Itt is van az új! :D Ma este majd végre kirakom a díjakat is, amiket nagyon köszönök! ;)) És köszönöm a komikat az előzőhöz, imádlak Titeket! <3
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :)
Lexa szemszöge:
- Megjöttünk! - parkolt le a házunk előtt Louis.
- Köszi még egyszer! - öleltem meg, de ahogy elakartam lépni tőle, nem engedett el, hanem még jobban magához szorított.
Gyorsan kihasználtam az alkalmat az illata beszippantására, aminek hatására teljesen megnyugodtam.
- Khm.. khm.. - köszörülte meg a torkát Tori.
- Ja, bocsi! Szia! - ölelte meg őt is Lou. Ám ekkor valaki mérgesen rohant oda hozzánk, és majdnem behúzott egyet Louisnak, ha én nem rántom el időben az illető ökle elől..
- Nate? Mi bajod van? - üvöltöttem rá a támadóra.
- Mégis mi lenne?! Ez a faszfej a csajomat ölelgeti! - ordított vissza Nate.
- Louis nem faszfej! És amúgy meg Torival ők CSAK barátok! - kiabáltam tovább, és védelmezően(?) Boo Bear elé álltam.
- Hagyd, Lexi, nem lényeges! - tolt el maga elől Lou.
- Na, és te! Lewis, vagy ki! Van barátnőd? - kérdezte valamivel higgadtabban Nate.
- Igen. Lex.. Vagyis Eleanor! - bólintott Louis.
- Hé, csak nem több csajjal kavarsz, haver? - röhögött Nate.
- Nem, dehogy! - rázta meg a (paradicsomszínű) fejét Lou.
- Véletlenül nem Lexát akartad mondani a barátnődnek? - húzogatta a szemöldökét.
- Hát.. - pirult el még jobban Boo Bear.
- Louis éppen akkor rám nézett, azért mondta majdnem az én nevem! - segítettem ki szegény fiút. Tudjátok, legalább mi, répaevők tartsunk össze! (XDD Bocsi, de ez még nekem is fáj! - a szerk.)
- Igazából nem ezért.. - kezdett volna bele a "kapcsolatunk" ecsetelésébe, ha le nem állítom.
- De ezért! Mi kell ahhoz, hogy eldugulj? - mordultam rá.
- Hú, ez egy nehéz kérdés! - vigyorodott el pimaszul.
- Nem, nem csókollak meg többet! - vágtam rá egyből.
- Akkor folytassam? - húzogatta a szemöldökét elégedetten mosolyogva. Elégedett volt, mert tisztában volt azzal, hogy nyert. De csak EZÚTTAL!
- Gyere egy kicsit arébb! - ragadtam meg a csuklóját egy nagy sóhaj kíséretében.
Megállt velem szemben és mélyen a szemembe nézett. Lassan közeledni kezdett a fejével, de legnagyobb meglepetésemre nem a számhoz, hanem a fülemhez hajolt.
- Miért nem akarod? - suttogta. Erre elhúzódtam tőle, de csak annyira, hogy láthassam a gyönyörű kék szemeit.
- Mert nem szabad, oké? Ha szinglik lennénk mindketten, akkor sem! Ne haragudj! - motyogtam.
- De miért? Nem félhetsz ennyire attól, hogy valami komolyabbra forduljon köztünk! Vagy akár -Ne adj' Isten!- egy másik fiú és közted! Ne félj tőlem, Lexa! Én nem akarlak megbántani! Hidd el, kérlek! - nézett rám esdeklően.
- Igazad van, félek. Az nem fontos, hogy miért. A lényeg, hogy NEM. Sajnálom! Viszont ezzel még tartozom neked! - hajoltam közelebb hozzá, majd ajkaimat óvatosan az övéire nyomtam.
Vártam, hogy csináljon valamit, de nem mozdult. Azonban én -ugyan félek beismerni-, de vágytam a csókjára, ezért végül megkegyelmeztem magamnak -és talán neki is(?)- azzal, hogy a nyelvemmel bebocsájtásért könyörögtem. Elmosolyodott és megadta az engedélyt, így a nyelveink szenvedélyes táncba kezdtek, akárcsak a pillangók a hasamban.. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek és a hajába túrtam, miközben ő a derekamnál fogva húzott közelebb magához.. Egyre jobban beleéltük magunkat, de hirtelen egy kép villant be, még 15 éves koromból, arról az estéről.. Gyorsan ellöktem magamtól az értetlen fiút, és hátat fordítottam neki is, meg az éppen csókolózó(..) Toriéknak is.
- Nem értelek, Lexa. Miért van az, hogy az egyik pillanatban még akarod, a másikban meg nem? - kérdezte halkan, őszinte kíváncsisággal a hangjában.
- Nem fontos. Csak hagyj, kérlek, úgy könnyebb! - fordultam felé, majd még jobban elkomolyodva folytattam - Nézd, ha te nem tudsz úgy velem lenni, hogy nem akarsz smárolni, akkor azt hiszem jobb, ha kerüljük egymást. Nem várom el, hogy megérts, pláne így, magyarázat nélkül, de ha egy picit is számítok neked én, vagy a lelkivilágom, akkor az előbbit nem ismételjük meg! - suttogtam elhalóan.
- Figyelj, én.. - kezdte volna, de leintettem.
- Gondold át nyugodtan, otthon. Jó éjt, Boo Bear! - öleltem meg, majd gyorsan el is szakadtam tőle.
- Az ajtó előtt várlak, Tori! - érintettem meg a pasijával való smárolásba teljesen belefeledkező barátnőm vállát.
Csalódottan ültem le a hideg lépcsőre, és a térdemre könyökölve rejtettem el az arcom a tenyerembe.
Fájt, hogy ezt mondtam Louisnak, de egyenlőre nem tudnék járni senkivel. Valahogy nem érzem magam késznek rá, még így, 3 év után sem. Azt viszont tényleg nagyon sajnálom, hogy nem érthet meg, hiszen mit sem tud a megerőszakolásomról, vagy az elvesztett babámról.. Abban teljesen biztos vagyok, hogy nem mostanában fogom elmondani nekik a dolgot. Ha elmondom egyáltalán valamikor..
Louis szemszöge:
Csendben álltam azon a helyen, ahol Lexi hagyott. Nem tudtam kitalálni, mi baja lehet. Tényleg gőzöm sincs róla, de még csak tippelni sem tudok.
Nyugodtan megvártam, amíg az a Nate, vagy ki lelépett, és utána odasétáltam Torihoz.
- Miért fél Lexa a.. - kezdtem bele a számomra jelenleg legfontosabb kérdés feltevésébe, de ő félbeszakított.
- Mennyit árult el a múltjából? - vonta fel a szemöldökét kíváncsian, miközben az arcomat fürkészte.
- Mindent. Miért? - vontam meg a vállam.
- Mindent? És még kérdezed? - döbbent meg teljesen.
- Igen, elmondta, hogy elvesztette a 3 fiút, aztán később az anyját és árvaházba került, ahol veled találkozott. Ennyi az egész, nem? - kérdeztem elbizonytalanodva.
- Öö.. - túrt bele zavartan a hajába. Gyorsan hátrafordult arra, ahol Lexi ült magába roskadva, majd visszanézett rám. - Ha ő ennyit mondott, akkor ennyi. - zárta volna rövidre a dolgot, de én nem hagytam.
- Biztos?
- Igen! - válaszolta kapásból, de tudtam, hogy hazudik.
- Jól van, mindegy. - hagytam annyiban. EGYENLŐRE. - Kérhetek egy szívességet? - néztem rá kérdőn.
- Mi lenne az?
- Ne hagyd őt magára, főleg a mai nap történtek után! - motyogtam.
- Hülyének nézel, Louis? Még jó, hogy nem hagyom egyedül! Együtt fogunk aludni, valamelyikünk szobájában. Számíthat rám! Rám, a legjobb barátnőjére! - jelentette ki, kicsit sértődötten(?).
- Köszi. - mosolyodtam el halványan.
- Akkor jó éjt! - köszönt el, és már hátat fordított volna nekem, amikor megállítottam.
- Várj! Még annyit mondj el neki, hogy ne haragudjon rám, békén hagyom, legyünk CSAK barátok! És azt is közöld vele légyszíves, hogy tisztelem azért, hogy ilyen kitartóan ellenállt nekem! Szép dolog, ha valaki ennyire kiáll magáért! Köszönöm, Tori. - mondtam, és indultam volna, hogy taxit szerezzek.
- Louis! Megmondom neki, és egy tanácsot fogadj meg! Ha komolyan gondolod vele, akkor előbb szakíts a barátnőddel! Utána sokkal könnyebben meggyőzöd! - kacsintott rám, de én szomorúan megráztam a fejem.
- Nem hiszem. Mondta is, hogy nem csak Eleanor a baj, hanem van valami más is, amit egyenlőre még titkol. - suttogtam, és most már tényleg hazaindultam.
- Szia, Louis! - kiáltott utánam Tori.
Gyorsan fogtam egy taxit, és lediktáltam a sofőrnek a címet.
Nem mondok le róla, viszont ha távolságra van szüksége, ám legyen! Akkor eljátszom neki, hogy ő az egyik legjobb barátom! - határoztam el magamban.
Lexa szemszöge:
Ahogy ott ültem és vártam a barátnőmre, hallottam, hogy még Louval is beszél. Szóval nem ment még el? Bár mit számít ez! Remélem Tori azért nem mond semmit a gyerekemről.. Sajnos nem tudtam meg miről dumálnak, mert nem értettem, miről beszélnek.
- Lexi! Gyere, menjünk be! - hallottam meg Vic hangját magam mellett.
- Oké. - álltam fel nagy nehezen, majd beléptünk a házba.
Gyorsan elintéztük Lauráékat, megbeszéltem velük, hogy holnap tényleg a fiúknál alszom, és már fel is mentünk a szobámba. Tori ragaszkodott ahhoz, hogy velem aludjon, így az esti teendőink elvégzése után letelepedtünk az ágyamon, egymással szemben.
Először elmondta Louis "üzenetét", majd éppen faggatni kezdett volna a köztünk lévő dolgokról, amikor szerencsére megcsörrent a telefonom.
- Szia, Lou! - szóltam bele nevetve.
- Szia! Tori ott van veled, ugye? Nem hagyott egyedül, igaz? - kérdezte aggódva(?).
- Nem, dehogy. - nevettem tovább.
- Akkor jó. És elmondta, hogy.. izé..
- Igen, elmondta! És nagyon köszönöm! - mosolyodtam el, majd röhögni kezdtem.
- Mi olyan vicces? - értetlenkedett.
- Az, hogy még mindig nem tudsz beszélni!
- Jé, tényleg! - hallottam a hangján, hogy vigyorog.
- Szeretnél még valamit, vagy letehetem a telefont, hogy túlessek Tori vallatásán? - kérdeztem, miután mindketten kinevettük magunkat.
- Egyenlőre nem. Akkor holnap találkozunk! Szia, és sok sikert! - köszönt el.
- Jó éjt, Boo Bear! - mondtam mosolyogva, és letettük a telefont.
- Na, akkor minden oké? - kíváncsiskodott a barátnőm.
- Igen, az! - vigyorodtam el.
- Helyes. Tehát, miért is nem mondtad el nekik azt, hogy régen terhes voltál? - vonta fel a szemöldökét.
- Sok lett volna nekik egyszerre minden. Főleg Niallnek! Ráadásul szégyellem is azt, hogy már nem vagyok szűz, mert.. tudod! - motyogtam.
- Jó, értem! De te is tudod, hogy az nem a te hibád! Na, mindegy. És mi volt az a csókcsata Louval?! Láttam, hogy élvezted, ne is tagadd! - húzogatta a szemöldökét.
- Nem tagadom, de mi csak barátok vagyunk. Nem szeretném egy kapcsolattal bonyolítani az életem, pláne mert ő még jár is valakivel! - magyaráztam.
- Oké. Látom, hogy fáradt vagy, szóval aludjunk, aztán holnap még folytatjuk a vallatást! - kacsintott rám.
- Köszi! Jó éjszakát! - suttogtam, és lekapcsoltam a lámpát.
- Neked is! - válaszolta, majd mindkettőnket elnyomott az álom..
Ennyi lenne mára! ^^ Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése