~72. A dolgok még jobban összekuszálódnak..

Itt is van az új! :D Sajnálom a késést, de megint megcsúsztam egy "picit".. :/ Meg kellene már tanulnom beosztani az időm! ^^" Egyébként szerintem ez most nem lett annyira jó, de jobban igyekszem majd a kövivel! ;)

Egyébként meg: képzeljétek, ma meglett az 1000 komment! Wow, imádlak Titeket! :")) *-* Az 1000.-et egyébként kiki97 írta. :33 Szuperek vagytok, cserébe hoztam egy képet Louis formás hátsójáról (Beky*.* :DDD).. Szóval, gyönyörködjetek benne:

 <33

I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :))

Lexa szemszöge:

- Megjöttünk! Gyertek le ebédelni, aztán irány a strand! Este pedig buli van! - ordította lentről a bátyám.

- Szerintem jobb, ha most lemegyünk! Később majd segítek elpakolni a ruhákat, ne aggódj! - ragadtam karon Torit, és lerohantunk a földszintre, a nagy halom ruhát az ágyon hagyva. Hát igen, ha mi egyszer válogatni kezdünk.. :D

- Sziasztok! - estünk le a lépcsőről röhögve. Szó szerint estünk.. Komolyan, mint akik részegek!

- Jól vagy, kicsim? - kérdezte a nevetéstől fuldokolva Harry, miközben készségesen felhúzott a padlóról.

- Na jó, ti mégis mit szívtatok? - segítette fel Zayn vigyorogva a barátnőmet.

- Semmit!  vágtuk rá kórusban, és újra nevetni kezdtünk.

- Én nem úgy látom, de mindegy. Csak aztán nehogy függő legyél, húgi! - ölelt meg mosolyogva a bátyám.

- Hé, én nem drogozom! Egyébként ne értsd félre, jó téged ölelgetni, de veled véletlenül nem találkozom gyakrabban, mint Demivel? - vigyorogtam.

- Tényleg, bocsi. - húzódott el röhögve Niall.

- Demiii! - ugrottam a lány nyakába.

- Szia, Lexi! - ölelt vissza nevetve.

- Khm.. khm.. - köszörülte meg a torkát Vic.

- Jaj, majdnem elfelejtettem! Ő itt a legjobb barátnőm, Tori! - húztam magam mellé Vickyt.

- Szia, Demi vagyok. - mosolyodott el a bátyám barátnője.

- Igen, tudom, nagy rajongód vagyok.. - nevetett fel elvörösödve Tori.

- Tényleg? Remélem akkor nincs semmi kifogásod az ellen, hogy barátnők legyünk! - mondta a Lovato lány.

- Dehogy van! Nagyon örülnék neki! - válaszolt mosolyogva a legjobb barátnőm.

- És egyébként van barátod? Esetleg valamelyik fiú a szerencsés? - kíváncsiskodott Demi.

- Izé.. igazából.. - dadogta Vic vörös fejjel.

- Egyenlőre hivatalosan még nincs senkije! - segítettem ki Torit.

- Igen, de remélhetőleg holnap estétől ez megváltozik! - karolta át az egyre jobban zavarba jövő lány derekát Zaynie.

- Miért, mi lesz holnap? - értetlenkedett Niall.

- Randizni fognak! - szólt közbe mindentudóan mosolyogva Harry.

- Te meg honna.. Ja, tényleg! - világosodtam meg, amikor eszembe jutott, hogy rontott ránk Z. reggel, hogy segítsen neki Hazza éttermet választani..

- Igen, Zayn remekül tud időzíteni! - szűkítette össze a szemeit Harry.

- Jól van, na! Nem tehetek arról, hogy te épp reggel akartad lefektetni Lexát, én meg bekopogtam! - védekezett a szépfiú.

- Zaynie! - förmedtem rá.

- Hoppá.. Bocsi, Lexi! - pillantott rám együtt érzően Zayn.

- Harold! Mit akartál te reggel a húgommal, mondd csak?! - kérdezte a bátyám liluló(!) fejjel.

- Se-se-semmit! Baszki, futáááááás! - visított Hazza, és rohanni kezdett, a bátyám meg utána.. Pff.. Férfiak, olyan éretlen mind!

- Harry meg mit csinált, hogy Niall kergeti? - nézett körbe kíváncsian Liam, aki épp most ért le a lépcsőn, az elgondolkodó(?) Louisval a nyomában.

- Nem tudom, de biztosan Lexához van köze! - vigyorodott el gúnyosan Lou.

- Zayn elszólta magát a reggellel kapcsolatban.. - magyarázta Dani.

- Aha.. Várj, mi volt ma reggel?! - csapott le a témára Louis, ahogy felfogta miről beszélünk.

- Rájuk nyitottam, amikor épp smároltak.. - ismertette a történtek részleteit Z.

- Malik! - mordultam rá.

- Most mi van, nem így volt? Bár az még nagyon a kezdetnek tűnt.. ha Harryn múlik, akkor több is lett volna! - vigyorodott el a szépfiú.

Kétségbeesetten vettem észre, hogy Lounak a keze már ökölbe is van szorítva, az arcán pedig a mérhetetlen csalódottság, a düh és a fájdalom keveredik.. Ezek szerint mégsem lépett annyira tovább, mint amennyire mondja! Vagy csak én látok bele mindig valami plusz hülyeséget a dolgokba?

- De ha rajtam múlik, akkor nem! - hűtöttem le, mire Louis egy kicsit megkönnyebbült(?!).

- Hát persze, el is hiszem! Ne szerénykedj, Lexi, láttam rajtad, hogy te sem örültél annak, hogy miattam be kell fejeznetek! - kötekedett tovább Zaynie, én pedig gyorsan segélykérően Torira néztem.

- Zayn, elég, hagyd szegényt! - szólt rá a barátnőm.

- Jól van, na! De én csak az igazat mondtam! - mentegette magát a szépfiú.

- Áááááá! - rohant be Harry ismét a nappaliba, természetesen továbbra is Niallel a nyomában.

- Várj, haver, majd lefogom! - vigyorodott el ördögien Louis, és a karjánál fogva erősen megragadta Hazzát.

Szegénykém ijedten nézett rám, mert Lou kezei közt mozdulni sem tudott, a bátyám pedig egyre csak közeledett felé..

- Demi, lécci! - fordultam könyörögve az említetthez.

Ő csak nevetve megrázta a fejét, majd Niallhöz lépett és megcsókolta. Épp időben állította meg a szőke fiút, ugyanis ha pár másodperccel később reagált volna, tuti, hogy komolyan kéne aggódnom Harry egészségügyi állapota miatt..

- Louis, ereszd el! - léptem a másik jómadárhoz.

- Rendben.. - sziszegte mérgesen Lou, és elengedte Hazzát.

- Köszönöm, kicsim, te vagy a megmentőm! - kapott fel Harry, és megpörgetett a levegőben, aztán letett a földre és megcsókolt.

- Oké, azt hiszem most jött el az ebéd ideje! - szólt közbe gyorsan Liam, Dani pedig egyetértően bólogatott.

***

A délutáni strandolás felénél jártunk, amikor a tengerben hülyülve véletlenül beleütköztem a csalódott(?) Louisba.

- Mi történt, Boo Bear? - kérdeztem aggódva.

- Semmi. - mosolygott rám erőltetetten.

- Aha, persze! Na, most komolyan! Mondd el, lécci! - nyafogtam, mire keserűen felnevetett és megrázta a fejét.

- Nézd, ha az a baj, ami ebéd előtt történt, én.. - kezdtem, viszont nem tudtam folytatni, mert Harry lépett oda hozzánk.

- Hát ti meg miről beszélgettek? - vonta fel a szemöldökét.

- Semmiről. - pillantott rám szúrósan(!) Lou, és odébb ment. Hát okééé..

- Ennek meg mi baja? - nézett utána csodálkozva Hazza.

- Gőzöm sincs! - sóhajtottam fel szomorúan.

- Jó, mindegy! Gyere, ússzunk inkább, Louis nem olyan fontos! - húzott távolabb a tőlünk csak néhány méterre álló Loutól.

- Beszélnünk kell! - tátogtam neki, mire csak megforgatta a szemeit és elfordult..

- Na, kicsim, nincs igazam? Kit érdekel Louis, nem? - folytatta Harry, vissza sem nézve.

- De.. De igazad van, kit érdekel.. - motyogtam, és követtem a vízben.

***

- Hú, teljesen lefáradtam! Gyere, menjünk ki, a többiek is már mind a parton vannak! - zihálta Hazza.

- Menj csak, én is mindjárt megyek! - mosolyogtam rá.

- Oké, de hiányozni fogsz! - kacsintott rám.

- 5 percet kérek! - válaszoltam nevetve.

- Hát jó.. - sétált ki csalódottan a tengerből Harry.

- Bolond! - nevettem tovább, aztán elkomorodtam, mert Louis jutott az eszembe.

Hirtelen egy jelenet villant be..:

" - Louis! Louis, itt vagy? - kiabáltam a házba belépve.

- Nem. - morogta.

A hang a konyhából jött. Ahogy beléptem, őt pillantottam meg a földön ülve.

- Úristen, mi történt? Ugye jól vagy?! - rogytam le mellé.

- Nem.. - rázta meg a fejét.

- Lou.. Mi a baj? Nekem elmondhatod! - simítottam végig az arcán.

Erre megrándult az egész teste, és könnyes szemmel nézett fel rám.

- Nem bírom, érted?! - suttogta elhalóan.

- Mit? - kérdeztem csillogó szemekkel.

- Nem bírom elviselni.. Én nem akarok itt lenni.. - nyöszörögte.

Aztán a háta mögül előhúzott egy kést.. Na, akkor megállt bennem az ütő.

- Mi-mi-mit akarsz azzal? - kérdeztem remegő hangon, a sírástól fojtottan.

- Semmit.. Csak olyan jó nézni.. Nézni, és belegondolni, hogy mennyire megkönnyítene mindent.. - motyogta.

- Nem! Add azt ide! - nyúltam a halálos tárgy után.

- Szóval ennyire aggódsz értem? - kérdezte meglepetten.

- Persze! Add ide nekem, kérlek! Mit kérsz azért, hogy letedd? - suttogtam.

- Semmit.. Tessék.. - nyújtotta át végül megadóan.

Rögtön kikaptam a kezéből és elhajítottam a helyiség legtávolabbi sarkába.

- Ilyen még egyszer eszedbe se jusson, világos? - döntöttem a homlokom az övének egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében.

- Igen, ne haragudj.. - mosolyodott el halványan.

- Jól van, gyere! - húztam fel a padlóról.

- Lexi, én.. szeretlek! Nem akarlak Harryvel látni, kérlek.. Kérlek legyél inkább az én barátnőm! Nekem csak te kellesz, ne kínozz tovább azzal, hogy mással kell látnom téged, mert belehalok! Könyörgöm neked, gyönyörűm! - lépett elém.

- Louis.. - kezdtem bele a váratlan vallomás válaszába."

De sajnos a mondatom végét, a lényeget, már nem tudtam meg, mert valaki visszarántott a valóságba..

- Lexi, gyere már ki, letelt az 5 perc! - hallottam meg a partról Hazza kiabálását.

Gyorsan megráztam a fejem, hogy valamennyire kitisztuljon, és kimentem hozzájuk a partra.

- Louis meg hová tűnt? - néztem körbe ijedten néhány perccel később.

- Bement kajáért. Hiányzik, vagy mi? - röhögött Zayn, mire Tori rosszallóan csóválni kezdte a fejét, és oldalba bökte a  poénkodó fiút.

- Nem, csak úgy kérdeztem. - mondtam kifejezéstelen arccal.

Valahogy muszáj beszélnem vele! De hogy a francba maradjunk kettesben?! És ugye bent nem az történik éppen, amit a vízben láttam? Ugye nem?! Basszus, akkor szüksége van rám! Valahogy be kell jutnom.. De mégis hogyan?! Á, meg is van!

- Hű, az előbb egy tök nagyot korgott a gyomrom. Bemegyek és hozok ki valamit magamnak, mielőtt éhen halok! - álltam fel.

- Miről beszélsz, én nem hallottam semmit, pedig itt ülök melletted! Felhívjam Louist, hogy jobban siessen? - szólt közbe Harry.

- Ugyan Hazza, akkor te süket vagy! Én is itt ülök mellette, és én hallottam! - sietett a segítségemre Liam. Ezt még valahogy meghálálom neki..

- Jó, menj. - dünnyögte Harry sértetten.

- Köszi! - mosolyodtam el, és berohantam a házba.

- Louis! Louis, hol vagy?! - kiabáltam kétségbeesetten.

- Itt vagyok, nyugi! Mi a baj? - sétált ki a konyhából.

- Hála az égnek! - ugrottam a nyakába.

- Ne félj, nincs nálam kés! - suttogta a fülembe, mire ledermedtem.

- Te-te-te honnan..? És.. mi van..? - kérdeztem értetlenül.

- Semmi, nem érdekes! Nyugi, mindjárt viszem a kaját. Akarsz segíteni? - váltott témát.

- Öö.. segíthetek, ha már itt vagyok.. - mondtam halkan, és követtem a konyhába.

- Louis..

- Hmm? - pillantott rám kíváncsian.

- Kérdezhetek valamit? - néztem mélyen a szemébe.

- Persze! - nevetett fel.

- Oké. Szóval.. Louis, miért voltál velem olyan a vízben? - fordultam felé kíváncsian.

- Nem is tudom.. Kicsit fáradt vagyok, nem akartalak megbántani, bocsi! - fogta rövidre a magyarázatot.

- Úgysem mondasz többet, igaz? - sóhajtottam fel.

- Igaz. - bólintott mosolyogva - Tudod, nekem is lehetnek titkaim..

- Végülis lehetnek.. - gondolkodtam el.

- Na, ez is a roppant titkos dolgaim egyike. - kacsintott rám, mire elnevettem magam.

- Egyszer azért majd elmondod? - kérdeztem halványan mosolyogva.

- Hát persze! Lehet, hogy ma, lehet, hogy csak később.. De elmondom, ígérem! - lépett elém, és gyengéden végigsimított a felkaromon.

- Szavadon foglak majd! - vigyorogtam rá, hogy leplezzem a közelsége miatti zavarom.

- Nem kell szégyenlősnek lenned, voltam én már ennél sokkal közelebb is hozzád! - harapott az ajkába, hogy elfojtsa a pimasz mosolyát.

- Ne kezd újra, jó? - kértem halkan.

- Jó.. - suttogta az ajkaimba. Na álljunk csak meg! Hogy került ő ilyen közel?! Baszd meg, Lexa, most mi van, ez sem tűnt fel?! Komolyan az sem tűnt fel neked, hogy a srác lassan az arcodba mászik és a szádba beszél?! Ennyire nem lehetsz fáradt, ez röhejes!

Hirtelen megéreztem az ajkait az enyémeken.. Mivel még a délelőtti "kalandunk" óta nem gyűjtöttem elég erőt az ellenállásra, nem tudtam eltolni magamtól.. Helyette csak vártam, hogy mi lesz: megcsókol, vagy megkegyelmez nekem és elhajol.. Legnagyobb megdöbbenésemre az utóbbit választotta(!). - Hát.. egy kicsit kár érte, de most már mindegy.. Te jó ég, hogy süllyedhettem idáig?! Hogy gondolhatok még most is ilyenekre?!

- Milyenekre gondolsz most is? - kérdezte nevetve Louis.

- Ezt nem hiszem el! - röhögtem kínomban.

- Na, mi jár a fejedben, Lexi? - vigyorodott el.

- Az, hogy milyen jó barát vagy, amiért inkább elhajoltál.. - hazudtam lángoló arccal.

- Köszönöm a bókot! - mondta keserűen mosolyogva, és hátrébb lépett tőlem.

Éppen időben, mert a többiek pont akkor léptek be a konyhába.. Legalábbis nagyon ajánlom nekik, hogy így legyen..!

- Sziasztok, kész van már a kaja? - nyafogott Nialler.

- Türelem, te éhenkórász! - pusziltam meg nevetve.

- Jó, akkor segítek megcsinálni, aztán meg mehetünk bulizni! - kiáltott fel vigyorogva a bátyám, és mindenkit félre lökve a konyhapulthoz rohant.

Ezután 10 perccel már kész is lett a vacsoránk. Hát, ha Niall elszántan akar kajához jutni, akkor bármi lehetséges! :D

- Na és, hogyhogy csak ilyen lassan haladtatok a főzéssel? - kíváncsiskodott Dani.

- Biztos megálltak smárszünetet tartani! - vihogott teli szájjal Zayn. Na, ha így folytatod Malik, akkor a mai napod volt az utolsó a földi életedből..!

- Idióta! - sziszegtük Louval kórusban.

- Á, a szokásos összhang! - röhögött tovább.

- Ne akard, hogy megfojtsalak, Zaynie drágám! - álltam fel, fenyegetően az asztal fölé hajolva.

Erre már egy nagyot nyelt, és halkan bocsánatot kért.

- Nem, ez egyébként engem is érdekelne! - szólt közbe Hazza.

- Tényleg, mit csináltatok? - érdeklődött Demi is.

- Mármint mi? Ketten? Louival? Semmit! - vörösödtem el, és akaratlanul is az ajkamba haraptam. Igen, azokba, amikhez ha csak pár másodpercig is ugyan, de Louis ajkai is hozzáértek..

- Ugyan, ez baromság! Azért jöttél be, hogy vele lehess, nem? - öntött olajat a tűzre Liam.

- Öö.. dehogy! - nyöszörögtem.

- Aha, persze! - bátorodott fel ismét Zayn.

- Kicsim, ugye semmi sincs köztetek? - nézett rám Harry.

Teljesen zavarba jőve, lehajtott fejjel próbáltam túlélni a "támadásaikat",már képtelen voltam megvédeni magamat.. Szerencsére nem is kellett..:

- ELÉG! - ordított fel Louis - Hagyjátok már békén szegényt! Csak nagyon jó barátok vagyunk, ennyi! Ha valamin csámcsogni akartok, hát tessék, adok én arra jobb témát: Zayn és Tori lefeküdtek tegnap este!

- Komolyan? - fordult a két említett felé minden arc.

- Mi csak.. - dadogta Z.

- Izé.. Álljunk meg egy pillanatra! Louis, te undorító hallgatózó! Lexi, ez a szemét mindent tud rólad! Hallotta a beszélgetésünket! - nézett rám ijedten Tori.

- Na jó, ilyen nincs! - rúgtam ki magam alól a széket elkeseredésemben.

- Lexa, várj, kérlek! - ragadta meg a csuklóm Lou.

- Rohadj meg! - morogtam és egy hatalmas pofon lekeverése után csalódottan ültem vissza a helyemre.

Na, innentől kezdve már mindenki szótlanul evett tovább.. Zayn is jól összehúzta magát, meg sem mert mukkanni még egyszer.

Hát.. ezek után már tényleg egy érdekes buli van kilátásban..

Ééés ennyi! ^^ Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))