Itt is van az új! :D Sajnálom a késést! ://
Köszönöm a komikat az előzőhöz, imádlak Titeket! <3 Hihetetlen, hogy 3 nap alatt megint 1000 látogatója volt a blognak! :")) Köszönöm! *-*
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :)
Lexa szemszöge:
- Rendben.. - bólintott, majd pár perccel később már mindketten lent voltunk a többiekkel.
Akkor még nem is tudtam, mi lesz este..
- Na, mi volt?! - rohant elém aggódva(?) Harry, és szorosan megölelt.
- Basszus, nyugi már! Semmi említésre méltó nem történt! Ugye, Louis? - pillantottam esdeklően az előbb említettre.
- Hát hogyne! Ha Lexa így gondolja, akkor egészen biztosan! - vigyorgott rám gúnyosan Lou.
- Miért, mit csináltatok? - kíváncsiskodott tovább Hazza, miközben már mindhárman leültünk a többiekhez.
- Csak mutatott egy képet a legutóbbi fotózásotokról.. Arról kellett véleményt mondanom. - vontam vállat - De miért ilyen fontos ez, drágám? - az utolsó szót csak azért mondtam, hogy Louist idegesítsem. Kellett neki besértődni azon, hogy rosszul fejeztem ki magam az előbb..!
- Mert fontos, és kész! Egyébként mit mondtál róla? - vonta fel a szemöldökét gyanakodva.
- Hogy jól sikerült.. Tényleg nagyon előnyös lett, jól fog majd mutatni az értetek rajongó több millió tinilány falán! Nem igaz, Boo Bear? - mosolyogtam ártatlanul.
Viszont Lou nem hagyta annyiban a dolgot: visszavágott, ráadásul ezzel elég keményen próbára tett engem..
- Nem! - vágta rá egyből.
- De igaz! - sziszegtem.
- A-a! - rázta a fejét vigyorogva.
- Dehogynem, Tomlinson! - hajoltam hozzá összeszűkített szemekkel.
Egyre hevesebben vitatkoztunk, a végére már alig 10 centi volt a fejünk között..
- Hé, smárolni nem akartok? Komolyan, szinte már egymás szájába beszéltek! - röhögött fel Liam.
- Fogd be! - mordultunk rá kórusban.
- Ú, megint ritka nagy az összhang! - vigyorgott tovább Li.
- Kinyírlak, Payne! - sötétült el a tekintetem, aztán rávetettem magam.
- Nocsak, Lexi, mindenkire rámászol? - vihogott Louis.
- Te is fogd be, Tomlinson! - tepertem le ezúttal őt a földre.
Ráültem a csípőjére és elkezdtem ököllel püfölni a mellkasát. Azonban ő nevetve megfogta mindkét csuklóm és magára rántott..
Ahogy a mellkasára simultam és az arcunk között lévő roppant kicsi távolság hatására még a lélegzetem is elakadt.. A fenébe is, Louis!
- Gyenge vagy, gyönyörűm, roppant gyenge! Azért küzdesz, mert addig is közel vagy hozzám! Hozzám, nem Harryhez! Csak csókolj meg, és megszabadulsz a kínzó vágytól! Hát nem csúnya az irántam érzett szenvedélyedtől, hogy ilyen helyzetekbe kever? Ilyenekbe, hogy rajtam fekszel mindenki szeme láttára, és képes lennél akár most nekem adni magad? - suttogta a fülembe kéjes hangon, de persze úgy, hogy csak én halljam.
Teljesen lefagytam, majd nyeltem egy nagyot.. Mindenben igaza van,mindenben! A rohadt életbe!
- Oké, ebből elég! - rántott le Harry Louról.
Baszki, miért hiányzik máris?! Hiszen az előbb még rajta feküdtem! Miért hiányzik máris az izmos teste, amihez ha hozzásimulok, elfelejtek mindent? A bőrének bódító illata, amely pillangók százait kelti életre a gyomoromban? A közelsége, amitől megduplázódik a szívverésem? A gyönyörű kék szemei, amivel szerintem képes belelátni a lelkembe is? És persze a csókja, aminek hiánya egyszer még meg fog ölni engem? Miért?!
- Akkor mégis mit mondott a képedről, Tommo? - kérdezte gyanakodva Harry.
- Hát.. igazság szerint azt, hogy baromi szexi vagyok rajta, és hogy legszívesebben az ágyába vonszolna, annyira beindult rám attól a képtől.. - kezdte vigyorogva Louis.
- Miii?! - fordultunk felé egyszerre Hazzával.
- Meg persze a szokásosat: hogy irtó helyes vagyok rajta, és megkérdezte, hogy nem venném-e el feleségül.. Viszont én meg rögtön rávágtam, hogy nem, mert nem csalom meg Kevint! - fejezte be elégedetten Lou.
- Igaz ez? - vonta fel a szemöldökét Harry felém fordulva.
- Mi? Ez orbitális hülyeség volt! Fogalmam sincs arról, miket hord ez itt össze! Én esküszöm, semmi ilyet nem mondtam! - néztem mélyen az én drága Hazzám szemébe.
- Nem is tudom.. - rázta meg a fejét értetlenül.
- Szóval inkább neki hiszel.. - vettem tudomásul a dolgot egy fájdalmas bólintás kíséretében.
- Nézd, Louis miért hazudna erről?
- És én?! - pillantottam rá kétségbeesetten.
- Figyelj, én csak.. - kezdte halkan Harry, de félbeszakítottam.
- Ne törd magad, Harold! Ha nem jöttél volna rá, Louis azért mondta ezeket, hogy összeugrasszon minket és utána hozzá rohanjak, hogy a vállán elsírjam a bánatom! De ez nem fog összejönni, Tomlinson! - pattantam fel, aztán kirohantam a konyhába, a teljesen megsemmisült Hazzát ott hagyva a többiekkel.
Hogy rohadnál meg, Louis! Hogy rohadna meg a szerelem, amit irántad érzek, te szemétláda! Baszd meg, miért szeretlek ennyire?! Én Harryt akarom, és kész! - próbáltam meggyőzni magam.
- Hé, húgi, minden rendben? - simított végig a hátamon gyengéden a bátyám.
- Persze.. - erőltettem mosolyt az arcomra.
- Nem értem, hogy Louis miért csinálta ezt! Miért lenne az jó neki, ha a vállán sírnál? - értetlenkedett Niall.
- Nem érdekes. - ráztam meg a fejem, a könnyeimmel küzdve. - Harryvel mi van, egyébként?
- Nagyon bántja a dolog.. Sajnálja, hogy nem hitt neked, és most arra készül, hogy megölje, vagy legalábbis jól elverje Louist.. - összegezte a bátyám. Az elején én csak megértően bólogattam, de az utolsó néhány szóra ijedten kaptam fel a fejem.
- Gyere ide, Tomlinson! Gyere ide, és esküszöm megbánod, hogy közénk akarsz állni! - üvöltötte Harry magán kívül.
- Ne, fiúk állj! - rohantam ki a konyhából rémülten.
A nappaliban Louis fejvesztve menekült a pasim elől, aki elszántan üldözte..
- Ne, Harry, hagyd, nem érdekes! - ragadtam meg az említett személy karját.
- Sajnálom.. - suttogta csillgó szemmel Hazza.
- Nem érdekes, mind a ketten túlreagáltuk.. Louis meg hülye! Szeretlek, Harry! - mosolyogtam rá.
- Én is téged, mindennél jobban! - mosolyodott el megkönnyebbülten, és megcsókolt.
Mivel még nyitva volt a szemem, láttam, ahogy Louis megkövülten figyel minket.. Háhá! Gyorsan visszacsókoltam Harryt, és egy utolsó gúnyos pillantás után én is lehunytam a szemeimet.
Louis szemszöge:
A rohadt életbe, Lexi rájött a tervemre! Pedig milyen jó ötlet volt..! Most meg itt smárol vele, direkt előttem! De biztos csak azért, hogy féltékennyé tegyen! Muszáj, hogy azért csinálja! Nem szeretheti Harryt! Nem, nem, nem! Az nem történhet meg! Ő az enyém! Mondjuk már én is egyre kevesebb esélyt látok arra, hogy visszaszerezzem.. Lehet, hogy Harry túlságosan is méltó ellenfél a számomra? Elvégre rengeteg csajt bolondít magába egy-egy buli alkalmával.. A kurva életbe! Nem veheti el tőlem Lexit! Nem teheti ezt! Pedig sajnos eléggé úgy néz ki, hogy képes rá..!
- Khm.. khm.. Örülök, hogy kibékültetek, de ezt tartogassátok inkább későbbre! - szólt közbe Liam, majd rám kacsintott.
- Köszi! - tátogtam neki továbbra is búvalbaszott (erről a szóról mindig te jutsz eszembe, egyetlen Craziem! :33 XD - a szerk.) fejjel, de a szemeimmel igyekeztem tudatni vele, hogy azért hálás vagyok neki.
- Este még folytathatjuk valameddig, ugye? - suttogta Hazza Lexa fülébe. Persze ezt senki sem hallotta rajtam kívül..
- Valameddig biztos! - nyomott egy puszit Harry arcára az ÉN Lexim.
Ezek után meg persze gúnyosan rám nézett.. De nekem még így is szép! Így is, hogy direkt kínoz..! Olyan gyönyörű, hogy az már fáj.. És egyszerűen mindennél jobban akarom őt, csakis magamnak! Hogy lehet valakibe ennyire belezúgni?! Egyszerűen nem tudom felfogni..!
- Louis, a konyhába! MOST! - mordult rám Harry.
- Nem! Nem vagy a főnököm, hogy parancsolgass nekem! Pont szarok arra, hogy mit akarsz tőlem! - vigyorogtam rá lenézően, a mellkasom előtt keresztbe font karokkal.
- Vagy egyszerűen csak túl gyáva vagy ahhoz, hogy kettesben maradj velem, mert félsz tőlem! - ingerelt tovább Hazza.
- Nem, nem vagyok gyáva, de semmi kedvem a hülyeségeidet hallgatni! Amúgy is tudom, hogy mit akarsz mondani, arra pedig nem vagyok kíváncsi! - közöltem vele lekezelő hangnemben.
- Hagyjad csak, Harry! Nem éri meg vitatkozni vele! Inkább nézzünk valami filmet! - állt közénk Lexa.
- Örülök, hogy féltesz, gyönyörűm! - suttogtam a fülébe, amikor Harry már elfordult és a többiekkel együtt leült a kanapéra.
- Fordulj fel, Tomlinson! - sziszegte. A szemében azonban láttam, hogy a dühével csak leplezni próbálja az érzéseit irántam.. Hmm, ez hízelgő!
- Köszönöm, hogy megbocsájtasz, Lexi! - mondtam hangosan, majd egy puszit nyomtam az arcára.. Illetve a többieknek úgy tűnt, hogy az arcára, de valójában a szája sarkába ment.. Valahogy imádom túlfeszíteni a húrt!
- Ez nem volt szép! - morogta halkan Lexa, vágytól csillogó szemmel(!). Győzelem!
- De, szerintem meg az volt! - nyújtottam ki rá a nyelvem - És mielőtt megfenyegetnél: nyugodtan leharaphatod! - vigyorogtam rá.
- Inkább szerezzünk neked egy ribancot, aki örömmel teljesíti a kéréseidet! - vágott vissza.
- Ó, én nagyon kétlem, hogy végig tudnád nézni, ahogy velem enyeleg! - leheltem a fülébe.
- Nos, ebben nagyon tévedsz, aranyom! - sziszegte szikrázó szemekkel, aztán engem kikerülve levágódott Harry mellé.
A drága kicsi Harold barátunk persze azonnal óvóan magához ölelte a lányt, és gúnyosan rám vigyorgott.
- Nem bánjátok, ha én is ide ülök? Máshol már nincs hely! - mosolyogtam ártatlanul, majd leültem szorosan Lexi mögé.
Lexa szemszöge:
Ahogy Louis mögém ült, hátat fordítottam neki, és teljes testemmel Harryhez simultam. Muszáj volt ezt tennem, különben félő, hogy rávetem magam a répaimádó társamra..
Lou azonban teljes mértékben kihasználta a helyzetet és ő is hozzám préselte magát hátulról.. Éreztem, hogy a fenekemnek valami kemény nyomódik, amitől rendesen beindultam Louisra..
Erősen az ajkamba kellett harapnom ahhoz, hogy ne nyögjek fel hangosan, de hogy még egy sóhaj se jöjjön ki a számon..
Már a film felénél tarthattunk, amikor éreztem, hogy valaki elkezdte simogatni a hátamat.. Egyre lejjebb és lejjebb, majd a végén gyengéden, de mégis akaratosan belemarkolt a fenekembe.. A francba, Louis!
- Oké, azt hiszem én lefekszem aludni! - álltam fel hirtelen.
- Miért? Mi a baj? - kérdezte aggódva Harry.
- Csak elfáradtam.. - motyogtam, és közben szúrós pillantásokat lövelltem Louis felé.
- Miben? - mosolygott rám pimaszul az előbb említett kínzóm.
- Sok mindenben! Gyere, Harry! - ragadtam karon szegény fiút, és felvonszoltam a lépcsőn.
- Mégis mi volt ez az egész lent az előbb? - fordult felém gyanakodva a szobánkba érve.
- Csak már nem bírtam ki, hogy nem csókolhatlak meg! - hazudtam.
- Ezen segíthetünk! - nyalta meg a száját, és az ajkait az enyémekre helyezte.
Egyre hevesebben csókolóztunk, bár a pillangóimból szinte már egy sem akart életre kelni.. Harry óvatosan ledöntött az ágyra, és a nyakamat kezdte el behinteni apró puszikkal..
- Te csak az enyém vagy.. - morogta a bőrömbe, aztán óvatosan kiszívta a nyakam. Tudtam, hogy ennek még nyoma is marad, de akkor nem érdekelt..
Egy mozdulattal levette rólam a felsőmet és a melltartómon keresztül megfogta a melleimet.. Furcsa érzés kerített ekkor a hatalmába: mintha Louis kezeibe jobban illettek volna.. De aztán igyekeztem gyorsan elhessegetni ezt a gondolatot. Nem Louist, hanem Hazzát akarom, és punktum! Vagy mégsem..?
- Szólj, ha megakarsz állni! - suttogta Harry, miközben a hasamon haladt lefelé apró puszikkal. De persze a büszkeségeim továbbra is a kezében voltak..
Ebben a pillanatban oldalra fordítottam a fejem és összeszorult a szívem: Louis állt az ajtó nyílásban, teljesen lefagyva.. Basszus!
- Várom a sikításodat! - tátogta gúnyos mosollyal az arcán, de a szemében láttam a mérhetetlen csalódottságot..
Mielőtt bármit reagálhattam volna, hang nélkül becsukta az - ezek szerint egész eddig nyitva lévő - ajtót.
Harry nem vett észre ebből semmit, és vissza mászott hozzám egy újabb csókra.. Viszonoztam ugyan, de már jóval kevesebb lelkesedéssel.
- Mi a baj? - nézett rám aggódva. Te jó ég, még most is olyan szépek a smaragdzöld szemei..!
- Semmi! - erőltettem mosolyt az arcomra és fordítottam a helyzetünkön.
Lerántottam róla a pólóját és a mellkasát hintettem be a csókjaimmal..
Harry halkan felnyögött, az én szemeim pedig tágra nyíltak a hirtelen belém nyilaló felismeréstől: nem történhet meg.. Vele nem.. Louisnak mennyivel csábítóbb a hangja az ilyen helyzetekben.. - jutott eszembe.
Na, nem! A-a! Leszarom Lout, Harryvel járok! - gondoltam mérgesen, és szó nélkül folytattam Hazza felsőtestének a puszilgatását..
Ééés ennyi! ^^ Ne öljetek meg lécci, mert még semmi sem biztos! :P Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
U.i.: Boldog szülinapot Kingának! <3 Ugye ma van, és nem holnap? :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése