Itt is van az új! :D Igaz, egy picit(..) későn, de itt van! ;D Nagyon köszönöm a komikat az előző(k)höz, imádlak Titeket! <3 *-*
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :))
Lexa szemszöge:
- Jó, meséld el, miért vagy olyan sokat kettesben Louval! Miért maradt bent tovább tegnap este, nálatok? És miért voltatok ilyen sokáig el ma is? - tette fel a számomra legnehezebben megválaszolható kérdéseket. Basszus, most mit mondjak erre?!
- Öö.. izé.. - segélykérően néztem körbe. Jó leginkább Louisra és Liamre pillantottam a 'Help me, pls!' nézésemmel.
- Ugyan Zayn! Hiszen elmondtam a tegnap estit a kocsiban! - hozta rám a frászt Liam is. Igen, Li látott minket. Szerencsére(?). De ugye, ugye nem mondott semmi olyat?
- Jó, de Lexa szájából is hallani akarom, ugyanazt a magyarázatot! - makacskodott a szépfiú.
Na, ne! honnan a francból tudjam, mit mesélt be nekik tegnap Liam? Feltéve, ha nem az igazat mondta.. Bár még az is lehet! Te jó ég!
- Öö.. - dadogtam vörös fejjel.
- Jaj, Zayn! Már elmeséltem egyszer, hogy csak Lexit találtam az előszobában, mert Louisnak még el kellett mennie mosdóba! Miért nem tudod megérteni? - mondta idegesen Li. Ezt nem hiszem el, mostanábancsak bunkó vagyok vele, ő meg még segít is! Köszönöm, Liam, köszönöm!
Louval hálásan pillantottunk felé, mire ő csak szerényen mosolygott.
- Igen, így volt! Louis szólt, hogy nem bírja visszatartani, amíg hazaértek, ezért elküldtem nálunk wc-re.. Pont akkor értem oda az ajtóhoz, amikor Liam is bejött. Aztán ő visszament hozzátok, én meg Lout is utána küldtem, miután végzett! - teljesen beleéltem magam a magyarázkodásba, Louis meg helyeslően bólogatott hozzá.
- Jó. Felfogtam! - duzzogott Zaynie.
- Helyes, én pörgetek! - ragadtam meg az üveget. Persze Louison állt meg.
- Felelek! - mosolygott rám - Vagy esetleg mernem kéne? - vigyorodott el pimaszul.
- Oké, felelsz, és gyere velem! - álltam fel.
- Miért? Előttünk is smárolhattok! - röhögtek a fiúk, de aztán leesettnéhányuknak, hogy mit is mondtak.
- Vagyis.. Ne merd elnyúlni a csajomat, Tomlinson! - fenyegetőzött Harry.
- Eszem ágában sincs, hidd el! - vigyorgott Lou. Nem tudom miért, de ez most eléggé rosszul esett..
- Mit szeretnél? Talán folytatni a hazafelé történteket? - húzogatta a szemöldökét, miután elvonultunk a fürdőbe.
- Idióta! - sziszegtem.
- Hé, most mi bajod? - nézett rám golflabda nagyságú szemekkel.
- Semmi! - morogtam.
- Jó, akkor mit akarsz? - kérdezte kíváncsian.
- Megtudni, hogy pontosan mi van közöttünk! - sóhajtottam fel.
- Hát.. nem tudom. De erre még mindig iszonyúan vágyom.. - suttogta, és az arcomat a két tenyerébe fogva magához húzott, majd megcsókolt.
Bármilyen nehezemre is esett, eltoltam magamtól, sőt hirtelenjében még pofon is vágtam.
- Mi bajod van? - nézett rám értetlenül.
- Nekem? Neked mi bajod?! Barátnőd van, tőlem nem akarsz semmit, de azért szabadon lesmárolsz! Inkább én tehetném fel ugyanezt a kérdést! - kiabáltam, de csak olyan hangosan, hogy a többiek ne hallják.
- Sajnálom.. Igen, tényleg Ellel járok. Viszont az nem igaz, hogy nem akarok tőled semmit! Én.. igazából fogalmam sincs arról, hogy mit érzek, és ez eléggé kiborít! - fakadt ki végül Lou.
- Jó, akkor most tisztázzuk le: többet nem csókolózunk, még az üvegezés kedvéért sem! Barátok vagyunk, nincs köztünk semmi több! Könnyebb lesz így mindenkinek! Oké? - daráltam le.
Nem engedhetem meg magamnak, hogy szerelmes legyek! Nagyon nem! Túlságosan fájna.. Egy barát elvesztését könnyebb feldolgozni (nekem legalábbis), mint a szerelmemét.. Az előzőben van gyakorlatom, míg a másodiknál magát az érzést sem tapasztaltam még (tudtommal..).
- Oké. Megértettem. Ha a fiúk kérdezik, magánügyről beszéltünk. Ennyi. - mondta, de közben végig kerülte a tekintetem. Most megbántottam volna?
- Menjünk! - sóhajtottam, és kifelé vettem az irányt.
- Lexa, ugye.. ugye jól vagy?! Nem bántott vagy smárolt le Tommo, ugye? - rohant oda hozzám aggódva(?) Harry.
- Nem, édes drága Hazzám, nem történt semmi! - mosolyogtam rá nyugtatásképp, és egy hirtelen felindulásból megsimogattam(!) az arcát. Erre az ajkába harapott, hogy visszafojtsa a vigyorát, majd egy puszit lehelt az arcomra.. Ettől kirázott a hideg, viszont a lábaim nem remegtek, ellentétben azzal, amikor Louis csinálta velem ugyanezt..
- Hé-hé-hé! Lexa, nem csalhatsz meg engem! - pattant fel mérgesen Zayn.
- Jaj, Zaynie! Egyikőtökkel sem járok! - nevettem fel, és nyomtam egy gyors puszit az arcára engesztelésképp.
- MÉG nem jársz egyikünkkel sem! - vigyorodott el a mi Harold barátunk mindentudóan.
- Ha rajtam múlik, akkor nem is nagyon fog!- ölelt át védelmezően Niall.
- Jól van, szerintem inkább nézzünk valami filmet! - állt fel Liam is.
Ezután megnéztünk egy ritka szar vígjátékot(?) - el sem lehetett róla dönteni, annyira "jó" volt -, majd Louis készségesen hazavitt.
Az úton mindenféle semleges témákról beszéltünk, nem hoztuk szóba a mai nap történteket.
- Jó éjt, Lexi! - szorított magához Louis a házunk előtt.
- Neked is, Boo Bear! - mosolyogtam a mellkasába, majd egy puszit nyomtam az arcára. Rögtön eszembe jutott, mi lett volna, ha a szájára megy.. Nem, állj le, Lexa! -ráztam meg a fejem, ami neki is feltűnt.
- Valami baj van? - kérdezte aggódva.
- Nem, dehogy, csak elgondolkodtam.. - motyogtam vörös fejjel.
- Én is. Szerintem ugyanarra gondoltunk, de mindegy.. - pirult el, fancsali képet vágva.
- Öö.. azt hiszem, jobb, ha megyek! Szia! - mondta végül, és visszaült az autójába.
- Köszönöm a délutáni répacsokrot! Akkor holnap elméletileg ott alszom nálatok! Szia! - integettem mosolyogva, mire vigyorogva bólintott és elhajtott.
A házban csend volt, pedig egyáltalán nem járt későre. Máris lefeküdtek volna? A konyhába érve egy cetlit találtam az asztalon. Ez állt rajta:
" Lexa! Sammel korán kellett lefeküdnünk aludni, mert holnap hajnalban kell kelnünk egy fontos tárgyalás miatt. Tori Nate-nél alszik, a kocsit itt hagyta neked, hogy betudj menni az iskolába! Jó éjt, sokszor puszil: Laura"
- Remek! - mondtam magamban és a szobám felé vettem az irányt.
Gyorsan elvégeztem az esti teendőim, és mosolyogva feküdtem be az ágyba.
Louval jóban vagyunk, és remélhetőleg nagyon jó barátok leszünk, ahelyett, hogy velem csókolózna, és így megcsalná Eleanort.. Muszáj elhinnem ezt! Egy pasi amúgy is csak bonyolítaná az életem.. Így lesz a legjobb és kész! - ezzel győzködtem magam. De miért is nem tudom elhinni ezt kapásból? - A fenébe is! Jobb lenne, ha ezt megbeszélhetném valakivel.. mondjuk erre talán Liam lenne a legmegfelelőbb..
Ezeken agyaltam, amíg el nem aludtam végül.
*** Reggel ***
Az ébresztő órám csörgésére kelve álmosan néztem körbe a szobámban, még mindig az ágyamban fekve. Már akkor volt egy olyan megérzésem, hogy nem ez a nap lesz életem csúcspontja.. Hát, nem tévedtem, az biztos!
A szemhéjaim egyre nehezebbek lettek, míg végül lecsukódtak és elszenderedtem..
*** 1 óra múlva ***
Felriadtam, mert egy hatalmasat dörrent az ég. Az órámra pillantva megállt bennem az ütő. Te jó ég, 15 perc és becsengetnek! A francba, visszaaludtam volna?!
Villámgyorsan kaptam magamra az első kezembe akadó dolgokat, a sminkemmel nem is törődve fogtam össze a hajamat egy gumival és már rohantam is a kocsihoz.
Az úton minimum a megengedett duplájával mentem, de nem érdekelt! A sulitól elég messze lakunk, így ha betartom a sebességkorlátozást és figyelemre méltatom a heves esőt, akkor tuti, hogy még a 2. órám nagy részét is lekésem!
Viszont nem haladtam túl sokat, kb. az út harmadánál járhattam, amikor leállt az autó. Őrjöngve szálltam ki a kocsiból, miután rájöttem, hogy kifogyott a benzin..
Nincs időm tankolni, vagy egyáltalán benzinkutat keresni, így otthagytam az autót az úton.. Még jó, hogy a szélső sávban voltam! Remélhetőleg még látom ezt a kocsit, de jelen pillanatban be kell érnem a suliba, más nem számít! Az kell még csak, hogy kirúgjanak emiatt! Emily, az a kis szemét ribanc, biztos, hogy nem hagyná ki a lehetőséget, hogy kirúgasson!
Gyorsan előkaptam a mobilom, ami persze ilyenkor van lemerülve, nem ám máskor! Klassz, ha taxival nem mehetek, mert nem tudok hívni és pénzem sincs sok, akkor mondjuk odajuthatok busszal is!
- A kurva életbe! - morogtam, amikor megláttam a legközelebbi buszmegállótól elhajtani a nekem pont megfelelő járatot.
Végül futásnak eredtem a szakadó esőben.. Azonban nem sokáig jutottam, mert megcsúsztam és a földön kötöttem ki.
- Ilyen az én formám! - nevettem fel keserűen. Ott ültem a zuhogó esőben a járdán, átázott ruhában, káromkodva. Biztos vicces látványt nyújtottam!
Ekkor valaki dudált mellettem, hogy magára vonja a figyelmem.
- Hé! Lexa, nem kell egy fuvar? - nézett rám együtt érzően mosolyogva Liam.
- Ezt most nem utasítom vissza, köszi! - szálltam be mellé csuromvizesen. Máris eszméletlenül fáztam.
- A suliba? - kérdezte, anélkül, hogy levette volna a szemét az útról.
- Aham. - válaszoltam tömören.
Csendben ültünk egymás mellett, amíg oda nem értünk. Már épp ki akartam szállni, amikor a csuklómnál fogva visszarántott.
- Nem is értem, miért hoztalak ide! Vizesen nem mehetsz be! - nevetett fel, mire én is elmosolyodtam.
- Igaz. Akkor hová menjünk?
- Elmegyünk a legközelebbi plázához, én berohanok és veszek neked valami száraz ruhát, utána meg hazajössz hozzánk. A sulit majd igazolom neked, elvégre nagykorú vagyok, és nem mellesleg híres sztár! - a végét már dagadó mellkassal mondta, amin én csak röhögni tudtam.
- Oké. Köszönöm, Li! - néztem rá jelentőségteljesen, mire felcsillant a szeme.
- Akkor már nem haragszol? - pillantott rám reménykedve.
- Nem. Szükségem van rád! Muszáj lesz beszélnem valakivel néhány dologról, és akárhányszor végiggondoltam, csak te vagy alkalmas erre! - mosolyogtam rá.
- Szuper! Úgyis megakartam kérdezni, mi volt az a múltkor Louisval!
- Öö.. én is erről szeretnék beszélni veled többek között! - sóhajtottam fel.
- Jól van, akkor otthon elmeséled nekem mindazt, ami a szíved nyomja, Lexi! - kacsintott rám és elindultunk. Gondolom ruhát venni..
Hát.. már ennyi! ^^ Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése