Itt is van az új! :D Jó hosszú lett! ;))
Te jó ég, annyira imádlak Titeket! Köszönöm a rengeteg támogatást anyával kapcsolatban, borzasztóan jól esik! :")) Egyenlőre most nyugodt volt, és nagyon remélem, hogy ez nem csak átmeneti lesz! :) Az a baja, hogy sokat stresszel, és ezt vagy rajtam vagy a húgomon vezeti le.. Illetve leginkább rajtam, a "legnagyobb" örömömre! ^^"
Köszönöm a komikat, olyan aranyosak vagytok! Szeretlek Titeket! <33 És nagyon köszönöm a díjakat DNicolette-nek és #DirectionerGirl / Lucy Horan-nek! Köszönöm, lányok! :333
Oké, befogom! :P I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :))
U.i.: Egyéb "közérdekű információ": Már csak 1 hét (szept. 26.) és 14 leszek! Végre! :3 Ne kérdezzétek miért örülök ennek így, mert fogalmam sincs róla! :DD XD
Lexa szemszöge:
A konyhába érve Louist és Harryt pillantottam meg.. Éppen nagyban beszéltek valamiről.. Szerencsére nem vettek észre, így elbújtam és hallgatózni kezdtem..
Louis szemszöge:
Miután Lexi kiment a szobámból, elmentem zuhanyozni. Közben végig "rajtunk" gondolkodtam..
Én szeretem, szóval a legjobbat akarom neki! Azt szeretném, hogy boldog legyen.. Amit úgy látszik (egyenlőre csak?) Harryvel tud elérni.. Fáj, de ez van. Ezentúl vissza kell fognom magam..! És ezt is fogom tenni! - határoztam el öltözködés közben.
- Harry, jó hogy itt vagy! Beszélnünk kell, négyszemközt, most! - ültem le vele szemben a konyhában. Szerencsére csak mi ketten voltunk bent.
- Nem adom neked Lexát, ezt elfelejtheted! - jelentette ki azonnal.
- Nem ezért jöttem, Harold! - szóltam rá.
- Tényleg? - lepődött meg - Akkor miért?
- Én szeretem őt, és ha te boldoggá teszed, akkor visszavonulok.. de persze nem véglegesen! - tettem hozzá gyorsan.
- Köszönöm, haver! Örülök, hogy észhez tértél végre, és nem csorgatod tovább a nyálad a barátnőm után! - vigyorodott el győzedelmesen, és a tekintetében gúnyt is felfedezhettem.
- Most jól figyelj, Styles! Ha meg mered bántani, szét verlek, de annyira, hogy kórházba kerülsz! Megértetted?! - szűkítettem össze a szemeimet.
- Ugyan, ezt most miért nekem mondod, Tommo? Én is szeretem őt! Mi a faszért bántanám? - kérdezte értetlenül.
- Nos, mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy te nem éppen a hűségedről vagy híres, barátocskám! - vigyorogtam rá önelégülten.
- Sosem tudnám megcsalni őt! - vágta rá.
- Ígéred?
- Persze, te idióta! Ígérem! És várok rá, amíg csak kéri! Amúgy csak hogy tudd: már kérte párszor, amikor közelebb kerültünk egymáshoz..! - húzogatta a szemöldökét gúnyosan vigyorogva.
- Tudom, mik történtek! Én nem vagyok ám olyan hülye, mint azt hiszed! És tisztázzuk, Styles: NEM adom fel! A végén te veszítesz, ezt mindketten tudjuk! Félhetsz, mert van mitől! - álltam fel kifejezéstelen arccal és faképnél hagytam.
Illetve csak hagytam volna, de a konyha ajtóban azonban Lexit pillantottam meg.. Te jó ég, mennyit hallhatott?!
Lexa szemszöge:
Amikor Louis felállt és az ajtó felé fordult észrevett.. A tekintetében láttam a rémültséget, így megesett rajta a szívem.
- Sziasztok! - köszöntem rezzenéstelen arccal és igyekeztem mosolyogni.
- Ki-kicsim! Ho-hogy kerülsz ide? Me-mennyit hallottál? - dadogta Hazza.
- Most jöttem le! Miért, lemaradtam valamiről? - játszottam a hülyét.
- Ja.. nem, dehogy! - nézett mélyen a szemembe Louis.
Az a kék szempár a lelkemig hatolt, mintha belém látott volna.. Éreztem, hogy ő rájött arra, hogy mindent hallottam..
- Remek! Akkor én eszem, mert már éhen halok! - indultam meg a pult irányába.
- Te csak ülj le, szépségem, majd én készítek neked valamit! - pattant fel Harry egy kacsintás kíséretében, és a hűtőhöz ment.
- Később megbeszéljük, mit hallottál! - tátogta nekem Lou, mire én fülig pirulva bólintottam egyet.
- Azt hiszem megkeresem a többieket, ti maradjatok csak! - mondta Louis és elment, valószínűleg a nappaliba.
***
- Felmegyek, és beszélek Torival, elvégre pár nap múlva itt lesznek Demivel együtt! - álltam fel a kanapéról, miközben a boldogan vigyorgó bátyámat figyeltem.
A szobába érve a telefonom épp pityegett, jelezve, hogy sms-t kaptam.
Ismeretlen szám.. hmm.. Ki lehet az? - gondolkoztam, mialatt vártam, hogy a telóm betöltse az üzenetet.
" Érzem, hogy nem lehet valami fényes a hangulatod, már megint, ezért gondoltam feldoblak.. Emlékszel még az unikornisos viccemre? :D Hívj nyugodtan, ha beszélgetni akarsz! ;) Puszi, Roy " - olvastam el, és a végére már vigyorogtam is.
" Köszi, pont ez kellett! :)) Igen, emlékszem, és neked hála már mosolygok is! ;D Később mindent elmondok, ígérem! Remélem jól vagy! Lexi <3 " - pötyögtem be a válaszom.
Nem tudom miért, de valahogy rögtön ilyen közvetlen lett a viszonyunk.. Simán merek neki <3-et is írni, hiszen nem értheti félre.. Meg pont egy ilyen "kívülálló barátra" van szükségem ezekben a bonyolult helyzetekben!
- Kopp-kopp! - lépett be Louis.
- Szia, miről akartál beszélni? - kérdeztem mosolyogva.
- Arról, hogy mennyit hallottál? - nézett rám félve.
- Miből? - tettem a szőkét. Mi van, még a hajszínem is stimmel! ;D
- Jaj, te is tudod! Hallottad, mit mondtam Harrynek, vagy nem?! - mondta feszülten.
- Neeem, nem hallottam semmit.. Miről is volt szó?
- Most meg én közlöm veled, hogy rosszul hazudsz! Legalábbis engem nem versz át ezzel, nem úgy, mint a pasidat! - vigyorgott rám gúnyosan.
- Ne szemétkedj velem, mert megjárod! - nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Vigyázz, mert én.. vagyis Harry leharapja! - röhögött, de azért láttam rajta, hogy egy picit (inkább nagyon) fáj is neki a dolog..
- Ha megpróbálja, addig élt! - kacsintottam rá.
- Tényleg? És ha én próbálom meg? Illetve hagyjuk, nem mondtam semmit! - hajtotta le a fejét.
- Egyébként épp eleget hallottam.. - váltottam témát.
Direkt az ablakon bámultam kifelé, nem néztem rá, pedig éreztem magamon a tekintetét..
- És pontosan mennyi az az 'elég'? - vonta fel a szemöldökét, miután végre méltóztattam rá pillantani.
- Valamennyi! Úgysem mondom meg! - vigyorogtam rá.
- Igen? És ha megcsikizlek? - vigyorodott el ördögien.
- Ne.. Louis! Neee.. - ugrottam fel az ágyról visítva.
- Ó, dehogynem! Kellett neked makacskodni! - röhögött és üldözni kezdett.
- Áááá! - sikítottam, és fel-alá rohangáltam a szobában, Louval a nyomomban..
Egyszer csak azonban megbotlottam valamiben és majdnem elestem.. de szerencsére Louis éppen időben elkapta a derekam és megtartott.
Ahogy hátulról hozzám simult, a lábaim remegni kezdtek, jelezve, hogy nem sokára felmondják a szolgálatot..
- Megvagy.. - suttogta lágyan.
Az összes hajamat elkotorta az útból a bal vállamra, az egyik kezével, aztán a jobb vállam fölött pedig előre hajolt.
- Na, és most mi lesz? Megcsikizel? - kérdeztem remegő hangon.
- Nem tudom.. Megcsikizzelek? - lehelte a nyakamra.
Beleborzongtam abba, ahogy a száját elhagyó forró levegő a bőrömhöz ért.. Már megint kezdek a csapdájába esni, ez így nem lesz jó! Vagy talán mégis..? Ugyan, miket gondolok! Még jó, hogy ennek NEM lesz jó vége!
- Bocsi, elragadtattam magam. - lépett el tőlem.
Hirtelen fázni kezdett a hátam.. észre sem vettem, milyen jól "melegített" eddig a testével Louis..
- Akkor a csikizésemről lemondtál, igaz? - törtem meg a csendet a halk motyogásommal.
- Kénytelen vagyok. - bólintott komoran.
- Sajnálom.. - suttogtam.
- Nálam nem jobban, az tuti! - nevetett fel keserűen.
- Én.. ne haragudj, Boo Bear.. nem akarlak kínozni.. - mondtam halkan.
- Tudom. - nézett rám komolyan, de egy halvány mosoly bujkált a szája szélében.
- Oké.. Azzal is tisztában vagy, hogy ez még nem a végleges felállás, ugye? - mosolyogtam rá.
- Igen, viszont most ez a "felállás" van érvényben, szóval addig ne kérd, hogy ugráljak örömömben, mert arra képtelen vagyok! - fordította el a fejét.
- Aki 'mindent' tud, az nem várja el ezt tőled, nyugi! Csak a bátyámék fogják várni az utánozhatatlan poénjaid, szóval néha-néha azért eressz meg egyet-egyet..
- Igyekszem a réginek tűnni, ne aggódj emiatt! Igyekszem majd annak látszani, aki már rég nem vagyok! Azóta, amióta megismertelek.. Azóta változott meg bennem valami, idővel talán rájövök arra is, hogy pontosan mi az.. Addig legyen elég ennyi! - indult el.
- Most haragszol rám? - kérdeztem félve.
- Nem. Csak ha neked fáj valami, akkor te sem ugrabugrálsz vigyorogva, vagy talán tévedek? - fordult vissza hozzám.
- Nem, Louis, neked mindig igazad van.. Mindenben igazad volt.. - pillantottam fel a vakító kék szemeibe, amelyekbe az utolsó mondatomnak hála, visszaköltözött a reményteli csillogás.
- Mindenben..? - kérdezett vissza bizonytalanul.
- Azt hiszem, igen. - bólintottam egy halvány mosoly kíséretében.
- Köszönöm. Kösz, de nem akarok reménykedni feleslegesen.. Inkább felejtenék, bocs! Csak kínozzuk egymást, annak meg mi értelme? Semmi.. Szóval, szerintem beszélj Torival, aztán gyere le hozzánk! - mondta búcsúzóul és kiment.
Pár percig néma csendben bámultam magam elé, aztán felhívtam Royt. Gyorsan elmondtam neki a történteket, ő pedig figyelmesen végig hallgatott és közben csak hümmögött egyet néha-néha.
- ... és aztán kiment. Na, szerinted most mi van? - fejeztem be a mondókámat.
- Hmm.. - gondolkodott el.
Ugyan homályosan, de szinte láttam magam előtt, ahogy gondolkodó fejet vág.. Basszus, olyan rendes tőle, hogy segíteni szeretne!
- Egyértelműen túl akar lenni rajtad.. - kezdett bele, nekem pedig valamiért rögtön összeszorult a szívem.. - Viszont az elmondásod alapján tisztában van azzal, hogy ez lehetetlen! Azért, mert ő már teljesen beléd szeretett, kincsem, ez az igazság.. Válassz közülük, de gyorsan, mert különben ez a szerencsétlen felőrlődik! Azt pedig tudom, hogy nem akarod, ne is tagadd! - mondta el a véleményét, a végére már hallottam a hangján, hogy vigyorog is.
- De én már választottam! Harryvel járok, szóval.. - vágtam rá, azonban ő félbeszakított.
- Az ilyenkor nem jelent semmit! Félsz, mert az egyikük iránt komolyabbak az érzelmeid.. Félelmetesen komolyak! Lexi, ezért van az, hogy a kapcsolatodat Harryvel felhasználod kifogásként! Gondold át és döntsd el, ezúttal jól! - oktatott ki.
- Ezek szerint te pont a másik fiút választanád, igazam van? Mármint a helyemben, nem amúgy.. - nevettem fel zavartan.
- Nem az számít, én mit tennék, csak az a fontos, hogy te mit fogsz csinálni! - tért ki a válasz elől.
- Rendben, köszi, Roy! - mosolyodtam el halványan.
- Ugyan! Egyébként bármikor hívhatsz, ha úgy érzed tanács kell! Viszont nem én fogok dönteni helyetted, oké?
- Igen, és kösz! A bármikorról pedig csak annyit, hogy akkor minden órában csörögni fog a telefonod! - nevettem.
- Már alig várom! - röhögött ő is.
- Helyes, na szia! - köszöntem el.
- Hajrá és sok sikert! Szia, kincsem! - mondta és mindketten letettük.
Ahogy megszakítottam a hívást, rögtön Tori keresett. Hú, milyen népszerű vagyok ma!
- Szia! - szóltam bele vidáman.
- Sz-sz-szia.. - nyöszörögte a telefonba.
- Mi történt?! Kit verjek meg és miért?! - támadtam le azonnal.
- M-m-megcsalt.. - suttogta elhalóan és zokogni kezdett.
- Nate?! Megölöm! - kiabáltam.
- Ne! Nem ér annyit az a szemét..! Kiderült, hogy végig csalt valami Eleanorral, vagy kivel.. Akkora egy balfasz az a srác! De én még mindig szeretem..! - szipogta, az utolsó szónál pedig újból eltörött nála a mécses.
- Nem érdemel meg téged, az a faszfej! Ne sírj miatta egy percig sem! Nem ér annyit! - próbáltam vigasztalni Vicet.
- Tudom.. De rohadtul fáj! - motyogta.
- Sejtem.. Figyelj, leérettségiztél már? Hogy sikerült?
- Tegnap tudtam meg, hogy jobban, mint vártam! - vidult fel egy pillanatra.
- Gratulálok! Akkor mi lenne, ha összepakolnál és a legközelebbi géppel már jönnél is? Az a pár nap igazán nem számít! - vetettem fel az ötletem.
- Oké, köszönöm, Lexi! Megyek is pakolni, holnap ott vagyok! Már nagyon hiányzol ám, csajszi!
- Te is nekem! Várlak, puszi! - tettem le a telefont.
- Szegény.. - suttogtam magam elé. - Esküszöm, kiheréllek, Nate, ha még egyszer találkozunk! - mondtam félhangosan magam elé.
Aztán felkeltem és elindultam a többiekhez.
- Srácok! - rohantam le az emeletről kiabálva.
- Mi történt? - fordultak felém aggódva. A bátyám, Harry és Louis(?!) szemében hatalmas félelmet láttam..
- Jön Tori! Már holnap! - vigyorogtam rájuk, miközben fel-le ugráltam örömömben.
- Jaj, te! A frászt hoztad rám! - nevette el magát a bátyám.
- Basszus, Lexi, már komolyan kezdtem aggódni! - dorgált meg Lou is.
- Bocsi Nialler! És Boo Bear, ez rendes tőled, köszi! - mosolyogtam rájuk.
- Ennek csak azért nem örülök, mert akkor kevesebbet leszel velem! - biggyesztette le az száját Harry.
- Mintha amúgy annyit lennél vele! - gúnyolódott Louis.
- Hát, nálad többet, már nem azért! - szólt vissza Hazza. Ez a mai napra például egyáltalán nem igaz..
- Aha, persze! Én vagyok vele többet! - nyújtotta ki rá a nyelvét Lou.
- Nem, mert én! - válaszolt Harry, szintén kilógó nyelvvel.
- Komolyan, mint az oviban! - nevettem fel.
- Lexa! - nyafogtak mindketten, én meg csak tanácstalanul néztem rájuk.
- Bocsi, fiúk, de nem tartom számon, kivel hány percet töltök! - vigyorodtam el.
- Jó, bocsi kicsim! Igazad van, nem kell lesüllyednem Louis 5 éves szintjére! - húzott az ölébe Harry, majd lágyan megcsókolt.
- Khm.. khm.. Mi is itt vagyunk ám! - köszörülte meg a torkát Lou.
- Igen! Sajnos! De szerencsére azért nem mindig! - vigyorgott Hazza győzedelmesen Louisra.
- Harry! - szóltam rá.
- Jó, bocs! Ne haragudj, Tommo! - préselte ki a szavakat a fogai között Harold barátunk.
- Semmi gond, kicsi Stylesom! - röhögött Lou, és hálásan rám pillantott, én meg egy halvány mosolyt küldtem felé válaszul.
- Egyébként, fiúk, lenne egy kérdésem! Hol fog aludni Tori? - néztem körbe rajtuk.
- Hozzám pár nap múlva jön Demi! - hárított a bátyám.
- Mi meg nem férünk el hárman! - mosolyodott el Dani.
- Akkor.. Zayn? Louis? Melyikőtök vállalja be őt? Vagy esetleg ti együtt alszotok, ő meg egyedül? - néztem a két érintettre.
- Szerintem valamelyikükkel aludjon! Elvégre az milyen szánalmas már, hogy Louison kívül mindenki lánnyal alszik! - gúnyolódott Harry.
- Khm.. khm! - pillantottam rá szúrósan.
- Jól van, na! Ne haragudj, Zayn, téged nem akartalak bántani! Te meg, Tommo.. sorry! - röhögött a végére Hazza.
- Miért vagy ilyen vele? Mit tett ő ellened, Harry? - álltam fel az öléből dühösen.
- Nem érted, de mindegy is! Miért érdekel, hogyan beszélek vele? - kelt fel ő is.
- Azért, mert mostanában rohadt bunkó lettél, de érdekes módon csak Louval! - kiabáltam.
- Nem tök mindegy? Ő csak Louis! Jobban érdekel téged, mint én, vagy mi, hogy ennyit foglalkozol vele?! - emelte fel a hangját.
- Kibaszottul nem érted, mi bajom, de nem is várom el, hogy megérts Harry, ugye tudod?! Elvégre a pasim vagy, semmi több! Miért kéne megértened engem?! - kiabáltam vele tovább.
- Te sem értesz engem! Te nem tudod, miért vagyok ilyen! - folytatta ő is.
- Jaj, Harold, vedd már észre, hogy nem vagyok se hülye, se vak! Tudok mindent, érted?! Tisztában vagyok vele, hogy Louis is szeret engem, és a te kedvedért mondott le rólam! Erre te meg bunkózol vele! Többet tudok, mint hinnéd, ugye felfogtad?! - ordítottam.
- Styles, hagyd már őt békén! Most miért Lexit bántod?! Mit vétett ő neked?! Rám vagy dühös, bár nem értem miért, elvégre megbeszéltük a dolgot, de ezt ne rajta vezesd le, hallod?! - állt elém mérgesen Louis.
- Sajnálom, kicsim.. - hajtotta le a fejét bűnbánóan Harry.
- Köszönöm, Lou! - pusziltam meg az említettet és egyszerűen leültem a kanapé másik végébe.
A két fiú is csendben helyet foglalt, a többiek pedig némán bámultak minket.
- Most mi van? Összezavarodtam! - nyöszörgött Zayn.
- Semmi különös! - próbálta lezárni a témát Liam és segélykérően pillantott rám.
- Öö.. és akkor kinél alszik Tori? - tereltem tovább a témát, Li pedig rám kacsintott köszönetképpen. Mondjuk nem értem miért, hiszen én lehetnék neki hálás, hogy segít..
- Gondolom nálam! - pirult el(?!) Zayn. Na, mi lesz még itt..!
- Remek, köszi, Zaynie! - mosolyogtam rá.
- Ugyan.. - vörösödött el még jobban.
- Na jó, szerintem itt az ideje úszni menni! - csapta össze a tenyerét Niall.
- Szuper ötlet! - pattantunk fel egyszerre Louval.
- Wow, hogy köztetek mekkora az összhang! - állt fel röhögve Liam.
- Drágám! - szólt rá Danielle, de persze vigyorogva.
- Most mi van? Szerintem utána üvegezhetnénk is! - folytatta Li egy ravasz mosoly kíséretében.
- Remek ötlet! - bólintott rá Zayn is.
- Az! - nézett rám Harry jelentőségteljesen.
Akar valamit, annyi szent! De én nem bocsájtom meg neki egykönnyen azt, ahogy Louval bánt! Te jó ég, ez így eléggé érdekesen hangzik.. De akkor sem volt szép tőle! Kész, punktum!
- Már vannak remek feladatötleteim is.. - mosolygott sokat sejtetően Liam. Persze mindezt alig észrevehetően, értsd: csak én és Louis láttuk, ahogyan kettőnk között járatja a tekintetét..
- Szerintem nem jó ötlet az üvegezés! - vágtuk rá kórusban Louval.
- Basszus, ez már félelmetes! - vigyorodott el ártatlanul Li.
- Állj le, Liam! Nincs abban semmi, hogy egyszerre csinálnak dolgokat! - hűtötte le Harry.
- Csak nem féltékeny valaki? - húzogatta a szemöldökét Zayn.
- Igen, az vagyok, mert szeretem Lexit és zavar, hogy Louisval ekkora az összhang közöttük! - fakadt ki Hazza.
- Harry, ez nem jelent semmit! - mondtuk gyorsan Louval.
- Hát.. már kezdek én is meginogni titeket illetően! Ez rohadt ijesztő! - nevetett fel a bátyám.
- Öö.. mi csak.. - dadogtuk (szokás szerint egyszerre) Louisval.
- Jó, haver, elég! Ő az én csajom! - kezdett egy újabb vitát generálni Harold.
- Tudom, felfogtam! Elmondtad már jó párszor! A könyökömön jön ki! Nekem már szinte a csapból is az folyik, ahogy azt nyávogod, hogy Lexa a tiéd! Akkor legyen a tiéd, baszd meg, csak szállj már le rólam, a rohadt életbe! - kelt ki magából Lou.
- Bocsi, Boo Bear, elkéstem a "szövegünkkel"! - próbáltam oldani pár perc elteltével a levegőben is tapintható feszültséget.
- Semmi gond! - erőltetett mosolyt az arcára Louis.
- Szerintem menjünk öltözni! - vetette fel Dani, csak hogy ne álljunk már tovább mindannyian a nappali közepén, akár egy csapat idióta..
Mindenki bólintott egyet, és felvonultunk az emeltre. A szobánkba érve becsuktam Hazza mögött az ajtót.
- Hallgatlak, Harry! - mondtam rezzenéstelen arccal.
- Remek, köszönöm! Nézd, én csak..
Éééés ennyi! ^^ Egyébként ne aggódjatok, most már újra bejönnek a képbe a többiek is! Tudom, hogy az elmúlt részekben leginkább a mi szerelmi háromszögünkről olvashattatok, de ez most egy kicsit megváltozik majd Tori és Demi megérkezésével! :P
Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése