Itt is van az új! :D Ebben most fény derül arra, hogy miért viselkedett Louis olyan durván az előző végén! ;)
Köszönöm a komikat az előzőhöz, imádlak Titeket! <33
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :))
Lexa szemszöge:
- Tudod mi vagy te, Tomlinson?! Egy rohadt nagy szemétláda! Egy pöcs! Gyűlöllek, teljes szívemből, te idióta! - ordítottam rá, majd elé léptem. A kezem egy hatalmasat csattant az arcán, aztán felrohantam az emeletre.. A szobámba érve sírva rogytam le az ágyra.
Csendesen zokogtam, majd lassan el is aludtam.. Viszont olyat álmodtam, amit egykönnyen nem felejtek el..!
Hogy mit láttam álmomban? Néhány képet.. Az egyiken Louis volt, ugyanolyan gúnyos mosollyal az arcán, amivel velem beszélt egész este.. Egy másikon pedig rengeteg üveg pia..
Te jó ég! - ültem fel hirtelen az ágyban, magamban felkiáltva.
A bátyám hangosan horkolva aludt mellem, továbbra is zavartalanul. Láthatóan nem ébredt fel az előző akciómra, ami nem is baj.
Várjunk csak! Louis.. pia.. Csak nem..? Istenem, én marha! Még jó, hogy igen!
Ijedten, de mégis határozottan másztam ki az ágyból, majd a létező leghalkabban elosontam az ajtóig. A folyosón síri csend honolt, amit igyekeztem nem megtörni, miközben Louis szobájához mentem. Szó nélkül benyitottam, aztán kulcsra zártam magam mögött az ajtót..
- Hol van?! - kezdtem rögtön.
- Mi a.. Lexi! Most csak álmodom, vagy tényleg itt vagy? És ugye nem csak képzeltem, hogy ránk zártad az ajtót? - vigyorodott el perverzen(?) Lou, közben pedig felült az ágyában.
- Hol van?! - ismételtem meg az előbbi kérdésem, figyelmen kívül hagyva az előző megnyilvánulását.
- Mi? - mászott ki az ágyból tetetett értetlenséggel.
- Tudod nagyon jól, hogy tisztában vagy azzal, mit rejtegetsz! - morogtam - Szóval hová dugtad őket?!
- Csak nem a.. csak nem azokra az izékre gondolsz? - kérdezte félve.
- De igen! - hajoltam hozzá közel.
Na, ebben a pillanatban igazolódott be a sejtésem: Louis ivott. Nem is keveset..
- Te jó ég, bűzlik a szád az alkoholtól! Hol vannak az üvegek?! Mégis hányat ittál meg?! - néztem rá dühösen/aggódva.
- Semennyit.. hukk.. Nem tudom.. hukk.. miről.. hukk.. beszélsz..! - mondta ki a világ legáltalánosabb hazugságát csuklásokkal megszakítva.
- Kérlek, Louis, ne szórakozz velem! - pillantott rá türelmetlenül.
- Oké.. - motyogta, majd lehajtott fejjel a fürdő irányába mutatott.
Félve rohantam be az említett helyiségbe, ahol a padlón minimum 10 (ha nem több..!) üres(!!!) üveg hevert, különböző fajtájú piákból..
- Louis, miért csinálod ezt magaddal? - futottam vissza hozzá teljesen kétségbeesve.
- Mert úgy kevésbé fáj.. - suttogta.
- Mi? Lou, mi ér annyit, hogy tönkre tedd magad?! - kíváncsiskodtam a könnyeimmel küzdve.
- Az a valaki ennyire fontos számomra.. - közölte halkan, mélyen a szemembe nézve.
Mivel a tekintetünk egybe fonódott, láttam a kék szemeiben, ahogyan hirtelen úrrá lesz rajta az alkohol.. Basszus, most mit csináljak?! Mindjárt bedurvul a rengeteg piától!
- Louis, mikor ittad meg ezeket? - érdeklődtem, most már remegő hangon.
- Nem rég.. úgy 10 perce.. - vigyorodott el idiótán. Istenem, ennek vége, nekem annyi!
- Lou, feküdj le aludni! Ki kell pihenned magad! - utasítottam, és az ágy felé kezdtem el tolni.
- Nekem te nem mondod meg, hogy mit csináljak! És ha már itt vagy, itt is alszol! - morogta, aztán megragadta a felkarom és erősen megszorította.
- Louis.. Louis.. ez nagyon fáj.. - suttogtam elhalóan, a szemeimből pedig patakzott a könny.. Miért ilyen részeg?!
- Megérdemled, azok után, amit velem tettél! - sziszegte. A szemében láttam, hogy teljesen ki van ütve, ő nem is az igazi Louis Tomlinson..
- Lou.. Boo Bear.. Én vagyok az, Lexa! Én! Kérlek ne bánts..! - suttogtam újra.
Ebben a pillanatban elengedett és erőtlenül a földre rogyott, majd sírni(?!) kezdett.
- Louis! Louis, jól vagy? - guggoltam le hozzá aggódva.
- Ne haragudj.. nem akartam.. sajnálom.. Nagyon fájt? - kérdezte aggódva, a könnyeitől csillogó szemmel.
- Minden rendben, Boo Bear, felejtsük el! - mosolyogtam rá halványan.
- De.. én majd nem bántottalak.. Szörnyű vagyok! Igazad volt, egy rohadt nagy szemétláda, egy igazi pöcs vagyok! - motyogta maga elé.
- Nem, dehogy, Louis! Ilyet ne mondj még egyszer, jó? - néztem mélyen a szemébe, amikben ezúttal már láttam, hogy kicsit józanabb. Nem tudom, hogy csinálja, de remélem már ilyen marad!
- Lexi.. - suttogta.
- Igen?
- Szeretek egy lányt.. aki valaki mást akar, nem engem.. Én olyan szerencsétlen vagyok! - jelentette ki elkeseredve.
- Mi?! Ugyan már, hagyd ezt! Eleanor pedig nem érdemel meg téged! - vágtam rá rögtön.
- Sosem volt belém szerelmes az a valaki, csak egyszer, régen valami Lucasba.. - dörmögte az orra alatt, és mintha egy pici ravaszság is lett volna a szemében.
- Ne butásko.. Lucas?! Louis, én rád gondoltam, oké? - suttogtam.
Erre szó nélkül felállt, majd engem is felhúzott. Pár percig csak álltunk egymással szemben, aztán hirtelen közelebb hajolt és megcsókolt..
Már éppen viszonozni akartam a dolgot, amikor Harry arcát pillantottam meg a lelki szemeim előtt.. Nem tehetem ezt vele!
- Sajnálom.. - toltam el magamtól nehéz szívvel.
- Ne sajnáld! Bocsi, hogy csak úgy lekaptalak.. - hajtotta le a fejét, majd leült az ágyára.
Mellé telepedtem, és hosszú percekig csendben bámultunk előre, ki a fejünkből.
- Louis, én nem bírnám elviselni, ha elveszítenélek! Soha többé ne idd le magad, világos? - fordultam felé végül könnyes szemmel.
- Shh! - ölelt magához vigasztalásképpen.
- Lou, te borzasztó fontos vagy nekem, ne tegyél kárt magadban senki kedvéért! Nem tudom, mit csinálnék, ha történne veled valami! - suttogtam, közben néha el is csuklott a hangom.
- Én is ugyanígy gondolok rád, Lexi! És köszönöm, hogy itt vagy nekem! Ígérem, nem teszek ilyet többé! - nézett mélyen a szemembe.
- Akkor jó! Szeretlek, Louis! - fúrtam a fejem megkönnyebbülten a mellkasába. És most már az este érzett hiányérzetem is megszűnt! Talán csak egy barát.. izé.. a szerelmem.. vagyis Louis ölelésére volt szükségem? Hát, nagyon úgy tűnik..!
- Én is szeretlek, gyönyörűm, jobban, mint hinnéd! - motyogta a hajamba.
- És akkor mi most..? - kérdeztem félve.
- Barátok, igaz? - kíváncsiskodott szomorúan(?!).
- Aham.. azt hiszem legalábbis! - erőltettem mosolyt az arcomra.
- Egyébként nem akartalak bántani, csak hát az ital.. - hajtotta le a fejét.
- Louis, barátok vagyunk, nem számít! Csak felejtsd el, hogy megtörtént! - simogattam meg a hátát.
- Bocsánat mindenért, amit lent mondtam! Nem haragszol rám, ugye? - nyújtotta felém a kezét.
- Na azért itt még nem tartunk! - nevettem fel és szorosan megöleltem. Komolyan azt akarta, hogy fogjunk kezet békülésképp?! Na, ne!
- Lex.. ááááááá.. - ásított egy hatalmasat Lou.
- Gyere, dőlj le! - keltem fel az ágyáról, hogy a párnájára fekhessen.
Jól betakargattam, és nyomtam egy puszit a homlokára.
- Jó éjt, Boo Bear! Aludd ki magad! - suttogtam.
- Köszönök mindent! - mosolyodott el fáradtan - Megkérhetlek arra, hogy ne menj ki, amíg nem alszom el?
- Persze! - mosolyogta rá, majd leültem az ágya mellé.
Gyengéden megfogta a kezem, és lehunyta a szemeit. Pár perc múlva már egyenletesen lélegzett, mozdulatlanul fekve.. Még nem aludt, de már félálomban lehetett..
- Most elmondok neked mindent, hogy tiszta lappal indulhassunk! Őszinte leszek, elvégre nem fogsz emlékezni semmire, sőt valószínű már nem is hallod mit szövegelek neked..! Én.. én szerelmes vagyok beléd, Louis, igazad volt! Viszont nem akarok az lenni.. Ezért is jó Harryvel: őt csak szeretem, de nem vagyok reménytelenül belé esve! Mindig emlékezni fogok azokra az érzésekre, amit a közelséged váltott ki belőlem.. Szeretlek, Lou, és elárulom, hogy tudd: elfojtom ezt az érzést, egyszerűen nem akarok tudomást venni róla! Viszont ez nem mindig sikerül tökéletesen.. Néha a felszínre tör belőlem ez az érzés irántad, mert te előhozod a viselkedéseddel.. Ilyenkor a legjobb védekezés a támadás alapon veszekedést provokálok, kiabálok veled.. Nem ok nélkül viselkedem így, hanem azért, hogy mindkettőnket megóvjam azoktól a hibáktól, amiket elkövethetnénk! Csak ennyit akartam mondani neked, köszönöm, hogy megtehettem, akár hallottad, akár nem! - fejeztem be a monológom.
Óvatosan a békés arca fölé hajoltam, aztán egy hosszú "búcsúpuszit" leheltem az ajkaira.
- Akárhogy legyen is, egy részem örökké szeretni fog téged, Louis Tomlinson..! Ezt már sikeresen elérted, Boo Bear! - motyogtam a szájába, aztán felegyenesedtem és kimentem a szobából.
El sem hiszem, hogy mit tettem! - ráztam meg a fejem, miközben bemásztam Niall mellé.
A bátyám egyenletes horkolásán végül is egész hamar elnyomott az álom..
Louis szemszöge:
*** Reggel ***
Fájó fejjel ébredtem ugyan, de automatikusan a gépemért nyúltam. Megnyitottam a Word-ben vezetett naplószerűségemet és írni kezdtem. Leírtam a hajnali dolgokat, mert szükségem volt arra, hogy később átolvasva végiggondoljam ezt az egészet.. Lexával barátok vagyunk, ez nem olyan jó.. Viszont az a vallomása a végén! Na, attól akaratlanul is hevesebben ver a szívem és elönt a boldogság..!
Miután ezeknek a leírásával végeztem, visszaemlékeztem az előtte lévő dolgokra is:
*** Még az esti randi előtt és alatt ***
Iszonyúan zavart, hogy Lexa rám kiabált, amikor megnéztem, hogy jól van-e.. Nem értem mi ütött belé, elvégre én nem tettem semmi rosszat! Vagy talán mégis..? Lehet, hogy szimplán csak az zavarja, hogy igazam van abban, hogy ő belém szerelmes és nem Harrybe? Miért nem tudja elfogadni ezt, ha egyszer így van?! - gondoltam bosszúsan, miután magamra zártam az ajtót, hogy egyedül lehessek.
Egy kis idő után mérgesen trappoltam le répáért a konyhába, hogy legalább azok a hülye zöldségek megvigasztaljanak egy picit. Visszafelé azonban a "kedvenc" párocskámba botlottam..
A beszélgetés végére már teljesen úrrá lett rajtam a düh, és bánatomban Lexivel is gúnyolódtam egy sort.. Ezt utólag megbántam, de akkor és ott olyan szinten elöntött a féltékenység, hogy nem tudtam rendesen gondolkodni sem!
Hiába volt csukva az ajtóm, végig hallottam mit beszélnek arról a Lucasról vagy kiről (tudom, hogy én vagyok az, mert ő az ÉN gyönyörűm, én hívtam így!), meg az iránta érzett szerelem elmúlásáról.. Na, akkor betelt a pohár!
Amint kimentek a házból, lelopóztam és a házban fellelhető összes piát magamhoz vettem.. Szerencsére a fiúk észre sem vettek.
A szobámban aztán kimentem az erkélyemre és őket nézve ittam meg vagy 4 üveg italt.. Igen, felülnézetből nem tarta őket az a kis homokbucka, így zavartalanul figyelhettem a randi menetét.. A csókjuknál már annyira felment bennem a pumpa, hogy levegőt is alig véve lehúztam még 2 üveggel a nálam lévő legerősebb fajtából..
Éreztem, hogy nem kellene annyit innom, de szörnyen fájt a boldogságuk, ezért muszájnak éreztem az efféle vigasztalódást..
Felelőtlenül lementem hozzájuk és a többiekhez, majd olyan dolgokat vágtam szegény Lexa fejéhez, amit egyáltalán nem gondoltam komolyan.. Miután ő sírva felrohant, én is a szobámba mentem és bezárkózva szépen lassan elfogyasztottam a maradék "boldogságom" is..
Ezután, hajnalban jött be hozzám Lexi.. - fejeztem be az elmélkedést.
Gyorsan ezt is leírtam, majd elmentettem a "naplóm" és lementem reggelizni..
Ennyi! ^^ Tudom, hogy a 'naplózás' nem éppen fiús, de ennek később mégnagyon fontos szerepe lesz! ;P
Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése