2014. január 5., vasárnap

~57. A fenébe is, Louis! - avagy: Vészesen közel..

Itt is van az új! :D Remélem elnyeri a tetszéseteket! ^^
Köszönöm a komikat az előzőhöz, holnap válaszolok rájuk! ;) Imádlak Titeket! <3
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :)

Louis szemszöge:
... este végre rám mosolygott a szerencse is, mert amikor a fiúkkal kitaláltuk, hogy mit csinálunk holnap, eszembe jutott egy fantasztikus ötlet.. Ha beválik, szinte tuti, hogy megszerzem Lexit! Már alig várom a holnapot!

*** Másnap reggel ***
Mindenkinél korábban keltem, de ez is része volt a tervemnek.. Halkan leosontam a konyhába és csendben főztem magamnak egy forró teát.
- Hát, te? Louis, hogyhogy ilyen korán? - támolyogtak le pár perc múlva a többiek is.
- Nem érzem túl jól magam, azt hiszem lázam is van! - mutattam bizonyítéknak a lázmérőt, amit előzőleg a gőzölgő teámba mártottam..
- Te jó ég, minden rendben, Boo Bear? - lépett hozzám aggódva Lexa.
- Azt.. azt hiszem.. - nyöszörögtem elhalóan.
- Nem tetszik nekem, hogy rosszul lettél! Vajon mitől vagy hirtelen ilyen beteg? - nézett rám gyanakodva Harry. Baszki..
- Talán csak valami múló hülyeség.. Viszont szerintem én most ledőlök aludni.. - motyogtam, és lassan felálltam a székemről.
- Szuper! Akkor te nem jössz velünk interjút adni az újságíróknak, hogy leszálljanak rólunk! - közölte Niall.
- Ez lehet, hogy jó ötlet.. - suttogtam. Magamban persze hálát adtam Istennek, amiét ilyen könnyen bevették a dolgot..
- Csúcs! És ki marad itt vele? Egyedül csak nem hagyhatjuk! - szólt közbe Liam, majd észrevétlenül rám kacsintott. Ezek szerint neki leesett, mit találtam ki..
- Ti, fiúk, menjetek csak! ÉN maradok! - jelentette ki Lexi ellentmondást nem tűrő hangon.
- Kicsim, azt hiszem ez nem jó ötlet.. - pillantott rám újból gyanakodva Hazza.
- Miért? Elboldogulok! Danielle, tudom, hogy te is nagyon szerettél volna menni, körbenézni, szóval csak nyugodtan! Majd mi eltévézünk, meg hasonlók.. - mondta Lexa. Köszönöm, Istenem, köszönöm!
- Hát jó. - adta be végül a derekát Harry, aztán figyelmeztetően rám nézett - DE, sietek vissza hozzád, kicsim!
- Persze, igyekezzetek! - mosolyodott el Lexi, mire Harold megcsókolta.. Remélem nem sokára már én teszem ugyanezt vele..!

*** 2 óra múlva ***
A srácok és Dani nem olyan régen mentek el, mi pedig Lexával leültünk a nappaliban.
- Tudod, igazából nem is vagyok beteg.. - vallottam be, félbeszakítva a tv-ben szövegelő hapsit.
- Mi? Miért csaptad be őket? - vonta fel a szemöldökét Lexa.
- Mert nincs kedvem egész nap idióták kérdéseire válaszolgatni. - vontam vállat. - Haragszol, hogy miattam kellett itt maradnod?
- Nem, igazából megértelek. Nekem sem volt sok kedvem menni! - nevetett fel - Szóval hálás vagyok neked!
- Tényleg? Akkor jó! - mosolyodtam el.
- Ha jól vagy, akkor asszem én felmegyek és átöltözöm fürdőruhába! Muszáj lesz barnulnom egy kicsit, még mindig tök fehér vagyok! - nevetett tovább, és felszaladt az emeletre.
Pár perc múlva bikiniben tért vissza, a látványától elakadt a lélegzetem.. Basszus, hogy lehet ilyen gyönyörű?!
- Mi az? Elfelejtettem felöltözni? - pillantott le magára ijedten.
- Tessék? Ja, nem, dehogy, csak.. elgondolkodtam! - pirultam el.
- Értem! Csak nem azon, mi van ezalatt? - bökött a fürdőruha felsőjére vigyorogva, mire én még jobban elvörösödtem.
- Mit gondolsz rólam, hogy én is olyan perverz vagyok, mint Harry? - játszottam a sértődöttet.
- Már megszoktam mellette, hogy.. mindegy! Igazad van, te más vagy, mint Hazza! - hajtotta le a fejét zavarában.
- Köszi, tudom! - vigyorodtam el.
- Na, akkor én kimentem napozni! - indult el az ajtó felé.
- Várj, megyek veled! - pattantam fel én is, és gyorsan levettem magamról a pólóm, így egy szál fürdőnadrágban rohantam vele a medencénkig.
Lefeküdtünk egymás mellé a nyugágyakra, és csak élveztük a napfényt.
- Basszus, elfelejtettük bekenni magunkat! - szólalt meg pár perc múlva Lexa.
- Tényleg.. - gondolkodtam el. Ugye én kenhetlek be, édesem? Ugye én?!
- Lou.. Nem akarok nyomulósnak tűnni, de bekennéd a hátam? - kérte Lexi ártatlanul.
- Persze! - vágtam rá azonnal.
- Köszi! - fordult a hasára hálásan mosolyogva.
Óvatosan fölé álltam, terpeszben, és gyengéden elkezdtem bekenni a hátát..

Lexa szemszöge:
Louis a hátamra nyomta a hideg krémet, amitől megborzongtam. Lou lágyan masszírozta a hátamba a naptejet, én pedig az ajkamba haraptam, hogy ne nyögjek fel.. Azt hiszem Louis kezdi felébreszteni bennem azt az általam olyannyira rettegett valamit.. Mi lesz, ha nem tudom megállni, hogy ne támadjam le? Basszus, ezt át kellett volna gondolnom! Persze így, utólag már okos vagyok..!

Louis szemszöge:
Nem bírom! Terpeszben állok Lexi formás feneke fölött és a hátát simogatom.. Nem tudom visszafogni magam, lassan már látszik a dudor a nadrágomon, amit pedig sehogy sem leszek majd képes elrejteni..!
- A fenébe is.. Louis.. - sóhajtott fel jólesően Lexa.
A lágy hangjától megremegett a testem és a lábam összecsuklott, így egyenesen ráültem a fenekére.. Erre ő halkan felnyögött, én pedig fülig pirultam.
- Bocsi! - álltam fel róla zavartan.
- Semmi gond! - fordította hátra a fejét, majd kajánul elvigyorodott. Miért van olyan érzésem, hogy kínozni akar?! - Mi lenne, ha kikötnéd a felsőm, hogy a pánt ne legyen útban?
- Öö.. biztos, hogy ez jó ötlet? - kérdeztem remegő hangon.
- Louis, én megbízom benned, te is láthatod! Nem félek attól, hogy bántani fogsz! Vagy talán rosszul teszem, hogy nem aggódom a viselkedésed miatt? - vonta fel a szemöldökét.
- Nem, és köszi! - mosolyodtam el halványan, aztán remegő ujjakkal áltam neki kicsomózni a bikini felsője pántját..
Kész, teljesen végem volt, ahogy elém tárult a meztelen háta.. Nem bírom! - gondoltam magamban, és egy halk nyögés hagyta el a számat.
Gyorsan, de gyengéden bekentem a kötő helyén is a puha bőrét, majd fájdalmas képpel visszacsatoltam a felsőjét.
- Köszönöm, Boo Bear! - állt fel mosolyogva.
- Szí-szívesen.. - motyogtam.
Elindult valahová, de aztán kb. egy méterre megállt tőlem, nekem háttal.. Már akkor ellenállhatatlan késztetést éreztem arra, hogy átöleljem, hogy megcsókoljam..
- Lexi.. - léptem mögé, halkan suttogva. A kezeimet a derekára helyeztem, amibe beleborzongott.. Erre büszkén elmosolyodtam: ezt én váltottam ki belőle, és nem Harry!
- Louis.. ezt.. ezt nem kéne.. - lehelte elhalóan, amikor már nem bírtam visszafogni magam és a nyakát hintettem be csókokkal..
- Miért? - motyogtam a bőrébe.
- Mert.. mert nem.. A fenébe is, Louis! Nem.. nem bírom tovább! - suttogta, és a fejével hátra fordult, ezért a szemébe tudtam nézni.
A tekintetemmel pár másodperc alatt sikerült meggyőznöm, így szinte letámadott az ajkaival.. Belemosolyogtam a csókunkba, és habozás nélkül viszonoztam a dolgot.
Végre! Köszönöm! - gondoltam, mialatt erősen magamhoz szorítottam.
Életem legszebb percei voltak, amíg csókolóztunk.. A végén a levegő hiánya miatt szakadtunk el egymástól.
- Basszus.. Mit művelek? - suttogta rémülten Lexa.
- Csak vonzódsz hozzám.. - simítottam végig az arcán.
- De.. de én nem akarok! - kiabált kétségbeesve.
- Kérlek ne mondd ezt! Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz! - kiáltottam fel én is.
- Louis.. én.. A fenébe is! - motyogta és lehajtotta a fejét.
- Értem.. Menjünk be tv-t nézni, jó? - váltottam témát.
Egyenlőre békén hagyom, hiszen nem lehet rögtön mindent megkapni! Viszont, nem sokára folytatom a 'jobb belátásra térítését'..!

*** 1 óra múlva ***
- Lexi, ne félj! - ültem mellé szorosan, amikor láttam, hogy nagyon megijedt a horror filmtől.
Gyengéden magamhoz öleltem és még közelebb húzódtam hozzá..
Pár perc múlva fájdalmasan rám nézett, aztán kitépte magát a karjaimból és a konyhába indult.
- Iszom valamit! - kiabált vissza.
- Na, Louis, most vagy soha! - mondtam magamnak, és én is feltápászkodtam a kanapéról, majd utána mentem.
Lexa a konyhapultnál állt, háttal nekidőlve. Amikor megpillantott, a szemében a rémület mellett a vágyat is(!) felfedezhettem..
- Lexi, szeretlek! - böktem ki nagy nehezen, miután elé léptem. Így a lány a testem és a pult közé szorult..
- Miért? - nézett rám kétségbeesetten.
- Mert, szeretlek és kész! Szerelmes vagyok beléd, értsd már meg! Nem tudlak kiverni a fejemből, folyton rád gondolok! - vallottam be, és közben a homlokomat az övének döntöttem.
Nem ellenkezett ez ellen.. Illetve csak nem tudott ellenkezni, mert megbénítottam a közelségemmel(?)..
- Kellesz nekem, gyönyörűm, szükségem van rád! - suttogtam a szájába, és az ajkaimmal óvatosan végigsimítottam az övéin..
Erre egy halk sóhaj hagyta el a száját, és csak ennyit mondott:
- Neked elment az eszed, Boo Bear!
- Igen, elvetted az eszem, Lexi, ez az igazság! - motyogtam, most már az ajkaiba.
- A fenébe is, Louis! - fakadt ki, majd erőszakosan megragadta a fejem és szenvedélyesen megcsókolt..
Erősen magamhoz szorítottam és visszacsókoltam.. Vadul téptük egymás ajkait, már mindennél jobban akartam, hogy velem legyen..
- Olyan.. közel.. vagyok.. hozzád,.. mégis.. olyan..távol.. érzem.. magam.. tőled.. Ne lökj el.. magadtól,.. kérlek! - motyogtam zihálva a csókunkba.

Lexa szemszöge:
- Lou.. te annyira.. szemét vagy..! Annyira.. gonosz..! Miért.. csinálod.. ezt.. velem..?! - lihegtem, miközben folyamatosan csókoltam.
- Tudom.. Tudom, hogy az vagyok! De annyira megéri! - suttogta az ajkaimba.
Louis elkezdte simogatni a hátam és az oldalam, aztán a kezei a fenekemre csúsztak és erőteljesen belemarkolva feltett engem a mögöttem lévő konyhapultra..
Amikor megfogta a fenekem, belenyögtem a szájába és a hajába túrtam.. Már teljesen kizártam a külvilágot, csak mi ketten számítottunk..
A pulton ülve a lábaimmal körülöleltem a csípőjét és teljesen magamhoz húztam.. Éreztem, hogy fel van izgulva, éreztem, hogy valami erős nyomódik az alfelemhez, de ez már nem ijesztett meg, inkább csak még jobban beindított..






- Ne haragudj, de nem bírom tovább! - szakadt el az ajkaimtól, majd újra megfogta a fenekem és leemelt az eddigi helyemről, hogy valahová máshová vigyen..
- Csak siess már! - ziháltam bele a nyakába, aztán nedves csókokat hintettem rá..
A kanapéhoz érve óvatosan lefektetett rá, majd fölém mászott és megtámaszkodott a kezein, a testem két oldalán.








- Ne már! Feküdj inkább rám, kérlek, így olyan messze vagy! - bökdöstem a karjait.
Megértette a célzást, mert lassan a teljes testével rám ereszkedett. A forró bőre az enyémhez tapadt, szinte lángolt a testünk a vágytól..
- Így tényleg jobb! - mosolygott bele a számba.
- Szerintem is.. De ennél jobban már nem tudsz hozzám simulni? - nyafogtam tovább.
Azt hiszem soha sem vágytam még úgy semmire sem, mint akkor arra, hogy Louis bőre az enyémhez érjen, a lehető legtöbb helyen.. A felsőtestemet felfelé nyomtam, teljesen hozzápréselődtem, de még mindig közelebb akartam húzni magamhoz.. Komolyan kikészített minden érintésével, a szenvedély az egekbe szökött a heves csókcsatánk következtében..
- Tudom, mit érzel! Hidd el, legszívesebben magamba olvasztanálak, gyönyörűm! - lehelte az ajkaimra, majd az alsón gyengéden végigsimított a nyelvével.
A pillangóim kiakartak törni a hasamból, amikor ismét megcsókoltam őt..
Egy kis idő után az egyik kezével elkezdte simogatni az oldalam, a másikkal pedig a belső combom.. A szájával áttért az államvonalán át a nyakamra, majd tovább haladt a kulcscsontomra.. A combomon lévő kezével egyre feljebb simogatott, egyre közelebb került a bikini alsómhoz.. A csókjaival végighaladt a melleim között és a hasamon.. A fürdőruhám szélénél megállt egy picit, közben a kezei is már csak egy-két centire voltak a bugyimtól..
A hátam ívbe feszült, csak élveztem Louis kényeztetését, érintéseit, de mielőtt tovább mehetett volna azzal, hogy leveszi rólam a fürdőruhám,valami félbeszakított minket..

Ennyi! ^^ Ne öljetek meg a végéért! :P Remélem tetszett, igyekeztem perverz lenni! ;D Komikat, csillagokat pls! :) És várom a tippeket is arra, hogy mi szakította félbe őket! ;P

1 megjegyzés: