Itt is van az új! :D Nagyon szépen köszönöm a komikat az előzőhöz, és bocsánat, hogy nem válaszolok rájuk, de sajnos nincs olyan sok időm! :// Viszont keddtől kezdve már nyugisabbak lesznek a dolgok és akkor komizni fogok nektek, ne haragudjatok! Egyébként így is olvasom és persze mindig csillagozom is nálatok a részeket! ;)
Na jó, befejeztem! I hope u like it! Puszi, jó olvasást! <3
Lexa szemszöge:
- Jó éjt, Lexi! - súgta a fülembe, és apró csókokkal hintette be a nyakam.
Jólesően felsóhajtottam, majd egymáshoz bújva merültünk álomba..
*** Reggel ***
Úgy éreztem, hogy valaki engem bámul. Gondoltam biztosan Louis az, ezért nem nyitottam ki a szemem, hanem csendben pihentem tovább Boo Bear karjai között.
- Te jó ég! - kiáltott fel mögöttem hirtelen Lou, mire kipattantak a szemeim és azonnal megpillantottam valakit, az ágy mellett.
- Basszus! - motyogtam elpirulva, és ijedten fordultam az "alvótársamhoz". Miután riadt pillantásokat váltottunk egymásközt, vörös fejemet a párnámba temettem, hogy elrejtsem az arcom.
- Tudjátok, mekkora szerencsétek van? - kérdezte vigyorogva Liam.
- Igen! - morogtam az ágyneműhuzatomba.
- A frászt hoztad ránk, haver! - szólt rá Lou is, de hallottam a hangján, hogy vigyorog.
- Én ébresztem fel Louist! - kiabálta a lépcsőn felfelé jövet Harry.
- Nem, mert én! - vágta rá azonnal a bátyám és Zayn.
Amíg ők ezen vitatkoztak a folyosón, mi segélykérően néztünk Lire.
- Szerencséd van, mert sejtettem hogy ez lesz, és mielőtt idejöttem volna, kinyitottam az erkélyajtódat, tesó! - kacsintott Loura Liam.
- Köszönöm! - pattant ki az ágyamból Louis, majd az én szobám erkélyre vezető kijáratát tépte fel, és "átmenekült" a saját birodalmába.
Gondolom befeküdt az ágyába és úgy csinált, mint aki alszik. A kiszűrődő hangok alapján nem buktunk le..
- Huh, köszi, Li! - mosolyogtam rá hálásan.
- Ugyan! - legyintett - De mesélj! Mi volt az éjszaka? - húzogatta a szemöldökét vigyorogva, miközben helyet foglalt mellettem.
- Semmi különös! - nevettem fel.
- Ó! - biggyesztette le a száját csalódottan.
- De, valami másról muszáj beszélnem veled! - sóhajtottam fel.
- Mi a gond, Lexi? - kíváncsiskodott az aggodalomtól csillogó szemmel.
- Harry.. - kezdtem bele az éjszakai találkozóink felvázolásába. Mindent elmondtam neki, és a ma hajnalban történtekről is meséltem neki, ugyebár Louisval.
- Hű.. Harold tényleg azt mondta, hogy szeret? - nézett rám kérdőn.
- Igen, és ma Lou is! - bólintottam keserűen.
- Ookééé. - húzta el a szót - És melyiküket szereted jobban? - tette fel az általam olyannyira rettegett kérdést.
- Gőzöm sincs! - fakadtam ki, majd újra a párnámba temettem az arcom, ő pedig megértően simogatta a hátam, az ágyam szélén ülve.
- De azt ugye tudod, hogy.. - mondta volna tovább, ha félbe nem szakítom.
- Hogy döntenem kell? Igen, tudom. Csak az a baj, hogy nekem ez nem megy! Tisztában vagyok azzal, hogy egyértelműen Harry a logikus választás, hiszen Louisnak barátnője van, ráadásul bírom is Elt, de komolyan..! Viszont.. azt nem érezném teljesen helyesnek, ha Louval tényleg csak barátok lennénk, extrák nélkül! - magyaráztam a zavaros gondolataimat Liamnek, aki csak némán bólogatva, türelmesen hallgatta a siránkozásom.
- Nézd.. Nem kell azonnal döntened, de ha valamelyikük iránt egy kicsit is többet kezdesz el érezni, akkor a másikukkal szakítsd meg ezt a dolgot, mert az nem fair velük szemben! - tanácsolta végül.
- Igen, igazad van, és köszönöm! - emeltem rá a hálás tekintetem.
- Liam, drágám, a fiúk.. - lépett be Danielle, majd gyorsan szabadkozni kezdett - Ó, csak nem félbeszakítottam valami fontos beszélgetést? Bocsi, már megyek is!
- Ne, Dan, nem kell! Illetve már Li is menni készült, mert egyenlőre nincs több orvosolandó problémám! - nevettem fel - Ti nyugodtan menjetek csak le, vagy ahová szeretnétek, én meg felöltözöm és majd megreggelizem! - ismertettem a programom. Bár, nem tudom miért, hisz szerintem nem nagyon érdekelte őket, mit kezdek magammal még a reggel folyamán..
Ők bólintottak egyet, aztán kézen fogva elindultak valahová, én meg bebicegtem a fürdőmbe. Gyorsan megmosakodtam - már amennyire tudtam-, elvégeztem a többi teendőm is, és felöltöztem.
Pont a fürdőszobából jöttem kifelé, amikor Zaynt pillantottam meg az ágyamon ülve. Ahogy észrevett, elmosolyodott.
- Jöttem a hölgyért, hogy levigyem, és a többiek is élvezhessék a csodálatos társaságát! - válaszolt vigyorogva a kérdő pillantásomat látva.
- Jaj, nagyon kedves, uram, de ne mondjon ilyeneket, mert még zavarba hoz! - nevettem el magam, mire ő felállt és közelebb jött.
Egy mozdulattal a karjaiba kapott és már indult volna le, de valamiért aztán megtorpant.
- Mi az? - kérdeztem.
- Csak elfelejtettem beszedni a fuvar árát! - kacsintott rám pimaszul, és lágyan megcsókolt.
Ugyan semmi különöset nem éreztem a hasamban, azt meg kell hagynom, hogy iszonyat jól csókol, így viszonoztam a közeledését. Elmosolyodott és óvatosan szétfeszítette a szám, majd egyre hevesebb lett.. Végül lihegve váltunk el egymástól.
- Ez már annyira hiányzott nekem! - suttogta a fülembe, majd egy finom puszit lehelt a nyakamra és most már valóban a lépcső felé vette az irányt. Vörös fejjel "utaztam" le a földszintre a karjaiban, de ahelyett, hogy letett volna, a konyhába cipelt. A helyiségben aztán mindenki érdeklődve figyelt minket, Harry és Louis(?!) szemében egy kis féltékenységet, Liamében pedig aggódást véltem felfedezni..
- Jó reggelt, álomszuszék! - köszönt vigyorogva a bátyám, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
- Nektek is! - erőltettem mosolyt az arcomra.
- Na és, hová ülhetünk? - vigyorodott el Zaynie.
- Inkább tegyél le! - suttogtam.
- Ugyan miért? Nekem kényelmes úgy is, ha az ölemben vagy! - nézett mélyen a szemembe.
- Azt mondta, hogy tedd le! - állt fel mérgesen(?) Harry.
- Jól van, na, nyugi, haver! - mondta Zayn, és engedelmesen lerakott a földre.
Odabotorkáltam az egyetlen szabad székhez, ami persze Lou mellett volt..
- Jó reggelt mindenkinek! Szia, édesem! - lépett be Eleanor, és rögtön leült a pasija ölébe.
- Neked is jó reggelt, drágám! - csókolta meg Louis Elt. Oké, ez most nem esett túl jól.. De nem merek panaszkodni, hiszen én smárolok egyszerre 3(!) pasival..
- Mi lenne, ha hétvégén elmennénk egy aquaparkba? Akkorra már Lexa lába is jól lesz! - vetette fel Harry.
- Oké, szerintem jó ötlet! - mosolyodtam el, a többiek meg hevesen bólogattak.
A nagy egyetértést Niall telefonjának a csörgése szakította félbe.
- Szia, kicsim! - szólt bele fülig érő szájjal a bátyám. Naná, hogy Demi hívta!
- Adjam? Oké, rendben, én is szeretlek! - ennyit hallottunk csak a beszélgetésükből, majd Niall felém nyújtotta a mobilját.
- Téged kér! - magyarázta, én pedig bólintottam és elvettem tőle a készüléket.
- Szia, Demi! - mosolyodtam el.
- Szia, Lexi. Egy kérdésem lenne, láttad már a mai újságot? Nézd meg, és kérlek utána hívj vissza! - mondta gyorsan, és le is tette.
- Kérek egy újságot! - parancsoltam a fiúkra, akik szó nélkül a kezembe nyomták a kért lapot.
- Basszus! Már megint rólam írnak, meg arról, hogy én vagyok Niall titkos barátnője, és hogy velem csalja Demit, stb.. - közöltem a srácokkal szomorúan.
- Mi?! Na, ne! - tépte ki az újságot a kezemből a bátyám. - Ezek a fotók akkor készültek, amikor a kezemben hoztalak ki a kórházból! A fenébe is! - morogta idegesen Nialler.
- Nyugi, de most beszélnem kell Demivel! - jelentettem ki és már tárcsáztam is Niall barátnőjét.
Miközben kicsöngött gyorsan megkérdeztem a fiúktól, hogy mikor lesz a legközelebbi koncertjük.
- Péntek este, miért? - válaszoltak kíváncsian, de én a mutatóujjam felemelésével csendre intettem őket.
- Lexa? Na, mit szólsz? - hallottam meg Demit a vonal túlsó végén.
- Láttuk, és ne haragudj, csak kiment a bokám. Ez a kép akkor készült, amikor a srácokkal a kórházból jöttünk ki! - magyaráztam.
- Semmi baj, és jobbulást. - szólalt meg újra.
- Köszi. Figyelj, van egy ötletem! Pénteken, a fiúk koncertjén felfedem magam, és akkor téged már nem fognak beleírni a következő cikkekbe! - ajánlottam fel.
- Megtennéd? Köszönöm, Lexi! - hálálkodott.
- Ugyan, semmiség. És tényleg bocsi ezért, elég kellemetlen lehet! - nevettem fel keserűen.
- Köszi! Sok sikert hozzá! Szia, puszilom a bátyád! - köszönt el, majd ismét letette.
- Szia. - válaszoltam.
- Puszil téged! - nyomtam Niall kezébe a telefonját.
- Lexa, komolyan gondoltad ezt a 'felfedem magam' dolgot? - kérdezték hitetlenkedve.
- Persze. - vágtam rá egyből - Tartozom neki és nektek ennyivel! Meg különben is, így lesz a legjobb! Nem kell féltenetek sem, mert már megszoktam, hogy piszkálnak! - vigyorodtam el.
- Bátor vagy, cicám! - állt fel Harry, majd adott egy puszit a homlokomra. Vagy inkább úgy fogalmazzak, hogy: homlokon csókolt?
- Igen, az! De hát végül is az én húgom! - nevetett Nialler.
- Jaj, te! - röhögtem fel én is.
A nap többi része nyugiban telt, csak a szokásos dolgokat csináltuk: tv-t néztünk, ettünk és üvegeztünk. Az legutolsót már El nélkül.
- Na, Lexa, felelsz vagy mersz? - vonta fel a szemöldökét vigyorogva Liam.
- Merek! - nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Jól van, lássuk, megbánod-e! Csókold meg valamelyik fiút! - kacsintott rám.
- Nem lehetne konkrétabban? - néztem rá reménykedve. A pillantássommal azt sugalltam, hogy döntsön ő helyettem, mert én képtelen vagyok. Csak bízni tudtam abban, hogy az imáim meghallgatásra találnak.
- Jó, legyen mondjuk, Louis! - kacsintott rám.
- Hé! - háborodott fel egyszerre Hazza és Zayn.
- Majd legközelebb ti jöttök! - veregette őket vállon Li, míg én felkászálódtam Lou segítségével.
- Te összebeszéltél Liammel, igaz? - vontam kérdőre, amikor kiértünk a nappaliból.
- Öö.. olyasmi. - vakargatta a tarkóját zavarában.
- Ez nem volt szép! - vigyorodtam el.
- Tudom, de tehetek arról, hogy én jobban bebiztosítom magam, mint ők? - nevetett fel ártatlanul, majd komolyan folytatta - Ugye most már Zayn is ringbe szállt?
- Ezt mégis miből gondolod? - kíváncsiskodtam félve.
- A reggeliből ítélve. Egyébként mindegy, a lényeg, hogy most itt vagyunk, nem? - kacsintott egyet mosolyogva.
- De. - bólintottam egy aprót.
Louis felemelte a kezét és óvatosan az arcomra simította, majd gyengéden közelebb húzott magához és ajkait az enyémekhez érintette. Szája az enyémen pihent, de egyenlőre nem tett semmit.. Aztán lágyan megnyalta az alsó ajkam, a bejutásért könyörögve. Elmosolyodtam és a szám elnyílt, a nyelvem pedig az övét kereste. Amikor végre találkoztak lassú keringőbe kezdtek.. Ezúttal is szenvedélyes csók volt, de a lassabbik fajtából. Most nem téptük olyan durván egymás ajkait és nem szorongattuk a másikat a fulladásig. Ez más volt, de jó értelemben, mert soha senkit sem éreztem még ennyire közel magamhoz (igen, még a megerőszakolómat sem!)..
- Jól van, Tomlinson, le lehet szállni a csajomról! - rántott el minket hirtelen egymástól Harry. -Hogy került ide? Annyira belefeledkeztünk volna a dologba, hogy fel sem tűnt a jelenléte?- Illetve csak Louist lökte odébb, szerencsémre, mert különben a földön végeztem volna a fájó bokám miatt.
- Nem értem mi bajod, hiszen nem is jártok! - kiabált vissza Lou.
- De ti sem! És neked csajod van, bassza meg! Szállj le Lexiről, mert ha valami csoda folytán beléd zúgna, jó nagyot puffanna szegény Eleanor miatt! - ordított Hazza is.
- Gyere, Lexa! - karolt át gyengéden Zayn (na, és ő mikor került ide?!), és elhúzott a veszekedő Larry párostól. Louis még egy halvány mosolyt küldött felém, mielőtt elfordultam volna.
*** Este ***
A fürdőből kijövet egy cetlit pillantottam meg a párnámon. Nem tudom ki tehette oda, de az elolvasása előtt kulcsra zártam az ajtóm. Most valahogy tényleg nem hiányoztak az éjszakai látogatók!
Visszabicegtem az ágyamhoz és széthajtottam a papírdarabot. Ezt állt benne:
"A mai csókunk volt életem legjobbja, remélem te is annyira élvezted, mint én! Harryvel ne törődj, mindent elrendeztünk magunk között. Jó éjt, szép álmokat neked! Love: Boo Bear
U.i.: Ha társaságra vágysz, kopogj be nyugodtan, ha más nem az erkélyünkön, én állok rendelkezésedre (és nem kötelező ám félre érteni)! ;))
U.i.2:Tettem egy kis répát az éjjeli szekrényedre, gondolj rám, miközben eszed! Én is ugyanezt teszem éppen most! <3"
Te. Jó. Ég. Most mi a franc van? Elnek is ilyen 'jó éjt' sms-eket küld, vagy mi?! Én komolyan nem értem ezt a gyereket! Most akkor mit is akar tőlem pontosan? És miért azt írja, hogy: "Love: Boo Bear" és "<3" ?!
Többször is elolvastam a levelet, mire ténylegesen felfogtam. Ezek után mosolyogva pillantottam az éjjeli szekrényemre. Tényleg ott volt a répa.
Vigyorogva fogtam meg, és kezdtem el enni. Louisnak igaza volt, közben tényleg ő járt a fejemben.. De csak azért, mert most eléggé összezavarta bennem azt, hogy mi van pontosan közöttünk..!
Végül egy hatalmas mosollyal az arcomon aludtam el..
Louis szemszöge:
Az erkélyen állva figyeltem Őt, és elégedetten láttam, hogy mosolyogva eszi meg a répát ill. olvassa el az üzenetem..
De miért esik nekem ez ilyen jól? A válasz egyszerű, de mégis félelmetes számomra: kezdek beleszeretni Niall húgába.. És ráadásul elég komolyan!
A csókkal kapcsolatban sem hazudtam, tényleg az volt a legjobb a világon! Miért nem érzek én ilyet Eleanornál? Bár, igazából kit érdekel ez most?! A lényeget szinte biztosan tudom: én sem vagyok közömbös neki! Ez több, mint barátság extrákkal.. Most, hogy jobban belegondolok, igazából már az elejétől kezdve több! Remélem ezt hamarosan ő is belátja.. És már csak egy (vagyis két) gondom van: Harry és Zayn.
Ennyi lenne mára! ^^ A következő 1-2 már izgalmasabb lesz, ne aggódjatok! ;)) Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése