Itt is van az új! :D Tudom, hogy már párszor írtam ezt, de most már tényleg kiteszem azokat a díjakat, amiket kaptam, még az éjszaka folyamán! ;D <3
Köszönöm a komikat az előzőhöz, képzeljétek már össze is gyűlt a 400! :")) A 400. komizó pedig Esztu15! Imádlak, te lány! :33
Na jó, befejeztem, jó olvasást! Ihope u like it! Puszi :)
Lexa szemszöge:
A vendégszobában gyorsan elrendeztem a (velem szemétkedő) erkélyajtóm, aztán bedőltem az ágyba. Hiába szerettem volna még gondolkodni a történteken, elnyomott az álom..
*** Reggel ***
Ahogy felébredtem, korogni kezdett a pocakom, ezért úgy, ahogy voltam, pizsamában mentem le enni.
- Jó reggelt! - köszöntem álmosan a lent reggeliző fiúknak és Daniellenek. Egy pillanat! Valaki hiányzik! Louis nincs itt. Valószínűleg még nagyban szunyál, hiszen nem éppen aludta át az egész éjszakát..
- Neked is! - hangzott az egyöntetű válasz.
A hűtőhöz mentem, hogy keressek valami kaját. Végül a müzli mellett döntöttem, és elégedetten telepedtem le az asztalhoz. Ekkor ért le Louis is.
- 'Reggelt! - motyogta fáradtan, majd levágta magát mellém.
- Neked is 'reggelt! - morogtam(?) két falat között.
- Talán valami baj van? - fordult felém értetlenül Lou. Őszintén szólva én sem értettem magam, és a viselkedésemet meg pláne nem. Mi bajod van, Lexa?!
- Nem, dehogy. Minden rendben! Édes tőled, hogy így aggódsz értem! - folytattam tovább, kedvesnek nem éppen nevezhető stílusban.
- Na jó, mégis mi a fene bajod van?! Csak nem Pirsoka jött meg hozzád, hogy ilyen izé vagy? - gurult be Louis. Basszus, miért viselkedem így?! Hiszen én nem akarok senkivel sem bunkó lenni, Vele meg főleg nem!
- Ha ennyire érdekel, nem. Nem jött meg hozzám senki! És hányszor mondjam még el, hogy MINDEN RENDBEN?! - emeltem fel a hangom a végére.
Mindenki ijedten figyelt minket, ugyanis Louval mindketten felálltunk és dühösen meredtünk a másikra. Az arcunk közötti távolság nem volt több pár centinél..
- Miért viselkedsz így? - kérdezte halkan. Forró lehelete nyomán bizseregtek az ajkaim.. Te jó ég, egy hajszál választ el attól, hogy ne támadjam le rögtön! Mi bajom van?! Mi a francért viselkedem így?!
- Öö.. nem tudom. Nagyon fáradt vagyok, ne haragudj. Izé.. tényleg minden oké. - néztem a szemébe bűnbánóan.
Erre féloldalasan elmosolyodott, és a fülemhez hajolt.
- Semmi baj. Egyébként nekem is a hajnali dolog jár a fejemben, folyton visszajátszódik bennem, ahogy neki estél a nyakamnak! - suttogta, de persze úgy, hogy más ne hallja.
Nagyon kellett igyekeznem, hogy ne vörösödjek el teljesen, mert hát az eléggé gyanús lett volna a többieknek.. Válasz helyett bizonytalanul bólintottam egyet, majd visszaültem a helyemre és néma csöndben fejeztem be a reggelim. Vagyis csak befejeztem volna, ha Liam nem szól közbe..
- Lexa, beszélnünk kell! MOST! - utasított Li, aztán szó nélkül felrángatott a szobámba.
- Miért voltál ilyen Louisval? - támadott le rögtön.
- Fogalmam sincs! Komolyan megijedtem magamtól! Én sem értem a viselkedésem, az okát pedig sajnos nem tudom kitalálni.. - fakadtam ki.
- Én viszont pontosan tudom, mi bajod! De előtte meséld csak el nekem, mit műveltetek az éjjel? - vonta fel a szemöldökét vigyorogva.
Gyorsan elmondtam neki a hajnalban történt dolgokat, az erkélytől kezdve az ajtóberagadáson át, a kiviharzásomig. Tényleg mindent elmeséltem. Igen, a nyakcsókolgatós részt is..
- De nem smároltatok, igaz? - kíváncsiskodott.
- Nem. És az előbb sem, pedig akkor nagyon közel voltam ahhoz, hogy rávessem magam. - motyogtam.
- Akkor tényleg tudom, mi bajod. - mosolyodott el mindentudóan.
- Komolyan? Mi? - lepődtem meg, és érdeklődve fürkésztem az arcát.
- Tudod, ha a többiek nem is, én látom köztetek azt a bizonyos vibrálást. Hiába tagadnád le, belül te is tudod, hogy létezik. Szóval, a lényeg, hogy vágysz a csókjára.. De az olyan igazi, szenvedélyes csókra gondolok ám! Mivel már nem smároltál vele egy ideje, ez a szenvedély másban nyilvánul meg.. Még hozzá abban, hogy veszekszel vele! De csakis Vele, mással ugyanolyan vagy, mint általában. Lexa, nagyon figyelj rám, komolyan mondom, hogy sürgősen orvosolni kell a problémádat, különben vagy állandóan egymást akarjátok majd kinyírni, vagy egy kis idő elteltével nem fogtok tudni uralkodni magatokon, és mindenki előtt fogtok csókolózni! - ismertette a bajom -és annak várható következményeit(?)- Liam.
- Öö.. hű. Te nem orvosnak készültél? - nevettem fel kínomban.
- Nem igazán! - vigyorgott, majd elkomorodva folytatta - Gondold át alaposan azt, amit az előbb mondtam, mert igaz! Na, én most megyek és Louval is közlöm ugyanezt!
Ezután el is tűnt, én pedig zavarodottan álltam fel az ágyamról. Idegességemben a hajamba túrtam, közben az agyam ezerrel dolgozott a nemrég hallott információk befogadásán.. A fenébe is, Liamnek kurvára igaza van! Legyél átkozott, te.. te, szenvedély!
Szinte remegtem a dühtől, mialatt magamra kaptam a futó cuccom. Iszonyú mérges voltam magamra, és azzal is tisztában voltam, hogy Li teljesen beletrafált. Magamat ismerve nem sokára tényleg elvesztem az önkontrollom és letámadom Boo Bear puha ajkait a nyilvánosság előtt..
Megráztam a fejem, hogy eltüntessem belőle Louis szájának a képét, majd gyorsan elköszöntem a lent maradtaktól (egyedül Lou és Liam nem volt a földszinten, gondolom Payne bácsi már belekezdett a "Szenvedély" c. monológjának előadásába a Tomlinson fiú szobájában..) és elindultam futni. Abba a parkba vitt a lábam, ahol holnap lesz a torna órám is.
Louis szemszöge:
*** Ezalatt ***
Liam félrehívott beszélgetni, és elkezdett hadoválni nekem a szenvedélyről, meg arról, hogy Lexával fogok smárolni a csajom előtt, ha nem vigyázok, stb..
Amikor végzett a kiselőadásával, csendesen bólogattam, hümmögtem, és ráhagytam a dolgot. Valójában azonban nagyon megijedtem, mert tudtam, hogy igaza van.. Én nem akarom elveszíteni Eleanort, de Lexivel akkor is másabb csókolózni! Tényleg igaz lehet az, hogy előbb utóbb begolyózom és letámadom szerencsétlen lányt, mert eszméletlenül vágyom a csókjára.. Basszus, mi bajom van nekem Ellel? Miért nem tudok CSAK RÁ gondolni úgy? Miért?! Na jó, túl sok a kérdés, és kevés a (vagyis inkább egyáltalán nincs) válasz. Idegesen túrtam a hajamba, várva a meg nem érkező megvilágosodást..
- Elmentem kiszellőztetni a fejem! - kiabáltam végül, és leszarva a reakciójukat, elindultam a szokásos helyemre futni..
Lexa szemszöge:
Éppen nagyon elmélyültem a gondolataimba, így nem figyeltem a körülöttem lévőkre, amikor valaki belém jött. Pontosabban inkább belém rohant, ezért mindketten a földön kötöttünk ki..
- Nem látsz a szemdt.. Louis? Mit keresel itt? - nevettem el magam. Őszintén, tényleg elég vicces, hogy itt és így "botlunk" egymásba.. Az első találkozásunkkor is ugyanez történt!
- Lexa? Komolyan te vagy? - röhögött ő is, miközben felkelt a hideg talajról.
Készségesen felém nyújtotta a kezét, amit el is fogadtam, és így sikeresen felhúzott a földről.
- Ez elég vicces, nem? - kérdeztem vigyorogva.
- Az. - helyeselt nevetve.
- Izé.. gondolom te is gondolkozni jöttél. - erre csak komolyan bólintott egyet - Akkor, mi lenne, ha együtt futnánk tovább? - ajánlottam fel.
- Oké. Gyere, megmutatom a kedvenc részem a parkban! Azért imádom, mert senki sem jár arra, csak néha-néha tartanak ott torna órákat, de azt sem most, vasárnap délelőtt, szóval kizárt, hogy felismerjenek a rajongók! - kacsintott rám, majd csendben futásnak eredtünk, együtt..
*** Fél órával később ***
Kifáradva huppantunk le egy padra.
- Látod, most sem jár erre senki! - zihálta Louis.
- Igen, tudom. Holnap itt lesz a tesim, mert a park nagy részét körbe kell futnunk, jegyre. Arra is jó ez most, hogy edzek még egy kicsit rá! - mosolyodtam el, miközben még mindig kapkodtam a levegőért.
Pár perc csend állt be, ami Lou és köztem most először számított kínosnak. Eddig, még ha csöndben voltunk, akkor is jól esett a hallgatás vele, de most kezdett eléggé zavaró lenni. Mindketten tudtuk, hogy annyi mindent akarunk mondani a másiknak, csak nem tudunk/merünk belekezdeni.. Pedig bőven van mit megbeszélnünk!
- Öö.. Boo Bear? Liam neked is előadta azt a szenvedélyes dolgot? - kezdtem bele félve.
- Igen. Miért? - kérdezte rekedten.
- Mert.. izé.. szerintem igaza van. - böktem ki végül, mire csak egy bólintással jelezte, hogy folytassam, így egy nagy sóhaj kíséretében neki álltam elmondani mindazt, ami a fejemben kavargott - Linek igaza van. Be kell ismernem, hogy tényleg hiába próbálnám letagadni azt, ami köztünk van, nem menne. Igaz, hogy nagyon vágyom a csókodra, és bevallom, hibáztam azzal, amikor arra kértelek, hogy ne csókolj meg többet. Hibáztam, mert valójában nagyon is szükségem van arra, hogy veled legyek. DE én NEM akarok komoly kapcsolatot, neked meg amúgy is van barátnőd.. Tehát, azt javaslom, hogy -szigorúan csak a katasztrófák elkerülése végett- legyünk barátok, de azért titokban néha élvezhetnénk egymás társaságát is.. Mit szólsz hozzá? - itt felfüggesztettem a mondandóm, de csak egyenlőre, és kíváncsian vártam a reakcióját..
- Először is: szerintem is igaza van, mindenben. Tényleg van köztünk valami, de én ezt régen sem tagadtam -veled ellentétben-, nagyon jól tudod! Valóban vágyom arra, hogy veled csókolózzak, és azt is tiszteletben tartom, hogy valamiért félsz a komoly kapcsolatoktól. A lényeg, hogy elfogadom az ajánlatod, bár nem szép Ellel szemben, de ez van és kész! - mosolygott rám.
- Remek. Akkor, barátok? - nyújtottam felé a kezem.
- Azok, de extrákkal! - kacsintott rám, majd "elfogadta" a kezem.
- Viszont az szóba sem jöhet, ne kérdezd miért, jó? - néztem a szemébe.
- Jó, megértettem. - bólogatott, és az ajkába harapva próbálta elrejteni a széles vigyorát.
- Helyes. Akkor most hazamegyünk, vagy mi lesz? - érdeklődtem a további programunkról.
- És mi lenne, ha inkább ilyesmit csinálnánk? - suttogta, és már majdnem megcsókolt, amikor az utolsó pillanatban elfordultam.
- Már megint mi a baj? - sóhajtott fel.
- Semmi, felőlem csinálhatjuk, de inkább ne nyilvánosan! Gyere! - ragadtam meg a csuklójánál fogva, és húzni kezdtem a park széle felé.
Louis szemszöge:
Útközben elhaladtunk egy gödör mellett. Egy pillanatra ledermedtem, és néhány kép villant be: ahogy Lexa ott ül abban a mélyedésben, sír, a bokáját szorongatja, majd integetni kezd valaki(k)nek..
- Hé, jól vagy? - kérdezte aggódva Lexi, miközben meglóbálta a kezét az orrom előtt.
- Ja, igen, persze. Mehetünk! - mondtam, és folytattuk is tovább az utunkat.
Vajon mit jelentenek azok a képek? Miért ijedtem meg tőlük? És miért tűntek olyan valóságosnak? - amíg ezeken agyaltam, kiértünk a parkból.
Gyorsan leintettem egy taxit, majd hazamentünk.
Lexa szemszöge:
Louis elég furcsán viselkedett a taxiban, de jobbnak láttam nem faggatni. Ahogy hazaértünk, azonnal nekünk rontottak:
- Hát ti?
- Hogy hogy együtt?
- Hol voltatok?
- Itt találkoztunk a ház előtt, mint kiderült mindketten futni voltunk. - magyaráztam - Egyébként én elmegyek zuhanyozni, mert megizzadtam egy kicsit! Gondolom, te is, Lou! - pillantottam rá jelentőségteljesen.
- Öö.. igen. - válaszolta gyorsan, és mind a ketten az emelet felé vettük az irányt.
A lépcső tetején megállítottam, és csendben vártunk egészen addig, amíg meg nem hallottuk lentről a tv-t.
- Végre! Gyere! - mosolyodott el Louis, majd gyengéden behúzott a szobájába.
Megálltunk egymással szemben és csak néztük a másikat. Aztán Lou közeledni kezdett..
- Nem is tudod, mióta várok erre! - suttogta az ajkaimba, majd a száját az enyémre tapasztotta.
Ajkaink egymáson mozogtak, aztán nyelvével a bejutásért könyörgött. Teljesen felszabadultam, és boldogan megadtam neki az engedélyt, így a nyelveink heves táncba kezdtek.. A pillangóim is rögtön feléledtek a hasamban, és egyszerre több ezren akartak kitörni belőlem..
Egyre jobban belemelegedtünk a dologba, de néhány perc múlva szomorúan húzódtam el tőle.
- Ne haragudj, de most már mennem kell! - motyogtam szomorúan.
- Mi? Miért? - kérdezte csalódottan.
- Le kell zuhanyoznom, és ebédre haza kell érnem, mert még jó pár tanulnivalóm van holnapra.. - soroltam az okokat.
- Kár, de holnap itt folytatjuk! Megígéred? - nézett mélyen a szemembe.
- Igen, ígérem! - mosolyodtam el, majd nyomtam egy puszit a szájára és kisurrantam a szobájából.
Szerencsére nem kéredzkedett be hozzám a zuhany alá, mert akkor akaratom ellenére is több lett volna a dologból, mint holmi sima smárolás.. - gondolkoztam el a fürdőbe menet.
Gyorsan letusoltam, felöltöztem, rendbe szedtem magam és elindultam lefelé.
- Itt az igazolásod a kimaradt péntekedről, Lexi! - kacsintott rám Liam és egy papírt nyújtott nekem.
- Hű, köszi! Teljesen kiment a fejemből! És azta! Megvan az aláírásod is! - vigyorodtam el, majd hálám jeléül egy cuppanós puszit nyomtam az arcára.
- Sziasztok, holnap jövök! - köszöntem el tőlük mosolyogva.
Persze azért mindenki megölelgetett, de aztán hagytak elmenni.
Ahogy kiálltam az autóval, Lout pillantottam meg az erkélyen. Vagyis az erkélyünkön.
Mosolyogva integettem neki, mire ő küldött egy puszit a levegőben. Nevetve csináltam úgy, mint aki elkapja és az arcom helyett a számra "helyeztem" a csókját. (vagyis inkább csak a levegőt..) A szándék a lényeg, nem? És persze az, hogy mi élveztük a dolgot!
Levakarhatatlan vigyorral az arcomon vezettem hazáig.
Ennyi lenne! ^^ Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése