~14. Boo Bear

Késve, de itt van az új! :D Viszont szomorúan láttam, hogy egyre kevesebben komiznak! :// Sokan olvassák a blogot, de nem sokan írnak kommentet.. Na, mind1. Akik írnak, azoknak nagyon köszönöm! *-* <33

Ma éjfél körül új rész! ;)) I hope u like it! Puszi :)

Lexa szemszöge:

- E-e-emily! Tu-tu-tudod, hogy Niall az e-e-egyik kedvence-e-e! Az ú-hú-új barátnőjétől biztosan kiakad! - röhögte.

- Tényleg! - nevettem el magam én is. Legalább ez pozitív a képes dologban!

Hát, amikor beléptünk a terembe, Emily arca tényleg leírhatatlan volt! Viszont..

- Te! - mutatott rám.

- Én? - kérdeztem ijedten. Te jó ég, ugye nem ismert fel a képről?

- Te! Igen, te, Lexa! - indult meg felém sietve. Basszus!

- Mit akarsz? - néztem rá kérdőn.

- Te vagy Niall Horan új barátnője?! Válaszolj! - kiabálta, aztán megragadta a felsőmet a nyakamnál lévő részén és annál fogva húzott magához. A szemei szikrát szórtak, és ha ölni tudna velük, akkor én már biztosan halott lennék..

- Mi? Dehogy! Honnan veszed ezt? - nevettem fel erőltetetten.

- Te vagy ezen a képen! - dugta az orrom alá az általam már jól ismert fotót.

- Nem, ugyan már! Az lehetetlen, hogy én vele járjak! - mosolyogtam ártatlanul. Tényleg nem járhatnék a bátyámmal, vagy nincs igazam?

- Most jól figyelj, te kis ribanc! Ne merj a közelébe menni egyik fiúnak sem, különben nagyon megbánod! Világos?! - köpte a képembe a szavakat.

- Először is: Annak hívsz, aminek csak akarsz, ettől én még nem leszek feltétlenül kurva/ribanc! Másodszor: azt csinálok, amit akarok, azzal vagyok, akivel akarok! Nem te döntöd el, mit fogok tenni! Köszi, aranyos vagy, hogy felajánlod a segítséged az életem irányításához, de nagylány vagyok már, elboldogulok nélküled is! - vigyorogtam rá győzedelmesen.

- Te kis.. - kezdte volna, viszont ismét félbeszakította a becsengetés.

- Ez szép volt! - tátogta Tori, amikor a tanár nem figyelt.

- Köszi! - mosolyodtam el.

Délután a fiúkkal leszek, sőt náluk is alszom! Nem érdekel Emily, sem más, a fenyegetésektől pedig nem félek (annyira..)! Le lehet szállni rólam, én nem vagyok több, mint mások, csak az én bátyámat Niall Horannak hívják. Ennyi, nem kell felfújni a dolgot!

*** Délután 2 óra ***

- Végre! - sóhajtottam fel a kicsöngetésre.

- Akkor szia, Lexi! - ölelt meg Vic, majd elhajtott.

- Szia! - integettem neki mosolyogva.

*** 1 órával később ***

Nem hiszem el, hogy Liam még mindig nincs itt! Otthon - vagyis inkább náluk - tuti, hogy megverem ezt a gyereket! Hogy képzeli, hogy még csak nem is szól, hogy nem tud jönni értem?!

*** Még fél órával később ***

Megállt előttem egy nagy autó, majd a titokzatos sofőr lehúzta az elsötétített ablakot.

- Na idefigyelj, Payne! Ezt még nagyon megbán.. Ó, szia, Louis! Hát te? - döbbentem le. Elég lassan esett le, hogy nem Li ül a volán mögött..

- Szia, Lexa, gyere, szállj be! Útközben mindent elmondok! - mosolyodott el.

- Oké! - ültem be mellé a kocsiba.

- Először is sajnálom, hogy csak most jöttem, de fotózáson voltunk és nem mellesleg senki sem szólt, hogy nálunk alszol, egészen 10 perccel ezelőttig! - magyarázta.

- Nem úgy volt, hogy Liam jön értem? - néztem rá meglepetten.

- De, viszont Liamnek dolga akadt, és engem kért meg, hogy.. - kezdte, de közbeszóltam.

- Szóval csak most jutottam az eszébe?! Ez nem lehet igaz! Komolyan megölöm azt a gyereket! És még ő van megsértődve azon, hogy haragszom rá?! - kiabáltam.

- Shhh! Lexi, nyugi! - csitított Louis, miközben félreállt az autóval.

- Liam nem akart megbántani, de ha Dannel van, akkor se lát-se hall, és mindent elfelejt, mert szerelmes! Nézd el neki! - kérte mélyen a szemembe nézve. A kocsik csak úgy száguldottak el mellettünk, iszonyú nagy volt a forgalom az úton. Még jó, hogy leparkoltunk beszélgetni.

- Te nem értheted, hogy mit érzek! Liam a lelkembe gázolt, még nagyon régen. Ott hagyott, szó nélkül, sok év barátság után! Mi ketten voltunk a legjobb barátok, mindent együtt csináltunk! Aztán egyszerűen lelépett! Benne csalódtam a legnagyobbat életem során.. Ennyire még senki sem bántott meg. - mondtam elhalóan.

- Ne aggódj, én megértelek! Tényleg szörnyű, amit tett, de nagyon megbánta, és volt oka rá! Ezt nem azért mondom, hogy védjem, mert azt nem érdemli meg! És te sem ezt érdemelted! - ölelt át.

- Köszönöm, Louis! - mosolyodtam el halványan.

- Nem érdekes! De ha már itt tartunk, kiben csalódtál még? Zaynben?

- Nem. Vele közösen döntöttünk a szakítás mellett, mert nem volt kedvünk a távkapcsolathoz. Apámban csalódtam még egy nagyot. Akkor, amikor 7 éves koromban elvette tőlem a bátyám. - motyogtam a szemeim törölgetve.

- Bocsi, hogy felhoztam! - nézett rám bűnbánóan, mire gyorsan megráztam a fejem - Ne is tagadd, tudom, hogy megbántottalak! De cserébe hívhatsz Boo Bear-nek, mert ezt a nevet utálom! - kacsintott rám.

- Köszi, Lou! Ez rendes tőled! - nevettem fel.

- Lou? Nem akarsz úgy hívni, hogy.. - itt félbeszakítottam.

- Hogy Boo Bear? Nem! Max, ha idegesítesz! De ez eddig nem fordult még elő, és téged elnézve nem is fog! - pirultam el. Valamiért bármit mondott nekem, az nagyon jól esett.. - És ha már a szerelemnél tartunk, nálad is számíthatok a rózsaszín ködre Eleanor jelenlétében? - kíváncsiskodtam.

Louis szemszöge:

- Nem hiszem, hogy ettől kell tartanod! - mosolyodtam el. Tényleg, El-lel jó, meg minden, de nincs az a 'nagy, mindent elsöprő szerelem' közöttünk..

Ahogy magamhoz öleltem Őt, teljesen megnyugodtunk mind a ketten. Óvatosan a vállamra hajtotta a fejét, én pedig a hajába temettem az arcom, és magamba szívtam a mámorító illatát. Így ültünk hosszú percekig, aztán egyszer csak felém fordult, és mélyen a szemembe nézett.. Ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy megcsókoljam, ezért lassan közeledni kezdtem hozzá, és legnagyobb meglepetésemre ő sem húzódott el! Már majdnem sikerült elérnem az ajkaimmal az övéit, amikor elfordította a fejét. Gyorsan észbe kaptam és távolabb húzódtam tőle. Mindketten vörös fejjel bámultuk a másikat, majd végül én törtem meg a csendet.

- Khm.. - köszörültem meg a torkom - Szerintem menjünk, nehogy aggódjanak a srácok!

Erre ő némán bólintott, majd én gázt adtam és elindultunk hazafelé. Végig az járt a fejemben, hogy az előbb majdnem megcsókoltam. És ezzel együtt majdnem megcsaltam Eleanort.. Miért hagy ennyire hidegen az utóbbi dolog?

Lexa szemszöge:

Az út további része csendben telt, nem szólalt meg egyikünk sem.

Te jó ég, az előbb majdnem annyira elgyengültem a közelségétől, hogy veszélyesen közel engedtem volna magamhoz..! Viszont veszettül kívánom még most is azt a csókot! De miért?

*** A fiúknál, este 7 körül ***

- Csengettek! - nézett körbe rajtunk jelentőségteljesen Harry. Ő is azt várta, amit mindenki más: valaki erőt vesz magán és elbotorkál ajtót nyitni.

- Biztos Liamék! - vont vállat Zayn. Na, igen, ők még mindig nincsenek itt..

- Ez esetben szívesen kinyitom! - adtam meg magam, aztán jelentőségteljesen Lou-ra vigyorogtam.

- Hű, ez nem lesz szép! - nevetett fel, majd ő is felállt.

- Hát te hová jössz, Boo Bear? - kérdeztem mosolyogva.

- Segítek neked kinyitni az ajtót! - vörösödött el.

- O-oké. - bólintottam, majd elindultam az előszobába, ő pedig engedelmesen követett.

Ahogy kinyitottam az ajtót, egy nem várt személy rontott be rajta. Ez a valaki irtó dühös volt. Nagy valószínűséggel rám..

Ennyi lenne egyenlőre! ^^ Remélem tetszett, komizzatok (Pl: írjátok meg, szerintetek ki rontott be hozzájuk! :D)  és csillagozzatok pls! :))