Itt is van az új! :D Sajnálom a kis késést, de szarakodott a gép! :/
Köszönöm a komikat az előzőhöz, imádlak Titeket! <3
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :))
Lexa szemszöge:
- Mindenki öltözzön át, és abban a kajáldában találkozunk! - adta ki az utasítást Zayn, az egyik étteremre mutatva.
- Oké. - bólintottunk, majd szétszéledtünk.
Mivel én rögtön utána elszaladtam mosdóba, nem tudtam, hogy ki merre ment.
Az aquaparkban szabadon voltak elszórva az öltözőfülkék, akárcsak egy sima strandon. Szabad öltözőt keresve sétáltam fel-alá, amikor azonban elhaladtam az egyik előtt, hirtelen kinyílt az ajtó, és valaki berántott magához..
Az érintéséből tudtam, hogy valamelyik fiú az: vagy Harry, vagy Louis..
(Az öltözőt úgy képzeljétek el, hogy körben mindenhol leér a fal a földig, csak az ajtó alatt van rés)
- Shh! Ne sikíts! - fogta be a szám azonnal az egyik srác, az előbbi két jelöltem közül.
Rögtön megráztam a fejem, jelezve neki, hogy eszemben sincs ezt tenni. Bólintott egyet és elengedett.
- Mit szeretnél? - kérdeztem nevetve.
- Beszélgetni! - mosolyodott el Louis.
- Jó, de az ajtó alatt belátnak, és ha két pár láb van bent, az nem lesz gyanús? - néztem rá kérdőn.
- De, igazad van. - vigyorodott el, majd leült a padra.
Követtem a példáját, és helyet foglaltam mellette. A lábiamat felraktam magam mellé és az öltöző falának döntöttem a hátam.
Valahogy így ültem, Lou pedig a lábamnál volt.
- És miről is akarsz beszélgetni? - vontam fel a szemöldököm.
- Nem is tudom. Kezdjük ott, hogy jobban vagy? - pillantott rám aggódva.
- Igen, köszi, hogy kihúztál. De hogy-hogy észrevetted, hogy elmerültem? Csak nem végig Zaynt és engem néztél? - kíváncsiskodtam, ő pedig a kérdés hallatára(?) elpirult.
- Izé.. olyasmi. Vagyis.. - dadogta vörös fejjel.
- Jó, értem, hagyjuk! - nevettem fel.
- Lexi, nem bírnám ki, ha elveszítenélek! - szólalt meg egyszer csak, mélyen a szemembe nézve. Láttam rajta, hogy komolyan gondolja, ami iszonyú jól esett.
- Öö.. oké. És Eleanor?
- Nem tudom. Valahogy más a kapcsolatunk, mint régebben. Úgy alapból fura, szóval ne vedd magadra! - mondta keserűen(?).
- Sajnálom, ha már nem olyan nagy a szerelem köztetek! - mosolyogtam rá együtt érzően.
- Valóban ezt gondolod? Őszintén? - fúrta tekintetét az enyémbe.
- Igen, őszintén. Hiszen szereted, nem? - néztem rá érdeklődve.
- Hát.. már nem is tudom. - sóhajtott fel. - Illetve igen, de talán téged már jobban..
- Komolyan? - pirultam el.
- Igen. - mosolygott rám halványan - Egyébként melyikünk a jobb a víz alatti csókban, Harry vagy én?
- Igazából a tiéd csak egy kis lélegeztetés volt.. De gondolom az lenne a jobb. - nevettem el magam.
- És a víz felettiben? - hajolt oda hozzám egy pimasz mosoly kíséretében.
- Nem is tudom.. Kaphatnék esetleg egy kis ízelítőt legalább a tiédből? - vigyorodtam el.
- Kérned sem kell, gyönyörűségem! - suttogta az ajkaimba, majd hevesen megcsókolt.
Az egész testem felforrósodott, a lepkék vadul táncoltak a hasamban, pont úgy, mint a nyelveink.. Egyre lejjebb csúsztam az ülőkén, szinte már feküdtem, ő pedig teljesen felettem volt, de még mindig nem szakadtunk el egymástól. Szétnyitotta a lábaim és közéjük fészkelte magát - persze csak azért, hogy könnyebben hozzáférjen a számhoz.. - legalábbis én ezt hittem, egészen addig, amíg valami kemény nekem nem nyomódott ott lent.. Viszont egyenlőre nem tudtam leállítani -már csak magam miatt sem-, ezért zavartalanul folytattuk a hosszú percek óta tartó csókunk.
A hasamat simogatta, a keze egyre feljebb vándorolt, egészen a bikini felsőm megkötött pántjáig.. Ezalatt én a mellkasán és a kockáin simítottam végig, újra és újra; majd a hátára vezettem a kezem, és egyre lejjebb húztam, egészen a fenekéig.. Mielőtt bármit csinálhattunk volna, hirtelen felkelt rólam és az öltöző másik sarkába ugrott, aztán onnan nézett rám riadtan.
- Lou, én.. - kezdtem volna, de leintett.
- Ne haragudj, de ha most nem állítom le magam ilyen drasztikusan, akkor utána sehogyan sem fogom tudni, és a végén itt veszted el a szüzességed, velem, ebben az öltözőben! - magyarázta paradicsomszínű fejjel. A szüzességem? Miről beszél? Jaj, tényleg, ők úgy tudják az vagyok! Pedig hol van az már..
- Louis, te tényleg képes lettél volna ezt tenni Ellel? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Igen, ha veled lettem volna, akkor igen! Szörnyű, hogy ilyenre is képes vagyok, de igen! Ha téged csókollak meg, nem érdekel senki más! - bökte ki nagy nehezen.
- Ez hízelgő! - mosolyodtam el halványan. - És amúgy miért hívsz folyton a 'gyönyörűd'nek? Vagy miért 'kicsim'nek neveztél, miután kihoztál a vízből?
- Mert.. mert megőrjítesz, érted?! Szükségem van rád, kellesz nekem, a fenébe is! Nem tudlak kiverni a fejemből! - fakadt ki - És nehogy azt gondold, hogy csak arra kellenél, mert nem! - tett hozzá goyrsan.
- Járnál velem, ha nem lenne barátnőd? - kérdeztem reménykedve(?!).
- Persze! - vágta rá azonnal, mire elöntött valami jó érzés(..). - És te? Mondjuk ez hülye kérdés, mert azt mondtad a múltkor, hogy ebből nem lehet semmi! - emlékezett vissza csalódottan.
- Lou, ez nem azt jelenti, hogy nem csókolóznék még veled! Mondjuk ez úgy hangzik, mintha nekem meg csak arra kellenél! - nevettem fel keserűen. Hogy igazából mit gondoltam? Lássuk csak: Én szeretnék a barátnőd lenni, Louis, a többieket meg hagyd a francba!
- Tudom, hogy nem így van! Nem lehet így.. - bizonygatta, leginkább magának.
Pár percig csak kínos csendben néztük egymást, aztán ő közelebb lépett és felhúzott az ülőkéről, majd megállított magával szemben.
- Lexi, nem folytathatnánk az előbbit, ha megígérem, hogy uralkodok magamon? - fogta két tenyerébe az arcom, a szemeiben a remény csillogott.
Válaszul a számat az övére tapasztottam, ő pedig elmosolyodott és visszacsókolt. Megint kezdtünk vészesen közel kerülni ahhoz a bizonyos határhoz, ahonnan már -nehéz/vagy éppen nincs is- visszaút..
A nyelveink vadul táncoltak, én a nyaka köré fontam a karjaim, ő meg az oldalamat és a hasamat simogatta.. Egy hirtelen ötlettől vezérelve felugrottam rá és a lábaimmal körülöleltem a csípőjét. Jólesően sóhajtott bele a számba a közeledésem hatására, majd a fenekembe markolt, és annál fogva tartott meg. A falnak döntötte a hátam és elszakadt az ajkaimtól..
Az államvonalának mentén haladt egyre lejjebb, a nyakamon át, egészen a fürdőruhám széléig. Halkan felnyögtem, és a -félig még mindig vizes- hajába túrtam. Puha ajkai és a nyelve együttesen kényeztette a bőröm, de mielőtt leszedhette volna a bikini felsőm, hogy még messzebb menjünk el, mint szabadna, valaki kopogott..
- Lexa, te vagy bent? - kérdezte Harry. Na, ebben a pillanatban állt meg bennem az ütő. Louval ijedten néztünk egymásra, majd ő csendesen -még most is ziháló- mellkassal elbújt abba a sarokba, ahol takarásban lesz, ha kinyitnám az ajtót. Gyorsan megragadtam a strandtáskám és a lábfejére tettem, hogy azt se láthassák meg.
- Igen, én vagyok itt, Harold! Mit akarsz? - szóltam ki neki, és azon igyekeztem, hogy a hangom érzelemmentesnek hasson.
- Bejöhetek? Hogy haladsz az átöltözéssel? - kopogott újra.
- Öö.. egy pillanat, és még sehogy sem állok vele. - válaszoltam.
Félve álltam be Louis elé, hogy az ajtó majd az én testemet is takarja nagyjából, és remegő kézzel nyitottam ki résnyire az öltöző ajtaját.
Gyorsan kidugtam rajta a fejem, hogy ne kelljen Harrynekbehajolnia/esetleg bejönnie.
- Mit szeretnél ennyire? - támadtam le rögtön.
- Had ne soroljam fel az összes kérésem! Amúgy is sok általam hőn áhított dologban szerepelsz, és mint azt tudod, eléggé perverz a fantáziám, tehát főként olyanokban, ahol te és én.. khm.. khm.. - vigyorodott el.
- Jól van, Hazza, nem érdekelnek a hülyeségeid! - morogtam.
- Oké, akkor viszont nem láttad Louist? Sehol sem találom! - váltott témát. A név hallatán a gyomrom ökölnyi nagyságúra zsugorodott és a szívem is gyorsabban vert a félelemtől(?), hiszen egyre nagyobb az esély a lebukásra.. - Tudod, mit? Felhívom! - jelentette ki büszkén.
Ijedten fordultam hátra, amikor Harry már nem engem, hanem a telefonját bámulta. Lou a hátam mögött szerencsétlenkedett a mobiljával - remélhetőleg sikerül időben kikapcsolnia, vagy legalább lenémítania azt a hülye készüléket, hogy ne szólaljon meg hangosan.
- Ki van kapcsolva. - közölte csalódottan, mire én megkönnyebbülten sóhajtottam fel.
- Biztosan odébb öltözik, és ott nincs térerő! - vágtam rá gyorsan.
- Lehet, akkor nem zavarlak tovább, inkább megkeresem! - mondta, és már indult volna, ha nem állítom meg.
- Harry, várj! Majd én megkeresem, miután felöltöztem! Te menj csak enni a többiekkel! Mi is ott leszünk 10.. - itt Louis elkezdte simogatni az oldalam - vagy 15.. - erre Lou a hátamat hintette be apró puszikkal - max. 20 perc múlva! - nyögtem ki nagy nehezen. Már alig vártam, hogy újra csókolózhassunk..
- Na, mi ez a vágytól csillogó szem? Csak nem szeretnéd, hogy bemenjek? - vigyorgott perverzen Hazza.
- Kímélj meg ettől, Harold! - szóltam rá.
- Jó, szia! - köszönt el, de hirtelen megakadt valamin a szeme, valamin, ami az ülőkén volt.. - Az ott nem Louis törölközője?
- Mi? Ja, az.. De igen! Mert valahogy összekevertük! Az enyém meg nála van! - magyaráztam, Lou pedig megértve a célzásom, gyorsan a háta mögé rejtette az én törcsim.
- É-értem. Akkor öltözz át, és legkésőbb 20 perc múlva legyetek ti is a kajáldában! - búcsozott Harry, és ezúttal tényleg elment.
- Huh, ez nem sokon múlt! - fújtam ki a levegőt.
- Mondjuk inkább úgy, hogy ez meleg helyzet volt! - nyalta meg az ajkait Louis.
- Perverz disznó! - nevettem el magam.
- Vágytól csillogó szem, mi? - húzogatta a szemöldökét.
- Jaj, annyira izé vagy! - röhögtem és elkezdtem ütni a törölközőjével.
- Ne, hagyd abba! Aú, ez fáj! - nyafogott.
- Engesztelj ki! - mondta sértődötten.
- Idióta! - forgattam meg a szemem nevetve, és megcsókoltam.
Amikor a levegő hiánya miatt elváltunk egymástól, már mosolygott.
- Egye fene, nem haragszom! - jelentette ki nagylelkűen.
- Ó, köszi, már kezdtem félni, hogy megutálsz! - emeltem a homlokomhoz a kezem színpadiasan.
- Miért csak 20 percet mondtál? Az nem elég semmire! Még egy jó kis smárolásra sem! - durcizott be.
- Így is meggyőztél, különben meg csak 10 percben maradtam volna Harryvel! Amúgy meg én most elfordulok, te öltözz át, aztán menj ki és sétálgass a környéken! Én is átcserélem a ruhám szárazra, és eljátsszuk, hogy "megtalállak"! - ismertettem a tervet.
- Rendben, de előtte még egy kicsit folytassuk azt, ami abba maradt! - kacsintott rám, és magához húzott egy újabb csókért..
*** 10 perccel később ***
- Lou.. Louis! - ziháltam - Most már elég, öltözz!
- Jól van, na! - motyogta csalódottan.
Elfordultam, amíg elkészült, majd szabályosan kilökdöstem őt az öltözőből, mert mindenáron bent akart maradni..
Én is "átvedlettem" a száraz ruháimba és kimentem "megkeresni" Lout.
- Á, végre megvagy, Boo Bear! - vigyorodtam el.
- Igen, mehetünk? - kérdezte nevetve. Mosolyogva bólintottam egyet és elindultunk a többiekhez.
- És ami ott történt, arról majd még beszélünk? - kíváncsiskodott.
- Szerintem ami az öltözőben történt, az maradjon is ott! - suttogtam.
- Kár.. - szomorodott el.
- Mi kár? - nézett ránk kérdően Eleanor. Basszus, máris ideértünk volna hozzájuk?
- Mi? Ja, csak az, hogy ennyit kellett Louisra várni! - nevettem fel idegesen. Ugye nem hallottak semmit?!
- Akkor mehetünk, ti majd otthon esztek! - állt fel a székről Zayn.
Mindenki belegyezett a dologba, így elindultunk.
A bejárati ajtó előtt egy boríték hevert, nekem címezve. Érdeklődve bontottam ki, de ahogy elolvastam, sírva rohantam fel a szobámba, a levelet a földhöz vágva..
Ennyi! ^^ Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése