Hú, nagyon sajnálom, hogy tegnap nem volt rész, csak apám nem engedett gépezni! A szüleim elváltak és apámmal nyaralok, ami nem túl könnyű, most is kártyáztam vele azért a fél óráért, amennyit gépezhettem! XDD Tudom, ez nagyon komoly, de sajnos ez van! :((
Nagyon köszönöm a komikat az előzőhöz, igyekszem szerdán v. csütörtökön részt hozni, de nem ígérek semmit! A kommentekre majd csak később tudok válaszolni, blogokat olvasni meg egyáltalán nem tudok, bocsi! :// Viszont ez a rész most itt van, remélem tetszik, jó olvasást! Puszi :D
Louis szemszöge:
A fiúkkal épp a Nando'sból jöttünk kifelé, amikor Niall valamiért előre szaladt, és hirtelen elütötték. Azonnal mentőt hívtunk, és mind bementünk hozzá a kórházba. Fél 4-kor jöttünk el tőle, az orvos azt mondta, hogy most még kómában van, de 1-2 napon belül felébred, és mivel csak a karja tört el, meg csak sebek vannak rajta, hamar hazaengedik. Hú, a srácokkal teljesen ki vagyunk bukva! Mi lesz szegény Niall-lel addig?
Lexa szemszöge:
- Niall! Ez nem lehet igaz! Hogyan? És miért? - zokogtam a bátyám mellkasába fúrt fejjel.
Amikor egy kicsit lenyugodtam, odahúztam az ágya mellé egy széket és leültem. Megfogtam a kezét és egy puszit nyomtam rá.
- Semmi baj, Niall, tarts ki, minden rendben lesz! Itt vagyok veled! - suttogtam, majd még egy puszit adtam a kezére és megszorongattam az ujjait.
Egészen hajnali 6-ig ott virrasztottam mellette, néha végigsimítottam az arcán, vagy hasonlók, és persze néztem az én drága bátyám. Ennyi év után is ugyanolyan helyes, ahogy a kócos szőke haja az arcába hullik!
- Sajnálom, Niall, de mennem kell! Kérlek ne haragudj! - nyomtam egy puszit a homlokára. - Hiányoztál, bátyus, és szeretlek! Nagyon szeretlek! - suttogtam, majd kimentem.
Hazaérve fellopakodtam a szobámba, visszaöltöztem pizsamába és befeküdtem az ágyamba.
- Megvan a "gazdád"! Nem sokára újra láthatod! - mosolyogtam Niall macijára, majd magamhoz szorítottam és lassan elaludtam.
*** 2 órával később ***
- Ébresztő! Mindjárt indulunk! - ugrált az ágyamon Tori.
- Hová? - kérdeztem egy nagy ásítás kíséretében.
- Nyaralni te buta! - nevetett fel.
- Ma? Ne! És mi lesz Niall-lel? - motyogtam.
- Igen, ma. De-de! És kivel lesz mi?
- Öö.. hagyjuk. Megyek, felöltözöm! - váltottam témát, és a fürdőbe rohantam.
Gyorsan elvégeztem a reggeli teendőim, felöltöztem és bepakoltam a maradék cuccom. 1 óra múlva már a gépen ültünk.
- Mi a baj, Lexi? - nézett rám Vicky.
- Se-se-semmi. Csak elgondolkodtam.. - valójában tényleg gondolkodtam, a bátyámon járt az agyam. Vajon felébredt már?
*** 1 héttel később, a repülőn ***
- Mikor szállunk már le? - hajtogattam folyamatosan, ezzel Torit, Samet és Laurát már egy jó ideje az őrületbe kergettem.
- Kérem kapcsolják be a biztonsági öveiket, mindjárt leszállunk! - hallottam meg a hangszóróból a várva várt mondatot.
- Végre! - sóhajtottam fel megkönnyebbülten.
- Ennyire nem szeretsz repülni? - kérdezte Sam.
- Ja, nem. Szeretek repülni, csak már haza szeretnék menni, mert.. - Na igen! Mondjam azt, hogy azért akarok hazamenni, mert este kisurrannék a bátyámhoz a kórházba? Nem, ezt nem közölhetem vele.. - öö.. mert van még egy kis dolgom..
- Ma már nem mehetsz sehová, holnap intézheted csak el! És ne feledd: holnapután iskola! - szólt közbe Laura.
- Értem. Emlékszem. Ma nem megyek sehová. - mosolyodtam el angyalian. A 'ma' véget ér éjfélkor, én meg hajnalban megyek!
*** Este 11, otthon ***
- Jó éjszakát! - köszöntem el tőlük, és már indultam volna fel a szobámba, de megállítottak.
- Alexa, szívem, előtte még mondd el nekünk, hogy mi dolgod van holnap!
- Öö.. csak el kell mennem egy barátomhoz.. - nyögtem ki az első dolgot, ami eszembe jutott.
- És mégis kihez? - kíváncsiskodtak tovább. Basszus, nem lehet magánéletem?!
- Öö.. hát egy.. barátom.. a neve.. öö.. Molly.. - dadogtam.
- Jól van, látom fáradt vagy, de majd valamikor bemutatnád nekünk is? - kegyelmezett meg végül Laura.
- Igen.. egyszer.. - bólogattam, majd gyorsan felrohantam.
*** 1,5 óra múlva ***
Már fél egy van, remélem elaludtak! - gondoltam magamban, miközben felöltöztem.
Szerencsére csend volt, így én lelopóztam a lépcsőn, elsétáltam a garázsig, beültem az autónkba és a kórház felé vettem az irányt. Látnom kell Niallt, csak ez számít!
- Jó estét! - köszöntem a recepciósnak.
- Á, maga az, aki a múltkor is bekéredzkedett Mr. Horan szobájába! - erre bólintottam egyet - Sajnálom, de épp ma délután engedtük ki! - tájékoztatott mosolyogva. Na ne! Ilyen nincs! És most hol keressem?
- Öö.. köszönöm! És megtudná mondani, hogy hol lakik a báty.. izé.. Mr. Horan? - kérdeztem reménykedve.
- Megtudnám, de nem tehetem, mert titkos, ne haragudjon!
- Kérem! Nagyon fontos lenne!
- Magának is, ahogyan másik tíz millió lánynak szerte a világon! - emelte fel a hangját.
- Mi? Miért? Én csak jobbulást akarok kívánni neki!
- Nem hiszem el, sajnálom! És most menjen innét! - kiabált.
- Rendben! - morogtam, majd elindultam, de megálltam a folyosón.
Ahogy elment a pult mögül (gőzöm sincs hová), azonnal odarohantam és a képernyőn világosan megvolt a lakcíme. Ez az!
- Hé! Maga meg mit képzel?! - ordított rám, mire villámgyorsan kirohantam a kórházból.
Megvan a cím! Holnap (vagyis ma) reggel meglátogatom! Majd előtte megnézem a neten, hol is van pontosan! Meg vagy, Niall! Most már veled leszek! - ezzel a tudattal lopakodtam vissza a szobámba és aludtam el. Holnap nagy nap lesz! (vagyis ma)
Remélem tetszett! Komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése