Itt is van a következő, szép "kerek" sorszámú rész :D Egyébként megmondtam, hogy a komik pozitív hatással vannak rám, mert bár hajnali 5 múlt, mégsem vagyok fáradt, és alvás helyett ezerrel tudtam írni nektek a fejezetet! ;) Szóval, nagyon köszönöm a sok kommentet, ezt a jó szokásotokat nem bánnám, ha továbbra is megtartanátok :P
Remélem tetszeni fog, amit hajnali fél egy utántól összepötyögtem nektek! :D :)) <3
Lexa szemszöge:
Bánatosan néztem a takarómon heverő felsőt, miközben azon gondolkoztam, hogy most már mennyire nem illik ide.
Minek aludjak vele, ha többé nem érdekel a gazdája? - tettem fel magamnak a nagy kérdést.
Pár perc elmélkedés után végre sikerült döntenem a sorsáról..
Louis szemszöge:
Az ágyamon ültem, és némán meredtem magam elé, miközben próbáltam rájönni arra, hogy miért beszéltem ilyen durván odalenn..
Elvégre, fogalmam sem volt arról, hogy Lexi is hallja! Én nem így akartam..! Én csak.. Én csak.. És egyáltalán, miért is mondtam ilyeneket Liam előtt?! Nincs mentségem, mert az hülye kifogás, hogy túlságosan is elöntött a düh.. Igen, jogosan lehetek mérges Lexre azért, amit régebben tett, de ez még nem jogosít fel arra, hogy lekurvázzam! Hát még a többi szép dolog, amiket felelőtlenül hagytam kicsúszni a számon..! Te jó ég, kész szörnyeteg vagyok! Vagy még rosszabb..!
Azt, amit tettem, azt senki sem érdemelte volna meg! Hát még Ő! Ő főleg nem! A rohadt életbe is, hogy történhetett meg ez egyáltalán?!
Az egyetlen ember, akitől nem sajnálnám az ilyen szavakat, az Karen.. Brr, még rá gondolni is szörnyű.
Az elmélkedésemet az zavarta meg, hogy valaki kinyitotta az ajtómat.
- Ó, bocsi, azt hittem nem vagy itt! Azért nem kopogtam.. - mentegetőzött Lexa.
Bárhogy szerettem volna is bocsánatot kérni tőle, tudtam, hogy felesleges. Egyelőre semmi értelme, legfeljebb annyit érnék most el vele, hogy még jobban kiakad rám..
- Öö.. szóval én..öö.. zavarok? - kérdezte végül, pár perc csend után.
Egészen eddig háttal ültem neki, nem bírtam a szemébe nézni. Erre viszont már felé fordultam, bár még így is ott maradtam, az ágyam távolabbi végében. Nem tudtam közelebb menni hozzá, mert félő volt, hogy sírva leborulok elé..
- Nem, gyere csak. - ráztam meg a fejem, halkan motyogva.
- Igazából csak egy dolog miatt jöttem. - lépett be teljesen a szobámba.
Ahogy előjött az ajtó takarásából, már tisztán láttam a kezében lévő tárgyat.. a pólómat.
- A-az micsoda? - bámultam meredten a felsőt, a szívem a torkomban dobogott a félelemtől.
- Ezért jöttem. - csukta be maga mögött az ajtót. - Visszahoztam a pólódat. Gondoltam neked még jól jöhet, ha már nekem nem is..
- Aha.. - nyögtem ki nagy nehezen, és próbáltam figyelmen kívül hagyni azt a fájdalmat, amit az előbbi szavaival a szívemnek okozott.
- Tudom, szánalmasnak hangzik, de ezzel aludtam.. - vallotta be lehajtott fejjel.
Őszinte csodálattal néztem rá amiatt, hogy ilyen könnyen túl lépett a vitánkon. Ezt a legjobban abból tudtam megállapítani, hogy nem használta ki a lehetőséget.. a lehetőséget a gúnyolódásra. Csodáltam, amiért semmi plusz hangsúlyt nem vitt abba a szóba, hogy 'szánalmas'. Egyszerűen csak kimondta, holott jogosan piszkálhatott volna vele.. De nem, Lex nem olyan. Ő kedves. Én meg egy született bunkó.. Na, igen, témánál vagyunk.
- Most viszont már nincs rá szükségem, szóval.. Hová tehetem? - pillantott rám kérdőn.
Éreztem, hogy szeretné, ha a szemébe néznék, ezért igyekeztem erőt venni magamon, és próbáltam rezzenéstelen arccal szembesülni a gyönyörű kék szemeinek látványa által okozott hatalmas lelkifurdalással. (wow, ilyet is ki tudok szenvedni magamból :DD basszus, ez a mondat olyan hosszú, hogy én is kétszer elolvastam, mire megértettem :'D De megértettem, szóval remélem nektek is sikerülni fog! xdd - a szerk.)
- D-dobd csak le valahová.. - suttogtam. Azért voltam halk, hogy ne tűnjön fel neki a remegő hangom.
- Oké. - vonta meg a vállát, és egyszerűn a padlóra ejtette.
Az én fejemben valóságos lassított felvételként zuhant alá a pólóm, és óriási porfelhőt kavarva ért földet a szőnyegemen. Akár egy menő, filmbeli jelenetnek is tűnhetett, de számomra ez inkább volt egyenlő valaminek a végével.. valami fájdalmassal, valami rosszal.. Olyan érzésem támadt, mintha a szívemet dobta volna le. És talán valamilyen értelemben tényleg ezt is tette..
- Na jó, ennyire nem vagyok köcsög. - hajolt le érte gyorsan, és felkapta. Ezzel egy kicsikét visszatért belém a remény.. Hátha vissza viszi magához, vagy valami..!
- Tessék. - tette le az ágyamra mosolyogva.
Szólásra nyitottam a számat, de képtelen voltam a hangképzésre. Ezért válaszképpen biccentettem egyet.
- Hát akkor.. jobb lesz, ha megyek. Készülődnöm kell estére, meg ilyenek. - kezdett el lassan hátrálni az ajtó felé. - Szia, Louis. - és ezzel elment. Engem meg itt hagyott, egyedül. Pontosabban a pólómmal. Hurrá!
Némán bámultam a ruhadarabot a takarómon, alig egy méterre volt tőlem. Egy kicsit mintha úgy is néztem volna rá, mint egy árulóra.. Azért, mert ő is ott hagyta Lexát, nem csak én, a gazdája.
Hosszú percekkel később remegő kézzel nyúltam érte, és egy hatalmas nyeléssel fogtam meg. A szívem kalapált, a tenyerem izzadt, a torkomban pedig egy óriási gombóc nehezítette minden egyes nyelésemet.
Egy hirtelen mozdulattal felemeltem az ágyról, az arcomat pedig belefúrtam. Egyetlen mély szippantás is elegendő volt ahhoz, hogy az eddig sikeresen visszatartott könnyeim utat törjenek maguknak, és patakokban folyjanak végig a bőrömön. A felső anyaga kitartóan szívta magába a könnycseppeket, talán csak azért, hogy később bebizonyíthassa: Louis Tomlinson is képes sírni. Még hozzá nagyon.
A pólónak jellegzetes illata volt, amely három "részből" tevődött össze: az én illatomból, Lexi selymes bőrének illatából, és Lex ágyának illatából.. Így azt az ágyat (is) éreztem az orromon keresztül, amiben talán én is alhatnék most.. vagy egy napon biztosan. Feltéve, ha nem szúrom el.. De elszúrtam. Végleg. Ez most már biztos.
Öt perc elteltével a bánatom átalakult fájdalommá és haraggá.. A méregtől szinte liluló fejjel vágtam földhöz a pólót.
- A rohadt életbe! - őrjöngtem kínomban.
Dühös voltam, elmondhatatlanul dühös. Magamra, a pólómra.. az egész világra. Kivéve persze az én gyönyörűmet. Minden és mindenki megérdemli a haragom, Őt leszámítva.
Felpattantam, és sietve sétáltam az ajtóhoz, a nem olyan régen ott földhöz vágott telefonomért. Gondolkodás nélkül(..) megnyitottam a twitter-t, aztán írni kezdtem:
Louis Tomlinson: Please don't exclude me out of your life, cause both of us know that we will always need to each other.. </3
A józan eszem teljesen elhanyagolva egyszerűen világgá kürtöltem a bepötyögött szavakat..
*** Este, negyed 8 körül ***
Lexa szemszöge:
Mivel már sikerült ruhát választanom, hajat is mostam, és a póló visszaadása után ettem is pár falatot, ezért jobb dolgom híján twittereztem. (Na jó, csak addig, amíg száradt a hajam. :D)
Lexa Morgan: Being wild and free!! :P Oh yeah, I've never been happier than now! :D
Majd még egyet írtam, csak a poén kedvéért:
Lexa Morgan: @Harry_Styles R u ready for the party??? :DD
Hazza szinte azonnal válaszolt is..:
Harry Styles: @Lexiii_Morgan Of course, baby! ;) I know we're having a good time :D Luv ya <3
Jót mosolyogtam a tweet-jén, de aztán leesett valami.. Az, hogy online van, és nem készülődik.. Na megállj csak, Styles, ezért még kapsz! :D
Le akartam kapcsolni a gépem, de előtte még gyorsan rákerestem Loura.. Pontosabban csak beírtam a nevét. A mutató ujjamat az enter-en húzogattam, nagy volt a kísértés.. Viszont, valami azt súgta, hogy inkább ne nézzem meg, ezért végül egyszerűen bezártam az ablakot.
Nem érdekel, Louis! - csaptam le a laptopom fedelét mérgesen.
Pár nagy lélegzet vétel után, valamennyivel higgadtabban indultam el a fürdőbe, hogy kisminkeljem magam és folytassam a készülődést.
*** 8 előtt 10 perccel ***
Louis szemszöge:
Danielle és Tori a vacsora elkészítésével fáradoztak, mi pedig, a fiúkkal az asztalnál ülve vártunk, és beszélgetés közben néztük őket.
Egyedül Harry állt külön, a falat támasztva, néha-néha az órájára sandítva.
- Harold, nagyon vigyázz rá, megértetted?! - ismételte meg a kérdést ezredszerre is Niall.
- Igen, meg. - Hazza szinte már automatikusan válaszolt a lány bátyjának figyelmeztető megnyilvánulásaira.
- Ne hagyd, hogy túl sokat igyon, világos?! - folytatta a kérdéssor elismétlését Nialler.
- Igen, az. - bólogatott Harry unottan, a körmeit (?!) nézegetve.
- És ha egy bunkó a közelébe megy, azonnal üsd le! - mondta a szöszi továbbra is.
- Oké. - sóhajtott fel Hazza.
- Ja, és Harold, nagyon hülye vagy, ugye tudod? - szólt közbe Zayn, majd kíváncsian elvigyorodott.
- Igen, tudom.. Hé, álljunk csak meg! - kapott észbe Harry, mire a szépfiú Liammel lepacsizva vadul röhögni kezdett.
Én is elmosolyodtam, de hangosan nevetni azért nem mertem.. Elvégre a göndör hajú tudja, hogy hogyan viselkedtem Lexával, és nem szeretném, ha erre Niall is rájönne, mert akkor.. Akkor nekem finoman szólva is végem lenne.
- Bo-hocsi.. ha-ve-her.. - vihogott Zayn.
- Hé, ezt nem lehetett kihagyni! - helyeselt Liam vigyorogva.
- Akkor is gonosz volt, és.. - itt megakadt, mert meredten bámult a lépcsőre, és akkorát nyelt, hogy szinte hallani lehetett.
Kíváncsian fordultunk mi is arra, hogy megnézzük, mi sokkolta le ennyire Harryt. A szemeim pillanatok alatt elkerekedtek.. Lexi volt az, és olyan gyönyörűen nézett ki, mint még talán soha..
Kék ruhája (Harold kérésének megfelelően.. brr!) iszonyat szexi volt, főleg a feszessége, a hossza és az oldalán lévő mély kivágások miatt.
Angyal szőke haja hullámosan omlott a vállára, a rajta lévő smink pedig teljes egészében (a ruha színével együtt) a gyönyörű kék szemeit hangsúlyozta.
A tekintete egyszerűen vakító volt, komolyan attól féltem, hogyha belenézek, örökre elveszek.. A formás, hosszú lábait látva meg szerintem minden férfinek kicsordult a nyála.. Rólam és a reakciómról ne is beszéljünk inkább..!
Lex egyre jobban elpirult, mialatt kecsesen lépdelt lefelé. Istenem, olyan aranyos volt szegény, ahogy elvörösödött az őt vizslató szemek miatt.
- Mehetünk? - kérdezte félénken Harrytől, miután leért.
- Baszki.. - nyögött fel Hazza.
- Mi a baj? - rémült meg Lexa, és azonnal lepillantott magára, hogy megtalálja a (nem létező) hibát.
- Megbántam.. olyan rohadtul megbántam.. - nyöszörögte Harry.
- De mégis mit? A bulit? - faggatta Lexi aggódva.
- Nem.. Te az enyém voltál és.. Te jó ég, olyan balfasz vagyok, amiért hagytalak elmenni.. - túrt a hajába kínjában.
- Ó, már megijedtem, hogy valami komolyabb! - nevetett fel Lex idegesen, hogy leplezze a zavarát.
- Meseszép vagy, húgi. - mosolyodott el büszkén Niall. terelve a témát.
- Köszi. - jött zavarba még jobban a lány.
- Tényleg.. egyszerűen gyönyörű vagy.. - értett egyet Harry.
- Ne már, fiúk.. - hajtotta le a fejét teljesen elvörösödve.
Szívesen megdicsértem volna én is, de nem ment.. A többiekkel ellentétben én ugyanis nem találtam rá megfelelő szót.. Gyönyörű? Ugyan, annál még ezerszer szebb! Meseszép? Annál is sokszor szebb, és szerintem mindig lehetne még hova fokozni a szavakat. A 'lélegzetelállító' is inkább csak egy tény róla, mintsemhogy dicséret.
Ő egyszerűen egy angyal. Az én őrangyalom.. Legalábbis az volt. Az enyém volt.. Az én gyönyörűm volt.. De most már ki tudja..? A francba, ha Hazza is ennyire megbánta, akkor én mit érezzek?! Elvégre Lexi mindig is "jobban" az enyém volt, mint az övé!
- Szabad a kezét, Milady? - hajolt meg Harry bohóckodva.
- Hát hogyne, Sir! - nevetett fel Lex, és hagyta, hogy a göndör hajú kezet csókoljon neki.
- Indulhatunk, kedvesem? - vigyorgott Harold, miután a lány belekarolt.
- Ó, hogyne, drágám. - poénkodott tovább Lexa.
- Akkor, engedelmetekkel, elvinném a hölgyet, ugyanis bulizni óhajt! - emelte meg a képzeletbeli kalapját (?) Harry, majd méltóságteljesen kivezette Lexit az ajtón.
Lexa szemszöge:
- A hintója előállt, kisasszony! - nyitotta ki nekem Hazza a taxi ajtaját.
- Nagyon kedves, köszönöm. - mosolyogtam rá.
Harry "besegített" a kezemnél fogva, aztán átszaladt az autó túloldalára és beült mellém. Lediktálta a sofőrnek a címet, mi pedig már úton is voltunk.
Az odaút első 10 percet végignézelődtem. Csodálattal bámultam ki az ablakon, az éjszaka is nyüzsgő London varázslatos látványt nyújtott.. Minden ki volt világítva, az épületek így talán még szebbek voltak. Teljesen lenyűgözött, magával ragadott az egész.
- Ha kibámészkodtad magad, akkor majd kérdezhetek valamit? - rángatott vissza a valóságba az álmélkodásból Harry hangja.
- Tessék? - fordultam felé kíváncsian.
- Mi volt ez az egész Louval délután? - nézett rám kérdőn.
- Ajj.. - sóhajtottam fel. - Semmi, kész, vége. Ennyi volt, lezártuk.
- Biztos, hogy lezártad? - faggatott.
- Igen, biztos. Visszaadtam neki a pólóját is! - válaszoltam.
- Azt, amivel aludtál? Ez most komoly? - lepődött meg.
- Az hát! - vágtam rá. - Vége.
- Te tudod.. - mosolyodott el.
- Mi van? Mire célzol ezzel? - pillantottam rá szúrósan.
- A szemed mást mond.. - súgta a fülembe. Tudtam, hogy miért hajolt olyan közel: azért, hogy ne kelljen a szemembe néznie.
- A szemem nem mond semmit! - fújtattam dühösen.
- Jól van, na, bocsi. Ne húzd fel magad. - kérte.
- Ne rontsuk el az estét azzal, hogy Louisról beszélünk, jó? - fúrtam a tekintetem mélyen az övébe. - Mi most bulizni megyünk, mint két szingli.
- Tudom, vad vagy, és szabad! - nevetett fel, idézve az esti tweetemből.
- Na látod! - pusziltam meg az arcát.
- Erről jut eszembe.. - pirult el. - A csók még mindig áll?
- Persze. - kacsintottam rá. A válaszomtól furcsamód nagyon vidám lett.Túlságosan is vidám..
Gyanakodva méregettem még pár percig, aztán megvontam a vállam, és tovább csodáltam a várost az ablakon keresztül..
*** Hajnali fél 4 ***
Harry enyhén becsiccsentve, én valamivel ittasabban hagytam el a klubot. Az újságírók egy másodperc alatt körénk gyűltek, lépni sem lehetett tőlük. Ezer, meg ezer kérdés záporozott felénk, a vakuk folyamatosan villogtak.
Mivel Hazz látta, hogy nem tudok haladni, gyorsan átkarolt, és egy taxi felé kezdett el húzni.
Séta közben azon gondolkodtam, hogy Harry zakója milyen remek szolgálatot tesz nekem, ugyanis kint rettentően hűvös volt a levegő, ő meg, úriember módjára rám adta.
A taxiba beülve a göndör hajú gyorsan elintézte sofőrt a címünkkel, majd hozzám fordult.
- Na, hogy érezted magad? - fürkészte az arcomat kíváncsian.
- Iszonyat jó volt. - vigyorodtam el, és megcsókoltam. A mai este folyamán sokadszorra(..). Hát igen, számomra érthetetlen okokból (..) tapadtak rá a nyomulós lányok.. (:DD - a szerk.)
Harry gyengéden végigdöntött a hátsó ülésen, és óvatosan a meleg tenyerébe fogta az arcom egyik felét.
- Máskor is menjünk bulizni? - suttogta mosolyogva.
- Veled bárhová elmegyek szórakozni! - nevettem fel, és egy újabb gyors puszit adtam a szájára. Na igen, az ital, az ital..
- Kínzás, hogy nem érthetem félre azt, amit mondasz.. - motyogta az ajkaimba.
- Sajnálom. - túrtam bele a hajába lágyan. - És ezt is. - simítottam végig óvatosan a homlokán keletkezett seben.
- Az a barom csak védekezni próbált, miután a földre küldtem. - mosolyodott el fölényesen. - Mégsem hagyhattam, hogy markolássza a feneked!
- Köszönöm. - leheltem, és a számmal gyengéden végigsimítottam a kipirult arcán.
- Lex.. - szólított meg halkan.
Ahogy a tekintetem találkozott az ő smaragd szemeivel, féloldalasan elmosolyodott, majd újból megcsókolt.
Hosszú percekig folytattuk, viszont az egyik éles kanyarnál Harry legurult rólam a lábtörlőkhöz, én pedig ráestem. Innentől kezdve már végigröhögtük az utat, ami a korábbi piálástól egyáltalán nem volt nehéz.
Kereken hajnali 4-re érkeztünk haza, Hazza gyorsan kifizette a sofőrt, és engem átkarolva beinvitált a kapun. (haza, Hazza :D ez oltári XDD #bocsihajnalbanhülyevok - a szerk.)
Miközben a bejárati ajtón lévő zárral küszködött, ismét rázendítettünk a hangos nevetésre, a bénázása túlságosan is vicces volt.
Egymást csitítva, röhögve estünk be a házba. Legnagyobb meglepetésünkre a konyhában égett a villany, az asztalnál pedig két fiú ült.
Niall és Louis(?!). Oké, a bátyámnál érthető, hogy aggódik, de Lou?! Ő mi a szart keres idelent?! Még csak arra sem foghatja, hogy felébredt és lejött enni, mert ugyanabban a ruhában van, mint amit egész nap viselt!
- Hát ti? - pillantottam rájuk értetlenül.
- Sakkozunk. - vonta meg a vállát Louis közömbösen, mintha ez teljesen normális dolog lenne.
- Sakkoztok? - néztünk össze Harryvel döbbenten, majd sokadszorra is kirobbant belőlünk a nevetés.
- Igen, titeket vártunk. - folytatta Lou rezzenéstelen arccal. - Tudom, nem túl izgalmas játék, és sokan bealszanak rajta, de mi talpon vagyunk.
- Látom a hangulat megvan! - vigyorodott el Niall Harryvel minket figyelve, miközben egy hatalmasat harapott a kezében lévő szendvicsbe. Nem csalódtam az én drága szöszimben, ő evés nélkül képtelen létezni.. Virrasztani meg főleg! :D
- Naná, hogy megvan.. - vigyorogtam, és megcsókoltam Hazzát.
Ő szinte már reflexszerűen húzott magához a derekamnál fogva, és viszonozta a közeledésem.
- Megint összejöttetek, vagy mi van? - kíváncsiskodott a bátyám fura arckifejezéssel.
- Csak kiélvezzük, hogy szinglik vagyunk. - magyaráztam, (a piától) idétlenül mosolyogva.
- Ja, az más. - bólintott megnyugodva.
- Nyugi, haver, semmi több sem lesz. - kacsintott rá Niallre a göndör hajú. - Külön alszunk éjjel, nem? - fordult felém.
- Még jó! - pattant fel a Nouis páros kórusban. Louis is?!
- Igen, még jó! - adtam nekik igazat nevetve.
- Egyébként, Harold, szép a homlokod. - jegyezte meg Lou nyersen.
- Ugye? Tudom, köszi! - szemtelenkedett Harry.
- Jaj, Louis, ne csináld már, Hazz tök hősiesen megvédett! - álltam óvóan a göndör hajú fiú elé.
- Gratulálok. - bólintott Niall elismerően. - Ne csalódtam benned.
- Egy állat taperolt, Harry meg földhöz vágta. - meséltem.
- Nem érdemelt mást az a szemét! - szorította ökölbe a kezeit Hazza.
- Nyugi van, drágám. - fejtettem szét az ujjait mosolyogva, majd egy utolsó csók után elindultam az emelet felé.
- Lefekszem, jó éjt! - szóltam vissza.
- Neked is. - válaszoltak kórusban.
A szobámba érve gyorsan átöltöztem, és bedőltem az ágyba.
*** Eközben odalent ***
Louis szemszöge:
- Én is megyek, heló srácok. - állt fel Niall, miután betömte a szendvicse maradékát. - Ó, és Lou, kösz, hogy virrasztottál velem. - fordult hátra még egyszer az ajtóból.
- Ne csókold meg még egyszer Őt! Megtiltom! - támadtam neki Harrynek, amint a szöszi hallótávolságon kívülre ért.
- Nyugalom, haver. - tolt el magától. - Nem kell pattogni! Bár megértem, elvégre csak most kezdesz rájönni, mit is vesztettél el!
- Ő még mindig az enyém, semmi köze hozzád! - sziszegtem.
- Ha az egész csak a birtoklásra megy, akkor javaslom, hogy foglalkozz a visszakapott pólóddal, mert semmi másod nem lesz már tőle! - vigyorgott rám gúnyosan. - Egyébként rohadt szánalmas, hogy egyedül amiatt zavar a tovább lépése, mert így eggyel kevesebb lány van oda érted!
Erre ökölbe szorultak a kezeim, a szemeim pedig összeszűkültek. Az agyam rögtön a lehetséges visszavágáson kattogott.
- Szemét húzás volt, hogy fizettél azoknak a lányoknak a nyomulásért! Mi lenne, ha ez esetleg Lex fülébe jutna? - húzogattam a szemöldököm győzedelmesen.
- Azt ajánlom tartsd a szád, különben.. - emelte fel a mutató ujját fenyegetően.
- Különben mi lesz, hm? - vigyorogtam.
- Különben Niall értesülni fog arról, hogy mit tettél a húgával! - zárta le a témát, tudva hogy nyert, és egyszerűen faképnél hagyott.
- Most még ez is! - csaptam dühösen a falba az öklömmel.
Remélem Lexának azért lesz annyi esze, hogy elkeseredésében nem fogja Haroldot csókolgatni! Ha ez lesz mostantól, nem tudom mit csinálok magammal! - gondoltam a lépcsőn felfelé menet.
Az ágyamban fekve tovább gondolkoztam az este történteken.
Először is az jutott eszembe, hogy hiba volt-e kitörölni a tweetemet vacsora után.. Oké, persze, nem akarom, hogy a rajongók félre értsék, de.. Na, mindegy, ez azért annyira nem lényeges.
A Niallel való virrasztásomról egyébként annyit, hogy önként ajánlkoztam mellé, amikor megtudtam, hogy mi a szándéka. Elvégre, én is ugyanannyira aggódom a húgáért, mint ő! Pláne, ha Harolddal bulizik! Pff..
Aztán a pólón kattogott még egy kicsit az agyam. Eszembe jutott az, amit kihallgattam még nem olyan régen, amikor egyik hajnalban Lexi Harryvel beszélt: (Lexa szemszögéből van a visszaemlékezés, sorry, de ahhoz már fáradt vok, hogy ezt is átírjam :$$ - a szerk.)
" - ... – ölelt magához Harry, és egy puszit nyomott az arcomra.
- Te Lex, olyan Lous illatod van.. – állapította meg, miután elhúzódtam tőle. Ezen én csak elvigyorodtam. – Na jó, mégis mijével alszol? – húzogatta a szemöldökét.
- A pólójával. – vallottam be elvörösödve. Nos igen, főleg annak az ölelgetése miatt van olyan illatom, amilyen neki, de azért egy picit talán még az igazi Louis is hozzá tett ehhez a konyhában..
- A mi titkunk. – kacsintott rám.
- Ha esetleg végleg feladnám, akkor visszaadom majd neki, nyugi. Akkor csak egy fájdalmas emlékeztető lenne, amire nincs szükségem. Addig viszont marad! – nevettem fel halkan. "
- Szeretlek, gyönyörűm.. - suttogtam könnyes szemekkel, majd az oldalamra fordulva megpróbáltam elaludni.
Nem sokkal később ez sikerült is.
*** Délelőtt 11 ***
Lexa szemszöge:
Morogva nyúltam a telefonomért, ami egy hangos sípolással ébresztett fel. A sípoló hang pedig azt jelezte, hogy van egy új üzenetem..
Ennyi! ^^ Bocsi, de ezt a végére muszáj volt :P Szerintetek kitől jött az sms? :D Úgysem találjátok ki, de azért kíváncsi vagyok az ötletekre :DD
Na, és akkor én most bedőlök az ágyba, ha minden jól megy, akkor szerintem még tudok aludni kb. 3 órát indulásig :D
Love u all, szombat délután jövök haza, addig csak telóról leszek ;) <333
Remélem tetszett a rész, komizzatok, csillagozzatok pls! :)) <3
U.i.: FONTOS!! Ki tudná azt megmondani nekem, hogyha az Intézőből törlök egy képet, akkor az törlődik-e a blogról is? Csak mert betelt a tárhely, és nem tudok felrakni új képeket :$$ (ami az új részek miatt is gáz + ehhez a mostanihoz is találtam egy rohadt jót az éjszakai Londoról *-*) Előre is köszi a válaszokat! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése