Itt is van az új! :D Hűha, meg is lett a több, mint 6000 látogató! :")) Eszméletlenek vagytok! <3
Ez is elég hosszú rész lett, remélem örültök neki! ;)) Az elején megismétlem a telefonbeszélgetést, csak most Louis szemszögéből. Na jó, nem dumálok tovább, jó olvasást! I hope u like it! Puszi :)
Louis szemszöge:
Valamikor hajnalban a telefonom csörgésére riadtam fel.
- Ha..lló. Ki..az? - szóltam bele álmosan, nagyokat ásítva közben.
- Louis! Nem tudok aludni, kérlek segíts! - hallottam meg egy -számomra különösen- édes hangot a vonal túlsó feléről.
- Lexa? Mi a baj? Nagyon izgulsz? - kérdeztem, most már sokkal éberebben. A hangjától eltűnt a fáradtság belőlem, és csak valami boldogságféle járta át minden porcikámat. Engem hívott, nem pedig mást! Hurrá! -vigyorogtam magamban.
- Igen! Egyébként bocsi, hogy felébresztettelek! - motyogta bűnbánóan.
- Nem, semmi gond! Hiányzott már a hajnali beszélgetés veled! - mosolyodtam el, bár ő ezt nem láthatta.
- Nekem is! Akkor ezt majd hétvégén még jobban bepótoljuk! - nevetett fel. Az a gyönyörű nevetés! Hozzáteszem, egyáltalán nem hasonlít a bátyja idétlen röhögésére(..)!
- Ez szuper ötlet! - örültem meg, és főleg azután vidultam fel, hogy eszembe jutottak az ajkai.. Na, meg a csókolózás a holdfényben, még a múltkor..
- De nem fognak elengedni hozzátok, ha ma fáradtan elbukom a javítási esélyem.. - szomorodott el, mire én szabályosan bepánikoltam. Csak azt ne! Ez nem történhet meg! Annak az estének meg kell ismétlődnie, és kész!
- Ne! Ezt nem hagyhatjuk! Muszáj lesz veled beszélgetnem, meg hasonlók! - ezt szinte kiabáltam a telefonba. Aztán eszembe jutott a zongorázásunk és egy kis gondolkodás után felvetettem neki az ötletem - Mi lenne, ha énekelnék valamit, csak neked?
- Oké! Mit fogunk hallani, a híres Louis Tomlinsontól? - hallottam a hangján, hogy vigyorog.
- Megint a 'Look after you', csak neked! - mondtam kapásból.
- De az Elnek szólna, nem? - kérdezte.
- Hát.. most biztos, hogy nem! - jelentettem ki magabiztosan. Soha nem szólt neki, a múltkor is Lexának énekeltem, nem pedig a barátnőmnek! Kár, hogy ezt rajtam kívül senki sem tudja.. - Jól van, feküdj le, a telefont pedig tedd a füledre és próbálj közben elaludni! - utasítottam.
- Köszönöm, Boo Bear. Imádlak! - mondta ki a várva várt szót. Imád! Nekem ez többet jelent, mint szabadna, ráadásul tudom azt is, hogy még csak nem is úgy érti.. De akkor is, a lényeg, hogy imád! Nekem csak ez számít!
Lassan elkezdtem énekelni, és a szám végére már csak az egyenletes levegővételei hallatszottak a vonal túloldaláról..
Ahogy hallgattam a szuszogását sok minden (perverz és kevésbé perverz dolog) jutott az eszembe.. Istenem, de jó lenne nézni, ahogy alszik! Lehet, hogy a hétvégén átlopakodom hozzá és meglesem..
Nem, állj le, Louis! - figyelmeztettem magam és ennek nyomatékosításaként kinyomtam a telefont is. Most már nem hallottam az aranyos légzését, csak a néma csöndet, ami körülvett a sötét szobámban.. Ezt igyekeztem megtörni azzal, hogy tovább győzködöm magam a lehetetlenről: vagyis arról, hogy CSAK és KIZÁRÓLAG barátként szeretem Őt.. - Neked van barátnőd, Tomlinson! Lexa pedig amúgy sem nézne rád másként, csak mint egy jó barátra! Hisz' ezt a múltkor tisztáztuk is! Semmi sem lehetne köztünk, ezt ő mondta! És azt is elárulta, hogy nem (csak) Eleanor az indoka erre.. Sajnos. Pedig, én úgy tudnám szeretni, ahogy senki más! Jobban, mint Harry vagy Zayn, mindenkinél jobban!
Aludnom kéne, de helyette tovább pörgök azon, hogy miért engem hívott fel, és nem pedig Torihoz, a legjobb barátnőjéhez ment át? Vagy miért nem a bátyját kereste? Esetleg a hercegei egyikét? Harry és Zayn biztosan elmentek volna hozzá, akár éjszaka is, 'Rómeó és Júlia"sat játszani az erkélye alatt.. Brrr! Erre gondolni is szar.. Mármint arra, hogy enyelegnek vele. Nem, ez nem történhet meg! De miért? Mondjuk pont én sipákolok ezen, aki Eleanorral jár?! Ez szánalmas! Asszem jobb lesz, ha alszom inkább.
Végül nagy nehezen, de elaludtam. Mosollyal az arcomon, hiszen holnap (illetve ma) megyek érte a suliba, és velünk lesz egészen estig! És már azt is tudom, hogy mivel lepem meg(..)!
*** Reggel ***
Lexa szemszöge:
Arra keltem, hogy valaki (név szerint Tori) berohan a szobámba és visítva ugrál mellettem.. Ez azért elég bizarr látvány, főleg így kora reggel, pláne, hogy a semmi(!) miatt ilyen izgatott. Bár nála néha nehéz eldönteni, milyen hangulatban van..
- Lexa, ébredj, a hasadra süt a naaaaap! - énekelte, és hozzáteszem: rettentő hamisan.
- Jól van, fent vagyok, csak ne énekelj, könyörgöm! - sopánkodtam.
- Hé, miért van a telefon a füleden? - érdeklődött vidáman, figyelmen kívül hagyva az előbbi megjegyzésem.
- Öö.. nem tudom. - hazudtam. Pedig emlékeztem Louis gyönyörű hangjára, ahogy (kivételesen?) nekem énekelt, hogy elaludjak.. Basszus, olyan aranyos volt tőle!
- Na, persze! - vihogott a barátnőm.
- Komolyan! - győzködtem nevetve, ezzel elárulva magam.
- És legalább Louisval telefonáltál az éjszaka közepén? Jó volt arra elaludni, hogy perverz dolgokat suttog a füledbe, hmm? - röhögött tovább.
- Idióta! - vágtam hozzá egy párnát - Holnap, suli után, mielőtt eljössz velem a fiúkhoz, elviszlek egy dokihoz, hogy kivizsgáljon! - nevettem.
- Lexa, Lexa, neked nincs semmi fantáziád! - csóválta a fejét rosszallóan és elment készülődni.
Úgy döntöttem, én is követem a példáját (persze csak abban, hogy nekiállok öltözni! Az előbbi dolgok nem jutnának az eszembe.. maguktól.). Hmm.. perverz dolgokat suttogna a fülembe, mi? Nem is olyan rossz ötlet.. - vigyorogtam, miközben a szekrényem elé sétáltam. Vagyis, miket gondolok! Én nem vagyok ilyen perverz! Szegény Lou nem fogja érteni miért fog kitörni belőlem a nevetés, ha legközelebb találkozom vele! Szegénykém!
*** Délután 2:04, a suli parkolójában ***
- 4 percet késtél! - húzta le vigyorogva az autója elsötétített ablakát Lou. - Mégis mi a mentsége, hölgyem?
Én viszont puffogva ültem be mellé a kocsiba.
- Mi a baj, Lexi? - kérdezte aggódva.
- Ne haragudj, csak eléggé kifárasztottak, amíg ideértem! Emily nem bírta elviselni, hogy kijavítottam a biológiát, ezért minden létező diák a suliban, -Tori kivételével persze-, nekem jött és kigáncsolt. Kicsit elegem lett a végére, sajnálom, ha bunkó voltam! - motyogtam, mire ő hirtelen elkanyarodott.
Csendben figyeltem, ahogy kiértünk Londonból, majd egy kihalt útszakaszon félre állt és kiszállt az autóból. Átjött az én oldalamra és kinyitotta az ajtóm, majd kihúzott maga mellé, a fűbe.
- Miért vagyunk itt? - törtem meg a ránk telepedett csöndet.
- Mert most szépen elfelejtesz minden rosszat és csak rám figyelsz! - közölte egy huncut mosollyal a szája sarkában - Ilyen búvalbaszott (xdd - Crazie) fejjel nem láthatnak Niallék, mert azt hiszik én bántottalak!
- Igaz. A bátyám kiakadna, az tuti. Köszönöm, Boo Bear! - öleltem meg mosolyogva, ő pedig a hajamba temette az arcát.
- Fontos vagy nekem, Lexi, ne legyél szomorú, kérlek! - nézett rám kiskutyapofival.
Basszus, ennek nem tudok ellenállni! - gondoltam magamban. Vagyis úgy látszik nem magamban, mert Louis nevetni kezdett.
- Ezt hangosan mondtam? - kérdeztem, és kínomban én is elröhögtem magam.
- Igen. - komolyodott el - De ígérem, hogy nem fogok ezzel visszaélni, csak most az egyszer! - suttogta, szinte az ajkaimba.. Te jó ég, mikor hajolt ilyen közel?!
Mielőtt bármit reagálhattam volna, a száját az enyémre nyomta és várt. Várt arra, hogy eltoljam, de én ezt nem tudtam megtenni.. Legnagyobb meglepetésünkre én feszítettem szét az ajkait és a nyelvét kerestem az enyémmel. Elmosolyodott és visszacsókolt. A pillangóim feléledtek a gyomromban, miközben lágyan a hajába túrtam, hogy közelebb húzzam magamhoz. Ő is egyre jobban szorította a derekam és egyre hevesebb lett. Végül a levegő hiánya miatt váltunk el egymástól.
- Sa-sajnálom, hogy ha túlságosan nyomultam, csak erre vágytam mióta elköszöntél tegnap azzal a "félszájra adott puszival".. - magyarázta vörös fejjel.
- Ugyan, hiszen én csókoltalak meg! - pirultam el. - De hagyjuk ezt, inkább ne emlegessük senkinek, hiszen nincs köztünk semmi több. Barátok vagyunk, nem? - kérdeztem.
- De, azok vagyunk. - bólintott, kicsit szomorúan. Csak nem azért ilyen, mert..? Nem, az képtelenség! Azért ilyen, mert fiúból van, és szomorú attól a ténytől, hogy eggyel kevesebb lánnyal smárolhat kedvére! Ugye igazam van? Ugye nem csak áltatom magam ezzel, hogy megszabaduljak attól az érzéstől, hogy jobban kedvelem, mint egy sima barátot?
- Jaj, majd' elfelejtettem! - csapott a homlokára és a csomagtartóhoz rohant, hogy kivegyen valamit.
- Tessék ez a tiéd! - adott át egy répa csokrot szélesen mosolyogva.
Nevetve vettem el tőle az ajándékom, majd nyomtam egy puszit az orrára és mindketten visszaültünk a kocsiba.
- Köszönök mindent, Louis! - mosolyodtam el.
- Szívesen! Neked bármit, ezt soha ne feledd! - kacsintott rám.
Az út további részében hangosan énekeltünk a rádióval együtt, miközben a csokornyi répám is megettük.. Hát Louval nem lehet unatkozni, az biztos! És szomorú sem lehetsz mellette sokáig, az tuti!
- Hol voltatok ilyen sokáig? - támadott le minket rögtön Niall.
- Ugye nem csaltál meg engem ezzel a hígagyúval? - érdeklődött Zayn is.
- Mit téged, engem! Ugye nem csaltál meg vele? - mutatott kétségbeesetten Harry a mellettem álló Louisra.
- Na, jó, ebből elég! - kiáltottam el magam. - Nem történt semmi köztünk, csak megálltunk répát enni. Egyébként meg kijavítottam a jegyem! - mosolyodtam el a végére.
- Tényleg nem csináltál vele semmit, ugye? - nézett szúrósan a bátyám Loura, aki persze fülig vörösödött.
- Nem, semmi olyat, ami említésre méltó lenne! - léptem a zavarban lévő srác elé védelmezően.
- Jól van na! Csak kérdeztem! - emelte maga elé a kezeit védekezésképpen a kis szöszi - És gratulálok, büszke vagyok rád! - ölelt meg.
- Köszi, Nialler! - nyomtam egy puszit az arcára.
- Gyertek üvegezni! - kiabált Hazza, valószínűleg már a nappaliból. Mikor tűnt el innen? Az előbb még itt volt! Megtanult teleportálni, vagy mi a szösz?!
- Oké. - kiáltottuk vissza, és bementünk hozzájuk.
Zayn pörgetett, persze azonnal rám.
- Na, felelsz vagy mersz? - húzogatta a szemöldökét.
- Hm.. nem is tudom! Csábítónak tűnik az, hogy merjek, de a ti perverz fajtátokat ismerve inkább felelek! - gondolkoztam hangosan.
- Jó, meséld el, miért vagy olyan sokat kettesben Louval! Miért maradt bent tovább tegnap este, nálatok? És miért voltatok ilyen sokáig el ma is? - tette fel a számomra legnehezebben megválaszolható kérdéseket. Basszus, most mit mondjak erre?!
- Öö.. izé.. - segélykérően néztem körbe. Jó leginkább Louisra és Liamrepillantottam a 'Help me, pls!' nézésemmel.
- Ugyan Zayn! Hiszen elmondtam a tegnap estit a kocsiban! - hozta rám a frászt Liam is. Igen, Li látott minket. (Okosan kitaláltátok, szép volt! ;D)Szerencsére(?). De ugye, ugye nem mondott semmi olyat?
- Jó, de Lexa szájából is hallani akarom, ugyanazt a magyarázatot! - makacskodott a szépfiú.
Na, ne! honnan a francból tudjam, mit mesélt be nekik tegnap Liam? Feltéve, ha nem az igazat mondta.. Bár még az is lehet! Te jó ég!
- ...
Éééés ennyi! ^^ Igen, hajnalban már még gonoszabb vagyok, mint szoktam! :P Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése