Itt is van az új! :D
Köszönöm a komikat az előzőhöz, imádlak Titeket! <3 Már túl is vagyunk a 27 200 látogatón! :"))
Mellékes megj: fáj a hasizmom, ha röhögök.. Igen, tudom, hogy nagyon ide kapcsolódik! xdd Bia, te értheted miről beszélek! Veletek is megcsináltatták a felüléses izét, ugye? :3
Oké, befejeztem a hülyeségeimet! ;D I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :))
Lexa szemszöge:
*** Másnap reggel ***
Loun ébredtem, és mivel nem volt szívem felébreszteni, meg sem mertem mozdulni. Gondoltam, inkább kihasználom a helyzetet, és mélyen beszívtam az illatát.. Az illatát, amely olyan bódító volt, hogy el is feledkeztem magamról, meg a külvilágról.
Lassan 10 perce élveztem a csendet és a nyugalmat szegény alvó fiún fekve, akinek a közelsége olyan dolgokat váltott ki belőlem, amire még a drogok sem képesek.. Illetve talán egy mégis: a szerelem.. Mondjuk ez azért, vicces, mert én nem vagyok szerelmes belé! - gondoltam két szippantás között.
- Ha befejezted a szimatolást, akkor felkelhetünk! - mozdult meg alattam hirtelen Louis mellkasa.
- Te jó ég, a frászt hoztad rám! - rezzentem össze.
- Bocsi, nem volt szándékos! - mosolygott rám ártatlanul, amitől minden haragom elszállt.
- Egyébként, csak hogy tisztázzuk: én nem "szimatoltam"! - sütöttem le a szemeimet.
- Hát hogyne! - nevetett fel.
- Mi az, talán nem hiszel nekem? - néztem rá boci szemekkel.
- Nem igazán, bocs! - röhögött.
- Olyan gonosz vagy! - gurultam le róla sértődötten, és hátat fordítottam neki.
- Tudom! - ölelt magához szorosan. - De te így szeretsz, nem?
- Öö.. én.. izé.. én.. - dadogtam elvörösödve, bár ő ezt nem láthatta rendesen, mert mögöttem volt.
- Ezt igennek veszem! - suttogta a nyakamba, majd egy lágy puszit lehelt rá, amitől kirázott a hideg..
- Hát te meg mitől remegsz, gyönyörűm? Csak nem ettől? - motyogta a bőrömbe, és az ajkaival, aztán meg a nyelvével óvatosan végig simított a nyakamon..
- Louis.. - sóhajtottam fel akaratlanul is.
- Igen? - súgta a fülembe. A meleg lehelete szinte égette a bőrömet, a közelségétől újra és újra kirázott a hideg, na meg persze átjárt valami jóleső borzongás..
- Te ezt nagyon élvezed, ugye? - fordultam felé, és a vörös fejemet a mellkasába fúrtam, hogy ne lássa mennyire zavarba hozott.
- Jobban, mint te azt el tudod képzelni! - puszilt bele a hajamba, majd két kezébe fogta az arcom, és felhúzott magához, hogy a szemebe nézhessen.
- Lo-Lou-Louis.. - kezdtem remegő hangon, viszont ő belém fojtotta a szót azzal, hogy a száját az enyémre tapasztotta.
Az ajkaimat mosolyogva feszítette szét, a nyelvével befurakodott a számba és az enyémet kezdte el simogatni..
- De én.. Louis.. - motyogtam a csókunkba, viszont hiába, mert Lou nem volt hajlandó elengedni.
Akaratosan csókolt, még hevesebben, mint az előbb, a viszonzás reményében(?). Fél perc elteltével már nem volt kedvem ellenkezni vele, így a hajába túrtam és a nyelvem táncra hívta az övét.. Elégedetten mosolygott bele a csókba, és még jobban magához szorított, majd egyszerűen fölém került és úgy folytattuk tovább..
- Haver, ébreszt.. Hoppá! Akkor én nem is zavarok! - hátrált ki a szobából, az éppen benyitó Liam.
- Ne, várj! - szóltunk utána mind a ketten.
- Mit nem kell zavarni?! - rontott be Hazza magán kívül. Szegénynek a feje vörösebb volt az idegességtől, mint egy paradicsom.
- Semmit nem kell zavarni. - vont vállat Louis közömbösen, akinek szerencsére volt annyi esze, hogy még Harry bejövetele előtt lemászott rólam..
- Ja, én meg már azt hittem, hogy.. Mindegy, tévedtem, hála az égnek! - sóhajtott fel megkönnyebbülten, majd beljebb lépett a szobába.
- Figyellek, Tomlinson! - sziszegte, miközben szúrósan méregette az alvótársam, aztán hozzám fordult.
- Jó reggelt, kicsim! - csókolt volna meg, ha nem fordulok el időben.
- Hé, most meg mi bajod van? - értetlenkedett.
- Semmi, csak.. még gondolkodni szeretnék.. Ennyi. Ne haragudj, jó? - erőltettem mosolyt az arcomra.
- Rendben. Én megvárlak, ezúttal egyedül. - kacsintott rám, és Livel együtt kimentek.
- Köszönöm, Boo Bear. - másztam ki én is az ágyból.
- Neked bármit! - nyomott volna egy puszit a számra, de én tőle is elfordultam.
- Bocsi.. - hajtotta le a fejét bűnbánóan.
- Nem baj, csak ez rád is érvényes. Úgy könnyebb átgondolni a dolgot, ha senki sem kavarja fel az érzéseimet..
- Oké. De azért együtt alszunk, ugye? Nem muszáj rajtam feküdnöd, de ugye azért maradsz? - nézett rám kiskutyapofival.
- Persze! - nevettem - De ugye nem azért mondtad az utóbbit, mert nyomtalak éjszaka?
- Nem, dehogy! Imádtam, hogy rajtam vagy! - nyalta meg a száját.
- Jól van, te perverz disznó! - bokszoltam vállba.
- Hé, ez Harold beceneve! - durcizott be.
- Tudom, tudom.. - vihogtam.
Viszont komolyan megijedtem, mert még néhány perccel később is sértődötten mutatta felém a hátát.
- Lou, te most tényleg haragszol? - léptem elé.
- Nem. - morogta(?).
- Na jó, mivel engesztelhetlek ki? - pillantottam fel a szemeibe, amelyek kifejezéstelenek voltak.
- Nem is tudom.. - döntötte a homlokát az enyémnek nevetve.
- Várj csak, te becsaptál! - esett le a dolog.
- Elég csúnyán! - nyújtotta ki rám a nyelvét.
Már épp vissza akartam vágni, amikor közbeszólt.
- Nyugodtan leharaphatod, nem tiltom meg! - kacsintott vigyorogva.
- Álmodban! És én még fel akartam ajánlani, hogy zuhanyozzunk együtt, hogy spóroljunk a vízzel! - színészkedtem ezúttal én.
- Szép próbálkozás! - vihogott.
- Jobb is, hogy nem zuhanyzol velem, mert még csak el sem hiszed, hogy megengedném! - folytattam a hülyítését.
- Te most komolyan..? Na, ne! Te most komolyan behívtál volna magaddal?! - kérdezte hitetlenül.
- Ezt már sosem tudjuk meg! - vigyorodtam el gonoszul, és egy puszit nyomtam a szája sarkába, majd látványosan a fürdőbe mentem (értsd: a seggemet rázva vonultam, akárcsak egy modell a kifutón)..
- Hé, várj! - rohant utánam.
- Igen? - fordultam felé ártatlanul.
- Bocsi az előbbiért! Zuhanyozhatnék veled? Kérlek! - nyafogott.
- Miért, talán szeretnél? - kérdeztem a szemöldökömet húzogatva.
- Hát.. - harapott az ajkába elpirulva, és szégyenlősen lehajtotta a fejét. Ne, ez így nem ér! Így olyan cuki..!
- Értem. Akkor én zuhanyzom. - mosolyogtam rá, és szépen lassan,látványosan levettem a pólóját.
Erre nyelt egy nagyot, és a dekoltázsomat kezdte el bámulni. Én viszont, mit sem törődve vele, meg a reakciójával, beálltam fehérneműben a forró víz alá..
Szegény Louis még percekkel később is csak némán állt és bámult.
- Jól vagy, Lou? Kezdek aggódni érted! Egyébként meg mire vársz? Tapsra? Vagy miért nem jössz már? - hajoltam ki a fülke ajtaján.
Na, több se kellett neki, szélesen vigyorogva kezdte el lehúzni a boxerét.
- Hé-hé-hé, nagyfiú! Az azért maradjon rajtad! - nevettem.
- Oké.. Akkor jöhetek? - lépett a zuhanyzó ajtaja elé.
- Miért olyan bonyolult bejönni ide, mellém? - húztam be a víz alá nevetve.
Elméletileg csak vissza akartam vágni neki, de azt nem terveztem, hogy ennyire élvezni fogom a bosszút..
- Megmosnád a hátam, ha megkérlek rá? - fordultam meg angyalian mosolyogva.
- Izé.. persze.. - dadogta, és lassan a kezébe nyomott egy kis tusfürdőt.
Ahogy a kezei a bőrömhöz értek, úgy éreztem, mintha áramot vezettek volna belém..
Na jó, ennyit a bosszúról! Én ezt nem bírom! - gondoltam kétségbeesve, és felé fordultam.
- Talán rosszul csináltam valamit? - ijedt meg.
- Ugyan, ezt nem lehet elrontani! - legyintettem, hogy megnyugtassam, majd egyszerűen megcsókoltam.
Meglepődött, de boldogan viszonozta a dolgot.. A víz csak folyt ránk fölülről, viszont minket ez egyáltalán nem zavart. Egyre vadabbul téptük egymás ajkait, a vizes testünket egyre jobban préseltük a másikéhoz..
Hosszú, csodálatos percekkel később lihegve váltunk el egymástól.
- Ne-ne-ne haragudj.. Nem.. nem tudom,.. mi ütött.. belém.. - ziháltam.
- Én sem tudom! - suttogta az ajkaimba, és már készült is az újabb csókra.. de megállítottam.
- Ne, kérlek.. Én tényleg komolyan gondoltam azt, amit kint mondtam! - toltam el magamtól.
- Sajnálom, csak.. csak tudod, annyira imádok veled zuhanyozni! - jelent meg egy pimasz mosoly az arcán.
- Hát igen.. - hajtottam le a fejem elpirulva - Veled sem rossz..
- Oké. Lehet, hogy még megbánom ezt a kérdést, de.. Ti már zuhanyoztatok együtt Harryvel? - nézett rám félve.
- Furcsa lehet, de nem.. - válaszoltam halkan.
- Tényleg? Hiszen velem már akkor is együtt zuhanyoztál, amikor nem jártunk! - értetlenkedett.
- Miért, Louis, most talán járunk? - vontam fel a szemöldököm. Ő persze erre rögtön elvörösödött..
- Nem, csak.. Nem érdekes. - motyogta.
- Te tudod. - öleltem meg.
- Igen, én.. - suttogta, miközben a hajamat simogatta.
Pár percig álltunk még így, majd hátrébb léptem tőle.
- Azt hiszem jobb lesz, ha felöltözünk! - motyogtam.
- Akkor hozok át neked ruhát, rendben? - mosolyodott el.
- Köszi. - nyomtam egy puszit a szája sarkába.
Mindketten kimásztunk a zuhanyzóból, és fülig pirulva néztük egymást.. Hát, az előbb azért mégiscsak smároltunk, vagy mi!
- Izé.. Te addig szárítsd csak meg a hajad! - kacsintott egyet, majd a vizes boxere fölé magára tekert egy törölközőt, és kiment.
Louis szemszöge:
Jól gondoltam este: előbb-utóbb megadja magát! Már tényleg csak idő kérdése! A zuhanyzóban is elég volt hozzáérnem, aztán megcsókolt! Önszántából! Hihetetlen! - gondolkoztam Harry szobájába menet.
- 'reggelt! - léptem be vigyorogva.
- Mit akarsz? - szűkítette össze a szemeit - Lexán kívül mit akarsz még elvenni tőlem? - Mást nem. De őt nagyon, bocs haver..
- Én nem tehetek arról, hogy még mindig beindulsz Carolinetól! Az a te hibád, nem az enyém! Egyébként nem te mondod mindig, hogy én nem jelentek akadályt a nagy és utánozhatatlan Harry Styles számára? - mondtam kifejezéstelen arccal, aztán Lexa cuccai között kezdtem el turkálni.
- Tényleg nem jelentesz azt. Egyébként az én drága kicsikém mit csinál most? - váltott témát.
- Valószínűleg hajat szárít, miért? - pillantottam rá kérdőn.
- Hajat szárít? Ti együtt zuhanyoztatok, vagy mi? Öregem, te is úgy nézel ki, mint aki az előbb még a forró víz alatt állt!
- Nem kötöm az orrodra azt, hogy mit csinálunk! Lehet, hogy vele zuhanyoztam, lehet hogy nem.. - vigyorodtam el gúnyosan.
- Ez úgyis lehetetlen! Te őt hidegen hagyod, Tomlinson! Ő egyáltalán nem gondol rád úgy! - röhögött.
- Ki tudja, mi jár a fejében. - vontam vállat mosolyogva.
- Komolyan azt hiszed, hogy érez irántad valamit? Ez szánalmas, haver! - vihogott tovább.
- Az az én dolgom, mit hiszek. Amúgy meg majd meglátjuk mekkora lesz a szád pár nap múlva, Styles! Majd meglátjuk! - köszöntem el tőle, és Lexi ruháival a kezemben visszamentem a lányhoz.
- Na, mi az, Boo Bear? Ennyire kiakasztott Harry? - ölelt meg együtt érzően mosolyogva.
- Nem, mert nem érdekel mit gondol. Azt hiszi, hogy te nem érzel irántam semmit.. - közöltem vele egyszerűen.
- És mit mondtál neki..? - kérdezte óvatosan.
- Nem szóltam el magam, ne aggódj! Ő még mindig abban a hitben él, hogy néhány nap múlva a karjaiba veted magad.. - nyugtattam meg.
- Ne is mondd! Gőzöm sincs arról, mi lesz pár nap múlva.. - ismerte be egy nagyot sóhajtva.
- Egy valamit tudnod kell: én nem foglak befolyásolni. Ha megcsókolsz, viszonozom, de én nem támadlak le. Ha akarsz, hozzám bújhatsz éjszaka, de nem muszáj ezt tenned, ha nem szeretnéd. És akárhogy is döntesz, rám mindig számíthatsz! - néztem mélyen a szemébe.
- Szeretlek, Louis! Komolyan, nálad csodálatosabb fiúval még nem találkoztam! - borult a nyakamba.
- Én is szeretlek, Lexi. - súgtam a fülébe mosolyogva.
Tudom, hogy engem választ majd! Persze még nem mondta ki, de tudom, hogy így lesz! Azért egy kicsit sajnálom Harryt.. Egy ilyen lányt elveszíteni nem lehet túl kellemes..!
Lexa szemszöge:
*** Este fél 9 ***
- Na végre, Louis! Hol voltál ennyi ideig? - támadta le kíváncsian Liam, az éppen leérkező Lout.
- Csak van egy kis meglepetésem Lexinek. Tényleg semmiség az egész.. - mosolygott sejtelmesen.
- Nem fogod lefektetni a csajom, akárhány gyertyát is pakoltál ki a szobádban, akkor sem! - pattant fel Harry dühösen.
- Semmi olyat nem terveztem. - mosolyodott el ártatlanul.
- Akkor ti megint külön lesztek este? Nem is néztek velünk valami filmet? - kérdezte Zayn.
- Nem is tudom.. Boo Bear? - pillantottam az említettre.
- Nekem mindegy. Felőlem maradhatunk még lent, a meglepetés ráér! - ült le a kanapéra, majd megfogta a kezem, és lehúzott maga mellé.
- A-a, Tommo! Most velem ül! Láthatod az arcán is, hogy épp elég neki az, amikor vele alszol! Sőt, néha még sok is, ugye kicsim? - telepedett mellém Hazza, és szorosan átölelt.
- Nem, Louisból soha sem lesz túl sok, tudod? Imádom az én Loumat! - mosolyogtam az említettre, akinek erre felcsillantak a szemei.
- Jó, talán egy kicsit durván fogalmaztam.. Viszont most itt vagy velem, bepótolhatjuk a kimaradást! - simított végig az oldalamon.
- Harry, tudod, hogy szeretlek, de.. De mi bajod van Louisval? Mit vétett ő neked? Azért nem kell szemétkedned vele, mert nála alszom! - förmedtem rá Haroldra.
- Nem igaz, hogy nem jöttél rá.. Oké, akkor elmondom mi bajom: féltékeny vagyok! És nem értem, min gondolkodsz még! Az előbb mondtad, hogy szeretsz! Mire vársz? Arra, hogy Louis végre megemberelje magát, bevallja neked, hogy szerelmes beléd és megcsókoljon?! Ezért kérsz még gondolkodási időt, igaz? Hogy adj egy esélyt Lounak! - kelt ki magából Hazza.
- Nem értem, mire gondolsz! Louisval én rengeteget beszéltem, és tisztában vagyok az érzéseivel! - jelentettem ki.
- Igen, Lexi tisztában van azzal, hogy mi csak barátok vagyunk. Ti magyarázzátok folyton azt, hogy titokban szerelmesek vagyunk egymásba! Ezt szeretnéd? Hogy azok legyünk? Szeretnéd, hogy ezt tegyem vele? - állt mellém Lou, és egyszerűen megcsókolt.
- Lökj el magadtól! - motyogta közben, úgy, hogy csak én halljam.
Ugyan nem túl szívesen, de megtettem, amit kért.
- Látod? Nem érdekli, bárhogy kepesztek is! Amit egyébként nem fogok, mert engem ő nem érdekel! - hűtötte le Harryt Louis.
- Tomlinson. Te. Halott. Vagy.!!! - üvöltötte Hazza, és kergetni kezdte Lout..
Illetve csak kezdte volna, de én közéjük álltam.
- Most mégis mit tett Louis, hmm? Harry, neked elment az eszed a féltékenységtől! Komolyan olyan érzésem van, hogy majd' belepusztulsz abba, ha Louval én akár egy mondatot beszélek! De miért? Ő is mondta, hogy csak barátok vagyunk! Haz, térj már észhez! Ez nem is te vagy! - néztem a szemébe csalódottan.
- Igazad van.. Elvetted az eszem, kicsim, sajnálom.. - hajtotta le a fejét.
- Ne fogd Lexire, Styles! - sziszegte Louis.
- Hagyjuk. Harry, te próbáld meg túltenni magad azon, hogy Lounál alszom! Louis, neked pedig köszönöm a segítséget!
- Szívesen. - puszilta meg az arcom. Na, Harry keze már ennél ökölbe szorult.
- Szerintem inkább menjünk föl, gyere! - ragadtam meg Lou csuklóját és egy gyors elköszönésem után felhúztam magammal az emeletre.
- Gyere, most már szabad. - ölelt magához a folyosón, én pedig sírni kezdtem.
- Miért ilyen, Lou? Miért ilyen féltékeny? Teljesen begőzölt! - szipogtam.
- Csak szeret téged, és hallottad: elvetted az eszét. - magyarázta Louis.
- Ne haragudj, tök hülyén érzem magam, hogy ezt kérdezem, de: Ugye csak hazudtál az érzéseidet illetően?
- Lent az előbb? Persze! Amikor megcsókoltalak, az viszont nem színjáték volt.. - vallotta be.
- Tudom, éreztem. - mosolyodtam el halványan.
- Helyes, csak így tovább, legyél jókedvű! Mosolyogj még, ez az! És most jöjjön a meglepetés, oké? - vigyorodott el.
- Oké. - nyomtam egy puszit a szájára.
- Állj, ez meg mi volt? - vonta fel a szemöldökét.
- Egy csók? Egyébként ez volt.. - tapasztottam az ajkaimat az övéire egy hosszú puszi erejéig.
- Szeretem, amikor megmutatod! Esetleg még egy kis ízelítőt kaphatok? - nézett rám boci szemekkel.
- Hmm.. talán.. Később! - vigyorogtam rá.
- Az is valami! Amúgy a meglepetésem csak annyi, hogy letöltöttem neked a Step Up 4-et, és.. - itt kitárta a szoba ajtaját.
- Úristen! - kaptam a szám elé a kezemet.
- Tetszik? Nyugi, ez nem randi és nem is kampány magam mellett, csak gondoltam feldoblak és.. - hadarta, én viszont befogtam a száját.. az ajkaimmal.
- Ne beszélj annyit, jó? - döntöttem a homlokom az övének.
- Pedig nagyon megéri.. - nyalta meg a száját mosolyogva.
Nevetve megfogattam a szemem és beléptem a rengeteg gyertya által megvilágított szobába.
A laptop már bekapcsolva várt minket, és a háttér még mindig ugyanaz a kép volt, rólunk..
- Amíg itt vagyunk, addig már nem állítom át.. Ezen amúgy is tökjó a.. izé.. a hajam! - motyogta elpirulva.
- Neked mindenhogy jó a hajad, Boo Bear! - túrtam bele az említett dologba.
- Ha te mondod.. - pirult el.
- Gyere, öltözzünk át és úgy nézzük! - mosolyodtam el, aztán gyorsan átcseréltem a ruháimat a pólójára.
Ő is levetkőzött boxerre, majd bebújtunk a takaró alá.
Teljesen belesimultam a karjaiba, miközben a filmet néztük.. Rettentően megnyugtatott a közelsége, és már csak azért is volt fantasztikus az este, mert az egész gyertyafényben telt..
Amikor a film végére értünk, kimásztam mellőle és a fürdőbe indultam.
- Hová mész? - szólt utánam.
- Csak fogat mosok. - válaszoltam mosolyogva.
- Várj! - ragadta meg a csuklóm, és magához rántott.
Ahogy mélyen a szemébe néztem, akaratlanul is kimondtam hangosan a gondolataim:
- Nem értem miért gondolkodtam ennyit.. Szeretlek. Harryt is, viszont ő.. Tudod, te mindenkit elfeledtetsz velem, Lou. Mindenkit! - suttogtam.
- Lehet, hogy hatalmas hülyeség a részemről, hogy ezt mondom, de..: Ne dobd el magadtól Harryt csak azért, mert féltékeny volt. Szeret téged, ezért érez így, ha csak ránk néz.. Viszont engem se dobj el, kérlek! Ráérsz gondolkodni, rendben? - döntötte az enyémnek a homlokát.
- Rendben, Louis. - bólintottam - És Harry sokat köszönhet neked, remélem erre majd rájön ő is!
- Az nem számít. És mielőtt még bármit csinálnál, táncolunk? - fogta meg a kezem, kérdőn a szemembe nézve.
- Úgy, mint a filmben? Oké, megpróbálhatjuk, bár közhelyes, de mindegy. - nevettem.
- Igen, az, de ettől szép. - kacsintott rám, és magához húzott.
*** A tánc után ***
- Wow.. - lihegtem a karjaiban hátradőlve.
- Ilyet kell csinálnunk még, fantasztikus érzés volt.. - értett velem egyet.
- Az volt.. - mosolyodtam el, és a tekintetem az övébe fúrtam.
- Ne haragudj, tudom, hogy azt mondtam, én nem csinálok semmit, de.. - itt elhallgattattam a szokásos módszeremmel.
- Még mindig túl sokat beszélsz.. - suttogtam a csókunkba.
***
Ezután már gyorsan végeztünk a fürdőben, aztán én bebújtam az ágyba, Louis pedig körbe járt a szobában és elfújta a gyertyákat.
Szegény szó szerint beesett mellém, mert megbotlott valamiben..
- Megvagy még? - röhögtem.
- Persze! Nem szabadulsz ám meg tőlem ilyen könnyen! - ölelt magához.
- Nem is akarok.. Jó éjt, Boo. - pusziltam meg a mellkasát.
- Neked is jó éjt, gyönyörűm. - suttogta, majd mindketten elaludtunk.
Egyenlőre ennyi! ^^ Én ezzel sem vagyok túlságosan megelégedve, de inkább nem mondok semmit.. :P Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése