Itt is van az új! :D Köszönöm a komikat az előzőhöz, imádlak Titeket! <3
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :))
Lexa szemszöge:
- Khm.. khm.. Nem akarom elrontani a felettébb érdekes beszélgetéseteket, de mégis hogy kerülnek ide ezek a fiúk? - vont kérdőre minket a tanárom.
- Áááááááááááááá! Ez Liam!!!!! Liam Payne!!! - sikított Emily, majd odarohant szegény Lihez és ölelgetni(?!) kezdte.
- Na jó, mégis mi a fene folyik itt?! - emelte fel a hangját az osztályfőnököm.
- Öö.. izé.. - vörösödtem el.
- Ő a húgom! - jelentette ki teljes nyugalommal Niall, mire mindenkinek súrolta az álla a padlót.. (Persze engem, Torit és a srácokat leszámítva.) Emily volt a legmeglepettebb.. Hát, igen, szívecském, édes a bosszú! Nagyon édes! ;D
- A kid?! - döbbent meg Emily.
- Ő. Az. Én. Húgom. Így érthető? - vigyorgott Nialler.
- I-i-igen, de-de-de.. hiszen te egyke vagy! - rázta meg a fejét hitetlenül Em.
- Nem egészen. - mosolyogtam rá angyalian.
- De mégis.. hogyan? - kérdezte értetlenül.
- Emily, ne akard, hogy lerészletezzem neked a gyerekcsinálás folyamatát! - röhögtem.
- Emily? Te vagy az az Emily? - kíváncsiskodott Liam, de persze nagyon jól tudta, hogy róla beszéltem nekik.
- I-igen. Te jó ég, Liam Payne tudja a nevem! Mikor veszel el, drágám? - sikítozott(?).
- A válasz nagyon egyszerű: soha. - mosolyodott el ártatlanul Li.
- Nee! Miért?! - borult térdre a csaj színpadiasan. Na jó, ennyire nem kéne túl játszania!
- Mert TE bántod az ÉN egyik legjobb barátom! - magyarázta türelmesen Liam.
- Mi? Én egyik fiút sem bántottam! - állt fel meglepődve Emily.
- Tudom, de én Lexáról beszéltem! - mondta a fiú, és odajött hozzám, majd egy puszit nyomott a homlokomra. - Igaz, Lexi?
- Igaz. - vigyorodtam el. - Egyébként tudtad, hogy Liamtől kaptam ezt a becenevet? Ő hívott így először, még 7-8 éves korunkban, Wolverhamptonban!
- Álljunk csak meg! Te már ilyen régóta ismered? - kérdezte döbbenten Em.
- Igen, most nem rég találkoztam vele újra pár év kihagyás után! - világosítottam fel - Amúgy pénteken is végig Liammel voltam otthon, mert megtalált a szakadó esőben és csuromvizesen nem engedett el a suliba. Ezért írta ő az igazolást!
- Elnézést, hogy közbe szólok, de még mindig nem kaptam választ a kérdéseimre: Hogy kerültek ide? És mi a fene folyik itt?! - szólt közbe idegesen az ofőm.
- Jaj, ne haragudjon, Tanár úr! Teljesen elfelejtettem! Ő itt a bátyám, Niall Horan és persze a 1D többi tagja: Liam Payne, Zayn Malik, Harry Styles és Louis Tomlinson! - mutattam végig a srácokon.
- Jó napot! - mondták egyszerre (szokás szerint, ugyebár :D).
- Öö.. értem. De hogy kerülnek a mi testnevelés óránkra? - kíváncsiskodott tovább.
- A közelben stúdióztunk, aztán a parkon át sétáltunk, amikor megtaláltuk egy gödörben Lexát! Ez az Emily vagy ki, lökte be oda! - kezdett bele Lou.
- Pontosan! A többiek meg csak úgy otthagyták szegényt! - morogta Zayn is, Harry pedig ökölbe szorította a kezét.
- Emily sohasem csinálna ilyesmit! Ez aljas rágalom, Miss Morgan! - védte Emet a tanár.
- Nem, nem az! A húgomnak valószínűleg a bokája is kiment az esés közben, szóval most jól figyeljen rám: Megadja Lexinek azt a rohadt kettest, és békén hagyja, vagy kicsinálom! - fenyegette meg az ofőmet Niall.
- Ezt meg hogy képzeli, maga.. maga, akárki?! - gurult be a tanár.
- Így képzeltem. - vigyorgott pimaszul a bátyám.
- Jól van, fiúk, elég! - szólt közbe Louis - Lexát be kell vinnünk a kórházba, utána meg nálunk lesz minimum 1 hétig, szigorú megfigyelés alatt!
- Igaz, bocs. - hajtotta le a fejét a szöszi.
- Oké, akkor én vezetek, Niall, te gyere velünk! Fiúk, ti pedig gyertek utánunk taxival a kórházba! - osztotta ki az utasításokat Lou. - Na, gyere te nagy lány! - mosolygott rám egy puszi kíséretében.
- Köszönöm, Boo Bear, imádlak! - bújtam hozzá. - Várj, egy kicsit! Tori! - fordítottam a fejem a barátnőm felé.
- Ne aggódj, tudom! Este átviszek neked pár cuccot a fiúkhoz és beszélek Lauráékkal is, te csak gyógyulj meg hamar! - ölelt meg Vic, már amennyire tudott, hiszen azóta is Louis izmos karjaiban feküdtem(..).
- Köszi! Szia! - intettem neki, majd mind a hatan elvonultunk, a döbbent osztályomat magunk mögött hagyva..
- Jaj, Louis, csak lassan! Vigyázz a húgomra, te! - aggodalmaskodott Niall. Olyan cuki, ilyenkor meg lehetne zabálni!
- Ne izélj már, fontos nekem Lexa, figyelek rá! - mérgelődött Lou, miközben elszántan próbált betuszkolni a hátsó ülésre, a lehető legfájdalommentesebben.
- Ugyan, fiúk! Csak kiment a bokám! Ennyire azért nem kell aggódni miattam! - nyugtattam őket, de persze sikertelenül.
*** Fél órával később ***
Sikeresen bejutottunk a kórházba, hol már meg is röntgenezték a lábam. Igazam volt, tényleg csak kiment a bokám, semmi komolyabb.
Amikor ezt az orvos közölte velünk, mind az öt srác megkönnyebbülten sóhajtott fel. Baszki, annyira aranyos, hogy így féltenek!
- Huh, ezt megúsztad! Na, akkor irány haza! - mosolygott rám Louis.
- Szuper! - vigyorodtam el.
A másik 3 fiú (Liam, Harry, Zayn) kicsit késve jött meg a taxival, mert -mint utólag kiderült-, még beugrottak a Nando'sba, kajáért.
Miután megebédeltünk, neki álltunk megnézni egy horror filmet. Mivel a Zarry páros közé kellett ülnöm, ők készségesen ölelgettek védelmezően az egész film alatt. Néha-néha elkaptam Louis csalódott(?) pillantását is.. Mi baja van? Ha annyira ölelgetni akar valakit, hívja át Eleanort!
Tori délután meghozta a fontosabb dolgaim, meg egy hétre elegendő ruhát is kaptam tőle, majd elmesélte, hogy Lauráék puszilnak, meg minden, és egyáltalán nincsenek kiakadva. Hála az égnek!
Egészen késő estig tv-ztünk. Közben betoppant Dani is, valamint El is benézett, de ő utána elment. Hogy hová, az rejtély..
Amikor mindenkitől elköszöntem, elmentem aludni. Már félálomban voltam, amikor kinyílt a szobám ajtaja és Harry(?!) lépett be rajta egy boxeralsóban. Kellett nekem emlegetni ma! Na, nem mintha bánnám, mert tényleg nem rossz látvány, sőt..!
- Mit akarsz itt, Harold? - kérdeztem mosolyogva.
- Öö.. izé.. beszélgetni! - pirult el, amiből tudtam, hogy nem éppen társalogni szeretne..
- Értem, akkor közlöm veled: megcsókolhatsz, de semmi több! - kacsintottam rá, mire elvigyorodott.
- Te belelátsz a fejembe! - suttogta, majd az ajkait az enyémekre illesztette.
Lágyan, de mégis szenvedélyesen csókolóztunk az ágyamon ülve, majd lassan közelebb húzott magához, és még szorosabban ölelt meg.. Elmosolyodtam és a nyakát átkarolva húzódtam hozzá közelebb.. A pillangóim vadul táncoltak a gyomromban, bár kicsit kevésbé intenzíven, mint Louisnál..
Lihegve váltunk el egymástól, amikor már egyikünk sem kapott levegőt. Homlokát az enyémnek döntötte és zöld szemeit mélyen az enyémbe fúrta.
- Köszönöm, Lexi.. Szeretlek! - suttogta mosolyogva.
- Öö.. ez nagyon jó volt.. De egy picit elfáradtam, ne haragudj! Nem baj, ha inkább aludnék? - néztem rá kérdőn/reménykedve(..).
- Persze, nyugodtan! Jó éjt, cicám! - kacsintott egyet pimaszul és kiment. Na, most már vissza is tért a régi, perverz énje!
"Szeretlek!" - visszhangzott a fejemben, miközben próbáltam elaludni. - És én vajon hogyan érzek iránta? - gondolkodtam el, de még a válasz kitalálása előtt elnyomott az álom..
Louis szemszöge:
Nem bírtam elaludni, ezért az erkélyre mentem. Mosolyogva gondoltam vissza az itt eltöltött hajnalokra Lexával, amikor zajokat hallottam a szobájából.
Mivel az ajtó legszélén nem volt elhúzva a függöny, belestem. Hát, nem kellett volna! Lexi ugyanis Hazza barátom szájában volt elmerülve, elég rendesen! A látványtól összeszorult a szívem, a gyomrom pedig ökölnyi nagyságúra zsugorodott.. Miért zavar ez engem? Hiszen mi csak barátok vagyunk, extrákkal! Vagy talán mégsem..?
Lexa szemszöge:
*** 3 nappal később ***
A bokám már szépen javul, és így a srácoknak nem kell mindig kézbencipelniük mindenhová. Ennek az én drága Hazzám, Zaynie és Louis(?!) sem örül túlságosan.. De hát ez van, édeseim!
Egyébként is Harry minden este "meglátogatott" a szobámban, és a (lassan már szokásosnak mondható) csókcsatáinkat vívtuk, de persze titokban.. Azt azóta sem tudom, hogy szeretem-e, legalábbis úgy. Viszont Harry másképp is viselkedik velem: amíg csókolózunk és csak az "övé" vagyok, addig nagyon kedves és rendes, de amint "befejezzük" a dolgot (aznapra), rögtön visszatér a perverz oldala..
Ami még szintén furcsa: amióta itt vagyok, nem csókolóztam Louval.. És nem is veszekedtünk még, tehát lecsillapodtak volna az érzelmek kettőnk között? Tényleg csak egy fellángolás lett volna ez az egész?
Erre a mai este után egyértelműen nem a válaszom:
Az ágyamban forgolódva vártam a göndör hajú megérkezését, amikor Louis lépett be a szobámba.
- Hát te? - lepődtem meg.
- Jöttem bepótolni a lemaradásunk! - kacsintott rám egy pimasz vigyor kíséretében, majd leült mellém az ágyra.
- Louis, nem a legjobbkor jöttél, bocsi! - állítottam le gyorsan, miközben aggódva figyeltem az ajtót.
- Miért? Csak nem vársz valakit? Valakit, akit Harrynek hívnak? - húzogatta a szemöldökét.
- Ho-ho-honnan tudod? - kérdeztem döbbenten, de aztán le is esett a dolog - Hát persze! Az erkély! - csaptam a homlokomra.
- Igen, onnan. De miért? Én nem vagyok elég jó neked? Hmm, Lexa, mondd csak meg nyugodtan! - fúrta a tekintetét mélyen az enyémbe.
- De, Lou, elég jó vagy, csak éppen.. csak éppen Harry is az! - böktem ki végül.
- Értem. - bólintott csalódottan(?). - Akkor mi be is fejeztük?
- Nem tudom.. Ha te azt akarod.. - motyogtam.
- Én? Dehogy szeretném, hogy vég legyen! - vágta rá azonnal.
- Remek! - mosolyodtam el boldogan.
- Kopp-kopp! - hallatszott Harry hangja az ajtó elől.
- Bújj el! - szóltam Louisra, aki engedelmesen bemászott az ágy alá.
- Gyere csak! - válaszoltam az ajtó előtt állónak.
- Szia, már hiányoztál! - huppant le mellém Harold barátunk.
- Figyelj, most eléggé fáradt vagyok, nem lehetne inkább máskor? - kezdtem azonnal, miközben Lou puha ajkai jártak a fejemben..
- De. Akkor csak egy kis jó éjt puszit kérek! - mosolygott féloldalasan.
Miután teljesítettem a kérését, kiment.
- Előjöhetsz! - nevettem fel.
- Hű, Alexa Morgan, minden elismerésem! Igazán jól csinálod, mondhatom! Velem és Hazzával is smárolsz éjszakánként! Vagy talán van még több jelölt is? - erre vigyorogva megráztam a fejem - Pedig már azt hittem! Miss Morgan, kérem árulja el a titkát a nézőinknek is! - tartotta a szája elé a kezét Lou úgy, mint egy mikrofont.
- Miért? Szerinted mi a titkom? - vontam fel a szemöldököm nevetve.
- Az, hogy imádom ahogyan csókolsz! - suttogta az ajkaimba Louis, majd hevesen megcsókolt.
Vadul csókoltam vissza, szinte téptük egymás ajkait, egy csókunk sem volt még ilyen szenvedélyes.. Talán azért is, mert pár napig "koplaltunk"..
- Én is szeretlek ám téged! - mosolygott bele a csókba Lou, mire elhajoltam tőle.
- Mi a baj? - kíváncsiskodott.
- Semmi. De.. komolyan mondtad? És Eleanor? - pillantottam rá érdeklődve.
- Őt is.. Viszont veled másabb minden! Tudom, nyálas, de tényleg! És igen, komolyan szeretlek! Itt alhatok veled? Ígérem nem csinálok semmi olyat! Na, lécci! - könyörgött.
- De a többiek? És a bátyám? - aggodalmaskodtam.
- Nyugi, semmi baj nem lesz! Itt vagyok neked, ne izgulj! Majd becsukjuk az ajtót, aztán kész! - mosolygott rám biztatóan.
- Tudom, hogy még megbánom, de rendben! - adtam meg magam.
- Köszönöm! - mondta boldogan(?), és bebújt mellém a takaró alá.
Ő is egy szál boxerben aludt, akárcsak Harry.. Ez így nem fair! És még magához is ölel! - gondolkodtam magamban.
- Jó éjt, Lexi! - súgta a fülembe, és apró csókokkal hintette be a nyakam.
Jólesően felsóhajtottam, majd egymáshoz bújva merültünk álomba..
Ennyi lenne mára! ^^ Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése