Itt is van az új! :D
Hű, nagyon szépen köszönöm a komikat, szuperek vagytok! *-* Dzsenniii, te vagy a 800. komizóm! Imádlak, te lány! <33
Megint nem tudok válaszolni, mert apámnál vagyok és elküldött lefeküdni! :( Bocsi! Na, jó befogom! :P
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :))
Lexa szemszöge:
A hátam ívbe feszült, csak élveztem Louis kényeztetését, érintéseit, de mielőtt tovább mehetett volna azzal, hogy leveszi rólam a fürdőruhám,valami félbeszakított minket..
És az a valaMi nem más volt, mint a telefonom (Ne öljetek meg, pls! :P).. Habár nem volt a legmagasabbra állítva a hangereje, mégis rettentő hangosnak tűnt a ránk telepedett meghitt csöndben..
Ráadásul a jelenlegi csengőhangom éppen a Tell me a lie volt..
Zihálva ültem fel és a kezeimmel megtámaszkodtam magam mögött. Könnyek gyűltek a szemembe, amíg hallatszott a dal..
Nem is tudom, hogyan mondanám el Harrynek.. De ő biztosan így reagálna rá..: Azt mondaná, hogy ne hagyjam el Louis miatt.. Helyette megkérne arra, hogy hazudjak neki valamit.. Valami olyat, amire képtelen lennék/vagyok.. Szegény, drága Hazzám.. Bocsáss meg nekem!
Lou közben aggódva/csalódottan figyelt.
- Lexi, én.. - kezdte Louis, de én csak némán megráztam a fejem.
A dal befejeződött, én pedig mélyen Lou szemeibe néztem, viszont megszólalni már nem tudtam.. És ekkor újra megszólalt Liam hangja (éneklés), jelezve, hogy az a valaki nem hajlandó belenyugodni abba, hogy nem veszem fel neki a telefont..
Riadt képpel másztam ki Lou alól, és még mindig lihegve botorkáltam el a mobilomig.. A képernyőn az a név állt, amitől összeszorult a szívem..
- Ha-Ha-Harry az.. - suttogtam elhalóan.
- Ne! - tátogta fájdalmas képpel Louis, amikor egy nehéz sóhaj után megnyomtam a 'fogadás' gombot.
- Szia, édesem! Valami baj van? - szóltam bele a készülékbe, a lehető legérzelemmentesebb hangon.
- Szia, kicsim! Nem, semmi baj sincs, de veled mi történt? Miért zihálsz? - kérdezte kíváncsian.
- Mi? Ja, csak az emeltről rohantam le a telefonomért.. Azért siettem annyira, mert amikor felmentem, akkor még aludt Louis, és nem akartam, hogy felébredjen erre, de már mindegy.. - nyögtem ki az első eszembe jutó magyarázatot.
- Ja, értem. Akkor ezek szerint tényleg beteg, és nem csak azért maradt ott, hogy veled legyen.. - gondolkodott hangosan.
- Hogy mi?! - kiáltottam fel, és közben félve Loura pillantottam.
- Semmi, semmi! Most mennem kell, ne haragudj! Sajnos csak 8 után érünk haza.. viszont nagyon hiányzol már, szépségem! Szeretlek, kicsim, szia! - köszönt el.
- Oké, várlak titeket.. Te is hiányzol, és én is nagyon szeretlek! Szia, Harry! - nyöszörögtem és le is tettem a telefont.
- Lexi, én.. ne haragudj! - törte meg a ránk telepedő csöndet néhány perc elteltével Louis.
- Azt hiszem sétálok egy kicsit a parton! Szükségem van egy kis levegőre! - álltam fel.
- Oké, de megyek veled! - kelt fel ő is.
- Ne! Nem kell.. A fiúk egyébként csak 8 után jönnek meg! - tájékoztattam, remélve, hogy ezzel elterelem a figyelmét.
- Szuper! Na, akkor mehetünk? - mosolyodott el halványan.
- Louis, kérlek.. - néztem rá könyörögve.
- Rendben, akkor majd csak kinézek rád néha-néha.. - adta be a derekát.
- Köszönöm! - hálálkodtam egy erőltetett mosoly kíséretében.
- Pedig olyan romantikus lett volna a naplementében sétálni veled a tengerparton.. - merengett el.
- Az lett volna, de nem lesz az, mert nem jössz! - búcsúztam el tőle.
Pár percre felszaladtam a Harryvel közös szobámba, ahol magamra kaptam egy trikót és egy rövidnadrágot, majd felvettem a sarum is, és kisétáltam az ajtón, vissza sem nézve Loura.
Céltalanul bolyongtam a parton, egészen addig, amíg oda nem értem az első randim helyszínére, Harryvel.. Ott körbe néztem, majd sírva lerogytam a még mindig meleg homokba..
- Ne haragudj, Harry.. Kérlek ne haragudj rám.. - ismételgettem magam elé meredve, a szemeiből patakzott a könny.
A szél közben vadul játszott a hajammal, és a tenger is erősen hullámzott. A víz éppen olyan zavaros volt, akár a gondolataim..
Harry vagy Louis? Louis vagy Harry? Egyértelműen Larry Stylinson a válaszom, még mindig! A francba! Miért ilyen nehéz dönteni? Miért?!
- Hé, jól vagy? - ült le mellém Lou.
- Jaj, Boo Bear! - öleltem meg, és a mellkasára borulva csendesen zokogni kezdtem.
- Shh, minden rendben lesz! Nem lesz semmi baj! Én mindig itt leszek neked, rám számíthatsz! Ha csak barátként, akkor is! - motyogta a hajamba.
Amikor egy kicsit lenyugodtam, elhúzódtam tőle és erőtlenül megtöröltem a szemeim.
- Én.. én szeretem őt.. - nyöszörögtem elhalóan.
- Tudom, Lexi, tudom. - simogatta meg a hátamat együtt érzően(!).
- De.. De ez eszembe sem jutott, amikor veled csókolóztam! - böktem ki.
- Sejtettem.. - bólogatott kifejezéstelen(!) arccal.
- Louis.. Te megbántad azt, ami történt? Illetve megbántad volna, ha megtörténik? - kíváncsiskodtam a tengert bámulva.
- Te-tessék? Megtörtént volna? - lepődött meg, mire én rá kaptam a tekintetem és láttam, hogy a szemei felcsillannak.
- Igen.. Ha a telefonom nem törte volna meg a 'varázst', vagy ha te nem állítasz le minket, akkor biztos.. Bármilyen meglepő, én nem szóltam volna rád.. - közöltem vele halkan.
- Tényleg? - döbbent meg még jobban.
- Igen.. És te sem úgy néztél ki, mint aki képes megálljt parancsolni magának! Vagy csak én éreztem rosszul? - néztem mélyen a szemébe.
- Nem.. - hajtotta le a fejét elpirulva - Mármint, mivel ez lett volna neked az első, biztosan megkérdeztem volna párszor, hogy biztosan akarod-e, de én sem tudtam volna leállítani magam, ha valami nem zavar meg, vagy ha esetleg nem szólsz rám.. - vallotta be.
- Köszönöm, Louis. Köszönöm, hogy elmondtad, hogy figyeltél volna rám.. - mosolyodtam el.
- Ez csak természetes, gyönyörűm! - ölelt magához, én pedig nem tiltakoztam.
Valahogy teljesen megnyugodtam a közelségétől..
- Lou.. még mindig nem mondtad el, hogy megbántad-e volna.. - szólaltam meg ismét.
- Igaz.. Egyértelműen nem! Nagyon hiányoztál már! És remélem te sem bántad volna meg..
- Nem! Furcsa, de biztos, hogy nem.. És van itt még durvább dolog is: amikor Harryvel kerültem ilyen helyzetbe, akkor mindig leállítottam.. Egyébként ezt most nem azért mondom, hogy megbántsalak! Mármint azt, hogy Harryt is engedtem már ilyen közel magamhoz.. Na, mindegy! Szóval a lényeg, hogy őt mindig leállítottam, de nálad ez még csak eszembe sem jutott! - vallottam be elvörösödve.
- Lehet, hogy nem akarod hallani, de újból elmondom: azért van ez, mert őt szereted, viszont belém szerelmes vagy! Ne is tagadd! - nyúlt az állam alá, hogy felemelje a fejem és a szemebe nézhessen.
- Nem tagadom.. De nem is erősítem meg! Én csak.. Sajnálom! Sajnálom, Louis, hogy folyton behódolok neked, ezzel újabb és újabb reményt ébresztve benned.. Én nem akarlak se becsapni, se megbántani téged, mert nagyon fontos vagy nekem!
- Hé, Lexi, ne emészd már magad! Az én hibám.. Ha sikerülne túllépnem rajtad, akkor nem próbálkoznék be ismét és nem állna fenn ez a probléma! - vádolta meg magát.
- De Lou.. ha nem viszonozom a dolgot, ha erős tudok maradni, akkor..
- Jaj, fejezd már be! Én tehetek róla és kész! Kérlek ne haragudj rám! - motyogta.
- Miért haragudnék?
- Szörnyen fáj így látnom téged! Így, ilyen állapotban! Egyedül miattam emészted magad! Annyira szar, hogy a nekem legfontosabb ember az én hibámból vádolja magát! Felejtsd el, ami történt, emiatt ne emészd tovább magad, kérlek! - nézett rám kétségbeesve.
- Köszönöm, hogy itt vagy nekem, Boo Bear! - bújtam hozzá még jobban.
- Szeretlek, Lexi! Nem akarlak elveszíteni, és ha ehhez az kell, hogy csak barátként tekintsek rád, akkor.. akkor legyen! Megpróbálom a lehetetlent is, érted bármit! - suttogta a hajamba.
- Nem kérhetlek arra, Lou, amit nem akarsz megtenni! - pillantottam fel rá.
- Nem is kell! Már eldöntöttem! Csak szólj, ha azt szeretnéd, hogy visszaváltoztassam majd a véleményem rólunk! - mosolyodott el halványan.
- Te vagy a legjobb! - pusziltam meg az arcát.
- Harry meg a legszerencsésebb! - nevetett fel kínjában.
- Miért? Hogy megcsaltam?
- Nem, azért, mert viszontszereted őt! - komolyodott el.
- Kö-köszi.. - hajtottam le a fejem elpirulva.
- Gondolom, azt szeretnéd, hogy egyedül hagyjalak egy kicsit.. - állt fel.
- Köszönök mindent! - pillantottam fel rá.
- Azt hiszem, lefekszem aludni, csak hogy azt higgyék, még nem vagyok jól teljesen! - kacsintott rám egy erőltetett mosoly kíséretében, mialatt leporolta a formás fenekét.. Jó, elég, Lexi! Simán csak a fenekét! Semmi 'formás' jelzőt nem kell hozzágondolni!
Eközben a gondolatmenetem közben Lou már el is tűnt mellőlem, így egyedül maradtam..
- Szia, hát te? - szólított meg egy fiú.
- Öö.. te most nekem szóltál? - kérdeztem értetlenül, és zavartan körbe néztem.
- Igen, neked! Amúgy Roy vagyok! - mosolyodott el.
<- Roy
- Oké.. Én meg Lexa. És mit szeretnél? - néztem rá félve.
- Nyugi, nem akarlak bántani! Csak, hogy tisztázzuk: meleg vagyok! - ült le mellém.
- Rendben.. - bólintottam egy halvány mosoly kíséretében.
- Örülök, hogy nem ítélsz el! - mosolygott rám megkönnyebbülten.
- Ugyan miért tenném? Ember vagy, nem? - vontam fel a szemöldököm nevetve.
- Hát.. ami azt illeti, igazából félig vámpír, félig pedig egy unikornis! - röhögött.
- Éh-érteh-em! - vihogtam, és közben a szemeimet törölgettem. Még a könnyeim is kicsordultak, annyira nevettem..
- Amúgy miért ücsörögsz itt egyedül? - kíváncsiskodott, amikor már kiröhögtük magunkat.
- Hosszú történet.. - vontam vállat.
- Időm, mint a tenger! - vigyorgott rám.
- Jó, azt hiszem belekerültem egy szerelmi háromszögbe.. - sóhajtottam fel.
- Az kellemetlen! - bólintott együtt érzően.
- Neked biztos nem volt még részed benne! - mosolyodtam el.
- Hát, nem igazán! Örülök, ha találok egy másik homokost.. - vigyorodott el.
- Egyébként nem tűnsz idevalósinak! Hol laksz? Olyan brit akcentusod van! - állapítottam meg.
- Aha, Londonban lakom, a szüleimmel és a nővéremmel.. Tudod, ők olyan hiper gazdagok, és ezért engem is elrángattak ide.. - magyarázta.
- Értem. Ahogy elnézlek, semmi kedved sincs itt lenni! - veregettem meg a hátát.
- Hát.. nincs sok! Mármint nem veled, hanem úgy egyáltalán, a szigeten! - mosolygott rám.
- A családod egyébként elfogad? - néztem rá kérdőn.
- A nővérem igen.. Őt mindennél jobban szeretem! - jelentette ki csillogó szemekkel. A tekintetében láttam, hogy valóban borzasztóan fontos lehet neki a testvére..
- Mennyi az idő? - kérdeztem hirtelen.
- 7:54. Miért?
- Basszus, mindjárt megjönnek! Bocsi, de mennem kell! Köszi, hogy felvidítottál! - pattantam fel.
- Várj! A számod azért megadod? Tudod, nincs sok olyan barátom, aki nem emós.. - motyogta.
- Persze! És mivel én is londoni vagyok, majd találkozhatunk is! - kacsintottam rá, miközben beírtam a mobiljába a telefonszámom.
- Köszi! Akkor majd valamikor talizunk, mert mi holnap már haza is megyünk! - állt fel ő is, boldogan mosolyogva.
Gyorsan nyomtam egy puszit az arcára és visszarohantam a házba.
Éppen a srácok előtt sikerült beosonnom a hátsó ajtón.
- Megjöttünk! - kiabálták a fiúk és Danielle.
- Sziasztok! - köszöntem nekik mosolyogva, amikor Louval a nyomomban kitámolyogtam hozzájuk a konyhába.
- Na, hogy vagy, haver? - kérdezte gúnyosan(?!) Harry.
- Már jobban, köszi! - vigyorodott el Louis.
- Szia, édesem! - léptem Hazza elé.
- Jaj, kicsim, már annyira hiányoztál! - kapott fel a levegőbe és megpörgetett. Amikor lerakott a földre, szenvedélyesen megcsókolt..
Viszonoztam a dolgot, de közben egy pillanatra Loui arca jelent meg előttem.. Vajon miért nincs ez fordított esetben? Harry miért nem tudott az eszembe jutni, amikor megcsaltam Louval?!
- Hű, csináltál nekünk palacsintát! Lexi, ezt igazán nem kellett volna! - mosolygott rám a bátyám.
- Tessék? Milyen palacs.. Ja, igen! Szívesen! - "kaptam észbe", amikor Louis figyelmeztető pillantásokat lövellt felém.
Már mindketten tudtuk, hogy ő csinálta, de a többiek erre nem jöhettek rá, hiszen ő 'beteg' és úgy nem tud sütni..
- Én nagyon fáradt vagyok, szóval lefekszem aludni! Jössz te is, kicsim? - fordult felém Hazza.
- Jövök? - tettem fel félhangosan a kérdést, közben pedig Louisra néztem. Ő alig észrevehetően bólintott egyet, ezért így folytattam - Igen, jövök..
- Remek, akkor jó éjt mindenkinek! - indult felfelé Harry.
- Mindjárt megyek! - szóltam utána, és azért sorban megölelgettem a többieket. Elvégre ma nem is nagyon voltam velük..
- Majd mesélj! - súgta Liam.
- Louist kérdezd, ha érdekel valami! - sziszegtem a fülébe.
- Én is szeretlek, Lexi! - mondta, ezúttal már hangosan Li.
- Hülye! - forgattam meg a szemeim nevetve és tovább léptem az utolsó emberhez..: Louhoz.
- Te meg aztán gyógyulj meg nekem holnapig! - kacsintottam rá és szorosan megöleltem.
- Ne emészd magad, Lexi! Ígérd meg! - suttogta a fülembe úgy, hogy csak én halljam.
- Igyekszem, ígérem! - válaszoltam halkan.
- Köszönöm..
- Csodálatos vagy Boo Bear! - motyogtam, és utána elhúzódtam tőle, hogy ne legyünk feltűnőek.
- Jó éjt! - intettem nekik és felmentem Harry után.
Akaratlanul is elmosolyodtam, amikor a szobánkba érve megláttam, hogy az én drága Hazzám már alszik is.
Gyorsan végeztem mindennel a fürdőben és bebújtam mellé a takaró alá, persze már pizsiben.
Úgy látszik, csak félálomban volt, mert még megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat.. Így aludtunk el. Azonban én olyat álmodtam, amitől kirázott a hideg és sírni támadt kedvem..
Louis szemszöge:
Miután Lexa felment Harryvel, én is elköszöntem a többiektől, majd a szobámba vonultam.
Az ágyamban ülve még leírtam a naplómba a mai nap történteket.. Hát, jó sokáig ecseteltem Lexi alakját ésatöbbi, ésatöbbi.. :P
Hogy mi volt az a barátos dolog? Semmi komoly, mert én még mindig szeretem és eszemben sincs elfelejteni! Pusztán csak fájt a tény, hogy miattam omlott össze.. És ha Harold nem telefonál időben, akkor lefekszem vele, ami után már tényleg nem bocsájtott volna meg magának.. Szerencse, hogy felhívta! Komolyan olyan volt, mint egy vészcsengő! Az utolsó pillanatban leállított minket, éppen azelőtt, hogy tovább léphettünk volna a következő szintre..
Ja, és Harryvel persze titokban tovább öljük majd egymást, egészen 'a végső döntőig', ahonnan természetesen nem én akarok vesztesként kikerülni..! Lexi az enyém!
Egyébként tudom, nem férfias a napló vezetés, de érzem, hogy erre még később nagy szükségem lesz..! - fejeztem be a gépelést.
Ezután lassan legyőzött a fáradtság, és elaludtam..
Ennyi! ^^ Bocsi a Lexa-szemszög végéért! :P Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése