsan.
- Hogy vagy? - kérdezte aggódó hangon, a szemöldökét gondterhelten összeráncolva Haz. - Hoztam neked gyógyszert és reggelit. - bökött a fejével az éjjeliszekrényem felé.
Amint oldalra fordultam, láthattam, hogy egy tálcán valóban ott pihennek az említett dolgok.
- Kö-köszi.. de.. De mégis ho-hogyan? Mi történt? Ittam? És mennyit? Te jó ég, olyan gáz, hogy nem tudok semmit! - nyögtem fel totálisan összezavarodva.
- Hát, ami azt illeti, ittál.. Nem is keveset.. – mondta halkan Harry. – Mire emlékszel? Rémlik bármi is egyáltalán?
- Így hirtelen nem.. – ráztam meg a fejem. Ami hatalmas hiba volt, tekintve, hogy ettől csak még jobban megfájdult.
- Várj, előbb ezeket vedd be, inkább majd csak utána beszéljünk! – vágott közbe aggódva, és elém tartotta a markát, meg egy pohár vizet.
Egy halvány mosoly kíséretében elvettem az óriási tenyeréből a pirulákat, aztán gyorsan lenyeltem őket.
- Na, mire emlékszel? – tette fel ismét a kérdést Hazza, miután letelepedett mellém az ágyra.
- Ugye Niall nem tudja?! – jutott hirtelen eszembe.
- Dehogy tudja, ne félj. – kacsintott rám. – Nyugi, nem vagyok olyan hülye, hogy feleslegesen szívinfarktust okozzak neki, Lexike.
- Lexike.. – ismételtem meg a nevem elgondolkodva.
- Eszedbe jutott valami erről? – mosolygott rám a göndör hajú.
- Ha-Harry bácsi? – kérdeztem vissza bizonytalanul.
- Jó nyomon vagy. – nevette el magát.
- Pedig reménykedtem benne, hogy nem.. – sóhajtottam fel, aztán elröhögtem magam.
- Ekkora szerencséd azért nincsen. – vigyorgott Hazza.
- Rajtad kívül csak egy ember volt még ott. Louis is lent volt a konyhában, ugye? – kíváncsiskodtam az eszembe jutó emlékfoszlányok alapján.
Erre Harry megmerevedett.
- Szóval igazam van, pont ő volt még ott. – bólintottam keserűen. – A francba, biztos ritka vonzó látványt nyújtottam holtrésze- Á, Lou! – döbbentem meg, ahogy ő is belépett a szobámba és bezárta maga mögött az egész eddig egyszerűen csak behajtott ajtót.
Louis szemszöge:
Amint meghallottam a nevem, abbahagytam az ajkaim ideges harapdálását, az arckifejezésem megkönnyebbültté vált.
Ha rám emlékszik, akkor talán a csókra is! És akkor még nincs minden veszve velünk kapcsolatban! – gondoltam boldogan.
Haz direkt miattam hagyta nyitva az ajtót, hogy én is halljam, miről beszélnek. Hogy én is tudjam, rám emlékszik-e Lexi.
Mivel a lány már tudott rólam is, a Hazzával kötött megállapodásunk szerint már én is bemehettem hozzá, ezért így is tettem.
Lexa szemszöge:
- Jól vagy? – kérdezte aggódva Louis.
- Megvagyok. – sütöttem le a szemeimet, a fejem vörösebb volt, mint egy főtt rák. Mindent hallott.. Mindent!
- Akkor jó. – ült le a másik oldalamra, megkönnyebbülten elmosolyodva.
Baszki, miért jött ilyen közel?! – gondoltam bosszankodva, miután megcsapott az illata. A finom, friss, tiszta, tökéletes Louis illat. Te jó ég..
- Az esetleg nem jutott eszedbe, hogy mi történt éjszaka? – folytatta a faggatásom Harry.
- Nem. De talán jobb is. Arról már tényleg semmi sem rémlik. – közöltem halkan.
Komolyan nem emlékeztem rá, de valószínűleg ez a szerencsém.
- Ó. – biggyesztette le a száját csalódottan Hazza.
- Mi az? – kíváncsiskodtam ijedten.
- Szóval fogalmad sincs arról, milyen jó gruppent tartottunk az éjjel.. – hitetlenkedett Harry elsápadt arccal.
- Tessék?! – kapkodtam a fejem a két fiú között rémülten.
- Még azt is mondtad, hogy Larry Stylinsonnál nincs jobb páros.. Ráadásul te vagy az egyetlen lány, akivel megtörtént az, hogy bevettük harmadiknak.. – folytatta a göndör hajú fájdalmas hangon.
- U-ugye nem? – nyöszörögtem elfehéredve.
- Ne aggódj, nem történt semmi olyan, Haz csak szívat. – mosolygott rám Louis.
- Bazd meg, Tommo, muszáj volt elrontani?! – mérgelődött Harry. – Pedig már épp az jött volna, hogy akkor kénytelenek leszünk megismételni..!
- Ú, akkor tényleg kár volt szólni.. – értett egyet Lou.
- Ne már, jól tetted! – bokszoltam vállba Louist nevetve, majd Hazzához fordultam. – Ezt még nagyon megbánod, Harold Edward Styles!
- Hé, hoztam neked gyógyszert, nem szóltam a bátyádnak, egálban vagyunk, nem? – emelte fel a kezeit maga elé védekezésképpen.
- Jó, most az egyszer elnézem neked. - enyhültem meg, aztán fenyegetően hozzátettem. – De nem felejtem ám el!
- Miért, szerinted nem volt vicces? – nézett rám boci szemekkel Harry.
- De, az volt. – morogtam. – Szerinted én viccesnek találom, ha azt állítod, hogy lefeküdtem veled és Louval?!
- Ó, szóval én bezavartam volna a képbe.. Értem. Te úgy akarod, hogy csak te és.. – itt beléfojtottam a szót.
- Harold, elég! – szóltam rá mérgesen.
- Mi a baj, Lex? – vigyorgott.
- Ha nem fogod be, akkor én nem tudom, mit csinálok veled! – mordultam rá.
- Szerintem ezt veheted egy igencsak kemény fenyegetésnek, haver. – röhögött fel mögöttem Louis.
- Veheti hát! – fordultam hátra dühösen a másik jómadárhoz.
- Én is vegyem annak, Lexi? – simított végig a felkaromon egy lágy mosoly kíséretében, mélyen a szemembe nézve.
Éreztem, hogy a gyomrom megremeg, a szívem pedig vadul dübörög a mellkasomban. Egy hatalmas nyeléssel próbáltam eltűntetni a torkomban lévő gombócot.
- I-igen. – suttogtam akadozva.
- Ez volt ám a meggyőző válasz. – mosolyodott el Lou elismerően.
Halványan én is rámosolyogtam, de újból megszólalni már nem volt erőm.
Mielőtt a gondolataim túlságosan elkalandozhattak volna Louissal kapcsolatban, két izmos kar a hátam mögül előre nyúlt, és védelmezően kulcsolódott körém. Harry gyengéden vont a biztonságot nyújtó ölelésébe.
- Ne haragudj, de látnod kellett volna magad! Annyira aranyos volt, ahogy megijedtél.. – suttogta a fülembe.
- Legalább kettőnk közül volt, aki élvezte! – jegyeztem meg durcásan.
- Én mindkettőtökkel egyet tudok érteni.. – hallottam meg a számomra oly kedves hangot. Lou semmivel sem összetéveszthető hangját, lágy brit akcentusával.
Meglepődve tapasztaltam, hogy amikor ránéztem, a szemében egy pillanatig mintha fájdalmat és szomorúságot véltem volna felfedezni. De mielőtt jobban megnézhettem volna, már sikeresen elrejtette az érzéseit, és egy őszintének tűnő mosolyt erőltetett magára.
- Mindenki jöjjön le, itt van Paul és kész a reggeli is! – ordította a földszintről Zayn.
- Mit akarhat itt hajnalok hajnalán? – kérdezte Louis értetlenül.
- Ajjaj, úgy néz ki, vége a nyaralásnak és a szabadságnak, kezdődik a meló. – nyögött fel Hazza a plafonra emelve a tekintetét.
- Ne örülj már ennyire! – böktem oldalba vigyorogva.
- Nem azért, szeretek énekelni, csak nincs kedvem megint Paul cseszegetéseit hallgatni. – magyarázta Harry. – Valahogy ő sokszor nem vevő a humoromra.
- Milyen humorra? – nevettem fel. – Arra, amit velem műveltél az előbb, arra én sem vágyom különösebben! Sajnálom szegény Pault, ha vele is mindig ezt csinálod..
- Jól van, na, bocsi, Haz. – mosolyodtam el a fiú vádló tekintetére. Úgy nézett rám, mintha elárultam volna.. :D
– Menjünk inkább. – álltam fel, majd rögtön meg is torpantam. – Egy pillanat!
- Mi van? – tápászkodott fel nehézkesen, nagy nyögések közepette Haz.
- Este én ugye ittam.. – kezdtem bele.
- Igen.. és? – értetlenkedett a göndör hajú, Lou pedig kíváncsian várta, mire akarok kilyukadni.
- És amit megittam azt.. izé.. az hiányzik..
- Reggel elugrottam a boltba, hogy feltöltsem a készlet hiányzó részét, szóval minden megvan, senkinek sem fog feltűnni semmi. – kacsintott rám Louis.
- Imádlak titeket! – rántottam magamhoz mindkettőt, és szorosan megöleltem őket.
- A falnak beszélek, Alexa Morgan?! Ki az ágyból! – törte ránk az ajtót Zaynie.
- Ja, bocs.. – higgadt le, amint meglátta, hogy nem vagyok egyedül. Bár az is elképzelhető, hogy azért nyugodott meg, mert látta, hogy már felkeltem, vagyis nem a falnak beszélt.. :DD
- Megyünk. – húzódtam el a fiúktól, és elindultam lefelé.
A Larry páros némán követett, Zayn pedig tovább ment felverni a még mindig lustálkodó bátyámat.
*** 15 perccel később ***
- Miről maradtam le? Bocsánat, siettem, ahogy tudtam! – robogott le a lépcsőn Niall, a pólóját menet közben magára kapva.
- Semmiről, ülj már le. Éhes vagyok, és majd csak ezután ehetünk. – nyavalygott a szépfiú. Igen, kivételesen ő nyafogott kajáért, nem pedig Nialler..!
- Fiúk, van egy remek hírem! – kezdett bele a mondókájába Paul. – Remélem emlékeztek még arra, amiről régebben beszéltünk..
- Ez eddig nagyon konkrét! Van egy remek híred, amiről nem tudjuk mi; meg emlékezni kéne valamire, amiről még az őskorban dumáltunk.. Tökre képben vagyok ennyi infótól! – vigyorodott el pimaszul Harry, mire mindenki (Paulon kívül persze) felröhögött.
- Most nincs idő az agyament poénjaidra, Styles. – hűtötte le a göndör hajút a menedzsere.
- Látod, Lexi, én megmondtam! Mindig csak cseszegetnek! – emelte színpadiasan a homlokához a kezét Hazza.
- Szegénykém, fogadd őszinte részvétem! – nevettem fel, mire Harry sértődötten kinyújtotta rám a nyelvét.
- Tehát, folytathatom, vagy esetleg még hallgassam egy kicsit a mi drága Haroldunk éretlen megnyilvánulásait? – vágott közbe Paul ingerülten.
- Természetesen folytathatod. – bólintott Liam jófiú módjára. – Haz, kérlek.
- Igenis, apuci. – durcizott be még jobban Hazza.
- Nos, mint azt említettem, régebben már beszéltünk egy különleges Halloween-i videóról. – Haz itt már szólásra nyitotta a száját, de Paul gyorsabb volt. - Mielőtt megszólalnál Styles, tudom, hogy még a nyár felénél sem tartunk, de nem árt, ha időben elkezdjük a forgatást. – erre a göndör hajú sértetten zárta össze az ajkait. Szegénybe belefojtották a szót. Pedig már majdnem sikerült megint közbeszólnia valami (szerinte) vicceset..! :D
- Karen talált egy remek helyszínt a videó kísértet házas részéhez. – folytatta a fiúk menedzsere komoly képpel. - Elég messze van, egy erdőben, a semmi közepén, de a képek alapján ígéretesnek tűnik..
- Álljunk csak meg! Karen? Melyik asszisztensedet hívják így? – ráncolta össze a szemöldökét gondterhelten(?) Louis.
- Tudtommal egyiket sem. – jelentette ki Harry, majd kérdőn Paulra sandított – Hacsak nem vettél fel valaki újat, akinek elfelejtettél bemutatni.. Aki így még szerencsétlen módon nem fordulhatott meg a hálószobámban.. Hmm.. Pauli, nem akarsz mondani nekem valamit? – kérdezte szemrehányóan Hazza.
- Először is, nem vettem fel senki újat, másodszor meg fúj.. De legalább már tudom, miért vigyorog mindegyik, ha rólad panaszkodom. – sóhajtott fel Paul. Kezdett belefáradni a göndör hajúval való szópárbajba, jobbnak látta nem folytatni a harcot.
- Harry áll a rendelkezésedre, ha meg kellene nevelni őket, mert túlságosan szemtelenek lennének. – vigyorgott készségesen Harold, és perverzen megnyalta a száját.
- Köszönöm, bár nem hiszem, hogy élek a lehetőséggel. – forgatta meg a szemeit a férfi, az arcán egy beletörődő mosoly virított. Belátta, hogy hiába próbálkozik, Harry javíthatatlan. Pontosabban javíthatatlanul perverz.. Főleg reggel.
- Azért csak gondold meg. A számomat tudod. – mondta hivatalos hangon, halál komoly képpel Hazza.
Őt figyelve egyre jobban fulladoztam a röhögéstől. Lehetséges, hogy a közel jövőben beajánlom majd valami vígjátéksorozatba szereplőnek.. Nagyon ígéretes vállalkozásnak tűnik! :D
- Csodálatos, amit műveltek, vicces, meg minden, de.. De akkor ki is az a Karen? És mit kell még tudni a forgatásról? – váltott témát Liam. Édes istenem, 20 éves sincs, és máris ennyi felelősségérzet van benne.. Kezdek komolyan aggódni miatta! :D
- Bocsánat, kissé elkalandoztunk, igazad van, fiam. Szóval, Karen Eleanor menedzsere, tudjátok ki, hiszen már találkoztatok is vele.. Apropó, Louis, ő is jönni akar majd, a barátnőddel együtt, úgyhogy örülhetsz! – fordult Louhoz.
- Remek. – mosolyodott el „lelkesen” az én Boom.
- Látom, neked még eléggé reggel van, Tomlinson. – állapította meg Paul szánakozva.
- Ja, olyasmi. – bólogatott Louis kifejezéstelen arccal.
Számomra már ennyiből is világossá vált a férfi és a fiúk viszonya.. Paulnak egyértelműen Li a kedvence, viszont a többiekkel is elég jól megvannak, Harryre azonban nagyon ki van hegyezve.. De ettől függetlenül látszik rajta, hogy mindegyiküket őszintén szereti.
- A forgatás holnap lenne, majd még ma telefonálok, hogy reggel hányra jön értetek az autó. Természetesen csak a kísértet házas részt vesszük fel most, a többit később. Kérés, kérdés, óhaj, panasz, hozzászólás? – fordult körbe kíváncsian.
- Mit kell csinálnunk ott? Ugye nincs előre megírt szövegkönyv, vagy valami? – érdeklődött a bátyám.
- Csak adjátok magatokat; ijedjetek meg, ha kell; vegyetek két alsógatyát a biztonság kedvéért, de többet is hozhattok, ha szükséges.. Nagyjából ennyi. – sorolta Paul az ujjain számolva a dolgokat.
- Csúcs, ha nincs szöveg, legalább nem kell magolnom! – dőlt hátra a kanapén megkönnyebbülten Harry.
- Örülj csak, Styles, amíg van minek. Hamarosan elkezdünk dolgozni az új albumon, akkor is legyél ám ilyen vidám! – búcsúzott el Paul.
- Harry, olyan nagy kérés, hogy legalább egyszer viselkedj ember módjára a megbeszélésen? – dorgálta meg Liam, miután kikísérte a menedzserüket.
- Nem, de ha reggel idepofátlankodik, ne várd el, hogy ennél kedvesebb legyek! – vágott vissza Hazza.
- Jól van, na! Egyébként, amíg titeket vártunk, Paul mutatott pár képet a házról.. Akkor még nem értettem, miért nézegessek egy ilyen viskót, de most már tudom. Eléggé ósdinak és ijesztőnek tűnt az a hatalmas faház.. – erre megfagyott a vér az ereimben.
- Ósdi?! Ijesztő?! – kérdeztem rémülten.
- Hatalmas?! Faház?! – vágott közbe Louis is falfehéren.
Hmm, csak nem lehet, hogy ő is ugyanazt álmodta, mint én? Tuti biztos! Vagy.. fogalmam sincs.. De muszáj lesz kiderítenem!
- Mi az, ebben mi olyan ijesztő? Úgy betojtatok, mintha égne körülöttünk a ház! – röhögött Zayn.
- Vagy inkább: úgy féltek, mintha épp most gyulladt volna ki. – tett rá még egy lapáttal ismételten a szépfiú.
- Ezzel inkább ne viccelj! – mordultam rá durván, majd csendesen hozzátettem. – Amúgy semmi bajom sincs..
- Te tudod. – nevetett Liam a fejét rázva.
Már akkor nagyon rossz előérzetem volt. Ósdi, ijesztő, hatalmas faház. Meg ez az ’ég körülöttünk a ház’ poén. És akkor ott van még Karen is.. Csak nem ő röhögött álmomban? Ahhoz, hogy ezt biztosan tudjam, vissza kellene emlékeznem, amit inkább nem akarok.. A fenébe is, olyan bizarr ez az egész! – gondolkodtam el.
***
- Louis, van egy perced? – állítottam meg a lépcsőn éppen felfelé igyekvő fiút.
Mosdóba indultam, amikor megláttam őt, és rájöttem, hogy ennél tökéletesebb alakalom nincs is arra, hogy négyszemközt megkérdezzem az álomról.
- Persze, rád több is. – fordult vissza mosolyogva. – Neked mindig lesz egy percem, akárhányszor kéred.
- Remek, nézd.. Nem tudom, hol kezdhetném.. Na, mindegy. Izé.. álmodtál valami furcsát mostanában? – kérdeztem félve.
- Nem, nem mondhatnám. – rázta meg a fejét értetlenül. – Miért, te?
- Felejtsd el. – erőltettem mosolyt az arcomra, és elindultam a mosdó irányába.
- Várj, mit értesz a furcsa álom alatt? – állított meg a csuklómnál fogva. - Például, amikor Zayn azt álmodta, hogy egy unikornison lovagol? Ez a furcsa álom, vagy inkább valami más?
- Egy unikornison?! Bár tőle ez is simán kitelik.. – vigyorodtam el.
- Aha. – bólintott nevetve Lou.
- Egyébként meg csak úgy eszembe jutott ez a kérdés. Semmi extra. – mosolyodtam el halványan.
- Ha más is eszedbe jutna, nyugodtan keress meg. – kacsintott rám.
- Oké, már csak azért is, mert ez a Zaynes tényleg jó volt. – ígértem meg.
- Louis, lehoznád a fésűm? – kiabált a nappaliból Zaynie.
- Persze, de még behajtom rajtad ezt a szívességet! – válaszolta Lou, aztán bocsánatkérően rám mosolygott.
- Menj csak. – intettem a fejemmel a lépcső felé.
Louis egy gyors puszit nyomott az arcomra, majd elrohant.
Elmerengve álltam ott, először a keze által megfogott csuklómon simítottam végig, majd az ajkai miatt bizsergő arcbőröm is sorra került.
Így, utólag belegondolva, elég röhejesen festhettem a karomat és az arcomat fogdosva, miközben fülig érő szájjal meredtem a távolba.. :D
Louis szemszöge:
A szobámba érve bosszankodtam egy sort Zayn időzítése miatt, de aztán boldogan vigyorogva megnyaltam az ajkaim.
Elégedetten állapítottam meg, hogy ma is sikerült elérnem azt, hogy ne legyen képes elfelejteni. Igen, tudom, hogy mit mondtam Harrynek, de nem megy. Illetve még csak meg sem próbálom elfelejteni, mert tudom, hogy nincs értelme. Lexi az enyém, és kész.
Viszont fájt hazudni neki az álommal kapcsolatban.. Ezért is állítottam meg. Hogy a Zaynes poén miatt legalább vidáman váljunk el egymástól, és ne érezze azt, hogy hülyének nézem.
A megbeszélés utáni reakciójából, és az előbbi kérdezősködéséből tudom, hogy ő is ugyanazt álmodta, mint én. De ha rájönne, hogy még mindig ennyi közös van bennünk, megtudná, hogy szeretem, ami számára jelen pillanatban egyenlő lenne egy halálos ítélettel..
Karen.. brr.. Már a név hallatán is futkos a hideg a hátamon. Nagyon nem tetszik, hogy kapcsolatban áll azzal a házzal, amiben forgatni fogunk. Nagyon, nagyon, nagyon nem. De miért? És mit tehetnék ellene?
Meg kell védenem tőle Lexát. Ő egyedül lesz kint Torival, Danivel, Ellel és Karennel. Egyedül, csak ők öten.
Oké, Paul is kint lesz a forgatás egyéb vezetőivel, de akkor is, ők odébb fognak állni..! ÉN nem leszek ott, tehát nincs biztonságban. A házban csak mi leszünk, a fiúk, meg az előre felszerelt kamerák és mikrofonok. A fő ’stúdió’ kint lesz.. Várjunk csak, azt őrzik a biztonsági őrök is.. Hmm, már tudom, mit kell tennem!
- Ne félj, gyönyörűm, amíg engem látsz.. – suttogtam megnyugodva.
Csak az a kérdés, mi lesz, ha már nem lát engem..
Egyelőre ennyi ^^ Remélem olvasható volt (az én véleményem nem publikus a folytatás milyenségéről.. rémes >.<) :D Szóval, még pár komi, és hajnalban hozom az újat! ;) <3
U.i.: Payzer </3 :'(( Nem akarom elhinni :'( Remélem az lesz, mint ősszel is, hogy újra összejönnek ^^ Én nem bírok mást elképzelni Liammel :$$ Ti hogy vagytok vele? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése