Itt is van az új! :D Sajnálom a késést, de nem vagyok teljesen jól.. :// Szép is lenne, ha pont holnapra betegednék meg! (ugyanis majd most hajnali fél egykor betöltöm a 14-et ^^) Szóval, az szép lenne! XD
Köszönöm a komikat az előzőhöz, imádlak Titeket! <33
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :))
Lexa szemszöge:
... egy hirtelen felindulásból felírtam a párába a fejemben visszhangzó két mondatot..: "Our love never dies..!" és "We're the same, baby!"
- Miért, Louis, miért?! - nyöszörögtem magam elé.
Pár percig csendben bámultam a szavait a tükrön, aztán dühösen, egyetlen kézmozdulattal az egészet letöröltem és bemásztam Harry mellé az ágyba.. Viszont nem jött álom a szememre.
Amíg forgolódtam, eszembe sem jutott, milyen éjszakai beszélgetés vár még rám..
*** Hajnali 1 ***
Már hosszú órák óta dobáltam magam az ágyban össze-vissza, de azóta sem tudtam elaludni.. Egyébként csodáltam is Harryt, amiért még nem ébredt fel rám, na mindegy.
Végül amellett döntöttem, hogy lemegyek a konyhába enni valamit. Az ajtó előtt azonban megtorpantam.. Louis ült bent és éppen telefonált valakivel. Gyorsan elbújtam, és a rossz szokásomhoz híven hallgatózni kezdtem..
Louis szemszöge:
Sehogy sem jött álom a szemere, ezért eldöntöttem, hogy eszem egy kis répát és felhívom Lottiet. Az a szerencsém, hogy Anglia ugyebár nem azonos időzónában van Hawaiival..
- Szia, bátyus, rég láttalak! Mi a gond, hogy 'a ti időtök szerint' hajnalban hívsz? - hallottam meg a régről ismerős hangot a vonal másik végéről.
- Szia, húgi! Igen, tényleg régen találkoztunk.. Öö.. muszáj beszélnem veled valami fontosról! - motyogtam.
- Na, ki vele, ne kímélj! - sóhajtott fel, de a hangján hallatszott, hogy mosolyog.
- Szerelmes lettem.. - böktem ki.
- Na, ne! Csak nem Lexibe? Úgy tudtam! - vihogott.
- Várj, ez így nem jó! - hűtöttem le.
- Miért? Ott nyaraltok a fiúkkal azon a szigeten.. Ha romantikus akarsz lenni, ennél jobb helyszínt nem találsz! Akkor meg mi a baj? - értetlenkedett.
- Ja, persze! Te nem tudhatod, hogy Harryvel jár, mert még titkos a kapcsolatuk! - csaptam a homlokomra.
- Miii?! Ha-Ha-Harryvel?! Ne szórakozz velem, Louis! - emelte fel a hangját.
- Hé, húgi, halkabban! És ne félj, nem szórakozom! Tényleg Harolddal van.. - magyaráztam türelmesen.
- De miért? Miért nem veled? Hiszen azt mondtad, hogy odáig van érted! - motyogta zavartan Lottie.
- Nos, az úgy nem teljesen igaz.. Akkor talán az volt, de most..! Én tudom, hogy idővel megszerzem, de fáj nézni őket, ahogy boldogok.. - nyöszörögtem.
- Jaj, bátyus! Sajnálom, hogy belekérdeztem! Figyelj, mesélj el mindent, és ígérem segítek kitalálni valamit! - ajánlotta fel.
- Köszi! - hálálkodtam, aztán elmeséltem az eddig történteket, de persze azért finomítva.. Azért ő mégis csak a húgom! Nem akarok olyanokat mesélni neki, hogy majdnem lefeküdtünk.. A heves csókcsata éppen elég neki, és pont. Nekem persze már nem annyira.. :D
- Hű.. oké.. Igyekszem kitalálni valamit, te pedig addig ne add fel! Minden rendbe jön, nyugi! - biztatott.
- Köszönöm, Lottie! Jó éjt! Illetve ez rám vonatkozik.. neked legyen csak szia! - nevettem el magam.
- Jó éjszakát, te hős szerelmes idióta! - röhögött, aztán letette.
Remélem neki a eszébe jut valami! Persze, Liam is próbálkozott, de az azért eléggé feltűnő volt.. Én pedig csendben szeretném ellopni a szívét! Vagyis annak a másik felét, ami még Hazzánál van, pedig nálam lenne a helye..!
Ezután már valamivel nyugodtabban álltam fel, hogy keressek egy kis répát nassolni valónak..
Lexa szemszöge:
A francba! Nem ér, csak a beszélgetés legvégét hallottam..! Azt, amikor a húgának már a mai nap történteket mesélte. Hű, mikről maradhattam le..!
Miután Louis letette a telefont, csendesen visszalopództam a lépcső feléig, és ezúttal már direkt hangosan csoszogtam, hogy meghallja, hogy közeledem.
- Á, Louis! Hát te? - játszottam a meglepetett.
- Csak nem tudok aludni. - vonta meg a vállát.
- Értem. Hát ez pech, mert én sem! Csatlakozhatok? - mosolyodtam el halványan.
- Igazából én már menni készültem.. - állt volna fel, ha nem nyomom vissza.
- Csak nem miattam? - vontam fel a szemöldököm.
- Izé.. dehogy.. Én csak elálmosodtam.. ettől a répától! - mutatta fel diadalmasan a kezében lévő zöldséget.
- Hmm.. Nem is olyan rossz kifogás! De kár próbálkoznod, nekem nem tudsz hazudni! - vigyorogtam rá, mire ő elpirult és felállt.
- Nem érdekel, jó-e neked a kifogás, én most lefekszem, jó éjt! - morogta.
- Louis, csak nem menekülsz előlem? - vontam kérdőre rezzenéstelen arccal. Igazából belül már jól tudtam, hogy fájdalmas lesz a válasza..
- Nem, csak még mindig fáj az arcom! - jelentette ki jelentőségteljesen rám pillantva, majd a szája gúnyos mosolyra húzódott. - De tudod, már nem is emlékszem, miért!
- Én sem.. - morogtam ökölbe szorított kézzel.
- Hű, ezúttal már meg is vernél? Azta, na erre nem számítottam! - vigyorodott el gúnyosan, és a lépcső felé indulva még ennyit vetett oda nekem foghegyről - 'reggelt! (mert ugyebár hajnal van)
- Neked is, Louis, neked is! - igyekeztem érzelemmentesen válaszolni, de közben már a könnyeimmel küzdöttem.
Hosszú percekig néma csöndben meredtem magam elé, aztán a kezembe vettem az általa félbehagyott répát és keserűen megettem. Már csak attól is átjárt a forróság, ha eszembe jutott, hogy ehhez az Ő ajkai is hozzáértek..
Őt is elvesztettem, ez biztos! Szépen lezárta az egészet azzal, hogy kibeszélte magából a dolgot a húgának.. De ezzel rajtam nem segített! Én.. én nem akarom, hogy elfelejtsen! - gondoltam szomorúan, és éreztem, hogy az arcomon patakokban folynak le a könnyeim.
- Már tudom mi a megoldás! - vigyorodtam el fájdalmasan és elkezdtem pia után kutatni.
Szánalmas vagyok! Komolyan le fogom inni magam azért, mert már nem érdeklem többé Louist?! Ha Harry ezt most tudná, biztosan letagadná még azt is, hogy ismer engem!
Egyébként is, az én hibám, hogy ide jutottam/jutottunk! Ha simán el tudnám felejteni Lout, vagy ha alapból nem éreznék iránta semmit, akkor mennyivel egyszerűbb lenne minden! - gondolkodtam, miközben megbontottam a vodkás üveget.
- Nem kell sok, csak egy pár korty.. Elég annyi, nincs szükségem többre! - azzal meghúztam az üveget.. Hát, túl jól esett ahhoz, hogy abbahagyjam.. - Csal még egy picit, nem lesz baj belőle! - és újra a számhoz emeltem, hogy igyak - Jó, még egy pár korty belefér! - győzködtem magam folyamatosan, és csak ittam és ittam, amíg ki nem ürült az üveg.. Hoppá!
Fájdalmas képpel rogytam le a fal tövébe az üres piás üveggel a kezemben.. Mivel még nem szállt a fejembe teljesen, volt erőm gondolkodni. Gondolkodni és sírni..
A kezemben lévő tárgyat a földre raktam, majd a lábaimat felhúzva, a karjaim takarásában zokogni kezdtem..
- Én.. én nem akarom elveszíteni.. Louis.. ne haragudj.. elveszíteni.. nem akarom.. Louis.. - nyöszörögtem egyre fáradtabban/részegebben, míg végül a földön elterülve el nem aludtam.. Pontosabban: amíg álomba nem sírtam magam..
Louis szemszöge:
- 'reggelt! - köszöntem el tőle bunkón.
- Neked is, Louis, neked is! - válaszolta rezzenéstelen arccal.
A szobámba érve befeküdtem az ágyamban és megpróbáltam elaludni, de persze ez még most sem ment..!
Egy újabb haszontalan fél óra elteltével végre sikerült átverekednem magam az álmok birodalmába.. Később viszont ezt nagyon megbántam!
Álmomban ugyanis Lexit láttam összetörve vodkát inni(?!), aztán meg zokogni.. Közben folyton a nevemet ismételgette, és azt, hogy nem akar elveszíteni. - Na, az álmom második fele már nem túl valósághű, legalábbis szerintem.
Mivel a rémisztő dolgok miatt felriadtam, megint nem tudtam visszaaludni. Az telefonom szerint csak pár órát alhattam összesen, és még most is hajnali fél 4 van.. Ilyen nincs! Hogy lehet valaki ennyire álmatlan?!
Ismét hiába próbálkoztam az elalvással, ezért gondoltam visszamegyek a konyhába, hogy befejezzem a répám, vagy hogy egyek valamit..
Leérve viszont nem várt látvány fogadott: Lexi egy üres vodkás üveg mellett aludt a földön, az arcán látszott, hogy sírt..
- A rohadt életbe! Én nem ezt akartam elérni! - estem kétsége, és odarohantam hozzá, majd mellé térdeltem.
- Lexa! Lexi, kelj fel, kérlek! Kérlek szépen, gyönyörűm! Lexi! - suttogtam, és közben gyengéden rázogattam, hogy felébredjen.
- L-Louis.. - nyöszörögte elhalóan, és megpróbálta kinyitni a szemeit.
Amikor ez végre sikerült, meglátta, hogy én vagyok mellette. Halványan rám mosolygott, de mást már nem tudott kinyögni.
Szó nélkül szorítottam magamhoz, és hagytam, hogy a mellkasomba temesse a fejét, én pedig a nyakába rejtettem az arcom.
- Istenem, de buta vagy, Lexi! Ez most mire volt jó? Hmm, mire? Ha ezt most miattam csináltad, esküszöm belefullasztom magam a tengerbe! Miért csináltad, gyönyörűm?! - motyogtam a bőrébe.
- L-Louis.. én sajnálom, amit mondt.. Állj! Gyönyörűm? Te már nem is haragszol? - pillantott fel rám csodálkozva.
- Ugyan, kérlek! Rád? Rád sohasem tudnék haragudni! - nyugtattam meg.
Lexa szemszöge:
Ahogy Louis azt mondta, hogy nem haragszik rám, valami édes megnyugvás árasztott el.
- Köszönöm, Boo Bear! - fúrtam vissza a fejem a mellkasába.
- Miért ittál? - kérdezte halkan.
- Mert elveszítettelek. - sóhajtottam fel.
- Tessék? Te meg miről beszélsz? - lepődött meg.
- Hallottam a végét a telefonbeszélgetésednek.. Tudod, szerintem nem volt szép pont a húgodat terhelni ezzel, de ez a te dolgod.. - magyaráztam.
- Mivel terheltem? Te jó ég, miről beszélsz, Lexi?!
- Hát arról, hogy neki öntötted ki a szívedet arról, ami köztünk volt..
- VOLT?! - ijedt meg(?).
- I-igen.. hiszen te továbbléptél azután, hogy kibeszélted magadból a múltunk! Jaj, miért értetlenkedsz ennyit, Lou?!
- Nem is tudom..! Talán azért, mert ez nem így van?! - nézett rám csalódottan.
- De hát.. mindegy. Egyébként köszönöm, hogy megtetted és nem nehezíted mindkettőnk életét! - mosolyogtam rá halványan.
- Komolyan örülsz neki? - vonta fel a szemöldökét hitetlenkedve.
- Az azért túlzás.. mondjuk úgy, hogy hálás vagyok neked! Mindig is csodálni foglak ezért a hatalmas lelki erőért, Boo Bear! Hihetetlen, hogy ilyenre is képes vagy, ráadásul önerőből! Lenyűgöző! - pusziltam meg az arcát.
- Hű.. izé.. köszi.. - dadogta Louis - Egyébként honnan vetted, hogy elveszítettél? Tőlem sosem szabadulsz meg, te kis buta! - szorított magához gyengéden.
- Úgy éreztem és kész. Nagyon fájt és megijesztett annak akárcsak a gondolata is, hogy elveszítelek! Hogy eltűnsz mellőlem, mint barát, mint az engem támogató fiú és persze úgy, mint.. khm.. tudod.. - vörösödtem el.
- Igen, tudom! - kacsintott rám nevetve.
- Lou.. akarod tudni, miért félek ennyire? - kérdeztem végül.
- Persze! Mindennél jobban vágyom arra, hogy megértselek, mert a viselkedésed néha eléggé kétértelmű.. - simított végig az arcomon.
- Azért.. azért, mert egyszer már elveszítettem egy részem és.. és nem akarom, hogy ez megismétlődjön! Már megtanultam, hogy minden mulandó, akár jó, akár rossz.. - kezdtem bele. (A 'részem' alatt persze a gyerekemet értettem..)
- Lexi, legyél optimistább! Nem minden múlik el! Van, ami soha sem fog, lesz ami egy életen át kísért majd.. - suttogta a homlokát az enyémnek döntve.
A szája már vészesen közel volt az enyémhez, én mégsem tudtam elhúzódni tőle.. Nem ment, egy nálam sokkal hatalmasabb erő tartott ott nála, ez az erő nem engedett távolabb, legfeljebb közelebb..
Nem, Lexi! Gondolj Harryre! Gondolj a pasidra, aki most is éppen békésen alszik fönt, abban a hitben, hogy a karjaiban fekszel.. Harry! Harry.. Larry!Larry.. Louis! Louis.. - és itt bezárult a kör. Ettől a névtől nem menekülök.. valószínűleg már soha többé.. Engem örökké kísérteni fog az én Loum..!
- Louis.. - leheltem - Nem akarok visszahozni semmilyen emléket, de..
- Tudom, én sem bírom! Ez az utolsó, ha azt szeretnéd.. de ezt tényleg muszáj! - suttogta az ajkaimba.
- Rendben.. - motyogtam a szájába, majd az ajkaimat az övéire illesztettem.
Lágyan és érzéssel, de mégis szenvedélyesen, tüzesen csókolt meg, miközben szorosabbra fonta a derekam körül a karjait.. A nyakát karoltam át, hogy közelebb húzódhassunk egymáshoz és a vágytól égve beletúrtam a hajába..
Ugyanazokat a mozdulatokat végeztük, mint általában, de ez a csók mégis más volt. Más volt, méghozzá abban, hogy ez volt az utolsó.. - egy jó ideig legalábbis biztos..
- Egyébként igaz rám is az, amit még egyik éjjel mondtál, nem olyan régen: egy részem már örökké szeretni fog, Lexi..
- Pontosan így van, Louis.. - suttogtam, és elhúzódtam tőle.
- Akkor, ezúttal már hivatalosan is vége 'a nem hivatalos kapcsolatunknak', ugye? - mosolyodott el keserűen Lou.
- Igen.. Te is tudod, hogy így a legjobb mindenkinek! - erőltettem valami mosolyfélét az arcomra.
- De milyen részed veszítetted el? És hogy jövök én ehhez? - váltott témát hirtelen.
- Simán egy részemet.. egyenlőre ennél többet nem mondok! Viszont azért is hasonlítalak hozzá, mert ha velem vagy -pláne, ha csókolózunk-, akkor te is a részemmé válsz.. És én nem akarom még egyszer elveszíteni egy részemet..! Ja, mielőtt megkérdeznéd: Harryre ez nem érvényes, mert őt csók közben sem érzem olyan közel magamhoz, mint téged.. Te veszélyesen közel kerülsz hozzám, Louis! - hajtottam le a fejem, hogy leplezzem a zavarom.
- Köszönöm, hogy elmondtad, gyönyörűm! - puszilta meg a homlokom.
- Én köszönöm, hogy meghallgattál és segítettél, Boo Bear! - mosolyogtam rá, majd kelletlenül felálltam a karjai közül - Azt hiszem én lefekszem aludni! Jó éjt!
- Szép álmokat, gyönyörűm! - mosolyodott el halványan - És gondolj arra, hogy ma reggel már jön Tori! - kacsintott rám.
- Igen, tényleg! - vidultam fel.
Na, drága Vicem, tartok neked egy jó hosszú mese délutánt, az már biztos! - gondoltam a lépcsőn felfelé menet.
A szobámba érve óvatosan bebújtam Harry mellé és összekulcsoltam az ujjainkat, majd lassan álomba merültem..
Ennyi! ^^ A kövi rész majd Louis szemszögével indul, ne aggódjatok miattuk (annyira :P)! ;))
Egyébként még egy jó darabig szenvedni fognak, szóval a perverz részekre nem mostanában számíthattok..
DE! Van néhány novella ötletem is, az egyik eléggé perverz és 18+os, érdekelne Titeket? Csak mert akkor megírom valamikor és felteszem egy új blogra! :)
Na jó, befejeztem a dumálást! :D Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! ;)
Ééés: ma van a szülinapom-pom-pom, ma van a szülinapom! :DD xdd (Ne kérdezzétek mi bajom, mert fogalmam sincs róla! :D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése