~49. Reggeli balhék

Itt is van az új! :D És holnap suli! Na, ne! :((

Egyébként ma 2 hónapos a blog! :'))) Ja, és köszönöm a komikat az előzőhöz, imádlak Titeket! *-*

I hope u like it! Puszi, jó olvasást! ;)

Louis szemszöge:

*** Reggel ***

Arra ébredtem, amire mindig is akartam (illetve csak azóta, mióta találkoztam Lexivel, mert előtte még sajnos nem ismertem..): az én egyetlenem apró puszikat nyomott az arcomra. Tudom, hogy nem szép, de kitaláltam, hogy azt tettem, hogy még mindig alszom, és így folytatni fogja az 'ébresztgetésem'.. Végül azonban nem jött be a tervem:

- Örülök, hogy felébredtél! - hajolt el tőlem nevetve Lexa.

- Neked is jó reggelt! - mosolyogtam rá.

- Bocsi, jó reggelt, Boo Bear! - puszilta meg a szám sarkát.

Erre elégedetten elvigyorodtam, és a hátán végig simítva közelebb vontam magamhoz.

- Egyébként még egyszer nagyon köszönöm, hogy segítettél este! Nélküled nem tudom mit csináltam volna.. - nézett mélyen a szemembe.

- Shh! Ne gondolj erre! Nyugi, nem hagyom, hogy bántsanak! Rendben, Lexi? - mosolyodtam el halványan.

- Igen, köszi, Lou! Örülök, hogy itt vagy nekem! - pirult el. Hű, ez már tényleg nagyon jó jel!

Oké, Louis, szedd össze magad! El kell hívnod randizni! Gyerünk, csináld már, mielőtt..

- Hahó, megjöttünk! - kiabálta Niall, Liam, Dan és Harry a földszintről.

.. mielőtt ilyen történne! A francba, ezek tudnak ám időzíteni! Miért most kellett megjönniük?! Miért?!

- Gyere, menjünk le hozzájuk! - mászott ki mellőlem Lexa.

- Ne már! - sóhajtottam fel csalódottan.

- Na, Loui, kééérleeek! - húzta el az utolsó szót, közben pedig bociszemekkel nézett rám.

- Rendben! - nevettem fel mosolyogva. Miért érzem azt, hogy egyszer még megöl engem az aranyosságával?! Na jó, ez túl nyálas volt, és kicsit sem férfias.. Még jó, hogy senki sem hallotta!

Lexa szemszöge:

Louis is kimászott az ágyból és mosolyogva állt meg előttem, tőlem kb. 1 méterre.

- Öö.. Lou.. megkaphatnám a boxered? - kérdeztem vörös fejjel. Hoppá, kicsit hülyén fogalmaztam..!

- Izé.. miért? De végül is oké.. - pirult el, és zavarba jőve pillantott le a rajta lévő egyetlen ruhadarabra.

Vonakodva akasztotta bele mindkét hüvelykujját a két szélébe, én pedig gyorsan megállítottam.

- Louis! Rosszul fogalmaztam.. úgy értettem, hogy kölcsön adnád az egyik boxered, amíg lemegyünk reggelizni? - nevettem fel zavaromban.

A mondatom hallatán a füle hegyéig elvörösödött és lehajtott fejjel sétált el a szekrényéig. Gyorsan kivett nekem egyet az előbb említett ruhadarabból, és a kezembe nyomta.

- Tessék.. - motyogta.

- Köszi! Egyébként tényleg levetted volna azt, ami rajtad van? - vontam fel a szemöldököm vigyorogva, amitől ő újra zavarba jött.

- Izé.. dehogyis! - pirult el. Te jó ég, olyan aranyos, amikor zavarban van! Na jó, stop!

- Aha, persze! - nyújtottam ki rá a nyelvem.

- Leharapom! - kacsintott rám.

- Azt próbáld meg! - vigyorodtam el.

- Amúgy láttam ám rajtad, milyen kíváncsian várod, hogy levegyek magamról mindent! - röhögött.

- Jaj, olyan izé vagy! - bokszoltam a mellkasába nevetve.

- Miért, egy picit sem voltál kíváncsi? - húzogatta a szemöldökét.

- Másra sem vágyom, minthogy lássalak téged meztelenül, te perverz disznó! - röhögtem fel.

- Akkor jó! - fogta meg lágyan a felkarom, és magához húzott.

A hirtelen jött közeledésétől a torkomon akadt a nevetés (Ez milyen hülyén hangzik már! XD - a szerk.), és éreztem, hogy elpirulok.

Egyre közelebb hajolt a fejével, a szája sarkában pedig egy halvány mosoly bujkált. Most meg fog csókolni.. viszont azt nem kéne, mert ő is csak tegnap este szakított Eleanorral, és nem akarom, hogy arra használjon engem, hogy vigasztalódjon! Meg Zayn is eléggé rám hozta a frászt az éjjel..

- Szerintem menjünk le köszönni a többieknek! - fordítottam oldalra a fejem, hogy ne kelljen a szemébe néznem.

- Ööm.. oké, menjünk! - mondta rekedten, és elindult, én pedig lehajtott fejjel követtem.

A folyosón azonban a bátyámmal, Livel, Dannel és Harryvel találkoztunk, akik épp az én szobámból jöttek ki.. Hé, mi történt az ajtómmal?!

- Sziasztok! - köszöntem nekik mosolyogva.

Liam elégedetten vigyorogva figyelt engem és Louist, Danielle eléggé meglepődött, de mosolygott, viszont Harrynek és Niallernek elsötétült a tekintete..

- Öö.. mi a baj? - kérdeztem ijedten.

- Tomlinson, te beteg állat! Lefektetted a húgom, amíg nem volt itthonsenki sem?! - ordított Niall, és Hazzával együtt mindketten dühösen ökölbe szorították a kezük.

- Mi? Én? Dehogy, haver! - védekezett Lou.

- Másnak hazudj! Nézd meg a húgom ruháit! - kiabált tovább Nialler vörös fejjel. Hát igen, a srác pólója és boxere van rajtam, valamint Louison is csak egy alsónadrág van..

- Nézd, én megmagyarázom.. - dadogta Louis.

- Hé, szétreped a fejem! Mi ez a nagy üvöltözés hajnalok hajnalán? - támolygott ki a szobámból(!) Zayn(?!). Hát ő meg hogy került oda?!

- Menekülj, te disznó! - ordított a bátyám, és fenyegetően Louis felé indult, Harryvel szorosan a nyomában.

- Segítség! - visított(?) Lou, majd rohanni kezdett lefelé a lépcsőn, a két idióta meg persze utána..

- Harold! Niall! Ne csináljatok vele semmit! Hagyjátok békén! Hallod, Niall?! - kiáltottam utánuk, majd én is a földszintre futottam.

Amikor le értem, Louis épp a nappaliból rohant ki, sikítva(?).. Hmm, milyen férfias dolog is visítva menekülni két fiú elől! :P

Ahogy megpillantott, az arcán megkönnyebbülést láttam, és egyenesen hozzám - pontosabban mögém - menekült. Megragadta a vállam, és maga elé tartott, akár egy pajzsot.

- Fiúk! Stop! - szóltam rájuk, amikor már majdnem előttem voltak. A többiek is pont ebben a pillanatban értek le a lépcsőn, Zaynnel együtt.

- Mi? Miért?! Ez a pöcs megdugta a csajom! - morgott Harry.

- DE HÁT NEM IS TÖRTÉNT SEMMI!!! - kiabáltam rájuk idegesen. Na, erre végre elhallgattak. - Vagyis történt.. de nem olyan! Louis megmentett!

- Te-te-tessék? - hebegte a két jómadár.

- Ezt hogy érted? - lepődött meg Zayn(?!). Szóval tényleg nem emlékszik semmire..!

- Tudod, Zaynie, este részegen jöttél haza.. Nem sokkal utána Louis felment aludni, mi meg lent maradtunk. Aztán.. izé.. rám másztál.. Én Lounak kiabáltam, hogy segítsen, aki szerencsére meghallotta és leszedett téged rólam.. Utána bezárkóztunk a szobájába, hogy ne legyek egyedül. És mivel ott ugyebár nincsenek ruháim, így kénytelen voltam kölcsönkérni ezeket Louistól! - világosítottam fel őket.

- Malik! Mit műveltél?! - vonta fel a szemöldökét dühösen Niall.

- Teljesen holtrészegen esett haza! - szólt közbe Lou, direkt hangsúlyozva a 'holtrészeg' szót, hogy Niallernek is leessen Z. állatias viselkedése.

- Te jó ég, Lexi, ugye jól vagy? - fordult felém aggódva a bátyám - Ugye nem bántott?

- Nem, Louisnak hála! - mosolyogtam az említettre, aki egy puszit nyomott a homlokomra.

- Öö.. izé.. bocsi, haver! - motyogta Niall és Harry bűnbánóan.

- Semmi gond, megértem, hogy aggódtatok! Tényleg eléggé félreérthető volt a dolog! - vigyorodott el Lou.

- Lexa.. sajnálom, de.. - kezdte Zayn, viszont én gyorsan félbeszakítottam.

- ..de nem emlékszel semmire! Tudom! És semmi baj, nem haragszom! - mosolyogtam rá - Inkább menjünk már enni, mert már éhen halok!

- Az én húgom! - jelentette ki büszkén Nialler, mire mindenki röhögni kezdett. Hát igen, amióta újra találkoztam a bátyámmal, az én étvágyam is megnőtt! De hát rokonok vagyunk, nem? :D

A reggeli közben végig hülyültünk,  és Dannel nagyokat röhögtünk, a srácok marhaságain.

- Lexa, majd beszélni szeretnék veled négyszemközt! - fordult felém egyszer csak Zayn.

- Jó, de majd előtte még felöltözöm! - mosolyodtam el, ő pedig megkönnyebbülten(?) bólintott.

Miután mindenki végzett, én felmentem átöltözni. Amikor rendbe szedtem magam annyira, hogy a kinézetem vállalható legyen, mosolyogva indultam vissza a többiekhez.

Louis szobája előtt elhaladva azonban olyat hallottam, ami nem kellett volna.. Mivel az ajtó félig nyitva volt, elrejtőztem, és - nem szép, tudom, de - hallgatóztam..

Louis szemszöge:

Felhívtam Liamet a szobámba, hogy tanácsot kérjük tőle Lexivel kapcsolatban. Muszáj randiznom vele, ő az ENYÉM!

- Ugyan már, Liam! Az autós dolog is bevált! Halhattam, mit gondol rólam, mert nem is "aludtam"! De mondjuk ezt tudod nagyon jól, mert te találtad ki.. Szóval a lényeg az, hogy sajnos tetszik neki valaki.. Valami Larry, vagy ki a faszom! - böktem ki.

- Milyen Larry? - értetlenkedett Liam.

- Gőzöm sincs, de meg kell őt előznöm, bármi áron! - szorítottam ökölbe a kezem.

- É-értem.. Viszont honnan tudsz erről a srácról? - kíváncsiskodott.

- Múltkor este felhívtam Lexát, de nem vette fel, csak a zsebében benyomódhatott a 'fogadás' gomb.. A lényeg, hogy hallottam, ahogy Torival beszéltek róla! Vagy szerinted csak félre értettem Harry nevét? - aggodalmaskodtam.

- Nem tudom, de megkérdezem, jó? Természetesen nem fogom elmondani neked az egész beszélgetésünket, de azt kideríthetem, hogy létezik-e ez a Larry, vagy ki! - kacsintott rám Liam.

- Kösz, haver! Majd valahogy meghálálom! - mosolyogtam rá boldogan.

Viszont Liam hirtelen ledermedt, és szótlanul bámulta az ajtót. Ijedten fordultam meg, és Lexával találtam szembe magam..

Lexa szemszöge:

Ezt nem hiszem el! Na, de most elkaplak titeket! - gondoltam magamban, miközben beálltam a félig nyitva lévő ajtónál a "résbe", hogy megláthassanak.

Ahogy Linek feltűnt a jelenlétem, teljesen lefagyott és csak riadtan bámult rám.. Ennek hatására Louis is hátrafordult, és amikor megpillantott úrrá lett rajta a félelem..

- Lexi.. én.. én megmagyarázom! - törte meg a csendet Lou.

- Felesleges, Louis, felesleges! - morogtam.

- Én.. én.. sajnálom! - nyöszörögte erőtlenül Lou.

- Ugyan mit?! Hogy hazudtál nekem, és kihallgattál minket Liammel, meg később Torival is?! - kiabáltam - Igen, most én is hallgatóztam, de azért, mert meghallottam a nevem!

- Lexi, én csak.. - dadogott tovább, viszont nem foglalkoztam vele.

- Liam, te meg ilyen egyszerűen elárulsz?! Megbíztam benned, de te visszaéltél ezzel! Hiba volt megbocsájtanom neked! Amikor otthagytál 14 éves koromban, köszönés nélkül, az úgy látszik örökre szólt! - nevettem fel keserűen.

- Figyelj, én csak.. - szólalt meg Liam is.

- Te csak mi?! Ha azt akarod mondani, hogy szánalmas vagy, akkor teljesen egyetértek veled, Payne! - folytattam a kiabálást.

- De én.. - mondta volna, ha hagyom. De nem hagytam.

- Pont ti! Pont ti szúrtok hátba! Ez egy vicc! Bennetek bíztam meg legjobban, meg persze a bátyámban.. Ti tudtok a legtöbbet rólam a fiúk közül! Liam, te szánalmas áruló vagy, nem más! Te meg Louis, egy csalfa, hazug disznó! Gyűlöllek titeket! - ordítottam, mialatt a könnyeim patakokban folytak le az arcomon.. Hát, ennyit a sminkemről.. Bár kit érdekel az a nyavalyás festék?!

- Lexa, mi..

- Nem! Nem érdekel! Hagyjatok békén! Egyébként, Tomlinson, csak hogy tisztázzuk: a Larry mostantól átváltozott Harryvé! Nem érdekel többé Larry Stylinson, marad ez a név csak simán Harry Styles! - "búcsúztam el", majd ott hagytam őket.

A folyosón gyorsan letöröltem a könnyeim, aztán idegesen a hajamba túrtam. Miért vertek át pont ők?!

De most nem is érdekel! Még beszélnem kell Zaynnel is! Muszáj lesz közölnöm vele, hogy nincs köztünk semmi több, mint barátság..

Végül egy nagy sóhajtás kíséretében elindultam lefele a lépcsőn..

- Menjünk ki a kertbe, Zaynie, és ott beszélgessünk inkább! - suttogtam, majd mosolyt erőltettem az arcomra.

- Rendben, gyere! - karolta át a derekam.

A hintaágyhoz mentünk, és leültünk egymás mellé. Hosszú percekig csak csendben bámultunk ki a fejünkből, aztán Z. megtörte a csöndet.

- Lexa, komoly dologról szeretnék beszélni veled! - bökte ki nagy nehezen. Vajon miről?

Mára ennyi! ^^ Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))

Igyekezni fogok majd minden nap új részt hozni, de lehet, hogy néha-néha egy nagyobb doli miatt elmarad egy-két rész! :/ Viszont akkor előre szólni fogok, hogy ne várjatok feleslegesen! ;))

Egyébként sok sikert mindenkinek a holnaphoz! :D :$$