Itt is van az új! :D Hát ez most eléggé.. khm.. érdekes lett! Van benne néhány.. öö.. dolog. Na, de majd meglátjátok, nem húzom tovább az időt! ;D ^^ I hope u like it! Puszi :))
Ja, és Esztu15 láttam nálad, hogy te is azt tervezted, amit én! :D Csak nem te vagy az eltitkolt tesóm?? :DD
Lexa szemszöge:
Ekkor megcsörrent a telefonom. Tori volt az. Csak nem történt valami baj? Szünetben nem szokott telefonálni!
Idegesen nyomtam meg a 'fogadás' gombot.
- Tori, valami baj van? - szóltam bele azonnal.
- Öö.. nem, nincs. Ha csak az nem számít annak, hogy ma nem alhatsz a fiúknál, mert holnap jönnek hozzánk ebédre valami fontos ügyfelek, és Sam azt kérte legyünk ott mi is. - válaszolta.
- Egy: nekem ez baj, de mindegy, majd haza megyek akkor estére. Kettő: ugye te attól még átjössz délután a srácokhoz?
- Persze, hiszen megígértem! De amúgy hol a francban vagy? Mert én a suliban nem láttalak ma! - váltott témát.
- Öö.. a fiúknál vagyok, az bonyolult, hogy miért. Liam igazolja nekem a mai napot, szóval nincs nagy gáz. - nyugtattam meg.
- Hogy mi?! Liam igazolja neked?! - kiabált a telefonba. Remélem senki sem hallotta meg a suliban..
- Alexa, te vagy az? Honnan ismered a jövendőbeli férjem? - hallottam meg Emily hangját.
- Add már vissza a mobilom! Amúgy meg semmi közöd hozzá! - üvöltött Tori is a vonal túloldalán.
- Na, most már nálam van. Bocsi az előbbiért! - mondta Vic.
- Semmi baj! Legalábbis egyenlőre.. Akkor délután várunk! Tudod hol laknak, ugye? - kérdeztem.
- Nem, de most csengettek be, szóval majd írd meg a címet sms-ben, szia! - köszönt el gyorsan és ki is nyomta.
- Szia. - válaszoltam a senkinek. Illetve a pittyegőhangnak.. Na, mindegy.
- Történt valami? - kíváncsiskodott a bátyám.
- Semmi különös. Csak hiányolt a suliból, és sajnos ma nem alhatok itt. - sóhajtottam fel.
- Ne! És mi lesz a hajnali.. - kezdte Louis, de aztán leesett neki, hogy rajtam kívül még hallják egy páran (pl. a barátnője is..), ezért gyorsan kijavította magát - Vagyis az esti répaevéssel?
- Hát, sajnos az most elmarad. De igyekszem kikönyörögni náluk a holnap éjszakát! - kacsintottam rá.
- Oké. - bólintott vörös fejjel.
- Ti mit csináltok éjszakánként? - vonta fel a szemöldökét Eleanor.
- Ja, semmi különöset. Múltkor felébredtem és lementem a konyhába, ahol találkoztam Louisval. Ettünk egy kis répát, aztán elmentünk vissza, aludni. Kitaláltuk, hogy ha legközelebb itt leszek, akkor este is együtt zabálunk répát.. Ennyi. Erre gondoltál, igaz, Boo Bear? - pillantottam rá jelentőségteljesen.
- Igen! Persze, hogy erre. Akkor majd holnap bepótoljuk. És mikor is jön meg Tori? - váltott gyorsan témát. Értettem a célzást, és a segítségére siettem. Szegény nem hazudik túl jól.. egyenlőre. Na de, majd én megedzem!
- 2 körül végez, de nem tudom, hogy utána csinál-e még valamit a pasijával, viszont szerintem legkésőbb fél 4-re itt lesz. - erőltettem mosolyt az arcomra.
- Cica, mi lenne, ha mi is azt csinálnánk, amit ők? - húzogatta a szemöldökét Harry.
- Szállj le a csajomról, Harold! - pattant fel Zayn.
- Istenem, hogy lehettek ilyen hülyék? - nevettem fel.
- Szerintem itt az ideje a film nézésnek! - szólt közbe Liam, amiért hálásan mosolyogtam rá.
- Oké, de mellettem ül! - kiabálta egyszerre a két "hercegem".
- Közétek is jó lesz? - néztem rájuk reménykedve.
- Jó, de én karolom át! - vágták rá kórusban.
- Azt hiszem inkább maradok a bátyám és Li között! - vigyorodtam el.
- De.. De.. De Lexa! - nyafogott Zaynie.
- Kérlek, cicus! - vetette be a kiskutyapofit Hazza is.
- Jó, legyen nektek gyerek nap! - sóhajtottam fel mosolyogva.
*** Délután 4 ***
Tori már itt van egy kis ideje, és Danielle is átjött közben, viszont mégis csöngetett valaki..
- Majd én kinyitom! - álltam fel a kanapéról, és lassan elindultam az ajtó felé.
A nappaliban mindenki lent volt, kivéve Niallt, ő fent beszélt telefonon/neten (fogalmam sincs hogyan) Demivel.
- J-j-jó napot. Várjunk csak! Öö.. apa?! Te meg mit..? És itt..? Hogyan..? Izé.. Hű.. Oooké.. Gyere be.. - léptem el az útból.
- Köszönöm. - mosolygott ravaszan(?) és besétált, mint aki otthon van. Na jó, én ezt nem érem! És hogy a francba kerül ide..?!
- Lexa, ki jött? - kérdezték kíváncsian a fiúk, és közben ők is "elénk" jöttek.
- Maga?! Maga meg mit keres itt?! - lepődött meg Harry és Liam.
- Nem volt elég a múltkori?! - kiabálta Zayn, miközben Louisnak ökölbe szorult a keze(?!). Te jó ég, miről maradtam le?
- Öö.. fiúk, nyugi! Ő itt az apám! - néztem rájuk értetlenül.
- Pontosan! Éppen ezért tűnj innen apa, nem látunk szívesen! - jött le a lépcsőn dühösen a bátyám.
- Ó, Niall, fiam, de rég láttalak! - ölelte volna meg az apám, de Nialler elég durván eltolta magától.
- Ne érj hozzám! És ne merd bántani Lexát! - ordította a haragtól vörös fejjel Niall.
- Miért bántanám a kislányom? - döbbent meg apu. Itt már valami furcsát láttam rajta.. Olyan gúnyos az arca.. És miért van amúgy is rossz előérzetem?
- Niall, mi ez az egész? Miért nem szóltál róla? Hiszen akkor akár ő is lehetne a gyámom Lauráék helyett! - vontam kérdőre a bátyám. Az utolsó mondatomra mindenki lefagyott, kivéve a "vendégünk". Az ő szája győzedelmes mosolyra húzódott..
- Gyám? Csak nem meghalt az anyád? Legalább azért, amiért Niallé is? - röhögött.
- Mi? Dehogy, ő nem lett AIDS-es! Apa, mi bajod? Miért viselkedsz hirtelen másképp? - néztem rá ijedten.
- Semmi, kicsim, semmi. Szóval gyám, mi? Na azt hamar elintézzük! - ragadta meg jó erősen a felkarom. Most már komolyan kezdek félni!
- Apu, ez fáj! Eressz el! - kezdtem el kapálózni, de ő csak egyre jobban szorított. - Eressz! - kiabáltam a könnyeimmel küzdve.
- Ugyan miért, kincsem? Most látlak először annyi év után! Mi lenne, ha hozzám költöznél? - vigyorodott el, de a szemében valami olyat láttam, amitől iszonyúan megijedtem..
- Nem! Lauráéknál jó nekem, csak eressz már el! - mondtam remegő hangon.
- Azt mondtad, hogy NEM?! Na, megállj csak, te! Te kis ribanc! Szép dolog! Mi lett a lányomból, hmm? Követed Niall anyjának a példáját és kurva leszel?! - ordította a képembe, és továbbra sem eresztett el.
- Hogy mi? - kérdezte a bátyám, és az álla a padlót súrolta.
- A húgod tisztában van vele, ha jól sejtem. Na, de majd én elárulom neked édes fiam: az anyád a testéből élt, ezért passzolt le hozzám! - nevetett ördögien az apám. Csak nem valami diliházból szökött meg szerencsétlen?
- M-m-mi? Én.. Te jó ég.. Nem lehet, hogy.. Nem.. - rázta a fejét összezavarodva Nialler, szegényt teljesen lesokkolta a dolog..
- Apa! Ezt miért csináltad?! - gurultam be én is.
- Még felesel is a kicsike! Tényleg szép, mondhatom! - vicsorgott(?) és lendült a keze.. Majd a tenyere egy hatalmasat csattant az arcomon.
- Engedj már, kérlek! - könyörögtem neki sírva. - Ez.. ez így nagyon fáj..
- Tojok rá! De tudod mit? Ha már te is kurvának álltál, mi lenne, ha a tudásod nálam is kamatoztatnád? Egyébként is elég csinos vagy, az alakoddal nincs semmi problémám! - mért végig perverzen, aztán egyszerűen elkezdett tapizni!
- Hagyj.. ha-ha-hagyj békén, te á-á-állat.. - zokogtam, közben pedig remegtem a félelemtől.
Reménykedve néztem a többiekre, de ők meg sem tudtak mozdulni a döbbenettől, elvégre a saját apám molesztál a szemük láttára, vagy mi!
- Engedjelek el? Te akartad, édes lányom! - sziszegte, és egy újabbat kevert le nekem. Az arcom égett a pofonoktól, de nem hagytam annyiban, mert ezúttal én is visszaütöttem neki.
- Na, ez egy hatalmas hiba volt, szépségem! - emelt fel a földről a két karomnál fogva, majd a nyakamhoz hajolt és puszilgatni kezdte(!).
Végül addig kapálóztam, amíg elege nem lett belőlem és a padlóra lökött.. Vagyis inkább földhöz vágott.. A lényeg ugyanaz.
Danielle és Tori ijedten rohantak oda hozzám, és próbáltak lenyugtatni azzal, hogy átölelnek. A srácok döbbenten álltak, illetve Niall a padlón ülve rázta értetlenül a fejét, hiszen szegény még most sem fogta fel teljesen apánk szavait.
- Fiacskám, mi a baj? - gügyögte - Csak nem sírunk a mami után?
- Na jó, ebből elegem van! - álltam fel a padlóról, kitépve magam a lányok ölelő karjaiból, akiknek éreztem is a riadt pillantását magamon, de már nem érdekelt senki és semmi.. Meglakol anyáért és a bátyámért!
- Engem annak nevezel, aminek csak akarsz, de Niallt ne merd bántani! El lehet ezt mondani neki finomabban is! Undorító az, amit művelsz! Gyűlöllek, tiszta szívemből! - ordítottam a képébe könnyes szemmel.
- Nem érdekel, hogy mit érzel irántam, csak az számít, hogy hamarosan hallani fognak rólam azok a Lauráék, vagy kik, mert te az ÉN lányom vagy, és megszerezlek magamnak bírósági úton! Elköltözöl velem oda, ahol ezek a barmok soha sem találnak ránk, és szépen elszórakozunk majd mi egymással! - a végén megnyalta a száját, amitől kirázott a hideg.
- Csak hogy ezt én nem fogom hagyni! - hallottam meg a hátam mögül Louis fenyegető hangját.
- Á, csak nem az Tomlin akárki a hős lovagod? Megható! Komolyan megindító! Ahogy az is, hogy kiálltál a bátyádért! Csak sajnos ez nem változtat az igazságon! És azon sem, hogy ti nem vagytok édes testvérek! ÉN kötlek össze titeket, ezt ne feledjétek! - vigyorodott el elégedetten.
- Én 15 éves koromig azt hittem, hogy azok vagyunk, és ezt a mai napig így gondolom, bárki bármit mond! Aki bántani meri, az velem számol! - kiabáltam.
- Jaj, Nialler, nem látod milyen aranyosan pattog a hugicád? Tényleg megható ez a nagy összetartás, de nem fordítva kéne ennek lennie? Nem a báty védi a húgát? - röhögött, amitől teljesen elszállt az agyam, és pofon vágtam az apám, a következményekkel nem is számolva..
- Mit merészel ez a kis ringyó? - üvöltötte magán kívül, és már lendült is a keze.. Azaz lendült volna, ha valaki nem áll elém.
- Á, a hős szerelmes újra akcióba lendül! Te, te Tomlin akárki! Állj félre, mert a lányommal még van egy kis elintézni valóm! - nevetett fel gúnyosan.
- Mondok önnek valamit, maga féreg! Ha egy ujjal hozzányúl Lexához, keservesen megbánja! Most pedig kotródjon innen, és vissza se jöjjön, mert feljelentjük! - mondta higgadtan, de ellentmondást nem tűrő hangon Lou.
- Csak nyugodtan, jók a kapcsolataim, nem igaz, Eleanor szívem? - mosolyodott el ördögien.
- El?! Te ismered? - lepődött meg Dan.
- Igen. Ő a menedzserem férje. - vonta meg a vállát a lány. Komolyan nem is érdekli a dolog?
- Nem érdekel ki, ne ártson Lexinek, vagy nem tudom mit csinálok vele! - emelte fel a hangját Louis.
- Takarodjon, vagy nem állunk jót magunkért! - léptek előre a többiek (Liam, Harry, Zayn).
- Jól van, most elmegyek. De ezzel nincs vége! Lányom, te nem sokára új gyámot fogsz kapni, és a nevelő apád nem más lesz, mint az én szerény személyem! - "búcsúzott", és bevágta maga mögött az ajtót.
- Lexi, jól vagy? - fordultak hozzám aggódva.
- Igen, persze. Semmi bajom. Legalábbis nekem. De Niall.. - néztem az említettre.
- Lexa, gyere egy kicsit beszélgetni! - kérte Louis.
- Majd később, Boo Bear, ne haragudj! Előtte beszélek a bátyámmal. - jelentettem ki, és a földön ülő, zavarodott szőke hajú fiúhoz léptem.
Szó nélkül leguggoltam hozzá, átöleltem és felhúztam a padlóról.
- Gyere, Nialler, lepihensz egy kicsit a szobádban, és közben beszélgetünk néhány dologról! - suttogtam neki, mialatt a lépcsőn támogattam fel szegényt..
Egyenlőre ennyi! ^^ Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése