Itt is van az új! :D Tudom, hogy késtem (elég sokat), de közbejött valami.. Mind1, csak azért is megírtam nektek, ugyan már hulla vagyok, és kb. 5 óra múlva már fel kell kelnem, de ez édesmindegy! :DD
Köszönöm a komikat az előzőhöz, imádlak Titeket! <3
I hope u like it, puszi! :)
Ja, és még egyszer boldog szülinapot Niall, meg persze neked is BB-C (xdd ezt nem bírtam kihagyni, bocsi Crazie! :P)! ;33
Louis szemszöge:
- Egyébként, kicsim, Louis valami olyat mesélt, hogy már régebben is aludtatok együtt! Igaz ez? - lépett elő Harry.
- Tessék?! - pillantott rám dühösen/csalódottan Lexa.
- Én ilyet nem mondtam! - védekeztem azonnal, de Ő nagyon jól tudta, hogy hazudok.. A picsába, Harold!
- Mit csináltál akkor a húgommal, Tomlinson?! - kiabált Niall is.
Baszd meg! Remélem örülsz, Styles! - gondoltam magamban.
Liam és Lexa félve, Harry gúnyosan, Niall dühösen, Dani és Zayn pedig értetlenül bámult engem..
Mind választ vártak egy olyan kérdésre, amire egyenlőre nem tudtam semmit mondani..
- Én.. öö.. izé.. szóval.. én csak.. - dadogtam vörös fejjel.
És ebben a pillanatban, mint valami őrangyal, úgy mentett meg engem Lexi..
Az én egyetlenem vett egy nagy levegőt és védelmezően elém lépett, majd helyettem (is) belekezdett a magyarázkodásba:
- Először is, Nialler, nem történt köztünk semmi olyan Louisval! Semmi! És senki mással sem a fiúk közül, mielőtt megkérdeznéd! Másodszor, Harry, igen, tényleg aludtam már Louval, akkor, amikor megmentett.. tudjátok kitől.. és..
- Tőlem.. - hajtotta le a fejét Zayn.
- Jaj, Zaynie, tudod, hogy nem úgy gondoltam, én csak.. - lépett elé Lexa.
- Hé, semmi baj, tudom, hogy nem akartad emlegetni, csak az is idekapcsolódik! - simogatta meg az arcát Z. Furcsa, de most, hogy már nem hajt rá Zayn, nem vagyok (annyira) féltékeny az ilyen helyzetekben..
- Köszi, és bocsi! - ölelte meg Lexi Zaynt.
- Khm.. khm.. Tehát csak akkor aludtál Louisval? - szólt közbe Hazza.
- I-igen. Ha nem így lenne, akkor arra emlékeznék! - mosolyodott el halványan Lexa, és közben jelentőségteljesen rám pillantott. Ezzel jelezte, hogy most már elég rendesen kihúzott engem a gödörből, ideje nekem is aktivizálnom magam, legalább egy picikét..
- Pontosan, akkor egyszer, ennyi! - bólogattam hevesen.
- Úgy látszik akkor félreértettem valamit.. - mondta halkan Harry, majd -amikor senki sem figyelte- dühös/gyilkolni vágyó pillantásokat lövellt felém.
Gúnyosan vigyorogva öltöttem ki rá a nyelvem, és odébb sétáltam. Háhá, ugyan a csajomat (EGYENLŐRE!) lenyúltad, de azért mindenben én sem hagyom ám magam, Styles!
- Azt hiszem, én ledőlök egy kicsit, mert fáradt vagyok! - hallottam meg egyszer csak Liam hangját.
Érdeklődve fordultam hátra, és ahogy találkozott a tekintetünk, Liam jelentőségteljesen rám pillantott, majd eltűnt az emeleten.
Néhány perccel később utána mentem, 'mosdóznom kell' címszó alatt.. Tudtam, hogy beszélni akar velem valamiről. Illetve azt is sejtettem, hogy mi az a valami..
- Igen? - léptem be a szobájába.
- Na végre! Már azt hittem nem is jössz! - förmedt rám Liam.
- Hé, haver, jól vagy? - kérdeztem kicsit ijedten.
- Ja, igen, bocsi, csak idegesít ez az új párocska.. - motyogta.
- Hidd el, engem is zavarnak, de nincs mit tenni! - sóhajtottam fel, miközben leültem mellé az ágyára.
- Ugye nem adod fel csak így Lexit? - döbbent meg.
- Persze hogy nem! - vágtam rá azonnal.
- Akkor? Most mégis mi a szart fogsz csinálni? Jól elcseszted a maradék idődet is, barátom! - veregetett vállon szemrehányóan.
- Tudom, oké?! Felfogtam! - mordultam rá.
- Jó, sajnálom, de.. mi is történt az éjszaka, hogy hirtelen újra jóban vagytok? - váltott témát.
- Úgy volt, hogy.. - kezdtem bele az ivásos éjszakám elmesélésébe. Mindent közöltem vele, még véletlenül a naplóm is kicsúszott a számon..
- Te naplót írsz? - lepődött meg Liam.
- Aham.. - vontam vállat, mintha nem érdekelne.
- Oké, jó tudni! - zárta le a dolgot Li. (Még később fontos lesz az, hogy Liam is tud a naplóról! - a szerk.)
- Öö.. szóval csak ennyit akartál? - kérdeztem bizonytalanul.
- Nézd, Louis, én segíteni szeretnék neked, mert mind tudjuk, hogy arra nagy szükséged van!
- Köszi szépen! - duzzogtam.
- Jó, de ha egyszer igaz? - nevetett fel, majd komolyan folytatta - Két lehetőséged van, haver.. Vagy elfogadod, hogy barátok vagytok, és továbblépsz, vagy pedig küzdesz! Nos?
- Te mit tennél a helyemben? - próbáltam időt nyerni.
- Nem tudom, de nem én vagyok a lényeg, hanem te! Mit akarsz, Louis? Rajtad áll, mit választasz!
- Lexit, ez egyértelmű! Az a baj, hogy ő nem hajlandó beismerni az érzéseit.. Tudod, az előbb meséltem, hogy hajnalban azt is elmondta, hogy ugyan szerelmes belém, ebben tényleg igazam van, viszont nem akar az lenni.. Azt mondta, azért jobb Harryvel, mert belé nincs reménytelenül belezúgva, szimplán csak szereti őt.. Azt is közölte, hogy ugyan tisztában van az irántam érzett szerelmével, de nem akar róla tudomást venni, mindenáron magába akarja fojtani az érzéseit.. - emlékeztem vissza. - Ugyan nem mondta, de tudom, hogy miért csinálja mindezt: azért, mert fél. Fél a komoly érzésektől.. illetve nem is azoktól, hanem sokkal inkább az rémiszti meg, hogy ezeket mind pont irántam érzi.. Irántam! Ő csak azt a Louist látja bennem, aki képes volt megcsalni Eleanort, aki képes volt hazudni neki, aki képes volt becsapni őt.. Tudatalatt rájött arra, hogyha csak egy csalfa dögöt, egy hazug szemétládát lát bennem, akkor könnyebben továbblép rajtam, könnyebben elfelejt engem.. Azzal viszont mindketten tisztában vagyunk, hogy Harry nem tudja eléggé megvigasztalni őt ahhoz, hogy mindent elfelejtsen, ami közöttünk történt..
- Hű, öregem, te aztán tudsz pár dolgot! Jól átlátod a helyzetet! - bólintott elismerően Liam.
- Köszi. Így belegondolva már csak azt kell kitalálnom, hogy mégis hogyan ébresszem fel az irántam érzett vágyódását.. Igazából, egy megfelelő alkalom kell rá, semmi más. - gondolkodtam el.
- Helyes, akkor hajrá, Tommo, szerezd meg Lexit! - mosolyodott el Li, és bátorítóan megveregette a hátam.
- Ne félj, nem engedem el! Nem kell aggódnod, mert tudom, hogy az enyém lesz! - jelentettem ki magabiztosan.
- Szuper! Akkor én most alszom egy picit, te meg egyél mondjuk répát, vagy valami, és találd ki a terved! - mondta Liam, majd ledőlt az ágyára.
- Oké, jó pihenést! - csuktam be magam mögött az ajtót.
A konyhába érve Lexát pillantottam meg, amint épp répát pucolt a pultnál állva.
- Szia, csatlakozhatok? - kérdeztem mosolyogva, aztán szó nélkül fogtam egy kést és egy újabb zöldséget, majd neki álltam a 'munkának'.
- Persze, amúgy is kérdezni akartam valamit.. - nézett fel rám - Mit mondtál pontosan Harrynek, és mégis miért került szóba a dolog?
- Öö.. én.. Csak véletlenül kicsúszott a számon, hogy már aludtam veled, ennyi.. Nem is tudom, miért.. - magyaráztam.
- Ó, értem.. Én meg azt hittem, hogy.. Á, nem érdekes, felejtsd el! - nevetett fel zavartan.
- Hogy? - kíváncsiskodtam, a szemeimben a remény csillogott.
- Én meg azt hittem, hogy esetleg ezzel akartál felvágni Harry előtt.. És, -lécci ne röhögj ki- de azt gondoltam, hogy talán azért mondtad, mert többet érzel irántam, mint.. tudod.. - hajtotta le a fejét elpirulva.
- Tudom.. Egyébként, az olyan nagy baj lenne? - tettem fel a számomra sok mindent eldöntő kérdést.
- Igen! Vagyis nem! Te jó ég.. nem tudom, oké?! - fakadt ki.
- Jó, oké, csak kérdeztem! - emeltem fel magam elé a kezeim védekezésképp - Amúgy, miért lenne baj?
- Mert nem szabad.. hiszen.. barátok vagyunk.. A fenébe is! Már semmiben sem vagyok biztos..
- Akkor meg miért kezdtél el járni Harryvel? Hmm?
- Abban biztos vagyok, hogy szeretem! - förmedt rám.
- Sajnálom, hogy kételkedni mertem ebben! - gúnyolódtam, csak hogy leplezzem a szavai által okozott fájdalmat, majd elindultam a nappali felé.
Viszont, mielőtt kiléptem volna a helyiségből, meggondoltam magam és visszafordultam hozzá.
- Boo Bear.. Ne haragudj, nem akartalak megbántani, csak ideges lettem.. - sétált elém, aztán szorosan megölelt és a mellkasomba fúrta a fejét.
Szippantott egy mélyet az illatomból, majd felpillantott rám.
- Sosem tudnék kételkedni benned, Louis, soha! Ha azt mondod, csak barátok vagyunk, akkor azt tényleg úgy is gondolod! Elvégre a múltkor nagyon megbántad, hogy hazudtál nekem.. Én megbízom benned, Lou, újra és újra megbocsájtok neked, DE nem felejtek..! Örülök, hogy nem élsz vissza a bizalmammal! - mosolygott rám.
Ez most telibe talált.. Megbízik bennem, aminek örülök, de így most még kilátásban van egy hatalmas harcom a bűntudatommal.. Hazudok neki az érzéseimről, viszont csakis az ő érdekében! Te jó ég, ezzel most kiütöttek.. Kész, végem.
- Köszönöm.. - nyöszörögtem alig hallhatóan.
- Szeretlek, Louis! - nyomott egy puszit az arcomra, aztán visszatemetkezett a mellkasomba.
- Én is téged, Lexi! - motyogtam a hajába. Ha tudnád, mennyire! Mindennél és mindenkinél jobban szeretlek, és egyáltalán nem úgy tekintek rád, mint egy barátra!
- A francba, ez még mindig olyan, mint a drog.. - suttogta maga elé.
- Te drogozol? - néztem rá kérdőn, de az arcomon már ott ült egy kaján vigyor, mert megértettem a célzását.
- Mi? Ja, nem! Ez még mindig olyan, mint a.. mint a.. dog! Annyira ölelgetni való vagy, Boo Bear, mint egy kutyus, vagy egy plüssmaci! - vörösödött el. (Tudom, az előbbi pár mondatomból sugárzik az értelem! :"D Bocsi, de fáradt vagyok! xd - a szerk.)
- Értem, szóval még mindig bódítónak találod az illatom! - kacsintottam rá, mire szégyenlősen lehajtotta a fejét.
- Nem baj, mert én meg imádom, hogy ilyen közel vagy hozzám! - súgtam a fülébe.
A leheletemmel csiklandoztam a bőrét, ami miatt ki is rázta a hideg. Olyan kis gonosz vagyok szegénnyel! Viszont rohadtul élvezem, hogy még mindig ilyeneket váltok ki belőle, már csak azzal is, hogy hozzá szólok..!
- Louis.. - emelte rám a tekintetét.
- Igen, gyönyörűm? - mosolyodtam el.
- Louis.. - suttogta újra a nevem.
A szeme csillogott, akárcsak az enyém.. Az arcunk között vészesen fogyott a távolság, már majdnem összeért a szánk, amikor.. amikor hirtelen elfordult, így én is megálltam.
- Bocsi, elragadtattam magam. - motyogtam.
- Ugyan, az én hibám! De hagyjuk ezt! - erőltetett mosolyt az arcára.
A gyönyörű kék szempárban láttam, hogy komolyan megijedt a köztünk lévő -szünni nem akaró- vonzalomtól.. Tényleg félelmetes, de szerintem egyben csodálatos is! Idővel majd ő is rájön erre, és akkor már nem fog ennyire félni tőle(m).. Legalábbis remélem..
- Öö.. oké. - bólintottam rekedten.
- Szerintem menjünk vissza répát pucolni! - mondta zavartan Lexa.
- Jó, menjünk! - motyogtam, majd követtem a pultig.
Szó nélkül álltunk egymás mellett, csak a kezünk járt.. és persze az én agyam..: Most hogyan tovább? Ki kell találnom valami tervet, méghozzá sürgősen!
- Szia, kicsim! - hallottam meg egyszer csak mögülünk Hazza hangját.
A fiú rezzenéstelen arccal nézett rám, miközben hátulról átkarolta Lexit, és valamit a fülébe súgott.. Magamban meg így rimánkodtam: Kibaszott féltékenység, hagyj már békén!
- Mi jót.. csináltatok.. mondd csak..? - kérdezte halkan Harry, közben pedig folyamatosan a lány nyakát puszilgatta..(!) Nem hiszem el, hogy ilyen szemét! Kapd be, Styles!
- Elmondtam Louisnak, hogy.. mennyire örülök annak, hogy.. ő az egyik legjobb barátom.. borzasztó fontos nekem.. szükségem van rá.. - nyöszörögte Lexa akadozva, mert az én drága Harold barátom folyamatosan a nyakánál kínozta ezalatt..(!)
- Azt hiszem én nem is zavarok tovább.. - suttogtam lehajtott fejjel, és felkullogtam a szobámba.
- Gondolj, gondolj, gondolj! - ütögettem a kobakom, akárcsak Micimackó. (Ne kérdezzétek, hogy honnan jött, késő van és fáradt vagyok! xdd Meg persze Boo BEAR.. Jól van na, totál kész vagyok már! :"DD - a szerk.)
Gyorsan bekapcsoltam a gépem, és kerestem egy fotót kettőnkről..
- Te az enyém vagy, Lexi, te az ÉN gyönyörűm vagy, és az is maradsz, örökre.. - mondtam magamban.
*** Másfél héttel később ***
Nem sok minden változott ezalatt az idő alatt.. Lexi és Harry egész nap együtt vannak, nagyon jól szórakoznak, smárolnak, stb.. Engem meg persze kínoznak ezzel, de lassan már kezdem megszokni a vereség miatt érzett mérhetetlen szomorúságot és csalódottságot.. Olyannyira beletörődtem a jelenlegi helyzetembe, hogy már erősen összeszorított szájjal képes vagy "száraz szemmel" végignézni a hosszas csókcsatáikat..! Szép eredmény, tapsot kérek érte!
Bár mostanában egyre több itt a lesifotós.. Szóval, ha nem a házban vagyunk, akkor Lexa és Hazza egy kicsit távolabb vannak egymástól.. Egyedül ezért imádom a paparazzikat, de ezért tényleg nagyon! Amúgy azért nem fogják a szabadban egymás kezét, mert egyenlőre még nem akarják felvállalni a kapcsolatukat a világ előtt.. Mondjuk ez nekem csak jó!
És este végre rám mosolygott a szerencse is, mert amikor a fiúkkal kitaláltuk, hogy mit csinálunk holnap, eszembe jutott egy fantasztikus ötlet.. Ha beválik, szinte tuti, hogy megszerzem Lexit! Már alig várom a holnapot!
Ennyi! ^^ Na, szerintetek mit talált ki? Kíváncsian várom az ötleteket! :D
Egyébként a köviben lesz pár olyan dolog is, amit szerintem sokan várnak/várnának.. a kérdés csak az, hogy mennyi lesz meg abból/meddig jutnak el..! :P És persze egyenlőre az is titok, hogy most Harryékről, vagy Louisékról beszélek! ^^
Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése