Itt is van az új! :D Egyébként most 3 hónapos a blog (okt. 2.)! *-*
Köszönöm a komikat az előzőhöz, majd délután válaszolok rájuk! ;) Imádlak Titeket! <3
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :))
Lexa szemszöge:
Reggel arra ébredtem, hogy valaki a csókjaival hinti be a vállam.
Louis - ez volt az első név, ami eszembe jutott, de aztán rájöttem, hogy valójában Harry próbál így felkelteni..
- Jó reggelt, kicsim! - csókolt meg mosolyogva, amint kinyitottam a szemeimet.
- Neked is! - suttogtam a szájába.
- Már hiányoztál! - motyogta.
- Pedig itt voltam egész végig! - ráztam meg a fejem hitetlenül mosolyogva.
- Tudom, de akkor is! - harapott az ajkába. Te jó ég, ilyenkor annyira imádni való..!
- És mégis mivel akarod enyhíteni ezt a szörnyű hiányt? - vontam fel a szemöldököm vigyorogva.
- Hmm.. erre van pár ötletem! - vigyorodott el perverzen, és az ajkait az enyémekre illesztette.
Gyengéden megfogott és magára húzott, majd még szenvedélyesebben csókolt.. Teljesen a meztelen mellkasára simultam, és miközben kitartóan küzdött a nyelvem az övével, igyekeztem a pillangóimat is életre kelteni, de sajnos sikertelenül.. Miért nem érdekli őket Harry közelsége?! Mi a faszért nem?!
Amíg csókolóztunk, a fejemben is folyton Louis csalódott képe jelent meg, és hiába próbáltam kiűzni a gondolataimból, nem ment..! Louis, Louis, Louis.. Folyton csak ő, a fenébe is!
- Harry, gyere el velem valahová! MOST! - nyitott be Zayn.
- Basszus, haver, kopogni luxus?! - morgott Hazza.
- Igen! - vigyorodott el szemtelenül a szépfiú - Na, gyere, öltözz már! Lexi megvár, igaz?
- Igen. - nevettem fel.
- Helyes! Nyomás Harold, még végig kell járnunk egy csomó éttermet is! Ebédre visszaérünk, és akkor az egész délután a tiétek! - pattogott tovább Z.
- Mi? Mi a francnak mennénk éttermekbe?! - értetlenkedett Harry.
- Csak öltözz, Harold! - szólt rá Zayn.
- Oké-oké, de nyugodj már le! - mászott ki alólam kelletlenül Hazza, hogy elmenjen felöltözni.
- Na, Zaynie, miért kell éttermeket nézni? Csak nem randizni készülsz..? - vigyorogtam rá mindentudóan.
- Jó, lebuktam.. Igen, szeretném majd holnap este elvinni Torit vacsorázni, és.. Mindegy! - pirult el.
- Oké, megértettem! - nevettem fel újból.
- Mehetünk! - lépett ki a fürdőből teljesen készen Harry.
Ahogy a tekintetünk találkozott, egy nagy, fájdalmas sóhaj hagyta el a száját.
- Köszönöm, indulás! - vidult fel Zayn, és szinte kirohant a szobából.
- Sietek vissza, kicsim, ne aggódj! - lehelt egy rövid csókot a számra az én drága Hazzám.
- Nem fogok aggódni, és nem kell miattam kapkodnotok! Válasszatok valami jó helyet! - mosolyodtam el.
- Hé, úgy ismersz, mint aki nem jól választ?! - játszotta a sértődöttet Harry.
- Hát.. én ilyet egy szóval sem mondtam! - mosolyodtam el ártatlanul.
- Elég, hogy gondoltál rá! Na, megállj csak! Ha visszajöttem, úgy megkínozlak, hogy többet ilyen eszedbe sem fog jutni! - nyalta meg az ajkát kajánul vigyorogva.
- Hohó, állítsd le magad, nagyfiú! - röhögtem.
- Miért? Úgyis addig megyünk el, ameddig te akarod! - értetlenkedett.
- Épp ez az! Szerinted én azt akarom, hogy kínozz? - nevettem.
- Igen? - kérdezte reménykedve.
- Este amúgy Demi és Tori tiszteletére bulizni megyünk, te is tudod! - világosítottam fel.
- Tudom.. Te figyelj csak, mennyi piától rúgsz be? - kíváncsiskodott.
- Nem terveztem sokat inni, szóval arról letehetsz, hogy részeg leszek és mindent megengedek neked az éjszaka! - nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Ne akard, hogy leharapjam! - hajolt le hozzám.
- Nem akarom! - zártam össze a szám gonoszan vigyorogva.
- Harooold! - ordította Zayn a földszintről.
- Mennem kell, kicsim, ne haragudj! Innen folytatjuk! - puszilta meg a homlokom, majd rám kacsintott és kiment.
Gyorsan kimásztam az ágyból, és a fürdőbe mentem. Elvégeztem a szokásos teendőim, és magamra kaptam ezeket:
Ezek után elégedetten vánszorogtam le a konyhába.
- Jó reggelt! - mosolygott rám Tori egy melegszendvics mögül.
- Neked is. A többiek? - néztem körbe.
- Niall elment Demi elé, már vagy 1 órája, pedig a gép még csak másfél óra múlva fog landolni.. - kezdte nevetve.
- Hű, a bátyám aztán szerelmes! Komolyan képes volt odamenni 2 és fél órával előbb? - hitetlenkedtem mosolyogva.
- Igen! És kapaszkodj meg: reggelizni sem reggelizett, mondván, hogy "késésben" van! - folytatta Vic.
- Na, ne! Niall nem evett semmit?! Te jó ég, ez egy párhuzamos univerzum! - sipákoltam, aztán mindketten röhögni kezdtünk.
Amikor már kinevettük magunkat, gyanakodva fordultam a barátnőmhöz.
- Mi történt, hogy ilyen vidám vagy? - vontam fel a szemöldököm.
- Semmi.. - vörösödött el.
- Gondolom Zayn randira hívott! - vigyorodtam el, visszaemlékezve Zaynie reggeli 'ránk rontására'.
- Igen.. részben ezért.. - hajtotta le a fejét.
- Úristen, ugye nem?! - szörnyedtem el.
- De igen.. - pillantott rám az örömtől csillogó szemeivel.
- Te.. és Ő..?! És.. és komolyan?! Ezt nem hiszem el! - ráztam a fejem.
- Mi az, csak nem féltékeny vagy? - vigyorodott el pimaszul.
- De igen! Honnan tudtad?! - nevettem, majd komolyan folytattam - Tori, te tényleg lefeküdtél Zaynnel? Máris?!
- Igen.. - harapott az ajkába elpirulva.
- Hát, ti tudjátok.. - mondtam végül.
- Ahogy látom, te sem unatkoztál! - vigyorgott a nyakamat(?) bámulva.
- Mi? Ezt meg honnan veszed? - kérdeztem értetlenül.
- Innen! - bökött a nyakamra.
Pontosabban arra a lila foltra, ami Harry tegnapi akciója után keletkezett.. (értsd: kiszívta a nyakam, és annak meglátszik a nyoma)..
- Öö.. izé.. nem történt semmi több ennél! - jöttem zavarba.
- De egyébként hogy viselkedett? - nézett rám kíváncsian.
- Tudod, Harryt nagyon csodálom.. Fantasztikus volt, és roppant figyelmes! - mosolyodtam el.
Ebben a pillanatban úgy hallottam, mintha valaki elment volna az ajtótól.. Oké, ez azért eléggé furcsa..
Louis szemszöge:
Reggel pocsék hangulatban keltem fel, és ezt még csak fokozta az a beszélgetés részlet, amit lent hallottam..:
- De egyébként hogy viselkedett? - kérdezte Tori.
- Tudod, Harryt nagyon csodálom.. Fantasztikus volt, és roppant figyelmes! - hallottam meg Lexi hangját.
Gyorsan elléptem az ajtótól, és visszamentem a lépcső feléig, majd ismét lejöttem, ezúttal már hangosan csoszogva, hogy észrevegyenek..
A belülről mardosó fájdalommal már nem is foglalkoztam, csak egy széles mosolyt erőltettem az arcomra, aztán beléptem a konyhába.
- Jó reggelt mindenkinek! - próbáltam vidámnak tűnni.
- Neked is! - mosolyodott el Tori.
- Neked is, Boo Bear! - nézett mélyen a szemembe Lexi.
- Öö.. mizújs? Történt valami, amiről nem tudok? Mármint Harry "terület jelölését" leszámítva! - pillantottam gúnyosan Lexára.
- Semmi olyan nem történt, amiről te ne tudnál! Mert te mindig mindenhol ott vagy, és mindig mindent látsz! - vágott vissza Lexi.
- Igen, néha túl sokat is.. - vigyorodtam el szemtelenül.
- De ez egyedül a te hibád! Miért ütöd olyanba az orrod, amihez már rég óta nincs semmi közöd?! - nézett rám szikrázó szemekkel Lexa.
- Én már rég leszarnám, de ha folyton megtalál?! Mindig a jó időben vagyok, a jó helyen.. Sajnos. Egyébként egyáltalán nem érdekel a dolog! - sziszegtem az arcába hajolva.
- Akkor jó, mert engem még kevésbé foglalkoztat! - morogta Lexi.
- Hé, nehogy elkezdjetek előttem smárolni, drágáim! - szólt közbe Tori.
- Ezzel..? Ezzel smárolni?! Ugyan már, ne nevettess, Tori! - böktem a fejemmel Lexa irányába. Viszont, ahogy kimondtam, már meg is bántam..
- Szerintem is röhejes ez az egész! Már attól hányingerem van, ha csak az eszembe jut, hogy régebben megcsókoltam! - folytatta sértegetést Lexi.
- Örülök neki, hogy ez az egy érzés legalább kölcsönös! - vigyorogtam rá gúnyosan.
- Ez biztos az! A többi pedig nem számít semmit!
- Pontosan! - hajoltam még jobban az arcába.
A szemébe nézve láttam, hogy az egész lány ég a vágytól.. És miattam, nem más miatt!
Egyre közeledett az arcunk, a köztünk lévő távolság vészesen fogyott, már mindketten tudtuk, hogy ennek csók lesz a vége.. De az utolsó pillanatban Danielle és Liam is levánszorgott a lépcsőn.
- Jó reggelt! Hát ti, Louis? Smárolni készültök? - vonta fel a szemöldökét Dani.
- Jaj, itt mindenki olyan vicces! Soha sem csókolnám még ezt a.. ezt az izét..! - mutattam Lexára. Hát igen, az agyam teljesen elborult..
- Idióta! Egy disznó vagy, nem több! És csak, hogy tudd: gyűlöllek! - suttogta erőtlenül Lexi, és egy hatalmas pofon lekeverése után csendben leült az asztalhoz.
- Én, idióta?! Mióta pofozzuk meg a másikat?! Ennyire nem bírod fékezni magad, ha a közelemben vagy?! Próbáld meg túlélni a hiányom, édesem, mert engem már sohasem kapsz vissza! - mondtam ki meggondolatlanul a szavakat.
- Húzz a picsába, Tomlinson! - sziszegte a könnyeivel küzdve.
- Na jó, én ezt nem hallgatom tovább! - indultam kifelé.
Útközben még hallottam, ahogy Lexa utánam kiált:
- Gyáva féreg!
A szobámba érve tehetetlenül rogytam az ágyamra. Mégis mit műveltem lent az előbb?! Ennyire elborította volna az agyam a féltékenység?! Mégis miket vágtam szerencsétlen fejéhez?! Ezeknek mind az ellentétét gondolom, a rohadt életbe!
Gyorsan felmentem twitterre..
Louis Tomlinson: I love somebody.. But I hurt she very much! I'm terrible.. I hate myself!
Azt hiszem rá fogok szokni a twitterezésre, tök jól esik olvasni a rajongók aggódását..!
Lexa szemszöge:
Nem értem mi baja van Louisnak! Most miért támadott rám ennyire?! Komolyan, még nekem is fájt, hogy pofon kellett vágnom, de már nem bírtam tovább visszafogni magamat..
- Mi volt ez az egész? - értetlenkedett Dan.
- Semmi különös! - vágtam rá egyből.
- Tori? - fordult az említetthez Danielle.
- Ne nézz rám, fogalmam sincs róla! Az egyik percben még minden rendben, a másikban meg ölik egymást! Esküszöm, nem értem! - rázta meg a fejét Vic.
- A szerelmet senki sem érti.. - motyogta a (nem létező) bajsza alatt Liam.
- Pofa be! Nem tudom, miről beszélsz! - mordultam rá.
- Oké, akkor inkább twitterezem! - csúszott lejjebb a székén Li, hogy távolabb kerüljön tőlem(?).
Mi a lányokkal csendben ettünk tovább.. Aztán Liam pár perc múlva felállt és elment mosdóba(?).
- Mit láthatott, hogy ilyen ideges lett? - kérdezte gyanakodva Tori.
- Mutassátok csak! - ragadtam meg Li telefonját.
Louis profilján volt megnyitva a twitter.. Elolvastam a 3 legfrissebbet, majd a mobillal a kezemben felszáguldottam az emeletre. Beszélnem kell Louval, nehogy a nagy önutálatában a végén még kárt tegyen magában..!
Az ajtóhoz érve azonban ledermedtem. Mit mondjak neki?! Mindegy, akkor is be kell kopognom! - döntöttem el.
Mielőtt elvégezhettem volna az előbb említett cselekvést, Liamet pillantottam meg a folyosón közeledni.
- Louishoz indultam, de jobb, ha te mész be és veled beszél! Nyugi, ez titok! Na, nyomás! - kacsintott rám.
- Köszi, Li! - mosolyodtam el hálásan és bekopogtam.
- Louis! Louis nyisd ki, kérlek! - ahogy kimondtam, valami hangos csörömpölést/esést (?) hallottunk kiszűrődni a szobából.
- Louis! Louis, ne csinálj semmit, kérlek! Nyisd ki! Louis! Louis, kérlek! - dörömböltem egyre idegesebben.
Végtelen hosszúságú percek elteltével aztán kattant a zár, és Lout pillantottam meg.
- Hála az égnek, nincs semmi bajod! - szorítottam magamhoz.
- Öö.. okéé.. - ölelt vissza döbbenten, majd becsukta mögöttünk a szobája ajtaját (nem kulccsal).
- Azt hiszem beszélnünk kellene.. - sóhajtottam fel az ágyára ülve.
- Igen.. - bólintott Louis. - Lexi, te tényleg elfelejtettél?
- ...
Ennyi! ^^ Bocsi, de már rohadt fáradt vagyok! :// Holnap (ma) igyekszem majd előbb hozni! ;))
Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése