Itt is van az új! :D Keddtől már előbb is tudom hozni a részeket, addig kitartás! ;)) Sajnálom, hogy nem megy előbb, de tényleg, bocsi!
Nagyon köszönöm a komikat az előzőhöz, imádlak titeket! <3 És köszönöm a több, mint 9050 látogatót! :"))
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :)
Lexa szemszöge:
Reggel nagyon korán ébredtem fel, így volt elég időm gondolkozni a fiúkon. Dönteni még nem tudok közöttük, de abban már biztos vagyok, hogy mit kell tennem! Legalábbis azt hiszem.. A biztonság kedvéért még megkérdezem majd Liamet is.
*** Délelőtt 10 ***
- Liam, ha befejezted a reggelid, beszélhetnénk? - kérdeztem, mire ő csak bólintott egyet.
- Köszi! - eresztettem meg egy mosolyt, és felmentem a szobámba.
Pár perccel később Li jött be, és helyet foglalt mellettem, az ágyon.
- Mi az? Melyik csinált és mit? - vonta fel a szemöldökét, a szemében pedig némi aggódást véltem felfedezni.
- Louis.. Illetve nem lényeges, ezt majd később. Szóval, arra szerettelek volna kérni, hogy.. - kezdtem bele az ötletem felvázolásába.
- Oké, szívesen segítek, számíthatsz rám! És büszke vagyok rád, hogy ennyire elhatároztad magad! - ölelt magához szorosan.
- Köszönöm, Li, de igazából csak gyáva vagyok és menekülök a döntés elől, ugyanakkor mégis van bennem elég erő ahhoz, hogy meglépjem ezt. Mindig erősnek kellett mutatnom magam mások előtt, és úgy látszik, ez soha nem fog megváltozni. - sóhajtottam fel.
- Lexa, te nem vagy gyáva, csak okos, és ezzel nyersz elég időt! Teljesen logikusan oldottad meg a dolgot, örülök, hogy így döntöttél! - simogatta meg a hátam Liam.
- Tudod, már kezdem úgy érezni magam, mint egy olcsó ribanc, pedig én egyáltalán nem akarok azzá válni! - ennél könnybe lábadt a szemem, és néhány kövér könnycsepp szántotta végig az arcom.
- Ugyan, butaságokat beszélsz, Lexi! Olyan kisugárzásod van, ami mindenkit megőrjít, és szinte csak jó tulajdonságaid vannak! Ezért zúgtak beléd mind a hárman! Tudom, hogy utálod a nyálas dolgokat, de ez most ideillett! - kacsintott rám, mire én halkan felnevettem.
- Annyira szeretlek, Liam! - bújtam hozzá - Ha már a nyálas dolgokat említetted, én gyorsan elmondom, hogy nem is tudom mihez kezdenék nélküled! - mosolyogtam rá.
- Jaj, ez annyira megható! - törölgette a szemeit, mintha sírna, pedig valójában a kitörni készülő röhögésével vívott ádáz csatát.
- Idióta! - bokszoltam vállba a nevetéstől fuldokolva.
- Nos, hölgyem, örülök, hogy ilyen mulatságosnak tart és máris jobb kedvre derült! - mondta komolyan, majd nem bírta tovább, és ő is röhögni kezdett.
Miután kiviccelődtük magunkat, és elmeséltem neki az esti répás-leveles dolgot Louval, mosolyogva mentünk le a fiúkhoz.
- Srácok, üvegezünk és Liam kezdi! - kiáltottam el magam, mire az összes 'nagyra nőtt gyerek' visítozva(?) rohant a törzshelyünkre (értsd: a szőnyeg a nappaliban).
Szerencsére rajtam állt meg az üveg, pont, ahogy terveztük.
- Merek! - vágtam rá azonnal.
- Jól van, akkor csókold meg valamelyik fiút! - játszotta a szerepét Li.
- Az a helyzet, hogy nem fogok senkivel sem csókolózni, egy jó darabig. Sem a játék, sem más kedvéért! Ne haragudjatok, de nem megy! Szóval, kérlek Liam, adj egy másik feladatot! - mondtam el a vallomásom a fiúknak. Persze direkt csak burkoltan célozgattam a dolgokra, és örömmel tapasztaltam, hogy mindhárom "címzett" megértette és felfogta az üzenetem. Csupán ennyi volt csak a tervem, azt már nem beszéltük meg előre Livel, hogy mi lesz helyette a másik feladatom. De igazából nem is nagyon érdekelt, a lényeg, hogy ezt megoldottam!
- Akkor énekelj velem egy duettet, gitárral, úgy, mint régen! - kacsintott rám, mire leesett az állam.
- Válassz egy neked tetsző gitárt a zeneszobából, mi itt várunk! - mosolyodott el Louis.
- Öö.. na jó, oké. - egyeztem bele végül a feladatba, és elrohantam az említett helyiségbe.
A szobában alaposan körülnézve végül azt a hangszert kaptam fel, amelyik a legjobban hasonlított az én régi - és egyben kedvenc - gitáromra.
- Megjöttem! - jelentettem be a nagy -és számukra biztosan meglepő- hírt. - Mi az? Talán rosszat választottam? - kérdeztem ijedten, mert mindegyikük a kezemben lévő hangszert bámulta.
- Nem, dehogy. Épp azon csodálkozunk, hogy mennyire hasonlítasz a bátyádra! - nevetett fel Zayn.
- Tudod, nekem is ez a kedvencem, és úgy látszik neked is ez tetszett legjobban! - mosolyodott el Niall.
- De ugye azért használhatom? - néztem rá boci szemekkel.
- Persze, de csak te! Másnak nem engedném meg! - kacsintott rám Nialler.
- Köszi! - küldtem neki egy puszit a levegőben, majd leültem Liam mellé a kanapéra, aki időközben már elővette a sajátját.
Niall gitárja Liam
- Na és, melyik dal legyen? - kíváncsiskodtam a "zenésztársam" arcát fürkészve.
- A régi kedvenced! - mosolygott rám kisfiúsan, mire felcsillantak a szemeim.
Bólintottam, majd mindketten játszani kezdtünk.. Először én énekeltem szólót, aztán ő, végül pedig együtt folytattuk a dalt. A hangunk tökéletesen egybe olvadt, akárcsak régen. Szokásunkhoz hűen, mindketten belefeledkeztünk az éneklésbe, teljesen kizárva a külvilágot. A végén mosolyogva öleltük meg egymást egy puszi kíséretében.
Arra eszméltem fel, hogy a srácok hevesen tapsolnak (egyesek esetében ez inkább volt nevezhető idétlen tapsikolásnak..), én pedig elpirultam.
- Hű, ez bámulatos volt! - lelkendezett Niall.
- Zseniális hangod van! - dicsért meg Harry.
- És szuperül gitározol! - tette hozzá Zayn.
- Pont, mint a bátyja! - kuncogott Liam.
- Még mindig gyönyörűen énekelsz, Lexi! - mosolyodott el Louis.
- Mi az, hogy 'még mindig'?! - lepődött meg Nialler.
- Egyszer rajtakapott zongorázás közben.. - magyaráztam még jobban zavarba jőve.
- Ja, így már érthető! - bólogattak, mire megkönnyebbülten lélegeztem fel, Lou meg csak elvörösödve mosolygott. Hát igen, szép éjszaka volt, az biztos..
*** Este ***
Louis szemszöge:
- Liam, gyere velem, kérlek! - parancsoltam szegény fiúra, aki engedelmesen követett az emeletre.
A szobámba érve kulcsra zártam az ajtót, és egy fájdalmas sóhaj kíséretében az ágyamra vetettem magam.
- Mi a gond, haver? - érdeklődött Liam - Talán Lexa vélemény változása a smárolásról?
- Igen, azt hiszem. Már most hiányzik, pedig csak hajnalban csókolóztam vele utoljára! - fakadtam ki a barátomnak.
- Nézd, én beszéltem Lexivel, és nem fogom elmondani az egész beszélgetésünket, a lényeg, hogy időre van szüksége, mert nem tud dönteni. Kurvának érezte magát amiatt, hogy mindhármótokkal smárol.. Így akar kicsit gondolkodni rajtatok! Viszont, nem értem mi bajod van, ha annyira hiányzik az enyelgés, hívd át Eleanort! - morogta(?) Liam.
- De.. nem is tudom. Hozzá nincs kedvem. És nem azért kell nekem Lexa, mert afféle "tiltott gyümölcs", hanem komolyan kezdek beleszeretni.. - motyogtam vörös fejjel.
- Hát ez szuper! - sóhajtott fel bosszúsan - Szegénynek most idő kell, szóval semmi ilyet ne mondj neki! De addig amúgy se, amíg valaki mással jársz! Abban igaza volt Harrynek tegnap este, hogyha beléd szeret, akkor nagyot is puffanhat El miatt! Mindkettőtöknek dönteni kell! Neki 3 lehetősége van, neked 2. Idővel kitisztul a fejetek, hiába olyan zavaros most minden, hidd el nekem! - veregetett vállon Liam, majd felállt és kiment.
Igaza van, mindenben. Csak az a gond, hogy én valamiért nem fogom kibírni, ha Lexi nem engem, hanem mást választ! A fenébe is, mi lenne a jobb: ha megtartom Elt "vésztartaléknak", hogyha Niall húga mégis csak pofára ejtene; vagy inkább szakítsak vele, hogy több esélyem legyen nála? Basszus, miért ilyen nehéz dönteni?!
*** Péntek este, a koncert előtt ***
Lexa szemszöge:
- Biztos, hogy ezt akarod? - kérdezte Niall, mialatt engem támogatott a színpad széle felé, hogy ott üljek majd a koncert alatt.
- Igen. Különben is, már szépen gyógyul a lábam, minden rendben lesz! Ezt viszont tisztáznunk kell, már csak Demi miatt is! - pillantottam rá jelentőségteljesen.
- Tuti?
- Aj, igen, biztos, Niall! Na, most pedig nyomás énekelni! - kacsintottam rá, mire nyomott egy gyors puszit a homlokomra és felrohant a (számára) 'világot jelentő deszkára'.
Vigyorogva hallgattam végig a koncertet, de amikor bejelentették, hogy ez az utolsó szám, a gyomrom ökölnyire zsugorodott és kezdtem eléggé ideges lenni..
Ahogy vége lett a dalnak, Nialler az elköszönés helyett belekezdett a felvezető szövegembe:
- Mint azt néhányan tudhatjátok, a családi hátterem elég zavaros.. VOLT. De csak volt, mert most, nem régen találkoztam újra a féltestvéremmel, akit én édes hugicámként szeretek. Szóval ő az, akiről mostanában láthattatok megjelenni képeket az újságokban, úgy, mint a barátnőm. Pedig ő valójában Alexa Morgan, az én húgom, aki éppen most is itt van a színfalak mögött! Gyere, Lexi! - fejezte be Niall.
Néma csendben várta mindenki, hogy megjelenjek. De a lépcsőn való feljutás nem ment túl könnyen.. Illetve sehogyan sem.
- Jaj, bocsánat, azt elfelejtettem, hogy egy sajnálatos baleset miatt kiment a bokája és még nem jött teljesen rendbe! Srácok, valaki lemenne érte a lépcsőn? - nézett körbe a fiúkon a bátyám.
Az utolsó mondatra Louis megindult a színpad széle felé, azonban túl lassúnak bizonyult a két másik hős szerelmeshez képest: az utóbbi kettő ugyanis egymást lökdösve rohant értem..!
Végül Harry lett a győztes, és ő vitt fel a karjaiban a többiekhez.
- Ő itt Lexa! - vigyorgott bele a mikrofonba Niall, amire egy eget rengető sikítás volt a tömeg reakciója.
- Imádnak téged! - tett le óvatosan Hazza a földre.
- Azt mondod? - kérdeztem nevetve.
- Azt! - kacsintott egyet.
- Köszönjük, hogy itt voltatok, jó éjszakát! - köszönt el a bátyám.
- Én viszem le Lexit! - kiáltott fel Zayn, és mellém lépett, de az utolsó pillanatban Harry ölébe kerültem -már megint.
- Nem, mert ő az enyém! - nyújtotta ki a szépfiúra a nyelvét az én drága Hazzám.
- Na, Harry, most én jövök! - nyafogott Zaynie, mire a göndör hajú elkezdett fel-alá rohangálni a színpadon, velem a karjaiban..
Louis szemszöge:
Harold barátunk és Zayn összeveszett Lexán, aztán Hazza futni kezdett szegény lánnyal az ölében, Zayn meg persze bosszúsan szaladt utánuk, továbbra is azt bizonygatva, hogy most ő jön. Liam és a közönség szabályosan dőlt a röhögéstől, én viszont eléggé szarul éreztem magam.. Ő az enyém, fiúk, a kurva életbe már! - kiáltottam volna legszívesebben, de ehelyett csak egy mosolyt erőltettem az arcomra.
- Hé, fiúk, azonnal szálljatok le a húgomról! - ordított rájuk Niall, majd ő is utánuk vetette magát, így már hárman fogócskáztak a színpadon..
Végül Harry megkegyelmezett a rajongóinknak azzal, hogy eltűnt a színpadról (nem mellesleg az ÉN Leximmel a karjaiban!), mielőtt szegények megfulladtak volna a röhögéstől.. Zayn és Nialler persze ment is utánuk, így Liammel ketten maradtunk a színpadon.
Az előbbi rám támaszkodott nevetés közben, hogy ne végezze a földön, miközben én csak erőltetetten vigyorogtam tovább.
- Kö-köszönjük, mé-hé-hég egyszer, jó-hó-hó é-hé-héjt mindenkinek! - vihogta Liam a mikrofonba, majd a vállamat veregette biztatásképp, miközben lekísért a backstagebe..
Lexa szemszöge:
Harryvel röhögve estünk be az öltözőjébe, Zayn és Niall pedig jött közvetlenül utánunk.
- Olyan gonosz vagy, Harold! - morogta Zaynie, mialatt mindketten a bátyám szúrós tekintetét "élvezték".
- Élsz még, Lexi? - esett be Louis is, Liammel karöltve.
- Persze! Csak hozták a formájukat! - vigyorogtam a két jómadárra.
- Jól van, Liam, Lou, vigyázzatok a húgomra, amíg én elmegyek a mosdóba! - szólalt meg Niall, és el is tűnt az ajtóban.
Az egyik széken ültem, a mellettem lévő helyeket a két oldalamon Louis és Li foglalta el, a maradék két srác pedig előttünk állt.
- Helló, srácok! Mi vagyunk a VIP jegyesek! - lépett be 2 csaj az öltözőbe.
- Ugye te vagy, Alexa? - kérdezte az egyik, mire óvatosan bólintottam.
- Na, most jól figyelj, mert csak egyszer mondom el! Harry az enyém, Zayn pedig a barátnőmé! És ne merd elvenni tőlünk egyiket sem, vagy nagyon megbánod! - kezdte a fenyegetőzést a másik.
- Öö.. - dadogtam zavartan. Miért utál engem (szinte) minden ember?!
- ... - védett meg valaki.
Ennyi lenne mára! ^^ Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése