Hű, most egész időben sikerült összehoznom az új részt! :DD Tapsot kérek! :P És ráadásul ez az eddigi leghosszabb! Cserébe sok komit kérek ám! ;P
Köszönöm a kommenteket az előzőhöz, szuperek vagytok! *-*
Na jó, befejeztem! :D I hope u like it! Jó olvasást, puszi :))
Lexa szemszöge:
*** Hajnali 2 ***
Még mindig nem tudok aludni, mert állandóan Lou jár a fejemben! A mosolya.. a gyönyörű kék szemei.. a helyes, borostás arca.. az izmos karjai, amikkel megölel.. Basszus, mi van velem?
Végül úgy döntöttem, hogy lemegyek egy kicsit. Elhatároztam, hogy újra leülök a lent lévő zongorához. Tudom, hogy anya temetése után megígértem, hogy nem játszom többet, de nem bírom megállni!
A lehető legnagyobb csendben lopakodtam el a zeneszobához. Ott halkan becsuktam magam mögött az ajtót. De nem kulcsra.. talán azt kellett volna?
Az egész helyiség hangszigetelt volt, még az ajtó nyitását/zárását sem lehetett hallani. Leültem és először csak bámultam a billentyűket.
Louis szemszöge:
Hallottam, hogy valaki elmegy a szobám előtt. Gondolkoztam, hogy ki lehet az, aki szintén nem tud aludni.
Igen, egész eddig ébren voltam és a szomszéd szobában lévő lányra gondoltam! Lexa.. Ez a név ismétlődött folyton a fejemben.
Aztán elhatároztam, hogy lemegyek és megnézem ki van még fent rajtam kívül. Csendben követtem a személyt a zeneszobáig. Lexi volt az. Halkan belopóztam én is, hogy hallhassam mit csinál, viszont elbújtam, hogy ne láthasson. Legnagyobb meglepetésemre a zongoránál ült. Olyan gyönyörű volt. És olyan szabad. Kezdek komolyan aggódni amiatt, hogy belebolondulok ebbe a szépségbe!
Ezután lassan játszani kezdett..
Lexa szemszöge:
Végül a hangszer bámulása helyett remegő kézzel kezdtem bele a zongorázásba. I miss you (Miley Cyrus).
Teljesen beleéltem magam, gondolom azt nem kell kifejtenem, hogy anyának szólt. Úgy éreztem, hogy újra itt van velem, és mosolyogva hallgatja a zenét, akárcsak régen..
Amikor a dal végére értem, gyorsan letöröltem a könnyeim. Hirtelen azonban valaki tapsolni kezdett a hátam mögött. Ijedten fordultam meg és legnagyobb meglepetésemre Louisval találtam szembe magam.
- Öö.. bocsi. Felébresztettelek volna? - kérdeztem zavarba jőve.
- Nem. - rázta meg a fejét mosolyogva - Nem tudtam aludni, mert.. Mindegy. Egyébként nagyon jól zongorázol, és fantasztikusan énekelsz!
- Hát.. köszi. Tudod.. - kezdtem volna bele a mesélésbe. Megértette a célzást, és leült szorosan(!) mellém az ülőkére - Tudod, anyának zongoráztam utoljára. A temetése után. Aztán megfogadtam, hogy nem játszom többet, de most nem bírtam ki.
- Ez előfordult már velem is. - mosolyodott el.
- Tényleg? Te tudsz zongorázni? - csodálkoztam.
- Aha. De hozzád képest semmi! És nem mellesleg szuper hangod van! - kacsintott rám.
- Az én hangom meg a tiédhez képest semmi! - nevettem fel - Egyébként engem énekelni egyedül Liam hallott.. Legalábbis eddig. Régen együtt énekeltünk és gitároztunk.. - gondolkodtam el, és ismét a sírás határára kerültem.
- Shhh! - csitított, amikor a könnyeim újra előtörtek. Nagyon fájt anyáról beszélni, de Louban valahogy megbíztam.. Liamben pedig azóta is csak csalódni tudok.. Ezt nem tudom elhinni, hiszen régen olyan jóban voltunk!
- Minden rendben, itt vagyok veled, nem lesz semmi baj! - suttogta lágyan a fülembe.
- Köszönöm! - nyomtam egy hosszú puszit az arcára.
Louis szemszöge:
Ahogy az ajkai az arcomhoz értek, mindent elfelejtettem. Eleanort, a fiúkat, mindenkit. A szememben csak ő létezett, csak mi ketten voltunk, senki más nem számított nekem..
Egy hirtelen ötlettől vezérelve énekelni kezdtem, csakis neki - még ha sajnos ő ezzel nem is volt tisztában.. - A dal címe: Look after you.
Lexa szemszöge:
Louis gyönyörűen énekelt, és mivel szorosan mellettem ült, gyengéden átölelt, hogy hozzáférjen a zongora másik feléhez is.. Teljesen belesimultam az ölelő karjaiba és csak élveztem a hangját, meg talán a közelségét(?) is.
Amikor befejezte a számot, óvatosan felnéztem rá. A szemei csillogtak, akárcsak az enyémek. Halványan elmosolyodott, és vett egy nagy levegőt, amit aztán szép lassan, egy nagy sóhajjal ki is fújt. Olyan tökéletesnek tűnt minden vonása, mintha ő maga lett volna a tökély..
Le sem tudnám tagadni, hogy képtelen voltam másfelé nézni. Valamiért muszáj volt őt bámulnom!
- Na.. izé.. hogy.. hogy tetszett? - kérdezte félénken, akadozva.
- Csodálatos volt! - mosolyogtam rá biztatásképpen - Remélem egyszer majd elénekli nekem is valaki, de tényleg csakis nekem! Kár, hogy Eleanor nem hallotta, biztosan ő is meghatódott volna rajta! - húztam el a szám.
- Hát.. lehet. De te mit szeretnél, ki legyen az a valaki? - nézett rám csalódottan(?).
- Nem tudom.. de ha biztosan fogom tudni, elmondom neked! - motyogtam. Igazából már akkor is tudtam: vagy ő, vagy Harry.. esetleg Zayn.. de az utolsóban nem is vagyok olyan biztos. Harry? Louis? Erről viszont már tényleg fogalmam sincs!
- Öö.. kössz. - mondta, egy kicsit idegesen(?).
- Louis, mi a baj? - kérdeztem aggódva.
- Semmi. - ezt már egyenesen morogta.
- Nekem nem úgy tűnik, de te tudod. - hagytam rá végül.
- Egyébként fáradt vagy? - váltott témát, és ezt már valamivel kedvesebb hangon mondta.
- Nem. Te? - eresztettem meg egy halvány mosolyt.
- Én sem. Gyere, menjünk fel a szobámba, még beszélgethetnénk! - ajánlotta fel, most már sokkal vidámabban. Vajon mit tervez még?
- Oké! De halkan! - ragadtam meg a kezét, és felálltunk.
Kilopakodtunk az ajtón, csendben becsuktuk magunk mögött és kézen fogva, halkan felrohantunk az emeletre.
- Hogy tudnak ilyen mélyen aludni? - nevettem fel, amikor már kulcsra zárta a szobája ajtaját.
- Nem tudom! - vigyorgott.
- Akkor most mit csinálunk? - kérdeztem halkan.
- Lenne pár ötletem, de neked nem hiszem, hogy tetszenének! - röhögött perverzen.
- Ki tudja? - nevettem tovább.
- Egy próbát tehetünk! - kacsintott rám, és már közelebb is jött volna, de én elfordultam.
- Izé.. ne haragudj, Lexa.. nem akartam! Vagyis igen.. de.. A francba! - sóhajtott fel mérgesen.
- Semmi baj, de Eleanor.. és én meg.. - dadogtam vörös fejjel.
- Értem. Hagyjuk! Mi lenne, ha üvegeznénk? - vetette fel az ötletet.
- És hogyan? - néztem rá értetlenül.
- Felváltva jövünk, és mindketten választhatunk, hogy felelünk, vagy merünk. Na?
- Oké! - mosolyogtam rá.
- Szuper! Akkor, felelsz vagy mersz? - kérdezte.
- Öö.. merek! - adtam meg magam.
- Jó, tudsz táncolni? - vigyorodott el.
- Nem fogok sztriptízelni neked, ha arra gondolsz! - szóltam rá kapásból.
- Nem arra gondoltam, bár nem is olyan rossz ötlet.. - simogatta meg elgondolkodva a nem létező szakállát.
- Lou, akkor mégis mit kell csinálnom? - kíváncsiskodtam.
- Szabad egy táncra, hölgyem? - hajolt meg előttem, miután felkelt.
- Hát hogyne, uram! - pukedliztem nevetve, és megfogtam a felém nyújtott kezét.
Mosolyogva húzott magához egészen közel, én pedig engedelmesen hozzásimultam. Átjárt a forróság, ahogy egymást átölelve ringatóztunk..
- Tudom, hogy jobb lenne zenére, de akkor felébresztenénk a többieket! - suttogta. Forró lehelete szinte égette a bőröm.
- Ugyan, jó ez így! - súgtam a fülébe.
- Akkor megnyugodtam! - mondta halkan, és hallatszott a hangján, hogy vigyorog.
Hosszú percekig táncoltunk, majd megálltunk egymással szemben. A homlokát az enyémnek döntötte és tekintetét mélyen az enyémbe fúrta.
- Lexa.. - suttogta lágyan.
- Igen, Boo Bear? - kérdeztem, és éreztem, hogy a szívem hevesebben kezd verni.
- Mindegy. Felejtsd el! Egyébként felelek. - kacsintott rám. Vajon mit akarhatott mondani előtte?
- Jó. Áruld el, mire vágysz a legjobban! - mondtam végül.
Louis szemszöge:
Hogy mire vágyom? Talán arra, hogy megcsókoljam.. Illetve nem is talán, mert biztos! De ezt elmondjam neki? És ha igen, hogyan?
- Tudod, nem is tudok mit mondani hirtelen.. - motyogtam zavartan - És te? Te mire vágysz?
- Olyanra, amire nem lenne szabad.. De ennél többet nem mondok! - harapott az ajkába elpirulva. Csak nem..? - Egyébként nem mondtam, hogy felelek! Viszont akkor már, tedd meg, amit a legjobban akarsz! Most! Gyerünk! - biztatott vigyorogva.
- Rendben. De akkor ne mozdulj el! - kértem, majd gyengéden végig simítottam az arcán, és egy kósza hajtincset eltűrtem a füle mögé, az arcából.
Erre elvörösödött, de állta a tekintetem. Azok az igéző, gyönyörű kék szemei teljesen rabul ejtettek. Nem is voltam tisztában azzal, hogy vészesen közel vagyunk egymáshoz.. Viszont ez egy pillanat alatt leesett, amikor megéreztem meleg leheletét az ajkaimon. Megőrjített a tudat, hogy nem szabadna megcsókolnom! De akkor és ott nem érdekelt, helyette gondolkodás nélkül a számat az övére tapasztottam.. Elmosolyodott, és nem húzódott el! Leírhatatlanul boldog voltam ettől, ráadásul a gyomromban valami furát éreztem, amit sem El, sem más csókja nem váltott még ki belőlem..
Lexa szemszöge:
Belemosolyogtam a csókunkba. Ezek szerint ő is arra vágyott, amire én? Az nem lehet.. Vagy talán mégis?
Ahogy az ajka az enyémhez ért, bizseregni kezdett a szám.. Megnyalta az alsó ajkam, a nyelve pedig bejutásért könyörgött.. Talán életemben nem csináltam még semmit olyan szívesen, mint azt, hogy megadtam neki az engedélyt rá! A nyelveink vad táncot jártak, akárcsak a pillangók a hasamban.. Varázslatos volt ott állni, az ablakon át beszűrődő holdfényben, és nem törődni senkivel és semmivel.. Csak mi ketten számítottunk.
Ennyi! Egyenlőre.. ^^ Most megkaptátok a hőn áhított csókotokat, de lesz ez még így se...! :PP
Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok, pls! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése