Sziasztok! :)
Remélem sikerült felszenvednem a részt a tűrhető-színvonalra.. ://
És akkor most először jöjjön a köszönetnyilvánítás.. grr, Lia, Jenny, Szofi,L and P és val - nekik tartozom hatalmas köszönettel. Komolyan, ti tartottátok bennem a lelket, nektek köszönhetően sikerült befejeznem a fejezetet! Rettentően hálás vagyok azért, hogy kiálltatok mellettem, és megértetek. Nekem ez mindennél többet jelent. Már csak azért is, mert nekem már elegem van magamból.. :D
A maradék chat-eseknek pedig ('...' - kurvára imádom a névtelenül pofázókat, már elnézést -, lulu, Zsu) (Neked Kiki, -és persze az előbbieknek- csak annyi, hogy később azt is kiírtam, hogy írok még a részhez. Ezért lett végül 25 oldalas. Köszönöm a megértést, és a figyelmes olvasást.) - szóval az előbbieknek csak annyit akarok mondani, hogy valamilyen szinten egyetértek velük.. DE csak valamilyen szinten! Oké, lehet, hogy abban igazuk van, hogy mindig kések. Viszont, könyörgöm, ne higgyétek azt, hogy ez az állandó késés engem nem zavar! Azt meg végképp ne, hogy ti tesztek nekem szívességet azzal, hogy felnéztek az oldalra naponta! Jelen pillanatban nyaralok, tegnap pl a résszel szenvedtem egész nap, le sem mentem a medencébe, csak vacsoráztam és reggeliztem, meg este apámékkal voltam, mert kiakadtak rám azért, mert egész nap nem láttak, de ennyi! Rengeteget dolgoztam a résszel, rohadt sok órám ráment, ellentétben veletek, akik csak feljöttök 10-20-30 percre (a hosszabb fejezeteknél esetleg többre), és kegyeskedtek elolvasni.. Ha csúszom, és már elfogyott a türelmetek, akkor meg veszitek a fáradtságot, hogy 3 szóval kifejezzétek a nem tetszéseteket. Köszönöm, nagyon jól esik. Komolyan azt hiszitek, hogy köteles vagyok részt hozni? Főleg amikor nyaralok? Ez az ÉN blogom, ha jól tudom, de nyugodtan javítsatok ki, ha tévedek! ;) Nem magamnak teszek szívességet azzal, hogy a nyaralásomon fürdés helyett gépelek, már nem azért! Ha magamnak írnám a sztorit, akkor akkor folytatnám, amikor időm engedi. Így viszont, az 'ígéreteimhez' (kár, hogy mostanában eszemben sincs használni ezt a szót, főleg nem itt, pont miattatok, és a hozzátok hasonlók miatt) hűen, bár sokszor nagyobb csúszásokkal, de felrakok ide egy tetves fejezetet! Ha viszont ennyi bajotok van velem, meg a "késésemmel", akkor mi a francot kerestek még itt egyáltalán?! Eddig nem reagáltam nagyon semmit a 'kedves motiválóimra', de most betelt a pohár. Ha megkérdezed, mikor lesz új, az oké, de ha valami nem tetszik, javaslom a piros x-et a jobb felső sarokban ;)
A maradék chat-eseknek pedig ('...' - kurvára imádom a névtelenül pofázókat, már elnézést -, lulu, Zsu) (Neked Kiki, -és persze az előbbieknek- csak annyi, hogy később azt is kiírtam, hogy írok még a részhez. Ezért lett végül 25 oldalas. Köszönöm a megértést, és a figyelmes olvasást.) - szóval az előbbieknek csak annyit akarok mondani, hogy valamilyen szinten egyetértek velük.. DE csak valamilyen szinten! Oké, lehet, hogy abban igazuk van, hogy mindig kések. Viszont, könyörgöm, ne higgyétek azt, hogy ez az állandó késés engem nem zavar! Azt meg végképp ne, hogy ti tesztek nekem szívességet azzal, hogy felnéztek az oldalra naponta! Jelen pillanatban nyaralok, tegnap pl a résszel szenvedtem egész nap, le sem mentem a medencébe, csak vacsoráztam és reggeliztem, meg este apámékkal voltam, mert kiakadtak rám azért, mert egész nap nem láttak, de ennyi! Rengeteget dolgoztam a résszel, rohadt sok órám ráment, ellentétben veletek, akik csak feljöttök 10-20-30 percre (a hosszabb fejezeteknél esetleg többre), és kegyeskedtek elolvasni.. Ha csúszom, és már elfogyott a türelmetek, akkor meg veszitek a fáradtságot, hogy 3 szóval kifejezzétek a nem tetszéseteket. Köszönöm, nagyon jól esik. Komolyan azt hiszitek, hogy köteles vagyok részt hozni? Főleg amikor nyaralok? Ez az ÉN blogom, ha jól tudom, de nyugodtan javítsatok ki, ha tévedek! ;) Nem magamnak teszek szívességet azzal, hogy a nyaralásomon fürdés helyett gépelek, már nem azért! Ha magamnak írnám a sztorit, akkor akkor folytatnám, amikor időm engedi. Így viszont, az 'ígéreteimhez' (kár, hogy mostanában eszemben sincs használni ezt a szót, főleg nem itt, pont miattatok, és a hozzátok hasonlók miatt) hűen, bár sokszor nagyobb csúszásokkal, de felrakok ide egy tetves fejezetet! Ha viszont ennyi bajotok van velem, meg a "késésemmel", akkor mi a francot kerestek még itt egyáltalán?! Eddig nem reagáltam nagyon semmit a 'kedves motiválóimra', de most betelt a pohár. Ha megkérdezed, mikor lesz új, az oké, de ha valami nem tetszik, javaslom a piros x-et a jobb felső sarokban ;)
Na, és most, hogy kidühöngtem magam, jó olvasást :D
*** Délelőtt 11 ***
Lexa szemszöge:
Morogva nyúltam a telefonomért, ami egy hangos sípolással ébresztett fel. A sípoló hang pedig azt jelezte, hogy van egy új üzenetem..
" Lexa, ma délután 3-ra be tudnál jönni az ügynökséghez? Sürgős lenne! Elfelejtettem szólni, de ma van egy fontos fotózásod! F. " (Lexi menedzserét Frank Harrisonnak hívják - a szerk.)
Gyorsan visszaírtam egy 'Persze'-t, aztán fáradtan zuhantam vissza a párnámra. A fejem eszméletlenül hasogatott.
Éljen a másnaposság! - gondoltam bosszúsan.
Legnagyobb bánatomra már nem tudtam visszaaludni, viszont felkelni sem volt erőm. Így a következő fél órát lustálkodással töltöttem, és közben azt próbáltam kitalálni, hogy milyen fotózásom lehet ma.
*** Háromnegyed 12 ***
Nagy nehezen sikerült összekapnom magam annyira, hogy letámolyogjak a lépcsőn.
- Jó reggelt, húgi. Narancslé jó lesz? - köszöntött a bátyám, miután látta, hogy elég durva fejfájással küzdök.
- Köszi, nekem most bármi jó. - bólintottam. Ez a mozdulat finoman szólva meggondolatlan volt, mert a fejem még jobban sajogni kezdett.
- Ne bólogass, én már megjártam vele. - figyelmeztetett (picikét elkésve) az asztalnál ez alkalommal velem szemben ülő Harry.
A göndör hajú fiú a tenyerébe rejtette az arcát, és nyöszörögve próbált magához térni. Pedig ő még kevesebbet is ivott, mint én! Akkor én mit mondjak?!
- 3-kor lesz egy fotózásom. - közöltem, csak hogy mondjak valamit.
- Szuper, gratulálok. - mosolyodott el Tori.
- Ó, szia, nem is láttalak. - néztem a hang irányába.
- Gondolom senkit sem vettél észre. - nevetett fel mellettem Liam. Hát ő meg hogy került oda? :D
- Na jó, ki van még itt? - emeltem fel a fejem nevetve.
- Hát.. nagyjából.. mindenki. - röhögött Zayn.
- Bocsi, akkor jó reggelt. - nevettem el magam a saját bénaságomon.
- Már amennyire reggelnek nevezhető ez az időpont. - szemtelenkedett azonnal a szépfiú.
- Látom, Zayn, megint formában vagy. - veregette meg a vállát Louis. - Csak azt tudnám, hogy miért mindig a leggyámoltalanabbakkal kezdesz ki!
- Lexa nem is gyámoltalan! - ellenkezett Zaynie.
- Akkor tényleg nem volt az, amikor tegnap végigsmároltuk a haza utat.. - szólt közbe Harry vigyorogva.
- Hazz! - hajtottam le a fejem, teljesen zavarba jőve.
- Oké, bocs. - fogta meg az asztalon pihenő kezem.
Egy nagy sóhaj kíséretében felpillantottam rá, és akaratlanul is elmosolyodtam a könyörgő smaragd szempár láttán.
- Hagyjuk. - kacsintottam rá.
- Huhú, izzik ám a levegő! - röhögött fel Zayn.
Erre Harryvel gyorsan elengedtük egymás kezét, és mindketten más irányba fordulva vizsgáltuk a falat illetve a plafont.
A néma, feszült csendet egy szék nyikorgó hangja törte meg. Valaki felállt.
- Louis, most meg mi bajod? Hová mész, haver? - szólt utána a szépfiú.
- Lehozom a telefonom, hátha hívnak. - közölte Lou, anélkül, hogy visszafordult volna.
- Lex, itt a narancslé. - nyújtott oda egy poharat nekem Niall.
- Köszönöm. - pusziltam meg hálásan. - Nem jöttök tévézni? - álltam fel, és várakozóan körbefordultam.
- De, én mindjárt megyek. - emelte újra a szájához Harry a kávés csészéjét. Gondolom ki akarta üríteni.
- Oké, addig bekapcsolom. - indultam el a nappali felé.
Sajnos Zayn rosszul mérte be a hallótávolságom, mert rögtön belekezdett a mondandójába, amit pedig jobban jártam volna, ha kihagyok:
- Miért ment fel Louis? Valami baja van? Vagy esetleg megbántottam volna? - kíváncsiskodott a többiektől.
- Nem hiszem. Őt nem lehet megbántani, mostanában nincs szíve. - válaszolta kíméletlenül hidegen Liam. A lelki szemeim előtt szinte láttam, ahogy Hazza is helyeslően bólogat hozzá.
- Ezt meg hogy értitek? - hallottam meg a bátyám hangját is.
- Sehogy, nem lényeges. - zárta volna le a dolgot Li.
- Szerintem meg igenis megbántottam.. - makacskodott Zayn. - De mégis mivel? Lexa miatt ilyen? Mert kikezdtem a szerinte 'leggyámoltalanabb emberrel'?
- Ugyan. - legyintett Liam. - Maximum az zavarhatta, hogy szóvá tetted a másik Larry páros felmelegedni látszó viszonyát. Biztos féltékeny Lexire! - röhögött.
- Csak nyugodtan, mintha itt sem lennék. - nevetett fel Harry.
- Hazz, félreérted! – vigyorgott Li. – Lexire féltékeny, mert ő akar téged, és mert Zayn szerint ’izzik köztetek a levegő’!
- Csakis! – vihogott a göndör hajú.
- De én azt nem rájuk értettem! - lepődött meg őszintén a szépfiú. - Érezni lehetett, hogy vibrál a konyha a feszültségtől, amikor Lou rájuk nézett. Erre értettem azt az egész ’izzik a levegő’ dolgot.. - magyarázta Zayn.
Hogy mi?! - kerekedtek el a szemeim. - Louis tényleg féltékeny lenne? De mégis kire? Rám vagy Harryre? Te jó ég, ez úgy képtelenség, ahogy van! - vigyorodtam el magamban, majd ezúttal tényleg hallótávolságon kívülre mentem.
Mivel komótosan sétáltam, és ráérősen kerestem a valamelyik idióta által nagyon sikeresen eldugott kapcsolót, a többiek ügyesen „behozták a lemaradást”, és helyet foglaltak a kanapén.
Amikor végre be tudtam kapcsolni a tévét, bosszankodva fordultam körbe.
- Mégis melyikőtök nézte ezt a pletykaadót? - tettem csípőre a kezem felháborodottan.
Nem tudom elhinni, hogy bárki is komolyan élvezné, ha róla vagy hozzá hasonló sztárokról hallgathat mindenféle kitalált mesét..! Vajon melyik idióta ilyen eszetlen?
- Most komolyan ezt fogjuk bámulni? - szaladt egekbe az éppen akkor leérő Louis szemöldöke a döbbenettől.
- Igen, mert mindenki nagyon kíváncsi arra, hogy a műsorvezető szerint Selena Gomez és Zayn napjában hányszor találkoznak titokban, és hol.. - forgattam meg a szemeimet.
- Hé, én egész álló nap itthon punnyadok! Tori is igazolhatja! - védekezett kapásból a szépfiú.
- Erről beszélek! - emeltem égnek a tekintetem egy fájdalmas nyögés kíséretében.
Miért nem érti meg, hogy nem gondoltam komolyan azt, amit mondtam? Könyörgöm, nem nehéz, rohadt gúnyos volt a hangsúlyom is! Jó, mondjuk végül is Zaynietől mit vártam?! :D
- Aj, ember, hogy lehet valaki ilyen sötét?! – röhögte el magát Louis, a velem való egyetértését egyértelműen jelezve.
- Nem is vagyok sötét! – sértődött be Zayn, Tori pedig a nevetéssel küzdve próbálta megmagyarázni neki, hogy „miért bántjuk őt folyamatosan..” (a szépfiú szavaival élve, természetesen).
- Húgi, elvinnéd végre innen? – kérte Niall.
Már éppen lenyomtam volna a gombot, amikor.. amikor meghallottam a nevem. Ironikus, nem? :D
- A reklám után jövünk vissza Alexa Morgan titkos románcával..
- Na nézzük, mit találtak ki. – sóhajtottam fel, és lehuppantam a kanapéra.
- ’Alexa Morgan újabban Harry Stylesszal kavar?!’ – olvasta fel a képernyő alján látható feliratot Danielle meglepetten, amit kíváncsiságfokozónak raktak ki, mielőtt még elkezdődött volna az undorító mennyiségű reklámáradat.
- Nagy kár, hogy én nem tudok róla! – nevettem fel szórakozottan. – Hát te, Hazz?
- Hmm.. Mintha rémlene valami.. – simogatta a nem létező szakállát Harry, elgondolkodó fejet vágva.
- Ne hülyülj már! – vigyorogtam rá.
- Jól van, na! – nevetett fel.
- Ú, kezdődik! – szólalt meg Tori, mire mindenki elhallgatott, és kocsányon lógó szemekkel fordult a tévé felé.
Na igen, mit akartam elkerülni? Hogy kitalált történeteket hallgassunk ezen a pletykaadón. És mit csinálunk? A kitalált szerelmi életemről szóló hazugságokat figyeljük! Remek, hogy így össze tudom hozni a dolgokat! De tényleg! :DD
- Alexa Morgan újabban Harry Stylesszal kavar?! A One Direction nőcsábásza és a banda egy másik tagjának, Niall Horannek a húga együtt bulizott múlt éjjel. A szemtanúk szerint nagyon „egy húron pendültek” egész este, ráadásul Harry rendívül védelmezően viselkedett Lexával szemben, mintha csak a barátnőjét óvta volna a többi hímnemű társától.. Egy névtelen forrás egy konkrét esetről is beszámolt nekünk a sztár feltűnően védő magatartásának igazolásaképp..: amikor egy másik fiú megpróbálta fogdosni a lányt, Styles úrfi bizony nem tétlenkedett, azonnal nekiesett a szerencsétlen srácnak.. Az X-Faktor üdvöskéjébe lányok millió szerelmesek világszerte, akik ezt hallva valószínűleg még inkább lennének Alexa Morgan helyében. A két fiatal kora hajnalig mulatott együtt, majd a vakuk kereszttüzében hagyták el a szórakozóhelyet. Távozáskor egyébként Alexa az ifjú énekes zakóját viselte, feltehetőleg a hideg ellen.. Vajon Harry csak figyelmes akart lenni? Vagy tényleg több is van közöttük?
Pár rólunk készült fénykép villant be, ma hajnalból. Az elsőn még csak Hazz után sétálok, a következőn már mellette vagyok, a harmadikon pedig Harry már át is ölel, és úgy húz a taxi felé.. Na igen, hozzáadva a zakót, az utolsó tényleg egész félreérthető kép lett.
- Egyelőre még egyikük sem nyilatkozott az üggyel kapcsolatban, de ha tényleg olyan forró volt este a hangulat, mint ahogyan többen is mesélték, akkor várhatóan hamarosan hivatalosan is megerősítik majd a hírt, miszerint új Larry páros van a láthatáron.. – fejezte be a „nagy hírt” a szokásos tévés műmosollyal a képén.
- Hát arra a megerősítésre aztán várhatnak..! – vigyorodtam el.
- Sajnos éppen annyit kell várniuk, amennyit nekem.. – jegyezte meg halkan Harry.
- Hazz, ezt már tisztáztuk! – emeltem a plafonra a tekintetem.
- Tudom. – bólintott komoran. – De attól még olyan jó lenne, mert.. Mert az lenne, és pont. – jobbnak látta inkább lezárni a témát.
- Ja, lenne.. Nézd, lehetni sok mindent lehet, viszont mi ketten, Harry, elméletben jobbak vagyunk együtt, mint a gyakorlatban.. Bizonyítottan. – néztem mélyen a szemébe.
- Tisztában vagyok vele, ne aggódj. – mosolygott rám szomorkásan.
- Segítsek barátnőt keresni? – kérdeztem, mire felnevetett.
- A nap vicce, hogy az ex-barátnőm felajánlja, hogy segít nekem új csajt szerezni! – törölgette a szemét vigyorogva.
- Igazából csak fel akartalak dobni ezzel, nem gondoltam komolyan. – vallottam be mosolyogva.
- Nos, azt sikerült. Köszi. – bólogatott hálásan, mire én válaszul csak rákacsintottam.
- És ha már One Direction, az együttes egy újabb tagjának neve is felmerül a műsorunkban.. – erre mindannyian kíváncsian kaptuk fel a fejünket. Te jó ég, mit találhatnak még ki?!
- Egyelőre helytállónak bizonyul az a feltevés, hogy a legidősebb bandatag, Louis Tomlinson szerelmi életében is gondok akadtak.. Az énekes ugyanis, tegnap késő délután, egyik tweetjében félreérthető dolgot adott a világ tudtára. A meggondolatlan kiírást néhány órán belül törölte is, de a szemfüles rajongók megörökítették és elmentették a sztár furcsa megnyilvánulását.. Íme a szóban forgó mondat.. – ennél mutattak egy képet, amin Lou tweetje volt lefotózva.
- „Kérlek ne zárj ki az életedből, mert mindketten tudjuk, hogy mindig szükségünk lesz egymásra..” – idézte a nő Louis szavait. – Vajon ezt hogyan érthette az ifjú énekes? Egyesek szerint összeveszett a barátnőjével, Eleanor Calderrel, akivel feltehetőleg nem sokkal később kibékültek, ezért került törlésre a tweet.. Megint mások –megsúgom, elég sokan- teljesen másképp értelmezték a dolgot. Ők kivétel nélkül úgy vélik, hogy a nem rég emlegetett Lexával akadtak gondjai..
Itt bevillant egy kép rólam. Már megint. Hurrá!
- Bárhogy legyen is, a Louxa-fanok szent meggyőződése, hogy Alexa Morgan csupán a menedzsment utasítására indult bulizni Harry Stylesszal, hogy ezzel megcáfolhassák a Louissal róluk keringő pletykákat.. Azonban a kettősükért rajongók legnagyobb örömére a sztár „elszólta magát”, hiszen amennyiben valóban a lányról szólnak a kiírt szavai, tényleg komolyan bánthatta, hogy a kedvese kénytelen valaki mással, tőle távol tölteni az estét..
- Kedvese?! – pattant fel a bátyám vörös fejjel.
- Nem tudtad? Lou meg én titokban már házasok is vagyunk! – vigyorogtam. – Várj, lehet, hogy a következő hír az lesz, hogy milyen nemű babát várok Louistól! Csss, figyeljetek, hátha! – röhögtem.
- Lex, ez nem vicces! Kész botrány! Te jó ég, a húgomat ilyen szinten a szájukra veszik az emberek! – hitetlenkedett ingerülten.
- Jaj, Niall, ne így fogd fel! Mégis ki hiszi el ezeket a pletykákat? – próbáltam lenyugtatni.
- Nem az érdekel, hanem az, hogy bárki is képes ilyet feltételezni rólad! Louis, mégis miért kellett ezt kiírnod?! Ha annyira unatkoztál tegnap, akkor miért nem csináltál valami értelmesebbet, vagy legalább valami olyat, ami kevésbé árt a húgomnak?! – kelt ki magából a szöszi.
- Niall, ezzel miért ártott nekem? – kérdeztem őszintén megdöbbenve. – Komolyan nem értem! Ettől fáj valamim? Nem. Se a karom, se a lábam, se semmim. Szomorú vagyok? Csakis, elvégre itt röhögök veletek már mióta. Nem világos, hogyan ártott nekem Lou, magyarázd már el!
Erre a bátyám nem mondott semmit, mert nem volt képes megszólalni a döbbenettől. Csak nem az lepte meg, hogy igazam van?
– Figyelj, Nialler, ha azt akarják, hogy legyen Louxa, akkor bármit is csinálunk, mindenbe belemagyaráznak valamit, és mindenből ki tudják hozni, hogy együtt vagyunk! A legegyszerűbb, ha magasról teszel arra, amit az előbb hallottál. – zártam le a dolgot.
- Anyám.. – ámult el Liam. – Haver, a húgod jobban kezeli a dolgot, mint te! – nevetett fel.
- Na, így rendben vagy? – simítottam meg a bátyám karját.
- Ühüm.. – bólintott Niall valamivel higgadtabban, és magához szorított. – Csak azt nem akartam, hogy bajod essen.. De Liamnek igaza van.. És ha téged tényleg nem zavar, akkor felesleges ezen dühöngenem.. – suttogta halkan.
- Tudom, hogy csak jót akarsz. – pusziltam meg az arcát, aztán mindketten visszaültünk az eddig helyünkre.
- Amúgy, Louis, mi volt ez az egész? Hiszen tegnap nem is volt itt Eleanor! – kíváncsiskodott Zayn, témát váltva.
- Én nem.. – kezdte Lou.
- Jaj, akkor biztos telefonon kaptatok össze! – folytatta együtt érzően mosolyogva a szépfiú.
- Semmi nem volt! – csattant fel Louis, ezúttal már mérgesen.
- Akkor miért írtad ki azt? – értetlenkedett Zayn.
- Hagyjatok békén! – gurult be még jobban Lou.
Szemmel láthatóan idegesítette, hogy nem képesek leszállni erről a témáról.
Úristen! – esett le egyszer csak. – Tegnap írta.. Tegnap, amikor beolvastam neki! Lehetséges, hogy amiatt volt? Lehet, hogy miattam tweetelte ezt?
Bár igazából kit érdekel?! Engem aztán nem! Engem ez nem érdekel! – győzködtem magam elszántan.
Mire a fejemben kiveszekedte magát a két hang, addigra már mindenki lázasan faggatta Louist a dologról, viszont Lou megmakacsolta magát és nem volt hajlandó válaszolni senkinek.
Végül, amikor én is felé fordultam, azon kaptam, hogy engem bámul.. Most komolyan?! Ne már!
Mivel úgy érezte, hogy lebukott, gyorsan elkapta a fejét. Viszont én türelmesen megvártam, amíg újra hajlandó lett a szemembe nézni. Ahogy ez megtörtént, kérdőn felvontam a szemöldököm. Azért csak így „kíváncsiskodtam”, mert elvileg engem az nem érdekel, hogy mi baja.. Elvileg. És a gyakorlatbeli kivitelezésen is dolgozom már!
Louis válasz gyanánt egyszerűen megrázta a fejét. Hát oké.. Szóval nekem sem akarja elmondani azt, hogy mi jár a csinos kis buksijában. Illetve, hülye vagy Lexa, nem csinos, csak simán ’buksi’!
A fejrázásos válaszára kívülről csak annyi volt a reakcióm, hogy közömbös arccal, nem törődöm stílusban megvontam a vállam. Belül bezzeg..! Kattogott az agyam, annyira hogy azt hittem megőrülök..:
De mi baja lehet? Olyan szomorúnak tűnik! – merengtem el. – Na jó, ebből elég! Miért sajnáljam? Engem ő nem érdekel! Muszáj ehhez tartanom magam! Hideg leszek vele és távolságtartó és.. és elérem, hogy ne hasson meg a bánatos arca! – döntöttem el dühösen. Dühös voltam magamra, amiért ennyit gondolkoztam Louison, holott elméletileg egyáltalán nem érdekel. Hát igen.. elméletileg.. És reményeim szerint gyakorlatilag is tojok a fejére (na, nem szó szerint – fúj!).
Amikor Liammel véletlenül találkozott a tekintetünk, tudtam, hogy mi jár a fejében. Ő is azon agyalt, hogy vajon a „szakításunk” áll-e a tweetje hátterében.
Li az én taktikámat alkalmazva a ’szemöldökfelvonásos-módszerrel’ puhatolózott nálam, amire egy vállrándítás volt a válaszom. Honnan tudnék bármit is, ha nekem sem mondja el Louis?!
*** Délután negyed 3 ***
- Lassan indulok. – álltam fel a kanapéról.
A halk hangom is szinte kiabálásnak tűnt a pletyka műsor óta kialakult feszült csendben. Lou közömbös reakciója után mindenki feladta, és magába fordulva gondolkodott. Egészen eddig nem szóltunk egy szót sem, ami elég furcsa.
- Nincs még korán? Tudtommal 3-ra mész. – szólalt meg végre Zayn.
- Igen, de még szeretnék előtte beszélni valakivel. – vontam meg a vállam halványan mosolyogva, hátha azzal oldom a feszültséget.
- Várj, előtte kinézek az ablakon. – pattant fel Tori.
- Miért? – értetlenkedtem.
- Reggel láttam erre néhány firkászt. – magyarázta, és elrohant az emeletre.
- Remélem, még itt vannak. – jegyeztem meg mosolyogva.
- Tessék? – fordult felém mindenki meglepődve.
Akaratlanul is felnevettem a riadt/megdöbbent arcok láttán.
- Jobb, ha most tisztázok mindent. Megmondom nekik, hogy Harryvel nincs köztünk semmi több.
- Többen vannak itt, mint délelőtt! – tájékoztatott minket Vic lihegve.
- Kimenjek veled? – állt fel a göndör hajú mosolyogva.
- Gyere nyugodtan, Hazz, ha szeretnél. – mosolyodtam el.
Harry szó nélkül megfogta a kezem, magához húzott és lágyan megölelt.
- Kettőnknek talán jobban hisznek. – suttogta a hajamba.
- De szerintem nem ártana, ha előtte megbeszélnétek azt, amit mondani fogtok! Csak a biztonság kedvéért! Ha jól látom, Hazza inkább bejelentené a kapcsolatotokat! – röhögött Zayn. Élvezte, hogy szokásához hűen ismét szemtelenkedhet.
- Ez nem vicces! – mordultam rá.
- Dehogynem! Kész poén lenne, ha színpadiasan magához rántana, és hátradöntve megcsókolna a paparazzók előtt, te meg nem tudnál semmi tenni ellene! – vihogott.
- Hahaha, ez tényleg marha vicces! – jegyezte meg Louis nyersen.
- Ja, röhög a vakbelem! – értett egyet vele (!) Liam.
Ahogy leesett Linek, hogy igazat adott a répaimádónak, tisztán látszott az arcán, hogy legszívesebben visszaszívná a dolgot.
- Kikérem magamnak, én nem vagyok ilyen sunyi! – durcizott be Harry.
- Ugyan, Hazz, te rendes vagy, Zayn meg csak hozza a formáját. – simogattam meg a göndör hajú arcát gyengéden.
- Menjünk? – kérdezte mosolyogva.
Erre némán bólintottam. Hát, ez érdekes lesz..!
- Sziasztok, este jövök! – búcsúztam el. A többiek egyedül nekem köszöntek, elvégre Harry csak a kikísér.
A kapuhoz közeledve egyre nagyobbra nőtt a gombóc a torkomban. Hazza biztatóan rám mosolygott, próbált segíteni a megnyugvásban.
- Itt vannak! – kiáltott fel egy riporternő, mire minden szem (és vaku/kameralencse) felénk fordult.
Harryvel mindketten szélesen belevigyorogtunk az arcunkba tolt mikrofonokba és kamerákba.
- Igaz, hogy járnak? Mióta tart a kapcsolatuk? Kérem, válaszoljanak! Egy újabb randira mennek? – ezek, és ehhez hasonló kérdések ezrei záporoztak felénk azonnal.
- Kérem. – vettem el egy mikrofont.
– Szeretnénk tisztázni ezt a félreértést. – kezdtem bele. - Harry és köztem nincs semmi több, mint egy mély, szoros barátság. Igen, tegnap este valóban együtt buliztunk, de mind a ketten szinglik vagyunk, és csak szimplán élvezzük az életet. – foglaltam össze a lényeget mosolyogva.
- Remélem így érthető volt, nem szeretnénk több félreértést. – szállt be az utolsó mondatba Hazza is, aztán hozzám fordult. – Boldogulsz?
- Persze, menj be nyugodtan. Szia, Harry. – intettem neki mosolyogva. A puszilkodást inkább nem kockáztattam meg.
- Kérem, elengednének? Időre megyek. – Hazz távozása után igyekeztem utat törni magamnak a tömegben, de sikertelenül. – Nézzék, még taxit kell fognom! – próbálkoztam ismét.
- Elvigyelek? – hallottam meg egyszer csak egy hangot a hátam mögül.
- Öö.. én az ügynökséghez megyek.. – pillantottam fel Louisra, aki nevetve bólintott.
- Én is. – mivel elég furcsán néztem rá, gyorsan megmagyarázta a dolgot. - Meglátogatom Eleanort.
- Oké, akkor.. köszi. – mosolyogtam rá hálásan.
- Gyere. – ragadta meg a karom, és húzni kezdett befelé.
- Várjon, Louis! Kérem, nyilatkozzon Ön is! – tapadtak rá a fotósok, elállva előlünk az utat.
- Nincs miről. – jelentette ki Lou határozottan, és átkarolt, hogy könnyebben eljussunk a kapuig.
- Ugyan, kérem! Mi van Ön és Lexa között? Szakítottak Eleanorral? – bombázták tovább az ostobábbnál ostobább kérdésekkel.
- Ez nevetséges! Ellel minden rendben van, még mindig járunk. A tweetemről pedig nem tudok! Bizonyára ügyesen bánik néhány ember a photoshoppal! Köszöntem! – zárta le a témát nyersen, és berántott az udvarba.
Odabent elengedett, és a garázsba indult. Szó nélkül követtem, majd néma csendben beültem mellé. Nem mertem megszólalni, éreztem a belőle áradó dühöt.
- A kurva életbe, engedjék ki a kocsit! – feküdt rá a dudára szikrát szóró szemekkel.
Amikor végre sikerült kijutnunk az útra, valamivel megkönnyebbültebbnek látszott.
- S-sajnálom. – suttogtam szinte hangtalanul 5 perccel később.
- Tessék? Mit? – fordult felém reménytől csillogó (?!) szemekkel.
- Sajnálom, ha megbántottunk.. De igazán mondhattad volna nekünk is odabenn, hogy csak photoshop az egész. – motyogtam.
- Ezt ne sajnáld. – közölte durván, majd feszülten az útra meredt. Miért, mást kéne sajnálnom, vagy mi?!
Éreztem, ahogy egyre gyorsulunk, lassan már a megengedett duplájával száguldottunk.
- Louis, lassíts! – kértem félve.
Rezzenéstelen arccal bámulta továbbra is az aszfaltot, a sebességünk pedig folyamatosan nőtt. Eddigre már rájöttem, hogy a dühe viszi rá arra, hogy tövig nyomja a gázpedált.
- Lou, lassíts, kérlek! Kérlek! – könyörögtem.
A ’kérlek’ szóra kicsit visszább vett, de még mindig iszonyú gyorsak voltunk, Louis csak úgy egyszerűen, hidegvérrel szlalomozott az autók között.. Mindenki utánunk dudált, Lou meg természetesen cifrábbnál cifrább káromkodások közepette viszonozta a szép gesztust..
- Louis.. Én megértelek. – simítottam végig óvatosan a felkarján. – És szeretünk téged, Lou. Mindannyian. Minden rendben, kérlek.. Kérlek szépen! Könyörgöm neked!
Ez megtette a hatását. Louis lelassult a megengedettre, majd félre is állt az autóval.
- Szerettek? – kérdezte félve.
- Igen. – bólintottam halványan mosolyogva.
- T-te is? – nyöszörögte.
- Én is. – vágtam rá. De kivételesen csak azért, mert tudtam, hogy ezt akarja hallani..
- Nem nézel a szemembe.. – jegyezte meg, és tudtam, hogy rájött. Rájött arra, hogy ez most nem volt teljesen őszinte válasz.
- Kérlek, hagyjuk ezt.. – néztem ki az ablakon, neki hátat fordítva.
- Mi bajod velem? – bökte ki szomorúan.
- Fogalmad sincs arról, hogy mennyire megbántottál, Louis. – fordultam hozzá csillogó szemekkel.
- Ne haragudj, én.. – itt csendre intettem.
- Hagyd! Csak vigyél be, légy szíves. – ültem vissza normálisan az ülésbe, a szemeimet megtörölve.
- Rendben. – sóhajtott fel, és elindította a motort. – De ha emiatt örökre megutálnál, akkor azt sosem bocsájtom meg magamnak..
- Ebből elég! – csattantam fel. – Mégis mit akarsz elérni, hogy megsajnáljalak?! Hát arra várhatsz! – pattantam ki a kocsiból, és mérgesen bevágtam az ajtót.
- Lex, kérlek! – szállt ki ő is, de nem fordultam vissza hozzá.
Gyalog indultam útnak az ügynökséghez, elvégre szerencsére már csak egy saroknyira volt onnan.
Louis még néhányszor utánam kiabált, azonban még csak annyi hatása sem volt a próbálkozásainak, hogy megálljak.. Hát még, hogy vissza is szóljak!
Elegem van belőled, Tomlinson! Torkig vagyok veled! – gondoltam dühösen.
*** Délután 3 előtt 5 perccel ***
- Á, pontos, mint mindig! – fogadott a menedzserem, miután beléptem az irodájába. Pontos?! Hiszen korábban jöttem! Na, mindegy.. :D
- Jó napot. – mosolyogtam rá. – Ugye megint Cole lesz a fotós? – támadtam le rögtön.
- Igen, hát hogyne. Gyere velem, megmutatom a fehérneműidet, és azonnal jön a fodrász meg a sminkes is. – nyitotta ki előttem udvariasan az irodája ajtaját.
- Na és, pontosan milyen fotózásom is lesz? – kérdeztem óvatosan, menet közben.
- Mint említettem, fehérneműben leszel. Ezen kívül egy igen tehetséges modell lesz a partnered..
- Lány? – kíváncsiskodtam megszeppenve. Könyörgöm, csak ne Eleanor legyen az!
- Nem, fiú. – kacsintott rám.
- Huh. – fújtam ki a levegőt megkönnyebbülten. Aztán leesett, hogy mit is mondott.. – Fiú?!
- Igen. – invitált be a stúdióba. – Lexa, bemutatom Tomot.
Felnéztem az előttem álló srácra. Rettentően magas volt, legalább két méter, ezen kívül a pólóján át is jól látszottak a dagadó izmai. Hmm.. nem is olyan rossz!
- Szia. – köszöntött vigyorogva.
- Sz-szia. – intettem vissza bizonytalanul, miközben magamban gyorsan megállapítottam, hogy ráadásul még nagyon helyes is. Gyilkos párosítás.
- Te jó ég, Frank, azokon a képeken, amiket mutattál, azokon is gyönyörű volt, de élőben.. Lélegzetelállító vagy. – mosolygott rám.
- K-köszönöm.. – pirultam el.
- Ejha, Tom, az első pillanatban rányomulsz? – lépett mellém vigyorogva a sminkes és a fodrász lány.
- Ne is foglalkozz velük, szépségem. Örülök, hogy találkoztunk. – kacsintott rám, aztán kezet csókolt, és elvonult az öltözőjébe.
- Menj a lányokkal te is az öltöződbe! – tanácsolta a menedzserem, látva, hogy lefagyva bámulok a srác után.
- Öö.. oké. – nevettem fel zavartan.
- Addig én előkerítem Cole-t. – szólt utánam, tudva, hogy a fiú hollétére vagyok kíváncsi a megérkezésem pillanatától kezdve.
***
- Úú, Tom, ugye? – húzogatta a szemöldökét vigyorogva Amy, miközben alapozót kent az arcomra.
A hajam be volt szárítva, már csak a smink volt hátra.
- Ha elhív randizni, igent mondasz neki? – kíváncsiskodott Zoe, aki fodrászként, dolga végeztével már csak az egyik székben terpeszkedett és dumált mindenféléről.
- Bejön bármelyikőtöknek is? – puhatolóztam.
- Mert akkor meghagynád nekünk, mi? – vigyorodott el Zoe.
- Igen, ez alap. – bólintottam mosolyogva.
- Hé, ne mozogj! – szólt rám nevetve Amy. – Amúgy Z-vel mindketten foglaltak vagyunk, szóval szabad a pálya.
- Hát.. akkor, ha elhív, szívesen elmegyek. – vallottam be. Tapasztalatszerzésnek jó, nem?
Erre vigyorogva összenéztek, nekem pedig leesett a dolog.. Te jó ég, ezek utána hozzá mennek be, az öltözőjébe!
- El ne mondjátok neki! – kiáltottam fel rémülten.
- Lakat a szánkon. – kacsintott rám Zoe, Amy pedig helyeslően bólogatott.
- Magától is el fog hívni, ne aggódj.. – jegyezte meg Z, a szék támlájára hajtva a fejét.
- Oké, csajok, benne lennétek egy témaváltásban? – kérdeztem reménykedve.
***
Fehérneműben, kikenve és beszárított hajjal álltam a tükör előtt. El kell, hogy ismerjem, tényleg nem néztem ki olyan vészesen..
- Vedd fel ezt, és menjünk ki. – nyomott a kezembe egy köntöst Amy.
- Igen, hátra van még a lovagod. – vigyorgott Zoe, és kinyitotta az ajtót.
- Ez nem vicces! – sziszegtem lángba borult arccal.
- Szerintünk az. – vontak vállat nevetve.
A stúdióba belépve aztán rögtön megakadt a szemem valakin..
- Cole! – visítottam boldogan, és a szélesen mosolygó fiú nyakába ugrottam.
- Lexa! – ölelt magához szorosan. – Vigyázz, nehogy elkenjem a sminked.. – tolt el aztán gyorsan a testétől.
- Kit érdekel az ilyenkor?! – öleltem meg újra. Szerencsémre Amy nem volt a közelben, különben biztos a szívére vette volna a dolgot.. De hát most istenem!
- Jól vagy? – húzódtam el tőle mosolyogva pár perccel később, és kíváncsian fürkésztem az arcát.
- Nem igazán.. – hajtotta le a fejét szomorúan. – Hívni is akartalak, hátha te meghallgatsz, de nincs meg a számod.. – túrt a hajába kínjában.
- Add a telefonod, most beírom. – vettem ki a zsebéből a mobilját. – Nyugodtan kereshetsz, nem számít mennyi az idő, rendben? – nyújtottam vissza neki a készüléket egy biztató kacsintás kíséretében.
- Köszi. Senki mást nem tudok hívni.. – vallotta be. – A szüleim, a nagyszüleim, a főnököm, meg pár kollégám száma van csak meg. Az utóbbiak az életben utálnak, viszont szakmailag kénytelenek velem együtt működni.. Te vagy az egyetlen, aki nem ítél el azért, mert más vagyok.
- Cole, nézz rám! – emeltem fel a fejét az állánál fogva. – Helyes vagy. – simítottam végig az arcán. – Ez mindig jusson eszedbe! Te egy nagyon helyes és kedves fiú vagy, oké? Jobb vagy, mint bármelyik sznob bunkó, aki lenéz téged!
- Köszönöm. – mosolygott rám csillogó szemekkel.
Valahogy megéreztem, hogy bántják. Ezért akartam korábban jönni.. hogy vele beszéljek. Sejtettem, hogy szüksége lesz rám.
- Itt is vagyunk! – nyitott be Eleanor, Louval a nyomában. – Fúj! – hőkölt hátra gyorsan, ahogy megpillantotta Cole-t.
- Szia Lex. – mosolygott rám Louis.
- Tomlinson. – forgattam meg a szemeimet unottan.
A szemem sarkából láttam, hogy Cole teste megrándul erre a megnyilvánulásomra, és félve kapta el a kezem. Nyugtatásképpen gyengéden megszorítottam az ujjait.
- Jaj, Lexa, de rég láttalak! – nyafogta El egy gúnyos mosollyal az arcán. – Ó, és persze te itt.. te.. – a mellettem álló fiút fürkészve kereste a megfelelő szavakat. – Te.. te szöszke. – mondta ki végül.
- Sziasztok. – köszönt vissza Cole nyugodtan. Valószínűleg Eleanor bunkóságát már megszokta. De akkor is.. szegény!
- Mit akartok? – kérdeztem összeszűkített szemekkel.
- Látni akartalak. – közölte Louis egyszerűen.
- Csúcs! Láthatod, Tomlinson, egyben beértem, nem ütöttek el. – bunkóztam.
- Igen, látom. – suttogta Lou megsemmisülten.
- Este majd benézek ám hozzátok! – váltott témát El. – Lexa drágám, tegyél nekem egy szívességet, és zuhanyozz le, mielőtt hazamész! Nem akarok semmit elkapni! – célozgatott „finoman” Cole-ra, és az iránta érzett undorára.
Ezt a néhány mondatot hallva Cole lehajtotta a fejét, tudtam, hogy a könnyeivel küzd. A keze remegett az enyémben, amitől elöntött a mérhetetlen düh. Mégis hogy jön ahhoz ez a kis liba, hogy így beszéljen vele?!
- Eleanor drágám, tegyél nekem egy szívességet, és húzz el innen a picsába, mert kezdek fejfájást kapni a vinnyogó hangodtól! – vigyorogtam rá gúnyosan, a szavaimmal és a hangsúlyommal is őt utánozva.
Louis elfordult, de a vállai rázkódtak, elárulva, hogy nevet. Cole is az ajkába harapva vigyorgott.
El elég rendesen elgondolkozott egy lehetséges visszavágáson, de semmi sem jutott eszébe, ezért taktikát váltott.
- Mutasd csak, miben leszel lefotózva! – bontotta ki egy rántással a csomót a köntösömön. – Ú, ilyen szarokban? Hát, gratulálok. – mért végig lenézően.
- Ahogy látom, Louisnak azért bejön. – böktem a pasija (brr!) felé a fejemmel, aki tátott szájjal bámult rám.
- Bár rajtam minden bizonnyal jobban állna ez a fehérnemű szett, elvégre a te és az én alakom össze sem mérhető..– folytatta El, figyelmen kívül hagyva az előbbi szavaim. – De azért, összességében lehetne rosszabb is.
- Köszönöm. – pukedliztem előtte vigyorogva a bók hallatán.
Erre Eleanor és Lou is megmerevedett.
- Mi az? – pillantottam le magamra, ugyanis mindketten a dekoltázsomat nézték.
El ösztönösen igazgatni kezdte a magán lévő felsőt, majd a melltartóját a pántjánál fogva próbálta megigazítani.
- Ilyen nincs! – kapkodta a fejét a saját mellkasa és az enyém között. – Na jó, mikor műtetted meg?
- Semmikor. – vontam vállat mosolyogva, aztán megveregettem a vállát. – Ne izgulj, van, akinek jobban bejönnek a lapos csajok.
Erre Cole hangosan felröhögött, nem bírta tovább visszatartani a nevetését.
- Te meg mit vihogsz?! – dörrent rá Eleanor dühösen.
Cole bátran a szemébe nézett, tudva, hogy én nem hagyom, hogy bántsák.
- Csak mintha azt mondtad volna, hogy a kettőtök alakja nem összemérhető.. Hogy ez milyen igaz! – vigyorgott. – Lex szebb, mint te, emészd meg. – jelentette ki határozottan, a kezemet szorongatva.
Erre El feje már szabályosan lilulni kezdett a méregtől. Hoppá..
- Ha szerinted szebb, azt bóknak veszem, tekintve, hogy te csak a pasikhoz értesz. – mosolyodott el gúnyosan. – Különben is, Louis az enyém lett, mert ő engem akar, ilyen testtel. – mutatott végig magán büszkén.
Ezzel akart az elevenembe találni, de sajnos nem sikerült, mert már nem úgy gondoltam Loura, ahogyan ő azt hitte.
- Mindig is tudtam, hogy szegény Louis ízlésficammal küzd, dehogy ennyire! – vigyorogtam a képébe.
- Baaahh! – csapkodott össze-vissza dühében, majd hisztérikusan toporzékolt még egy kicsit, végül pedig elviharzott.
- Lexi? – kérdezte félve Lou.
- Helyesbítek, addig nem volt ízlésficamod, amíg engem akartál. – mosolyogtam rá negédesen.
- Öö.. Lexi? – ismételte meg a nevem bizonytalanul.
- Mit akarsz? – fontam keresztbe a karjaim a mellem előtt.
- Lefotózzalak? – vette elő a telefonját.
- Mégis minek? – értetlenkedtem.
- Izé.. hogy megnézhesd magad.. – dadogta elpirulva. Mivel nem volt nagy kedvem végiggondolni a szavait és a reakcióját, unottan bólintottam egyet.
Miután megcsinálta a képet, az ígéretéhez hűen megmutatatta.
- Csodás. Most jobb? – gúnyolódtam.
- Köszi, el sem hiszed mennyivel jobb így. – mosolyodott el, és a derekamnál fogva óvatosan magához húzott. Egy gyors puszit nyomott az arcomra, aztán elsietett. Még reagálni sem hagyott időt, de talán ezzel jobban is járt..
- Te jó ég, Lex, zseniális voltál! – ugrott a nyakamba Cole. – Annyira köszönöm. – suttogta a hajamba.
- Szívesen. És szuper volt, ahogy visszavágtál Eleanornak. Büszke vagyok ám rád! – simogattam meg a hátát.
- Jól esett a visszavágás. – bólintott mosolyogva, miután elhúzódott. – Gonosz vagyok? – kérdezte elbizonytalanodva.
- Te? Ez jó vicc! – nevettem fel.
- Akkor jó. – nyugodott meg. – Egyébként Louis és te.. úgy értem.. miről maradtam le?
- Eleanort választotta. – vontam vállat egyszerűen.
- És ez téged nem bánt? Mármint.. szereted még? – kíváncsiskodott.
- Louist? Ugyan, kérlek! Ha valaki leribancoz, aztán meg szánalmasnak nevez, akkor azt az embert nem feltétlenül fogod utána már szeretni.. – magyaráztam mosolyogva.
- Az ő baja! – kacsintott rám.
- Igen, egyedül az övé. – helyeseltem. – Egyébként, Cole, rájöttem, hogy kétféle ember van. Bár gondolom, neked ezt nem kell magyaráznom..
Mivel kíváncsian nézett rám, végül mégis folytattam.
- Van, aki elfogad, és van, aki beléd rúg. Louis az utóbbi. Sajnos.. – húztam el a szám.
Azt hiszem, teljesen jogos volt, amit mondtam. Elvégre, Lou nem fogadta el, hogy szeretem. Helyette megbántott. Nagyon.
- Meglepő, de tényleg ilyen egyszerűen kategorizálni lehet az embereket. – értett egyet Cole, fájdalmasan felsóhajtva. – Az ismerőseim közül te vagy az egyetlen, meg talán még Frank, a menedzsered az, aki az előbbiekhez tartozik, ha rólam van szó..
- Te egy értékes ember vagy, mindenki magára vessen, ha ezt nem veszi észre. – pusziltam meg az arcát.
- Hé, Lexa! – lépett be a stúdióba vigyorogva Amy és Zoe.
Feléjük kaptam a fejem, és akkor megláttam Tomot. Zoe fantasztikusan belőtte a séróját, meg kell hagyni, lehengerlően nézett ki.
- Szia. – mosolygott rám.
- Szia. Megint. – nevettem fel elpirulva.
- Figyelj csak, mi lenne, ha.. – kezdett bele valamibe, viszont befejezni már nem tudta a mondandóját, ugyanis belépett Frank.
- Na, akkor vágjunk bele! – csapta össze a kezeit. – Meghitt hangulat lesz, mert csak mi négyen kellünk az egészhez. A két modell, Cole és én. A készítető pontosan elmondta nekem az elképzeléseit, szóval elég, ha rám hallgattok. Most pedig álljatok oda! – mutatott egy irányba, aztán kiküldte Zoéékat.
Engedelmesen követtem Tomot a ’helyünkre’, a fehér vászon elé.
- Lexa, kérlek, vedd ezt le. – bökött a köntösömre. – És te is, fiam. – fordult Tomhoz.
Szó nélkül tettük, amit kértek tőlünk.
- Frank, mondd el, hova állítsam a kamerát, hogy mindketten látszanak. – szólt közbe Cole.
- Ott is jó, ahol most van, mert elég közel fognak állni egymáshoz.. A fehérneműs cég erotikusabb, szexi képeket akar. – vigyorgott a menedzserem.
Tessék?! Szóval most komolyan Tomot kell ölelgetnem, amikor ő is egy szál boxerben van?! – gondoltam. – Istenem, sose legyen rosszabb munkahelyem! – vigyorogtam magamban, miközben szemügyre vettem a fiú kockás hasát, és úgy általában, az izmos felsőtestét.
- Kezdhetjük. – bólintott Cole, aztán rám kacsintott.
Több órán át álltunk egy helyben, mindig az adott instrukcióknak megfelelően helyezkedtünk. De a fotózás felénél egy érdekes dolog történt..
- Állj! Álljunk le! Tom, mégis mi van veled? – dörzsölte a halántékát a menedzserem.
- É-én esküszöm, Frank, nem tehetek róla.. Már hosszú évek óta nem történt ilyen! – védekezett a fiú kétségbeesetten.
- Miért, mi történt? – kérdeztem kíváncsian.
- Semmi, Lexa, veled minden rendben, ne aggódj. – mosolygott rám Cole.
- Ne haragudj.. – lépett el tőlem Tom. És akkor megláttam, mi a gondjuk..
A Tom boxerében lévő dudor a baj. Szegény fiú ugyanis nem bírt tovább uralkodni magán, a 30. erotikusabb képre akaratlanul is izgalomba jött..
- Rendben, 5 perc szünet! Fiam, te higgadj le, Lexa, te pedig ne tűnj el sehová! – adta ki az utasítást Frank.
- Köszönöm.. és bocsi.. – nézett rám vörös fejjel Tom, aztán elmenekült az öltözőjébe.
- Bejössz neki. – sétált oda hozzám Cole.
- Azt mondod? – nevettem fel. – Kívülről valószínű.
- Egyébként hogy értette, hogy évek óta nem volt ilyen? – érdeklődtem a menedzserem felé fordulva.
- Többször is dolgoztam már vele az elmúlt időben, és valóban nem történt soha olyan, hogy nem tudta kontrollálni magát.. Ez van, szívem, úgy látszik, téged vonzóbbnak talál, mint az eddigi munkatársait. – vigyorgott rám.
- Ne túlozzunk.. – jöttem zavarba.
- Visszatértem. – lépett be Tom, az incidens miatt még mindig elpirulva. Szegény, irtó gáznak érezheti magát!
- Bárkivel megesik. – nyugtattam meg mosolyogva, miközben visszaállt elém, és a csípőmre helyezte a kezeit.
- Ha veled van az illető, akkor szinte biztos.. – súgta a fülembe vörös fejjel.
Ettől én is zavarba jöttem, de furcsamód boldog lettem attól, hogy talán tényleg bejövök neki..
*** A fotózás végén ***
- Jól van, szép munka volt. – dicsért meg minket Frank. – Mára ennyi, végeztünk, mehettek haza. – búcsúzott el, és a telefonján pötyögve kisietett a stúdióból.
Cole a kamerával szöszmötölt egy kicsit távolabb, így én egyedül maradtam Tommal. Zavartan álltunk egymással szemben, és mindketten azt vártuk, hogy mikor szólal meg a másik.
- Öö.. egyébként mit is akartál mondani, mielőtt elkezdődött a fotózás? – szólaltam meg csendesen.
Láthatóan megkönnyebbült, hogy kezdeményeztem.
- Nem szeretnék kertelni, Lexa.. Eljönnél velem vacsorázni, mondjuk holnap este? – kérdezte reménykedve.
- Persze, szívesen. – mosolyogtam rá. – Van papírod?
Széles mosollyal az arcán nyújtott felém egy cetlit.
- Öö.. gyere ide, mondjuk este 7-re.. – firkáltam le a fiúk címét. – És ez a számom. – írtam fel gyorsan azt is.
- Köszi. – tette el boldogan a kis papírt.
- Akkor holnap találkozunk, szia. – indultam el az öltözőm felé.
- Szia, Lex. – intett utánam vigyorogva.
Menet közben elhaladtam Cole mellett, aki felajánlotta, hogy hazavisz.
- Szuper, mindjárt átvedlek, és mehetünk! – örültem meg.
***
Eleanor szemszöge:
Az öltözőmben ülve épp a nagyapámmal közös fotót tanulmányoztam, amikor kopogtak.
- Ki az? – kérdeztem elvigyorodva. Hármat kopogott az illető, így szinte biztosan tudtam, ki áll odakint.
- Én. – válaszolt a ’tippem’ vonzóan mély hangján.
- Gyere, már nagyon vártalak! – pattantam fel boldogan.
- Elly! – tárta szét a karjait mosolyogva Tom.
- Bébi! – ugrottam a nyakába boldogan.
- Bocs, hogy csak most jöttem, de elhúzódott a fotózás.. – magyarázta a tarkóját vakargatva.
- Lexával voltál, ugye? – kíváncsiskodtam.
- Igen. Megadta a számát, holnap este randizni viszem. – közölte nevetve.
- Remek. – vigyorodtam el.
- De ugye ma este az enyém vagy? – húzott magához.
- Egy fél órára még beugrom a srácokhoz, utána felcsöngetek hozzád. – kacsintottam rá vigyorogva.
Ez van, muszáj benéznem hozzájuk, mert le kell szednem azt a hülye kis mikrofont..! Pedig mennyivel jobb lenne végig Tommal lenni.. – álmodoztam.
- Helyes, akkor nálam leszel egész éjjel. – csókolt meg hirtelen.
Vadul viszonoztam a közeledését, elvégre imádtam a puha ajkait.
- Mivel készüljek neked, kicsim? – húzódott el mosolyogva.
- Főzhetnél valamit. – néztem rá őzike szemekkel.
- Jó, de csak a te kedvedért. – adta meg magát, mire a számat hevesen az övére nyomtam köszönetképp.
- Holnap is ráérsz? – érdeklődtem reménykedve.
- Már mondtam, este randim lesz. – emlékeztetett.
- Ja, tényleg, Lexával. – jutott eszembe. – Úgy látszik, nekünk mindig osztozni kell a pasikon.. – nevettem fel.
- Miért, azzal a hülye barátoddal is kavar? – vonta fel a szemöldökét Tom.
- Louis nem hülye, csak.. Na jó, hagyjuk. Egyébként Lexi régebben oda volt érte, de ma mondjuk elég bunkón viselkedett vele.. Szóval nem tudom, mi van velük. – gondolkodtam el.
- Igazából nem érdekel! Úgyis nagyon jól tudod, hogy miért hívtam el.. – harapott az ajkába vigyorogva.
- Hogy kibeszéld a bugyijából, mint mindenkit. Tudom, tudom. – bólogattam nevetve.
Jaj, a lényeget meg majdnem kihagytam! Tehát: Tom felettem lakik eggyel, gyakran egymásnál éjszakázunk. Remek szerető, és mindenbenhasonlít rám (vagyis őt is vonzzák az ágybeli dolgok).. Ráadásul ő is úgy imád kényeztetni engem, mint én őt. Szóval tökéletesen meg vagyunk, afféle ’nyitott kapcsolat’ a miénk. (Ha már egyszer Louis nem hajlandó semmire pár csóknak nevezett puszin kívül.. Persze tudom, hogy Lexa miatt taszít el magától, de úgy vélem, hogy ezek után ennyi nekem is bőven belefér.) Tommal mi megegyeztünk a sorozatos találkozásaink legelején: ő annyit randizik, amennyit akar, nekem pedig pluszban ott van Louis. Tiszta sor.
- És, milyen taktikát alkalmazol majd Lex megdöntésében? – kíváncsiskodtam, mialatt töltöttem neki egy kis bort. (Rejtett tartalékaim vannak az öltözőmben, mert sajnos van, amikor csak egy gyors menet fér bele, itt, munka közben, az én Tommy-mal..)
- Hát.. – lögybölte a folyadékot körbe-körbe a poharában elgondolkodva. – Tekintve, hogy van egy bátyja, és olyan kis szende, maradok annál, amit ma elkezdtem.. Játszom a kedves, jó kisfiút, aki mindentől zavarba jön.
- Nem rossz. Szóval például, ha időre kell hazahoznod, akkor 5 perccel előbb visszaértek, hogy megbízhatónak tűnj, meg ilyenek.. Ugye? – értelmeztem a hallottakat.
- Igen, például. – bólintott nevetve.
- És ha nem sikerül kibeszélned a bugyijából? – vetettem fel, mint lehetőség.
- Ugyan, kérlek, hiszen ismersz! – vigyorodott el nagyképűen.
- Lexa nem adja ám magát olyan könnyen, mint én. – csóváltam a fejem rosszallóan. – Félek, elszámítod magad, édesem.
- Miért? – kérdezte meglepve.
- Louisnak sem sikerült megdöntenie, kétlem, hogy ennyivel te eléred a célod.. – magyaráztam.
- Az a kis pöcs nem tud semmit! Főleg nem akkor, ha lányokról van szó! Látod, te is menekülsz tőle a karjaimba! – nyomott egy gyors csókot a számra.
- Lou egyetlen előnye a mérete. – merengtem el.
- Na, álljunk csak meg! Engem meg kicsinek tartasz?! – háborodott fel.
- Dehogy, bébi. Nálad nincs jobb! – kacsintottam rá. – Csak azt mondtam, hogy benne ez az össz, ami számomra pozitív.
- Azért! – fenyegetett meg játékosan.
- Tom, most komolyan. Mi lesz, ha hetekkel később sem hajlandó semmire? – kérdeztem.
- Megdöntöm. Muszáj. – jelentette ki határozottan. – Képzeld, a fotózáson annyira begerjedtem rá, hogy szünetelni kellett.. – mesélte.
- Szerinted szebb, mint én? – néztem rá kíváncsian.
- Nem rossz, kifejezetten szép. Sőt, gyönyörű. De te mindenkinél jobb vagy mindenben, hiszen te az enyém vagy.. Csak az enyém.. – motyogta az ajkaimba.
- A tiéd.. – suttogtam, ujjaimmal a hajába túrva.
Egy hosszú, szenvedélyes csók után ismét megszólaltam.
- És akkor, hogy is döntöd meg? – érdeklődtem újból.
- Legvégső esetben letámadom. – vonta meg a vállát. – Szerinted szűz még?
- Tőle bármi kitelik. – legyintettem.
- Nem baj, ha még ártatlan, annál élvezetesebb lesz nézni, ahogy alattam vergődik.. – gondolkodott el.
- Bántanád is, ha szükséges? – döbbentem meg. Azt azért nem hagyhatom! (Erről a mondatról majd egy későbbi részben még bővebben – a szerk.)
- Mondom, hogy muszáj, hogy meglegyen! Addig nem lesz nyugtom.. Azt hiszem. – bólintott.
- Na, akkor én lépek a fiúkhoz. Este találkozunk, bébi. – csókoltam meg búcsúzóul.
- Vigyázz magadra. – csapott a fenekemre nevetve.
- Este ezért még szétkarmolom a mellkasod és a hátad! – fordultam vissza csábító tekintettel.
- Már alig várom. – nyalta meg az ajkait. – Ja, és holnap a randi előtt benézhetek hozzád ide egy félórára, hogy.. – vigyorodott el.
- Azt meg én várom már nagyon! – intettem nevetve, és ott hagytam az öltözőmben.
Az épületből kiérve gyorsan leintettem egy taxit, és már úton is voltam a srácokhoz.
Az autóban ülve, mosolyogva gondoltam vissza arra a telefonbeszélgetésre, aminek nem sokkal Tom kopogása előtt lett vége.
Az én imádott nagypapámmal beszéltem, aki miatt kénytelen vagyok asszisztálni Karennek. Azt mesélte nagy boldogan, hogy most megint jobban van. Rávágtam, hogy ennek mennyire örülök, ésatöbbi, ésatöbbi.. Közben pedig végig az járt a fejemben, hogy: Hála az égnek, a menedzserem most nem rombolja tovább az egészégét, és hagyja megerősödni az öregek otthonában, ahol ugyebár él.. Hála az égnek Karen betartja a szavát, és nem játszik szegénykém életével!
*** Eközben (este fél 7 körül) ***
Lexa szemszöge:
Cole készségesen hazavitt, de útközben még megálltunk egy kávézóban beszélgetni. Meghívtam, hátha ettől kicsit jobban érzi majd magát. Szerencsére valamennyire azért felvidult, főleg miután megígértem neki, hogy amint Roy visszatért a nyaralásból, bemutatom őket egymásnak.
- Megjöttem! – kiabáltam a bejárati ajtót becsukva magam mögött. – Mázlink van, mert eltűntek a fotósok a ház elől!
Semmi reakció. Oké, ez furcsa..
A nappaliba belépve aztán rájöttem, miért nem reagált senki. A fiúk valami rajzfilmet néztek a tévében, és úgy tapadtak a képernyőre, hogy tudtam, a külvilágról náluk most se kép, se hang. Tori és Danielle álmosan dörzsölték a szemüket, úgy látszik ők elaludtak a „roppant érdekes” mesén, és én keltettem fel őket.
- Bocsi.. – suttogtam nekik, mire mind az öt fiú lepisszegett. Remek, szóval ilyen távolságból meg már bármi zavarót meghallanak.. Az ajtóból bezzeg üvöltözhetek kedvemre! Hát ez kész! :D
- Ne örüljetek már nekem ennyire! – nevettem fel pár perccel később.
- Ja, bocsi.. Mikor jöttél? – kérdezte bambán Niall.
- Hogyhogy figyeltek rám? – lepődtem meg.
- Vége van. – mutatott Tori a tévére boldogan.
- Ó, így már érthető.. – vigyorogtam.
- És, milyen volt? Minden rendben? – érdeklődött Liam.
- Aham. – mosolyogtam boldogan.
- Mi ez a fülig érő száj? – méregetett Harry gyanakodva.
- Tényleg, húgi, az előbb akartam kérdezni.. Miért vigyorogsz, mint a vadalma? – fürkészte az arcom a bátyám.
- Hát mert.. Holnap este randim lesz! - jelentettem ki büszkén, fülig érő szájjal.
- Hogy micsoda? - pattantak fel elkerekedett szemekkel egyszerre mindannyian. És bár kivétel nélkül felálltak, az arcukból ítélve a reakciójukhoz társuló érzelmek mégsem egyeztek meg.. Sőt..!
Remélem olvasható lett :$ A két tévében látott pletyka szövegével egyébként jó másfél órát szenvedtem összesen, mert mindig újra és újra átírtam, de sehogy sem tetszett :'DD
Best Song Ever *-* <3 :DD Imádom, ti? :D
Komizni, csillagozni ér! :)) <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése