Itt is van az új! :D Ma este (pontosabban hajnalban :P) lesz még egy rész! ;))
Köszönöm komikat, imádlak Titeket! :")) Már meg is van a 300 komment, a 300. pedig nem más, mint.. *dobpergés* teddy bear! Imádlak, te lány! <3
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :))
Lexa szemszöge:
- Miért nem szóltál róluk? - akadékoskodott Sam.
- Mert tudtam, hogy fiúkhoz nem engednétek el. De most már mindegy. Ők itt Molly! - mutattam a srácokra.
- Jól van, kérlek gyertek be velünk ti is a nappaliba, mert Alexának nem kis megmagyarázni valója van a számunkra! - mondta a nevelő apám, és közben igyekezett nyugodt hangszínt megütni, annak ellenére, hogy a feje már lilult a dühtől.. Te jó ég, mit kapok én még!
A srácokkal illedelmesen bementünk a fent említett helyiségbe, és csendben leültünk a kanapéra. Természetesen az 'én két hercegem' közé kellett ülnöm, mert megragadtak és odavonszoltak maguk közé drágáim..
- Elnézést, hogy közbeszólok, de mi lenne, ha előtte Lexi azt mesélné el, miért nem tudtuk utolérni? - szólt közbe gyorsan Liam. Hú, köszi! Így legalább nyerek egy kis időt és pluszban végre a nevelő szüleim is meghallgatnak! Köszönöm, Li, de tényleg! Komolyan, mintha érezte volna, mit kell mondania!
- Mit kell ezen elmesélni? Kapott egy 1-est biológiából. Ennyi! - zárta volna le a témát Sam, de én nem hagytam, hogy ezúttal is belém fojtsa a szót.
- Akkor sem hallgattátok meg azt, hogy mi történt! Most én elmondom, ha ti nem is figyeltek, a fiúknak akkor is! - emeltem fel a hangom, mire mindenki meglepetten nézett rám.
- Ezt meg hogy képzeled, Alexa?! - kiabált a nevelő apám. Te jó ég!
- Miért, nem igaz? Meghallgattatok? Nem! - hallottam meg a saját hangom a legnagyobb elszörnyedésemre. Oké, itt és most végem van, ez tuti!
- Mégis mit képzelsz magadról, édesem?! Ki vagy te, hogy így beszélhetsz velem?! - üvöltött tovább.
- Senki. De ez a senki elakar mondni valamit, te pedig nem hagyod. - vontam meg a vállam, valamivel már csendesebben.
- Ez a hangszín már jobban tetszik! És ha annyira akarod, mondd el a nevetséges magyarázatod! - közölte Sam. Hú, ezt most megúsztam volna? Egyenlőre biztos..
- Köszönöm. Srácok, egy név az egész: Emily. - nevettem fel keserűen.
- Mit csinált már megint az a senkiházi ribanc? - pattantak fel mind az öten. Még mindig félelmetes ez a nagy összhang!
- Shhhh! Nyugi, fiúk! - mondtam, mire kelletlenül visszaültek a helyükre - Emilyt mellém ültették annál a dolgozatnál.. A biológia tanárnő egyébként az anyja legjobb barátnője, a tesi tanárunk meg a biosz tanárnő férje, így testnevelésből is siralmasak a jegyeim.. Na, de ez most mindegy. Tehát, mindenki el volt foglalva a körmöléssel, a tanár meg valami könyvet olvasott és nem figyelt ránk. Aztán hirtelen felkiáltott Emily, hogy: "Alexa rólam puskázik!", én pedig reflexből rá néztem, utána meg a dühös tanárnővel találtam szembe magam.. Hiába magyarázkodtunk Torival, nem hitt nekünk a drága kicsi Emilyjével szemben, a többiek meg persze értem soha nem állnának ki.. Így kaptam azt a csodálatos szöveget a dolgozatomra, hogy: "Puskázás miatt elégtelen". Tori tudja is, hogy mennyit tanultam, mert közösen készültünk rá! Ő 5-öst kapott, én meg 1-est, ugyanolyan tudásra, hála Emilynek. Nagyjából ennyi. - sóhajtottam fel megkönnyebbülten, hiszen végre kiadtam magamból mindent.
- Hű. Ezt.. ezt nem is tudtam. - motyogta végül Sam.
- Sajnáljuk, hogy igazságtalanok voltunk veled, kicsim! - nézett rám bűnbánóan Laura.
- Már mindegy, a lényeg, hogy oda-vissza tudom az egész könyvet, és holnap kijavítom azt a rohadt jegyet, kerül amibe kerül, mert már nagyon hiányoznak a fiúk! - mosolyogtam a srácokra.
- Te is nekünk! - mondta egyszerre Zayn és Harry, majd mindketten át akartak ölelni.. Na ebből nem lett semmi, mert összeütközött a kezük félúton.. Szépen összevesztek, aztán fel kellett kelnem közülük és helyette odaülni a bátyám meg Louis közé, mert a két jómadár neki állt "verekedni".. Már ha az verekedésnek nevezhető, amikor a filmekben két tinilány egymás felé csapkod a levegőben, és közben visít, mert félti a műkörmét(?).. Na, a Zarry páros nagyjából ugyanezt csinálta a kanapénkon, és még viccesebbé tette az egészet az a tény, hogy ők fiúk.. Igen, idióták, de én így imádom őket!
Mindenki (persze a két fiú kivételével) dőlt a röhögéstől. Sőt, Niall szabályosan a földön fetrengett.. Mi, Louval egymásba kapaszkodtunk, hogy le ne essünk a kanapéról nevetés közben..
Amikor aztán mindenki megnyugodott, a nevelő apám újra beszélni kezdett.
- Lexa, sajnálom, hogy ilyen voltam veled, de tudod, hogy a jegyeid a legfontosabbak, hiszen mindjárt itt az érettségi! Viszont most este visszaadjuk a telefonod és a géped, holnap délután pedig elmehetsz a fiúkhoz! Sőt, holnapután, pénteken ott is alhatsz! - mosolygott rám engesztelően.
- Köszönöm! - mosolyodtam el én is.
- Na, fiúk, lassan nem kéne már mennetek? Hiszen még a fellépő ruhákban vagytok! Meg elég későre jár, és a lányoknak aludniuk kell az iskola miatt! Viszont gyertek át nyugodtan máskor is.. - mondta Sam, "finoman" célozgatva arra, hogy tűnjenek már el. Szegények megijedtek(?) egy picit, és fel is keltek a kanapéról.
- Szia Tori! Viszontlátásra, Mr. és Mrs. Smith! Lexa, kikísérsz minket, ugye? - köszönt el végül Louis mindenki nevében, és észrevétlenül rám kacsintott.
- Persze, már megyünk is! - indultak kifelé a többiek, én meg utánuk.
Mindegyiküket sorban megöleltem, megpusziltam, (a bátyámat különösen, hogy megnyugodjon), és már mind be is szálltak az autóba, Lou kivételével.
- Mi a baj, Boo Bear? - kérdeztem aggódva.
- Csak annyira hiányoztál! - ölelt meg újra, én pedig mélyen beszívtam az illatát.
- Ti is nekem! - suttogtam a mellkasába.
- Hé! És én külön nem is? - tolt el magától, majd csalódottan nézett rám.
- Dehogynem! Te is, nagyon! - bújtam vissza az ölelő karjai közé.
- Akkor jó! - súgta a fülembe, és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
Ahogy elhajoltam tőle, most is megismétlődött a "találkozási esett", vagyis a szánk túl közel került egymáshoz.. Mindketten elvörösödtünk, de egyikünk sem mozdult meg, csak néztük tovább a másikat..
- Ne.. ne haragudj.. de.. de nem bírom.. tovább.. - lehelte Lou, és közeledni kezdett a fejével.. Belül tapsikoltam örömömben, hogy újra csókolózhatok vele, de ekkor jött vissza az egyik fiú..
- Louis, haver, gyere már! Öö.. bocsi, megzavartam valamit? - kérdezte zavartan az illető.
- Nem-nem, dehogy! - vágtuk egyszerre. Kicsit talán túl gyorsan és hevesen..
- Ti tudjátok! Majd gyere, Lou! - vigyorgott az a valaki, és visszament a kocsihoz.
- Ugye nem mond semmit nekik? - kérdezte riadtan Louis.
- Hiszen nincs is mit elmondania! Vagy igen? - vontam fel a szemöldököm.
- Jó, ez igaz. De lett volna valami, nem? - harapott az ajkába.
- Hát.. ki tudja! - vigyorodtam el, és nyomtam egy puszit a szája sarkába.. Na jó, inkább a szája felét fedték be az ajkaim, mert ő is megmozdult felém..
- Jó éjt, Boo Bear! - nevettem fel.
- Neked is, Lexi! Holnap érted megyek suli után! A szokásos helyen találkozunk! - simított végig az arcomon mosolyogva. Az érintésétől kirázott a hideg, és a pillangók is táncba kezdtek a gyomromban.
Ezután kiment a többiekhez. Én még az ajtóból integettem nekik, aztán visszamentem a nappaliba.
- Na, mindkét hercegedtől kaptál puszit? - húzogatta a szemöldökét Tori, mire nevetve megráztam a fejem.
- Igazából mindenkitől kaptam puszit! - röhögtem.
- A kis mázlista! - nevetett fel.
- Tudom. Holnap Lou értem jön a sulihoz, szóval a tiéd az autó! - mosolyodtam el.
- Hú, és randizni visz? - kíváncsiskodott tovább vigyorogva.
- Dehogy! Csak barátok vagyunk! - akik sokszor kerülnek közel a csókhoz, vagy éppen hajnalok hajnalán ténylegesen smárolnak.. - És van barátnője! Tudod, Eleanor Calder, tök jó fej lány, ráadásul ott modellkedik, ahol én! - világosítottam fel.
- Ti tudjátok! Szerintem van valami vibrálás köztetek! - mosolygott mindentudóan.
- Az elsőre csak annyit mondok, hogy ne kezd te is! A másodiknál pedig nem tudom, miről beszélsz! - pirultam el.
- Miért ki mondta még, hogy "Ti tudjátok!"? És szerintem meg igenis tudod! - vihogott.
- Senki, és nem, nincs igazad! Jó éjt! - álltam fel a kanapéról.
- Ne menekülj el az igazság elől! - szólt utánam Tori.
- Lexa, várj! Kicsim, itt a laptopod és mobilod! - adta át az említett dolgokat Laura.
- Köszönöm!
- Ja, és sok sikert holnap! - mosolyogtak rám a nevelő szüleim - Te pedig, Tori drágám, hagyd békén őt ilyen nevetséges dolgokkal! Nincs köztük semmi azzal a Louis gyerekkel, és nem is lesz soha! A két hercegről meg ne is beszéljünk! Nem hiszem, hogy az egy éjszakás kalandnál többet keresnének! - mondták szakértő fejet vágva.
- Jó éjt. - suttogtam elhalóan, és felmenekültem a szobámba.
Harry és Zayn nem olyanok, mint amilyennek gondolják őket! Ezt biztosan tudom! Louis meg.. lehet, hogy abban viszont igazuk van.. Vagy nem?
Ezen gondolkodtam fogmosás közben is, majd gyorsan ágyba bújtam, hogy alhassak végre. Azonban sehogy sem tudtam átkerülni az álmok világba.. Lekéstem volna az utolsó busz(?) járatot oda, vagy mi a fene?
Sokáig forgolódtam, de a helyzet csak rosszabb lett. Az órámon már ez állt: 2:06. Te jó ég, fogok én egyáltalán pihenni valamit is?
Végül a telómhoz fordultam segítségért. Feloldottam a billentyűzárat, a képernyő pedig jó néhány másodpercre elvakított a sötétség után hirtelen jött fényével. A címjegyzékben megkerestem annak az embernek a nevét, akiről tudtam, hogy ilyenkor is számíthatok rá, majd megnyomtam a hívás gombot.
- Ha..lló. Ki..az? - szólt bele egy álmos hang, ásításokkal megszakítva ezt a pár szót.
- Louis! Nem tudok aludni, kérlek segíts! - mondtam szinte azonnal.
- Lexa? Mi a baj? Nagyon izgulsz? - kérdezte, most már sokkal éberebben. Mintha a hangomtól kiment volna az álom a szeméből..
- Igen! Egyébként bocsi, hogy felébresztettelek! - motyogtam.
- Nem, semmi gond! Hiányzott már a hajnali beszélgetés veled! - itt hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Nekem is! Akkor ezt majd hétvégén még jobban bepótoljuk! - nevettem.
- Ez szuper ötlet! - vidult fel ő is. Gondolom azt hiszi, csókolózni is fogunk.. Hát akkor nagyon téved! Vagy nem..?
- De nem fognak elengedni hozzátok, ha ma fáradtan elbukom a javítási esélyem.. - szomorodtam el.
- Ne! Ezt nem hagyhatjuk! Muszáj lesz veled beszélgetnem, meg hasonlók! - ezt szinte kiabálta a telefonba. Te jó ég, annyira cuki! És most már biztos, hogy smárolni is akar.. - Mi lenne, ha énekelnék valamit, csak neked? - ajánlotta fel egy kis gondolkodás után.
- Oké! Mit fogunk hallani, a híres Louis Tomlinsontól? - vigyorogtam.
- Megint a 'Look after you', csak neked! - mondta rögtön.
- De az Elnek szólna, nem? - kérdeztem értetlenül.
- Hát.. most biztos, hogy nem! - jelentette ki magabiztosan - Jól van, feküdj le, a telefont pedig tedd a füledre és próbálj közben elaludni.
- Köszönöm, Boo Bear. Imádlak! - mosolyodtam el, és tettem amit mondott.
Elkezdett énekelni, én meg a szám végére már nem bírtam ébren maradni, így mosollyal az arcomon, a mobilommal a fülemen aludtam el..
Ennyi! ^^ Remélem tetszett, komizzatok (például írjátok meg, szerintetek ki kapta rajta őket a 'majdnem csóknál'! :DD Ennek egyébként valamelyik részben még lesz egy pici szerepe.. Tényleg nem túl nagy, de azért lesz.), csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése