Itt is van az új! :D Bocsi a késésért, na ilyenkor utálom az angolt! -.-"
Egyébként nagyon szépen köszönök mindent! :")) Na, akkor kezdjük is a felsorolást:
- a szülinapi köszöntéseket
- a több, mint 20 000 látogatót! o.O
- a több, mint 900 (!) komit! o.O - A 900. egyébként Barby lett! Köszönöm! ;))
- és végül, de nem utolsó sorban, köszönöm a díjat Heni-nek! <3
Huh, azt hiszem leírtam mindent! :DD Köszönöm nektek, ti vagytok a legjobbak, imádlak Titeket! :")) ;3
Oké, már végeztem a dumálással! :P I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :)
Louis szemszöge:
- Én köszönöm, hogy meghallgattál és segítettél, Boo Bear! - mosolygott rám, majd felállt a karjaim közül - Azt hiszem én lefekszem aludni! Jó éjt!
- Szép álmokat, gyönyörűm! - mosolyodtam el halványan - És gondolj arra, hogy ma reggel már jön Tori! - kacsintottam rá.
- Igen, tényleg! - vidult fel.
Miután felment, én csendben bámultam a lépcsőt.. A lépcsőt, ahol állt.. A lépcsőt, amin felment, engem pedig itt hagyott, a "kapcsolatunk" lezárása után.. Tehát elhagyott, végleg elhagyott.. (már amennyire tudott, elvégre nem is jártunk hivatalosan..)
Szerintem nincs igaza abban, hogy így a legjobb mindenkinek, de tiszteletben tartom a kérését. Azt hiszi ez a legjobb neki is, pedig valójában belül érzi, hogy a döntésével (vagy "döntésünkkel"?) nincs minden rendben.. De már mindegy! Szóval, az új feladatom feldolgozni az elvesztését.. Rohadt jó, mondhatom! Biztos egyszerű lesz, elvégre mindennél jobban szeretem, és szerelmes vagyok belé! Oké, önsajnálat vége!
Szedd össze magad, Louis! Gyerünk, képes vagy rá! - ismételgettem magamban.
Gyorsan felhívtam Lottiet, de sajnos nem vette fel, így kénytelen voltam sms-t írni neki. Csak annyit közöltem vele, hogy már nem kell gondolkodnia, mert megoldódott a dolog.. Hát, végül is megoldódott, nem? Ugyan nem a legszívderítőbb eredménnyel, de tisztáztunk mindent..
Még kb. 20 percet ültem ott a semmibe bámulva, aztán erőt vettem magamon és felvánszorogtam a szobámba.
Az ágyamban fekve még egyszer felidéztem azt, hogy milyen volt megcsókolni Lexit, és hogy mennyire imádtam vele aludni.. Az a két éjszaka nem ért fel semmivel, még ha az egyiknél Zayn állatias viselkedése miatt aludtunk együtt.. Akkor is nagyon jó volt!
Végül már nem tudtam tovább gondolkodni, mert elnyomott az álom.
*** Reggel 8 ***
Teljesen kipihenten(?!) keltem fel, bár a fél éjszakát sem aludtam végig.. Ez azért fura, de inkább legyen ez, mint hogy aludjak mondjuk 14 órát, és még utána is fáradt legyek..!
A konyhába érve meglepődve tapasztaltam, hogy még senki sem(!) kelt fel.. Abban a pillanatban, ahogy az asztalhoz értem, villogni kezdett a rajta lévő telefon. Várjunk csak, ez Lexié! Na és ki keresi ilyenkor?
Tori hívja.. - pillantottam a kijelzőre, majd gondolkodás nélkül felvettem.
- Na, végre! Már fél órája leszállt a gépem! Ide tudnál jönni értem, Lexa? - kiabálta Tori a vonal másik végéről.
- Öö.. izé.. Louis vagyok.. De indulok érted, várj meg ott! - mondtam zavartan, aztán letettem a telefont és felrohantam a szobámba.
Magamra kaptam az első kezembe akadó pólót és nadrágot, majd beszálltam a bérelt autóink egyikébe és a repülőtér felé vettem az irányt.
***
- Szia, Tori! Te vagy, ugye? - kérdeztem félve, a napszemüvegem mögül.
- Igen, Louis, és köszi, hogy eljöttél! - mosolygott rám.
- Gyere, add a bőröndöd, és már mehetünk is! - mosolyodtam el én is halványan.
- Köszönöm! - adta a kezembe a csomagját, és beszállt a kocsiba.
Gyorsan bepakoltam hátra a cuccait, és már indultunk is.
- Egyébként nagyon örülök annak, hogy te vetted fel! - törte meg a kínos csendet.
- Tényleg? Miért? - lepődtem meg.
- Azért, mert gondolom épp Lexivel voltál, meg együtt aludtatok és.. és ilyesmi.. érted! - jött zavarba.
- Igen, értem. - bólintottam, és igyekeztem leplezni az arcomra kiülő fájdalmat a szavai hallatán.
- Lefeküdtetek, igaz? - kíváncsiskodott tovább.
- Hát persze! - nevettem fel zavartan, majd idegesen a hajamba túrtam. Baszki, ezt most miért mondtam?!
- Annyira szuper, hogy már te is tudod azt, hogy nem volt szűz! - sóhajtott fel megkönnyebbülten.
- Tessék? - léptem a fékre a döbbenettől.
- Louis! Csak vezess óvatosan, rendben?
- Jó, bocsi! Nem akartalak megijeszteni ezzel a hirtelen fékezéssel.. Szóval, mit is mondtál az előbb? - tettem fel a nagy kérdést rezzenéstelen arccal.
- Elmondta, igaz? Elmondta, hogy nem szűz, mert mege.. Álljunk csak meg, Louis William Tomlinson! Te nem is tudod! Basszus, jól elszóltam magam! - kapta a szája elé a kezét ijedten Tori.
- Dehogy..! Izé.. mondjuk nem feküdtünk le.. Nem tudom, miért mondtam azt, bocsi.. - vörösödtem el.
- A francba! Mondjuk, most már mindegy..! - sóhajtotta - Egyébként gondolom azért ezt válaszoltad, mert ezt szeretnéd, akárcsak a legtöbb pasi.. Figyelj, adj időt neki, mert nem olyan egyszerű a helyzete, mint ahogy azt hiszed! - mondta komolyan.
- Mi? Engem csak ne általánosíts! És egyébként is, hogyhogy nem szűz? Lefeküdt Harryvel, és nem mondta el nekem?! - akadtam ki.
- Mi? Hogy jön ide Harry? Ő téged szere.. Várj, miről maradtam le? - fordult felém kíváncsian.
- Ő Hazzával jár.. - motyogtam halkan.
- Sajnálom, Louis. - simogatta meg a vállamat együtt érzően.
- Ugyan, köztünk nincs is semmi! - erőltettem mosolyt az arcomra.
- Nézd, nekem hazudhatod ezt, sőt, ha akarod el is hiszem, de magadnak azért majd valld be, mit is érzel igazából! - kérte.
- Már megtettem.. - suttogtam.
- És azok alapján ugye, hogy hazudtál az előbb? - vigyorodott el győzedelmesen.
- Talán.. de hagyjuk ezt! Egyébként miért jöttél korábban? Persze, félre ne értsd, örülünk neked, csak.. hogyhogy? - érdeklődtem, hogy addig is menjen az idő.
- A pasim megcsalt és.. és Lexa felajánlotta, hogy jöjjek el rögtön.. - motyogta a szemeit törölgetve.
- Sajnálom. És várod már a fiúkkal való találkozást? - váltottam témát.
- Igen.. - pirult el.
- Na és, kire vagy a legjobban kíváncsi? Hmm? - vigyorogtam rá.
- Senkire.. - vörösödött el még jobban.
- Értem, de ma este úgyis kiderül! Egyébként Zaynnel fogsz aludni, ha nincs kifogásod ellene! Vagy, ha akarsz velem, de inkább ne.. - a végét már csak halkan tettem hozzá, mert én különösebben nem vágytam az ő közelségére. Csak valaki máséra.. de arra aztán nagyon!
- Ne! Nem kell! Így pont jó lesz! Vagyis.. izé.. persze, hogy megfelel Zayn.. - dadogta zavarba jőve. Hát, lebuktál, Tori!
- Ne is mentegesd magad, előttem nem kell szégyellned az érzéseidet! - kacsintottam rá.
- Nem tudom, miről beszélsz.. - vörösödött el.
- Szerintem meg tudod! - nevettem el magam.
- Lapozzunk, oké? - hajtotta le a fejét kínjában.
- Jól van, na, oké! - röhögtem.
- Kösz. Emlékszem, hogy amikor megkérdezték tőlem, szerintem ki a leghelyesebb közületek, kapásból Zaynt mondtam.. - merengett el.
- Akkor lesz még részed meglepetésekben! - vigyorodtam el a legutóbbi üvegezésünkre visszaemlékezve. Zaynie is bevallotta, hogy tetszik neki Tori.. Háhá, mik lesznek még itt!
- Ezt meg hogy érted? - vonta fel a szemöldökét.
- Nem érdekes, majd megtudod! - kacsintottam rá - Amúgy Lexi mit mondott erre a kérdésre? - kérdeztem kifejezéstelen arccal. Valójában azonban nem tudtam lenyelni a torkomban lévő gombócot az izgatottság miatt.. Na, vajon kit mondott..?
- Téged.. - mosolyodott el Tori, nekem pedig a válasza hallatán megduplázódott a szívverésem.. - Illetve..
- Illetve?! - kiáltott fel ijedten(?!).
- Illetve azt vágta rá, hogy 'Louis', de aztán zavartan hozzátette, hogy Harry.. meg még zárójelben Zaynt is megemlítette.. - válaszolta halkan, bennem pedig egy világ omlott össze.
- De.. De az még régen volt! - tiltakoztam, hogy leplezzem a fájdalmam.
- Ne haragudj.. Egyébként nem értelek! Miért, szerinted most kit mondana? Harryt, mert vele jár, nem? - világított rá a lényegre. A lényegre, vagyis arra, hogy Lexinek már(?) nem én vagyok az első.. (persze, ha voltam az egyáltalán..!)
- De, igazad van. - motyogtam.
Ezután én szótlanul figyeltem az utat, ő pedig az ablakon bámult kifelé a tájat kémlelve..
Egy valami viszont még mindig nem hagyott nyugodni: elveszítette a részét.. Csak nem..? És mi volt ez a 'nem szűz, mert mege..' ? Ez mi volt?!
- Tori.. Lexa.. szóval.. izé.. - hebegtem. Nem tudtam kinyögni azt, amire gondoltam.
- Nem harapok, mondd csak! - nevetett fel a bénázásomon. Hát igen, még mindig nem tudok beszélni.. Régen is ez volt a problémám Lexánál..: folyton dadogtam, és nem tudtam semmit se kimondani a szemébe.. Na, tessék, már megint rá gondolok! Miért kapcsolódik Ő mindenhez?!
- Tori.. Lexa.. szóval.. Lexa volt már terhes? - nyögtem ki nagy nehezen.
- Mi?! - lepődött meg. - Ho-ho-honnan veszed ezt?
- Egyszer valami olyat mondott nekem, hogy elveszítette egy részét.. Én meg azt gondoltam, hogy.. - magyaráztam.
- Értem. Nézd, ezt tőle kell megkérdezned! Én semmi ilyet nem tudok.. - mondta rezzenéstelenül. Baszki, nem tudom eldönteni, hogy csak megjátssza-e, hogy nem tud semmit..! A fenébe!
- Oké.. akkor biztos csak félre értettem valamit.. - játszottam el, hogy már belenyugodtam a dologba. Ettől láthatóan ő is megkönnyebbült.. Oké, az már világos, hogy ezek ketten titkolnak valamit! És az is egyértelmű, hogy meg kell tudnom mit!
Amíg ezen gondolkoztam, meg is érkeztünk.
- Na, itt lennénk! - parkoltam le a ház előtt.
- Azta! - tátotta el a száját.
- Ugyan! - nevettem fel, miközben a bőröndjeit rángattam ki a csomagtartóból. Jó sok ruhát pakolt erre a maradék 10-12 napra!
- Megjöttünk! - kiáltotta el magát, miután belépett a házba és már becsapódott mögöttünk az ajtó.
Lexa szemszöge:
Egy hangos ajtó csapódásra ébredtem, ami miatt ijedten ültem fel az ágyban. Harry kómásan ült mellém és egy puszit nyomott a számra.
- Jó reggelt kicsim! - mosolygott.
- Neked is! - mosolyodtam el.
- Megjöttünk! - kiabált valaki.
- Na, csak nem megjött Louis esze, hogy hazahozott valami lányt? Vagy esetleg Zayn szórakozott az éjjel? - vigyorgott.
Nekem azonban az arcomra fagyott a mosoly.. Louis, biztos, hogy ő az! Elvégre csak ő volt fent, Zayn úgy horkolt egész éjjel, hogy lehetetlen, hogy ő szökött ki! Louis.. ide hozott.. egy lányt.. - próbáltam felfogni a szavakat. Aztán hirtelen belém nyilallt a felismerés: ez nem egy idegen hang volt.. hanem valaki ismerősé.. méghozzá..
- Itt van Tori! - ugrottam ki az ágyból boldogan. Ezt azonnal meg is bántam, mert a fejembe belehasított a fájdalom és visszaestem az eddigi ülőhelyemre.. De miért fáj a fejem? Ja, tényleg, az az átkozott vodka..!
- Kicsim, minden rendben? - hajolt hozzám aggódva Harry.
- I-igen, csak megszédültem.. - motyogtam. Azt mégsem mondhatom neki, hogy éjszaka Louis miatt piáltam!
- Gyere, leviszlek, és iszol valamit! - kapott az ölébe.
Szó nélkül hagytam, hogy a karjaiban vigyen le a lépcsőn, a konyhába.
- Sziasztok! - mosolygott vidáman a barátnőm.
- Szia! - mosolyodtam el halványan. Á, miért fáj ennyire a fejem?!
- Megszédült, szóval Louis hozz neki inni valamit! - adta ki az utasítást Hazza.
- Hozom, ami kell! - pillantott rám jelentőségteljesen Lou, egy mosoly kíséretében.
- Letehetsz ám, már jobban vagyok! - pusziltam meg Harry arcát, aki erre csalódottan tűrte, hogy kikerülök a karjai közül.
- Toriiii! - öleltem meg vigyorogva.
- Lexiiii! Basszus, már nagyon hiányoztál! - szorongatott meg a barátnőm.
- Te is nekem! Majd beszélnünk kell! Jó sok mindenről.. - suttogtam a fülébe, hogy a 2 fiú, és az időközben letámolygó Niall, Liam és Dani ne hallhassa.
- Mi lenne, ha csoportosan ébresztenénk Zaynt? - vigyorodott el ördögien a bátyám.
- Oké, hozom a vödröt! - röhögött Harry, és elrohant, gondolom az említett dologért.
- Menjetek csak, én inkább leülök! - jelentettem ki erőltetetten vigyorogva.
- Akkor hozom a vizedet, Lexi! - mosolyodott el Louis, a többiek pedig ördögi vigyorral a képükön elindultak felébreszteni a szépfiút. Szegény Zaynie!
- Amúgy csak én láttam, hogy Torinak vörös volt a feje? - nevettem zavartan.
- Nem, én is észrevettem! - kacsintott rám Lou. - Tessék, itt a gyógyszer is! - nyújtotta át a poharam és a pirulákat.
- Köszönöm, Boo Bear! Azt hiszem nem nekem való a pia! - mosolyodtam el keserűen.
- Hát, a vodka biztos nem! - bólogatott megértően Louis, én meg közben bevettem a gyógyszereket.
- Azért, mert már pár óra alvás után is csak másnapos voltam, meg nem is lettem teljesen részeg, mert gondolkozni végig tudtam az éjszaka.. Nagyjából tisztán.. - emlékeztem vissza.
- Igen, így tényleg nem volt sok értelme! - simogatta meg a hátam Lou.
- Louis.. lécci.. - sóhajtottam fel az érintésétől.
- Ne haragudj, nem direkt volt! - szabadkozott elpirulva.
- Ugyan.. Az én hibám, hogy így reagálok! - vörösödtem el.
- Lexi.. Igaz, hogy te már voltál terhes? - kérdezte végül elkomolyodva.
Baszki, honnan tudta meg?! Na ne! És most tagadjam le?! Neki nem tudok hazudni, ő átlát rajtam a gyönyörű kék szemével.. Másnaposan, fejfájással meg végképp nem tudok hihetően alakítani! Mit. Mondjak. Neki. ?!
- ...
Ennyi! ^^ :P Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
U.i.: és boldog szülinapot Bekii *.* - nek! :33
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése