Itt van végre az új! :D Vagy holnap, vagy szombat este megint rakok fel részt! ;)) Köszönöm a komikat és a csillagozást! Imádlak Titeket! <33 I hope u like it! Puszi :))
Lexa szemszöge:
Reggel fáradtan, de mosolyogva keltem fel. Egy kicsit (na jó, nagyon) izgultam, hiszen az sem biztos, hogy megismer! Te jó ég, nem sokára újra találkozom Niall-lel!
A fürdőbe sétáltam, elvégeztem a reggeli teendőim és felöltöztem. Szerencsére a többiek már reggeliztek, így én egyedül ettem. Az kell még csak, hogy folytassák az esti vallatást!
A reggelim végeztével a szobámba mentem és bekapcsoltam a gépem. Beírtam a keresőbe a hajnalban elcsórt lakcímet.
- És a térkép szerint nincs is olyan messze! De jó! - kiáltottam fel boldogan.
Gyorsan felkaptam egy nagyobb táskát, beleraktam a macit is, biztos, ami biztos alapon, és elindultam hozzá az autóval. A kezem remegett a kormányon!
Amikor odaértem a hatalmas házhoz, bizonytalanul csöngettem be a nagy ajtón. Néhány perc múlva egy göndör hajú fiú nyitott ajtót, egy szál alsó nadrágban!
- Öö.. helló! Bejöhetek? - kérdeztem akadozva.
- Persze! - mosolyodott el. Ahogy belenéztem azokba a gyönyörű zöld szemekbe, a lábam egy kicsit remegni kezdett. Miért van az, hogy minden szép (fiú!) szempártól el akarok olvadni mostanában? Először Louis, most meg ő! Meg kell nézetnem magam egy orvossal! Normális, hogy ennyire elgyengülök attól, ha egy helyes pasi rám néz?
- Egyébként, cica, van gazdád?- mért végig perverzen (?).
- Seggfej! - morogtam, majd egy szemforgatás után kikerültem és bementem.
- Srácok, vigyázzatok! Rajongó a házban! - üvöltötte az előszobából a göndör hajú gyerek.
- Áááá! Segítség! - ordibáltak bent, majd csak annyit láttam, hogy 3 (?) fiú rohangál fel-alá és sikítozik. Nem minden napi látvány, az tuti!
Egyedül egy begipszelt karú, szőke hajú fiú állt és evett a legnagyobb nyugalommal. Azonnal felismertem a bátyám.
- Úristen, Niall! Jól vagy? - futottam oda hozzá, és szó nélkül a nyakába borultam.
- Öö.. persze. Köszi, hogy kérded, de ki vagy te? - szólalt meg végül. Hallottam, hogy a többiek is leálltak a rohangálással, és éreztem, hogy engem figyelnek.
- Nem ismersz meg? - kérdeztem halkan, és mélyen belenéztem a kék szemeibe.
- Le-le-lexa? - nézett rám döbbenten, néhány perc elteltével.
- Igen, én vagyok az, Niall. - bólintottam egy halvány mosoly kíséretében. Már mindkettőnk szeme könnyes volt. - Ugye nem nyomtam meg a karod?
- Nem, de ha igen, akkor sem érdekel! Gyere ide! - suttogta elhaló hangon, és magához szorított. Olyan erősen fogtuk egymást, ahogy csak bírtuk.
- Annyira hiányoztál! Nagyon szeretlek! - fúrtam a könnyes arcom a vállába.
- Én is! És te is borzasztóan hiányoztál, Lexa! - motyogta a hajamba.
Némán álltunk ott, egymást átölelve, hosszú percekig, majd valaki megköszörülte a torkát.
- Nem akarom elrontani a nagy pillanatot, de ki ő? A régi barátnőd?
- Először is, drága Hazza! A "nagy pillanatot" sikeresen elbasztad, és ő nem a barátnőm, hanem a húgom! - világosította fel Niall.
- A húgod?
- Igen, a húga vagyok. - mosolyodtam el.
- És te voltál bent a kórházban is? - nézett rám kérdőn Niall. - Tudjátok fiúk, a kómám alatt beszélt hozzám valaki. Tudjátok, meséltem, ti meg hülyének néztetek!
- Igen. Még egy hete. Sajnálom, hogy utána nem voltam nálad, de nyaraltunk.. - motyogtam.
- Az a lényeg, hogy itt vagy! - ölelt meg újra Niall. Mosolyogva fúrtam a fejem a vállába, és szívtam be mélyen az illatát.
- Jól van, haver! Ez szép és jó, de mi lenne, ha nekünk is bemutatkozna a húgod? - nyafogott tovább a göndör hajú.
- Oké, te perverz állat! - röhögött fel Niall. Hogy hiányzott az a nevetés! Úgy imádom!
- Jól van, akkor.. : Sziasztok, én Alexa Morgan vagyok, de hívjatok csak Lexának vagy Lexinek. - daráltam le, miközben igyekeztem mosolyogni.
Gondoltam sorban végig megyek a fiúkon, vagy valami hasonló.
- Elnézést, hölgyem, az előszobában mondottakért, Harold Edward Styles, állok szolgálatára! - hajolt meg a göndör hajú fiú.
- Ó, köszönöm! - pukedliztem én is, majd nevetve álltam előtte. - Arra céloztál az előbb, hogy 'Egyébként, cica, van gazdád?' - kérdeztem vigyorogva, itt mindannyian Niallre pillantottunk, akinek a szőke haja még jobban kiemelte az egyre vörösödő fejét, és a keze is ökölbe szorult, mire Harry csak nyelt egy nagyot - Erre annyit mondok, hogy: igen van, és nagyon nem bírja a patkányokat! - röhögtem fel. A fiúk is mind nevettek, Harold pedig zavartan bámult maga elé.
Miután kicsit lehiggadtunk, Harry megölelt, és közben letapizta a seggem. Hát jó, legyen neki gyerek nap! De az már tényleg sok volt, hogy el sem akart engedni!
- Csak még egy kicsit! Kérlek! - ismételgette állandóan, amikor el akartam húzódni tőle.
- Jól van, most már elég, hagyd békén, szegényt! - szólt rá valaki. Annak a valakinek nagyon ismerős volt a hangja..
- Köszi. - léptem mosolyogva az illető elé.
Louis szemszöge:
- Jól van, most már elég, hagyd békén, szegényt! - szóltam rá Harryre. Ez Lexa! Az a Lexa, akire folyton gondolok! És most itt van! Végre! Állj, Louis, Eleanor a barátnőd! Fogd vissza magad!
- Köszi. - állt elém, miközben gyönyörűen mosolygott.
- Ugyan. - legyintettem. Olyan szép kékek a szemei! Szebb, mint ahogy emlékeztem! A francba, mikre gondolok!
- És köszönöm, Louis, a répát is! Tényleg nagyon finom volt! - kacsintott rám, majd nyomott egy puszit az arcomra. Ahogy az ajka a bőrömhöz ért, a gyomrom megremegett, a lábaimból pedig egy pillanatra elszállt minden erő.. Miért van rám ilyen hatással?
Lexa szemszöge:
Amikor nyomtam egy puszit Louis arcára, a hasamban mintha pillangók repkedtek volna.. Miért csinálja ezt velem, még akkor is, ha csak rá gondolok?
Egy kicsit szerintem el is pirultam, de azért ő is zavarba jött. Harry meg sértődötten közölte, hogy ő is kér puszit.. Komolyan, ez a fiú egy perverz disznó!
- Egyébként, Louis, majd kérek még olyan répát, mert az valami fantasztikus volt! - mosolyogtam rá, ő meg lelkesen bólogatott.
- Ha itt leszel nálunk, remélhetőleg gyakran - sandított jelentőségteljesen Niallre és rám, mire a bátyámmal együtt bólintottam - akkor együtt fogunk répát enni! - jelentette ki boldogan.
- Oké! - nevettem fel, majd tovább mentem, a következő fiúhoz.
Ahogy megláttam azokat a barna szemeket, hirtelen újra a homokos parton éreztem magam. Mindketten teljesen leblokkoltunk és csak néztük egymást.
Louis szemszöge:
Lexa teljesen lefagyott, amikor Zayn elé ért. Egymást nézték, és alig kaptak levegőt. Miért?
Aztán hirtelen Lexi ledobta a kezében lévő táskát, és a mellettem álló fiú nyakába ugrott! Szó szerint felugrott rá, de Zayn megtartotta, mintha számított volna erre a reakcióra. Elöntött a düh, amikor megláttam, hogy Lexa a lábát Zayn csípője köré fonja, és szorosan hozzá bújik. Mi van itt?!
Lexa szemszöge:
- Annyira hiányoztál! - suttogta a fülembe Zayn, mire én mosolyogva nyomtam egy puszit az arcára. A fiúk döbbenten néztek minket, de egyikünket sem zavarta ez különösebben.
- Te is nekem, Zaynie. - húztam még szélesebbre a mosolyom.
- Ti ismeritek egymást?! És milyen Zaynie?! Valaki magyarázza el nekem, mi folyik itt! - akadt ki Louis. Niall és Harry csak helyeslőn bólogatott.
- Kicsit később, még hátra van valaki! - húzódtam el Zayntől, és léptem egy újabb ismerős elé.
- Szia Lexi! - köszönt mosolyogva Liam. Pff.. Mintha nem tudná, hogy haragszom rá!
- Helló, Payne! - néztem rá flegmán.
- Nem már, tudod, hogy engem Linek hívsz! Lexi, annyira hiányoztál! - ölelt volna meg, ha nem tolom el magamtól.
- Te elvesztetted azt a jogod, hogy Lexinek hívj! Csakis a te kedvedért leszek, csakis neked: Alexa! Te csak így hívhatsz, nekem pedig Payne leszel! - morogtam.
- Kérlek! Lexi.. izé.. Alexa! Lécci! Nem akartam, csak.. - pillantott rám kétségbeesetten.
- Csak?! Csak mégis otthagytál, minden szó vagy köszönés nélkül! - dühöngtem, és közben a szemeimből patakzott a könny. - Utállak, Liam Payne! - üvöltöttem, majd Niallhez futottam és megöleltem.
Csak sírtam, máshoz nem volt erőm. A bátyám a hátamat simogatta, és közben próbált lenyugtatni, végül sikerült is lehiggadnom.
- Köszi! - nyomtam egy puszit az arcára.
- Most elmondod mi ez a Zaynie-Payne dolog? - kérdezte mosolyogva.
- Igen. Mindjárt. Üljünk le a nappaliba, mert van mit mesélnem! Nektek hármótoknak! Meg gondolom Harryt és Louist is érdekli a dolog.. - erre a két fiú hevesen bólogatott.
- Akkor menjünk! - mondta Zayn.
- Egy pillanat! Niall! Van itt valaki, aki látni szeretne! - hajoltam le a táskámhoz, majd kivettem belőle a féltve őrzött mackóját.
- Te jó ég! - vette ki a kezemből a plüss állatot, a szemei már csillogtak is.
- Megőriztem neked! Ezzel aludtam, mindig, azóta, hogy elmentél! Megtaláltam az ágyad alatt és megtartottam.. remélem nem baj! - motyogtam.
- Köszönöm! - szorított magához, miközben a homlokomra nyomott egy puszit. - Ő is hiányzott, de te jobban! Gyere, menjünk be a nappaliba, és mesélj el mindent! Hogy van anya? Illetve az anyukád? - kérdezte, mire ledermedtem.
- Niall.. neked apa..
- Igen, elmondta, hogy nem közös az anyánk. De mi van vele? - kérdezte kicsit izgatottan.
- Öö.. Niall.. azért kerültem Londonba, mert örökbe fogadtak.. egy árvaházból.. mert.. mert anya.. anya.. szóval ő meghalt. - nyögtem ki nagy nehezen.
Ennyi!^^ Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése