Itt is van az új! :D Szörnyen sajnálom a késést, de anyámmal elég rendesen összevesztem és.. mind1. :// Az egész napirendemet át kell szerveznem, hogy tudjak nektek írni egyáltalán.. :( Viszont, értetek igyekszem! ;)) Ez most nem lett a leghosszabb, de azért több a semminél.. Holnap hosszabb lesz! :)
Köszönöm a komikat az előzőhöz, Ti vagytok a legjobbak! <33
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :)
Lexa szemszöge:
... a puszi után Louhoz bújtam és szorosan megöleltem. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó.. és Harry lépett be rajta.
- Hát ti? - vonta fel a szemöldökét dühösen.
- Öö.. - vörösödtem el.
Tényleg jó, hogy ölelkezve kapott el minket, nem pedig csókolózva! De attól még nincs semmi ötletem a magyarázkodásra, a fenébe is!
- Ismétlem: mi folyik itt?! - emelte fel a hangját Hazza.
- Én csak.. öö..
- Lexi épp elmesélte nekem, hogy rosszat álmodott, én pedig megnyugtatásképpen magamhoz öleltem! - szólt közbe Louis, kihúzva engem a csávából.
- Értem.. Nekem nem volt hajlandó elmondani az éjjel.. Viszont könnyen visszatudott aludni, miután hozzám bújt és átöleltem! - mosolygott rá Loura gúnyosan(?!) Harry. Na jó, mégis miről maradtam le?!
- Ennek igazán örülök! - erőltetett mosolyt az arcára Louis, közben pedig esdekelve pillantott rám.
- Harry! - szóltam az említettre.
- Mi az, kicsim? - nézett rám ártatlanul.
- Ez nem volt szép Louval szemben! - mondtam ki a szavakat meggondolatlanul. Hoppá..
- Tényleg? És miért nem? Mit tudsz, szépségem, amit én nem? - szűkültek össze a szemei.
- Csak azt, hogy szegénynek nincs barátnője, szóval kérlek ne kínozd azzal, hogy hencegsz előtte, hogy bezzeg neked van.. - daráltam le az első eszembe jutó magyarázatot.
- Jól van, na, igazad van, gyönyörűm! Bocsi, Louis! - sziszegte(?!) Hazza.
- Semmi gond, Harold, én megbocsájtok! Tudod, milyen nagylelkű vagyok, főleg, ha egy nálam fiatalabb kisfiúról van szó! - vigyorgott rá Lou, viszont a szemében láttam, hogy bántja Hazza rám használt beceneve..Gyönyörűm..
- Na, idefigyelj, te.. - kezdte volna Harry, ha nem szólok közbe.
- Srácok! Elég! - kiabáltam rájuk.
- Bocsi! - vágták rá egyszerre, és mindketten lehajtották a fejüket.
- Nem értem, mi ez a nagy ellentét köztetek mostanában! - pillantottam rájuk értetlenül.
- Semmi.. Milyen ellentét? - nyöszörögték zavartan.
- Jó, ejtsük a témát. - hagytam rájuk a dolgot.
- Egyébként, mit is álmodtál? - kérdezte kíváncsian Harry.
- Elmondhatom neki? - nézett rám kérdőn Louis egy aranyos mosoly kíséretében.
- Igen. - bólintottam. Örültem neki, hogy ő megteszi, én nem tudnám még egyszer végig mondani.
- Hogy mi?! Lexa, ugye nem gondoltad komolyan, hogy én ilyen vagyok? Sosem lennék képes erre! - döbbent meg Harry.
- Tudom, édesem! Elvégre pisztoly sincs a házban.. - nevettem fel zavartan, de a komolyságukat látva az arcomra fagyott a mosoly - Igaz? Ugye, hogy nincs itt?
- Hát.. ami azt illeti, az éppen szabadságon lévő biztonsági őröknek van.. 1-2-őt hagytak itt nekünk is.. - motyogta Lou - De persze valami széfben vagy miben vannak!
- Te-te-tessék?! Szóval ez mind meg-megtörténhetett volna?! - kérdeztem ijedten.
- Ugyan, dehogy! Ez a dolog amúgy is alapból ki van zárva, hiszen Louis és közted nincs semmi! Mikor tudnék én rátok nyitni? - mosolygott rám biztatóan az én drága Hazzám.
Hát, az utolsó pár mondattól összeszorult a szívem.. Még mindig nem tudom felfogni, hogy voltam képes ezt tenni vele..!
- I-igaz.. se-semmikor.. - motyogtam fülig pirulva.
- És amúgy, gyönyörűm, mi lenne, ha.. - kezdte Harry, viszont valaki félbeszakította.
- Hazza, csörög a telefonod! - kiabált fel Zayn a földszintről.
- Ne haragudj, kicsim, de ezt fel kell vennem! Öltözz fel és gyere te is enni! - puszilta meg látványosan(?!) a szám Harry, majd lesietett.
- Köszönöm, Louis! - mosolyodtam el halványan - Köszi, hogy megmentettél!
- Ugyan! - legyintett.
- Egyébként, Harry direkt hív 'gyönyörűm'-nek előtted? És miért csókol meg feltűnően a közeledben? Miért veszekedtetek, Lou? Csak nem miattam..?
- Mi? Izé.. dehogy! A becenevedet én sem értem, honnan veszi, a többi meg nekem nem tűnt fel.. Amúgy csak poénkodtunk.. - magyarázta elvörösödve.
- Ne hazudj, amíg nem tudsz jól! Ez pocsék alakítás volt, Boo Bear! - veregettem meg a vállát nevetve.
- Már próbálkozni sem szabad? Hogy akarod, hogy fejlődjek, ha nem tudom gyakorolni? - vigyorodott el.
- Igaz! Az álomról meg csak annyit, hogy..
- Sejtem, hogy ezek után még jobban félsz elmondani neki.. Szóval ne aggódj, megőrzöm a titkunk! - kacsintott rám, én pedig elpirultam.
- Sajnálom, Lou.. Nem tudom, hogy voltam képes rá.. Mármint arra, hogy megcsaljam őt.. Ne haragudj..
- Hé! Én nem haragszom! Megértem, hogy bánt a dolog.. Egyébként lehet, hogy érzi a köztünk lévő vibrálást Harry, és azért ilyen velem néha.. Félt tőlem téged, ami roppant hízelgő! - mosolygott rám biztatóan.
- Tényleg csodálatos vagy, Boo Bear! Én nem hiszem, hogy ilyen egyszerűen beszélnék a te helyedben! - pillantottam rá elismerően.
- Hozzá lehet szokni.. De neked úgysem lesz részed ilyenben, hiszen te bárkit megkaphatsz! - simított végig az arcomon. (Később rájöttem, hogy ebben mekkorát tévedett..)
Az érintésétől kirázott a hideg, majd a bőröm felizzott az ujjai nyomán.. Te jó ég, mi lesz még itt?! Szinte azonnal meg is kaptam a kérdésemre a választ..: A mutató ujját a számra tette és végig húzta az alsó ajkamon, aztán a saját szájához emelte a kezét és a puha(...) ajkaira helyezte.. Pár perccel később jólesően felsóhajtott, amitől az én légzésem is felgyorsult.. Hogyan tudja ezt művelni velem?!
- Nem tudom, gyönyörűm, hogyan csinálom! - mosolygott rám pimaszul.
- Ugye nem..?
- De igen! Tudod, mennyire imádom, amikor hangosan gondolkodsz?! - vigyorodott el csibészesen.
- Naa! Ez nem volt szép! - duzzogtam.
- Lexi.. - komolyodott el - Én már elmondtam, amit tudni akartál az álommal kapcsolatban. Most nekem lenne egy kérdésem: Te is ezeket mondtad/tetted volna, ha megtörténik? - nézett mélyen a szemembe, amitől egy nagyot nyeltem.
- Louis.. Louis, én.. - dadogtam.
- Csak válaszolj, kérlek! - könyörgött reménytől csillogó szemmel.
- Nem! Illetve talán.. Na jó, nagyon valószínű.. - vallottam be.
- Köszönöm! - suttogta halványan elmosolyodva, és újra végigsimított az arcomon.
- Én.. - kezdtem, de nem hagyta, hogy folytassam.
- Köszönöm, gyönyörűm! - hajolt közelebb, mialatt a szemeivel fogva tartotta a tekintetem.
Nem tudtam hátrébb hajolni tőle, teljesen megbabonázott..
- Mindennél fontosabb vagy nekem, Lexa.. - lehelte az arcomra, aztán apró puszikat hintett rá.. Már remegtem, annyira vártam, hogy a számhoz érjen, de az ajkaimat kikerülve folytatta a puszilgatást az arcom másik felén..
- Ah, Lou.. Ne kínozz! - sóhajtottam fel.
- Csak nem mást szeretnél? - vonta fel a szemöldökét vigyorogva.
- Még mindig olyan szemét és gonosz vagy, Tomlinson! - nyöszörögtem.
- Értem, akkor teljesítem a kérésed és megcsókollak! - kacsintott rám, majd letámadott..
Gyengéden beleharapott az alsó ajkamba, amitől én belenyögtem a szájába. Kihasználva a helyzetet a nyelvével utat tört az enyémhez.. Ahogy megtalálta, amit keresett, a nyelveink vad táncba kezdtek, párhuzamban "buliztak" a lepkékkel a gyomromban..
Lassan hátradöntött az ágyán, de persze a csókunkat a világ minden kincséért sem szakította volna meg..
- Louis.. Rá-ránk nyit-nyithat.. nyithatnak.. - ziháltam a szájába.
- Nem érdekel, Lexi! Nem engedlek el innen! - nézett mélyen a szemebe.
- De.. de..
- Mondd, hogy hagyjalak békén, és megteszem! Mondd a szemebe! - fúrta a tekintetét mélyen az enyémbe.
- De.. azt nem tudom.. A francba is, Louis! - mondtam halkan.
- Bízz bennem, semmi baj sem lesz! Szükségem van rád, gyönyörűm! - hajolt oda a nyakamhoz.
Nedves csókokat hintett rá, amitől én nyöszörögni kezdtem és a hajába túrva nyomtam még jobban a nyakamba a fejét, mire ő belemosolygott a bőrömbe..
A testem felhevült, a bőrünk izzott, szinte lángolt, már egyikünk sem bírt parancsolni magának..
- Olyan.. szívesen.. hagynék.. nyomot.. rajtad.. hogy.. mindenki.. tudja..: te.. te csak az enyém vagy! - suttogta, a szavak között pedig mindig belepuszilt fülembe.
- Ne csináld ezt velem, ez így nem fair! - nyöszörögtem.
- Ugyan mit? - pillantott rám ártatlanul, de hiába, mert a huncut mosolya elárulta.
- Lexa! Gyere már enni! - hallottam meg a lépcsőről a bátyám hangját.
- Úristen! - löktem le magamról Lout. Niall hangja visszarántott a valóságba..
- Kérlek ne hagyj itt! Maradj velem, szükségem van rád! - ragadta meg a csuklóm Louis, és visszahúzott magához. Fogalmam sincs miért, de hirtelen elborult az agyam..:
- Ne! Nem.. Várjunk csak! Szükséged..?! Gondolom El óta nem voltál senkivel, azért vagy ilyen kibaszottul kanos! Akarsz tőlem bármi mást, azon kívül, hogy lefektess?! Elvégre én még mindig nem adtam meg magam neked, pedig nem éppen tegnap ismerkedünk meg.. Basszus, hogy lehettem ilyen hülye?! Egyre könnyebben tepersz le, és ha így folytatod, akkor nem sokára már úgy fogok ébredni, hogy egymás mellett fekszünk meztelenül.. Te jó ég, ennyire idióta lennék?!
- Mi? Neked meg mi bajod van, Lexi?! Én SZERETLEK! SZE-RET-LEK! Persze, eszembe jutott már az is, hogy közelebb kerülhetnénk egymáshoz, de nekem nem konkrétan azért van szükségem rád! Értsd meg, hogyha kell, örökké várok rád, viszont maradj velem! - nézett rám esdeklően.
- Ne etess be ezzel, Louis! - ráztam meg hevesen a fejem.
- Jaj, Lexi, te komolyan megkattantál! - ebben egyébként teljesen igaza volt, még szerintem is! - Miért nem hiszel nekem? Hmm? Azért, mert egyszer becsaptalak?! Azért félsz annyira kimondani, hogy van köztünk valami, mert megcsaltam Eleanort?! Ezért vagy ilyen elutasító? Könyörgöm nézz már rám máshogy is, ne csak egy szemét, hazug disznónak láss, mert én ennél azért több vagyok! Ha egy kicsit is, de több! - gurult be ő is.
- Igen, több vagy ennél, és igen, tényleg szeretlek, de.. De Harryt is, az ég szerelmére!
- Fontosabb neked, mint én? - kérdezte halkan.
- Hogy kérdezhetsz ilyet? Hiszen ő a pasim, persze hogy fontos nekem! - mordultam rá.
- Nálam is fontosabb? - kérdezte újra, csillogó szemmel.
- Mennem kell! - indultam az ajtóhoz.
- Egyet jegyezz meg: Ha tényleg szeretnél, ha valóban éreznél irántam valamit, akkor hinnél nekem! Akkor képes lennél másképp nézni rám! Lehet, hogy tévedtem veled kapcsolatban.. Baszki, legalább segíts eldönteni! - mondta és szenvedélyesen megcsókolt.
Azt hiszem muszáj beismernem, hogy az volt életem legjobb csókja.. Már ő is tisztában volt azzal, hogy lenyugodtam - ez egyébként leginkább a közelségének köszönhető.. Arról pedig gőzöm sincs, hogy mi jött rám az előbb..
- Még mindig kételkedsz bennem, gyönyörűm? Nem hiszel bennünk? - pillantott rám kíváncsian.
- Te is tudod.. Te is tudod, hogy nem, mert ezt műveled velem! A fenébe is, miért?! - fakadtam ki.
- Sosem fogsz másként tekinteni rám, te mindig az enyém leszel, akár elfogadod, akár nem! Szeretsz engem, ezt te is tudod! Lehet, hogy betegnek tűnök, amiért ilyeneket állítok, de akkor is igaz! - simogatta meg az arcom.
- Louis.. Ne kínozz! Ne akard, hogy felőrlődjek kettőtök között! - suttogtam csillogó szemekkel.
- Nem tudlak békén hagyni, mert még csak egy esélyt sem adsz arra, hogy rendesen ringbe szálljak! Anélkül, hogy megpróbálnád velem, anélkül döntesz.. ráadásul Harry mellett! Csakis azért, mert ő előbb hívott randira, mint én? Azért, mert beelőzött és lefoglalt, hogy ne legyen semmi esélyem?! Nem hiszem, hogy tudod, de igazságtalan vagy velem! - hajtotta le a fejét.
- Ne haragudj, Boo Bear! Csak.. ha úgy nézlek, mint pasijelölt, Harry mellett több dolog szól.. Ezt te is tudod! A te érveid ütősebbek, viszont kevesebb van belőlük.. Kérlek, ne haragudj! Azt mondtad, hogy nem akarsz elveszíteni, és ha kell, akkor csak a barátom leszel, hogy velem maradj.. Én nem kényszerítelek ilyenre, de könyörgöm ne ébressz bennem többször vágyat, mert akkor nem bírok megálljt parancsolni magamnak! Légy szíves, ne kínozz! - suttogtam sírva.
- Rendben. Leszállok rólad, legyünk barátok! Ígérem igyekszem parancsolni az érzelmeimnek, gyönyörűm.. - puszilta meg az arcom.
- Tudom, hogy egyedül te vagy képes erre értem, ezért kérlek rá! Csodálatos vagy, mindenkinél többet érsz, Lou, nálam pedig sokkal jobbat érdemelsz! - szorítottam meg a kezét.
- De nálad jobb nincs.. - motyogta, én pedig kénytelen voltam úgy tenni, mint aki ezt már nem hallotta.. Ez a mondat egyszerre esett jól, és fájt piszkosul..
- A reggelinél, lent találkozunk! - mondtam és kimentem a szobából.
Épp akkor ért fel Niall is.
- Hát, te? Pizsamában voltál Louisnál? Mit csináltatok? - vonta fel a szemöldökét.
- Megbeszéltünk valamit, semmi extra. Felöltözöm és lemegyek reggelizni! - kacsintottam rá, majd a szobámba mentem.
***
A konyhába érve Louist és Harryt pillantottam meg.. Éppen nagyban beszéltek valamiről.. Szerencsére nem vettek észre, így elbújtam és hallgatózni kezdtem..
Ennyi! ^^ Várom az ötleteket arra, hogy mit is hallhatott Lexa.. És arra is kíváncsi vagyok, hogy szerintetek mitől kattant így be, és miért gázolt bele Louis lelkébe! ;)
Remélem tetszett (bár nem lett a legjobb/leghosszabb), komizzatok, csillagozzatok pls! Dobjatok fel egy kicsit, mert most eléggé a béka segge alatt van a hangulatom.. Szóval: PLS! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése