Kicsit késve, de itt van az új! :D Az eleje szerintem egy kicsit lapos lett, de zt majd ti eldöntitek inkább! ;)
Köszönöm a komikat az előzőhöz, imádlak Titeket! <33
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :))
Lexa szemszöge:
*** Másnap délben ***
Kb. egy órája keltünk fel Torival, de én még mindig iszonyú fáradt vagyok. Mindjárt megérkeznek azok a - valószínűleg rohadt fontos - ügyfelek, akik miatt itthon kellett töltenem az éjszakát. Szívem szerint ledőlnék inkább pihenni, mert este a fiúk (meg persze a hülyeségeik) úgyis elszívják a maradék energiám is, és a végén még kidőlök..
- Lexi, gyere, megjöttek! - rontott be a szobámba a legjobb barátnőm, ezzel kiszakítva az elmélkedésemből.
- Remek! - morogtam, majd őt követve lefelé vettem az irányt.
*** Este 6, végre a fiúknál ***
Azok az idióta emberek túl sokáig maradtak nálunk, ezért csak pár perce érkeztem meg a srácokhoz.
Érdekfeszítő beszélgetés(ek) zajlott(ak) az ebéd közben és után, baromira élveztem a munkaügyi megbeszélés minden pillanatát, de komolyan! Na jó, nem. Igazából az első perctől kezdve úgy éreztem, hogy mindjárt belehalok az unalomba, sőt még az öngyilkosság is megfordult a fejemben egy-egy kényesebb időszakban, csakhogy ne hallgathassam őket tovább..
Viszont hála az égnek már vége, túl vagyunk rajta, és elfelejthetem az egészet. Ahogy leléptek a "kedves" vendégeink, Tori azonnal rohant Nate-hez, én meg az utcára, hogy fogjak egy taxit (nem volt nagy kedvem vezetni..). Vissza sem fordultam, kapásból a fiúkhoz siettem, mindent és mindenkit leszarva. Szépen mutatom ki a nevelő szüleim iránt érzett szeretetem, nem?
Egyébként most éppen valami nyálas romantikus filmet nézünk, aminek hatására Liam Danielle szájában turkál, míg Eleanor Louis torkán dogja le a nyelvét.. Mondhatom pazar látvány, hogy ketten élőben, plusz a főszereplők a tv-ben egymást falják a szemünk előtt.. Kezd kicsit elegem lenni! Na jó, nem is kicsit..!
Ráadásul a bátyám minden félórában minimum egyszer (néha többször is) csak úgy találomra felpattan a kanapéról és felrohan az emeletre, hogy Demivel beszélhessen.. Így én kénytelen vagyok élvezni Harry és Zayn csodálatos társaságát.. Ne értsétek félre, imádom ezeket a hülyéket, de egy idő után roppant fárasztó az, hogy mindig rájuk kell szólnom, mert tapiznak..
Ezzel telt el az esténk nagy része, majd végre leesett nekik, hogy értelmesebb dolgokat is kéne csinálni.. Persze értelmes dolognak minősítették azt is, hogy üvegezünk.. Hát igen, eléggé szűk látókörűek!
- Én kezdem! - visított(?) izgatottan Harry, majd pörgetett. Természetesen rám.. Ugyan ki máson állt volna meg?!
- Felelek! - vágtam rá azonnal.
- Kár, de akkor már: Lexa, te még szűz vagy? - vigyorgott rám perverzen Hazza.
- I-igen. - hazudtam lángba borult arccal.
- És nem akarsz ezen változtatni, cicám? - húzogatta a szemöldökét.
- Öö.. - dadogtam, majd fél perc múlva végre megvilágosodva szóltam rá - Ez már a 2. kérdésed! - Huh, ezt megúsztam!
- Jó, de majd legközelebb nem úszod meg! - vágta be a durcit. Ezt én egy vállrendítéssel elintéztem, és megforgattam az üveget, ami a bátyámon állt meg.
- Merek! - vigyorodott el magabiztosan. Azt hitte, hogy mivel a húga vagyok, kedves leszek vele.. Hát, ezúttal tévedtél, Nialler, bocsi!
- Remek! Akkor idehozunk egy nagy zacskó chipset, eléd rakjuk, és mindenki ehet belőle, kivéve téged! - nevettem fel ördögien.
- Ez nem fair! - duzzogott Niall.
- Sajnálom! - röhögtem, miközben Zayn kiszaladt a kajáért és a bátyám elé tette.
- Louis! Felelsz vagy mersz? - kérdezte Nialler, ugyanis Loura pörgetett.
- Merek! - jelentette ki magabiztosan Louis.
- Jól van, nem leszek szemét, smárolj folyamatosan Ellel, minimum 5 percig! - mondta a feladatot a kis ír manó.
- Ez nem lesz nehéz! - nevetett fel a gerlepár, majd nekiláttak a dolog végrehajtásának. Hát, Niall, ez övön aluli visszavágás a chips miatt! Jó, tuti, hogy ezt nem szándékosan találta ki, nem azért, hogy engem idegesítsen, de valamiért szívszorító volt végignézni az egészet..
Liam is aggódva figyelt engem, de én alig láthatóan megráztam a fejem, jelezve, hogy minden oké, majd mosolyt erőltettem az arcomra.
Miután (végre) végeztek, Louis rám pörgetett.
- Merek! - közöltem vele egyszerűen.
- Helyes! Mivel olyan egoista hangulatban vagyok, mi lenne, ha engem dicsőítenél és szerelmet vallanál nekem? - vigyorodott el.
- Na, nem! Ha már muszáj ezt csinálnom, legalább had Kevinnel tegyem! - kértem.
- Oké! - egyezett bele végül, majd pár perc múlva azon kaptam magam, hogy egy kitömött galambhoz beszélek..
Szívmelengető érzés volt egy döglött állatnak szerelmet vallani, miközben még ódát is zengtem a -szerintem- nem létező jó tulajdonságairól és szépségéről.. Viszont legalább nem vették fel videóra!
Ezután még játszottunk egy darabig, de semmi érdekes nem történt közben.. Leszámítva, hogy eléggé sokáig smároltam Harryvel, és persze Zaynievel is kellett csókolóznom egy kicsit..
Végül fáradtságra hivatkozva lelépett Eleanor, mi pedig egy vígjáték megnézése után elmentünk lefeküdni.
*** Hajnali fél 2 ***
Nem tudtam aludni, mert folyton Louison, Hazzán és Zaynen agyaltam. Lou-val és Harryvel csókolózva hihetetlen mennyiségű pillangó repked a hasamba, míg Zaynievel szimplán csak élvezem a dolgot, hiszen nem csókol rosszul a gyerek..
Mivel furcsa módon nem voltam olyan fáradt, kimentem az erkélyre, abban a reményben, hogy a friss levegőtől kitisztul a fejem.
Egy ideig csak álltam ott, és bámultam a teliholdat, meg úgy alapból kifelé a fejemből, végül megfordultam, és valamiért Louis ajtaját kezdtem el figyelni. Te jó ég, remélem nem ébresztettem fel azzal, hogy kijöttem, mert ugyebár a vendégszobával közös az erkélye. Megnyugodtam, amikor nem hallottam semmi zajt sem a szobájából, és visszafordultam az eredeti "nézelődési irányomba", háttal az ajtóknak.
Louis szemszöge:
Már elég későre jár.. vagy inkább nagyon korán van? Mindegy, szóval hajnalban sem tudok még aludni, mert kattog az agyam. Hogy min? Inkább kin.. vagyis kiken.. Természetesen Lexán! És egy picit Eleanoron is gondolkodtam..
Hirtelen mozgást véltem felfedezni az erkélyemen. Illetve a Lexivel közös erkélyünkön(..).
Lexa ment ki oda, és a korlátra támaszkodva hosszú percekig meredt maga elé elgondolkodva, majd valamiért az ajtóm felé fordult. Egy pillanatra nagyon megijedtem, de aztán rájöttem, hogy a függönyömnek hála csak éntakarásban vagyok előle, de én mégis láthatom őt..
Egy hirtelen ötlettől vezérelve kimásztam az ágyamból, és az ajtóhoz lépkedtem. Elhúztam az engem eddig láthatatlanná tevő textilt és csendben néztem a hátát.. és persze a fenekét. Jól van na, én is fiúból vagyok!
Váratlanul azonban újra megfordult és meglátott.. Basszus, lebuktam!
Lexa szemszöge:
Furcsa érzésem támadt, mintha figyelne valaki. Hátra pillantottam és Louist véltem felfedezni a szobáját és az erkélyt elválasztó üvegajtóban. Vajon mióta állhat ott?
Zavaromban felnevettem, és a kezemmel intettem neki, hogy akkor már ő is jöjjön ki.
- Nem tudsz aludni? - kérdezte elvörösödve, miközben a tarkóját vakargatta.
- Nem. Helyette gondolkodtam. - válaszoltam egyszerűen.
- Tényleg? És min? - vonta fel a szemöldökét.
- A csókolózáson. Összehasonlítottam Harry, Zayn és a te nyelvtechnikádat! - vigyorogtam rá, mert tudtam, hogy még jobban zavarba hoztam.
- Öö.. oké. És mi az eredmény? - kíváncsiskodott paradicsomszínű fejjel.
- Az titok! - kacsintottam, majd kiöltöttem rá a nyelvem.
- Hé, ez nem ér! - játszotta a sértődöttet.
- Szerintem meg igen! - nevettem.
Pár percig elgondolkodott, aztán ravaszul elmosolyodott.
- A francba! Elfelejtettem, hogy mindig beragad az ajtóm! Nem fogok tudni bejutni a szobámba! Hol fogok aludni? - nyafogta. Vagyis inkább színészkedte, azt remélve, hogy beveszem.. Jól van, ha játszani akar, ám legyen!
- Hát az kellemetlen. Esetleg, nálam is alhatsz! - ajánlottam fel, azt játszva, hogy bedőltem neki. Hát, mit ne mondjak, elég látványosan megörült a válaszomnak.. Szegény még nem tud profin (illetve sehogy sem) hazudni..
- Ha nem baj, akkor köszi! - mosolygott rám "hálásan".
- Loui.. - búgtam csábítóan - Mi lenne, ha elfelejtenéd azt, amit megbeszéltünk a múltkor kettőnkről, és helyette azt mondanád, hogy holnap szakítasz Ellel, majd megkérdeznéd, hogy lennék-e a barátnőd.. Én igent mondanék, aztán vadul csókolóznánk és végül neki állnánk a gyerekcsinálásnak? - folytattam a színészkedést. Elég meggyőző lehettem, mert Louis szemei a vágytól égtek, sőt a kis "beszédem" alatt még fel is nyögött..! Pff.. pasik! Perverz disznó az összes!
- T-t-te ho-ho-honnan tudod mit álmodom? - nézett rám kérdőn, elpirulva.
- Hogy mi? - lepődtem meg. Az állam enyhén szólva súrolta a padlót.. - Te arról fantáziálsz, amit az előbb mondtam?
- Öö.. olyasmi.. - nyögte zavartan. Ezen a ponton nem bírtam visszafogni magam, hangosan nevetni kezdtem.
- Mi az? - értetlenkedett, amitől még jobban rám jött a röhögőgörcs. A könnyeim is kicsordultak, olyan jól szórakoztam szegény fiún!
- Szép próbálkozás volt, Boo Bear! - kezdtem, miután valamennyire lehiggadtam - Csak sajnos nem jött be! Tudom, hogy velem akartál aludni, ezért találtad ki ezt a kamu sztorit az ajtódról! Viszont az nem fordult meg az aranyos kis fejedben, hogyha be is hívlak a szobámba, utána kiraklak a folyosóra, ahonnan te simán bejutsz a saját birodalmadba?! Amúgy meg ezek nem tudnak csak úgy beragadni! - jelentettem ki nevetve, és már nyitottam volna az ajtóm, de nem ment.
- Miről is beszéltél az előbb? - vigyorgott elégedetten.
- Akkor a te szobádon át megyek! - vontam vállat, és Louist kikerülve bementem az említett helyiségbe.
Azonban Lou elém szalad és kulcsra zárta a házba vezető kijáratot.
- Bent ragadtál, és ingyen nem engedlek ki innen! - kacsintott rám, mire felment bennem a pumpa.
- Nincs csók, se ágytorna! - vágtam rá kapásból.
- Én úgyis egy puszit akartam csak.. - mosolygott ártatlanul.
- Hová? - kérdeztem gyanakodva.
- Hát.. - nyalta meg az ajkait.
- Nem, szó sem lehet róla! - morogtam. - Azt hittem felfogtad a csökött kis agyacskáddal Louis, hogy köztünk NEM VOLT, NINCS, és NEM LESZ SEMMI!
- Akkor a nyakamra. Ez az utolsó ajánlatom. Én a tiédre, te meg az enyémre! - mondta magabiztosan.
- Oké. - sziszegtem mérgesen. Hogy kerülhettem ilyen helyzetbe?! - Amúgy ez valami esküvői szöveg átváltoztatott verziója volt? Nem az az eredeti, hogy: "Te az enyém, én a tied.." ? - bunkóztam vele.
- Lehet, az mindegy. - rántotta meg a vállát, majd közelebb lépett. - Te kezded! - adta ki az utasítást egy pimasz mosoly kíséretében.
Szem forgatva hajoltam a nyakához, hogy egy puszit leheljek rá, de ahogy az ajkam a bőrével érintkezett, jobban beleéltem magam a dologba, mint kellett volna.. ugyanis arra eszméltem, hogy Lou halkan nyögdécsel, mert nedves csókokkal hintem be az emlegetett testrészét..
- Hopsz! Bocsi! - jöttem zavarba, amikor elhajoltam tőle.
- Semmi gond, így még jobb volt! De most te jössz! - kacsintott egyet, majd ő is a nyakamhoz hajolt.
Gondolkodás nélkül csinálta velem ugyanazt, mint amit az előbb én műveltem vele.. Be kell vallanom, iszonyúan élveztem minden érintését! Mi a fenéért állok én ellen neki egyáltalán?! Jólesően sóhajtoztam, majd oldalra fordítottam a fejem. Ő megértette a célzást, és közeledni kezdett az ajkaimhoz.. Viszont az utolsó pillanatban elléptem tőle.
- Ne haragudj, csak egy picit beleéltem magam! - szabadkoztam - Na, akkor kiengedsz végre?
- Ezek után nem szívesen! - mosolyodott el halványan.
- Ne akard, hogy kiszívjam a nyakad úgy, hogy holnap mindenki lássa, még Eleanor is, és dobjon téged! - fenyegettem meg, amit szemmel láthatóan nagyon élvezett.
- Nem is lenne olyan rossz.. Kipróbáljuk? - próbálkozott be újra.
- Nem. - komorodtam el, majd kikaptam a kezéből a szobája kulcsát és az ajtaján kiviharozva szó nélkül ott hagytam magában..
A vendégszobában gyorsan elrendeztem a (velem szemétkedő) erkélyajtóm, aztán bedőltem az ágyba. Hiába szerettem volna még gondolkodni a történteken, elnyomott az álom..
Mára ennyi! ^^ Remélem tetszett (talán még a lecsillagozónak is..), komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése