Tudom, hogy késtem, de fél 11-kor estem haza, hulla fáradtan a korai kelés és a sok gyaloglás miatt, nézzétek el nekem pls! :) Viszont alkottam valamit, ami remélhetőleg tűrhető lett.. :D Még a gépem baszakodása ellenére is itt az új! :DD
Köszönöm az összesen több, mint 5500 látogatót, szuperek vagytok! :"))Örülnék, ha egy kicsit többen komiznátok, de nem kényszer, tényleg,csak jól esne, ha minél többen írnátok. Akik (rendszeresen) írnak, azoknak nagyon köszönöm! *-* <33
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! ^^ :))
Lexa szemszöge:
- Sziasztok! - lépett be váratlanul Laura és Sam. Baszki, ők mit keresnek itthon?!
- He-he-helló! - nyögtem ki nagy nehezen, majd értetlenül néztem rájuk. Megértették a célzást, és magyarázni kezdtek:
- Elmaradt a tárgyalás, mert 3 fontos ember is lebetegedett!
- Úgyhogy tarthatunk családi moziestét! - vigyorgott Laura. Ja, egészen addig, amíg be nem esik az az 5 jómadár..
- Szuper! - visongott(?) Tori.
- Álljatok csak meg! Lexa, te használtad azt a telefont?! - mutatott idegesen a mellettem heverő készülékre Sam.
- Izé.. - nyögte Vicky.
- Victoria! Most nagyot csalódtam benned! Miért adtad oda neki? - dühöngött a nevelő apánk. A francba!
- Sajnálom, de nem Tori hibája! - vágtam közbe.
- Értem. Akkor kíváncsian várom a magyarázatodat, Alexa! - mosolygott gúnyosan.
- Öö.. - "kezdtem" bele.
- Igen? - vigyorodott el elégedetten(?). Sajnos rá kellett jönnöm, hogy mind tudjuk, hogy most hazudni fogok..
- Öö.. Tudjátok, sírva könyörögtem Torinak, hogy adja oda a mobilját, hacsak egy hívás erejéig, akkor is, ő pedig megsajnált és megkegyelmezett nekem. Az én hibám, hogy nem bírtam ki, ő nem tehet semmiről! - magyaráztam egyre nagyobb átéléssel.. Komolyan, lassan profi hazudó leszek!
- És ha szabad tudnom, miért volt olyan fontos az a telefonálás? - faggattak tovább.
- Azért, mert.. öö.. Molly nem tudott az eltiltásról, és nagyon aggódott értem! - böktem ki végül az igazságot, egy kis csavarral.. Vagyis újból hazudtam. Ha így haladok tovább, a végén már fel sem fog tűnni, hogy igazat mondok éppen, vagy nem.. Persze csak a nevelő szüleimmel vagyok ilyen "kedves".
- Jól van. És megértette a dolgot, szívem? - érdeklődött mosolyogva Laura.
- Öö.. igen, persze. - vontam vállat, miközben ez járt a fejemben: Hogy a faszba mászok ki ebből a helyzetből? Mármint, ha a fiúk ideérnek, akkor nem fognak tudni semmit az eltiltásról.. tehát nem sokára lebukom. És nem csak ezzel, hanem a képpel is! Ráadásul ők nem egy Molly nevű lánnyal egyenlőek.. A francba! Miért kell itthon lenniük ilyenkor Saméknek?! Miért?!
- Shhh! Hallani akarom a tegnap készült új 1D interjút! - csitított minket Tori, miközben felhangosította a tv-t. - Gondolom Lexa is kíváncsi rá! - tette hozzá mosolyogva.
Csak nem azt hiszi, hogy belezúgtam Louisba, és azért? Ó, anyám, kérlek vegyél magadhoz az égbe! Mi lesz, ha Vic ezt Louval is közli (Egyébként meg NEM vagyok szerelmes belé! Vagy csak ezt szeretném gondolni?), amikor ideérnek a srácok?! Basszameg! Alexa Morgan, hogy jutottál el idáig? Hogy kerülhettél ilyen helyzetbe? Hogyan?!
- Nos, fiúk, vágjunk bele a közepébe! Ki ez a lány a képen, Niall? - itt újra megmutatták azt a képet rólam és a srácokról. - Talán a barátnőd, hogy ennyire ölelgeted? - vihogott a műsorvezető.
- Tudják, nem járok azzal a lánnyal, de nagyon fontos nekem, és éppen ezért nem engedem, hogy a média darabokra szedje! Ő egy lány, aki fontos nekem, de NEM a barátnőm, ennyit kell róla tudni. Köszöntem! - vágta rá a bátyám.
- Niall úgy érti, hogy mindannyiunknak roppant fontos, pedig csak rövid ideje ismerjük! - egészítette ki Louis.
- Sajnos mostanában nem találkoztunk vele, de reméljük ez megváltozik, mert már nagyon hiányzik! - fűzte hozzá Zayn és Harry. Istenem, megzabálom őket! (Jó, Liam kivételével.. Bár őt is megeszem, csak őt azért, mert haragszom rá! :D)
- Liam? Te mit gondolsz erről? És róla? - kíváncsiskodott a nő.
- Számomra is rengeteget jelent, és sajnálom, hogy nem beszélhettem vele az elmúlt pár napban, de mindannyiunknak összejöttek a dolgok.. - magyarázkodott Li. Oké, elismerem, az eleje nagyon szép volt, haver, jól kezdted!
- Jól van, a magánéletetekről egyenlőre ennyit. Most jöjjenek a szokásos kérdések.. - itt Tori lekapcsolta a tv-t.
- Hé! Mi bajod? - förmedtem rá.
- Nem tudtam meg semmi újat! - duzzogott a barátnőm.
- Jaj, Tori, az nem újdonság, hogy az a lány nagyon fontos mindegyiküknek? - kérdeztem, és közben alig bírtam visszafojtani a vigyorgást. Hiányzom nekik! Háháhá!
- Jó, igaz. Mázlista az a kis csaj! - morgott tovább.
- Köszi! - suttogtam magamban. Most semmivel sem tudott letörni! Boldog voltam, hogy nem felejtettek el, sőt kiderült, hogy fontosabb vagyok nekik, mint hittem! Komolyan, madarat (Kevint XD) lehetett volna fogatni velem! Viszont rögtön lecsillapodtam, amint eszembe jutott az a hazugság halom, ami nem sokára maga alá fog temetni..
*** Ezalatt ***
Louis szemszöge:
- TOMLINSON! Nyomás a színpadra! - üvöltött rám Paul a hátam mögül.
- Hallom menned kell! - nevetett fel Lexa a vonal túlsó felén.
- Sajnálom, még lenne egy koncertünk, de.. de nem érdekel! Inkább megyek hozzád, méghozzá MOST! - jelentettem ki halál komolyan.
- Mi?! Azt már nem! Ráér utána is, csak gyertek majd! Ne merj lelépni onnan, Boo Bear! - "fenyegetett meg".
- Jól van, na! Csak hiányzol ám.. és.. Á, mindegy, nem érdekes! Akkor megyünk egy kicsit később, szia! - köszöntem el gyorsan. Majdnem kinyögtem neki, hogy szeretem, valószínűleg úgy..
- Köszönöm, és szia! - mondta és letettük.
- Na végre! Mégis kivel beszéltél, hogy ennyire elpirultál? Talán egy új csaj? És Eleanorral mi lesz? Vagy gruppent terveztek estére a fiúkkal, és még fűzitek a szerencsés csajokat? - röhögött Paul.
- Hahaha. Nagyon vicces vagy! - morogtam sértetten.
- Viszont az nem vicc volt, hogy irány a színpad! - komorodott el. - Nyomás, Louis! - emelte fel az ellent mondást nem tűrő hangját.
- Igenis! - szalutáltam, majd az említett hely felé rohantam.
Éneklés közben végig azon járt az agyam, hogy mindjárt újra láthatom. A srácok nem is értették, mi ez a nagy vidámság hirtelen a részemről, hiszen Niallel mi ketten voltunk legjobban elkenődve Lexi eltűnése miatt. De én már megtaláltam! Vagy ő talált meg engem? Na jó, tök mindegy, a lényeg, hogy újra lássam! És megölelhessem! És érezhessem az illatát! És megcsókolhassam? Az utolsó úgy sem fog összejönni, hiába vagyok optimista.. Állj, mi a fene bajod van, Louis?! Miért gondolok egyáltalán ilyenekre?
Lexa szemszöge:
*** Otthon ***
Az elmélkedésem/alvásom az szakította félbe, hogy csengettek.
- Maradjatok csak, majd én nyitom! - tápászkodott fel Sam a kanapéról.
Egy ritka unalmas dokumentumfilmet néztünk "Családi mozieste" címszó alatt.. Hát, szerintem aludtam is rajta egy jó fél órát, aztán meg mindenfélén gondolkodtam.. Na jó, Lou ajkain (!!) agyaltam. Ez eléggé beteges, de mentségemre szól, hogy a film teljesen lefárasztott! (Valószínűleg ezért sem esett le, kik csengethettek..)
- Öö.. Laura, szívem, ezt látnod kell! - kiabált be pár perc múlva Sam, kissé ijedt(?) hangon.
- Megyek drágám! - pattant fel Lau, majd kiviharzott, Tori pedig izgatottan követte, ellentétben velem, aki még mindig az uncsi film sokkhatása miatt bámult meredten maga elé, a semmibe..
- Áááááááááá! Úristen, ezt nem hiszem el! Áááááááááááá! Lexi, gyere! Gyere már! - sikítozott Vicky az előszobából.
- Nem! Inkább nézzük tovább a filmet, Lexa, maradj csak a nappaliban! - kiáltott Sam. Mi? Az a film.. Te jó ég, akkor inkább megölöm magam! Gyorsan én is kirohantam hozzájuk. Még csak az hiányzik, hogy folytassuk!
Az ajtóban nem várt (na jó, várt) látvány fogadott: a fiúk álltak ott, kicsit megszeppenve, de mosolyogva, még mindig a fellépő ruhájukban. Át sem öltöztek, annyira siettek volna? Basszus, mindjárt elbőgöm magam, ha így van!
- Mi van Lexa, elvitte a cica a nyelved? - vigyorgott Tori egy picivel később, ugyanis a srácokkal mi csak egymást bámultuk, szó nélkül.
- Nem, nem vitte el, még mindig meg van! Pláne, hogy én vagyok a 'cica' (a'la Harold) és nem viszem el sem mások, sem a saját nyelvem! - vágtam vissza, mire az én drága Hazzám még szélesebben vigyorgott a megszokottnál.
- Te jó ég, fiúk, de jó, hogy itt vagytok! El sem hiszem, már annyira vártalak titeket! - kiáltottam fel, mire 3 döbbent arccal találtam szembe magam. Viszont most már nem érdekelt más, csak Ők, így a 3 meglepett embert (Torit, Samet és Laurát) félrelökve rohantam oda hozzájuk...
Ennyi lenne, bocsi, ha picit rövidebb, mint szokott! Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése