Itt is van az új! :D Sajnálom a késést! :/// Viszont cserébe igyekeztem hosszabbat hozni! ;))
Köszönöm a komikat az előzőhöz, imádlak Titeket! <33 Ráadásul, már túlléptük a 26 500 látogatót! o.O Szuperek vagytok! :) És tényleg olyan jó látni, hogy néhányan csak emiatt maradnak fenn hajnalban! :")) Nekik külön köszönet érte! *-*
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! ;)
Louis szemszöge:
- És, mit nézünk? - pillantottam kíváncsian az ölemben lévő laptopra, hogy eltereljem a gondolataim.
A képernyőn lévő film láttán a lélegzetem is elállt.. Ez most komoly?!
- Mi az, min lepődtél meg? - nézett rám értetlenül Lexi.
- E-e-ez a Levelek Júliának.. - dadogtam.
- Igen, és? - vonta fel a szemöldökét zavartan.
- És?! Ez egy romantikus film! Te biztos, hogy ilyet akarsz nézni velem? - fúrtam a tekintetem mélyen az övébe. Mondd, hogy igen, könyörgöm mondd, hogy igen!
- Miért ne? Egyébként azért vigyorogtam az előbb, mert ez az egyetlen film a gépen! - világosított fel - Csak nem készültél már előre?
- Nem! És gőzöm sincs arról, hogy hová lett a töb.. Ó, már tudom! Néhány napja kölcsönadtam Harrynek, ő meg biztos mindent letörölt bosszúból, ezt kivéve! - szorítottam ökölbe a kezem.
- Bosszúból? - nézett rám hatalmas szemekkel - Miért akarna bosszút állni?
- Nem érdekes.. - vörösödtem el. - Egy kicsit megint összevesztünk, ennyi! Nem értem, hogy miért kellett ezért rögtön mindent letörölni!
- Lebuktál, Louis! Te most ellentmondtál magadnak! Szerinted ha ő letörölt minden filmet, akkor a közös képünket meg meghagyta háttérnek?! Ez hülyeség! Te azt már visszaállítottad azóta! - vigyorodott el mindentudóan.
- És akkor mi van? - vörösödtem el még jobban.
- Semmi, Lou, semmi. - mosolygott rám, és egy cuppanós puszit nyomott az arcomra.
- Akkor, ezt nézzük, vagy mi legyen? - kérdeztem félve.
- Hát, ha nincs eleged a romantikus filmekből, akkor nézzük ezt.. - pirult el.
- Csak nem ez az egyik kedvenced? - kíváncsiskodtam mosolyogva.
- De igen, az egyik.. A másik a Step Up 4., de gondolom azt már végképp elkönyveled túlságosan lányosnak, és nem érdekel.. - pillantott fel rám.
- Igazából, bármilyen ciki, én mindkettőt szeretem.. - vallottam be zavarba jőve.
- Tényleg? A Levelek Júliának-ot és a Step Up 4.-et is szereted? - nézett rám csodálkozva.
- Meglepődtél, mi? - nevettem fel.
- Egy kicsit.. Viszont szerintem ez tök aranyos! Már bocsi a jelzőért.. - mosolyodott el ártatlanul.
Pedig egyáltalán nem ártatlan, sőt! Ő egy tolvaj.. Egy tolvaj, mert ellopta a szívemet..
- Már miért lenne az baj, hogy aranyosnak tartasz? Akkor az is gond, hogy úgy gondolom, te gyönyörű vagy és egyszerűen tökéletes? - vontam fel a szemöldököm paradicsom színű fejjel.
- Köszi, de ne túlozz! - hajtotta le a fejét.
- Szerintem ez nem túlzás, sőt! Ha tudnám még jobban fokozni, megtenném! - haraptam az ajkamba.
- Köszönöm, Boo Bear, tényleg nagyon rendes tőled, hogy ennyire igyekszel felvidítani és segíteni felejteni! Komolyan nem tudom, mit csinálnék nélküled! Ilyenkor mindig rájövök arra, hogy nekem az ilyen helyzetekben nem egy segítőkész testvér vagy legjobb barát kell, és nem is a pasim.. Ilyenkor rád van szükségem, Louis. Rád, aki úgy megért engem, ahogy senki más! - fúrta a fejét a mellkasomba, és mélyen beszippantotta az illatom.
Oké, amit mondott, az egyszerre volt hideg is, és meleg is.. Tök jó, hogy nem a bátyjának vagy csak a barátjának tart.. viszont a pasijának se tekint.. Persze, tudom, hogy még Harolddal jár, de ezek szerint eszébe sem jutok úgy..! Én csak Louis vagyok a számára, és kész. Se több, se kevesebb..
- Ennek örülök. És pontosan milyen kapcsolatban is állunk mi egymással? - puhatolóztam, bár a válaszától már előre rettegtem.
- Te olyan vagy nekem, mint a.. Nem is tudom, ki. De nélküled nem bírnék élni, az biztos! Szükségem van arra, hogy lenyugtass a közelségeddel és hogy megvigasztalj vagy feldobj, ha az kell.. Te mindig tudod mire gondolok, hogy mire van éppen szükségem és mindenben segítesz, amiben csak tudsz.. Egyszerűen nélkülözhetetlen része lettél az életemnek..! Gondolj csak bele: Harry megcsalt, mégsem vágtam pofon, te viszont annyira sokat jelentesz nekem, hogy már a hallgatózás miatt is lendül a kezem..! Tudom, ez rád nézve nem a legjobb hír, de érted mire gondolok, ugye? - pillantott rám kíváncsian.
- Az előbb is mondtad: én mindig értelek! - kacsintottam rá - Egyébként pedig, lehet, hogy unalmas lesz, ha felrakom ezt a régi lemezt, de te szerelmes vagy belém, nem? - suttogtam remegő hangon, reménykedve az igenlő válaszban.
- Öö.. izé.. Azt hiszem itt az ideje elindítani a filmet! - váltott témát gyorsan. Hű, legalább nem tagadja! Ez tök jó jel! Legalábbis remélem..!
- Oké. - pusziltam bele a hajába, majd megnyomtam a szükséges billentyűt, és a film elkezdődött.
Lexa szemszöge:
Miközben meredten néztük a képernyőt, végig szorosan Louhoz bújtam, és átöleltük egymást.
Teljesen olyanok voltunk, mint a házasok.. De tényleg: összebújva néztünk egy nyálas romantikus filmet, és közben egymást etettük(..)! Ő mindig oda tartotta nekem az éppen aktuális répát, és mindketten egymás után haraptunk belőle, nem foglalkozva a "nyálcserével". Aztán meg én adagoltam a popcornt: hol a saját számba, hol Louiséba tömtem a markomban lévő kukoricát.. Szóval, nagyon jól elvoltunk! :3
Egészen addig, amíg be nem nyitott Harry, a dühtől liluló fejjel..
- Tomlinson! Te meg mit művelsz itt a csajommal?! Ez szánalmas, de komolyan! Együtt nézitek a romantikus filmeket és közben ölelgeted! Mit nem értettél meg abból, amit mondtam?! Ne. Merj. Másképp. Viselkedni. Vele. Mint. Általában.!!!! - ordította.
- Én csak támogatom, mint a szere.. izé.. barátja! - vonta meg a vállát ártatlanul Lou. Most komolyan azt akarta mondani az előbb, hogy 'mint a szerelme' ?! Hiszen én nem is vagyok belé szerelmes! Ugye..?
- Jaj, Harry, komolyan úgy nézünk ki, mint akik között van valami?! - ráztam meg a fejem hitetlenül.
- Igen! Ha nem tudnám az igazságot, vagyis azt, hogy te engem szeretsz, azt hinném, hogy épp most készültök megünnepelni a 20. házassági évfordulótokat! - kiabált tovább.
- Te hülye vagy! - néztük össze nevetve Louval, mire Hazza sértődötten kivonult és hangosan bevágta maga mögött az ajtót.
- Mondjuk én is ilyennek érzem ezt a mostani helyzetet, kedves.. öö.. kedves feleségem! - vigyorgott rám Louis.
- A számból vette ki a szót, egyetlen férjuram! - vihogtam, majd nevetve megkérdeztem tőle: - Te Lou, egyáltalán van olyan szó, hogy 'férjuram'?
- Most lesz! - vont vállat egy kacsintás kíséretében.
- Oké, akkor asszem majd én is beállok a nyelvújítók közé! - kuncogtam, mire ő egy puszit lehelt az arcomra.
- Rendben, te leszel az én kis nyelvújítóm! - mosolygott.
- Louis, miért van olyan érzésem, hogy benned túl nagy a birtoklási vágy? GyönyörűM, ÉN kis nyelvújítóM.. Ennyire rá lennél kattanva a birtokos szerkezetekre? - nevettem.
- Igen, ha rólad van szó, akkor elég nagy bennem a birtoklási vágy.. Ha rólad van szó, gyönyörűm.. Gyönyörűm.. - súgta halkan.
- Furcsa, de ez már hiányzott.. - ismertem be elpirulva.
- Képzeld, nekem is! - motyogta egy halvány mosoly kíséretében.
- Lexi.. - lehelte, miközben a fülem mögé tűrt néhány kósza hajtincset.
- I-i-igen? - kérdeztem vissza alig hallhatóan, remegő hangon.
- Csak azt akarom, hogy tudd: én.. izé.. szóval.. én.. Mindegy, inkábbmajd később elmondom! - sóhajtott fel végül, és elindította a film hátra lévő részét.
Amikor ahhoz a részhez értünk, hogy a földön feküdt a két főszereplő a fűben, és Charlie épp a lányt nézte, én is Louhoz fordultam.
- Neked melyik a kedvenc jeleneted? - suttogtam.
- Ez, ami mindjárt lesz! - válaszolta a képernyőre tapadva.
- A csókos? - mosolyodtam el megdöbbenve.
- Igen. Itt végre rájönnek, hogy van köztük valami! Annyira jó szerintem, hogyha csak néhány másodpercre is, de annak élnek, amit igazán akarnak! Vonzódnak egymáshoz, ezért az elején igazán csípősen beszélnek egymással, de mostanra már nem bírják visszafogni magukat egymás közelében.. - mondta, és a legvégén a szemembe nézett..
Lassan egyre közelebb hajoltunk egymáshoz, az arcunk közötti távolság vészesen lecsökkent, de megbénultam a közelségétől, és nem volt erőm elhúzódni.. így a száját zavartalanul az enyémre illeszthette..
Az ajkaink lágyan mozogtak egymáson, majd egy kis idő után én húzódtam el tőle, és bűnbánóan meredtem magam elé, Louis mellkasáról.
Az alsó ajkamat rágva gondolkodtam az előbbi kis rövid csókunkon, amely kísértetiesen hasonlított a filmbelihez.. Mi a szent szar volt ez az előbb?! Mi a faszért csókolt meg?! Miért?! És miért élveztem ezt a néhány pillanatot ilyen kibebaszottul..?! Megint kezd elmenni az eszem, te jó ég!
Amikor a film végén lévő csókjelenet ment, meg sem mertem mozdulni, csak hatalmas szemekkel tapadtam a képernyőre, hogy elkerüljem a "veszélyt"..
- Akkor most lefekszünk? - kérdezte Lou, miután már kikapcsolta a gépét.
- Öö.. mármint.. izé.. - vörösödtem el.
- Jaj, nem úgy gondoltam! Akkor most lefekszünk aludni, ugye? - javította ki magát elpirulva.
- Nem, menjünk inkább ki a tengerhez szörfözni! Szerinted? - nevettem, hogy oldjam a feszültséget.
- Oké, akkor jó éjt! - nyomott egy puszit a szám sarkába.
- Neked is, Boo Bear! - mosolyodtam el halványan.
Ezután én az ágy másik végébe húzódtam, és a félhomályban csöndben bámultam a plafont, mert nem jött álom a szememre.
- Öö.. Lou! Alszol már? - suttogtam alig hallhatóan, kb. 10 perc elteltével.
- Nem. - röhögött.
- Te sem tudsz elaludni? - kíváncsiskodtam közömbös hangon (legalábbis remélem, hogy az volt).
Jó, tényleg nem értem, miért örülök annyira annak, hogy még ő is ébren van, és nemcsak én.. Persze, legalább dumálhatunk egy kicsit, de most komolyan! Miért örülök ennek ennyire?!
- A-a, nekem sem megy az alvás. - nevetett - Szóval még nyugodtan beszélgethetünk ám!
- Odabújhatok hozzád? Kérlek! - néztem rá kiskutyapofival, bár ő ezt nem láthatta. És álljunk csak meg! Ezt most miért is mondtam neki?! Direkt elhúzódtam tőle az alváshoz, hogy még véletlenül se ismétlődhessen meg a csók, erre tessék: odakéredzkedem a karjai közé, a belőlem legtöbb reakciót kiváltó területre!
- Már épp kérni akartam, hogy gyere közelebb! - húzott a mellkasára egy "hajpuszi" kíséretében.
- Ne félj, nem harapok! Na, mondd csak, mi bánt, gyönyörűm? - motyogta a hajamba.
- Hát jó.. Tudom, hogy nem a legjobb embertől kérdezem, de szerinted megbocsássak Harrynek? - kérdeztem halkan.
- Öö..
- Illetve megbocsájtani biztos, hogy megbocsájtok, mert én is megcsaltam, ráadásul nem jó senkinek sem, ha haragszom egy bandatagra! Csak azt nem tudom eldönteni, hogy járnék-e még vele! - sóhajtottam fel.
Louis szemszöge:
Rettentően megijedtem, amikor kijelentette, hogy megbocsájt Haroldnak, de szerencsére - mint utólag kiderült - nem úgy, ahogy én gondoltam..
Viszont abban igaza van, hogy nem a legjobb embertől kérdezi ezt! Erre én most mi a szart mondjak?! Na jó, lehet, hogy ideje lesz önzőnek lennem, hogy megszerezzem magamnak!
- Nézd, szerintem inkább.. - kezdtem, de képtelen voltam befejezni.. Nem voltam képes azt mondani neki, hogy inkább járjon velem, mert ahogy nekiálltam a tanácsadásnak, rögtön felkapta a fejét, és szinte itta a szavaimat.. Ezek után képtelen vagyok ilyet tenni..!
- Igen? - kíváncsiskodott reménytől csillogó szemekkel.
- Szerintem inkább.. izé.. - Á, már megvan, mit mondok! - Lehet, hogy közhely, de szerintem igaz és ide is illik: Hallgass a szívedre! - mosolyodtam el őszintén. Őszintén, mert nem hazudtam, és mert nem támadtam hátba Harryt, meg persze nem is voltam önző..
- Köszönöm, Louis, rendes tőled, hogy segíteni akarsz! A gond csak az, hogy a szívem.. nos, a szívem.. - Könyörgöm mondd, hogy 'Csak a tiéd, Louis! A szívem csak a tiéd!'.
- Mi van vele, gyönyörűm? - tűrtem el az arcából egy hajtincset.
- Nem tudom, hogy a szívem mit akar.. - ismerte be, és gyorsan lehajtotta a fejét.
- Hogyhogy? Nem úgy van, hogy szereted Harryt, és vele akarsz lenni? - kérdeztem.
- Talán úgy van.. Igen, valószínű, de.. De mégsem biztos! És pont ez a bajom! Az tuti, hogy így kéne lennie, de még sincs így.. - motyogta.
- Segítsek eldönteni? - mosolyodtam el, mert hirtelen remek ötletem támadt..
Lexa szemszöge:
- Öö.. és mégis hogyan gondoltál segíteni? - pillantottam rá kíváncsian, de valamiért rossz előérzetem volt..
- Szereted Harryt? - fúrta a tekintetét mélyen az enyémbe.
- Igen.. - válaszoltam, félig-meddig magabiztosan. Azért csak félig-meddig, mert Lou szemeiben volt valami, amitől elbizonytalanodtam..
Erre nem reagált semmit, az arca is kifejezéstelen maradt. Aztán hirtelen előre hajolt hozzám, és a száját szó nélkül az enyémre tapasztotta.. Eléggé meglepődtem, a szemeim is elkerekedtek a döbbenettől. A gyomromban a pillangóim ezresével éledtek föl, pedig Louis még nem is csinált semmit azon kívül, hogy hozzám ért..! Ez meg mi?!
Bármennyire akartam(?), nem tudtam eltolni magamtól, így csöndesen - és mostanra már lehunyt szemekkel - tűrtem (igen, én szegény! :D), hogy az ajkaival gyengéden simogatja az enyémeket.. Nem sokkal később viszont ő hajolt el tőlem, és rezzenéstelen arccal tette fel újra a 'nagy kérdést':
- Szereted őt?
- Öö.. A-a-azt hiszem.. - dadogtam.
Erre ő újra az enyémre nyomta a száját.. Ezúttal már nem finomkodott annyira, mint az előbb: nyelvével végig simított az alsó ajkamon, egyre türelmetlenebbül ostromolta a szám alsó részét a bejutásért, de végül aztán feladta, és csak az ajkaival kényeztetett.. Még a hasam is beleremegett a váratlan közelségébe! Komolyan, mi van velem?!
Egy idő után nem bírtam tovább ellenállni neki, ezért az én szám is mozogni kezdett, és teljesen kizártam a külvilágot.. Mosolyogva kezdte el tépni az ajkaival az enyémeket, de amint beakartam furakodni a nyelvemmel a szájába, elhajolt tőlem.
- Szereted? - tette fel az egyre jobban rövidülő, mostanra már szokásossá vált kérdését.
- Én.. A rohadt életbe, ezt miért kellett az előbb?! - fordultam el más felé kétségbeesetten. Igen, teljesen kétségbeestem a hirtelen támadt érzéseimtől..
- Mit miért kellett? Segíteni? Hiszen megengedted! - értetlenkedett.
- De ez nem volt segítség! Muszáj volt ezt tenned velem, igaz?! - nevettem fel keserűen.
- Mégis mit tettem? - kérdezte zavartan. - Csak nem..?
- Muszáj volt ráébresztened arra, hogy szeretlek?! - néztem rá kérdőn, de azért egy kicsit felháborodottan, majd egyszerűen megragadtam a fejét és megcsókoltam..
A nyelvemmel utat törtem az övéhez és ahogy találkoztak, vad táncba kezdtek.. Szenvedélyesen beletúrtam a hajába, és még jobban hozzá simultam.
Belemosolygott a csókunkba, és ő is a hosszú, szőke hajamba vezette az ujjait. Lassan már egyikünk sem kapott levegőt, de nem akartunk elszakadni egymástól a fulladásveszély ellenére sem..
Amikor aztán sajnos elváltak az ajkaink, mindketten ziháltunk és kapkodtunk a levegő után.
Lenyomtam az ágyra, és mosolyogva fölé hajoltam, de persze olyan közel voltam hozzá, hogy az ajkaink majdnem súrolták egymást..
Tudom, hogy nem fog örülni annak, amit mondani szeretnék neki, de muszáj lesz megtudnia.. Muszáj. MOST.
Louis szemszöge:
Azt mondta, hogy szeret! Szeret, és nem is akárhogy! Te jó ég, senki se merjen megcsípni! Ha ez egy álom, akkor kérek az életem hátralevő részére elég altatót!
- Tényleg szeretsz? - mosolyodtam el hitetlenül.
- Igen, Louis, szeretlek! Már megint.. vagy inkább még mindig.. - suttogta.
- És akkor.. - kezdtem boldogan, viszont ő fájdalmas képpel félbeszakított.
- Téged IS szeretlek! - ismerte be szomorúan.
Na, ezzel a mondattal rántott vissza a kegyetlen valóságba. Jó, csak félig, de akkor is kegyetlen a valóság! Engem IS szeret.. Miért, Styles, miért kell neked bekavarnod?!
- Ne haragudj.. - húzódott el tőlem - Tudom, hogy undorító vagyok! Hogy már megint nem tudok választani a Larry Stylinsonból..! Sajnálom, Louis.. Te tényleg nem ezt érdemled! - suttogta az ágy másik végében ülve, és sírni kezdett.
- Lexi! Ez butaság! Nem vagy undorító! Shhh, nyugodj meg, kérlek! Én teljesen megértelek, gyönyörűm.. - öleltem át hátulról, és megpróbáltam lenyugtatni.
- Té-té-tényleg? - fordította hátra a fejét hitetlenül, könnyes szemekkel, szipogva.
- Igen. - mosolyogtam rá, és lepusziltam az arcáról a könnycseppeket, amik egyszerre voltak sósak és édesek - a bőre miatt..
- De én teljesen összezavarodtam.. Bocsi, hogy megint neki álltam hisztizni. - húzta el a száját zavartan.
- Én így imádlak! Nekem te így vagy tökéletes.. - suttogtam a nyakába.
- Te túl jó vagy, Boo Bear.. - nevetett fel keserűen.
- Ha szeretnéd, tudok én rossz is lenni! Bár gondolom most nem arra van szükséged.. - kacsintottam rá vigyorogva.
- Hát, nem igazán. - mosolyodott el.
- Gyere aludni.. - húztam magammal. Pontosabban magamra..
- Jó éjt, Louis. - motyogta a mellkasomba.
Basszus, olyan aranyos volt, ahogy néhány perccel később már rajtam fekve szuszogott! Olyan békés volt, és nekem olyan hibátlannak tűnt..
Ahogy hozzám simult, elfeledtem mindent, és már csak egy dolog járt a fejemben: 'Meg kell őt szereznem, bármi áron!'
Harry nem jelenthet akadályt, mert Lexi szerelmes belém, és erre már csak rá kell ébrednie, utána meg.. Pápá, Styles! Ez pedig nem tart már olyan sokáig, érzem! Hamarosan minden megváltozik!
Ennyi! ^^ Szerintem nem lett olyan jó, de mind1. Remélem nektek tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése