Itt is van az új! :D Te jó ég, már idáig eljutottunk! 50 rész! :')) És még meddig tervezem basztatni őket.. :P Most elszóltam volna magam? :D Hoppá! ^^"
Köszönöm a komikat az előzőhöz, habár egy picit megcsappant a számuk.. :/ De azért köszönöm! ;))
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :)
Lexa szemszöge:
- Menjünk ki a kertbe, Zaynie, és ott beszélgessünk inkább! - suttogtam, majd mosolyt erőltettem az arcomra.
- Rendben, gyere! - karolta át a derekam.
A hintaágyhoz mentünk, és leültünk egymás mellé. Hosszú percekig csak csendben bámultunk ki a fejünkből, aztán Z. megtörte a csöndet.
- Lexa, komoly dologról szeretnék beszélni veled! - bökte ki nagy nehezen. Vajon miről?
- Valami baj van? - kérdeztem aggódva.
- Nem.. nem tudom. Attól függ, neked az-e a döntésem.. Rengeteget gondolkodtam rajtad és az érzéseimen és arra jutottam, hogy.. - itt drámai hatásszünetet tartott. Illetve csak tartott volna, ha nem szakítom félbe a hallgatását.
- Hogy? Mire? - támadtam le.
- Nyugalom! - nevetett fel, majd komolyan folytatta - Arra, hogy nem tudom, te hogy látod, de szerintem ez már nem ugyanaz, mint régen...
- Arra gondolsz, hogy nincs meg az a bizonyos plusz, igaz? - néztem rá kérdőn, mire ő némán bólintott egyet.
- Sajnálom.. - hajtotta le a fejét.
- Ugyan, Zayn, semmi gond! Igazából én is azon agyaltam, hogyan mondjam ezt el neked.. - mosolyogtam rá. Erre kíváncsian kapta rám a tekintetét.
- Akkor ezt megbeszéltük.. De most hogyan tovább? - pillantott rám kíváncsian/aggódva(?).
- Nézd, mivel régen is nagyon jól megvoltunk, és most is, én szeretném, ha barátok maradnánk, de persze csak ha te is akarod! - mondtam halkan.
- Az nagyon jó lenne, Lexa! - mosolyodott el.
- Szerintem is! Akkor barátok? - nyújtottam neki a kezem.
- Igen, azok! - fogta meg megkönnyebbülten, és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Egyébként köszönöm, Zayn! - suttogtam, mire kérdőn nézett rám - Mármint azt, hogy megkaphattam tőled még annak idején a világ legtökéletesebb első csókját! - fordultam felé mosolyogva.
- Ugyan, én köszönöm, hölgyem! - vigyorodott el.
- Az estit pedig felejtsük el, oké? - vontam fel a szemöldököm.
- Oké, én is ezt szeretném! Szörnyen érzem magam amiatt, hogy ilyen durva voltam, kérlek ne haragudj! - nézett rám kiskutyapofival.
- Semmi sem történt, Zaynie! Szeretlek! - pusziltam meg az arcát, és mosolyogva hozzábújtam.
- Én is, Lexi! Köszönöm! - suttogta a hajamba, és hallottam a hangján, hogy vigyorog.
Hosszú percekig ültünk így, majd végül én törtem meg a csendet.
- Szerintem most már menjünk be, nehogy sikítófrászt kapjon a bátyám, mert sokáig kettesben voltunk! - vigyorodtam el.
- A bátyád? Sikítani? Ugyan! Inkább Louis miatt kellene aggódnod, ha a sikításról van szó! Ő tényleg képes "sikítófrászt" kapni, pláne, ha megkergetik! - nevetett fel.
Én is erőltetetten vele röhögtem, de igazából a név hallatára a gyomrom görcsbe rándult..
- Igaz! - helyeseltem.
- Na jó, gyere, te nagylány! - karolta át a derekam Zayn, majd együtt bementünk.
A többiek elég furcsán néztek ránk, ahogy nevetgélve, összeölelkezve betámolyogtunk a konyhába. "Hála az égnek" Louis és Liam is lent volt..
- Jól van, mégis mit szívtatok?! - igyekezett komoly képet vágni Danielle, de a végén ő is elröhögte magát.
- Se-se-semmit! - vihogtunk tovább.
- Malik, mit műveltél a csajunkkal?! - ordított rá Harry.
- A-a, Hazza! - ingatta a fejét Zayn - Nem a MI, hanem a TE csajoddal! Amúgy tényleg semmit! - mosolygott rá Z.
- Micsoda? Az ÉN csajom? Ez most komoly?! - vidult fel Harry.
- Igen, haver, én kiszállok! Lexával megbeszéltük, hogy haverok leszünk! - bólogatott Zayn.
- Pontosabban, Zaynie, mostantól TE leszel a LEGJOBB BARÁTOM! - fordultam fel vigyorogva.
- Szuper! Na és Liam? - vonta fel a szemöldökét.
- Árulókkal nem haverkodom! Egyébként meg az nem is igazi barát, aki hátba szúr! Nincs igazam, Payne? - mosolyogtam gúnyosan az előbb említettre, mire ő csak szégyenkezve összébb húzta magát.
- Oké, mégis mi történt? - szólt közbe a bátyám.
- Semmi említésre méltó, ugye Tomlinson? - meredtem dühösen a másikra.
- I-i-igen.. - hajtotta le a fejét.
- Látod, én megmondtam! - mosolyogtam Niallre, aki rosszallóan csóválta a fejét, de nem szólt semmit -szerencsére.
- Enyém lesz Lexa! Enyém lesz Lexa! - kántálta vigyorogva Harold, közben pedig össze-vissza ugrándozott.. de igazából akár egy béna esőtáncnak is elment volna az általa előadott mozdulatsorozat, olyan röhejesen nézett ki! :D Jó, a maga módján azért iszonyú cuki is a viselkedése..!
- Lexi, beszélhetnék veled? - kérdezte félve Louis.
- Nem. - vágtam rá egyszerűen, és a konyha másik végébe sétáltam.
- Lexa, kérdezhetek valamit? - lépett oda hozzám csillogó szemekkel Hazza.
- Persze, Harry! - mosolyogtam rá. Basszus, még mindig milyen szépek a szemei!
- Jó, köszi! Izé.. én csak.. szóval.. arra gondoltam, hogy nem vacsorázhatnánk együtt holnapután, Hawaii-on? - vakargatta a tarkóját zavarában. Szegény a füle hegyéig vörös volt..
- Lexi, beszélnünk kell! Most! Kérlek! - szólt közbe gyorsan Louis, mire Harold gyilkos pillantásokat lövellt felé.
- Rendben, MAJD! Most épp Harryvel beszélgetek, szóval ha megbocsájtasz! - fordultam vissza a göndör hajúhoz - Bocsi, hol is tartottunk?
- Lexi, randiznál velem Hawaii-on? - tette fel újra a nagy kérdést. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, miután sikeresen kimondta, aztán idegesen fürkészni kezdte az arcom, hogy valamit le tudjon olvasni róla.
- Igen, Harry, szívesen randizom veled! - mosolyodtam el, amire felragyogtak a szemei.
- Köszönöm! - vigyorgott boldogan.
- Én köszönöm, drága Hazzám! - pusziltam meg lágyan az arcát.
Ezután már ott ült az a bizonyos levakarhatatlan vigyor az arcán.. Mondjuk az enyémen is, egészen addig, amíg vissza nem fordultam Louishoz.
- Na most már beszélhetünk! Ugye, hogy ki lehetett bírni még ezt a néhány percet? - gúnyolódtam, aztán szó nélkül feltrappoltam az emeltre.
Tudtam, hogy követni fog, ezért egyenesen a szobájába mentem, és leültem az ágyára. Ahogy belépett, a mellem alatt durcásan karba fontam a kezeim.
- Mit akarsz még, Tomlinson? - kérdeztem érzelemmentes hangon.
- Larry.. én csak.. - hebegte zavartan.
- Többé nem Larry, csak simán HARRY! - mosolyodtam el gúnyosan.
- Miért? Én nem akarom, hogy az legyen! - nézett rám kétségbeesetten.
- Én meg igen! Egyébként én is pont erre gondoltam: Miért? Ezt a remek kérdést én is feltehetném neked, meg a haverodnak! Szerinted én akartam, hogy eláruljanak? Várj, segítek: NEM! - morogtam.
- Sajnálom.. De borzasztó fontos vagy nekem.. és ami a barátságunkat illeti.. - pirult el, én pedig gyorsan közbevágtam.
- Te is fontos VOLTÁL nekem, és igen, tényleg barátok VOLTUNK. - nevettem fel keserűen.
- Ne csináld ezt velem, kérlek! Én.. én szertl - itt befogtam a száját.. a kezemmel.
- Én is így éreztem, de az még tegnap volt! - köptem a képébe a szavakat. Tudom, hogy durva vagyok vele, de jelen pillanatban ez nem tud érdekelni..
- Azért mentettelek meg, mert nagyon szeretl - itt ismét befogtam a lepénylesőjét. Nem mondhatja ki, mert különben a végén még meggondolom magam!
- Hiába hallgattatsz el, tudod mit akarok mondani! És azt is tudod, hogy te is így érzel irántam! Ne tagadd, mert előbb-utóbb már nem fog menni! - nézett mélyen a szemembe.
- Nem tudom, miről beszélsz! Én nem szeretl.. én nem szere.. én nem.. Ó, tudod mire gondolok! - puffogtam. Dühös voltam magamra, amiért nem tudom a szemébe mondani az igazat. Illetve, tényleg ez lenne az igazság, vagy csak szeretném, hogy az legyen?
- Nem, nem tudom mi jár abban a gyönyörű fejedben! Sejteni sejtem, viszont azzal is tisztában vagyok, hogy nem igaz! - húzogatta a szemöldökét.
- Idióta! - sziszegtem, és elindultam az ajtó felé, de megfogta a csuklómat.
Magához rántott, és szorosan az enyémnek préselte a testét.. Az érintésétől kirázott a hideg, aztán meg jólesően beleborzongtam a közelségébe.
- Csókolj meg, és úgy mondd, hogy gyűlölsz! - suttogta az ajkaimba. Te jó ég, fel sem tűnt, hogy már ilyen közel hajolt..!
- Nem! Hagyj békén! - nyöszörögtem erőtlenül.
- Szükséged van rám, Lexi! Ezt te is nagyon jól tudod! Nekem pedig rád! - simított végig az ajkaival az enyémeken, amitől akaratlanul is felsóhajtottam. - Gyerünk, gyönyörűm, ne ellenkezz tovább! - nyaltam meg az alsó ajkam. Na itt már tényleg elborult az agyam, viszont a 'rózsaszín ködtől', így villámgyorsan lecsaptam az ajkaira..
Elégedetten(?) mosolygott bele a csókunkba, majd még jobban magához szorított és szenvedélyesen visszacsókolt.. Hosszú percekig fulladoztunk, mert már nem kaptunk levegőt, és mert Lou nem engedett el..
- Ne menj el Harryvel, maradj velem! - suttogta, a homlokát pedig az enyémnek döntötte.
- Tudod, Tomlinson, én makacs vagyok, szóval igenis elmegyek vele randizni! Ebbe még te sem szólhatsz bele! Vedd az előbbit búcsúajándéknak, a közös 'barátság extrákkal' múltunkból! - vetettem oda neki.
- Lexa, kérlek! - könyörgött, szinte sírva(?!).
- Nincs kőből a szívem, tényleg nagyon megindító a ragaszkodásod, de lásd be, Louis: nem te vagy a lányok álma, ha már megismertek téged! Sajnálom, de megcsaltad a barátnődet, hazudtál nekem, és kémkedtél is utánam! Aki ezt mind nem tudja rólad -vagyis a rajongóitok-, azok azért vannak beléd esve! Tényleg igaz, hogy "Ó, boldog tudatlanság", már ne is haragudj! Én szeretlek, Boo Bear, de meg kell értened, hogy ezek után nehéz megbíznom benned! - motyogtam.
- Igazad van, viszont.. mindegy! Menekülj csak a "drága Hazzád" ölelő karjaiba, de meglátod majd, Lexi: neked rám van szükséged! Te is ráfogsz jönni, én pedig megvárom azt az örömteli pillanatot, amikor visszatérsz hozzám! Ráérek, Lexa, ráérek várni! Nekem te kellesz, ez biztos! Hiába igyekezed elfojtani az irántam érzett szerelmedet, nem rejtegetheted örökké! Menekülhetsz hiú ábrándokba, például abba, hogy Harryvel összeilletek és együtt fogtok megöregedni, meg hogy majd elvesz, és szülsz neki minimum 20 gyereket, meg minden 'happy' lesz, de ez csak felszínes dolog, mint mondtam: hiú ábránd! Te engem szeretsz, tudom jól, Lexi! Tudom, érted?! - fúrta mélyen a tekintetét az enyémbe.
- Ne hazudj, Louis! Te csak szeretnéd, hogy így legyen! De ez mind nem igaz! - közöltem vele remegő(?!) hangon, majd faképnél hagytam.
Te engem szeretsz, tudom jól, Lexi! Tudom, érted?! - visszhangzott a fejemben. - Ez hülyeség! Álmodozni szabad, és kell is, de ilyen nagy dolgokban felesleges hinnie! Csak áltatja magát azzal, hogy a köztünk lévő fellángolás-szerű valami, az egyenlő 'az igaz szerelemmel'! Ugye, nincs igaza? Vagy talán mégis..?
Na, mindegy. Holnap korán reggel utazunk Hawaii-ra, ahol minden teljesen megváltozik majd! Egyszerűen érzem!
- Lexa, ebéd! Gyere le enni! - ordított fel a bátyám.
Egy nagy sóhaj kíséretében a lépcső felé vettem az irányt..
Ennyi! ^^ Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése