Szörnyen sajnálom a késést, de délután iszonyú fáradt voltam, meg egy kicsit rosszul is lettem, és a fejem is szörnyen fájt. Oké, önsajnálat vége! :P Pihentem valamennyit, és rohantam is vissza, hozzátok! ;33
És túl vagyunk a 700 komin! Te jó ég, el sem tudom hinni! Imádlak,Szandra! *-* Ja, és persze nagyon köszönöm a megértéseteket, ti vagytok a legjobbak, imádlak titeket! <333
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :D
Lexa szemszöge:
Holnap korán reggel utazunk Hawaii-ra, ahol minden teljesen megváltozik majd! Egyszerűen érzem!
- Lexa, ebéd! Gyere le enni! - ordított fel a bátyám.
Egy nagy sóhaj kíséretében a lépcső felé vettem az irányt..
*** Este ***
- Mindenki bepakolt mindent? - nézett körbe kíváncsian Nialler.
- Igen! - válaszoltuk kórusban.
- Remek, akkor most nézzünk meg valami filmet, aztán irány az ágy, mert hajnalban indulunk! - adta ki az utasítást Niall.
- Lexi, eszel velem répát? - fordult felém Louis, egy szívdöglesztő mosoly kíséretében.
- Öö.. igen, miért is ne? - vontam meg a vállam.
- Szuper! - vidult fel, és a konyhába ment. Illetve csak ment volna, de Zayn megállította.
- Lou! Haver, hol van Eleanor? Nem kéne itt lennie, hogy együtt indulhassunk?
- Tudjátok.. - szontyolodott el Louis.
- Zaynie, nem tudhattad, de ezzel most megbántottad Lout.. - álltam a répaimádó társam mellé.
- Miért? - lepődött meg.
- Amikor még csak ketten voltunk itthon tegnap, El meglátogatott minket, és elég durván dobta szegénykémet! - magyaráztam, közben pedig biztatóan simogattam Louis hátát.
- Bocsi, haver, nem tudtam! - komorodott el Z.
- Semmi gond! Lexa, beszélhetnénk? - nézett rám könyörögve Boo Bear.
- Rendben.. - sóhajtottam fel - Addig kezdjétek el a filmet nélkülünk! - mondtam a fiúknak, majd kisétáltam a konyhába.
Intettem neki, hogy kövessen, amit ő örömmel(?) teljesített is. A gondtalan szökdécseléseiből(?!) legalábbis ezt a következtetést tudtam levonni.. Mármint, hogy örül.
- Mit szeretnél, Tommo? - pillantottam fel rá, miután a konyhapultnak dőltem.
- Már Tommo, és nem Tomlinson! Haladás! - vigyorodott el büszkén(?), aztán komolyan folytatta - Emlékszel arra, amit fent mondtam?
- Igen, talán rájöttél, hogy mégsem igaz? - vontam fel a szemöldököm gúnyosan.
- Örülök, hogy még rémlik, és nem! Az mind a szívszaggató valóság, kicsim! Te engem szeretsz, nem Harryt! Most csak menekülsz előlem, mert ha ilyen könnyen bevallanád az érzéseidet, akkor azzal sérülne a büszkeséged.. De mint mondtam: én várok rád, Lexi! Ameddig csak kell! - mosolygott rám, miközben a tekintetét mélyen az enyémbe fúrta.
- Nem, Louis, most nagyon figyelj rám! Tegyél egy hatalmas szívességet nekem is és magadnak is: FELEJTS EL ENGEM! Várhatsz rám, de nem érdemes, hidd el! És, ha csak ennyit akarsz mindig mondani, akkor kérlek inkább hagyj békén! - emeltem fel a hangom.
- Nem mondom el többet, ígérem! Viszont, ne kérj olyat, amit nem tudok megtenni! Nem vagyok képes arra, hogy elfelejtselek.. Kérlek, Lexi, ne haragudj! - suttogta elhalóan. Egészen megindító látványt nyújtott szegénykém..
- Nem haragszom, Louis, csak fájt. Ennyi az egész. És köszönöm, hogy nem hozod fel többet, ígérem, én sem fogom mondogatni, hogy nem igaz, mert attól tartok, hogy gőzöm sincs a valódi érzéseimről.. Sajnálom, hogy az előbb így neked estem! - hajtottam le a fejem.
- Megengeded, hogy megöleljelek, vagy hagyjuk? - kérdezte reménykedve.
- Gyere ide, Boo Bear! - mosolyodtam el, a szemeim csillogtak a könnyektől. Tudtam, hogy az előbb finoman szólva is csúnyán viselkedtem, és biztosan rendesen meg is bántottam, amit pedig nem szerettem volna..
Szorosan megöleltük egymást, én a mellkasába fúrtam a fejem, ő pedig a hajamba temette az arcát. Hosszú percekig csak álltunk így, némán, majd csak ennyit súgott a fülembe:
- Azért estél megint nekem, mert közöttünk több van, mint barátság! Tudod, Liamnek mindig igaza van, és valószínűleg vágysz rám.. De ezt te jobban érzed, mint én. Én csak sejteni szoktam, mi áll a háttérben.. - motyogta, aztán egy lágy puszit lehelt az arcomra, és ott hagyott a konyhában.
Zavartan néztem utána, de belül tisztában voltam azzal, hogy ezúttal (csak ezúttal..?) igaza van: hiányzik a közelsége. Igen, tudom, hogy hülyeség, hiszen az előbb ölelgettem, de akkor is! - dühösen ráztam meg a fejem, hátha attól könnyebb lesz, majd én is a nappaliba mentem. Rájöttem, mit kell tennem..
- Dani, nem baj, ha elrabolom a pasid 3 percre? Ígérem nem lesz több! - mosolyogtam Danre, aki vigyorogva bólintott.
- Oké, de ne nagyon rendezd át az arcát, ha kérhetem, mert így jobban tetszik! - kacsintott rám nevetve.
- Nem ígérhetek semmit! - mondtam komolyan, de aztán én is elröhögtem magam.
- Sajnálom, én csak.. - kezdte Liam, ahogy távolabb értünk a többiektől, viszont én leintettem.
- Nem haragszom. Neked is azt mondom, mint Louisnak: fájt, ennyi az egész. Felejtsük el! Ölelés? - mosolyodtam el halványan.
- Reméltem, hogy még mindig olyan vagy, mint kiskorodban: nem tudsz sokáig haragudni senkire és utálod, ha össze vagy veszve valakivel.. - szorított magához boldogan.
- De Liam, ez még nem azt jelenti, hogy olyan a kapcsolatunk, mint régen volt! Ezért és a bizalmamért komolyan meg kell ám küzdened! - nyújtottam ki rá a nyelvem vigyorogva.
- Persze, tudom, de akkor is köszönöm! - vigyorodott el még szélesebben.
Ezután már sokkal könnyebb szívvel mentem vissza Livel a srácokhoz és Danihez.
Az este többi részében befejeztük a filmet, ahol mindenki pattogatott kukoricát zabált, kivéve engem és Lout. Mi egy közös tálból ettünk répát.. Tudom, eléggé úgy hangzik, mintha több lenne köztünk puszta barátságnál (amiről nem tudom igaz-e, elvégre halványlila fingom sincs az érzéseimről.. főleg iránta!), sőt, mintha még járnánk is, de nem!
Ez abból is egyértelműen látszott, hogy mivel Hazza ült a másik oldalamon, végig hozzá bújtam.. Ennek egyébként Louis szemmel láthatóan(!) nem örült. És mivel muszáj volt neki olyan feltűnően bámulnia Harry kezét a derekamon(..), a fiúk párszor rákérdeztek arra, hogy mi baja van.. Végig Eleanorra, és a szakításukra fogta a dolgot, viszont ahogy a többiek elfordultak, Lou jelentőségteljes pillantásokat váltott velem és Liammel is.. - idéztem fel az esti események folytatását fogmosás közben.
Az ágyamban fekve csak forgolódni tudtam, ezért egy kis idő után feladtam azt a vágyam, hogy mostanában sikerül elaludnom. Végül tehetetlenségemben bekapcsoltam a gépem, és felmentem a netre.
A kezdőoldal helyett azonban valami idézetes oldal jött be..
Hát jó! - gondoltam, és már épp bezártam volna, amikor megakadt a szemem a legfrissebben: " Ne hagyd, hogy valaki a mindeneddé váljon, mert ha őt elveszted, nem marad semmid... "
Gyorsan kimásoltam Word-be ezt a mondatot, és bepötyögtem mellé azt a szót, ami eszembe jutott róla: "Louis". Azonban ezután sikeresen elkalandoztak a gondolataim..:
Hogy ez milyen igaz ez az idézet! Talán én is ezért félek annyira attól, hogy Louis és köztem több van, mint holmi kis fellángolás.. Kiskoromtól kezdve rengeteg csalódás ért, ezért védem magam az olyan helyzetektől, amikben újabb és újabb fájdalmak érnének.. Louisból és Liamből kiindulva ez még finoman szólva sem megy tökéletesen!
Amíg ezen gondolkodtam, valahogy sikerült elaludnom, a gép előtt..
Louis szemszöge:
Egész este (szokás szerint) Lexi járt a fejemben.. Miért randizik Harryvel? És miért hagyja, hogy a barátom csak úgy ölelgesse?! Sőt, még hozzá is bújt! Ez így annyira, de annyira nem fair! És a repülőn mi lesz reggel? Egymáson fognak aludni, édesen mosolyogva?! A rohadt életbe, hogy tud valami ennyire fájni?! És ha nem hallja meg az a hülye beszélgetést, akkor már valószínűleg rég (illetve tuti!) a barátnőm lenne!
De mi lenne, ha megnézném, hogy van? Az még nem jelent semmit.. vagy igen? Nem baj, nem érdekel, én bemegyek hozzá! - határoztam el magam végül.
Ahogy beléptem a szobájába, csalódottan tapasztaltam, hogy alszik.
Esetleg megint megcsókoljam, mint a múltkor? És akkor a végén újra itt alszom vele, mert megkér rá.. Talán. - mosolyodtam el magamban, majd a fejemben újra visszhangozni kezdtek a szavai - " Csak csókolj már vissza, kérlek! Kérlek, Louis, ne hagyj itt ilyen állapotban! ".
Óvatosan közelebb léptem, és csak akkor tűnt fel, hogy gépezés közben aludt el.. Meg akartam nézni mit csinált, ezért érdeklődve nyitottam meg a Word-öt.. Kapásból egy idézetet hozott be, az én nevemmel..
Hm.. Úgy tudtam! Tudat alatt már ő is tisztában van azzal, hogy engem szeret! Meg is van, mit teszek!
Elégedetten mosolyogva kaptam az ölembe a gépet, majd bepötyögtem neki a válaszom: " Nem szüntethetsz meg valamit, amit nem szándékosan alkottál. Sőt..amit nem is te alkottál. Megküzdhetsz a legnagyobb félelmeiddel, bárkivel és bármivel, de ezt az érzést nem tudod legyőzni! A szerelem az a hetedik érzék, ami romba dönti a másik hatot.. ;) Boo Bear "
Egy hirtelen ötlettől vezérelve elküldtem magamnak e-mailben a "beszélgetésünket", aztán boldogan raktam vissza az ágyra a laptopot. Még egyszer végignéztem az alvó tökéletességen, és visszamentem a szobámba, ahol az ágyamban fekve szinte azonnal el is nyomott az álom..
*** Reggel ***
- Ébresztő, te kis hajnali látogató! - ugrott rám Lexa nevetve. Na jó, most nem álmodom, ugye?
- Mi-mi-miről beszélsz? - pirultam el.
- Sosem adod fel igaz? - nevetett a szemöldökét húzogatva.
- Mégis mit? - játszottam a hülyét, mire ő megforgatta a szemét.
- Csak ennyit mondok: Word! És ÖLTÖZZ MÁR, MERT LEKÉSSÜK A GÉPET! - kacsintott rám, majd kirohant a birodalmamból, engem itt hagyva.
Zavartan néztem utána.. Remélem nem csak álmodtam azt, hogy ilyen vidám volt! Ráadásul velem! De várjunk csak.. Ma este randizik Harryvel! Ó, hogy az a..! - szorítottam dühösen ökölbe a kezem.
Ezek után már morogva mentem be a fürdőszobámba zuhanyozni..
***
- Már szállhatunk is fel a magángépre! - közölte izgatottan Zayn.
- Csúcs! Nyomás! - vigyorgott Harry, aztán Lexát átkarolva(!!!) elindult.
Mi csendben követtük őket, Liam közben egy együtt érző mosoly kíséretében biztatásul hátba veregetett.
- Kösz, hogy igyekszel, de ettől nem lesz jobb! - préseltem ki mérgesen a szavakat a fogaim közül.
- Hidd el, nem vártam nagy csodát ettől a kis 'lélekerősítő akciómtól'! - vigyorodott el.
- Örülök, hogy te legalább jól szórakozol ezen! - morogtam, és odébb sétáltam a Dannel ölelkező fiútól. Igen, itt is, ott is egy szerelmes/turbékoló pár! Ez kínzás! A világ összeesküdött ellenem..?!
*** A repülőn ***
Ahogy elértük a repülési magasságot, részekre osztódtunk: Harry és Lexi elmentek leghátulra beszélgetni; Liam és Dani a gép elejébe vonultak; Zayn természetesen bealudt; így én a folyton zabáló Niall társaságát élvezhettem egész út alatt.. Félre ne értsétek, imádom az ír szöszinket, de kicsit (ill. nagyon) rossz érzés, hogy mindenki szarik rád, mert még Nialler is inkább evett, ahelyett hogy velem beszélgetett volna..
Végül aztán az alvás mellett döntöttem -hogy ne unatkozzam-, csakhogy ez sehogy sem akart sikerülni, mert folyton újabb és újabb elméletek születtek meg a fejemben arról, hogy mit csinálhat éppen Hazza az ÉN Leximmel..
- Bocsi, haver, én elmegyek mosdóba! - álltam fel Niall mellől, akinek ez fel sem tűnt, annyira elmerült a gusztustalan szendvicse(?) zabálásában..
- Sziaszt.. Ó! - mondtam, amikor odaértem Harold barátomékhoz és észrevettem melyikük mit csinál..
- Shh! Olyan aranyos Lexa, amikor alszik! Fel ne ébreszd! - pisszegett le Harry.
Ja igen! A féltékenységem kiváltó oka nem más volt, mint Lexi feje, Hazza ölében(!). Persze, tudom, hogy csak alszik, meg minden.. de akkor is! Aludjon inkább rajtam! Vagy mondjuk Liamen! Vagy a bátyján! Esetleg Zaynen.. De könyörgöm ne azon, akivel randizni készül! Miért akar ennyire kínozni engem?! Talán még élvezi is..!
- Kérjük kedves utasainkat, hogy csatolják be az öveiket, mert hamarosan blablabla.. - hallatszott a hangosbemondóból.
- Ébresztő, kicsim, mindjárt leszállunk! - keltegette Harry az ölében alvó lányt.
- Hmm..? - nyöszörgött álmosan Lexa. Istenem, olyan aranyos így is!
- Csatold be az öved, mert nem sokára landolunk! - magyarázta Harold, és egy puszit nyomott Lexi homlokára.
- Ja, köszi! - mosolyodott el álmosan a lány.
- Gyere, haver, ülj le te is hozzánk! - kiáltott utánam Hazza, amikor sarkon fordultam, és már éppen odébb mentem volna tőlük..
- Ja jó, oké! - erőltettem valami mosolyszerűt az arcomra. A francba, most azt nézzem, ahogy enyelegnek?!
Szerencsére(?) azonban nem hangosan beszélgettek, hanem helyette egymás fülébe súgtak viccesebbnél viccesebb(?) dolgokat.. A nevetgélésükből ítélve legalábbis nem éppen komoly témákról dumálhattak(..).
- Megjöttünk! - üvöltött fel Niall, amikor a gép sikeresen landolt.
Hát, akkor még nem is tudtam, hogy milyen tortúra vár rám ezen az 1 hónapos nyaraláson..
Ennyi! ^^ És bocsi még egyszer! Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése