Tudom, hogy azt ígértem 1-ig fent lesz, de közbe szólt egy rég nem látott "jó" ismerősöm: az apám. Kitalálta, hogy most lesz apás hétvége, és a mai nap végig basztatott CSAK ENGEM, mindenért..! Kicsit (igazából nagyon) elegem lett belőle már a nap végére! :///
Na, mind1. Nem sajnáltatom magam tovább! :DD I hope u like it! Puszi, jó olvasást! ;)
És köszönöm a komikat az előzőhöz, szuperek vagytok! <3
Louis szemszöge:
Végül azzal igyekeztem megnyugtatni magam, hogy minden rendben lesz holnap este, hiába van rossz előérzetem.. Tényleg, holnap este leszünk kettesben Lexivel! Remélhetőleg, ha bevallom neki, hogy szeretem, akkor ő is elmondja, hogy így érez, aztán meg megcsókol.. Utána nem muszáj rögtön azzalfolytatódnia a dolognak, nekem az is elég lesz, ha velem jár/randizik! Ugye milyen kicsik az igényeim? :D
Ezúttal már mosolyogva aludtam el, a holnap esti sikerben reménykedve..
***
Lexa szemszöge:
Reggel már valamivel nyugodtabban keltem fel.. Igyekeztem kiverni a fejemből mindkét fiút, és próbáltam vidámnak mutatni magam Tori előtt pakolás közben.
Ahogy végeztünk, még egyszer elköszöntem tőle, és eltaxiztam a fiúkhoz.
- Cicaaa! - tárta szét a karjait vigyorogva Harry, én pedig nevetve megöleltem. - Tényleg borzasztóan hiányoztál már! - suttogta a fülembe.
Akaratlanul is egyre jobban elpirultam a szavai hallatán. A szívem hevesebben vert a közelségétől, a testemen jóleső borzongás futott végig.. Mi bajom van?!
- Én is nagyon örülök annak, hogy Lexi itt van, szóval ne sajátítsd ki, Harold! - förmedt rá mérgesen Louis.
- Jaj, Boo Bear! - nevettem fel zavaromban. Gyorsan megöleltem őt is, közben a testem meg még jobban felhevült, és a "szívritmuszavarom" is csak felerősödött.. - Nagyon hiányoztál, gyönyörűm! - motyogta a hajamba úgy, hogy csak én halljam.
- Ti is iszonyúan hiányoztatok ám! - húzódtam el tőle vörös fejjel.
Miután a bátyámat, Liamet és Danit is üdvözöltem, már csak Zayn volt hátra.
- Gyere ide, szépfiú! - sétáltam elé mosolyogva. A tekintete gondterheltnek tűnt, így elkomorodva kezdtem el kérdezősködni - Mi történt, Zaynie? Mi a baj?
- Öö.. semmi. Csak elgondolkodtam, bocsi! - erőltetett mosolyt az arcára. Okéé, ez fura!
- Ha szeretnél majd beszélni róla, én állok a rendelkezésedre! - kacsintottam rá egy puszi kíséretében.
- Köszi. - mosolyodott el halványan, de legalább őszintén. Mi baja lehet?!
- Azt hiszem, én most felcipelem a maradék cuccom a szobámba, 10 perc múlva lejövök én is enni! - néztem körbe rajtuk, majd az egyik bőröndöm fogantyújáért nyúltam.
- Majd én viszem! - ajánlotta fel azonnal Harry és Louis. Basszus, ez nehéz döntés lesz!
- Öö.. köszi, de elboldogulok! - feleltem zavartan.
- Ugyan, majd én viszem! Harry, neked úgyis indulnod kell, nem? - vonta fel a szemöldökét Lou. Mintha abban reménykedne, hogy az én drága Hazzám tényleg elmegy..!
- Na, ne! Kösz, hogy szóltál! - kapott a fejéhez a göndör hajú.
- Már mész is? - kérdeztem csalódottan(?!). Komolyan meglepődtem a saját reakciómon..!
- Sajnálom! - szorított magához újra - Valami idős rokonom ma lett 90 éves, és ezért muszáj nekem is ott lennem.. Bocsi! Ígérem, reggelre visszaérek! Szia, cica! - köszönt el.
- Szia, Harry! - intettem neki halványan mosolyogva.
- Jól van, elég a nyálas búcsúzkodásból, te menj a dolgodra Harold, Lexi te pedig gyere be és segíts Louisnak felvinni a maradék cuccod! - szólt közbe Liam, amiért Lou hálásan(!) nézett rá..
- Jó, menjünk! - sóhajtottam fel, majd hátat fordítottam az éppen a kocsijába beszálló Harrynek.
Louisval csendben sétáltunk fel az emeletre, aztán némán leraktuk a dolgaimat a szobámban.
- Mi volt ez az egész ott lent Harryvel? - törte meg végül a csendet.
- Semmi különös, hiányoztam neki, megöleltem, kész. Nem kell felfújni a semmit! - válaszoltam vörös fejjel.
- Én nem fújok fel semmit! Ti beszéltetek félreérthetően! - förmedt rám.
- Louis! Nem mindegy, mi volt?! A lényeg az, hogy nincs jogod féltékenynek lenni! Már ha az vagy egyáltalán.. - kiabáltam vissza, de az utolsó mondatot már csak motyogtam.
- De van! Van jogom annak lenni! - vágta rá azonnal, majd amikor leesett neki, mit is mondott, feszülten harapott az ajkába..
- Mégis milyen alapon, Tomlinson?! Ez egy vicc! - morogtam, közben pedig elé léptem.
Az arcunk között pár centi volt csupán, és a közelségétől hirtelen elszállt minden haragom.. A düh helyét a vágy vette át, és valamiért szörnyen vágytam a csókjára.. Ja, persze! Az az átkozott szenvedély tehet róla.. Jaj, Liam, miért van mindig igazad(?!): Az első és legfontosabb Louis-elvonási tünet: a veszekedés. Amikor egymásnak esünk, igazából a másik csókjára, közelségére vágyunk csak..
Lou eközben gondolkodás nélkül fogta két kezébe az arcom, majd erősen magához húzva szenvedélyesen megcsókolt.. Habozás helyett rögtön viszonoztam, és a karjaim a nyaka köré fontam közben. Belemosolygott a csókunkba, és a derekamat átölelve szorított magához.. Zihálva váltunk el egymástól.
- Bocsi, hogy túl reagáltam a semmit! - suttogta Louis.
- Semmi gond.. - mosolyodtam el. Milyen szép szemei vannak, te jó ég!
- Öö.. nem baj, ha..? - kérdezte elpirulva.
- Nem! - ráztam meg a fejem nevetve, és őt megelőzve tapasztottam a számat az ajkaira.
Megint kezdtük egyre jobban beleélni magunkat a dologba, amikor Zayn kiabált fel:
- Megjött a pizza, gyertek ebédelni!
Csalódottan húzódott el tőlem, aztán lefelé vettük az irányt. Mielőtt leértünk volna, Lou még ennyit súgott a fülembe:
- Tényleg nagyon hiányoztál!
Ezután előre rohant, a válaszomat meg sem várva.
Na jó, mi ez az egész? Nem vagyok normális! Egyszer Harry, egyszer meg Louis?! Miért vagyok ekkora kurva? Vagy csak szimplán annak érzem magam..? De nem, tényleg az vagyok, mert.. mert az vagyok és kész!
Az értelmes eszmefuttatásom alatt végig a fejemet tömtem pizzával. Komolyan szánalmas az, amit művelek!
- Hé, húgi, minden rendben? - lóbálta meg a kezét az arcom előtt Niall.
- Mi? - eszméltem fel - Ja, igen! Persze! - motyogtam.
- Oké, te tudod! Hát akkor sajnos nekem mennem kell! Demi ma itt száll át, mert tovább kell majd mennie valahová Európába.. A lényeg, hogy ma itt alszik az egyik hotelben! Szóval, majd reggel jövök, sziasztok! - búcsúzott el a bátyám. Egy gyors puszit nyomott a homlokomra és már itt sem volt..
- Remek. Valaki esetleg nem akar még lelépni? - nevettem fel.
- Igazából én este bulizni megyek majd egy haverommal.. - bökte ki Zayn.
- Mi vacsorázni fogunk egy étteremben, aztán meg nekem haza kell mennem összepakolni, és Liam is nálam lesz! - közölte Danielle.
- Csúcs! Louis, ugye te nem hagysz itt valamiért? - kérdeztem. Reménykedtem abban, hogy legalább ő nem hagy egyedül.
- Nyugi, tőlem nem szabadulsz meg ilyen könnyen! - kacsintott rám.
- Köszi! - mosolyodtam el.
*** Este ***
Már mindenki elment, amikor váratlanul csöngettek.
- Nyitom! - kiabáltam Lounak, hogy ne aggódjon, majd az ajtóhoz léptem.
- Szia, Lexa. Louis itthon van? - érdeklődött Eleanor.
- Szia, El! Igen, gyere csak! - álltam el az útból.
- Ki az, Lexi? - kiáltott le az emeletről Lou.
- Gyere le, és megtudod! - ordítottam vissza nevetve. Hát igen, a normális kommunikáció mintapéldáját láthatták a kettőnk előadásában!
- Jól van, na! Itt vagyok és.. Eleanor? Hát te? - lepődött meg Louis.
- Szerintem én most elmegyek tv-zni.. Érezzétek jól magatokat! - motyogtam és elmentem a nappaliba.
Csalódottan ültem le a kanapéra, majd unottan bámultam a fekete képernyőt. Ezek szerint mégis csak egyedül leszek este..
Louis szemszöge:
- Jól van, na! Itt vagyok és.. Eleanor? Hát te? - döbbentem meg. Ez a sors keze! Itt és most kidobom, aztán Lexi az enyém! Háhá!
- Szerintem én most elmegyek tv-zni.. Érezzétek jól magatokat! - hajtotta le a fejét szomorúan(?) Lexa, és elment.
"Hamarosan megyek hozzád, egyetlenem!" - gondoltam magamban, amíg követtem Eleanort a konyhába.
- Louis.. sokat gondolkodtam és.. szakítani szeretnék, mert megcsaltalak. Többször.. - suttogta halkan.
- É-értem. És mégis mikor? - kíváncsiskodtam. Azért az érdekel, miért nem tart engem elég jónak..
- Szinte sohasem aludtam itt, veled.. És akkor.. de persze nem mindig! - motyogta.
- És legalább ugyanazzal? - néztem rá kérdőn.
- Nem igazán.. - hajtotta le a fejét elvörösödve. Ez aztán szép, mondhatom!
- Csodálatos! - morogtam.
- Sajnálom, Louis.. Viszont nem bírom tovább! A menedzserem szerint hülyeség eldobni egy gazdag pasit, de te nagyon jól tudod, hogy én nem használnálak ki! - mondta El.
- Igen. Szia. Akkor Hawaii-ra sem jössz, ugye?
- Sajnos nem.. Szia! - intett egyet, és kisétált az ajtón.
Pár percig bámultam még utána, aztán a nappali felé vettem az irányt. Ijedten vettem észre, hogy néhány könnycsepp gurul le az arcomon.. Mondjuk eléggé sértő rám nézve, hogy más jobban kellett neki! Teljesen hazavágta az önbecsülésem!
- Lou! Te jó ég, jól vagy? Mindent hallottam! - rohant elém Lexi.
Lexa szemszöge:
Nem hiszem el! Eleanor képes volt ezt tenni egy olyan jó pasival, mint Louis?! Ennyire idióta lenne a csaj?! Istenem, szegény Boo Bear!
Elé futottam és szorosan megöleltem.
- Sajnálom! - motyogtam a mellkasába.
- Semmi baj.. - suttogta.
Ahogy felnéztem rá, láttam, hogy könnyes a szeme.. Gondolkodás nélkül töröltem le az ujjaimmal a könnycseppeket az arcáról.
- Nem érdemelt meg téged! Egy ilyen szuper fiú, mint te, nem való neki! - mosolyogtam rá elpirulva. Erre ő is halványan elmosolyodott.
Megfogta a csuklóm és maga után vont. Leült a kanapéra, engem pedig az ölébe húzott..
- Minden jobb lesz idővel, ne aggódj! Hosszú hónapokig voltatok együtt, érthető, hogy fáj! Előttem nem kell szégyellned, hogy sírsz! - fúrtam a tekintetem az övébe.
- Köszönöm, Lexi! - pillantott rám hálásan, majd újabb könnycseppek szántották végig az arcát.
Fájt így látnom őt, ezért magamhoz szorítottam. Mivel az ölében ültem, így pont a mellemre hajthatta a fejét.. Alapból rászóltam volna emiatt, de kivételesen elnéztem neki a dolgot.
- Jobban vagy? - érdeklődtem 10 perccel később.
- Igen.. te csodákra vagy képes velem.. - motyogta a felsőmbe, aztán lassan feljebb haladt..
A nyakamhoz érve puszikat nyomott rá, és közben egyre közelebb ért a számhoz.. Az ajkainak érintése nyomán felizzott a bőröm, és elöntött a vágy.
- Louis.. - suttogtam remegő hangon.
- Igen, gyönyörűm? - kérdezett vissza pimaszul.
- Én.. semmi!
- Lexi.. - nézett mélyen a szemembe, de nem folytatta.
Mindketten elpirultunk, és lassan lehunytuk a szemünket, majd egyre közelebb hajoltunk egymáshoz..
Mielőtt összeértek volna végre az ajkaink, valaki kivágta a bejárati ajtót. Ijedten fordultunk az illető felé, aki nem más volt, mint... Zayn. Holt részegen..!
- Ne. Nyúlj. A. Csajomhoz. Tomlinson! - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- Mi csak.. izé.. - dadogtam vörös fejjel, közben pedig felpattantam Lou öléből.
- Szia.. kicsim.. minden.. rendben..? - kérdezte, a sok alkohol miatt akadozva.
- Igen, persze, Zaynie! Louis szomorú lett, mert ma szakított Eleanorral.. Ennyi. - magyaráztam idegesen.
- Szegény, Tommo, nem kell senkinek sem! Se a barátnőjének, se az én Harryvel közös Lexámnak.. Ez azért gáz, haver! - vigyorgott Z.
- Zayn! - szóltam rá.
- De ha igaz, akkor minek szépítsem? Vagy talán neked kell, drágám? Gondolj csak rám és Harryre! - fordult felém a részeg srác. Harryre.. Ez nem volt szép tőled, Zayn! Őt ne vedd bele!
- Mi csak barátok vagyunk Louval, igaz? - néztem Louisra.
- Öö.. ja. Ha te mondod! - morogta(?) - Asszem lefekszem aludni, csá! - köszönt el "kedvesen" és felvonult.
Szó nélkül elindítottam valami hülye filmet, és közben igyekeztem megfeledkezni Louról.. Zayn idiótán vigyorogva nézte végig velem a vígjátékot, majd a végén egyszerűen lekapcsolta a tv-t.
- Gyere velem! - ragadta meg a karom, és magával rángatott a konyháig.
Ott hirtelen a falnak nyomott és nekiesett a nyakamnak..
- Zayn! Zayn, elég! Hallod?! Hagyj már békén! - próbáltam eltolni magamtól újra és újra.
- Csak te és én vagyunk, ezt ki kell használni! - morogta a fülembe, aztán az ajkait az enyémekre nyomta..
Visszatértek belém az emlékek az életem egyik legborzalmasabb éjszakájáról.. Nem ismétlődhet meg az, ami akkor történt! Nem!
Teljesen kétségbeestem, nem tudtam gondolkodni.. Aztán valahogy mégis bevillant az utolsó reményem: Lou.
Amikor elszakadt a számtól, és lejjebb folytatta, kiabálni kezdtem:
- Louis! Louis segíts! Louis, kérlek! Louis!
- Kuss! - üvöltött rám Zayn, majd betapasztotta a számat az övével, utána pedig a pólómat kezdte el ráncigálni..
Csak reménykedni tudtam abban, hogy Louis még nem aludt el, és hogy meghallotta a segélykérésem.. Jelenleg ugyanis ő az egyetlen esélyem a részeg Zaynnel szemben! - gondoltam sírva.
Ennyi! ^^ Ne öljetek meg, lécci! :PP Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése