Itt is van az új! :D Na, most már túl léptem a 75 részt, és nem fejeztem be itt, nemúgy, ahogy a másikat! :DD Sőt, ez szerintem több, mint 100 részes lesz! ;))
Köszönöm a komikat az előzőhöz, imádlak Titeket! *-* <3
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :)
Ja, és képzeljétek, szombaton kaptam egy csomó 1D-s cuccot! Wááááá! *-* :333333 Oké, tényleg befejeztem a szövegelést! ;D
Lexa szemszöge:
A nappaliban már mindenki lent ült a szőnyegen egy körben. Csak mi hiányoztunk, mert időközben Hazza is leért.
Én Lou és Harry, Tori pedig Zayn mellé ült le.
Egy nagyot sóhajtottam, és belekezdtem..:
- Először is, Harry, csak hogy tudd: én nem fogok kiabálni, és nem foglak pofon vágni sem. Azért nem, mert éreztem, hogy ez lesz.. Azzal, hogy nem tettem szét neked azonnal a lábam, növeltem ennek az esélyét, és ezzel én minden visszautasításnál tisztában voltam. - mosolyodtam el keserűen.
- De Lexi, ez akkor is.. Ez akkor is.. ah! Harry azt ígérte nekem, hogy sosem csalna meg téged! - nézett rám Louis.
- Tényleg így volt.. - hajtotta le a fejét Hazza.
- Tudom, hallottam. - vallottam be - Egyébként ugye azt is mondtad, hogy várni fogsz rám..
- Igen, ne haragudj.. - húzta össze magát még jobban.
- Nézd, te megtartottad ezt, csak nem úgy, ahogy akkor gondoltuk.. Vártál rám, és még várhatsz is jó sokáig. - mondtam rezzenéstelen arccal.
- Akkor mi most, hogy is vagyunk? - kérdezte kíváncsian, de félve.
- Nem tudom.. - túrtam zavartan a hajamba.
- Öö.. Lexi, nem akarok közbe szólni, de szerintem ezt majd a végén még megbeszélitek. Most ess túl a másikon..! - szólt közbe Tori.
- Jó, igazad van.. - sóhajtottam fel.
Mindenki kíváncsian figyelte, ahogy veszek egy mély lélegzetet és neki állok beszélni.
- Sajnálom, hogy hazudtam nektek. Sajnálom, hogy azt mondtam, hogy szűz vagyok.. Az igazság az, hogy nem vagyok az. - kezdtem bele.
Egyenlőre ennél megálltam és körbe néztem rajtuk, a reakciójukat várva. Lassan elkezdett mindenkinek leesni a dolog..
- Húgi.. u-u-ugye nem..? - pillantott rám félve a bátyám, szegénynek még a hangja is remegett.
- De igen. - bólintottam.
- É-é-és mégis mikor..? - kérdezte halkan Liam.
- 15 évesen. 15 éves koromban erőszakoltak meg. - mosolyogtam rájuk keserűen - Ezt eddig csak Tori tudta, de már ideje volt elmondani másnak is..
- Baszd meg, akkora egy pöcs vagyok! - ugrott fel Harry, és elkeseredetten belerúgott a kanapéba(..).
- Higgadj már le te idióta! Még nem fejezte be! - mordult rá Lou.
- Bocs.. - huppant vissza mellém Haz.
- Nem gond, és köszi, Boo Bear. Szóval, ugyan nem tudom, mennyire érdekel titeket, de azért mondom tovább..: 15 évesen rengeteget jártam bulizni, miután Zaynnel szakítottunk.. Az is egy szokásos estének indult, de végül nem éppen az lett belőle. Emlékszem, hogy egyedül sétáltam az egyik szórakozóhely felé, és úgy éreztem, hogy valaki figyel, viszont hiába néztem körbe, sokáig nem láttam senkit.. Mivel senki nem volt velem, eléggé féltem a sötét utcán. Aztán, amikor elhaladtam az egyik sikátor előtt, valaki berántott oda, és mielőtt kiabálhattam volna, beragasztotta a számat, és a kezeimet is megkötözte a hátam mögött.. Iszonyúan féltem tőle. Az ő arcát néha még most is látom magam előtt és azt az arcot valószínűleg már sosem felejtem el.. De ez most mindegy is. A sikátor végében behúzott valami pinceszerű helyiségbe, ahol nem voltak ablakok, sem pedig más, néhány kamerán és reflektoron kívül.. Szó szerint letépte rólam a ruháimat, aztán ő is levetkőzött. Öö.. azt hiszem Harry, te voltál az, aki a hátamon lévő halvány csíkokat emlegette az aquaparkban. Te voltál, ugye? - fordultam az említetthez.
- I-igen.. Miért? Csak nem ő.. Csak nem ő csinálta azt is? - pillantott rám kérdőn Hazza. Szegénynek a szeméből sugárzott a félelmen kívül a düh, a keserűség és a megbánás.
- De igen, ő csinálta.. Én.. szóval.. elővett egy.. egy.. - és eddig bírtam küzdeni a könnyeim ellen, innentől kezdve már hagytam őket lefolyni az arcomon.
- Shh! - húzott magához Louis.
Ahogy átkarolt, valamivel jobban éreztem magam, de folytatni már nem voltam képes a "mesémet".
- To-Tori.. kérlek.. - suttogtam, miközben segélykérően a barátnőmre néztem.
- Akkor majd én folytatom tovább, ne aggódj, Lexi. - mosolygott rám biztatóan. - Szóval, elővett egy ostort.. Azok a csíkok Lexa hátán, tehát annak a nyomai. - itt újra meghallottam a csattanásokat a fejemben, és remegve bújtam hozzá még jobban Louhoz. Na, azt a tárgyat, és annak a hangját sohasem felejtem el, az túlságosan bennem maradt..
- A többit gondolom nem kell részleteznem, mindenki lefeküdt már valakivel, tudja hogy van ez. - itt kíváncsian rám nézett, a szemében láttam a kérdését: elég-e, ha ennyit mond.
- Arra még emlékszem, hogy hosszú órákig csinálta, újra és újra.. Szörnyen fájt, talán minden alkalommal egyre jobban.. Szerencsémre a végére már szabályosan elájultam a fájdalomtól és vége lett az egésznek.. Legalábbis az én részemről.. - tettem hozzá remegő hangon.
- Igen, bocsi, csak ezt én nem tudtam volna így megfogalmazni.. Egyébként Lexi elmondása alapján valami pornó oldalra forgathatott videót az ott lévő kamerákkal és reflektorokkal.. Na, meg az ostorral.. Eléggé durva, de szinte biztos. - motyogta Vic, mostanra már csillogó szemekkel.
- Amikor reggel magamhoz tértem, szerencsére ő már eltűnt minden cuccával együtt. Összeszedtem a széttépett ruháimat, felöltöztem és hazabotorkáltam. Még most is látom magam előtt, ahogy az emberek megvetően átnéztek rajtam az utcán, és elkönyveltek egy újabb részeges, vadul bulizó, kezelhetetlen kamasznak.. - meredtem magam elé elgondolkodva, könnyes szemmel.
- Ne haragudj rám, kicsim, undorító vagyok! - vágott közbe újra Harry, de senki sem figyelt rá.
- E-e-ez Wolverhamptonban volt? - kérdezte félve Li.
- Igen, ott. - bólintottam a könnyeimet törölgetve.
- Ezt nem.. ezt nem tudom felfogni, húgi, sajnálom.. - suttogta Niall, a sírástól fojtott hangon.
- Öö.. izé.. még nem fejeztem be, mert még van más is.. - jegyeztem meg halkan.
A kérdő tekintetüket látva folytattam..:
- Amikor hazaértem, anya éppen reggelizett, de látszott rajta, hogy nagyon aggódik miattam. Ahogy meglátott, iszonyúan megijedt és szorosan megölelt. Elmondtam neki mindent, ő pedig rögtön telefonált a suliba, hogy ezen a héten már nem megyek be, majd a főnökétől is elkéredzkedett.. - itt tartottam pár másodperc szünetet, hogy leküzdjem anyu emlékének a fájdalmát, aztán tovább beszéltem - Néhány héttel később kiderült, hogy terhes vagyok.. Igen, Lou, jól sejtetted. - mosolyodtam el halványan.
- Sajnálom, hogy felemlegettem. - hajtotta le a fejét.
- Ugyan, mintha amúgy nem jutna eszembe! - legyintettem - Ti nem tudjátok elképzelni, milyen nagyszerű érzés az, amikor tudod, hogy valaki él benned..! Egyszerűen leírhatatlanul jó volt minden reggel úgy ébredni! - simogattam meg a hasam a könnyeimmel küzdve - Hiába nem szerettem, sőt nem is ismertem az apját, őt nagyon szerettem.. És persze még most is szeretem! - suttogtam erőtlenül, a könnyek pedig patakokban folytak le az arcomon az emlékek miatt - Szerencsére anya is megértett, és mindenben támogatott is.. Aztán.. aztán.. megtörtént az, ami mindent végérvényesen megváltoztatott.. A 2.hónapban jártam, amikor anyuval hazafelé igyekeztünk egyik nap, késő este. Még a városon kívül voltunk, egy eléggé kivilágítatlan és elhagyatott úton. Ő épp engem figyelt, amikor az egyik kanyarban feltűnt az a kamion.. Felsikítottam, ő pedig végső elkeseredésében eltekerte a kormányt.. A kórházban tértem magamhoz, 2 héttel később. Ott az orvosok közölték velem, hogy anya és a részeg kamion sofőr a helyszínen meghalt, ráadásul a gyerekemet is elveszítettem.. Na, ekkor törtem össze teljesen. Utána még kb. három hétig benntartottak, aztán a rendőrök bedugtak az árvaházba. Egészen Tori megérkezéséig kiszöktem éjszakánként cigizni és sírni.. Vagdostam magam, és rengetegszer álltam közel az öngyilkossághoz is.. De végül megjött Vic, és megmentett. Nekem ő nem csak a legjobb barátnőm, hanem a testvérem is! Ha ő nincs, akkor én sem lennék itt.. Neki köszönhetem, hogy élek, és ő húzott ki abból a gödörből, amibe akkor belestem. Nélküle nem is tudom, mit csinálnék! És azt is nagyon jól tudom, hogy sohasem fogom tudni eléggé megköszönni neki mindazt, amit értem tett! Nagyon szeretlek, Tori.. - öleltem meg a teljesen meghatódott barátnőmet.
- Te te-te-terhes voltál? É-é-és ezt miért nem mondtad el? - nézett rám kérdőn, a szinte sokkos állapotban lévő bátyám.
- Azért, mert nem akartam egyszerre mindent rád zúdítani! Tudod, hogy anya halálhíre is megviselt! - válaszoltam halkan.
- Jó, igazad van, de.. Egyszerűen felfoghatatlan! Hogy én nagybácsi lettem volna és.. Te jó ég! - rázta a fejét hitetlenül - Jaj, olyan kár! Annyira jó lett volna azzal a kis picivel játszani..!
Na, ennél zokogni kezdtem. Nekem mondja?!
- Baszd meg, Niall, ezzel rohadtul nem segítesz! - förmedt rá Louis, aztán újra szorosan magához ölelt.
Ezután hosszú percekig mindenki némán ült és a hallottakat próbálta megemészteni.
- Öö.. Lexi.. akkor velünk most mi lesz? - törte meg végül a csendet Harry.
- Nem tudom.. Nem haragszom, mert.. mert én is megcsaltalak.. Csak.. csak gondolkodási időt szeretnék kérni. - motyogtam.
- Te-te-te is me-me-megcsaltál? - döbbent meg - És mégis mikor?!
- Akkor, amikor Loura vigyáztam és kettesben voltunk itthon.. - suttogtam.
- Tudtam! Ti nem csak barátok vagytok, ez világos! - kiáltott fel Hazza.
- Én nem.. mi nem.. - dadogtam.
- Jó, ha nem vele, akkor mégis kivel?! Mikor találkozhattál te más fiúkkal, mondd csak?!
- Akkor volt az is, hogy Louis elaludt, mert fáradt volt. Én lementem a partra sétálni, és ott találkoztam egy Roy nevű fiúval. - mosolyodtam el ártatlanul.
- Na jó, de.. de.. Ti csak csókolóztatok, nem? - vonta fel a szemöldökét.
- Igen, mi csak csókolóztunk. - vágtam rá.
Én nem hazudtam semmit sem, minden igaz volt, amit mondtam. Ez tök jó! Imádom Harryt, hogy semmire sem kérdez rá konkrétan! :D Tényleg megcsaltam, nem? De. Tényleg találkoztam Royjal a parton, ugye? Aha. Tényleg csak smároltam (Louval), igaz? Igen. Na, ezek után nevezzen engem bárki hazugnak! :P
- Akkor, gondolkodási idő? - váltott témát. Huh, erről ennyit!
- Igen. - bólintottam félve.
- Jó, szóval leköltözzek a kanapéra, ugye? - kérdezte.
- Ne. Én.. én abban az ágyban biztos nem alszom többet! - jelentettem ki komolyan.
- Értem.. De akkor mi legyen? - pillantott rám kérdőn.
- Nálam alhat, ha szeretne.. - ajánlotta fel Louis.
- Persze, hogy lenyúld! - morogta Harry.
- Nézd, ha elveszíted őt, az nem miattam, hanem a viselkedésed miatt lesz! - vágott vissza Lou, majd mosolyogva felém fordult - Szóval? Ha egyedül szeretnél aludni, akkor lejövök én a kanapéra, vagy akár elalszom a szőnyegen is!
- Köszi, de erre nincs szükség! Ha nem zavarlak, akkor szívesen ott aludnék.. És tényleg nem kell a földön vagy idelent aludnod! - néztem a szemébe.
- Engem nem zavarsz, hálótárs! - kacsintott rám és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Akkor jó. - sóhajtottam fel megkönnyebbülten.
- Gyere ide, húgi! - szorított magához Niall. - Szeretlek, ugye tudod?
- Igen, és én is téged, Nialler! - bújtam hozzá még jobban, a szemembe pedig újra könnyek gyűltek.
- Nagyon büszke vagyok rád, Lexi. - mosolygott rám Tori.
- Köszi. - öleltem meg őt is.
Ezután persze a többiek is mind megszorongattak, kivéve Harryt és Lout.
- Hé, Louis, te miért nem öleled meg egy kicsit? - kérdezte Liam.
- Azért, mert Lexa ezt nem azért mondta el, hogy sajnáltassa magát! Én majd felvidítom helyettetek is, ti csak szánakozzatok tovább! - vonta meg a vállát.
- Öö.. Lounak teljesen igaza van, nem ezért mondtam el! - pillantottam rájuk.
- Én megmondtam! - nyújtotta ki a többiekre a nyelvét Louis.
- És mégis hogyan akarsz feldobni? - fordultam felé kíváncsian.
- Az legyen az én titkom! - kacsintott egyet mindentudóan mosolyogva.
- Biztos lesmárol, ha felértek.. Ez aztán a nagy titok! - forgatta meg a szemeit mérgesen Hazza.
- Csak irigy vagy, Styles, mert most nem veled alszik! Sőt, amíg itt vagyunk Hawaii-n, addig elfelejtheted a vele töltött éjszakákat! - vihogott Lou.
- Na, most komolyan! Mit találtál ki? - néztem rá bociszemekkel.
- Megnézünk valami filmet a laptopomon, és mindjárt pucolok répát meg csinálok popcornt is. Ez így jó lesz, vagy még erőlködjek egy kicsit? - harapott az ajkába mosolyogva.
- Nem kell, ez így tökéletes lesz, imádlak, Boo Bear! - öleltem meg boldogan.
- Akkor jó. - puszilt bele a hajamba.
- Hé-hé-hé! - nyafogott Harry.
- Bocsesz, de egyenlőre ti gondolkodási időben vagytok! - vigyorodott el pimaszul Louis, és a konyhába ment.
- Lexi, biztos, hogy ezt akarod? - súgta a fülembe Tori. Hát ő meg mikor került mellém?
- Mármint mit? - kérdeztem értetlenül.
- Ezt a gondolkodási időt, vagy mit! - na, itt karon ragadtam, és odébb vonszoltam a többiektől.
- Igen, biztos.. Tudod, én szeretem Harryt, és ez ennyitől nem múlik el! Igaz, hogy mindketten félreléptünk, de még nem tudok rá csak barátként tekinteni.. Amúgy miért olyan fontos ez? - vontam fel a szemöldököm gyanakodva.
- Nem lenne jobb, ha egyszerűen kidobnád, és Louval járnál? Olyan jók lennétek együtt! - magyarázta.
- Na jó, Tori.. Mégis hány órán át tömte ezzel a fejedet Liam, hmm? - sóhajtottam fel.
- Nem tudom miről beszélsz! - vágta rá elvörösödve.
- Aha, persze! - forgattam meg a szemeimet.
- Jó, lebuktam. Néhány napja 3 óráig beszélt nekem arról, hogy nektek együtt kell lennetek.. - vallotta be.
- Értem. És ezért úgy gondoltad, hogy neked is segítened kell a 'Louxa' létrehozásában? - kíváncsiskodtam.
- Én.. izé.. Szerintem Linek igaza van! De jó, oké, felfogtam, nem szólok bele, nyugi! - emelte maga elé a kezeit védekezésképp.
- Helyes. Ezt egyedül én tudom eldönteni! - bólintottam, és visszamentem a többiekhez.
Láttam, hogy Liam iszonyú csalódott lett, miután Tori is visszatért egy szomorú fejrázás kíséretében. Hát, ez van! De most komolyan, nekem kell döntenem, nem?
Ééés ennyi..... lenne, ha nem ígértem volna dupla részt! ^^ Szóval, még egyszer jó olvasást, remélem tetszeni fog a 77.rész! ;))
- Mehetünk, Lexi? - lépett be Louis is a helyiségbe, megpakolva kajával.
- Persze! - nevettem el magam. Szegény eléggé vicces látványt nyújtott..
- Várj, segítek! - kaptam el vigyorogva, szerencsére még éppen időben, az egyik zuhanó félben lévő tálat.
- Hoppá! Köszi. - pirult el az ügyetlenségén.
- Semmi gond, Boo Bear! - mosolyogtam rá, majd visszafordultam a többiekhez - Jó éjt!
- Jó éjt nektek is! - köszöntek el kórusban, kivéve Hazzát, ő ugyanis odasétált hozzánk.
- Idefigyelj, Tomlinson! Ő még mindig az én csajom, szóval melegen ajánlom neked, hogy ne viselkedj másképp vele, mint ahogy szoktál! - nézett rá fenyegetően.
- És persze, neked jó éjt, kicsim! - nyomott egy puszit az arcomra mosolyogva. Illetve a szám sarkába..
- Öö.. Harry! - szóltam rá.
- Bocsi, csak megszoktam.. - mentegetőzött.
- Tudom, én is. - nevettem fel keserűen, és mielőtt láthattam volna a reakcióját, felrohantam a lépcsőn, Louist kikerülve.
- Mindjárt megyek én is! - kiabált utánam Lou.
Ezt csak egy bólintással nyugtáztam, és tovább sétáltam a folyosón. Már éppen automatikusan mentem volna be a Hazzával közös szobámba, amikor rájöttem, hogy semmi keresni valóm sincs ott. Vagyis lehet, hogy néhány ruha nem ártana..
Azonban ahogy megpillantottam a feltúrt ágyat, a szemem könnybe lábadt, és kirohantam onnan, egyenes Louis szobájába. Ott rögtön az ágyra dobtam magam, és csendesen sírni kezdtem.. A fejemben újra és újra láttam azt a jelenetet, amikor rájuk nyitottunk..
Néhány perc elteltével lépteket hallottam, majd valaki - pontosabban Lou - bejött a szobába. Letett valamit az éjjeli szekrényre - gondolom a tálakat -, aztán éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy, ergo: leült mellém.
- Shh! Nincs semmi baj, Lexi. - simogatta meg a hátamat. A hangjából áradt az együttérzés és a megértés.
- Tényleg? Tényleg nincs semmi baj?! - kaptam fel a fejem bosszúsan.
- Jó, ez így hülyeség, elismerem, de ezt szokták ilyenkor mondani, nem? - védekezett gyorsan - Akkor inkább azt mondom, hogy én itt vagyok neked, és nem hagyom, hogy bárki bántson! Ne félj, amíg engem látsz! És persze utána se, mert én mindig vigyázok rád, akárhol vagy!
- Köszönöm, Boo Bear. - bújtam hozzá szorosan.
- Nincs mit, de tényleg. - motyogta a hajamba.
- Szerintem pedig van mit. - néztem fel rá hálásan.
- Oké, te tudod.. - hagyta végül rám - Esetleg lezuhanyzol, vagy valami?
- Igen, köszi. Csak az a baj, hogy nincs itt ru.. - kezdtem, viszont ő közbe vágott.
- Tudom, de majd hozok át én, neked nem kell oda visszamenned! - kacsintott rám - Fehérnemű elég, ugye?
- Ha adsz kölcsön pólót, akkor igen. - mosolyodtam el.
- Ebben az esetben megkapod a múltkori csíkosat! - vigyorodott el, és kiment.
Én pedig gyorsan bezárkóztam a fürdőbe és beálltam a forró víz alá. Ha valami, akkor a zuhanyzás az, ami teljesen megnyugtat. Vagyis az az, ami még teljesen lenyugtat, Loun kívül..
Louis szemszöge:
Legszívesebben örömtáncot jártam volna, amiért velem alszik! (Illetve jártam is egy béna, rövid változatot a folyosón menet, de ez mellékes.. :D)
- Hát te meg mi a faszt akarsz itt?! - mordult rám Harold, ahogy beléptem a szobájába. Igen, már csak az ő szobája! :D
Egyébként azért is reagálhatott ilyen durván, mert épp megzavartam abban, hogy Lexa bugyijait(!) ölelgeti, szagolgatja(?) és beszél hozzájuk.. Hát okéé.. Mindig is tudtam, hogy perverz, na dehogy ennyire?! Bele sem merek gondolni, mit fog még csinálni (magával) ezek után..
- Csak Lexinek viszek ruhát. - vontam meg a vállam, aztán egy ördögi vigyor kíséretében hozzá tettem: - Vagyis fehérneműt, más nem kell a pólóm alá.. - Igen, az ÉN PÓLÓM alá, Hazza barátom, az ÉN PÓLÓM alá!
- Na, nem! Azt már nem! Ezt nem engedem, felfogtad?! - állt közém és a ruhák közé. (Ez de hülyén hangzik! xdd - a szerk.)
- Felőlem. - legyintettem - Akkor majd alszik a pólómban, és az alsógatyámban. Nekem mindegy. - vigyorogtam rá gúnyosan.
- Tessék, vidd az egészet! Téli kabátot nem hozott, amiben veled alhatna? - vágott hozzám egy fél bőröndnyi cuccot.
- Téli kabátot? Hawaii-ra?! Te hülye vagy! - röhögtem.
- Igen, az voltam, mert hagytam, hogy Caroline rám másszon! Én csendben aludtam, amikor bejött, aztán elkezdett fogdosni, én meg nem bírtam magammal.. Nem az én hibám volt!
- Aha, persze! Lehet, hogy így volt, de ez akkor is a te hibád! Ha tényleg szeretnéd, nem csalnád meg! Bár ezek szerint ő sem szerelmes beléd, mert megcsalt.. Ez tök jó, nem? - kérdeztem gúnyosan.
- Kapd be, Tomlinson! Azt sem tudtam, hogy itt van Caroline Hawaii-n! Ha tudtam volna, sohasem alszom el! - mondta tovább.
- Ja, sohasem alszol, hanem inkább állandóan kefélsz vele, mi? - nevettem.
- Csak szeretné! Engem ő nem érdekel! Én Lexát szeretem, és vissza is fogom szerezni! Te nem vagy nekem akadály, Tommo! Pláne, mert eddig sem voltál az! - közölte lekezelően.
- Csak aztán nehogy meglepődj! - kacsintottam rá, és felkaptam Lexi egyik fekete melltartóját és tangáját, majd kimentem a szobából.
A folyosón viszont megálltam egy kicsit gyönyörködni a kezemben lévő két ruhadarabban.. Jól van, na, én is pasiból vagyok, baszd meg!
Végül aztán visszamentem a szobámba, ahol Lexi egy szál törülközőben(!) ült az ágyamon..
Te jó ég, nem fogom kibírni, hogy ne csókoljam meg! A-a, ezt lehetetlen lesz kibírni! Itt ül az ágyamon, szinte meztelenül, és rám mosolyog.. Baszki, nekem annyi.. Kész végem van..!
- Louis! Hahó, Louis! - lóbálta a kezeit nevetve.
- Hoppá, úgy látszik elbambultam, bocsi.. - vörösödtem el.
- Semmi gond, de hogyhogy pont a lábaimon "bambultál el"? - lépett közelebb vigyorogva.
- Ez csak véletlen egybeesés! Én nem néztelek! - tiltakoztam gyorsan - Tessék, itt van amit kértél! - nyújtottam át a ruháit, hogy eltereljem a szót.
- Köszi! Na, akkor mindjárt orvosolom ezekkel a "bambulási problémádat"! - vette el a cuccait nevetve, és a fürdőbe ment.
Pár perccel később kijött egy szál fehérneműben, én pedig éreztem, hogy a nadrágom kezd túl szűkké válni délen..
Basszus, rohadt jó érzékem van a ruha választáshoz! - állapítottam meg magamban vágyakozva, a félmeztelen lányt csodálva.
- Lou, akkor odaadod a pólód? - sétált elém elvörösödve.
- Jaj, tényleg.. Bocsi, csak el.. - kezdtem paradicsom színű fejjel, de ő félbeszakított.
- Csak elbambultál, igaz? - nevetett.
- Izé.. olyasmi.. - bólintottam elpirulva, és odaadtam neki a csíkos pólómat.
- Köszönöm! - ölelt meg gyorsan, és felvette.
Remélem nem érzett semmit az ölelésnél a nadrágomban lévő dudorból! Vagy ha mégis, akkor legalább ne hozza szóba..!
- Elmegyek zuhanyozni én is, mindjárt jövök! Addig kapcsold be nyugodtan a gépem! - mosolyogtam rá, és elmentem elvégezni az esti teendőimet.
Te jó ég, a gépem! Látni fogja a hátterem! Na, ne! - gondoltam ijedten, amikor már bent álltam a víz alatt.
Villám gyorsan megmosakodtam és a törülközőt hanyagul a derekam köré csavarva kirontottam a fürdőszobából.. De sajnos már késő volt. Látta, hogy a közös képünk a hátterem.. Basszus, hogy lehetek ilyen hülye?!
- Ezt csak.. Ezt csak mindig elfelejtem átállítani! - nyúltam gyorsan a gépért, de hiába: Lexi gyorsabb volt, és elhúzta előlem.
- Komolyan? - kérdezte mosolyogva.
- Igen! Naa, add már vissza! - nyúltam utána újra.
És ekkor megtörtént a létező "legjobb" dolog a világon: lecsúszott rólam a törölköző.. Ráadásul akkor, amikor Lexa épp engem nézett.. Sőt, éppen vele birkóztam, és ő volt alattam.. Úristen, de ciki!
- Öö.. Louis.. a törölköződ.. - dadogta, miközben a (még mindig mereven álló) büszkeségemet nézte. Szegény hirtelen el sem tudott fordulni, aztán meg úgy maradt a döbbenettől..
- Te jó ég, bocsi! - csavartam újra a derekam köré a textildarabot.
- Se-se-semmi gond.. - nyöszörögte(?!). Ajjaj, ez most rossz jel?
- Mi a baj? - néztem rá aggódva.
- Csak.. csak még meg kell szoknom ezt.. - motyogta.
- Pontosan mit is, és miért? - érdeklődtem.
- Mert.. mert először Harry.. aztán meg te.. és.. úristen.. - dadogta.
- Nyugi, nem lesz több ilyen villantás! - kacsintottam rá - Vagy esetleg szeretnéd?
- Nem hiszem, hogy erre vágyom.. - mosolyodott el halványan. - Egyébként Harry hazudott..
- Miben? - kíváncsiskodtam.
- A.. a.. méretet illetően.. izé.. szóval.. a tiéd.. a tiéd.. - vörösödött el még jobban, én pedig feszülten vártam a folytatást - a tiéd nagyobb..
- Tudom. - mosolyogtam büszkén és megkönnyebbülten. Ezek szerint ezt ő is megtudta állapítani néhány másodperc alatt!
- Tessék, itt a géped! - nyújtotta át elpirulva, hogy témát váltson és leplezze a zavarát.
- Köszi. - hajoltam közel az arcához - Nagyon megijesztettelek?
- Nem.. A mai napon már semmi sem lep meg! - vigyorodott el.
- Akkor megnyugodtam. És köszi a bókot. - pusziltam meg az arcát. Igen, az arcát, de már elég közel a szájához..! Nagyon jó úton járok ahhoz!
- Louis.. a film.. izé.. - vörösödött el. Ez tényleg jó jel, ugye? Egy puszitól zavarba jön! Háhá! Valóban haladok!
- Válassz egyet a sok letöltött film közül, addig én felveszek valamit! - mosolyogtam rá.
- Oké.. - fogta meg a laptopot, és az ölébe tette.
Én gyorsan magamra kaptam egy boxert, és visszamentem a döbbenten vigyorgó(?) Lexihez.
- Talán valami baj van? - kérdeztem félve.
- Nem, dehogy! Na, gyere ide! - paskolta meg a helyet maga mellet.
Mosolyogva elvettem az éjjeliszekrényemről a répákat és a popcornt, majd befészkeltem magam mellé.
- Tudod, mit? Ez az ölemben lesz, te pedig dőlj rám nyugodtan! - vettem el tőle a gépet.
- Így jó? - suttogta szorosan hozzám bújva, a fejét a mellkasomra téve.
- Nem jó.. Tökéletes. - súgtam a fülébe boldogan.
Erre csak megsimogatta a hasam és a mellkasom. Az érintésétől persze kirázott a hideg, aztán elöntött a forróság, és a gép hirtelen sokkal kényelmetlenebbül kezdte nyomni az alsógatyámban lévő szervem..
Ráadásul ez az érzés egyre csak fokozódott, mert beszippantottam az illatát is, amitől hirtelen minden szebb és rózsaszínűbb(?!) lett.. Na jó, mi bajom van? Ennyire képtelenség valakinek a hatása alá kerülni, nem?
- És, mit nézünk? - pillantottam kíváncsian az ölemben lévő laptopra, hogy eltereljem a gondolataim.
A képernyőn lévő film láttán a lélegzetem is elállt.. Ez most komoly?!
Ennyi! ^^ Igen, itt viszont már tényleg befejeztem! :P (Ha a mozgóképeket - Harry és Louis - nem játszotta le, nyissátok meg új lapon! Loun én elolvadtam! *-* ;333) Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :)) És sajnálom a késést, igyekeztem! ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése