Itt is van az új! :D Remélem tetszeni fog, igyekeztem, hogy ne látszódjon meg rajta a nyomott hangulatom! :// Anyával egyre mélyebbre kerül a kapcsolatunk.. :$ Na, de ez most mind1.
Köszönöm a komikat az előzőhöz, imádlak Titeket! <3 Túl vagyunk a 16 000 látogatón is! OMG! :"))
~ És igenis harcolni fogok mindenkivel értetek, meg a gépemért! ;)) Akár értik, akár nem: nekem írnom kell, vagy megőrülök! ~
Oké, befejeztem! :P Jó olvasást! I hope u like it! Puszi! :)
Louis szemszöge:
Gyorsan ezt is leírtam, majd elmentettem a "naplóm" és lementem reggelizni..
A konyhába érve összeszorult a szívem az elém táruló látványtól: Lexi Harry ölében ült, és a fiú közben szorosan magához ölelte őt..
A rohadt életbe, mi a faszért kellett belemennem ebbe a 'legyünk csak barátok' dologba?! Én. Nem. Tudok. Csak. Barátként. Tekinteni. Rá.!!!!!
Ahogy Lexa meglátott, egyből felpattant Harryről, és miután sikeresen kitépte magát a barátom karjai közül, hozzám rohant és szorosan megölelt. Az sem zavarta, hogy nincs rajtam póló..
- Ugye már jobban vagy, Boo Bear? - nézett fel rám, a gyönyörű szép kék szemei az aggodalomtól csillogtak.
- Persze, köszi! - kacsintottam rá, mire egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében visszafúrta a fejét a mellkasomba.
- Öö.. srácok? Akkor most mi is van? - kérdezték értetlenül pár perc elteltével a többiek.
- Hmm.. azt hiszem szombat! - nevetett fel Lexi, amin én is elröhögtem magam.
- Jó, azt tudom! De veletek..? Ti nem vagytok összeveszve, egész véletlenül? - kíváncsiskodott Zayn.
- Mi? Dehogy! - mosolyodott el Lexa.
- De hát este még.. Ó, már értem! - vigyorodott el Liam mindentudóan. Az utóbbi szó eléggé igaz is volt.. Liam MINDENT megtud, legkésőbb 1 nappal a dolog megtörténése után..
- Én viszont nem értem! - fakadt ki Hazza.
- Éjszaka beszéltem Lexivel és tisztáztuk a dolgot! - vigyorogtam Haroldra, mire ő a füle hegyéig elvörösödött az idegességtől(?).
- Mit. Csináltál. Lexával. Az. Éjszaka.?! - kiabálta és elindult felém.
Csak megcsókoltam! De ő eltolt.. - vágtam volna rá azonnal, ha nem érdekelnének Lexi érzései, de mivel igenis fontos nekem, ezért inkább ezt válaszoltam:
- Éjjel lementem még répáért, amikor beleütköztem, mert ő meg éppen mosdóban volt. Beszélgettünk egy kicsit, ennyi.. - magyaráztam.
- Tényleg, kicsim? - fordult felé Harry valamivel higgadtabban.
Lexa szemszöge:
- Igen, így történt! - erőltettem mosolyt az arcomra.
Igazából az alvó Louisnak vallottam szerelmet hajnalban, de ez majdnem ugyanaz, nem? :P
- Akkor ne haragudjatok! - hajtotta le a fejét Hazza.
Louis szemszöge:
- Semmi baj! - lépett hozzá Lexi, és gyengéden végigsimított az arcán.. - Ez igazából hízelgő!
Harry halványan elmosolyodott, és amint újból felemelte a fejét, megcsókolta(!) Lexát.. Azt a rohadt! Én szétverem szegényt, ha 10.. illetve2 másodpercen belül nem szakad el tőle!
Végül is Harold barátom szerencsésen megúszta, mert nem nyújtotta el a smárolást.. Ez az egy szerencséje!
- Öö.. Lou? Egyébként nem fáj a fejed? - fordult hozzám Lexi.
- Nem nagyon.. Egy picit. - motyogtam, és közben mélyen a szemébe néztem.
Akaratlanul is végignézett rajtam és megnyalta a száját(!), majd szégyenlősen lesütötte a szemeit.. Na, ilyenkor például nagyon örülök, hogy nem olyan rossz a felsőtestem..! Bár, ez nem jelent semmit, igaz? Egy lány sokszor zavarba jön attól, ha félmeztelen pasikat ölelget/lát, ugye?
- Tényleg nem vészes a fejfájásom! - szólaltam meg újra, csakhogy felnézzen rám. Ééés ez.. bevált!
Elmosolyodott, majd megfogta a kezem(!) és leültetett a legközelebbi üres székre.
- Hozok neked gyógyszert! - kacsintott rám, és odébb sétált.
Te jó ég, ez kínzás! Pizsamában van! Ami annyit jelent, hogy rajta van egynagggyon rövid, feszes sort és egy extra szűk, kis top... Baszki, ebben volt nálam este, és nem is smároltam le rendesen?! Most komolyan büszke vagyok magamra!
- Kö-kö-köszönöm! - vörösödtem el, amikor a kezembe nyomta a pirulákat és egy pohár vizet. Ettől még persze nem dadogtam volna így.. Azért jöttem ennyire zavarba, mert (nem szándékosan, de) egy picit előre dőlt, és ezért remekül ráláttam a dekoltázsára.. Azt hiszem ennél jobban már nem fájhat, hogy MÉG nem az enyém! Igen, enyhén (inkább nagyon, ugye?) perverz vagyok..
- Szívesen, máskor is! - nevetett fel elpirulva(!) és elindult a pulthoz, nekem hátat fordítva, amikor hirtelen megbotlott és visszaesett az ölembe..
Ráadásul pont a legkényesebb helyre ült le/rá.. Jó erősen az ajkamba kellett harapnom, hogy ne nyögjek fel az "érkezésére".. PErsze nem a fájdalomtól.. :P
- Bocsi.. - hebegte zavartan, és már épp felakart kelni, amikor visszahúztam.
- Semmi gond! Amúgy véletlenül te nem ittál az este, hogy ennyire nem bírsz megállni a lábaidon? - súgtam a fülébe vigyorogva.
- Nagyon vicces vagy, Louis! - fordult felém egy hülye pofát vágva.
- Tudom! - röhögtem, mire vállba bokszolt és ő is nevetni kezdett.
- Na jó, én nem értek semmit! - szólt közbe Zayn.
- Szerintem még a vak is látja, hogy izzik a levegő! Nektek nincs melegetek? - vihogott Liam, közben pedig elkezdte húzogatni a pólóját.
- Idióta! - morogta Lexi, hogy leplezze a zavarát. Elég jól csinálta, de nekem azért feltűnt..
- Egyet értek! - sziszegte Harry, és ezalatt végig gyilkos pillantásokat lövellt felém..
- Hé, nyugi! Mi barátok vagyunk, ugye, Lexi? - kérdeztem az említettet. De nem ám akárhogyan.. úgy tettem fel ezt a kérdést, hogy közben a leheletemmel a nyakát csiklandoztam.. Szemét vagyok, de ez van!
- I-igen.. - suttogta Lexa, és éreztem/láttam rajta, hogy most épp azon erőlködik, hogy ne sóhajtson vagy nyögjön fel véletlenül, még csak halkan se.. Ez már fél siker! De nekem "egész siker" (ez de hülyén hangzik! XD - a szerk.) kell! És persze Lexi..!
- Akkor jó! - mosolyodtam el, és magamhoz szorítottam. Nyelt egy nagyot, ahogyan a meztelen mellkasomra simult.. Basszus, olyan gonosz vagyok szegénnyel!
De: édes a bosszú, gyönyörűm! Elvégre te is kínzol a valamit alig takaró pizsiddel..! - gondoltam magamban.
- Khm.. khm.. - köszörülte meg idegesen a torkát Hazza.
Most legszívesebben bemutattam volna neki! Miért zavarja, ha Lexi az ölemben va.. Jó, már leesett! De NE zavarja, mert ő az enyém!
- Köszi a segítséget! - súgta Lexa a fülembe, majd nyomott egy puszit az arcomra és felállt. Csalódott képpel bámultam utána..
Az asztal alatt ökölbe szorítottam a kezem, mert Harry rögtön az ölébe húzta és nemes egyszerűséggel lesmárolta!
Lexa szemszöge:
Ahogy beültem Hazza ölébe, ő rögtön letámadott az ajkaival.. Mivel Louis már épp eleget kínzott a látványával és a közelségével, teljesen ki voltam éhezve.. Gyorsan visszacsókoltam Harryt, aki erre belemosolygott a csókunkba és közelebb húzott magához.. Egyre jobban belemelegedtünk a dologba, amikor hirtelen valaki indulatosan kitolta a székét és dühösen(?) eltrappolt mellettünk a konyhapultig..
Erre már elszakadtam Hazzától, és láttam, hogy Louis volt az az előbbi illető, aki kissé(...) ideges lett.
Louis szemszöge:
Egy kis idő után már nem bírtam nézni a csókolózó galambokat, ezért mérgesen kirúgtam magam alól a széket, majd a pulthoz vonultam.
Ez kurvára, kibaszottul nem fair! Ő AZ ENYÉM! Harryt legszívesebben elküldeném a picsába..! Vagy még messzebbre! Hogy az a..!
***
A délelőtt többi része viszonylag nyugiban telt, bár én sokszor nem bírtam megállni, hogy ne Lexát bámuljam.. Ezt egyébként Harry is észrevette, és valószínűleg egy picit zavarta is a dolog.. Vagy talán nagyon? Nem tudom, de nem hagyta hidegen, ez tuti! Legalábbis én így értelmeztem a szeméből sugárzó dühöt, féltékenységet és a 'mindjárt megöllek' nézését..
- Louis, beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte ebéd előtt Hazza. Illetve ez nem kérdés volt, hanem inkább utasítás.. Mindegy, a lényeg, hogy követtem az emeletre.
A szobájába érve becsapta magunk mögött az ajtót és szikrázó szemekkel fordult felém.
- Valami gond van? - mosolyogtam rá ártatlanul.
- Ó, dehogy! Elvégre miért zavarna, hogy az egyik legjobb haverom a csajomat stíröli egész nap?! - morogta.
- Nem tudom, miről beszélsz. - jelentettem ki rezzenéstelen arccal.
- Hát hogyne! Nekem meg szögegyenes a hajam! Gondolkozz már, ember! Ez nem szép tőled! Tudod, hogy szeretem Lexát, erre te meg leakarod nyúlni! Ne is tagadd, mert még a vak is látja! - emelte fel a hangját.
- Mindenki, csak ő nem.. Csak ő nem hajlandó ezt észrevenni.. - motyogtam magam elé.
- Mit mondtál?! Ismételd el! - ordította Hazza.
- Semmit, haver, nyugodj már le! Igen, kibaszottul bejön nekem Lexi, és igen, elég rendesen belezúgtam, de neked ez nem tökmindegy?! - morogtam.
- Nem, egyáltalán nem, Tomlinson! Ő az enyém! Ezt jól vésd az eszedbe! - szorította ökölbe a kezét.
- Azt csak te hiszed! Ő engem szeret! És ő az ENYÉM! - üvöltöttem.
Ezek annyira ide passzolnak! :D
- Na, persze! Most nagyon figyelj, mert ezt csak egyszer mondom el: Hagyd őt békén, és ha jót akarsz magadnak, akkor nem mondasz semmit az érzéseidről! Ő az én barátnőm lesz, és az is marad, kerül amibe kerül! - sziszegte.
- Lehet, hogy szeret téged, de BELÉM szerelmes, fogadd el! Emlékszel, amikor régen átjártál hozzá smárolni éjszakánként? Emlékszel, amikor egyszer kiküldött? Igen? Na, akkor az azért történt, mert ÉN ott voltam az ágya alatt! Sőt, akkor ott is aludtam nála, reggel úgy nyitott ránk Liam! - vigyorogtam rá gúnyosan.
- Hazudsz! - lökött meg a mellkasomnál.
- Hé-hé-hé! Én csak a tényeket közlöm veled, haver! - néztem rá lesajnálóan, és kimentem a szobából.
Eddig 1-0 az állás, az én javamra! Háhá!
- Már kezdhetsz is zokogni, mert most az enyém lesz! - sziszegte a fülembe Harold, miközben lerohant mellettem a lépcsőn.
Ezt meg hogy érti?! Csak nem, úgy, hogy..? Na, ne! Baszd meg!
- Lexi, kérdeznem kell valamit! - hallottam meg Hazza hangját, mire még gyorsabban robogtam lefelé a földszintre.
- Igen, Harry? - mosolyodott el Lexa. Legalábbis a hangjából ítélve mosolygott..
- Lennél a barátnőm? - tette fel az általam olyannyira rettegett kérdést Harold.
- Persze! - borult a nyakába boldogan(?) Lexi, pont akkor, amikor leértem..
- Mi a..?! - nyöszörögtem, de aztán észbe kaptam és a szám elé tettem a kezem.
- Lexa és én együtt járunk! Ő az ÉN barátnőm! És ha jól sejtem mától már a szobatársam is! - vigyorgott rám gúnyosan Hazza.
- Hát ez remek! - erőltettem mosolyt az arcomra, de legszívesebben ordítottam volna.
- Köszönöm, Boo Bear! Köszönöm, hogy betartottad azt, hogy csak barátok vagyunk! - suttogta a fülembe Lexi, miután odajött hozzám. Csak én hallottam mit mondott, és a szavai késként fúródtak a szívembe.. Egyszerre örültem a boldogságának, és egyszerre éreztem maró fájdalmat azért, mert elveszítettem..
- Egyébként, kicsim, Louis valami olyat mesélt, hogy már régebben is aludtatok együtt! Igaz ez? - lépett elő Harry.
- Tessék?! - pillantott rám dühösen/csalódottan Lexa.
- Én ilyet nem mondtam! - védekeztem azonnal, de Ő nagyon jól tudta, hogy hazudok.. A picsába, Harold!
- Mit csináltál akkor a húgommal, Tomlinson?! - kiabált Niall is.
Baszd meg! Remélem örülsz, Styles! - gondoltam magamban.
Liam és Lexa félve, Harry gúnyosan, Niall dühösen, Dani és Zayn pedig értetlenül bámult engem..
Mind választ vártak egy olyan kérdésre, amire egyenlőre nem tudtam semmit mondani..
Ennyi! ^^ :P Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
És, előre is boldog szülinapot Niallnek! *-* :3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése