Sajnálom a késést, de egy picit elaludtam.. Meg amikor megírtam a fejezet egyik felét, és visszaolvastam, nem tetszett, ezért újra kezdtem az egészet.. Bocsi! :$
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! ;)
U.i.: este még lehet, hogy lesz új rész, ez a komiktól függ, szóval: Komizni ér! :D
Lexa szemszöge:
Este végül is úgy aludtunk el, hogy Louis hátulról szorosan magához ölelt, vagyis az izmos karjai között nyomott el az álom..
***
Reggel arra ébredtem, hogy valaki a nyakamat csókolgatja, amire akaratom ellenére is egy halk nyögés hagyta el a számat.
- Örülök, hogy felébredtél, gyönyörűm! - suttogta a fülembe Louis.
- Neked is jó reggelt! - fordítottam hátra a fejem, hogy a szemébe nézhessek.
Ahogy rá pillantottam, azonnal megcsókolt.. Belemosolyogtam a csókunkba, és a nyakánál fogva húztam közelebb magamhoz. Egészen belemelegedtünk a dologba, de egy kis idő után eltoltam magamtól.
- Mennyi az idő? - kérdeztem gyorsan.
- Fél hét lesz pár perc múlva. Nyugi, azért keltettelek ilyen korán, hogy még legyen időnk erre! - motyogta a számba Lou, és lágyan végignyalta az alsó ajkam.
- Hát, te tényleg mindenre gondolsz! - nevettem fel, és visszacsókoltam..
Hosszú percekig "élveztük egymás társaságát", majd a levegő hiánya miatt ismét elszakadtam tőle.
- Baj van, kicsim? - kérdezte aggódva Louis, ahogy feltűnt neki, hogy elgondolkodtam egy kicsit.
- Nem.. Csak eszembe jutott Eleanor, ez minden! - motyogtam.
- Értem. De figyelj, csak! Emiatt ne aggódj, rendben? Én őt elintézem, szépségem! - kacsintott rám. Ezt most úgy érti, hogy kidobja?
Mielőtt bármit kérdezhettem volna, hátradöntött az ágyon és a száját az enyémre tapasztotta. A nyelve a bejutásért könyörgött, és amikor beengedtem végre, az enyémet kereste. Ahogy megtalálta vad táncba kezdtek, és a gyomromban is feléledtek a pillangóim..
Lou kezei a pólóm alatt jártak és a hasamat, a hátamat meg az oldalamat simogatta, mire én jólesően belesóhajtottam a csókunkba. Elmosolyodott, és még jobban magához szorított, én pedig a nyakán lévő kezeimmel húztam közelebb magamhoz..
A jó néhány percig tartó csókunkat végül a levegő hiánya miatt szakítottuk meg.
- Szeretlek, Lexi! - suttogta az ajkaimba. Mielőtt még újra megcsókolt volna, eltoltam magamtól.
- Te is tudod, hogy ez nem igaz! Ne csináld azt, hogy megint reményt ébresztesz bennem, aztán meg azt mondod Eleanornak, hogy senkit sem szeretsz nála jobban! - ültem fel bosszúsan.
- Szóval azt mondod, hogy már jobban szerettél, mint egy barátot, amikor meghallottad azt a hazugságot? - vonta fel a szemöldökét, a tekintetében a remény csillogott.
- Valószínű.. a könnyeim legalábbis erről tanúskodnak! - nevettem fel keserűen.
- És vissza tudnád hozni azt az érzést? - nézett rám kérdőn.
- Ha akarnám, igen. De - kezdtem, amíg ő félbe nem szakított.
- De nem akarod.. Nem baj, majd én visszahozom! Elérem, hogy belém szeress, Lexa! Akkor pedig már másképp fogod gondolni azt, hogy akarod-e! - pillantott rám biztatóan.
- Louis..
- Ne félj, még egyszer nem teszem ezt! Megtanultam a leckét! Amint visszajön El Párizsból, beszélek vele! - kacsintott rám. Most úgy érti, hogy szakít miattam a barátnőjével?
- Te tudod.. Én elmentem zuhanyozni! - álltam fel az ágyról.
- Remek, jövök veled! - lépett mellém, majd átkarolta a derekam és az oldalamat simogatta.
- Ja, jöhetsz.. Majd egyszer, talán! - vigyorogtam rá.
- Na, lécci! - vetette be a kiskutyapofiját.
- Bocsi, de nem hiszem, hogy sok értelme lenne ruhában zuhanyozni! - nevettem el magam.
- Ki mondta, hogy ruhában kell? - húzogatta a szemöldökét.
- Jaj, te is olyan perverz vagy, mint Harry! - röhögtem, aztán komolyan folytattam - Most nem, sajnálom! Te is menj a szobádba, mielőtt a többiek felébrednének!
- Mindjárt megyek.. - suttogta az ajkaimba, és megcsókolt.
Nem tudtam sokáig ellenállni neki, ezért viszonoztam.. Egyre szenvedélyesebb lett, és egyre jobban szorított magához, végül nem bírta tovább és felkapott az ölébe.
- Lou.. - ziháltam, de hiába.
Szerencsémre(?) a fürdőbe vitt, és beállt velem a zuhany alá. Gyorsan megnyitotta a csapot, aztán levette a pólóját.
- L.. L-Louis.. - mondtam ki a nevét akadozva. Hát igen, a felsőteste belém fojtotta a szót..
- Szerintem ez felesleges rajtad, gyönyörűm! - mosolyodott el, majd egy mozdulattal eltávolította a pizsama felsőként használt trikómat. Viszont csalódottan tapasztalta, hogy felkészültem: magamon hagytam a melltartóm.
Bár ez nem tartotta vissza attól, hogy újra megcsókoljon.. A testem felhevült, még a víz sem tudta lehűteni, és ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy a vizes hajába túrjak. Amikor megtettem az utóbbit, halkan belenyögött a számba, majd a falnak nyomott.. A teste és a csempe közé préselődtem.. Az előbbi szemből melegített, míg az utóbbi a hátamat igyekezett lehűteni.
Egyre akaratosabban csókolt, hol az ajkaink tépték egymást, hol meg a nyelveink jártak vad táncot.. Hirtelen azonban lefagytam. Megdermedtem attól, hogy valami kemény nyomódott a combomnak..
- Louis.. azt hiszem.. - kapkodtam levegő után.
- Ne haragudj.. csak megőrjítesz, érted?! Egyébként igazad van, jobb ha megyek, amíg vissza tudom fogni magam.. - motyogta lehajtott fejjel.
- Én nem csak miattad, hanem magam miatt is aggódom ebben a helyzetben.. - mosolyogtam rá paradicsom színű arccal.
- Azt mondod, te sem bírtad volna már sokáig türtőztetni magad? vigyorodott el büszkén(?).
- Valószínű.. És akkor ugye erről senkinek sem beszélünk? - kérdeztem.
- Gondolom. Egyenlőre! Majd ha mindent elrendeztem, akkor már bárki előtt letámadhatlak! - "köszönt el", és kisétált. Most újra felteszem a nagy kérdést: Miattam fog szakítani a barátnőjével? Vagy mit ért azalatt, hogy 'mindent elrendezek'?!
Louis szemszöge:
Győzedelmes vigyorral az arcomon vonultam be a szobámba. Szerencsénkre még senki sem ébredt fel, így nem buktunk le..
El sem tudom hinni, hogy néhány perce még a zuhany alatt smároltunk! Ráadásul nem is akárhogyan: én egy szál boxerben, ő meg melltartóban és egy kis rövidnadrágban.. Te jó ég, még mindig iszonyúan fel vagyok izgulva rá.. és a fantáziálás nem segített sokat a dolog visszafogásában!
Gyorsan elvonultam a fürdőmbe és lezuhanyoztam, majd elvégeztem a többi teendőm is (A perverzek kivételesen félre érthetik, ha akarják az előző bekezdés miatt! ;PP - a szerk.) és lementem a konyhába.
Az asztalnál már mindenki ott volt, persze pizsamában. Kivéve ugye Lexit, aki gondolom nem akart vizes pizsiben lejönni..
- Jó reggelt! - köszöntem.
- Neked is. - mondta az álmos "kórus".
Ebben a pillanatban szólalt meg Lexa telefonja. Bocsánatot kért és elment, hogy felvegye.
Én addig leültem enni. Pár perc múlva ragyogó arccal tért vissza.. Csak nem az eltitkolt pasija kereste?! Ha igen, akkor már nem sokáig fog élni az a szerencsétlen, mert én agyonverem!
- Tori hívott! - újságolta lelkesen. A név hallatán magamban megkönnyebbülten sóhajtottam fel.. - A ma esti koncertetekre együtt megyünk el! Olyan csajos "búcsúnap" lesz, ha értitek.. De persze kezeljetek minket átlagos rajongóként, akik az... első sorban buliznak! - vigyorgott boldogan.
A srácokkal nevetve bólogattunk, majd Lexi is leült (mellém..) és folytattuk a reggelizést.
Persze én nem tudtam kihagyni a lehetőséget, és megint elkezdtem simogatni a combját az asztal alatt.. Emiatt néha-néha gyilkos/vágyakozó tekintettel meredt rám.. Hoppá, bocsi kicsim! :P
***
Napközben semmi érdekes nem történt, mert a fiúkkal még próbálnunk kellett az utolsó londoni koncertünkre. Lexa egész nap tv-t nézett, meg persze ebédet csinált nekünk Dannel..
Viszont valamiért rossz előérzetem van a koncerttel kapcsolatban.. Remélem Harry és Zayn nem csinálnak semmit az ÉN Leximmel, mert akkor addig éltek..! Vagy esetleg ennek ellenére is életben hagyom majd őket..?
Ennyi, egyenlőre! ^^ Remélem tetszett (bár tudom, hogy nem ez lett a leghosszabb rész)! Komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése