Itt is van az új! :D Sajnálom, hogy késtem, bocsi, csak minden közbejött! ://
Viszont: túl vagyunk a 11 000 látogatón! :")) Köszönöm! <3 Bár a komik megcsappantak..
Jó, befogtam! ;)) I hope u like it! Puszi :)
Louis szemszöge:
Liamnek igaza volt, az ijesztő horror miatt a film nagy részét az ölemben(!) töltötte, szorosan hozzám bújva.. Na, annál felemelőbb érzést el sem tudtam volna képzelni estére!
Viszont a horror végeztével a nagy nőcsábászok (alias Harry és Zayn) ismét akcióba lendültek, engem a padlóra küldve..
- Bocsi, srácok, én felmegyek beszélni Demivel! - köszönt el Niall. Hát, valószínűleg őt már nem látjuk ma..
- Üvegezzünk! - vetette fel Zayn.
- Oké, és a csajoknak előtte inniuk kell! - kiáltott fel Harry, közben pedig perverzen méregette Lexit.
- Na, nem! Mi Dannel aludni megyünk, sziasztok! - állt fel gyorsan Liam.
- Mi?! És engem meg itt hagytok egyedüli lányként? Liam! - nyafogott Lexa. Igazából nem is nyafogott, mert azt csak a buta libák tudnak.. meg persze Zayn és Harry(..)! Mindegy, a lényeg, hogy így is olyan aranyos volt.. Basszus, egyre jobban akarom őt!
- Ne haragudj, de Louis majd vigyáz rád! - kacsintott egyet Li, és Danivel együtt felmentek.
- Persze, végül is mire valók a barátok, ugye, Boo Bear? - vigyorgott rám Lexi. Barátok.. Miért ilyen csúnya ez a szó?
- Ja.. - motyogtam. Nem bírom, el kell tűnnöm innen, de gyorsan! - Izé.. elmegyek egy kis répáért.. - közöltem, majd szó szerint bemenekültem a konyhába.
Amikor végre lenyugtattam magam egy kicsit, az arcomra mosolyt erőltetve indultam vissza hozzájuk..
Ott viszont olyat láttam, amitől elöntött a féltékenység, a keserűség és a féktelen düh, a kezem pedig automatikusan ökölbe szorult.. Ja, hogy mit is láttam? Lexa Zayn szájában kereste a boldogságot..! Azt a boldogságot, amit csak tőlem kaphat meg! Legszívesebben akkor és ott péppé vertem volna a szegény Malik srácot...
Lexa szemszöge:
Miután Louis elment, a 2 itt maradt fiúhoz fordultam.
- Üvegezhetünk, oké, de nem iszom! - jelentettem ki komolyan.
- Jó, viszont ha nem iszol, akkor csak merhetsz! - röhögött Harry.
- Rendben. - sóhajtottam fel.
Zayn pörgetett, természetesen rám.
- Csókolj meg, kicsim! - villantotta rám a rosszfiús mosolyát. Ha eddig tiltakozni akartam volna ez ellen, az a mosoly meggyőzött, így nem tanúsítottam ellenállást.. Helyette közelebb hajoltam hozzá, ő pedig lecsapott az ajkaimra..
Teljesen belefeledkeztem a dologba, arra eszméltem fel, hogy Hazza szed szét minket..
- Jól van, cica, elég lesz! - morogta csalódottan.
- Öö.. oké.. Louis, te meg mikor értél vissza? - váltottam témát.
- Az előbb, de gondolom Zayn szájában érdekesebb dolgok voltak, hogy nem tűnt fel, amikor elsétáltam mellettetek! - gúnyolódott. Mi baja? Olyan, mintha valami bántaná, és ezért lenne ilyen bunkó..
- Már bocs, de ha nem merek minden alkalommal, akkor le kell innom magam! - hűtöttem le, mire bocsánatkérően nézett a szemembe. Egy pillanatra teljesen elgyengültem attól a két gyönyörű kékségtől, de aztán összeszedtem magam és pörgettem.. Louisra.
- Felelsz vagy mersz? - fordultam hozzá.
- Felelek. - vont vállat egyszerűen.
- Jó, kibe vagy szerelmes? Ki az, aki miatt képes vagy ennyire emészteni magad? - kérdeztem érdeklődően. A kérdésem hallatára golflabda nagyságú, ijedt(?!) szemekkel nézett rám, majd teljesen zavarba jőve elpirult.
- Egy lányba vagyok bele zúgva, és igen, annyira, hogy képes vagyok ilyen szinten emészteni magam! - válaszolt végül.
- Egy lányba?! Na, ne már! Mintha ezt nem tudtuk volna! Hogy hívják? - kíváncsiskodtam tovább. Egy pillanatra megrémült, de aztán egy önelégült vigyor kíséretében ennyit mondott csak:
- Nem vagyok köteles válaszolni, mert ez már a 2. kérdés!
- A francba! - mérgelődtem.
- Bocsi, de ez van! - puszilta meg a homlokom Lou(?!). Basszus, miért van az, hogy megint kezd egyre jobban vonzani..? Tudtommal csak barátok vagyunk, és szépen lassan el kellene jutnunk arra a szintre, hogy inkább taszítsuk egymást úgy..!
- Aranyos vagy, amikor elpirulsz! - duruzsolta lágyan a fülembe, amíg az üveg pörgött. Te jó ég, a hangja teljesen magával ragadott! Mi lesz, ha nem tudom leállítani magam?! Miért kezd el megint a hatalmába keríteni az iránta érzett vágy? Nem lehet, és kész! Elég, Lexa, elég!
- Merek! - szólalt meg Harold.
- Jól van, mondd azt Lexire, hogy csúnya és hogy utálod! - vigyorodott el elégedetten Louis.
- Na, nem! Inkább megszabadulok ettől! - vette le a pólóját, és mosolyogva rám kacsintott. Basszus, ő is olyan cuki! Úristen, csak nem kevertek valamit a fiúk a narancslémbe?! Miért vonz Hazza is jobban az átlagosnál?
- A fenébe.. - dünnyögött csalódottan(?) Lou, mialatt Harry pörgetett.
Az üveg persze rajtam állt meg.. és ugye muszáj mernem, vagy különben innom kell..
- Lexa.. - suttogta csábítóan(?), miközben lassan hátradöntött az eddigi ülőhelyzetemből, és szépen fölém került..
Óvatosan ráült a csípőmre, majd a fejemhez hajolt. Az arcunk és a szánk közötti távolság pár centi volt csupán..
- Mondd, hogy szeretsz! De őszintén! Vagy legalább tűnjön annak.. - folytatta halkan, az ajkai végig súrolták az enyémeket..
- Ha.. Harry.. - nyöszörögtem erőtlenül - Ne.. ne csináld ezt velem.. Kérlek.. - néztem mélyen a szemébe. Ez egy nagy hibának bizonyult, mert az a csodálatos smaragd szempár nem engedte el többé a tekintetem.. A szája sarkában egy apró mosoly bujkált, a meztelen felsőtestét pedig a fölsőmnek nyomta, teljesen rám feküdt..
- Mondd ki, cica! - lehelte. A testemet átjárta a forróság, és akaratom ellenére is teljesítettem a kérését..
- Szeretlek.. - motyogtam, mire ő megcsókolt. Mielőtt beengedhettem volna a nyelvét a számba, valaki lerántotta rólam.
- Erről már nem volt szó, Harold! - ordított rá Louis(?!) - Elég volt az üvegezésből, jó éjt mindenkinek! Menjetek föl aludni!
- De.. - dadogta ijedten Harry.
- Tűnj a szobádba! - sziszegte Lou. Mi baja van?
Zayn értetlenül nézett rá, de amikor találkozott Louis gyilkos pillantása az övével, szó nélkül felrohant az emeletre, Hazzával a nyomában.
A biztonság kedvéért mindketten be is zárták az ajtójukat kulcsra..
- Louis.. ugye engem nem bántasz..? - kérdeztem félénken.
- Dehogy! És sajnálom.. csak.. Á, mindegy. Jó éjt! - motyogta, és lehajtott fejjel felkullogott, én pedig némán követtem.
***
Csendben forgolódtam, de nem tudtam elaludni.. Nem ment, mert Lou járt a fejemben. És nem csak az aggasztó viselkedése miatt gondoltam rá.. Azért is, mert már istentelenül kívántam, hogy megcsókoljon! Igen, visszatértek a szenvedéseim kulcsai: a szenvedély és a vágy iránta..
Hirtelen valaki kinyitotta az ajtóm, és bejött. Gyorsan behunytam a szemeim és alvást színleltem..
Ám ekkor valami olyan történt, amire egyáltalán nem számítottam..
Louis szemszöge:
Szörnyen éreztem magam, a fejemben folyton az utolsó mondata visszhangzott: " Louis.. ugye engem nem bántasz..? ".
Én? Bántani? Őt? Soha! A szívem is összeszorult arra, hogy ilyet feltételez rólam..! Igen, eléggé durván viselkedtem Harryvel, de azért, mert iszonyú féltékeny voltam! Kár, hogy ezt ő nem érti..
Te jó ég, már eszméletlenül hiányzik! Muszáj látnom őt! Muszáj!
Hirtelen kipattantam az ágyból, és belopakodtam hozzá.. Csalódottan tapasztaltam, hogy alszik. Ennek ellenére ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy megcsókoljam, ezért egy hosszú puszit nyomtam a szájára..
Teljesen elfeledkeztem magamról, az ajkainak érintése a hatalmába kerített, és csak arra eszméltem fel, hogy két kar a nyakamra kulcsolódik.. majd egy nyelv félve megnyalja az alsó ajkam a bejutásért könyörögve..
Ijedten nyitottam ki a szemem, de láttam, hogy ő még mindig nem nézett rám.. Talán álmában csinálja ezt az egészet? Esetleg mégis elaludtam volna, és én álmodom ezt?
Amikor feltűnt neki, hogy nem engedem be a nyelvét, csalódottan sóhajtott bele a számba. Mielőtt kinyithatta volna a szemeit, a tenyeremmel befedtem őket, hogy ne láthasson meg.
Lexa szemszöge:
Tudtam, hogy ki van bent. Harry, egyértelműen, Harry..! Nem ám! Tisztában vagyok vele, hogy Louis az! Hogy honnan tudom? Az ő érintése másabb, és másabb dolgokat hoz ki belőlem.. plusz a pillangóim hevességéből ítélve sem Harolddal van dolgom. Csak Lou vált ki belőlem mindent ilyen intenzíven!
Szóval, vissza a jelenbe:
Az a valaki eltakarta a szemeim, hogy ne láthassam meg.. Tudtam miért csinálja, így megszólaltam:
- Csak csókolj már vissza, kérlek! Kérlek, Louis, ne hagyj itt ilyen állapotban!
- Ho-ho-honnan tudtad ki vagyok? - lepődött meg, miközben levette rólam a kezeit.
- Megérzés! - vigyorogtam rá.
- Miért csókolóznék veled? - kérdezte komoly képet vágva.
- Ha nem tennéd ezt, akkor miért pusziltál az előbb szájon? - húzogattam a szemöldököm.
- Mert félre ment a sötétben! - mentegetőzött.
- Aha, persze. - röhögtem.
- Egyébként milyen állapotban ne hagyjalak itt? - vigyorodott el ezúttal ő.
- A rohadt életbe, Tomlinson! Te is nagyon jól tudod, miről beszélek! - mordultam rá.
- Nem igazán.. - hajolt közelebb nevetve. Viszont mindig elhúzódott előlem, így akárhányszor próbáltam megcsókolni, csak az ajkait tudtam súrolni néha..
- Ne kínozz, te idióta! Tudod, hogy elérted a célod! Újra vágyom azokra a hülye ajkaidra, meg a csókodra! Szép volt, elismerem! Ma ismét felébresztetted bennem a "szörnyet"! - förmedtem rá.
- Szóval vágysz rám.. Ez tényleg haladás! Mit szeretnél, gyönyörűm? - vigyorgott rám önelégülten.
- Ezt! - suttogtam az ajkaiba, majd erőszakosan törtem utat a nyelvemmel az övéhez..
Elmosolyodott a hevességemen, aztán szenvedélyesen visszacsókolt. Akkor és ott, eközben a csók közben ébredt fel teljesen az eddig elhallgattatott belső hangom: Louist akarom!
- Aludj itt.. velem! - ziháltam, amikor a levegőhiány miatt elszakadtunk egymástól.
- Rendben - mosolyodott el, és a száját újra az enyémre tapasztotta..
Louis szemszöge:
Magamban diadalittasan vigyorogtam, hiszen sikerült! Tudtam, hogyha felkeltem benne az irántam érzett vágyódását, akkor sikerem lesz.. De most még csak a 'barátok extrákkal' szintig küzdöttem fel magam.. Na, majd holnapután, amikor ketten leszünk itthon! Akkor megszerzem magamnak! Ő lesz az új barátnőm, ha törik, ha szakad!
Ennyi lenne mára! ^^ Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése