Itt is van az új! :D Remélem azért nem öltök meg miatta.. Ebben még én is iszonyúan sajnálom Louist! Na, mind1.
Köszönöm a komikat az előzőhöz, imádlak Titeket! <3
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :))
Louis szemszöge:
Ahogy hazaértünk félrehívtam Liamet beszélgetni.
- Nézd haver, rájöttem, hogy nekem Lexi kell! Szakítok Eleanorral, ha megjött Párizsból, és minden oké lesz! - daráltam le rögtön.
- Nem, mert Lexát már nem érdekled úgy, én pedig támogatom őt ebben, már bocs! - veregetett vállon Liam.
- Miért? Nem hiszem el! Az nem lehet! - kiáltottam fel idegesen. Máris elkéstem volna? Ugye nem?
- Van egy ötletem, Louis, hogy megtudd, mit gondol rólad! Figyelj nagyon! Tehát.. - kezdett bele a terve kifejtésébe Li.
- Legyen. - bólintottam.
Lexa szemszöge:
*** Délután 2 óra ***
Mindenki megkönnyebbülten pattant fel a székéről, amikor meghallotta a kicsengetést. Én -a tanárt leszarva- rontottam ki a teremből, hogy minél előbb kijuthassak a sulinak nevezett pokolból. Örökre. Majd valami magántanárral leérettségizem Hawaii után és kész.
A parkolóban ott állt Louis autója. Legnagyobb meglepetésemre azonban Liam ült a volán mögött..
- Hát Lou hol van? - támadtam le egyből Lit.
- Psszt! Hátul alszik! Nagyon kimerült, viszont ő is elakart jönni érted, mert megígérte.. Idefele meg bealudt hátul.. - magyarázta halkan nevetve Liam.
- Szegénykém! - mosolyodtam el, miközben elhajtottunk.
Egy darabig csendben ültünk egymás mellett, az utat figyelve, de aztán Li váratlanul megszólalt.
- Mit gondolsz Louisról? - kérdezte kíváncsian.
- Öö.. milyen szempontból? - jöttem zavarba.
- Mint emberről. Milyen a kapcsolatotok? - folytatta.
- Ezt nem lehetne máskor? Lou itt van és..
- És alszik! Na, mondd már el! - biztatott tovább.
- Jó.. - adtam be a derekam egy sóhaj kíséretében, majd belekezdtem - Igazából egy kicsit még mindig többet érzek iránta, mint kellene.. Viszont azt már eldöntöttem, hogy többé nem lépem át a barátság határát kettőnk között! Lassan ő is teljesen olyanná fog válni számomra, mint te. Vele is nagyon jó barátok leszünk, azzal a különbséggel, hogy hozzá valószínűleg akkor is vonzódni fogok majd, de persze csak testileg -amiből nem lesz semmi! Igazából már most is olyan, mintha a bátyám lenne.. Jól néz ki, decsak a barátom! Te sem nézel ki rosszul, és Niall sem, de attól még csak barátok/testvérek vagyunk! - daráltam le egy levegővel.
- Hű! Öö.. tényleg? És ha szakítana Eleanorral, aztán meg szerelmet vallana neked? - vonta fel a szemöldökét Liam.
- Akkor is csak az lenne. Nem járnék vele, mert ha képes volt megcsalni Elt, akkor mást is képes lenne! - motyogtam szomorúan(?).
- Végül is igazad van, Lexi, de.. A francba, nem tudok ellenérvet! - nevetett fel keserűen(?!).
- Én szeretem őt, úgy, ahogy téged vagy Niallt! És meg fogom köszönni neki azt, hogy segített, mert így 3 helyett már csak 2 ember között kell választanom! - mosolyodtam el halványan.
- Lexa, ugye tényleg ezt gondolod és nem hazudsz?
- Li, tudod, hogy te vagy a lelki szemetesem, miért ne mondanék neked igazat? - kérdeztem sértődötten. Amit elmondtam, az egyébként (nagyjából) igaz volt..
- Oké, szóval így állunk. Akkor gondolkozz csak tovább Harryn és Zaynen! - zárta le végül a témát.
A visszapillantóban azonban egy aggasztó dologra lettem figyelmes: Lou szeméből kicsordult néhány könnycsepp..
- Liam, Louis sír! Ugye nem hallott semmit?! - ijedtem meg.
- Miért zavarna? Hiszen tudnia kell az igazat! Amúgy meg tuti, hogy alszik! - mondta Li, a szemét le sem véve az útról.
Ahogy megálltunk a legközelebbi pirosnál, hátra másztam én a könnyező fiúhoz.
- Lou! Boo Bear! Boo Bear, ébredj! - rázogattam.
Semmi reakció. Tényleg aludna, és akkor valóban nem hallott volna semmit?
- Louis! Eleanor itt vár meztelenül, ébredj! - próbálkoztam ismét, de semmi.
- Jaj, Lexi! Ezt kell mondani: Lou, itt van Lexa és csak rád vár az ágyban! - röhögött Liam.
- Idióta! Erre miért ébredne fel?! - háborogtam, de legnagyobb meglepetésemre Louis azonnal kinyitotta a szemeit.
- Hol? - kérdezte rögtön, vágyakozó(!) tekintettel.
- Itt, melletted! - nevettem fel zavaromban.
- Basszus.. ez nagyon ciki.. izé.. Szia! - nyögte ki elvörösödve.
- Lou, miért sírtál álmodban? - kíváncsiskodtam félve.
- Ja.. csak azt álmodtam, hogy ennem kellett egy Kevinből készült pörköltből és utána a tengerbe kellett dobnom néhány zsák répát.. - röhögött idegesen.
- Hahaha! Ne hazudj, mert nem tudsz! Ki a csaj? Eleanor? Mit tett? Megverjem?
- Mi? Miről beszélsz? - tátotta el a száját.
- Tudom, hogy csak kitaláltad ezt az álmot! Látom a szemedben, hogyszerelmi bánatod van! - simogattam meg gyengéden a vállát, mire kirázta a hideg.
- Jó, most lebuktam! De nem szeretnék róla beszélni! - suttogta elhalóan.
- Öö.. rendben. Egyébként hallottál bármit is az előbbi beszélgetésünkből Liammel? - néztem rá érdeklődve.
- Nem, mert aludtam. Talán lemaradtam valamiről? Esetleg azt mondtad neki, hogy belém vagy esve? - vigyorodott el reménykedve(?!).
- Igen, pont ezt árultam el neki! Honnan tudtad? Nem ám, amúgy semmi ilyet nem mondanék veled kapcsolatban! - motyogtam.
- É-é-értem.. - bólintott fájdalmasan, a hangja pedig remegett.
Gyorsan elfordult és megtörölte a szemét(?), majd erőltetetten rám mosolygott.
- Kit választasz majd? És egyáltalán: kik a jelöltek?
- Milyen.. Ja! Nem tudom.. hagyjuk, rendben? - tereltem a szót. Most, hogy valami baja van, igazán nem mondhatom a szemébe, hogy nem akarok tőle semmit.. illetve csak nem szeretnék. Az 'akarok' azért túl erős szó..
- Jó. - sóhajtott egyet, és feltette a napszemüvegét, hogy eltakarja(?) a szemeit.
Szomorúan lehajtotta a fejét, tudtam, hogy a könnyeivel küzd.. Azt viszont a szemüvegtől nem láthattam, hogy ki nyert ebben a pokolian nehéz küzdelemben..
Szörnyen fájt így látnom őt, pedig nem is tudtam, hogy miattam ilyen..!
Néma csendben utaztunk tovább, mindhárman hallgattunk, így kínos csönd állt be.. A légy zümmögését is hallani lehetett volna, de komolyan!
Amikor végre megérkeztünk, fellélegeztem és villámgyorsan kipattantam az autóból, hogy friss levegőt szippanthassak.
- Sziasztok! - léptem be mosolyogva a házba, Livel és Louval a nyomomban.
- Sziaszt.. Louis, mi a baj, haver? - kíváncsiskodott Niall.
- Semmi különös, azt hiszem lefekszem aludni! - vágta rá Lou, és a látszat kedvéért(?) lassan ment fel a lépcsőn.
- Lehet, hogy kell majd neki egy kis répa.. A biztonság kedvéért viszek fel! - szólalt meg Liam.
Megpucolt vagy 10 darabot az említett zöldségből, és ő is eltűnt az emeleten.
Louis szemszöge:
Miért én?! Miért?! Mert megcsaltam Eleanort? Azért büntetnek meg ennyire az égiek?! - gondoltam magamban. Csalódottan lehajtottam a fejem, mialatt magamba roskadva ültem az ágyamon, könnyes szemmel. Igen, fiú létemre sírok, ez van!
Szóval, ha valakinek még nem esett volna le, nem aludtam. Liam szólt előre, hogy mit gondol kettőnkről Lexa, de nem tudtam hinni neki! Illetve csak nem akartam.. Azt viszont nem sejtettem, hogy ennyire fájni fognak a szavai! Mintha egy késsel szétvagdosta volna a szívemet.. Sohasem voltam még szerelmes úgy igazán, de most mégis az lettem.. Az lettem, egy számomra valószínűleg elérhetetlen lányba..! A rohadt életbe, ez kurvára nem fair!
Ebben a pillanatban lépett be Liam egy tál répával.
- Az most nem segít rajtam, hidd el! - suttogtam keserűen.
- Nézd, én szóltam! Viszont: olvass a sorok közt! - mosolygott rám halványan.
- Mit olvassak? Hogy egy csalfa dögnek tart, és akkor sem járna velem, ha piros hó esne?! Baszd meg, haver, ez nem segít! Én.. én szerelmes vagyok belé, érted?! És.. és pár narancssárga zöldségtől nem leszek jobban! Rajtam csak ő tud segíteni, de nem fog.. Ez az érzés szörnyű! Hogy sztár lévén bármit megkaphatok, amit szeretnék/akarok, csak azt nem tudom megszerezni, akire igazán szükségem van! Liam, segíts lécci! - néztem rá esdeklően.
- Rendben. Holnapután kettesben maradtok itthon, akkor eljön a te időd! Ha elcseszed, akkor ne reménykedj tovább! Hidd el, menni fog, hacsak nem esik haza Zayn a legjobb pillanatban holtrészegen! - vigyorodott el. (ez a mondat később még fontos lesz! :P - a szerk.)
- Hát ez nem túl valószínű! - nevettem el magam.
- Na, ez a beszéd! Fel a fejjel! Most pedig gyere le, nézünk valami horrort, úgy, hogy közénk ül, és majd hozzád fog menekülni! - biztatott, aztán együtt jöttünk le az emeletről.
- Jaj, Boo Bear! De jó, hogy már mosolyogsz! Annyira aggódtam miattad, máskor ne hozd rám ennyire a frászt! - "dorgált meg" Lexi egy nagy ölelés kíséretében.
Boldogan szorítottam magamhoz, az arcom a hajába temettem és mélyen beszívtam az illatát.. Kell nekem ez a lány, és kész!
Liamnek igaza volt, az ijesztő horror miatt a film nagy részét az ölemben(!) töltötte, szorosan hozzám bújva.. Na, annál felemelőbb érzést el sem tudtam volna képzelni estére!
Viszont a horror végeztével a nagy nőcsábászok (alias Harry és Zayn) ismét akcióba lendültek, engem a padlóra küldve..
Ennyi! ^^ Bocsi a végéért! :P Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése