Itt is van az új! Sajnálom a késést! :// Remélhetőleg ezután a rész után senki sem fog megölni! :DD
Tegnap (aug.2.) volt 1 hónapos a blog! :")) És már most meg volt 4870(!) látogató! Imádlak Titeket, szuperek vagytok! <33 *-*
Komizni és csillagozni ér! :D I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :))
Louis szemszöge:
Kissé kialvatlanul ébredtem fel, így nagy erőfeszítések árán tudtam csak rávenni magam arra, hogy lebotorkáljak a konyhába. Már lent ült mindenki és nagyban reggelizett. Én is leültem hozzájuk enni.
Amikor mind végeztünk, valaki belépett a helyiségbe. Ki hagyta nyitva a bejárati ajtót, hogy simán be tudott jönni? Elárulom, hogy nem Liam vagy Dani volt az, őket még tegnap óta nem láttam..
- Eleanor? - kérdezte meglepetten Zayn.
Lexa szemszöge:
- Eleanor? - szólalt meg Zaynie.
Na, ne! Pont most?! Bár lehet, hogy még jól is jön a látogatása.. Mindjárt kiderül..
- Sziasztok! - köszönt mosolyogva a lány.
- Szia. - válaszolták kórusban. Ez a nagy összhang még mindig félelmetes!
- Danielle és Liam hol van? - kérdezte rögtön.
- A fiúkkal tegnap óta nem láttuk őket.. Egyébként én Alexa Morgan vagyok, Niall húga! - álltam fel mosolyogva.
- Örülök, hogy találkoztunk, én Eleanor Calder vagyok, Louis barátnője! - mosolyodott el ő is. - Te voltál az újságban és a tv-ben a múltkor?
- Igen, de egyenlőre még nem buktam le! - nevettem fel.
- Addig jó! - nevetett ő is. Kedves lánynak tűnik, érthető, hogy miért jár vele Louis..
- Egyébként van barátod? - váltott témát. A szemében viszont nem volt semmi féltékenység, vagy aggódás Lou miatt/ért. Egyre szimpatikusabb csaj!
- Nem, még nincs! - vágtam rá kapásból. Pedig ha Louis szobája beszélni tudna..
- Hé, kicsim, te letagadsz engem?! - pattant fel Zayn.
- Mit téged?! Engem! - állt fel Harry is, majd odajött hozzám és átölelte a derekam.
- Tudod, most nagyon megbántottál, cica! - nézett rám szomorúan(?), majd kajánul elvigyorodott és megnyalta az ajkát - Elégtételt kérek! A hatalmas nagylelkűségemnek hála, könnyen megbocsájtok neked, de csak egy csókért! Vagy többért.. - kacsintott rám.
- Jól van, Harold, vége a gyereknapnak! - lépett mellénk idegesen a bátyám, mire az én drága kicsi Hazzám megszeppenve engedte el a derekam.. Ó, az a hős lovag is betojt, mert feltűnt a hatalmas Nialler! :D
- Várj, csak most esik le! Alexa Morgan? Nem te leszel a legújabb modell nálunk a nyártól? - szólt közbe Eleanor.
- De igen! Hallottam, hogy te is ott dolgozol, szóval biztos találkozunk majd még! - vidultam fel.
- Csinálhatnánk egyszer közös képeket is! - gondolkozott tovább El.
- Ez szuper ötlet! - öleltem meg, ő pedig mosolyogva visszaölelt.
Aztán egyszer csak megfordult, és felkiáltott.
- Lou, te jó ég, már annyira hiányoztál! - ugrott az említett fiú nyakába.
- Te is nekem, El! - szorította magához Louis a lányt.
- Szeretlek! - csókolta meg Eleanor Lout.
- Én is téged! - mosolyodott el Louis.
Normális esetben mosolyogva figyeltem volna őket, de most valahogy ez nem ment.. Egy kicsit zavart az egész dolog, de mivel látszólag tényleg örültek egymásnak, nem volt szívem közéjük állni. Valamit akkor és ott eldöntöttem, és azt is elhatároztam, hogy ehhez tartom magam, akár nehéz lesz, akár nem.. De ez nem sokára úgyis eldől.
***
Egész nap itt volt El, viszont Liam és Dani még mindig nem ért haza. Nagyon jól szórakoztunk, filmeket néztünk, beszélgettünk, hülyültünk, egy szóval csak a szokásos.
De egyre jobban közelgett az este, amikor haza kellett mennem, és még hátra volt egy nehéznek ígérkező beszélgetés Louval..
Ahogy Eleanor elment, rászántam magam a dologra.
- Louis, beszélhetnénk? - kérdeztem halkan.
- Persze! - állt fel mosolyogva. Basszus, az a mosoly még mindig olyan.. ahw.. Nem, Lexa, nem!
- Na? Mit szeretnél? - nézett rám kérdőn, amikor felértünk a szobájába. Szerencsére a srácoknak (Niallnek - amit egyébként tényleg nem értek hogy nem szúrt szemet -, Harrynek és Zaynnek) fel sem tűnt, hogy leléptünk. Vettem egy nagy levegőt, majd lassan kifújva nekikezdtem.
- Emlékszel még arra, hogy mit kérdeztél hajnalban? - sóhajtottam fel.
- I-igen. - mondta bizonytalanul.
- Tudod egyáltalán melyikre gondolok? - nevettem fel.
- Sejtem. - válaszolt csendesen. Bólintottam, és közben a fejemben az az egy mondat visszhangzott: "Szerinted lehetne ebből valami?"..
- Oké. Szóval a válaszom az, hogy nem. Sajnálom, de nem. - suttogtam elhaló hangon.
- De miért? Eleanor miatt? Vagy.. vagy miért? - fúrta bele mélyen a kétségbeesett tekintetét az enyémbe, miközben gyengéden megragadta a felkarom.
- Ne haragudj, Louis, de egyszerűen nem, és kész. Kérlek ne haragudj, de jobb lesz így, mindkettőnknek. - motyogtam halkan, mire csalódott képpel elengedett.
Már-már annak a határán voltam, hogy visszaszívom a dolgot, de erőt vettem magamon és nem tettem. Abban biztos voltam, hogy ha igen-t mondok neki, akkor szakít a barátnőjével. Valamiért teljesen biztos voltam ebben.. Na, mindegy. Így tényleg jobb nekem is, Eleanornak is, és valószínűleg neki is..
Tényleg nem (csak) El miatt tettem, hanem magam miatt is. Beismerem, hogy félek attól, hogy elveszítem. Ezért sem szándékozom senkibe sem beleesni. Azért, mert nagyon fájna utána.. Igen, gyáva vagyok, és kész, ez az igazság.
- Tiszteletben tartom azt, amit az előbb mondtál, de tudnod kell, hogy nagyon sajnálom, hogy így gondolod! - nézett a szemembe.
- Köszönöm, és ne félj, Eleanor majd biztos megvigasztal! - erőltettem mosolyt az arcomra.
Jaj, ne! Lehet, hogy túl későn álltam neki véget vetni az elméletileg semminek nevezhető "kapcsolatunknak"? Hogy miért gondolom ezt? Mert fájt kimondani - pláne a szemébe - ezt az "El majd megvigasztal" dolgot.
Igen, az előbbi mondandóm egyenlő a "Jobb csírájában elfojtani a dolgokat!" gondolkodásmóddal. De mit fojtok el csírájában? A nem létező"románcunkat"? Vagy mit?
Na jó, ennyi elég a filozofálásból! Vissza a jelenbe:
- Szívesen és öö.. öö.. nem félek? - próbált valami értelmeset kinyögni az előző mondatomra, mialatt a feje vöröses árnyalatot vett fel.
Louis szemszöge:
- Na mindegy, hagyjuk. Izé.. Louis, azért barátok vagyunk, igaz? Mármint előtte is tök jól megvoltunk, meg minden, és remélem ez azért nem változik meg, mert.. - nagyon jól tudtam, mit akar mondani, viszont ezt hallani szerettem volna az ő szájából is, ezért sem szóltam közbe - ..mert..mert nagyon fontos vagy nekem! - nyögte ki végül. És ellent szólva a beszélgetés előbbi részének, Lexi elpirult(!)..
- Persze, hiszen te is az vagy nekem! - öleltem meg - Nagyon-nagyon-nagyon jó barátok, ugye? - súgtam a fülébe félénken.
Ő válaszképpen csak némán bólogatott, miközben fejét a mellkasomba fúrta.
Amikor pár perccel ezelőtt kimondta, hogy "Sajnálom, de nem", el sem tudtam hinni (vagy csak nem akartam?). Beismerem, hogy ez a köztünk lévő néhány csók utáni "szakítás" (vagy mi?) jobban fájt, mintha Eleanor dobott volna, pedig vele több, mint fél éve járok! Furcsa, de ez van.. Lexa másabb, mint ő.. Sőt, senkihez sem hasonlít, akiket ismerek.. Ő olyan más, de persze jó értelemben! És miért fáj ennyire ez a beszélgetés? Hiszen nagyon jó barátok leszünk/vagyunk, nem?
- Haza mész, vagy itt alszol? - tereltem a szót.
- Sajnos muszáj hazamennem. De ígérem, hogy nem sokára jövök! - puszilta meg az arcom. Sajnos nem a szám.. Állj, Louis, mi a fene bajod van?! Eleanor a barátnőd, nem csalod meg többször! Többször? Te jó ég, miért van az, hogy csak most jut el a tudatomig a ma hajnali események lényege?! Miért csak most esik le, hogy megcsaltam szegény Elt? És miért nincs egy csepp bűntudatom sem?! Ez kezd komolyan kiborítani!
- Öö.. akkor megyek és elköszönök a többiektől! - mosolyodott el halványan, aztán megfordult és a nappaliba ment. Pár percig csendben bámultam utána, majd egy hirtelen felindulásból utána rohantam, az előbb említett helyiségbe.
Mire odaértem, ő már mindenkitől elköszönt és épp indulni készült.
- Louis, te meg hol voltál? - néztek rám gyanakodva a fiúk.
- Öö.. mosdóban. - dadogtam.
- Ajánlom, hogy igaz legyen! - fenyegetett meg(?) Niall.
- Igaz is! - mondtam, de leginkább csak magamnak.. - Lexi, elvinnél engem is a boltig? Fogytán a répakészletem és vennem kell újakat!
- Persze! - mosolyodott el, majd még egy puszit kapott a homlokára a bátyjától, meg egy-egy "seggre pacsit" Hazzától és Zayntől..
Ezután mi ketten kimentünk a kocsihoz, Niall pedig a két jómadarat kergette a házban, közben azt kiabálva: "Ne nyúljatok még egyszer a húgomhoz, vagy különben nagyon megbánjátok!". Idióták, de mindegy..
Nevetve ültünk be, majd akkor jöttünk rá, hogy igazából én ülök a vezető ülésben.
- Helyet cseréljünk, vagy vezessek én a boltig? - kérdeztem mosolyogva.
- Vezethetsz, ha szeretnél! - vigyorgott, mire én nevetve gázt adtam.
Csendben autókáztunk, amíg oda nem értünk. Akkor mindketten kiszálltunk, majd ő szó nélkül megölelt. Kár is tagadnom: nagyon jól esett a közelsége. Amikor elhajolt, a szájára nyomtam volna egy búcsú puszit, de még időben rájöttem, hogy nem lenne szabad, ezért gyorsan feljebb vittem a fejem, hogy a homlokára menjen. Végül aztán elpirulva köszönt el tőlem.
- Jó éjt, Boo Bear! - mosolygott, majd elhajtott.
Egy darabig még néztem utána, majd besétáltam a boltba a szeretett zöldségeimért..
Lexa szemszöge:
Miért nem szabadulok Loutól? Mármint megint majdnem csókolóztunk! Ilyen nincs! Miért? Ennyire későn jöttem rá arra, hogy ha nem állítom le magam, akkor szerelmes lehetek? Vagy már az is vagyok? Sürgősen beszélnem kell egy orvossal a tünetekről..!
Még javában zakatolt az ezekhez hasonló dolgokon az agyam, amikor csalódottan tapasztaltam, hogy máris hazaértem. Kelletlenül sétáltam be az ajtón, ahol Sam és Laura dühös, Tori sajnálkozó(?) tekintetével találtam szembe magam.
- Mi ez? - dugott az orrom alá egy dolgozatot Sam. Csak nem az, amire gondolok? Szó nélkül meredtem a papírra, semmit sem tudtam kinyögni hirtelen.
- Kérdeztem valamit, Alexa! - pattogott tovább.
A lapon ez állt a nevem mellett: puskázás miatt elégtelen..
Ennyi! ^^ Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :)) Nyugodtan írjátok ki magatokból a felháborodásotokat, amiért máris szétszedtem őket! ;) De azt elárulom, hogy egyáltalán nem véglegesen! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése