Itt is van az új! :D Igazából ez szerintem olyan izé rész lett, de mindegy.. :/ A kövi már izgalmasabb lesz, ne aggódjatok! ;))
Köszönöm a komikat az előzőhöz! <3
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :)
Louis szemszöge:
Szóval, összegezve: ki kell békülnöm Liammel; el kell érnem, hogy Lexa megbocsásson; szakítanom kell Eleanorral ha visszajött Párizsból; valamint le kell győznöm Zayn és Harryt.. Á, szinte nincs is semmi dolgom!
Miért érzem úgy, hogy nem fogok sokat unatkozni a következő néhány napban?
*** Este ***
Ahogy végeztem a fürdőben, fáradtan dőltem be az ágyba, de elaludni nem tudtam, így gondolkodni kezdtem a mai napon..
Már teljesen kikészültem idegileg, mert: Lexa a reggeli-kézfogós akciómtól kezdve feltűnően kerütl.. Liam folyton a gúnyos pillantásaival "ajándékozott meg", Harry és Zayn pedig felváltva idegesítettek azzal, hogy rányomultak az ÉN Leximre! Elegem van, de nagyon!
Persze tisztában vagyok azzal, hogy nincs jogom ezen pattogni, de akkor is zavar az, hogy Lexa egyre távolabb kerül tőlem.. Addig nem mehetek oda hozzá, amíg Eleanorral járok, mert a végén még Liam megöl. Viszont inkább személyesen szakítanék Ellel, mint telefonon.. A francba, csak nehogy aztán meg lemaradjak róla a végén!
Várjunk csak! Holnap hétfő! Hiszen Lexi már megy reggel suliba.. És ha én vinném el? Akkor kettesben lehetnénk, és elkezdhetném "puhítani", mert azért tényleg elég rendesen becsaptam..
Gyorsan előkaptam a telefonom és beállítottam rajta az ébresztő órát, hogy időben fel tudjak kelni. Ezek után már egy széles mosollyal az arcomon aludtam el..
Lexa szemszöge:
Este mielőtt lefekhettem volna, Liam jött be hozzám és eléggé gondterheltnek tűnt..
- Mi a baj, Li? - kérdeztem aggódva.
- Izé.. semmi. Vagyis.. nagyon bánt az, ahogyan Louis viselkedett veled? - nézett rám érdeklődve.
- Igazából akkor és ott esett elég szarul, most már túlléptem a dolgon! Nem érdekel úgy, csak egy barát számomra.. Azt hiszem.. - motyogtam.
- Jaj, Lexi, te nem érdemled meg, hogy így pofára ejtsenek! Louis rezzenéstelen arccal hazudott a szemedbe! - mondta Liam idegesen.
- Már mindegy, mondtam! Örülök, ha jól megvan Ellel, nekem semmi közöm hozzájuk! - vágtam rá gyorsan.
- Lexa, te is tudod, hogy csak szeretnéd, hogy így legyen! Csak szeretnél így gondolkodni, de ez nem megy. Egyenlőre! Viszont én kihúzlak ebből a gödörből, ígérem! Nem hagyom, hogy még egyszer megbántson, esküszöm! - morogta(?) bosszúsan Liam és szorosan megölelt.
- Köszönöm, de túlreagálod, Li! Jól vagyok, ne aggódj ennyire! - mosolyogtam rá.
- Hidd ezt, de én tudom, hogy ez csak a látszat! Lexi, én vagyok a legjobb barátod, a lelki szemetesed! Előttem igazán nem kell sérthetetlennek mutatnod magad! - nézett mélyen a szemembe.
- Tudom, és sajnálom. Csak már megszoktam, hogy elrejtem az érzéseimet! - sóhajtottam fel - Torival is régen beszéltem titkolózás nélkül, mostanában egyre jobban hanyagoljuk egymást..
- Én mindig itt leszek neked, bármi történjen is! - biztosított róla - Jól van, most már hagylak aludni! Jó éjt, Lexi! Nagyon szeretlek! - nyomott egy puszit a homlokomra.
- Én is téged és neked is! - mosolyodtam el, majd Liam elment.
Egyedül maradtam a gondolataimmal.. Eldöntöttem, hogy többé nem tekintek másként Louisra, csak mint egy barátra. Képes vagyok túllépni ezen a fellángoláson! Menni fog és kész! - határoztam el.
Ezután felszabadultan bújtam be az ágyikómban, és egészen addig mosolyogtam, amíg rá nem jöttem, milyen nap lesz holnap. Hétfő.. és suli. A gyomrom görcsbe rándult, ha az engem gyűlölő osztálytársaimra gondoltam.. aztán ott van még az apám is!
Hosszas forgolódás után végül megkegyelmeztek nekem és sikerült álomba merülnöm..
*** Reggel ***
Csalódottan másztam ki az ágyból, és félve csoszogtam el a fürdőig. Amint végeztem a reggeli teendőimmel, csendben lopakodtam le a lépcsőn, hogy senkit se ébresszek fel kora reggel.
Legnagyobb meglepetésemre Louis lent ült az asztalnál és egy répán csámcsogva újságot olvasott..
- Hát te? - kérdeztem döbbenten, mire felpillantott a magazinból(?) és engem észrevéve egy hatalmas vigyor terült el az arcán.
- Egyél valamit és indulhatunk is, szépségem! - kacsintott rám.
- Öö.. Louis! Mégis hová mennénk? - vontam fel a szemöldököm.
- Ma hétfő van és suliba kell menned, nem? - vigyorgott elégedetten.
- De, igen. Viszont busszal vagy taxival megyek, te feküdj csak le aludni! - közöltem vele hidegen és a hűtőhöz léptem.
- Lexi, had vigyelek el! Kérlek! Nem akarom, hogy egyedül menj! Nem is tudod milyen alakok mászkálnak az utcán..
- Pedig szerintem jobban tudom, mint te! - motyogtam halkan.
- Hogyhogy? - kíváncsiskodott.
- Semmi, nem lényeges. - mondtam gyorsan.
- Jó, hagyjuk. Akkor mehetünk? - kapta fel a kocsikulcsot.
- Na, jó! - adtam be a derekam.
- Helyes, kérem erre jöjjön, hölgyem! - mutatott az ajtóra, közben pedig meghajolt előttem.
- Hát az tuti, hogy te már reggel is bolond vagy! - nevettem el magam, majd engedelmesen a garázsba sétáltam.
Ahogy beültünk az autóba, rögtön letámadtam.
- Miről akarsz ennyire beszélni velem?
- Öö.. rólunk.. - bökte ki nagy nehezen.
- Ha a tegnapelőtti dolog miatt, akkor felesleges. Nem fontos az egész, jól vagyok, és ti is! Arról többet nem szeretnék beszélni! Érts meg engem, Lou, kérlek! Hiszen te a barátom vagy!
- É-értem.. Akkor inkább bekapcsolom a rádiót.. - mondta csalódottan, aztán elindította a zenét.
Louis szemszöge:
Amikor azt mondta, hogy a barátja vagyok, egy újabb kést döfött a szívembe.. Miért?! Én meg gyáva módon meg sem merek szólalni, helyette rádiót hallgatunk.. Szánalmas vagyok, de komolyan!
Éppen ahogy rászántam magam az érzéseim bevallására, pont megérkeztünk az iskolájához. Ezt a pechet!
- Izé.. köszönöm a fuvart, Boo Bear! - szállt ki zavartan a kocsiból.
- Lexa, várj! - pattantam ki én is.
- Igen? - fordult vissza kíváncsian.
- Gyere ide, kérek egy puszit! - vigyorogtam rá, mire ő a (gyönyörű) szemeit megforgatva megölelt.
- Beszélni szeretnék veled. Nem muszáj ma, elég valamelyik nap, de kérlek hallgass majd meg! - néztem rá kiskutyapofival.
- Jó, de nem most! - sóhajtott fel végül.
- Köszönöm! - pusziltam meg hirtelen a szája sarkában. Hoppá..
- Louis! - morogta.
- Bocsi, elragadtattam magam.. - emeltem fel a kezeim védekezésképp, miközben egyre vörösebb lett a fejem.
- Jól van, ezért még kapsz, de most menj, mert én elkésem, téged meg a végén még lencsevégre kapnak a paparazzik! - szólalt meg komoran, majd sarkon fordult és bement a suliba.
Hát akkor, irány haza, mert a fiúkkal még el kell intéznünk Lexi apját is ma! - gondoltam magamban, aztán beszálltam az autóba és gázt adtam..
Lexa szemszöge:
Már kezdtem örülni, hogy ilyen könnyen túlléptem Louison, erre ma mindent összekavar a reggeli fuvarozásával és a 'beszélni szeretnék veled'-del, meg persze azzal a félrement puszival..
Ajj, de elegem van belőle! Az idegeimen táncol! Már egyszer eldöntöttem, hogy csak a barátom, és akkor az is marad, punktum! Makacs vagyok, nem fog meggyőzni! Nem akarok járni senkivel, nem akarok sebezhető lenni! Nem akarok úgy sírni, mint tegnapelőtt este! Magányosan akarok meghalni! Csak az a gond, hogy a szerelmet állítólag nem lehet befolyásolni.. Várjunk, kimondta, hogy én szerelmes vagyok?! Senki! Akkor nem értem mitől félek úgy..
A gondolkodásomból az szakított ki, hogy arccal érkeztem a suli folyosó padlójára.. Hogy rohadnának meg ezek a bunkók, akik kigáncsolnak! Ez is Louis hibája! Ha nem gondolkodtam volna el, akkor figyelek és nem esek el!
*** 3 és fél órával később ***
Éppen a matekóra felénél jártunk, amikor kicsapódott a terem ajtaja és a srácok estek be rajta, lihegve.
- Lexi, van egy jó hírünk! - kiáltottak fel, amikor levegőhöz jutottak.
- Miss Morgan! Ha Ön ismeri ezeket a rendzavaró fiúkat, akkor már mehet is az igazgatóiba! - mondta dühösen a tanárnő.
- Öö.. Elnézést, eltévesztettük a termet! - dadogták a srácok, hogy kimentsenek a pácból, és már ki is mentek volna, ha nem állítom meg őket.
- Várjatok! Nem érdekel az igazgató! Mi történt? - álltam fel.
- Lexa.. én.. szóval én lettem az új gyámod! - vigyorodott el Niall.
- Tessék? Na, ne! Komolyan?! Ez az! - ugráltam örömömben.
- Én pedig nem engedlek át senkinek sem, apának meg főleg nem! - ölelt meg a bátyám.
- Köszönöm! - borultam a nyakába.
- Van itt még valami.. nekünk el kell mennünk a fiúkkal egy hónapra.. Hawaii-ra.. - motyogta a bátyám. Ne! Ugye.. ugye nem hagynak itt?!
Ennyi! ^^ Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése