Itt is van az új! :D Tudom, hogy későn, ne haragudjatok! Holnap előbb jön! ;)) Egyébként szerintem nem lett túl jó, de ezt majd ti eldöntitek.. :/
Köszönöm a rengeteg komit az előzőhöz, imádlak Titeket! <33
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :)
Lexa szemszöge:
- Na, Harry? Mi legyen? - vigyorgott rá Liam.
- Öö.. én.. gőzöm sincs! - szorította ökölbe a kezét Hazza.
- Pedig rajtad áll, haver! A barátnőd vagy leveszi a fürdőruhája egyik felét, vagy smárol Louisval! Nos? - vihogott Li.
- Tudom, hogy ezt még nagyon, de nagyon megbánom.. viszont: legyen inkább az első.. Tekintettel leszek rád, Lexi, és inkább nem vetkőztetlek le mindenki előtt! Meg persze ezt valószínűleg a bátyád sem hagyná.. Szóval -el sem hiszem, hogy ezt én mondom-, de: csókold meg Louist! - válaszolta végül Harry.
- Té-té-tényleg? - döbbentem meg Louval egyszerre, Liam pedig csak büszkén mosolygott Hazza válaszán.
- Igen, két feltétellel: az egyik, hogy nem előttem smároltok, a másik pedig, hogy ezzel be is fejezzük ezt a hülye játékot! - tette hozzá.
- Felőlem oké! - állt fel vigyorogva Liam.
- Rendben. - bólogattak a többiek is.
- Köszönöm, Harry! Ne félj, ez nem jelent semmit! - pusziltam meg az említett arcát, majd én is felálltam, akárcsak Li és Louis.
- Ne aggódj, haver, én is jobban vágyok sok minden másra, annál, hogy a csajodat csókolgassam! - nyugtatta meg Lou Harryt. Aú, ez azért fájt tőled, Boo Bear! Ez azért övön aluli volt..! Pláne, mert láttam rajta, hogy komolyan is gondolja.. vagy csak ilyen jó színésszé vált volna a nap végére? Ugye az utóbbi történt, és nem gondolta komolyan? Bár, mi a francért gondolkozom én ilyeneken?!
- Gyertek, én ellenőrzöm, hogy megcsináljátok-e! Dani, ti addig kezdjetek el valami filmet nézni! - adta ki az utasítást Liam, majd karon ragadott engem és Louist, hogy felvonszoljon minket az emeletre..
- Én ezt nem csinálom! - vágtuk rá kórusban Louval, ahogy beértünk a Louis szobájába(?!).
- Mint mondtam, rátok bízom! És persze a megérzéseimre, amik sosem csalnak..! Szóval, szépen itt fogtok állni egymással szemben, én pedig az ajtó előtt őrködöm! Rajtatok múlik minden! Ha ügyesek vagytok, akkor akár egy rövid menet is belefér! 10 perc múlva lemegyünk, hogy ne legyünk gyanúsak! - mondta Liam.
- 10 perc? Azt könnyű kibírni! - sóhajtottunk fel megkönnyebbülten Louisval.
- Aha, kivéve, ha így álltok majd! - vigyorodott el Li, és Louhoz tolt.
Liam Louis kezeit a derekamra tette, én pedig automatikusan raktam a kezeimet Lou mellkasára, hogy eltolhassam, ha kell..
- Jaj, hát mindent nekem kell csinálni?! Louis, öregem, szorítsd már magadhoz! - nyafogott(?) Li.
- Így megfelel az úrnak? - gúnyolódott Louis, mialatt még jobban magához húzott..
- Tökéletes! Akkor, egy gyors puszi bemelegítésnek, és már itt sem vagyok, ígérem! - kacsintott ránk.
- De.. - kezdtük kórusban Louval.
- Nincs semmi de! Egy szájra puszi, és itt hagylak titeket kettesben! Basszus, még csak nyelveset sem kérek, mi olyan nehéz ebben? - sóhajtott fel.
- Az, hogy.. én csak.. nekem ez nem megy! - motyogtam - Egyébként honnan tudod, hogy így maradunk egész végig? Honnan vagy olyan biztos abban, hogy nem megyünk el a szoba két sarkába, ahogy kitetted a lábad? - vontam fel a szemöldököm.
- Higgyétek el, a csók után le sem tudlak majd vakarni titeket egymásról! - vigyorgott mindentudóan.
- Az nem olyan biztos! Elvégre mi változna ettől? - értetlenkedett Louis, majd a száját az enyémre tapasztotta.
Amint az ajkaink összeértek, mintha áramütés érte volna a testemet.. Éreztem, hogy Lou is beleremegett a dologba, de egyikünk sem akarta mutatni a ránk törő vágyat.. Direkt tekintettel voltunk Liamre, így kb. egy fél percig mozgattuk az ajkainkat egymáson, majd közömbösen váltunk szét..
- Ennyit rólad és a híres megérzéseidről, Payne! - vigyorodtam el.
- Rendben, akkor itt hagytalak titeket! 10 perc múlva bekopogok! Addig is: védekezzetek! - röhögött, aztán kiment a szobából.
Néhány másodperc erejéig csak álltunk egymást átölelve Louval, ahogy alapból kellett volna maradnunk, de utána egyikünk sem bírta tovább..
- Ne haragudj, de muszáj! - suttogta Louis és szenvedélyesen megcsókolt.
- Tudom.. Semmi.. baj..! - ziháltam a csókunkba, és még jobban magamhoz szorítottam.
Amikor a levegő hiánya miatt elszakadtunk egymástól, ijedten néztünk össze..
- Ezt.. ezt nem kellett volna! - nyöszörögtem, ő pedig helyeslően bólogatott.
- Azt hiszem álljunk vissza az 'alaphelyzetbe'.. - motyogta zavartan Lou.
- I-igen.. Ez egy jó ötlet! - erőltettem mosolyt az arcomra.
Pár percig csak bámultuk egymást, végül aztán én törtem meg a ránk telepedett csöndet.
- Miért nem tudtam ellenállni? Nem értem.. - pillantottam rá kérdőn.
- Fogalmam sincs róla, hidd el! Nekem sem megy, pedig.. pedig kéne, hogy menjen! - hajtotta le a fejét.
- Louis, te.. Te mit érzel, amikor megcsókolsz? - kérdeztem félve.
- Hát öö.. Hű, nem is tudom elmondani.. Egyszerűen leírhatatlan! Csodálatos, fantasztikus, hihetetlen, különleges és még sorolhatnám.. - vallotta be elpirulva.
- És ezek az érzések nem halványulnak? - folytattam kíváncsian.
- Nem.. nem igazán, sőt! De miért..? Neked talán igen? - ijedt meg.
- Dehogy! Csak.. mindegy. - sóhajtottam fel. Harry jutott az eszembe, és az, hogy a nála érzett pillangók lassanként kipusztulnak(?), míg Lounál semmi ilyen változás nincs, sőt..!
- Tessék? Mi van Harryvel? - támadott le.
- Semmi, semmi.. Honnan veszed, hogy épp rá gondol.. Ó, már megint hangosan gondolkodtam volna? - jöttem zavarba.
- Csak egy icipicit! - kacsintott rám nevetve, majd komolyan folytatta - Szóval, mi van Harolddal?
- Öö.. én.. nem is tudom.. - dadogtam.
- Még szereted őt, nem? - simított végig az arcomon.
- De.. - válaszoltam halkan.
- Akkor, mi itt a gond, gyönyörűm? - suttogta, miközben közelebb hajolt.
- Ne csináld ezt velem! - nyöszörögtem és elfordítottam a fejem.
- Ne haragudj.. Liamnek megint igaza volt, az az egy ártatlan puszi az elején képes volt visszahozni mindent.. Pedig már egészen jól továbbléptem! - hajtotta le a fejét.
- Tessék? - kaptam fel a fejem.
- Csak nem érdekel, hogyan gondolok rád? - vonta fel a szemöldökét pimaszul vigyorogva.
- Olyan szemét vagy, baszd meg! - nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Leharapom! - röhögött.
- Harry is mindig ezt mondja! - gúnyolódtam, mire elkomorult.
- Ne kínozz ezzel! - fúrta a tekintetét mélyen az enyémbe.
- Miért zavar ez? Hiszen már egészen jól továbbléptél, nem? - vigyorogtam a képébe.
- Nem! És tudom, hogy nem is fog menni, mert ha csak a közeledben vagyok, nekem végem! - fakadt ki.
- Ó, ennyire erős lenne a testszagom? Hogy embert ölök vele? - játszottam a megdöbbentet.
- Bolond! - forgatta meg a szemét nevetve - A közelségeddel!
- Tényleg? Na, de ennyire? - mutattam a dudorodó nadrágjára.
- Ennél még jobban is! - puszilt bele a nyakamba.
- Louis.. Louis, kérlek! - sóhajtottam fel jólesően.
- Hmm..? Mit szeretnél, gyönyörűm? - morogta a bőrömbe, ami már teljesen felforrósodott az érintései nyomán.
- Ne kínozz tovább, vagy megjárod! - fenyegettem meg erőtlenül.
- Na, ne mondd! És hogyan vágsz vissza? - húzódott el tőlem, és kíváncsian fürkészte az arcomat.
- Mondjuk.. - haraptam az ajkamba elgondolkodva - Kezdésképpen így.. - jelent meg egy ördögi vigyor az képemen.
Lerántottam róla a felsőjét és letérdeltem előtte. Ahogy felpillantottam rá, láttam, hogy a szemei elkerekedtek a döbbenettől..
- Rossz az, aki rosszra gondol! - röhögtem, majd a fürdőnadrágja tetejétől kezdve, lassan haladtam felfelé apró puszikkal a felsőtestén..
- Lexi.. Megőrjítesz, a rohadt életbe is! Lexi! - nyögte levegőért kapkodva.
- Épp ez volt a célom! - hajoltam el a nyakától egy diadalittas mosollyal az arcomon.
- Na, nem! Nem úszod meg ennyivel, gyönyörűm! - morogta a vágytól csillogó szemmel.
- Igen? Miért, mit akarsz csinálni velem? - vontam fel a szemöldököm vigyorogva.
- Tudod, eléggé piszkos lett a fantáziám az utóbbi néhány percben! - vörösödött el.
- Sejtettem.. Ti, fiúk, olyan kiszámíthatóak és egyformák vagytok! - forgattam meg a szemeimet elkomorulva.
Erre a kijelentésemre már düh(?!) is költözött a tekintetébe.. Hoppá, most akkor féljek, vagy ne?! Mielőtt kitalálhattam volna a választ, egyszerűen letámadott..: erőszakosan megcsókolt, a nyelvével átfurakodott a számba és végig döntött az ágyán..
Megszólalni sem tudtam a meglepetéstől, pláne miután éreztem, hogy a kezei a bikini felsőmre tévedtek.. Gyengéden markolta meg a melleimet a fürdőruhán keresztül, miközben továbbra is vadul csókolt.. A szájába nyögtem, és akaratom ellenére is viszonoztam a csókját..
Amikor már egyikünk sem kapott levegőt, elhúzódott tőlem, de a kezei még mindig a büszkeségeimen pihentek..
- Kiszámítható vagyok, mi? Harry hányszor csókolt meg ilyen szenvedélyesen, mondd csak? - nézett rám kíváncsian.
- Öö.. Louis, ez meg mi a fene volt? Illetve, miért tapizol még most is? Ennyire beindultál volna? - pillantottam rá félve.
- Sajnálom.. - mászott le rólam - De ugye tudod, hogy nem bántottalak volna? Csak iszonyúan megőrjítesz a közelségeddel.. Nagyon megijesztettelek? - kérdezte elhaló hangon.
Láttam rajta a megbánást, és az elkeseredettséget. Odakúsztam mellé, és belekucorodtam az ölébe.
- Lou, tudtam, hogy te nem teszel semmi olyat! Ezért sem szóltam rád.. Meg azért, mert hiába kellene, mégsem zavart.. Sőt, eléggé élveztem is.. Tessék, kimondtam, lőjetek le érte!
- Tényleg? És ha Harry csinálta volna ugyanezt? Akkor hogyan reagálsz? - nézett rám érdeklődve.
- Hát.. azt hiszem, sikítok.. Igen, tuti, hogy sikítottam volna! És vártam volna arra, hogy mikor töröd be az ajtót, és mikor rántod le rólam, úgy mint anno Zaynt.. - mosolyodtam el zavartan.
- Öö.. értem. Legalább már tudom, mit kell tennem, ha sikítasz! - nevetett fel.
- Miért, komolyan segítenél? - fordultam felé.
- Persze! Mindenben számíthatsz rám! - puszilta meg a homlokom.
- És akkor mi lenne, ha csinálnánk még valamit a maradék pár percben? - mosolyodtam el halványan.
- Inkább nem mondom el az ötleteim.. - nyalta meg az ajkát, miközben alaposan végig mért.
- Miért tart mindenki kurvának? Zayn is azt emlegette, hogy milyen hosszúra sikerült a "rövid menetem" Harrvel, meg Liam is azzal köszönt el tőlünk, hogy védekezzünk! Ennyire könnyűvérűnek látszom? - fakadtam ki.
- Tessék? Ugyan, Lexi, ők csak poénkodtak! Nekem sosem leszel az, ne aggódj! Egyébként tényleg, miért készültetek el olyan lassan? - váltott témát.
- Azért, mert elbambultam a fürdőben.. - motyogtam.
- Miért? - kérdezte a reménytől csillogó szemekkel(?!).
- Mindjárt elmondom, előtte öltözz vissza és álljunk fel, hogy megszívassuk Liamet! - mosolyogtam rá.
- Oké! - vigyorodott el ő is, és gyorsan magára kapta a pólóját, majd visszaálltunk az 'alaphelyzetbe'.
- Nos? - vonta fel a szemöldökét kíváncsian.
- Ne röhögj ki, de ahogy álltam és néztem magam a tükörben, hirtelen te is megjelentél és elkezdted csókolgatni a nyakam, meg olyanokat mondtál, hogy megőrjítelek, de közben mégis Harryt választom és bevallottad, hogy szeretsz, meg folyton azt kérdezgetted, hogy ennyire nem jelentesz nekem semmit.. Olyan valószerű volt, hogy teljesen ledermedtem.. Szinte éreztem, ahogyan felizzik a bőröm az ajkaid nyomán és.. Te jó ég, teljesen becsavarodtam! - hajtottam le a fejem kínomban.
- Dehogy! Figyelj csak, én.. - kezdte Louis, viszont valami félbeszakította.
Liam kopogott be, hogy már majdnem negyed órája bent vagyunk, és le kell mennünk..
Eléggé csalódott fejet vágott, amikor benyitott és meglátott minket ugyanúgy állni, ahogy itt hagyott.. Egy kicsit még meg is sajnáltam szegényt, elvégre elszántan próbálkozott, de sikertelenül - legalábbis ő úgy tudja, hogy nem ért el semmit..
- Mehetünk? - kérdezi fancsali képpel.
- Igen. - bólint rekedten Louis, majd átkarolta a derekam és kitolt a szobájából.
Leérve mindenki kíváncsian fordult felénk.
- Mi tartott eddig?! - pattant fel rögtön Harry, és kiszakított Lou karajiból, majd védelmezően magához ölelt.
- Csak egy szájra puszi volt.. - hajtotta le a fejét fájdalmasan Li.
- Tényleg? - kérdezte boldogan/megkönnyebbülve Hazza.
- Igen. És azért voltunk fönt eddig, mert Liam bent tartott minket az egyik szobában, azt remélve, hogy több is lesz.. Ehelyett tök jól elbeszélgettünk addig, igaz, Boo Bear? - pillantottam jelentőségteljesen az előbb említettre.
- Igen, így volt! - helyeselt azonnal Louis.
- Remek, akkor folytassuk a filmet! - szól közbe Zayn.
Mindannyian csendben leültünk a kanapéra, én pont Lou és Harry közé kerültem. Hazza gyengéden magához szorított és lágyan megcsókolt, közben pedig Louis óvatosan végighúzta az ujjait a tenyeremen, a felé eső kezemen.. Azon nyomban elöntött a vágy, de Lou iránt(!)..
- Mitől remegtél meg, kicsim? - suttogta a fülembe Harry.
- Se-se-semmitől - néztem szúrósan Louisra, aki ártatlanul elmosolyodott és tovább nézte a tv-t. Ezért még kapsz, Tomlinson!
Amikor vége lett a filmnek, mindenki felvánszorgott a szobájába. Én a folyosón még megállítottam Louist, de persze csak azután, hogy Harryt előre küldtem zuhanyozni..
- Miért csináltad azt a nappaliban? - támadtam neki.
- Nem tudom, csak úgy jól esett.. Miért, zavart? - vigyorgott rám a szemöldökét húzogatva.
- Idióta! - morogtam.
- Szóval zavart. - nevetett.
- Igen, és vajon miért?! - néztem rá dühösen.
- Mert el akarsz felejteni, de nem tudsz! Szeretsz engem, gyönyörűm! Azzal áltatod magad, hogy Harolddal tökéletesen megvagytok, de ez baromság!Our love never dies, Lexi! - simított végig az arcomon, majd lassan közelebb hajolt, hogy megcsókoljon.
Erre hirtelen felindulásból pofon vágtam és halkan kiabálni kezdtem vele..:
- Elegem van, Louis! Hagyj végre békén! Én Harryvel járok, ne álmodozz rólam, mert felesleges! Igaz, élvezem, ha megcsókolsz, de nem jelent nekem semmit, értsd meg! Zaynnel is csókolóztam régen, és ő is képes volt az egyik legjobb barátommá válni! Te miért nem tudod ezt megtenni, Louis? Miért?!
- Hazudsz! Neked is jelent valamit! Muszáj, hogy jelentsen valamit..! - nyöszörögte.
- Nem, ne haragudj! Szállj le rólam és felejts el! - kértem.
- De..
- Kérlek!
- Rendben, csak aztán meg ne bánd később! - mondta kifejezéstelenül és ott hagyott a folyosón.
- Várj, Louis! Én.. Én nem úgy gondoltam! - szóltam utána, de hiába.
- Késő bánat, Lexi! - vetette hátra a válla fölött.
- Honnan tudod, hogy bánat? - gúnyolódtam, hogy leplezzem a zavaromat.
- Azért, mert nekem is az! Ugyanazok vagyunk! Ugyanaz fáj neked, ami nekem is! Ugyanarra gondolunk, egyszerre beszélünk! We are the same, baby! - vigyorodott el.
- Ez hülyeség!
- Aha, persze! Azt a tükröset én is átéltem ám ma! És tudom, érzem, hogy mikor felejtesz el! Ez még eddig nem történt meg, kár tagadnod, édesem! Jó éjt és sok sikert a felejtéshez! - "búcsúzott el".
- Louis! - szóltam utána, de hiába.
Amikor morogva beléptem a szobámba, Harry pont akkor jött ki a fürdőből.
- Aludj csak nyugodtan, én még el leszek egy darabig! - leheltem egy csókot a szájára és beslisszoltam a fürdőbe.
A forró zuhany után sem tudtam megnyugodni, így továbbra is zavartan álltam a párás tükör előtt. Mivel már felöltöztem pizsamába, de még nem volt kedvem kimenni, leültem a kád szélére és a homályos tükörképemet bámultam.. Aztán egy hirtelen felindulásból felírtam a párába a fejemben visszhangzó két mondatot..: "Our love never dies..!" és "We're the same, baby!"
- Miért, Louis, miért?! - nyöszörögtem magam elé.
Pár percig csendben bámultam a szavait a tükrön, aztán dühösen, egyetlen kézmozdulattal az egészet letöröltem és bemásztam Harry mellé az ágyba.. Viszont nem jött álom a szememre.
Amíg forgolódtam, eszembe sem jutott, milyen éjszakai beszélgetés vár még rám..
Ennyi! ^^ Remélem tetszett, bár én nem vagyok megelégedve vele.. Komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése