Itt is van az új! :DD Köszönöm a komikat az előzőhöz, imádlak Titeket! <3
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :))
Lexa szemszöge:
- Helló, srácok! Mi vagyunk a VIP jegyesek! - lépett be 2 csaj az öltözőbe.
- Ugye te vagy, Alexa? - kérdezte az egyik, mire óvatosan bólintottam.
- Na, most jól figyelj, mert csak egyszer mondom el! Harry az enyém, Zayn pedig a barátnőmé! És ne merd elvenni tőlünk egyiket sem, vagy nagyon megbánod! - kezdte a fenyegetőzést a másik.
- Öö.. - dadogtam zavartan. Miért utál engem (szinte) minden ember?!
- Először is: undorító volt az, ahogy elmondtad, hogy ők a tieitek! Másodszor: a két fiúnak nincs hozzátok semmi köze, szóval ha akarná sem tudná elvenni őket tőletek! Harmadszor pedig: ti is láthattátok, hogy a bátyja nagyon félti! Éppen ezért nem valószínű, hogy engedélyezné a kapcsolatot bármelyikükkel is! - védett meg valaki. Az a valaki pedig nem más volt, mint.. Liam. (:P - a szerk.)
- Köszi, Li. Lányok, Liamnek igaza van, Niall sohasem hagyná ezt nekem/nekünk, ezért sem kell aggódnotok! Meg azért sem, mert valószínűleg most láttátok a fiúkat utoljára élőben! - mosolyogtam rájuk gúnyosan.
- Minden rendben? Ők meg kik?! - lépett be a helyiségbe Nialler.
- Minden oké, ők itt VIP jegyes rajongók. - magyaráztam.
- Ja, oké. Akkor jó. - bólintott a bátyám.
Miután megvolt a nagy, "érdekfeszítő" beszélgetés (ami egyébként inkább volt nevezhető kötelező, unalmas bájcsevejnek), autogramosztás, fotózkodás, a lányok végre eltűntek. Hát, igen, végre, mert már kezdett iszonyú idegesítő lenni, hogy folyton szúrós szemekkel méregetnek engem..
*** Este ***
- Jó éjt! - köszöntem el a srácoktól, és a szobám felé vettem az irányt. Illetve csak vettem volna, ha nem áll az utamba az "örök ellenségem": a lépcső. Mivel már rengeteget gyógyult a lábam, gondoltam "megmászom". Éppen nekiálltam volna a dolognak, amikor hirtelen valaki befogta hátulról a szám, hogy ne sikítsak fel hangosan, ezzel leleplezve őt(?).
- Ne félj! Gyere, felviszlek, úgy egyszerűbb lesz! - suttogta a fülembe (valószínűleg) Louis. Igazából biztos, hogy ő volt, mert a forró lehelete szinte égette a bőröm.. Bár, ezzel még nem zárta ki Harryt. Legalábbisnem teljesen..
Némán bólintottam, ő pedig gyorsan felkapott az ölébe és halkan fellopakodott velem.
A szobámba érve becsukta az ajtót magunk után, de nem zárta be kulcsra, amit megkönnyebbülten vettem észre.
- Parancsoljon, hölgyem! - tett le az ágyamra egy kacsintás kíséretében.
- Köszönöm, uram! Ön igazán nagy lelkű! - utánoztam, majd mindketten nevetni kezdtünk.
- Lexi.. - simított végig az arcomon, amibe beleremegtem.
- Ne, kérlek, Lou.. Ne.. - suttogtam elhalóan.
- Miért? Hmm? Miért ne? - hajolt egyre, és egyre közelebb, mialatt a szemei fogva tartották a tekintetem, a pillantásunk egymásba fonódott.
- Mert.. nem tudok dönteni, és ezzel most nem segítenél túl sokat.. - motyogtam elpirulva.
- Sejtettem, hogy ez a baj.. Csak, hogy én nem fogom kibírni addig, amíg eldöntöd! És akkor sem biztos, hogy engem választasz, sőt! Eleanor miatt nekem alapból kevesebb esélyem van.. - szontyolodott el.
- Ne haragudj rám, Boo Bear! Viszont azt most megígérem neked, hogy bárhogyan is döntök, te biztosan kapsz egy "búcsúcsókot". Ha esetleg téged választalak, akkor meg többet is.. - vörösödtem el, miközben ő csillogó szemekkel nézett rám.
- Köszönöm, Lexa, és bocsi, ha túlságosan nyomultam. - hajtotta le a fejét.
- Nem gond, így volt a legkönnyebb megbeszélni a lényeget! - mosolyodtam el biztatásképpen.
- Akkor jó! Szép álmokat, kicsi Lexim! Vagyis.. izé.. jó éjt, Lexa! - jött zavarba teljesen.
- Neked is, Lou! - nevettem fel, hogy oldjam a feszültséget.
Felállt és már majdnem az ajtóhoz ért, amikor megtorpant, majd visszafordult és elém sétált.
- Mi az? - kérdeztem vigyorogva.
- Kaphatok egy jó éjt puszit? - nézett rám kiskutyapofival.
- Persze! - nevettem el magam. A kisfiús mosolya teljesen megbabonázott és nem vettem észre magam, csak amikor már késő volt.. Az a bizonyos "jó éjt puszi" ugyanis a szájára ment..!
- Öö.. sajnálom.. csak nem figyeltem és.. bocsi.. - dadogtam paradicsomszínű arccal.
A szerencsétlenkedésemen ő roppant jól szórakozott, mire én gyilkos tekintettel bámultam rá.
- Ne sajnáld, inkább mondd, hogy "szívesen"! - vigyorodott el kajánul.
- Oké, de még meg sem köszönted! - röhögtem halkan.
- Szuper, majd később megköszönöm, mással együtt. - mosolygott rám sejtelmesen, aztán elkomolyodva folytatta - Megcsókolhatlak?
- Mi?! Nem! - vágtam rá azonnal.
- Kár! Amúgy mit is mondtam az előbb? - kérdezte gyorsan, ravasz tekintettel. Mivel este volt, nem foglalkoztam túlságosan ezzel, hiszen eléggé elfáradtam már eddigre. Többek között ezért is vágtam rá gondolkodás nélkül:
- Megcsókolhatlak?
- Engem? Persze! - vigyorgott rám győzedelmesen.
- Ez szemét húzás volt, Tomlinson! - vágtam hozzá egy párnát sértődötten, de legbelül, egészen mélyen magamban, én is csak nevettem a hülyeségemen.
- Tudom, de megérte! Na, hol marad a csók? - húzogatta a szemöldökét.
- Azt hiszem azt már megkaptad egy jó éjt puszi formájában! - gúnyolódtam vele. Hát, ez az, amit nem biztos, hogy kellett volna..
- Akkor kérek még egy olyat, csak hosszabbat! - döntött le az ágyra, aztán fölém került és a vállaimnál fogva a matrachoz szegezett.
- Louis! - szóltam rá nevetve.
- Igen, Lexi? - hajolt pár centire az arcomtól.
- Öö.. én.. izé.. a francba is! - morogtam a végére.
- Mi a baj? Szólj nyugodtan, ha zavar a közelségem! - fúrta a tekintetét mélyen az enyémbe.
A gyönyörű kék szemeivel szavak nélkül is meg győzött arról, hogy szükségem van rá. Rá (is..?), biztosan!
Az a gond, hogy egyáltalán nem zavar, ha közelebb jössz! Mit művelsz velem, Lou?! - gondoltam magamban, majd a pillantásom az ajkaira tévedt - Basszus, de szívesen megcsókolnálak! Kár, hogy nem szabadna..
- Tényleg? Én is szívesen tenném ezt! - mosolyodott el aranyosan.
- Te jó ég, ugye nem gondolkoztam hangosan az előbb? - rémültem meg.
- De igen! - vigyorgott rám pimaszul.
- Jól van, akkor mindketten tudjuk, mit is akar a másik! Gyerünk, Louis, tedd meg bátran! Hallottad a gondolataim, én nem löklek el! - biztattam, mialatt csábítóan megnyaltam az ajkaim.
- Ezt nem kell kétszer mondania, hölgyem! - suttogta a számba, és szó nélkül nekiesett az ajkaimnak..
Én viszont -mindkettőnk nagy meglepetésére- még hevesebben csókoltam vissza. Lassan elengedte a vállaim, és helyette egyik kezével a fejem mellett támaszkodott meg, míg a másikkal a derekamat ölelte át. Amint szabaddá váltak a karjaim, automatikusan a nyaka köré fontam őket, és még közelebb húztam őt magamhoz..
Hosszú, végtelennek tűnő, fantasztikus percekig csüngtünk egymáson, de végül a levegő hiánya miatt, zihálva váltunk el egymástól.
- Szeretlek, Lexi.. - motyogta Lou, és a homlokát az enyémnek döntötte.
Erre rögtön lelöktem magamról és idegesen a hajamba túrtam, miután már sikeresen ülésbe tornáztam magam. Kínos csend állt be közöttünk, amíg én a padlót, ő meg engem bámult. Végül erőt vettem magamon, és megtörtem a hallgatást.
- De Eleanort is szereted, ugye? És őt jobban is, igaz? - tettem fel a nagy kérdés(eke)t.
- Azt hiszem igen, viszont a másodikban egyáltalán nem vagyok biztos.. - sóhajtott fel.
- Értem. Most nekem is el kéne mondanom, mire gondolok? - tettem fel a költői kérdést és félve pillantottam rá. Ő csak várakozóan nézett rám, így folytattam - Az jár a fejemben, hogy én is szeretlek. De.. nem olyan valószínű, hogy téged választalak, ne haragudj.. mert fáj ezt tenni Ellel! Persze ez is csak utólag, a csók közben nem érdekel semmi! - nevettem fel keserűen.
- Jól van. Sajnálom, de teljesen megértem az indokod. Bocsi, hogy rád erőszakoltam magam, már itt sem vagyok! - állt fel bosszúsan.
- Várj! Figyelj, én nem akartalak az előbb ezzel megbántani, de gondoltam őszinte leszek! - közöltem vele az igazságot.
- Igen, tudom, és köszönöm. Jó éjt! - darálta le fapofával, majd egyszerűen kisétált.
- Hogy tudsz ennyire elcseszni valamit, Lexa?! Hmm? Ehhez már tehetség kell, komolyan mondom! - vertem a fejem a falba. Igen, szó szerint!
Fáradtan másztam ki az ágyból, hogy még elvégezzem az esti teendőim a fürdőben. Miközben végeztem mindennel, eldöntöttem, mit csinálok.
Gyorsan előkapartam valahonnan egy papírt és egy tollat, majd írni kezdtem. Még egyszer elolvastam a levelem, aztán elégedetten osontam ki a folyosóra. Megálltam Louis ajtaja előtt és csendben füleltem.
Semmi zaj, csak egyenletes szuszogás. Szóval már alszik! Nem baj, így egyszerűbb is a dolgom! - nyugtáztam magamban, majd az ajtó alatt becsúsztattam az üzenetem és visszalopakodtam a szobámba.
Álmosan dőltem be az ágyamba, és szinte rögtön el is aludtam.
*** Reggel ***
Louis szemszöge:
Este fáradt voltam, ezért hamar elnyomott az álom, de így legalább kipihenten keltem fel. Szomorú és csalódott voltam a tegnap esti beszélgetésünk miatt, ugyanakkor örültem, hogy egyenesen a szemembe mondta a dolgot, valamint, hogy csókolózhattam vele. Még ha ez volt az utolsó alkalom, akkor is! Amit egyébként kétlek, mert tisztában vagyok azzal, hogy ő is ugyanúgy vonzódik hozzám, ahogyan én őhozzá. Tudom, hogy egoistának tűnök, de ez az igazság, érzem! Vagy csak ebben akarok hinni..?
Gyorsan megráztam a fejem, hogy elhessegessem a negatív gondolatokat kettőnkről, majd kómásan ültem fel az ágyamban.
Amikor észrevettem a papírfecnit az ajtómnál, rögtön kiment az álom a szememből. Azonnal felpattantam és remegő kézzel álltam neki széthajtogatni. Félve olvastam el a levelét:
" Boo Bear! Sajnálom, amit mondtam, viszont volt időm gondolkodni, miután elmentél.. Arra jutottam, hogy amikor majd eldöntöm végre ezt az egészet, és esetleg nem rád esik a választásom, akkor szarul döntöttem. Valamiért - megmagyarázhatatlanul és felfoghatatlanul - kötődöm hozzád, és ezt nem lehet csak úgy szétszakítani kettőnk között! Tudom, hogy Eleanorral jársz, és ezt hiába szeretném tiszteletben tartani, nem megy, mert muszáj legalább néha-néha megcsókolnom téged.. Nem, nem a fáradtság beszél belőlem, és tudom, hogy szeretlek téged, Louis! Igazából csak ennyit akartam, szóval jó éjt/reggelt! Lexi <3 "
Mosolyogva olvastam el még párszor az üzenetét, majd gondosan elrejtettem az alsógatyáim között, hogy senki se találja meg.
Szeret engem, és én is őt. Hiába akarunk(? - én nem akarok!), nem tudunk elszakadni egymástól.. Sajnos úgy érzem, ő még nem jött rá, hogy ez több, mint puszta vonzalom - részemről legalábbis biztos nem csak ennyi. Én beleszerettem, visszavonhatatlanul, és kész, passz!
Vidáman léptem ki a szobámból, ahol pont Lexának ütköztem. Mindkettenelpirultunk, és nagy, kék szemeivel kíváncsian fürkészte az arcom.
- Jó reggelt, szépségem! - mosolyodtam el.
- Akkor gondolom olvastad.. - motyogta még jobban elvörösödve.
- Igen, és köszönöm. Amúgy bocsi, hogy túl reagáltam a dolgot, csak fáradt voltam! - szabadkoztam.
- Felejtsük el! Én nem mondtam semmit tegnap! Legalábbis a konkrét elutasítást visszavonom! - kacsintott rám - Tudom, hülye vagyok, hogy folyton meggondolom magam, meg minden, de nehéz dönteni! Ezt te értheted meg legjobban! - nézett mélyen a szemembe. Tisztában voltam azzal, hogy magára és Elre céloz.
- Ne aggódj, nem sokára kitisztul a kép, és meg lesz a válasz! - mosolyogtam rá biztatóan, Liam szavait felidézve.
- Igen, biztosan. Köszi, Lou! - ölelt meg.
- Szívesen! - suttogtam a hajába, majd ahogy távolabb lépett tőlem, egy gyors puszit nyomtam a szájára és vigyorogva sétáltam le a lépcsőn.
Lexa szemszöge:
Louis egy rövid csókot lehelt az ajkaimra, aztán egyszerűen elment. Sejtettem, hogy most roppant elégedett magával, de a reagálást sajnos már lekéstem.. Mindegy is, igazából.
Pár percig még bámultam utána, közben pedig néha megnyaltam a szám, majd én is lefelé vettem az irányt.
De jó! Már nem is fáj a bokám! - állapítottam meg magamban boldogan a lépcsőn.
- Jó reggelt, húgi! Na, mi ez a nagy vidámság? - kérdezte két falat között Niall.
- Sokkal jobb a lábam, szóval akár ma is mehetünk az aquaparkba! - jelentettem ki büszkén.
- Szuper! - lépett be Eleanor is a konyhába.
- Akkor reggeli után öltözünk és nyomás! - bólogatott lelkesen Danielle és Liam.
Mindenki feldobódott, én is mosolyogva ültem le Lou mellé. Ő persze azonnal megragadta az alkalmat és végigsimított a combomon az asztal alatt.
Eleanor elindult felé, de Louis nem vette észre, mert belefeledkezett a "dologba", így hangosan megköszörültem a torkom. Ijedten pillantott rám, viszont a keze még mindig a lábamon pihent. A barátnője már majdnem meglátta mit művel Lou, ezért gyorsan közbe szóltam:
- El! Lécci hozd ide nekem a nutellát! - kértem -persze figyelemelterelésképp-. Hála az égnek erre már Boo Bear is észrevette magát és vörös fejjel emelte fel a kezét az asztal tetejére, mire én megkönnyebbülten sóhajtottam fel.
Miután mindenki megreggelizett, és átöltözött fürdőruhába, beszálltunk a minibuszba és elindultunk az aquapark felé.
- Egyébként hová is megyünk pontosan? - vontam fel a szemöldököm.
- Egy olyan helyre, ahová nem sok más ember jár, így valószínűleg nem nagyon találkozunk majd rajongókkal! - világosított fel Zayn.
- És így persze többet lehetünk együtt! - ölelt át a mellettem ülő Harry.
- Fantasztikus! - ujjongtam "lelkesen", mire a többiek nevetni kezdtek.
- Ezért még ki kell engesztelned! - vágta be a műdurcit Harold.
- Jól van, Hazza, majd még kapsz tőlem a medencében! - vigyorodtam el ravaszul.
- Ú, mindig is akartam a víz alatt csókolózni! Te a fejembe látsz, cicus! - vidult fel Harry.
- Álmodozz csak, nagy fiú! - gúnyolódtam.
- Szoktam álmodni, elég rendszeresen, főként rólad. Azt, hogy mit, azt inkább nem fejteném most ki! - közölte perverz fejet vágva.
- Ezt nagyon megköszönöm, drága Hazzám! - forgattam meg a szemem nevetve.
A visszapillantóban azt vettem észre, hogy Louis engem bámul. Ahogy találkozott a tekintetünk, észrevétlenül rám kacsintott, én pedig elpirultam. Na jó, mégis mi bajom van?!
***
- Végre! Irány a medenceeeee! - ordította a bátyám és ugrott egy nagy bombát.
- Idióta! - nevettünk mind, majd sorban utána ugrottunk (az én esetemben mentünk) a vízbe.
- Meneküljetek! - kiabált Zayn és előrántott 3 vízipisztolyt. Lou sikeresen elcsórt tőle egyet és engem vett vele üldözőbe.
- Hé, ez nem ér! Én könnyű préda vagyok, mert még nincs jól teljesen a bokám! - durciztam.
- Add meg magad, gyönyörűm! - villantott rám egy sármos mosolyt Louis, és közben rám szegezte a fegyvert.
- Kérlek, ne bánts! - néztem rá esdeklően, ő azonban csak nevetve rázta a fejét.
- Flörtöltél Harryvel, mi? Nesze neked, Lexi! - vigyorgott Lou. Még szerencse, hogy a többiek ezt nem hallották, mert távolabb "pancsoltak" (ez a kifejezés leginkább a fiúk idióta 'úszásnak nevezett' dolgaira érvényes)..
- És ha kiengesztellek valamivel majd este? - vetettem be az utolsó ötletem.
- Hmm.. legyen! De behajtom ám rajtad, nem kell aggódnod! - kacsintott rám végül.
- Ettől nem féltem! - nevettem el magam, majd együtt visszamentünk a többi hülyéhez.
Egyenlőre ennyi! ^^ Na, de majd holnap, "Az aquaparkban (2.rész)"-ben mi minden lesz még! (Jó pár dolog, az biztos!) ;PP Mind1, befejeztem a "beharangozót"! :D Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése