Itt is van az új! :D Sajnálom, a késést, de képzeljétek el, hogy leültem a kanapéra a géppel az ölembe és bealudtam.. xdd ^^"
Tegnap túl léptük a 25000 látogatót! :")) Köszönöm, imádlak Titeket! <33
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :))
Lexa szemszöge:
- Én kezdem, feküdj le.. - csókolt meg Harry a szobánkba érve - Illetve semmi, maradj csak, majd én megoldom ezt! - suttogta az ajkaimba és ledöntött az ágyra..
Ráült a csípőmre, és a vállamnál fogva a takaróhoz szegezett.
- Annyira imádlak.. Teljesen beindítasz.. - morogta mély hangon, miközben az ajkai vadul tépték az enyémeket.
- Hé, nem ezért vagyunk itt! - toltam el magamtól nevetve néhány perccel később.
- Igaz.. ne haragudj.. - csókolt meg újra.
A nyelveink egymással harcoltak, és amíg őt lefoglalta a smárolásunk, magam alá fordítottam.
- Masszázs idő! - hajoltam el tőle nevetve.
- Ez nem ér! - duzzogott a félbehagyott csók miatt.
- De igenis ér! - vigyorogtam.
Harry kénytelen volt belátni, hogy ma sem megy velem semmire olyan téren, így a hasára fordult és várta az "engesztelést".
***
- Most eljött a te időd, kicsim! - fordult meg vigyorogva.
Bólintottam egyet, és elfeküdtem mellette az ágyon.
Hazza nem sokat gondolkodott, azonnal lerántotta rólam a felsőm és ráült a fenekemre. A kezei helyett azonban az ajkait éreztem meg a hátamon.. Gyengéden harapdálta, puszilgatta a bőröm, miközben kicsatolta a melltartóm pántját..
- Ha-Harry.. - szóltam rá erőtlenül.
- Mi a baj? A pasid vagyok, egyszer majd úgyis leveszed a melltartód előttem! Egyébként meg nem is látok semmit, ne aggódj! - közölte, és a hátamra kente az olajat..
***
- Na, akkor én most átmegyek Louishoz! - keltem fel az ágyról.
- Jaj, ne már! Kérlek maradj! - nyöszörögte.
- Engem húzott, szóval megyek, bocsi. De nem sokára jövök! - mosolyogtam rá biztatóan, és kiléptem a folyosóra.
Csendben bezártam magam mögött az ajtót, és halkan elosontam Lou szobájáig.
Óvatosan nyitottam ki az ajtót, hátha esetleg elaludt, vagy valami, de nem ez történt. Legnagyobb meglepetésemre ott feküdt az ágyán egy szál boxerben és az ajtót bámulta - ennyire várt volna, vagy mi a fasz?! -.. Persze ahogy észrevett, rögtön szélesen elmosolyodott.
- Gyorsak voltatok. - tápászkodott fel.
- Igen, azok voltunk. - válaszoltam rezzenéstelenül.
- Nem baj az.. De ez persze nem azt jelenti, hogy nekünk is sietnünk kell.. - sétált elém féloldalasan mosolyogva.
- Harry várni fog rám. - magyaráztam elvörösödve.
- Várjon nyugodtan.. Engem az most nem érdekel.. - simított végig az arcomon. Az érintésétől szokás szerint kirázott a hideg.
- Khm.. esetleg.. Esetleg kezdjük el.. - böktem ki még jobban zavarba jőve. Te jó ég, iszonyú bénán hangzik az, amit az előbb nyöszörögtem..
- Oké! - vágta rá, felcsillanó szemekkel.
- Öö.. Louis.. - motyogtam, mert ő még továbbra is csak állt előttem.
- Igen? - mosolygott rám.
- Mi lenne, ha lefeküdnél? - pirultam el.
- Mi lenne, ha lefektetnél? - kérdezett vissza vigyorogva.
- Perverz disznó! - vágtam rá kapásból.
- Úgy értettem, mi lenne, ha te döntenél le az ágyra? - javította ki magát zavartan.
- Semmi, semmi nem lenne. - vontam vállat és az ajtóhoz indultam.
- Várj! - ragadta meg a csuklóm - Kérlek maradj! És bocs az előbbiért..
- Rendben. - sóhajtottam föl. A francba, pedig már majdnem megúsztam a vele való közvetlen érintkezést..!
- Figyelj, nem kell ezt tenned, ha nem akarod! Én megértelek. - nézett mélyen a szemembe.
- Köszönöm, Lou! És tudom, hogy megértesz, amiért iszonyú hálás vagyok ám neked! - pusziltam meg az arcát, egy pillanatra minden önkontrollomat elfelejtve.
- Azért egy ölelést kaphatok cserébe? Lécci! - könyörgött bociszemekkel.
- Persze, Boo Bear! - nevettem fel, és szorosan megöleltem.
Annyira jól esett a közelsége, hogy az szinte már ijesztő volt.. A vállába fúrtam a fejem, és azonnal meg is gondoltam magam..
Már megéreztem az illatát, így nem bírnom itt hagyni.. Egyszerűen muszájegy kicsit itt maradnom vele..!
- Rögtön mész is vissza hozzá, ugye? - suttogta fájdalmasan a fülembe, aztán az arcát ismét a nyakamba temette.
- Nem, még maradok. Na gyere, most megkapod a masszázsod! - kacsintottam rá, és szó nélkül lelöktem az ágyára.
- Biztos, hogy meg kell fordulnom? Úgy nem látlak! - nyafogott.
Nevetve megráztam a fejem, és fölé hajoltam, az oldala mellett megtámaszkodva..
- Éppen ez a lényeg. Nem kell látnod. - mosolyogtam rá.
- Miért? - tűrte el gyengéden a hajamat a fülem mögé.
- Szerintem tudod.. - fordítottam el gyorsan a fejem. Hiába, ha belenézek a szemeibe, az olyan, mintha egy mély, gyönyörű kék tóba süllyednék egyre lejjebb..
- Igen, sejtem miért. - sóhajtott fel, és megadóan hasra fordult.
Gyengéden masszíroztam a hátát, miközben mellette térdeltem. A masszázs közben egyébként egyikünk sem törte meg a ránk telepedő, akér tökéletesnek is mondható csöndet. Én csak élveztem, hogy kényeztethetem.. - Állj! Ugye ez nem jelent semmit?! Hát, csak nem! Bár, ki tudja..?
Hosszú percekkel később fölé térdeltem, hogy onnan folytassam a masszírozását. Illetve nem simán fölé, hanem a feneke fölé helyezkedtem el.. A formás feneke fölé.. Oké, elég ebből, Lexa!
- Ha esetleg elfáradt már a lábad, nyugodtan rám ülhetsz, nem értem félre! - mondta, mintha csak kitalálta volna a gondolataim.
- Rendben, kösz.. - motyogtam, és tettem, amit megengedett. Megtettem, és ezzel elkövettem egy hatalmas hibát..: közelebb kerültem hozzá, mint szabadott volna. Ha jobban tartom a távolságot, tuti, hogy ellenállok neki.. így viszont ez már korántsem olyan biztos! Az eddigi stabilságom kezd meginogni..
Egyszer csak azt éreztem, hogy Lou alfele egy picit megemelkedik alattam.. Ahogy rájöttem miért is történt ez, fülig pirultam. Hát igen, úgy tűnik már megint sikerült felizgatnom..
- Most te jössz, és nem fogadok el nemleges választ! - mászott ki alólam hirtelen.
- De.. de.. akkor a pólóm.. Inkább megyek. - indultam az ajtó felé, hogy megakadályozzam a készülőben lévő hatalmas katasztrófát.
- Ne! - rántott vissza magához - Még ne.. - suttogta, és elkezdte puszilgatni az arcomat.
- Louis, ne csináld, kérlek.. Kérlek! - nyöszörögtem erőtlenül.
- Muszáj.. muszáj.. sajnálom.. - lehelte az ajkaimra, és megcsókolt..
A karjaim kettőnk közé szorultak, így nem tudtam olyan hevesen tiltakozni ellene, ahogy kellett volna.. Elvégre nem volt mivel..
Azért sokszor megpróbáltam elhajolni előle, de ilyenkor mindig ő bizonyult az erősebbnek, szóval esélyem sem volt a szabadulásra..
Végső kétségbeesésemben visszacsókoltam.. Ahogy vártam, ezen annyira meglepődött, hogy lankadt a figyelme, és sikerült eltávolodnom tőle.
- Louis.. én.. én szeretem Harryt.. én.. én.. nem csalom meg! Soha! Illetve többé már nem.. Igen, még veled sem! Kérlek ne csináld ezt többet! Kérlek szépen, Louis! - néztem mélyen a szemébe.
- Ne haragudj, de rohadtul beindultam attól, hogy rám ültél.. Az én hibám volt, nem kellett volna ezt javasolnom, szóval bocsi! - mondta szomorúan.
- Semmi sem történt az előbb, felejtsük el! Rendben? - kérdeztem óvatosan.
- Igen, persze, és a többi szokásos szövegem erre a mondatodra.. - motyogta csalódottan.
- Egyszerűbb lett volna, ha az elején kimegyek. Sajnálom. - indultam kifelé.
- Ne sajnáld, mert egyedül én szívtam meg. - szólt utánam.
A hangjában annyi fájdalom volt, hogy összeszorult tőle a szívem. Akaratlanul ugyan, de visszafordultam, aztán odarohantam hozzá és szorosan megöleltem.
- Nem gondoltam ám komolyan az előbbit! Ez nem szívás, sőt! Gőzöm sincs arról, mi ütött belém! Nem akartalak megcsókolni, bocs. Te vagy az egyik legjobb barátom, Lexi, és remélem ez még jó sokáig így marad! - mosolygott rám.
- Igen, ezt én is így gondolom. És köszönöm, Louis. - viszonoztam a mosolyát.
- Akkor, jó éjt. - nyomott egy puszit a homlokomra.
- Neked is, Boo Bear. - kacsintottam rá, majd visszamentem Harryhez.
Illetve a folyosón még megálltam gondolkodni egy kicsit. Hazzán, és a viselkedésén..
Aggasztóan sokszor kanos mostanában a gyerek, szóval lassan már esedékes lesz, hogy lefekszem vele.. Lefekszem vele, vagy különben esetleg még.. Nem, ilyenre még gondolni sem szabad! Nem csalna meg és kész! Bezzeg én már megtettem ezt vele.. Azt is muszáj lesz majd elmondanom neki valamikor. De Louist kihagyom a sztoriból, az ő érdekében. Meg persze a banda és a rajongóik miatt is. Kitudja mennyire akadna ki Loura Haz, ha megtudná, hogy pont vele.. Oké, hagyjuk inkább ezt a megcsalós témát, eléggé zavaró egy idő után. Ami történt, megtörtént. - fejeztem be a gondolatmenetemet.
Halkan lopakodtam be a szobába, hátha Harry már elaludt várakozás közben.. Belépve láttam, hogy igazam volt: már édesen szuszogott, a haja összevissza állt, szokás szerint a létező minden irányba, természetesen. Istenem, olyan aranyos, amikor alszik! Meg persze amúgy is..
Mosolyogva bújtam be mellé az ágyba, és legnagyobb meglepetésemre néhány perccel később hátulról magához szorított.
- Jó éjt, kicsim.. - lehelte a fülembe, majd vissza is aludt.
- Neked is! - suttogtam fülig érő szájjal.
*** Reggel ***
Teljesen kipihenten ébredtem fel, Harry viszont meg sem mozdult, hanem csendesen aludt tovább. Nem volt szívem felkelteni, ezért óvatosan másztam ki a karjai közül és elvégeztem a reggeli teendőim a fürdőben.
A konyhába leérve láttam, hogy már mindenki fent van.
- Jó reggelt! - huppantam le Louis mellé.
- Harryt hol hagytad? Ennyire kifáradt az este? - vigyorgott perverzen Zayn.
- Én a helyedben befognám a szád, haver! - nevetett Lou, aztán magához húzott, és szorosan megölelt.
- Köszi. - nyomtam egy puszit az arcára.
- Nincs mit, Lexi. - suttogta mosolyogva.
- Húú, ezt nevezem! Ez ám az összhang! Jaj tényleg, milyen volt a ti estétek? Masszázs, aztán egy kis.. khm.. khm.. - vigyorodott el Liam.
- Feleségül fogom venni Lexát. Imádom, ahogyan masszíroz! - jelentette ki Louis, mire én elnevettem magam.
- Azt hiszem ehhez még Harrynek is lesz egy-két szava! - röhögött Tori, aztán bocsánatkérően nézett rám.
- Louis, azért vigyázz, miket mondasz előttem! - pillantott rá jelentőségteljesen Niall.
- Lou csak viccelt, nyugi! - szóltam közbe.
- És ha nem? - fordult felém kíváncsian Louis.
- Én.. öö.. én.. - dadogtam meglepetten.
- Hát eddig jó! Most mondd tovább így: Igen, szerelmem, hozzád megyek feleségül! - vigyorgott kajánul az 'újdonsült vőlegényjelölt'.
- Louis, én.. - vörösödtem el.
- Lexi, kérsz teát? - sietett a segítségemre Tori.
- Igen, köszi! - mondtam megkönnyebbülve. Ezt megúsztam! Egyenlőre..
- Ajjaj, el kellene már menni boltba! Fogytán a kajánk! - tájékoztatott minket Nialler, aki eddigre már derékig benne volt a hűtőben.
- Oké, de Harryvel mi lesz? Nincs szívem felébreszteni, olyan aranyosan alszik. Hagyjuk itt, vagy mi legyen? - néztem körbe a többieken.
- Nekem mindegy. - válaszolták egyszerre, kivéve Lout.
- Hát, ha nincs szíved hozzá, akkor ne keltsd fel, hanem maradjon csak. - mondta csalódottan(?).
- Oké, akkor én kész is vagyok! - álltam fel a székről.
- Szerintem ezzel mindenki így van. - jegyezte meg gúnyosan Louis.
- Jól van, menjünk! - szólt közbe Liam, aki már látta a közelgő viharfelhőket.
Még jókor, mert azt hiszem még néhány perc, és egymásnak estünk volna (de persze csak szóban!).. Vagy talán máshogy is..? Á, dehogy, ez hülyeség!
*** Délután fél 3 ***
- Ah, végre megjöttünk. - csukta be az egyik kocsi ajtaját Dan.
- Basszus, hogy tudtok ti ilyen fárasztóak lenni, fiúk? - nyöszörgött Demi is, mi pedig Torival egyetértően bólogattunk.
Hogy mi történt? Elég volt bemenni egy plázába és egyedül hagyni a srácokat kb 5 percre.. Természetesen eltűntek és mindenkit egyesével kellett összeszedni..! Ráadásul még menekültek is előlünk! Abba a hangosbemondós izébe meg nem mondathattuk be a nevüket, mert akkor megrohamoztak volna minket a rajongók, és rajtunk keresték volna a fiúkat.. Röviden szólva: kellemes egy délelőtt volt a mai. :D Illetve már délután 3 lesz.. Na, mindegy.
- Ezt nem hiszem el! Harry még mindig nem kelt föl?! - néztem körbe hitetlenkedve az üres nappaliban.
- Menjünk együtt felébreszteni! - vigyorodott el ördögien Zayn és Louis.
A többiek persze teljesen belelkesedtek ettől, így halkan röhögve indultunk fel az emeletre. Végig a srácok poénjain nevetett mindenki, nem is figyeltünk különösebben semmi másra.
- Harry, felébredté.. - és itt elakadt a szavam a látottaktól.
Az emlegetett szamár ijedten kapta fel a fejét. Lebukott.. Rajtakaptuk..
A mögöttem állók reakcióját már nem is hallottam, az agyam már csak tompán érzékelte a külvilágot..
Ahogy hátra pillantottam, mindenki szánakozva nézett vissza rám.. Egyedül Louis volt az, aki - mivel szorosan a nyomomban jött - közvetlenül mellettem állt. A többiektől elfordulva rá néztem, és meglepődve tapasztaltam, hogy ő nem sajnál, hanem megért.. Ezután újra az ágyra pillantottam..
- Uramisten.. - kaptam a szám elé a kezem, mint akinek csak most jutott el a tudatáig az egész, majd egyszerűen a földre rogytam.
Némán meredtem magam elé, a torkomban egy hatalmas gombóc volt.
Ja, tényleg, hogy mit is láttam/láttunk?
Harry éppen Carolinenal volt.. Illetve nem vele, hanem benne.. Carolinenal/ban! Ez viccnek is rossz!
E-e-ezt nem tudom elhinni.. Mégis megtette.. És pont vele! Én.. én.. Miért?! - gondoltam fájdalmasan, miközben a könnycseppek egyre gyakrabban szántották végig az arcomat.
Louis gyorsan kapcsolt, mert mellém térdelt és hátulról átölelt vigasztalásképp.
- Lexi, nyugodj meg kérlek! Ne add meg azt az örömet Carolinenak, hogy sírni lát! Kérlek! Lexi, te erős vagy, képes vagy felülemelkedni a síráson! Nekem is ellenálltál, ez is menni fog! Te erős vagy, gyönyörűm! Én hiszek ebben.. Én hiszek benned! Képes vagy rá, tudom! Egyébként, ha akarod, este velem megbeszélheted ezt az egészet és kisírhatod magad, de most légy erős! - suttogta a fülembe Lou úgy, hogy csak én halljam.
Alig észrevehetően bólintottam egyet, elvégre igaza volt. Louis erre halványan elmosolyodott - legalábbis a szemem sarkából így tűnt -, és felállt.
Vettem egy nagy levegőt, majd lassan kifújtam, amitől sikerült egy kicsit megnyugodnom. Ezután megtöröltem a szemeimet és feltápászkodtam a padlóról.
Amint Harry észrevette, hogy ismét állok, fejvesztve pattant ki az ágyból, úgy ahogy volt(..), és odarohant hozzám.
- Kicsim, én.. én.. Ne haragudj rám! - kezdte kétségbeesetten, és megpróbálta megfogni a felkarom.
- Ne, kérlek ne érj így hozzám.. - nyöszörögtem. Ugyan belegondolni is rossz, de ki tudja hol járt a keze az előbb Carolineon..
- Nézd, én csak.. Sajnálom. - suttogta elhalóan.
Lehunytam a szemeimet és oldalra fordítottam a fejem. Próbáltam kitalálni mit is mondjak neki..
- Ne üsd meg, Louis! - szólaltam meg hirtelen.
Ahogy ismét feléjük fordultam, mindketten meglepetten néztek rám.
- Miért ne? - érdeklődött Lou, akinek az ökle Harry arcától néhány centire volt csak. Úgy látszik tényleg éppen időben szóltam közbe..
- Mert ne! - pillantottam rá jelentőségteljesen. Szerencsére fogta az adást, és a kezét visszaengedte a teste mellé.
- Pedig megérdemelné.. - morogta.
- Igen, megérdemelném.. - ismételte suttogva Hazza.
- Na, akkor én megyek édes! Legközelebb hol találkozzunk? Sajnos nem volt időnk ezt most rendesen befejezni, de majd bepótoljuk. - lépett elő, a mostanra már felöltözött(!) Caroline.
- Szállj már le rólam, te beteg vagy! Hagyj engem békén! - szólt rá Harry ingerülten.
- Á, csak nem te vagy a barátnője? - fordult hozzám.
- De igen. - válaszoltam kifejezéstelen arccal.
- Ezt nem értem! Harry cica azt mondta, hogy szép vagy.. De hát ez eléggé kiábrándító.. - vigyorodott el ördögien.
- Tudod, mindig is megakartam tőled kérdezni, hogy hány évet tagadsz le a akkor, amikor azt állítod, hogy 32 vagy! Mondjuk még plusz 20-at? Esetleg plusz 30-at? - viszonoztam a "kedvességét".
- Na, gyere ide te kis..! - sötétült el a tekintete.
- Itt vagyok. Akarsz valamit? - sziszegtem.
- Nem, nem akar, mert ha nem tűnik el most azonnal, a hajánál fogva rángatom ki! - lépett elém védelmezően Louis.
- Ú, most nagyon megijedtem! - vihogott, aztán mindenkit kikerülve méltóságteljesen elvonult.
- Lexi, én tényleg borzasztóan sajnálom.. - folytatta Hazza.
- Harry, basszus, vegyél már fel valamit! Mondjuk egy alsógatyát, de most komolyan! Illetve.. tudod mit? Zuhanyozz le és öltözz fel, aztán meg gyere le! Mondanom kell valamit.. Mindenkinek. - sóhajtottam fel.
- Rendben. - bólintott Haz, és a fürdőbe rohant.
- Tori, beszélhetnénk? - ragadtam karon a barátnőm, és szó nélkül magammal ráncigáltam az egyik szobába.
- Ugye nem?! Lexi, most komolyan elmondod nekik a múltad minden részletét, csak mert Harry félrelépett?! Ez hülyeség! - rázta meg a fejét hitetlenül Vic.
- Nem, nem az. Minek titkoljam? Legalább megtudja Louis is, miért viselkedem néha úgy, mint egy nemistudommi.. - mosolyodtam el keserűen.
- Te tudod. - hagyta rám végül.
- Azt ígérted segítesz. Akkor megteszed? Egyedül képtelen leszek rá.. - néztem rá esdekelve.
- Persze, hiszen megígértem. Na, gyere, menjünk le mi is! - nyitotta ki az ajtót.
A nappaliban már mindenki lent ült a szőnyegen egy körben. Csak mi hiányoztunk, mert időközben Hazza is leért.
Én Lou és Harry, Tori pedig Zayn mellé ült le.
Egy nagyot sóhajtottam, és belekezdtem..:
- ...
Ennyi! ^^ Tudom, hogy késtem, amit nagyon sajnálok! Igen, engem is nagyon zavar, hogy azt hiszem képes vagyok megírni egy részt valameddigre, de aztán még sem sikerül és folyton azt ismételgetem, hogy 'bocsi'.
Egyébként borzasztóan jól esik látni, hogy mennyien vannak online még éjszaka is az új részt várva - akár hétköznap, akár hétvégén. Imádlak titeket és köszönöm nektek! <33 *-*
Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése