Itt is van az új! :D A címből már kikövetkeztethettétek, hogy lesz benne egy fordulat! ^^ Remélem nem nyírtok ki emiatt! :P Na jó, befejztem! ;)
Köszönöm a komikat az előzőhöz, imádlak Titeket! <3
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :))
Lexa szemszöge:
- Akkor mehetünk, ti majd otthon esztek! - állt fel a székről Zayn.
Mindenki belegyezett a dologba, így elindultunk.
A bejárati ajtó előtt egy boríték hevert, nekem címezve. Érdeklődve bontottam ki, de ahogy elolvastam, sírva rohantam fel a szobámba, a levelet a földhöz vágva..
Louis szemszöge:
Lexi lehajolt az ajtó előtt lévő borítékért. Kibontotta és elolvasta, majd kiejtette a kezéből és zokogva rohant be a házba. Vajon mi történt, hogy így kiborult?
Felvettem és én is gyorsan végigfutottam a sorokat. Már megértettem szegény Lexa reakcióját..
- Mi van benne? - kérdezte aggódva Niall.
- Kiküldte? - kíváncsiskodott Harry és Zayn. Nem tudtam válaszolni, csak némán meredtem magam elé.
- Louis! Hahó, mondd már el! - lóbálta meg az arcom előtt a kezét Liam.
- Izé.. bocs! - ráztam meg a fejem, majd egy nagy sóhaj után belekezdtem - Az apjától jött. A lényeg az, hogy már nekiállt a "megszerzem a lányom a bíróságon és magammal viszem" hadműveletnek. Ezen kívül még perverz utalások vannak benne, tömören ennyi az egész.
- Megölöm az apám! - ordított fel Niall.
- Hé, nyugi! - szólt rá Liam.
- Nem fogjuk hagyni, hogy elvegyék tőlünk! - morogta Zayn.
- Az a perverz disznó! Molesztáljon mást, vagy betöröm a képét! - szorította ökölbe a kezét Harry.
Eleanor és Danielle csak némán bámultak maguk elé. Elt nem nagyon izgatta a dolog, Dan viszont eléggé meglepődött és aggódott is Lexi miatt.
- Azt hiszem beszélek vele. Viszek fel egy kis répát, vagy kakaót, vagy valamit neki. - jelentettem ki, és bementem a házba.
A konyha felé vettem az irányt, felkaptam néhány darab répát -direkt a legfinomabbakat válogattam ki-, majd csináltam neki kakaót is a biztonság kedvéért. Bele sem merek gondolni abba, hogy mi lenne, ha az apja elvinné őt innen, ha elvenné tőlem..
Gyorsan felsiettem a szobájába, bekopogtam, aztán rögtön be is nyitottam. Amint megpillantott, hangosabban kezdett el sírni, és felpattant az ágyáról, majd odarohant hozzám. Rögtön, ahogy felkelt és elindult felém, leraktam a tálcát magam mellé a földre. Éreztem, hogy inkább egy ölelésre lenne szüksége, így azonnal magamhoz szorítottam, amikor ideért.
A mellkasomba fúrta a fejét, és mélyen beszívta az illatom, amitől(?) lassan meg is nyugodott.
- Nem hagyom, hogy bántson, nem engedem, hogy elvigyen tőlem.. vagyis tőlünk! - súgtam a fülébe.
Csillogó szemmel nézett fel rám, még úgyis gyönyörű volt, hogy a szemfestéke lefolyt az arcán.
- Én pedig nem megyek el vele! De, ha ő lesz a gyámom, akkor.. akkor muszáj lesz. - motyogta szomorúan.
- Nem! Laura és Sam biztos, hogy nem engednek át csak úgy! - mondtam reménykedve.
- Lehet, de egy kis pénzért igen! Ők jobban szeretik Torit, mert ő jobban passzol hozzájuk, ő hasonlít rájuk, ellentétben velem. Nem tudom, mennyi időm van még itt, nálatok.. - suttogta elhalóan.
- Inkább hagyd abba az önsajnáltatást és mosolyogj! Hidd el, én megoldom! Már van is egy ötletem, hogy itt tartsalak! - kacsintottam rá.
- Köszönöm, Boo Bear, köszönöm, hogy segítesz! - mosolyodott el halványan és nyomott egy puszit az arcomra.
Leültem az ágyára, őt pedig az ölembe húztam és szorosan megöleltem. Lehunytam a szemem és a hajába fúrtam az arcom.
- Szeretlek, Lexi, azt hiszem teljesen magadba bolondítottál! - motyogtam.
Lexa szemszöge:
Azt mondta, hogy szeret. De én.. Nem is tudom. Nem akarok szerelmes lenni, mert félek a csalódástól. Viszont ez egy olyan érzés, amit nem nagyon lehet befolyásolni.. Ugye?
- Louis, én.. - kezdtem bele, de nem igazán tudtam hogyan fejezzem be a mondatot.
- Ne, kérlek, ne mond azt, hogy te nem így gondolod! - kérte kétségbeesetten.
- Louis, én is szeretlek! - böktem ki nagy nehezen, pont akkor, amikorEleanor is belépett. A szavaim hallatára elkerekedtek a szemei, ezért gyorsan, rezzenéstelen arccal mondtam tovább a szöveget, mintha amúgy is ezzel folytattam volna - Annyira örülök, hogy ilyen barátaim vannak, mint te! Köszi, hogy segítesz, imádlak! Jaj, Eleanor, annyira rendes pasid van! - mosolyogtam a lányra, mire Lou ijedten kapta fel a fejét a hajamból(?).
- Én csak elköszönni jöttem, édesem, mert mennem kell! - jelentette ki El, és közelebb jött.
- Máris mész, kicsim? - lepődött meg Louis.
- Igen, de azért egy puszit még kaphatok? - kérdezte idegesen(?) a csaj.
- Én addig elmegyek a fürdőmbe, rendbe teszem a sminkem! - közöltem vörös fejjel, és eloldalaztam a szobámban lévő fürdőszobáig.
Gyorsan végeztem a dologgal és úgy döntöttem, hogy inkább nem zavarom meg őket, ezért -ugyan nem szép dolog, de- hallgatóztam.
- Eleanor, te vagy a mindenem! Senkit sem szeretek nálad jobban, drágám! - hallottam meg Lou hangját. A szavait hallva összeszorult a szívem, és néhány könnycsepp gurult le az arcomon.
Hazudott nekem az a szemét! Az öltözőben még mást mondott..:
"- Hiszen szereted, nem? - néztem rá érdeklődve.
- Hát.. már nem is tudom. - sóhajtott fel. - Illetve igen, de talán téged már jobban..
- Komolyan? - pirultam el.
- Igen. - mosolygott rám halványan. "
A lány is nyáladzott Louisnak egy sort, majd elment. Ahogy meghallottam, hogy csukódik az ajtó, kirontottam a fürdőből.
- Lexa.. te.. ugye.. ugye nem..? - hebegte Lou teljesen zavarba jőve.
- Igen, hallottam. És beszélnünk kell! - mondtam komolyan, a könnyeimmel küzdve.
- Ne haragudj.. - kérte rekedten.
- Nem, nem haragszom. Annyit szeretnék kérni tőled, hogy hagyj békén. Legyünk csak barátok, extrák nélkül, rendben? Azt hittem, megy érzelmek nélkül is, de tévedtem, sajnálom! - suttogtam a könnycseppeket letörölve az arcomról.
- De én.. - kezdte volna, ha nem szakítom félbe.
- Ne, nem kell magyarázkodnod, mert felesleges! Alapból hülye voltam, hogy belementem ebbe az egészbe, de most már tényleg elérkeztem arra a pontra, hogy nem bírom folytatni anélkül, hogy beléd ne szeretnék.. - közöltem vele szomorúan.
- Sajnálom, hogy megbántottalak. Nem akartam, hidd el! Én csak.. Jó, nem magyarázkodom. Akkor simán csak barátok leszünk? - sóhajtott fel szomorúan(?).
- Igen. Köszönök mindent.. Izé.. magamra hagynál? Azt hiszem lefekszem aludni, mert nagyon elfáradtam ma. - motyogtam csendesen.
- Értem a célzást, jó éjt, Lexa! - köszönt el, és kiment.
A könnyeimet nyelve dőltem be az ágyba és lassan álomba sírtam magam..
Csak az járt a fejemben, hogy: Ugye még nem szerettem bele? Ugye még nem késő? És mi a faszért bántott ennyire a szerelemi vallomása Elnek, a barátnőjének(!)?
Louis szemszöge:
- Liam, gyere, MOST! - ordítottam el magam a nappaliba érve.
Ijedten bólintott egyet és követett a szobámba.
- Elcsesztem az egészet, mert.. - gyorsan elmeséltem neki az előbb történteket.
- Haver, én figyelmeztettelek! Szóltam, hogy ne bántsd meg, vagy velem számolsz! Miért kellett azt mondanod neki, hogy 'szeretlek' és hasonlók, ha nem is igaz?! Eleanornak tedd a szépet, őt meg hagyd inkább békén! Nem érdemli meg, hogy ezt műveld vele! Hiába fél beismerni, már beléd szeretett, te pedig csúnyán pofára ejtetted! Én.. én megmondtam! Megmondtam, hogy mielőtt ilyeneket mondasz neki, szakíts a barátnőddel! De nem hallgattál rám, most meg itt keseregsz és nyafogsz nekem! Louis, miért nem hallgatsz azokra, akik jót akarnak neked?! Én.. én nem értem, hogy volt képed ehhez! És ne gyere azzal, hogy ő is akarta, mert tudom, hogy szerette volna, de.. De nem voltál fair vele szemben! Te két csajjal kavartál egyszerre, ő meg ugyanilyen helyzetben direkt időt kért, hogy normálisan tudjon dönteni hármótok között! Miért viselkedtél ekkora pöcsként?! Már bocs, de finoman szólva is egy balfasz vagy! - kiabálta Liam, a dühtől vörös fejjel.
- Teljesen igazad van, én is legszívesebben megverném magam! De most már késő bánat.. elbasztam a dolgot, ez van. - sóhajtottam egy nagyot.
- Komolyan ennyivel elintézed?! Késő bánat.. Kész, ennyit tudsz csak mondani?! Ez szánalmas, haver! És egy vállrándítással elintézed azt, hogy lemaradtál róla?! Tudod, azt hittem, hogy megérdemled őt, és örültem, hogy végre kezd boldog lenni, mert jól érzi magát veled.. erre tessék! Lexi jobbat érdemel nálad, sokkal jobbat! Remélem simán kiszeret belőled! - morogta, és egyszerűen faképnél hagyott.
- Liam, várj! - kiáltottam, és utána rohantam.
- Mi van?! - fordult meg mérgesen.
- Tényleg azt hiszed, hogy belém szeretett? Hiszen azt mondta, nem lehet semmi komoly köztünk, sőt szerintem azt hitte, hogy csak valami testi vonzalom -vagy mi-, van közöttünk! - magyaráztam, és kíváncsian vártam a válaszát.
- Erre csak annyit mondok, hogy az egy dolog mit mond neked, és egy másik dolog az, amit nekem mond.. Én tudom mire gondolt pontosan, hogyan is érzett! Nekem elmondja a gondolatait, viszont te ezzel szemben csak egy részét tudod meg az igazságnak.. sőt, néha semmi sem igaz abból, amit neked mond! Kiskorom óta ismerem, és az az igazság, hogy fél.. Fél a komoly érzésektől, főleg azután, hogy mindhárman -Niallel és Zaynnel együtt- otthagytuk. Szóval a lényeg a lényeg, szerintem igen: beléd zúgott, nem is kicsit, és sajnos még fogalmam sincs arról, hogy hogy a picsába fogom kiszedni abból a mély gödörből, ahová belökted ma este! És nem, egyáltalán nem azt gondolta, amit te hiszel erről a testi vonzódásos baromságról! - mondta Liam komoran, majd lement a nappaliba.
Megsemmisülve álltam ott, végül én is csatlakoztam hozzá és a többiekhez a filmnézésben.
Amikor vége lett, Liam és Dan felmentek aludni(..?), én meg gyorsan elmondtam az ötletemet a fiúknak arról, hogy hogyan védjük meg Lexit az apjától. Szerintem ellenem is kéne neki védelem, hogy többet ne bánthassam..
Miután végeztünk a "megbeszéléssel", gyorsan végeztem a fürdőben, majd befeküdtem az ágyamba.
Sokáig forgolódtam, de hiába: nem jött álom a szememre. Végül arra jutottam, hogy akkor már megragadom a lehetőséget és végiggondolom az érzéseimet..
Lexa vagy Eleanor? El vagy Lexi? Te jó ég, ez olyan nehéz! Liamnek igaza volt, nem szép, hogy hiú ábrándokba kergettem(?) Lexát, de nem bírtam parancsolni magamnak.. Ugyan szar mentség, de én is pasiból vagyok, na! Bár ez még mindig nem jogosít fel arra, hogy mindkettőjüket átverjem..
Én tényleg komolyan mondtam Lexinek, hogy szeretem, hogy nem akarom elveszíteni, hogy beleestem.. De Eleanor ugyanakkor már régóta a barátnőm és nagyon jól megvagyunk.. illetve voltunk, mert mostanában egy kicsit kezd távolságtartóvá válni..
Mindkettőjüket szeretem, és mindkettőjüknek hazudtam.. Igazából fogalmam sincs arról, melyikük fontosabb nekem, de remélhetőleg ez csak átmeneti állapot.. Meg is van, mi segít! (Nem, kivételesen nem a répára gondolok!)
Gyorsan felpattantam és az alsógatyás fiókomhoz szaladtam. Eszeveszett sebességgel túrtam fel az egészet, hogy megtaláljam azt, amit keresek: Lexa múltkori levelét.
" Boo Bear! Sajnálom, amit mondtam, viszont volt időm gondolkodni, miután elmentél.. Arra jutottam, hogy amikor majdeldöntöm végre ezt az egészet, és esetleg nem rád esik a választásom, akkor szarul döntöttem. Valamiért - megmagyarázhatatlanul és felfoghatatlanul - kötődöm hozzád, és ezt nem lehet csak úgy szétszakítani kettőnk között! Tudom, hogy Eleanorral jársz, és ezt hiába szeretném tiszteletben tartani, nem megy, mert muszáj legalább néha-néha megcsókolnom téged.. Nem, nem a fáradtság beszél belőlem, és tudom, hogy szeretlek téged, Louis! Igazából csak ennyit akartam, szóval jó éjt/reggelt! Lexi <3 "
Azt hiszem őt kell választanom.. Illetve nem csak hiszem, hanem tudom és érzem is! Igen, ha képes lettem volna még a csóknál is tovább menni vele El háta mögött, az jelent valamit, nem? És az is számít egy picit ilyenkor, hogy néha már bűntudatom van attól, hogy előtte smárolok a barátnőmmel, ez is fontos, ugye? Meg ő is írt arról a bizonyos megmagyarázhatatlan kötődésről kettőnk között!
Magamban felidéztem a 'Look after you'-t, azt amikor neki énekeltem a zongorázásnál, ill. éjszaka a telefonba; amikor táncoltunk a holdfényben, itt a szobámban; amikor együtt néztük az erkélyen a napfelkeltét; amikor nála aludtam, mert már nem bírtam féken tartani magam és idegesített, hogy Harry bejárkál hozzá smárolni; amikor folyton elönt a féltékenység, mert Zayn és Hazza is rányomul; és amikor ma kihúztam a vízből, Eleanort félrelöktem - csakis miatta; meg persze az az öltözős dolog.. És hogy legszívesebben kinyírnám azt a pedofil állatot, aki az apjának nevezi magát; meg Emilyt is elküldeném melegebb éghajlatra.. Érte. Érte bármire képes lennék.
Na, és Eleanorért ezt mind megtenném? Lehet, de nem biztos.. vagyis nem valószínű. A fenébe is, nekem Lexi kell, csak ő, senki más! - hoztam meg végül a nagy döntést.
Ahogy kitaláltam a választ a kérdésre, szinte azonnal sikerült is elaludnom..
*** Reggel ***
Fáradtan keltem, de rögtön kiment az álom a szememből, amint meghallottam Zayn hangját a folyosón.
- Lexi, kicsim, hoztam fel neked reggelit, együk meg együtt itt fent! - mondta Z.
- Köszönöm, Zaynie, gyere be! - hallatszott a válasz. Az a hang olyan lágy volt, szinte simogatta a szívemet.. Viszont a szavak inkább késként fúródtak bele az előbb említett testrészembe/szervembe.
Basszus, már el is felejtettem a "problémáimat", vagyis: Hazzát és Zaynt.
Mérgesen trappoltam be a fürdőmbe, ahonnan tovább hallgathattam a haverom bepróbálkozásait a 'jövendőbeli csajomnál'.. Hát, felemelő volt végig követni a beszélgetésüket, mondhatom!
Amikor kiléptem a szobámba, a telefonom pityegett egyet, jelezve, hogy sms-t kaptam.
" Édesem, néhány napra Párizsba kellett utaznom, munkaügyben! Ahogy visszaértem, beszélünk! Puszi, El "
Remek, akkor most addig nem dobhatom ki! Telefonon azért nem szakítok vele..!
- Jó reggelt! - léptem be a konyhába erőltetetten mosolyogva.
Liam szúrósan nézett rám, majd Lexára mosolygott, aki éppen akkor érkezett le a lépcsőn Zayn társaságában.
- Szia Lexi! Látom, Zayn feldobott a reggelis-ébresztő akciójával! - vigyorodott el, aztán gúnyosan(?) rám pillantott. Eddig én úgy tudtam mellettem áll, ez az áruló! Mondjuk a tegnapi kiakadása után nem értem mit vártam..
- Remek, haver, akkor innentől átveszem egy kicsit az én cicám szórakoztatását! - állt fel Harry és Lexa mellé sétált.
Összeszorult szívvel néztem rájuk, majd lehajtott fejjel vettem elő néhány répát reggeli gyanánt, és visszaindultam az asztalhoz.
- Öö.. Louis! Ha már ott vagy, hozz nekem is egyet! - fordult felém Lexi, barátságosan mosolyogva. Igen, barátságosan, nem máshogy!
- Persze, tessék! - vágtam rá, és odanyújtottam neki egyet. Igyekeztem úgy átadni a zöldséget, hogy közben megfogjam a kezét..
A tervem be is vált, mert ahogy az ujjaimmal a bőréhez értem, halvány pír jelent meg az arcán és rémülten, de mégis vágyakozóan(?!) kapta rám a tekintetét. Ez egy újabb hiba volt a részéről, mert igyekeztem minél mélyebben a szemébe nézni, hogy ne forduljon el tőlem a fejével.. Ez is sikerült! Hú, a 'visszahódító hadjáratom' eddig egész eredményesnek mondható!
- Khm.. khm.. - köszörülte meg a torkát Liam, amint észrevette mit is művelek a legjobb barátjával.
- Bocsi, csak fáradt vagyok! Tudod, sokat gondolkodtam az éjjel.. - magyaráztam Lexának, akinek az utolsó mondatomra szomorúság és remény(!) is átsuhant az arcán.
- Értem, ez remek! De hagyd már enni szegény Lexit! - szólt közbe mérgesen Liam.
Könyörögve néztem a barátomra, de ő csak hidegen viszonozta a tekintetem.. Azt hiszem itt az ideje visszavonulót fújni! Legalábbis egyenlőre..
A reggeli alatt végig Őt bámultam, nem bírtam levenni róla a szemeim.. Ha mégis sikerült néhány másodpercre, akkor a Payne srác gyilkolni vágyó tekintetét pillanthattam meg..
Szóval, összegezve: ki kell békülnöm Liammel; el kell érnem, hogy Lexa megbocsásson; szakítanom kell Eleanorral ha visszajött Párizsból; valamint le kell győznöm Zayn és Harryt.. Á, szinte nincs is semmi dolgom!
Miért érzem úgy, hogy nem fogok sokat unatkozni a következő néhány napban?
Ennyi lenne! ^^ Remélem nem öltök meg Louis hangulatingadozásai miatt! :P Most már egy jó darabig változatlanok lesznek az érzései! ;D
Komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése