Itt is van az új! :D Tudom, hogy késve, bocsi! ^^" Viszont jó hosszú lett! ;)
Köszönöm a komikat az előzőhöz, szuperek vagytok! <33
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :))
Lexa szemszöge:
- Na jó, asszem én megyek átöltözni! - keltem fel az asztaltól, miután megettem a vacsorám.
Erre persze ketten rögtön kórusban rávágták, hogy:
- Lexi, beszélhetnénk négyszemközt? Kérlek! - Naná, hogy Louis és Harold volt a "kórus".
- Szerintem hagyjuk ezt.. Csak nem aludtam ki magam, azért voltam ilyen ideges, túlreagáltam, Lou, ne haragudj! Azt a pofont tényleg nem kellett volna.. csak hirtelen begurultam és rajtad csattant a bennem felgyülemlett feszültség.. Bocsi! - daráltam le egy levegővel, aztán gyorsan folytattam is - Harry, neked pedig tényleg nincs miért elnézést kérned, elvégre mi viselkedtünk félreérthetően Louisval.. Szóval, semmi gond, oké?
- Ööö.. persze.. De azért akkor is bocs. - mosolyodott el megkönnyebbülten Harry.
- Lexi.. én tényleg.. ami azt illeti, én tényleg.. - dadogta Lou.
- Igen, Louis, tudjuk, hogy tényleg hallgatóztál! - vágott közbe dühösen Tori.
- Nem! - szóltam rá a barátnőmre, mire mindenki kíváncsian fordult felém.
- De hát akkor meg honnan tudja? - vonta fel a szemöldökét Vic.
- Onnan, hogy.. izé.. véletlenül mondtam neki valami olyasmit, hogy egész jól megvoltatok.. és.. sajnálom.. - mentettem ki Lout. Ennyit igazán megérdemel azok után, ahogy viselkedtem vele!
- Mi?! - kérdezte döbbenten Tori, Zayn és Louis(..).
- Így volt, igaz, Boo Bear? - mosolyogtam az említettre, akinek a szemei ennek hatására csillogni kezdtek az örömtől(?).. Jó, örülhet, elvégre megúszta!
- I-igen.. - bólintott egy (nekem szánt) hálás mosoly kíséretében.
- Várj, ez így tök értelmetlen! Ha tudtad, hogy innen veszi az infókat rólam és Zaynről, akkor miért lettél olyan ideges a hallgatózós vádnál? - kíváncsiskodott Vic szúrós szemekkel. Ajjaj, azt hiszem kifogytam az ötletekből! Már ha ebből a szar helyzetből egyáltalán ki lehet még mászni..
- Ugyan már, mondta hogy fáradt! Egyébként azt is gondolhatta hirtelen, hogy ennél több bizonyítékod is van ellenem! - állt mellém Lou.
- Jó, nekem ez még most is furcsa, de biztos.. - hagyta ránk Tori.
- Egyébként tegnap este ittunk, és azért történt minden! - védte meg magát és a barátnőmet Zayn.
- Igen, tényleg azért! - helyeselt gyorsan Vic.
Jó, ebbe inkább nem kötök bele.. Elvégre ő is belenyugodott az én kitalált sztorimba, nem?
- Remek! Most, hogy mindent tisztáztunk, irány a buliiiiiii! - pattant fel Niall egy ordítás kíséretében.
Mindenki nevetve bólogatott, így felmentünk átöltözni. Illetve engem Danielle megállított a lépcsőn.
- Lexi, lehet egy kérésem? - kezdte.
- Persze. Ugye nincs semmi baj? - néztem rá aggódva.
- Ja, nem, nincs. Semmi komoly, csak egy kicsit fáj a fejem, szóval..
- Szóval te nem jössz. - fejeztem be helyette.
- Igen, de Liamet sikerült meggyőznöm, hogy ő menjen veletek. Arra szeretnélek kérni, hogy azért táncolj vele egyet, hogy ne unatkozzon egész végig! - kérte egy reményteli mosoly kíséretében.
- Oké, ne aggódj! Egyébként szerintem Louval jól el lesznek.. De azért majd felkérem! - kacsintottam rá.
- Örök hála! - ölelt meg boldogan.
- Te meg aludd ki magad, és ajánlom, hogy holnapra már ne fájjon a fejed! - nevettem.
- Igenis, értettem! - szalutált vigyorogva, aztán felmentünk a szobáinkba.
Hiába volt végig ilyen jó kedvű, azért a szemén látszott, hogy nincs teljesen jól.. - gondoltam készülődés közben. - Bár szerintem nincs semmi komolyabb baja, maximum túl keveset aludt, mert.. Hoppá, Liam, lebuktál! :D
***
- Gyere, kicsim, itt kiszállunk! Innen még pár perc gyalog! - húzott ki mosolyogva Harry a taxiból.
A többiek már a járdán állva vártak minket.
- De jó, megvagytok! Akkor indulás! - örült meg a bátyám, és Demivel előre mentek.
Mögöttük haladt Zayn és Tori, halkan beszélgetve; aztán jöttem én és Harry; a sort pedig Liam és Louis zárta.
Hazza szorosan magához ölelt, miközben sétáltunk. Hiába nem volt annyira hideg, azért jól esett, hogy valami - jelen esetben a karja - melegíti a derekam. Teljesen biztonságban éreztem magam vele - mondjuk ebbe lehet, hogy komoly szerepet játszott a többi fiú jelenléte is, de mindegy.
Ahogy körbenéztem a sötét utcákon, eszembe jutott annak az estének az emléke.. Ugyanilyen idő volt akkor is, és pont ugyanilyen sötét.. Néhány - szerencsére eléggé lényeges - dologban különbözött csupán a régi helyzettől a mostani: például akkor teljesen egyedül voltam és egyedül magamra voltam utalva a buliba menet.. meg persze az még a jó öreg Wolverhamptonban volt.. - emlékeztem vissza, aztán gyorsan tovább gondoltam a dolgot, hogy megnyugodjak.. - Most ez hála az égnek nem történhet meg, elvégre Hawaii-n vagyok, valamint 5 fiú és 2 lány is velem sétál. Nem lesz semmi gond!
Mégis annyira mélyen sikerült felelevenítenem a múltat, hogy még a hideg is kirázott tőle.
- Fázol, szerelmem? - húzott magához még jobban az aggódó Harry.
- Nem, csak eszembe jutott valami.. - motyogtam.
- Értem. - bólintott, és faggatózás helyett egy gyengéd puszit nyomott a homlokomra.
Louis szemszöge:
*** Ezalatt ***
Ahogy Harold és Lexi is kiszálltak a taxiból, Niall szokásos üdvrivalgása után elindultunk.
Mivel én szegény Liammel mentem leghátul, tökéletesen ráláttam az előttem sétáló Lexa lábaira, na meg a fenekére..
- Haver, ne bámuld már ennyire feltűnően! - suttogta Li, hogy más ne hallhassa.
- Bocsi, de egyszerűen muszáj! - nyafogtam, és a fejemet továbbra sem fordítottam el Lexitől.
- Jó, felőlem nézheted, de aztán le ne bukj! Egyébként ha már a lebukásnál tartunk, tök rendes volt tőle, hogy kimentett. - váltott témát Liam.
- Igen, és ez tudod, hogy mit bizonyít! - vigyorodtam el boldogan.
- Ja, azt, hogy megbánta, hogy pofon vágott és cserébe segíteni akart.. - nevetett Liam, mire én durcásan oldalba böktem.
- Jól van, na, bocsi! - röhögött tovább Li.
- Higgy amit akarsz, engem nem tudsz befolyásolni ebben! - fordultam el tőle a mellkasomon összefont karokkal, miután kinyújtottam rá a nyelvem. Basszus, kezdek olyan lenni, mint egy óvodás!
Ebben a pillanatban Lexi megremegett. - Te jó ég, most olyan szívesen magamhoz ölelném! Már annak a gondolatától is beindulok, hogy a karjaim közt felforrna a teste, mint általában.. Istenem, annyira jó lenne egy kicsit magamhoz szorítani, beszívni az illatát, érezni a puha bőrét az enyémen, és olyan csodálatos lenne csak úgy egyszerűen vele lenni.. - gondoltam vágyakozóan.
De persze helyettem Harry ölelte magához a karcsú derekánál fogva, amitől engem elöntött a düh, a féltékenység és a csalódottság. Néha komolyan megijeszt az, hogy milyen érzéseket vált ki belőlem egy-egy ilyen jelenet végignézése..
- Khm.. Louis.. khm.. - köszörülte meg a torkát Liam, mire kérdőn rápillantottam.
- Mi van? Megzavartál a lehetőségeim kiélvezésében! - mordultam rá.
- Hű, milyen ideges valaki! Csak nem azért amit lát? Ugye nem azt akarod kiélvezni, hogy ökölbe szorított kézzel figyelheted, ahogy összeölelkezve sétálnak? Neked ez komolyan élvezetes lenne? Csak mert én nem úgy látom! - húzogatta a szemöldökét vigyorogva.
- Mi? - néztem le értetlenül a kezemre.
Hát.. tényleg ökölbe volt szorítva, nem is értem, hogy nem tűnt fel..
- Na, ki élvez és mit? - röhögött Li.
- Harold ezt biztos kurvára élvezi! - jelentettem ki fancsali képpel, amikor megláttam, hogy Harry keze egyre lejjebb csúszik, és már majdnem Lexa fenekén van..
Most komolyan akkor fogja letapizni, amikor közvetlenül előttem(!) sétálnak?! Ne már!
Szerencsére mielőtt ez a - számomra katasztrofális - dolog bekövetkezhetett volna, megérkeztünk.
A többiek (Harryt és Lexit is beleértve) azonnal megrohamozták a táncparkettet, míg mi Liammel bánatosan leültünk a pulthoz.
- Miért ilyenkor fáj Dan feje? Miért?! - nyöszörgött.
- Jaj, baszd meg, ezt nem hiszem el! Akkor én mi a faszt mondjak?! - förmedtem rá, és sóvárogva néztem ahogy Hazza hátulról Lexához simul és együtt táncolnak.
- Oké-oké, bocs! - emelte fel a kezeit védekezésképp, és egy nagyot kortyolt az italából.
Ezután egy jó darabig szótlanul iszogattunk, a táncolókat figyelve. Persze közben odajött hozzám egy csomó lány (és egy-kettő Liamhez is), hogy elcsábítsanak minket a parkettre, de én rájuk sem néztem, úgy ráztam meg a fejem.. Túlságosan lefoglalt Lexi, abban a fantasztikusan szűk ruhában..
- Haver, most kérdezek valamit olyat, amin lehetőleg ne akadj ki, rendben? - szólalt meg újra Li.
- Igyekszem. - válaszoltam unottan, és tovább bámultam az én gyönyörűségemet.
- Miért pont ő? Miért pont Lexa kell? - kíváncsiskodott.
- Azért, mert ő Lexa, és kész! Ha csak rá nézek, már végem van.. Nekem ő a legszebb az egész világon, bárki bármit is mondjon, ő az ÉN gyönyörűm, és kész! Egyszerűen hibátlan.. Tudod, hiába mondják, hogy senki sem tökéletes, amikor ránézek mindig megdöbbenve tapasztalom, hogy ő az.. Legalábbis nekem az! És.. és.. mindig a mennyben érzem magam, ha vele beszélek.. Még ha esetleg Harryről dumál, akkor is! Tőle még az a pofon is jól esett, mert addig is hozzám ért, és mert persze jogosan adta, de mindegy.. Nekem ő tökéletes kívül-belül, mindenhol.. Ránézek és a föld fölött érzem magam minimum 5 méterrel.. Olyan, mintha ő lenne az én saját drogom: sosem kaphatok belőle eleget, mindig szükségem van rá, hogy boldog legyek.. Szeretem, és kész. - magyaráztam fülig érő szájjal.
- Te aztán jól belehabarodtál! - nevetett fel Liam, és bátorítóan rám mosolygott - Megszerzed, ne aggódj!
- Nem aggódom, hidd el, mert ezt én is tudom! - húztam még szélesebbre a mosolyom.
- Akkor jó! - veregetett vállon, és kért még egy kört.
Lexa szemszöge:
*** Néhány órával később ***
Harryvel egymáshoz simulva táncoltunk a zenére, már hosszú órák óta. Teljesen kikapcsoltam és egyszerűen csak élveztem a dolgot..
Aztán hirtelen eszembe jutott Dani, és gyorsan Hazzához fordultam.
- Figyelj csak, mi lenne, ha odamennénk egy kicsit a srácokhoz? Olyan magányosnak tűnnek! Gyere. - ragadtam meg a csuklóját, és a pulthoz vontattam a tömegen keresztül.
- Sziasztok! - mosolyogtam a két csöndesen iszogató fiúra.
- Szia.. - mosolyodott el Louis, egy kicsit elpirulva(?). Hát, okéé..
- Mit rendeljek? - kérdezte tőlünk Liam.
- Mondjuk.. hmm.. én kérek két táncot elvitelre! Na és te, Harry? - pillantottam hátra rá a vállam fölött.
- Az italt majd én elintézem, hozok neked is, egyetlenem! - hajolt az arcomhoz, hogy a helyzetet kihasználva látványosan(?) megcsókoljon.
Ezután Hazza odébb ment, hogy hozzon nekünk valamit inni.
- Tánc? - csillantak fel Lou szemei.
- Aham. - bólintottam nevetve - Tudod mi az, ugye? - vigyorodtam el.
- Neeem, nem tudom! - röhögött.
- Akkor majd kénytelen leszek megtanítani neked valami egyszerűbb lépést! - nevettem tovább.
- Már alig várom! - kacsintott rám, engem teljesen zavarba hozva.
- Kicsim, neked meg miért ilyen vörös a fejed? - sétált vissza hozzánk Harry az italainkkal a kezében.
- Csak kimelegedtem a sok táncba és.. és.. És, hű de szomjas vagyok! Ez mi? Igazából mindegy is! - gyorsan kikaptam a kezéből az egyik poharat és megittam a tartalmát. Ennél jobb figyelemelterelés hirtelen nem jutott az eszembe..
- Ez igen, baby! Te aztán szomjas lehettél! - húzott magához nevetve Harry.
- Na, ti is megvagytok! - vidult fel a tömegből előtűnő Niall. - A többieknek már szóltam: 4 szám, és megyünk. Az ajtó előtt találkozunk! - darálta le a közérdekű infókat, és hozzám hajolva egy puszit nyomott a homlokomra - Csak ügyesen, húgi!
- Oké, szia, Nialler! - néztem a bátyám után nevetve.
- Most egy kicsit lassítunk a tempón.. 5 lassú szám következik, az itt lévő szerelmeseknek, az egyik vendég kérésére.. - hallatszott a DJ hangja.
- Na akkor, mi is lesz azzal a tánccal, Lexi? - lépett mellém szorosan Louis, fülig érő szájjal.
A testét direkt(?) az enyémnek nyomta, ahol csak tudta.. Megborzongtam a közelségétől, de szerencsére ez egyáltalán nem látszott rajtam. Legalábbis szerintem..
- Milyen tánccal? Álmodozz csak, Tomlinson! Nem fogsz lassúzni a csajommal! - mordult rá azonnal Harry - Liam, ti Lexával menjetek nyugodtan! Mi Tommóval még beszélgetünk egy kicsit.. - tette hozzá vészjóslóan.
- Bi-biztos? - pillantottam félve Loura.
- Miattam ne aggódj, gyönyörűm! - suttogta a fülembe úgy, hogy csak én halljam.
- Rendben.. Gyere, Liam, nosztalgiázzunk az első bálunkról! - mosolyogtam az említettre.
- Állj! Ti együtt voltatok valami bálban?! - döbbent meg a Larry páros.
- Persze! - vágtuk rá nevetve.
- De.. de.. de ti csak barátok voltatok, nem? - kérdezte kíváncsian Louis.
- Igen, csak azok voltunk. Szegény Lit kikosarazta az akkori szerelme, amikor elhívta a bálba, így én mentem el vele, hogy ne legyen egyedül. - magyaráztam.
- Pontosan! Lexi visszautasította a neki annyira tetsző fiú ajánlatát, hogy velem lehessen és jobb kedvre derítsen! Ezt sosem felejtem el neki. - puszilta meg az arcom.
- Ugyan, mire valók a barátok? - pirultam el az elismeréstől.
- Na, gyere táncolni! Egy egész számot végig dumáltunk! - húzott magával Liam a lassúzó tömegbe.
A kezeit a derekamra tette, én pedig a nyaka köré fontam a karjaim.
- Dan kérte, hogy táncolj velem, ugye? - nézett rám kérdőn, egy féloldalas mosollyal.
- Hát.. igen. De akkor is táncoltam volna veled! Meg a többiekkel is, ha nem rohantak volna el a legelején.. - mosolyogtam.
- Most már mindegy. - vigyorodott el - De Louval szemben ez nagyon rendes volt tőled! Mármint, hogy őt is felkérted..
- Nézd, én szívesen táncolok vele, csak ne értse majd félre! - motyogtam lehajtott fejjel.
- Ó, már értem.. - gondolkodott el Li csalódottan.
- Mi a baj? Az, hogy ezt mondtam róla? Tudom, hogy te nagyon hiszel 'bennünk', de.. de.. - valahogy nem találtam megfelelő kifogást.
- De? Ne tagadd le! Ha más nem is vette észre, én igen, hogy megborzongtál az érintésétől! Ne tagadd, Lexi, legalább előttem ne! - nézett a szemembe komolyan.
- Nem tudom, miről beszélsz! - vágtam rá zavartan.
- Mondd, mégis meddig kínzod őt és magadat is? Meddig?! - folytatta a számonkérésemet.
- Én már elfelejtettem őt, sajnálom! Nem értem, miért nem szed fel valakit itt, ha más nem egy éjszakára.. De inkább hagyjuk ezt! - meredtem rá dühösen.
- Ne kínozd őt, kérlek! - pillantott rám esdekelve Li.
- Ó, nézd csak, vége van a számnak! - váltottam témát, majd visszamentem Harryhez és Louishoz.
- Akkor most mi jövünk, mert Harold akar veled utoljára táncolni! - mászott le a bárszékről Lou.
Gyengéden átkarolta a derekam, én pedig akaratlanul is elmosolyodtam.
- Mehetünk? - kérdezte halkan, miközben megfogta a kezem.
- Nem! - vágta rá Hazza.
- Mi? Miért?! - kiáltott fel Louis.
- Azért, mert.. mert ez a kedvenc számom! És.. és.. és ez a kedvencem, aztán kész! - morogta, majd mellénk lépett. - Ha jót akarsz magadnak, elengeded őt egy szó nélkül!
- És ha nem akarok jót? - vonta fel a szemöldökét dühösen Lou.
- Akkor is elengeded! - förmedt rá Harry, aztán magához húzott.
- Gyere, kicsim, menjünk távolabb! Tommónak megvolt a lehetősége, de sajnos nem úgy jött ki a lépés! Na, gyere már! - mondta, közben pedig összekulcsolta az ujjainkat.
- Louis, ne.. - kezdtem, mire keserűen mosolyogva leintett.
- Nem haragszom, Lexi.. Rád nem.. - a második mondat után Hazza képébe hajolt, aki csak vigyorgott rá. Nem is tudom, mintha lett volna valami gúny is Harold mosolyában..
- Miért nem engedted, hogy Louval is táncoljak? Nem is ez a kedvenc számod! - értetlenkedtem, miközben szabad helyet kerestünk a táncparketten.
- Azért, mert már Liammel is rossz volt nézni téged. - vonta meg a vállát.
- Értettem a célzást! - nevettem.
- Akkor jó! - puszilta meg a homlokom.
Ezután vele is felvettük az szokásos 'kéztartásokat', majd Harry a homlokát az enyémnek döntötte és mélyen a szemembe nézett.
- Szeretlek! - suttogta mosolyogva.
- Én is téged, Haz. - mosolyodtam el, aztán egy puszit leheltem a szájára, amit ő ügyesen átfordított csókba..
Végül az egész táncból annyi lett, hogy egymást átölelve dülöngéltünk a folyamatos csókolózás közben..
Louis szemszöge:
Fájdalmas képpel néztem őket, ahogy egyre távolodnak a tömegben.
- Majdnem.. majdnem lassúztam vele.. - ismételgettem keserűen.
- Igen, már majdnem! - próbált belém lelket önteni Liam, persze csak kevés sikerrel.
- Nem, haver, nem már majdnem.. inkább csak szimplán majdnem.. - motyogtam.
- Fel a fejjel! Egyébként beszéltem vele.. - mosolygott rám.
- És? Semmi, ugye? - kérdeztem keserűen.
- Hát.. nem sok.. De határozottan több, mint a semmi! - biztatott tovább.
- Klassz. - sóhajtottam fel hátat fordítottam neki.
- Kérek még valami jó erőset! - hallottam meg a hátam mögül Liam hangját.
- Haver, szerintem inkább ne igyál! - fordultam vissza hozzá.
- Nem magamnak rendelek! - pillantott rám jelentőségteljesen.
- Nekem se vegyél semmit! Túlélem enélkül is! - szóltam rá, majd újra őketkezdtem el nézni a tömegben..
Szomorúan tapasztaltam, hogy szinte el sem szakadnak egymástól, sőt..! Olyan hevesen smároltak, hogy lassan már attól féltem, hogy összeforrnak az ajkaik..
Ezen a ponton jutott az eszembe az egyik dalunk: az I wish.. Teljesen ide illik. Én akarok Harold helyében lenni! Én!
- Oh how I wish that was me.. - suttogtam magam elé erőtlenül.
- Mit mondtál? - hajolt közelebb Li.
- Semmit.. I wish.. - motyogtam zavartan.
- Értem. - bólintott együtt érzően mosolyogva.
- Ja, és Louis.. - veregette meg a hátamat Li - Itt a piád, gyere!
- Köszi, de nem kell! - ismételgettem elszántan.
Azonban ahogy megláttam, hogy Harry Lexi seggét kezdi el taperolni és magához szorítja a lányt, elpattant bennem a cérna.
- Dögölj meg, Styles, csak dögölj meg! - szorítottam ökölbe a kezem.
Gyorsan a pulthoz fordultam és egy levegővel lehúztam az egészet.
- Még 10 ilyet! - néztem a pultosra szikrázó szemekkel.
- Jó, akkor kérünk még 2-őt! - javította ki a rendelésem Liam.
- Nem, annyi nem elég! - nyafogtam, közben pedig magamban újra és újra lejátszottam a taperolós jelenetet.
- De, hidd el, épp elég lesz! - nyugtatott meg Li.
- Oké, végül is ez is több, mint a semmit.. - hagytam rá a dolgot egy nagy sóhaj kíséretében. Nem volt energiám vitatkozni vele. Se kedvem. Legalább ő maradjon meg az én oldalamon..
Tehetetlenségemben dühösen összekócoltam a hajam, legszívesebben törni-zúzni lett volna kedvem.. Ez rohadtul nem fair! Rohadtul nem az..! De megállj, Styles, még nincs vége! Ó, még koránt sincs vége!
Lexa szemszöge:
*** Hajnali fél 1 ***
Nagyon nehezen tudtam csak elaludni. Harry már rég békésen szuszogott mellettem, amikor én még álmatlanul bámultam a plafont. Végül aztán csak megkegyelmezett nekem az Álommanó..
- Lexi, gyere, indulnunk kell! - szólalt meg Niall. Csodálkozva vettem észre, hogy öltönyben van..
- Mégis hová? - kérdeztem értetlenül.
- Ó, te buta! Nézd meg, milyen ruha van rajtad! - mosolygott.
Ahogy lepillantottam, a torkomon akadt a szó.. Menyasszonyi ruhában voltam.. De-de-de mégis hogyan?!
- Nialler, kihez is megyek hozzá? - néztem rá félve.
- Jaj, hát ahhoz, akit választottál! - nevetett fel.
Jó van, baszd meg, de az Harry vagy Louis?! - mondtam volna legszívesebben.
- Gyere, muszáj mennünk! - nyújtotta felém a karját a bátyám.
Hát jó.. - gondoltam és belekaroltam. A torkomban dobogó szívvel léptem be a templomba, arra várva, hogy végre megpillantsam a 'választottam'..
Minden szem rám szegeződött, de én csak a vőlegényt kerestem.. Pár másodperccel később meg is láttam az oltárt. Az oltárt, ami előtt ott állt Louis és Harry, mindketten ugyanolyan öltönyben..
Na jó, akkor kihez is fogok hozzá menni?!
- Ne félj, gyönyörű vagy, húgi! Nagyon boldogok lesztek együtt, ebben biztos vagyok! - kacsintott rám Niall.
- Köszi! És mondd csak, mi lesz az új nevem? - kíváncsiskodtam ravaszan.
- Mrs. Alexa.. - kezdett bele a nevembe a bátyám, de a befejezést nem hallottam, mert hirtelen.. helyszínt váltottunk?! Hogy mi vaaaan?! Jó, egy álomban ez lehetséges..
Ugyanabban a házban voltunk, ahol most is alszom elméletileg. Ugyanabban az ágyban feküdtem. És oldalra pillantva láttam, hogy ugyanazzal a fiúval vagyok, akivel a valóságban is.. vagyis Harryvel(?!)..
Hirtelen kinyílt az ajtó, az én szemeim pedig automatikusan lecsukódtak. A látogatónk csendesen az ágyhoz lépett és leült a szélére. Gyengéden a kezébe vette az enyémet, és halkan beszélni kezdett..:
- Nem tudom felfogni, hogy őt választottad.. Őt! Őt és nem engem! Nem értelek, gyönyörűm, de ez már mindegy.. Mindegy, mert elmegyek. Örökre. Nem bírom nézni, ahogy együtt vagytok.. A szívem már így is darabokban van, ennél jobban már nem akarom összetöretni, ezért gyáván elmenekülök. Elmenekülök, ahogy mindig, ha bátornak kéne lennem.. Ha bátrabb lettem volna, nem randiztál volna Harryvel, nem kezdtek el járni és nem mész hozzá.. és.. és.. és akkor nem szeretsz bele.. Csak azt akartam, hogy tudd: én mindig szeretni foglak, bárhol legyek is. Akár itt a Földön, akár a túlvilágon.. Szeretlek, Lexa, ezen nem változtat semmi! Te a szememben az én gyönyörűm maradsz, ha már a valóságban nem is leszünk együtt.. Hiányozni fogsz, és fájni fog, hogy távol leszek tőled, de ez a fájdalom semmi ahhoz képest, amit a kettőtök ölelkező látványa okoz.. Ezért megyek el, nem miattad. Szeretlek, és épp ez az én nagy bajom: sosem tudlak majd elfelejteni.. Ég veled, gyönyörűm! - suttogta, és hallottam a hangján, hogy sír is.
A szívem összeszorult a hallottaktól, a gyomrom pedig ökölnyi nagyságúra zsugorodott. Hiába küzdöttem, nem tudtam vele együtt sírni, de még csak ránézni sem: a szemeimet mintha leragasztották volna.. Nem engedték, hogy lássam.. Hogy lássam, amikor gyenge.. De talán ő is ezt akarta: hogy arra a Louisra emlékezzek, aki ott állt öltönyben az oltár előtt és mosolygott. Mosolygott RÁM.. Hogy ne az Louis éljen az emlékeimben, aki önmagát gyávának nevezve elsírta a szerelmi vallomását nekem, amíg aludtam, és egyszerűen elment..
*** Reggel ***
Arra ébredtem, hogy valaki - minden bizonnyal Harry - a nyakamat puszilgatja.
- Jó reggelt, kicsim! - morogta lágyan a bőrömbe.
- Neked is, drágám! - fordultam felé mosolyogva.
Közben gyorsan mindkettőnk kezét lecsekkoltam, de szerencsére egyikünkén sem volt gyűrű.. Huh.
- Mi lenne, ha ma délelőtt lustálkodnánk a másnaposságra hivatkozva, és.. - itt megcsókolt.
Nevetve toltam el magamtól.
- Hé, most mi a baj? - kérdezte zavartan.
- Semmi-semmi.. - röhögtem.
- Na megállj csak! - vigyorodott el, és egyszerűen fölém mászott, ráülve a csípőmre.
- Hű, de kanos valaki! - vihogtam, amint megéreztem, hogy felizgult.
- Csodálkozol, amikor ennek a valakinek irtó szexi és gyönyörű barátnője van? - mosolyodott el és lágyan megcsókolt.
Viszonoztam, hogy örüljön, de amikor a felsőmhöz ért, újra eltoltam magamtól.
- Ne haragudj.. - néztem rá.
- Semmi gond! De egy próbát megért, nem? - mosolygott rám.
Furcsa módon ugyanolyan boldognak tűnt, mint a kis bepróbálkozó akciója előtt.. Még csak egy kis csalódottságot sem tudtam leolvasni az arcáról.. Mondjuk ez nem baj.
- Te zuhanyzol előbb, vagy én? Esetleg együtt? - vigyorodott el perverzen.
- Előbb te, és NEM! - vihogtam.
- Oké, akkor megyek. - állt fel szomorú fejet vágva, és bement a fürdőbe.
Úristen, Louis! - jutott eszembe az álmom, ami a gyűrűcsekkoló-akcióm után ki is ment a fejemből.
Gyorsan kipattantam az ágyból és szó nélkül, mint egy őrült, rohantam át hozzá. Egyszerűen csak berontottam az ajtón, és ráugrottam az akkor még igazak álmát alvó Loura.
- Nem mehetsz el! - öleltem magamhoz szorosan.
- Neked is jó reggelt! - vigyorodott el.
- Uhh.. - rezzentem össze, mert egy kicsit fáztam.
- Gyere be. - mosolyodott el és felemelte a takaróját, hogy bebújhassak alá.
- Jobb? - kérdezte halkan.
- Sokkal! - öleltem magamhoz újra, majd a szemeim könnybe lábadtak.
- Mi a baj? - pillantott rám aggódva, és gyengéden végig simított az arcomon.
- Ugye nem mész el? - néztem a szemébe kétségbeesve.
- Dehogy! Ezt meg honn.. Ó, már tudom. Nem, nem hagylak el, ne aggódj! - puszilt bele a hajamba.
- Biztos? Ígéred? - küzdöttem a könnyeimmel.
- Ígérem, hogy nem menekülök el gyáván, még ha hozzá mész Harryhez, akkorsem! - kacsintott rám.
- Akkor jó. - mosolyodtam el, aztán hirtelen leesett mit is mondott. - Te meg.. ? Hogyan?
- Emlékszel a tegnap délutánra: a késes látomásra, vagy mire..? - erre bólintottam - Na, azt én is láttam, innen tudtam akkor, hogy miről beszélsz. Most pedig úgy látszik megint ugyanazt álmodtuk! - mosolyodott el.
- És szerinted miért? - néztem a szemébe kérdőn.
- Tudod, már mondtam régebben is: We are the same, baby! - mosolyodott el, és kimászott mellőlem az ágyból.
- Várj! - álltam fel én is.
- Igen? - fordult vissza.
- Hová mész?
- Csak lezuhanyzom, ne félj, nem megyek sehová! - nevetett fel, és egy hosszú puszit nyomott az arcomra, majd eltűnt a fürdőben..
"We are the same, baby!" - ez visszhangzott a fejemben, na meg a közös álmainkon gondolkodtam, a semmibe meredve..
Nem sokkal később meglepődve tapasztaltam, hogy az ajkai nyomán még mindig bizsereg a bőröm. Mosolyogva érintettem meg az arcomon a puszija helyét, mire egy halk sóhaj is kiszaladt a számon..
- Hát, te? Lexi, te meg mit keresel itt? - zökkentett ki a gondolatmenetemből Harry.
És ennyi! ^^ Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése