Itt is van az új, most jó korán! :D Nagyon köszönöm a díjakat és a komikat, holnap kirakom/válaszolok rájuk! :")) <3
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :)
Lexa szemszöge:
- Akkor már nem haragszol? - pillantott rám reménykedve.
- Nem. Szükségem van rád! Muszáj lesz beszélnem valakivel néhány dologról, és akárhányszor végiggondoltam, csak te vagy alkalmas erre! - mosolyogtam rá.
- Szuper! Úgyis megakartam kérdezni, mi volt az a múltkor Louisval!
- Öö.. én is erről szeretnék beszélni veled többek között! - sóhajtottam fel.
- Jól van, akkor otthon elmeséled nekem mindazt, ami a szíved nyomja, Lexi! - kacsintott rám és elindultunk. Gondolom ruhát venni..
A kocsiban végig nevettünk, és mindenféle hülyeségről dumáltunk, aztán odaértünk egy plázához.
- Te maradj itt, én bemegyek és hozok neked valami száraz ruhát! - kacsintott rám, majd eltűnt a hatalmas épületben.
*** Fél órával később ***
- Na, meg is jöttem! - szállt be mellém vigyorogva.
- Gyors voltál! Nem ismertek fel? - kérdeztem nevetve.
- Szerencsére nem szúrtak ki. Egyébként szerinted sokan vannak az iskola/munka idő alatt? - vonta fel a szemöldökét.
- Jó, ott a pont! - bokszoltam vállba mosolyogva.
- Én is így gondoltam! - vigyorodott el elégedetten, majd gázt adott és elindultunk hozzájuk..
*** Újabb fél órával később ***
- Jé, már el is állt az eső! - néztem fel az égre.
- Igen! Úgy látszik a békülésünk miatt esett csak! - nevetett fel Liam.
- Jaj, Li! Már úgy hiányoztál! - öleltem meg boldogan, miután a bejárati ajtó elé értünk.
- Te is nekem, Lexi! - puszilt bele a hajamba, majd pár perccel később kitárta előttem a hatalmas ajtót.
Gyorsan elvonultam a fürdőbe átöltözni, aztán leültünk a nappaliban. Közben csinált nekünk 1-1 forró csokit, így már egyáltalán nem fáztam.
- Na, és mi ez az egész Louis-dolog? - kérdezte kíváncsian. Kapásból a közepébe? Hát, jó!
- Nem is tudom.. Párszor csókolóztunk, meg minden.. De.. tényleg ne tudom! És ott van Eleanor is.. - sóhajtottam fel.
- Jól van, mesélj el mindent, az elejétől a végéig! - mosolygott rám biztatóan.
- De elég hosszú, és még nekem is túl zavaros.. - motyogtam.
- Nem baj, ráérünk, nem? - simogatta meg a karom, hogy egy kis erőt adjon.
- Igaz. Megint ott a pont! - nevettem fel, majd elkomolyodva folytattam. Elmondtam mindent, a hajnali zongorázást, a tegnapi hazautat, az éjjeli telefonálást, tényleg mindent, elég részletesen. Liam figyelmesen végighallgatott, egyszer sem szólt közbe, csak hümmögött és bólogatott.
- És szerinted Louis tényleg nem érez irántad semmi komolyabbat? Hiszen amikor láttalak titeket, akkor is simán csók lett volna a vége! Bejössz neki, ez biztos! Bár kinek nem? Kedves vagy, okos, vicces, gyönyörű. Nem nehéz beléd esni, lásd: Harry és Zayn! Viszont.. nagyon megharagszol, ha azt mondom, hogy nem akarom kifaggatni erről Lout? - nézett rám félve.
- Nem, dehogy! Mondom, én nem akarok tőle semmit, mert nem szeretném bonyolítani az életem! Csak nem olyan könnyű elfelejteni.. Li, őszintén! Szerinted beleszerettem?
- Öö.. nehéz megmondani. Passz. Sajnálom, de nem tudom biztosan eldönteni.. bár nagyon valószínű! De miért félsz ettől ennyire? - érdeklődött.
- Nem is tudom.. talán mert nem akarok csalódni.. A csalódásokból már nagyon elegem van! És azt sem szeretném, hogy kihasználjon! Mármint Eleanorral jár, de velem is smárolna közben.. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én nem akarok ilyen "szerelmi háromszögbe" kerülni. Jó nekem egyedül.. Illetve Zaynnel és Harryvel! - nevettem fel a végére.
- Te tudod! Ha megmondod hogyan segítsek elfelejteni, én szívesen állok rendelkezésedre! - kacsintott rám Liam.
- Mit kell elfelejteni? - lépett be a nappaliba Louis és El. Te jó ég, ugye nem hallottak semmit?
- Öö.. csak Emilyről beszélgettünk, ennyi. - mondtam ki az első eszembe jutó dolgot.
- Ja, akkor jó. Azt hittem valami pasi ügy! - könnyebbült meg Eleanor.
- Nem-nem, dehogy.. - vágtam rá azonnal, mire Lou elég érdekesen mért végig.
- Valami baj van, Boo Bear? - kérdeztem figyelem elterelésképp.
- Nem, csak azt hittem, hogy.. mindegy. Nem fontos! Egyébként kibékültetek? - váltott ő is témát.
- Igen! - bújtam hozzá Liamhez.
- Akkor jó! Amúgy hogy hogy itt vagy? - sétált be a bátyám is az említett helyiségbe.
- Lexaaaa! - hallatszott messziről Hazza és Zaynie ordítása, majd másodperceken belül együtt estek be a nappaliba.
- Sziasztok! - álltam fel mosolyogva. Mindegyikőjüket megölelgettem, megpuszilgattam, aztán belekezdtem a "csodálatos" reggelem felvázolásába.
- Hű, ez tényleg elég kellemetlen! - nevettek a fiúk és El.
- Hát nem ez volt a legjobb napom, eddig, az tuti! - vigyorodtam el én is.
Louis szemszöge:
Nem tudom miért, de nagyon érdekelt az előbbi beszélgetés Lexi és Liam között.. Vajon kit akar elfelejteni? Az biztos, hogy nem Emilyről társalogtak, mert Lexa elpirult. De akkor kiről dumáltak? És miért foglalkoztat engem annyira az, ha Lexi pasi ügyben beszélt a Payne sráccal?
- Öö.. Liam! Beszélhetnénk négyszemközt? - keltem fel a kanapéról, mire Lexa és a kanálfóbiás barátom rémülten(?) néztek össze. Na jó, ez már túl bonyolult nekem! És még csak délelőtt van!
- Pe-pe-persze. - mondta idegesen(?) Liam. Oké, ez már nagyon furcsa!
- Tehát? Mit akarsz? - támadott le rögtön, miután helyet foglalt az ágyamon.
- Szóval én csak.. az érdekelne, hogy.. - dadogtam össze-vissza.
- Hogy? Na, mondd már, nem harapok! - nevetett fel.
- Szóval.. hogy.. Miről beszéltetek Lexával? - böktem ki nagy nehezen.
- Sok mindenről, de nem rád tartozik, mert magánügy, bocsi! Egyébként miért érdekel? - vonta fel a szemöldökét.
- Ja.. csak úgy! - jöttem teljesen zavarba.
- Na! Most komolyan, miért olyan fontos ez?
- Csak mert az.. izé.. Pasival kapcsolatos? - kíváncsiskodtam, és valamiért már előre féltem a választól..
- Igen, olyasmi. De, haver! Tetszik neked Lexa, hogy ennyire érdekel? - komorodott el.
- Hát.. lehet. Gőzöm sincs! Illetve tetszeni tetszik, csak az a baj, hogy a többiről fogalmam sincs! - adtam meg magam neki.
- Té-tényleg? - lepődött meg, de ezalatt a szája sarkában ott bujkált egy mosoly(?).
- Igen, tényleg. Most lőjetek le érte, hiszen közben Ellel járok! Liam, én nem tudom, mit csináljak, érted?! - fakadtam ki.
- Egy tanácsot fogadj meg: ne szédítsd szegényt anélkül, hogy biztos lennél magadban és az érzéseidben! Lexi már régen is sérülékeny volt, azóta csak még többet csalódott az emberekben, ne bántsd meg feleslegen, erre nagyon kérlek! - mondta komolyan a teknősimádó.
- Rendben. De őt nem érdeklem úgy, vagy igen? - kérdeztem reménykedve(?). Miért fontos ez nekem ennyire? Esküszöm nem értem magam!
- Erről még nem beszéltem vele. - vörösödött el. Vagyis hazudik! Akkor beszéltek rólam, és azért nem mondja a szemembe a csúnya igazságot, hogy ne bántson meg.. Ergo: bebuktam a dolgot, legalábbis Lexinél. De miért bánt ez ennyire?
- Na jó, hagyjuk. Menjünk le, rendben? - törtem meg a csendet.
Valószínűleg ő is elkalandozott gondolatban, mert elég érdekes dolgokat beszélt, elfelejtve(?) a jelenlétem:
- Jaj, Lexa, félek, hogy késő, és már most benne vagy abban a háromszögben, még hozzá elég rendesen! - motyogta maga elé Liam.
- Tessék? Milyen háromszög? Geometriáztál vele, vagy mi a fene? - zökkentettem ki a gondolkodásból.
- Mi? Ja, semmi-semmi. - rázta meg a fejét elpirulva és egyszerűen kiment a szobámból, engem itt hagyva.
Lexa szemszöge:
- Á, visszatért közénk Superman! - mosolyogtam Liamre, akin ugyanis ilyen felső volt.
- Micsoda? Hol? Ja, értem már! - nevetett fel kínjában. Miért ilyen ideges? Mit mondhatott neki Lou?
Ekkor megcsörrent a telefonom. Tori volt az. Csak nem történt valami baj? Szünetben nem szokott telefonálni!
Idegesen nyomtam meg a 'fogadás' gombot.
Ennyi! ^^ Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése